Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-27 / 297. szám, Vasárnapi Új Szó

A NEMZETISÉGI JŐGOK Az Osztrák-Magyar Monarchia elvesztette az első világháborút. Romjain alakultak meg az utódállamok, köztük a Csehszlovák Köztársaság is. Amikor ötven évvel ezelőtt a magyar vörös hadsereg alakulatai kénytelenek voltak visszavonulni a magyarlakta területekről, ismertté vált, hogy a demarkációs vonal, majd később az országhatár meghúzása utárt, mennyi magyar kerül a csehszlovák kormány fennhatósága alá. A győztes nagyhatalmak tisztában voltak azzal, mit jelentenek a nemzetiségi villongások, s ezért ezeknek elejét akarták venni az új államban. Ennek érdekében az Ausztriával megkötött békeszerződés 57. cikkelyének szövege ezt tartalmazza: „A csehszlovák állam... elfogadja azokat a rendelkezéseket, melyeket ezek a hatalmak (azaz a szövetséges és társult nagyhatalmak) szükségesnek fognak tartani Csehszlovákia azon lakosai érdekeinek védelmére, akik a lakosság többségétől fajban, nyelvben vagy vallásban különböznek." Az idézett cikkely rendelkezésének következetes végrehajtása érdekében a szövetséges és társult nagyhatalmak 1919. szeptember 10-én Sahvt-Germain-en-Laye-ben szerződést kötöttek Csehszlovákiával, melyet a Nemzetgyűlés 1919. november 7-én hagyott jóvá. A szerződés teljes szövegét 1921-ben 508. számmal tették közzé a Törvények és Rendeletek Gyűjteményében. Nemzetközi szerződés a csehszlovákiai nemzetiségi jogok alapja A bevezető rész a szerződés megkötésének szükségességét szóról szóra így indokolja. — Az a kapcsolat, mely valamikor fennállt a volt Cseh Királyság, a Morva örgrófság és a Sziléziai Fejedelemség és az Osztrák-Magyar Monarchia többi területei között, mindenkorra és teljesen megszűnt, — Csehország, Morvaország és Szilézia egy részének nemzetei és Szlovákia nemzete saját akaratukból elhatározták, hogy társulnak, és tartós szövetségben egyesültek, hogy egységes és önálló államot alkossanak Csehszlovák köztársaság néven, — a kárpátaljai ruszinok nemzete csatlakozott ehhez a társuláshoz, — a Csehszlovák Köztársaság ténylegesen gyakorolja a szuverén államhatalmat a fent említett területeken, és hogy a többi magas szerződő felek már elismerték szuverén és önálló államnak, — Csehszlovákia összhangba óhajtja hozni államrendszerét a szabadság és az Igazság elvével, és biztonságot nyújt a fennhatósága alá került terület minden lakosának. Ebben a szerződésben Csehszlovákia kötelezte magát, hogy a szerződés 2. cikkelyétől a 8. cikkelyéig terjedő rendelkezéseket alaptörvénynek Ismeri el, és kijelenti, hogy „nem kerül velük ellentétbe semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés." Tekintsük át most röviden az említett cikkelyek legfontosabb rendelkezéseit. Ezek szerint Csehszlovákia kötelezettséget vállalt, hogy az egész lakosságnak általános védelmet biztosit tekintet nélkül származásra, állampolgárságra, nyelvre, fajra vagy vallásra. Az állampolgárok egyenlők lesznek a törvény előtt, és egyenlő polgári és politikai jogokat fognak élvezni fajra, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül. Bármely nyelv szabad használatát biztosltja a magánérintkezésben, a kereskedelmi életben, vallási téren, a sajtóban és nyilvános gyűléseken. Ha pedig a csehszlovák kormány „valamilyen hivatalos nyelvet vezetne be, a nem cseh nyelvű csehszlovák állampolgároknak lehetőséget nyújt arra", hogy saját nyelvüket használják szóban és Írásban." A közoktatás terén a csehszlovák kormány szavatolta a nem cseh nyelvű csehszlovák állampolgárok gyermekei számára az anyanyelven történő tanítás Jogát. Sőt, a csehszlovák kormány arra ls kötelezettséget vállalt, hogy az állami költségvetésből arányos