Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)
1968-10-03 / 273. szám, csütörtök
Igényelt segítség A csehszlovákiai magyar irodalom a Könyvtáros-ban BÁNTOTT, és ha rá gondolunk, Is bánt az az áldatlan állapot, amely szerint a csehszlovákiai magyarság hosszú évekig aemcsak a* élet perifériájára kényszerült, hanem — határon innen és határon túl egyaránt — nem vettek rólunk tudomást. Hiába adtunk életjelt, hiába hivatkoztunk múltunkra, Jelenünkre, tettrekész szándékunkra. Figyelmen kívül maradtunk, amolyan szükséges rossznak minősültünk. Irodalmunk például (holott ez Igényelte a legtöbb megértést és támogatást) bizonytalan Ígéreteken kívül konkrét segítséget a nemzeti Irodalmak egyikétől sem kapott. A csehszlovákiai magyar írásnak (nem beszélve az elismerésről és a számbavételről, amely érdemben még mindig nem történt meg) évekig kellett várnia arra is, hogy legalább mutatványként eljusson a legközelebbi szomszédba: a cseh és a szlovák, valamint a magyarországi könyvpiacra. E mindkét félnek csak öncsonkítást Jelentő módszer érthetetlen, évekig, sajnos, mégis gyakorlatként érvényesült. Örvendetes, hogy a helyzet ezen a területen is a változás jeleit mutatja. A csehszlovákiai magyar irodalom — ha még nem ls megfelelő mértékben — ma már eljut mind a cseh és szlovák, mind a magyarországi olvasóikhoz. £s ami ennél ls fontosabb: a nemzetek kultúrájának a képviselői most már nemcsak hangoztatják, hanem a gyakorlatban is igyekeznek érvényt szerezni annak az egyedül helyes marxista tételnek, hogy a nemzetiségi kultúrák (így a nemzetiségi irodalom) ápolása és támogatása nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű ls. Nemrégen a Csehszlovák Írószövetség hozott olyan döntést, hogy az illetékes szervek és intézmények fordítsanak nagyobb figyelmet a nemzetiségek kultúrájára és irodalmára. Hasonló szellemben tárgyalt a minap a Magyar írók Szövetségének kritikai szakosztálya és sürgette a kisebbségi irodalmak megsegítését. A közös felelősségből eredő megértést, támogatást és segítséget — talán mondanunk sem kell — minden oldalról várjuk, igényeljük, szívesen vesszük. E gyakorlatban olyan magatartás kialakulását látjuk, amely nemcsak őszinte, kölcsönösen előnyös és korszerű, hanem valóban internacionalista. LELKESEDÉSSEL tölt el, hogy a Jő szándéknak, az igazi barátságnak, a kölcsönös megértésnek és támogatásnak már kézzelfogható eredményei is vannak. Néhány hete a Plameňban, majd a Rudé právoban olvastunk elismerő szavakat a csehszlovákiai magyar irodalomról és a csehszlovákiai magyar kisebbségről. Legutóbb a magyarországi Könyvtáros irányította irodalmunkra olvasói figyelmét. A Művelődésügyi Minisztérium havilapja Pomogáts Béla tollából A csehszlováklat magyar irodalom alkotásai címmel bibliográfiát, Magyar irodalom Csehszlovákiában címmel pedig áttekintést közöl irodalmunk történetéről. Az utóbbiban többek között a következő olvasható: „A legutóbbi könyvhéten tl sátor jelent meg a pesti utcán: a pozsonyi Madách Imre Könyvkiadó képviselete. Sokan talán azt sem tudják, hogy Csehszlovákiában önálló magyar irodalom él, eleven Irodalmi mozgalom Szerveződik, irodalmi folyóirat, könyvkiadó dolgoztk. Mint ahogyan a hazai olvasóközönség a romániai vagy jugoszláviai magyar Irodalmakról ts legfeljebb annyit tud, hogy léteznek ilyenek. Pedig léteznek és dolgoznak, írók nevelődnek, irodalmi viták zajlanak, igényes, gyakran értékes müvek születnek. S ezek a müvek ma már általában eljutnak a hazai könyvtárakba és könyvesboltokba is. A könyvtáros gyakran tanácstalanul áll az Ismeretlen nevek és könyvek éíStt. Az 0 munkáját, tájékozódását szeretnénk segíteni, amikor három alkalommal — mintegy madártávlatból — bemutatjuk a csehszlovákiai, ä romániai és a jugoszláviai magyar irodalom életét és eredményeit. Annál ls inkább meg kell ezt tennünk, mert az elmúlt esztendő széles kört'n felébresztette a közönség érdeklődését a szomszédos szocialista országok magyar irodalma Iránt." A mini irodalomtörténet közel ötven évet tekint át és az első nemzedék jelentkezésétől kezdve napjainkig villantja fel a csehszlovákiai magyar irodalom egy-egy fontosabb állomását. Nem értékel, nem elemez, (de nem is ez a célja, a néhány oldalas terjedelem ezt nem teszi lehetővé), a korosztályok és stllusirányok helyöt és szerepét viszont jól érzékelteti. A dolgozat és a bibliográfia különösen azoknak jelent nagyszerű tájékoztatót, akik most Ismerkednek irodalmunkkal. Az érdeklődő együtt kapja mindazt, amit a csehszlovákiai magyar irodalomról az igényesebb olvasónak tudnia illik. Kár, hogy az egyébként részletes bibliográfia nem teljes. Kimaradt belőle néhány többkönyves Írónk (