összegeket Irányoz elő a kisebbségek közoktatási és egyéb intézményei számára. Az 1920. február 29-én elfogadott alkotmánylevél és az annak szerves részét képező 122 számú törvény, amely vele egyidőben látott napvilágot, valóban tartalmazza a Salnt-Germain-enLaye-i szerződés valamennyi rendelkezését, de többet nem. Amint látjuk, az első köztársaság alkotmányában foglalt nemzetiségi jogok nem a Masarykféle demokráciából és humanizmusból fakadtak, hanem az említett nemzetközi szerződés rendelkezései alapján kerültek be az alkotmányba. Néhány percet szenteljünk most a volt nyelvi törvény fontosabb részelnek. Az 1920. évi alkotmánylevél 129. §-a kimondja, hogy „a nyelvi jog elveit a Csehszlovák Köztársaságban a jelen alkotmánylevél részét képező különtörvény állapítja meg." Ennek alapján a járásokban, melyekben az utóbbi népszámlálás szerint a más nyelvű (tehát nem cseh vagy szlovák) állampolgárok „húsz százaléka lakik, a köztársaság bíróságai, hivatalai és szervei kötelesek az ott lakó kisebbségek beadványait azok nyelvén is elintézni." Sőt, azt is lehetővé tette az Ilyen járásokban, hogy a bíróságok és a hivatalok „csak az ügyfél nyelvén adják kl határozataikat." A hirdetményeket kötelesek voltak a kisebbség nyelvén is közzétenni. Az 5. § szerint pedig a „kisebbségek valamennyi iskolájában azok nyelvén kell tanítani." Ez volt a kisebbségi Jogok kapitalista megoldása Csehszlovákiában. Az elintézetlen memorandum Ezek tudatában felmerül a kérdés: az alkotmánylevél VI. fejezetében és az említett 122 számú örvényben deklarált jogok valóban megoldották-e a csehszlovákiai nemzetiségek problémáit? Feleletként hadd ismertessem azt a» memorandumot, melyet a kommunista képviselők és szenátorok egy csoportja 1938 áprilisában adott át a csehszlovák kormánynak a szlovákiai magyarság sürgős követeléseivel kapcsolatban. A memorandum ezeket követelte a kormánytól: 1. Intézkedéseket a magyar lakosság szociális helyzetének megjavítására, 2. az állampolgársági törvény módosítását, 3. Intézkedéseket a nyelvi egyenjogúság biztosítására, 4. Intézkedéseket az lskolaügyl és kulturális politika terén, 5. Intézkedéseket, melyek biztosítják a magyar nemzetiségű állampolgárok felvételét az állami- és közhivatalokba, Illetve más szolgálatba, 6. büntetőjogi megtorlásokat azok ellen, akik gazdaságilag vagy másképp megkárosították a köztársaság polgárait magyar nemzetiségük miatt. Történelmi távlatból vizsgálva a magyarság szociális helyzetét, a nyelvi egyenjogúságot és a művelődési politika irányvonalát, megállapíthatjuk, hogy az alkotmánylevélben deklarált nemzetiségi jogok gyakorlati megvalósítása terén nagyon sok hiányossággal találkozunk. Az első köztársaság nemcsak a deklarált kisebbségi jogokat, hanem elég kenyeret sem tudott biztosítani a magyar családok számára. Ezért az Itteni magyarok tömegesen vándoroltak kl a tengerentúlra abban a reményben, hogy ott talán majd rájuk mosolyog a szerencse, s pár év nehéz munkája után hazajönnek. Sajnos, a számításukba hiba csúszott. A két világháború közti gazdasági válsággal senki sem számolt. A második világháború pedig további reményüket oszlatta szét. A nagy világégés után nem térhettek vissza hazájukba, mint annak egyenjogú polgárai. Ok az Idegenben nem cseréltek sem szivet, sem pedig hazát. Hazájuk tagadta meg őket csupán azért, mert az idegen világban is megmaradtak magyarnak, az a haza, melyet ők sohasem árultak el. Bár 1938 tavaszán kétnyelvűre cserélték ki a helységnév-táblákat, ez azonban a valóságos helyzeten már vajmi keveset változtatott. A memorandum megvalósítására sem maradt elég Idő. Az eseményeket nem lehetett feltartóztatni. Erre a kassal és a tornóci nagygyűlés sem bizonyult elégségesnek. Elgondolkoztató mindaz, ami az első húsz év alatt történt, de az ls, amit meg lehetett volna másképp oldani. Nem igaz, hogy a csehszlovák kormány számára csak az az egyetlen út volt járható, amelyen 1938-ig haladt a kisebbségi kérdés megoldásában. A megoldás kulcsa szocialista modell szerint A fentlek Ismeretében hasznos lesz áttekinteni röviden a nemzetiségi kérdés modern, szocialista és humánus alkotmányjogi megoldását ls a marx—lenini elvek alapján, hogy jobban megérthessük a mai alkotmánytörvény-tervezetet. A Szovjetunióban kb. 60 nemzet és nemzetiség él. Az elnyomott nemzetek és nemzetiségek sokszor megkísérelték, hogy a cári Oroszországban lerázzák magukról a Jármot, de minden megmozdulásukat kegyetlenül elnyomták. Okulva a múlton, a szovjet alkotmány megteremtette a nemzetiségi kérdés demokratikus, Igazságos és humánus megoldását a marx—lenini elvek alap" jón. Biztosítja, hogy a nemzetiségek saját maguk intézzék ügyeiket, legyenek saját önigazgatási szerveik, bíróságaik. Iskoláik és intézményeik. Előírja, hogy anyanyelvüket korlátozás nélkül használhassák az államigazgatás, a társadalmi, a politikai és a kulturális élet minden terén. Az összes szovjet köztársaságban megszüntettek az egyenlőség elve alapján minden nemzetisége korlátozást és kiváltságot. A szovjet alkotmány megtalálta a nemzetiségi kérdés megoldásának kulcsát. A Szovjetunió is szövetségi (föderatív) állam, melyet szocialista köztársaságok alkotnak. Ezek területe további kisebb közigazgatási egységekből áll. Az egyes szövetségi köztársaságok területén nagyobb vagy kisebb számú nemzetiség él. Az autonómia (önkormányzat) lehetővé tette, hogy ezeknek ls vannak saját államhatalmi és igazgatási szerveik. A nemzetiség lélekszámától függ az, hogy autonóm köztársaságot alkothat-e, vagy autonóm területet avagy csak nemzetiségi körzetet. Több szövetségi köztársaságban élnek olyan nemzetiségek, melyek létszámuknál fogva nem alkothatnak autonóm köztársaságot. Ezek számára a szovjet alkotmány biztosítja az autonóm terület létrehozását. Ezt az államjogi alakulatot az egyes nemzetiségek kívánságára létesítik. Az alkotmány még azt is lehetővé teszi, hogy a kisebb lélekszámú nemzetiségek nemzetiségi körzetet alakíthassanak önigazgatási szervekkel. A nemzetiségi körzetek autónom Igazgatási szervei a nemzetiség nyelvét használják, és az iskolákban azok nyelvén íolylk a tanítás. Az csak természetes, hogy a nemzetiségek anyagi és kulturális felemelkedésének eszközeit az állami költségvetés fedezi. Amint látjuk, a szovjet alkotmány a nemzetiségek számára nemcsak az autonóm szerveket biztosltja, hanem megállapítja azoknak a területeknek a határát is, melyeken a nemzetiségek élnek. Egyszóval, biztosítja számukra minden esetben (autonóm köztársaság, autonóm terület, nemzetiségi körzet) a területi autonómiát. A jogfosztottság időszaka A történelem lehetővé tette, hogy hazánkban a magyar nemzetiség jogainak rendezésénél figyelembe vegyék a nemzetiségi jogok szocialista rendezését ls. Az Illetékesek azonban 1945-ben ennek még a gondolatát ls elvetették. A Kassal Kormányprogram alapján Csehszlovákiából nemzeti államot akartak létrehozni, csak a csehek és a szlovákok államát. Ezért a magyarokat ki akarták ebrudalnl az országból. Ez nem sikerült. Tudni kell, hogy az ellenük foganatosított intézkedéseknek nem volt meg az alkotmányos alapja, sőt nemzetközi szerződések sem tették lehetővé. A nagyszámú magyar kisebbség, ha jogfosztottan is, megmaradt Csehszlovákiában. Sorsának törvényes rendezése helyett még azokat a jogait is felrúgták, melyeket a Saint-Germain-en-Laye-1 nemzetközi szerződés biztosított számára. jFolytattt a 4. oldalon)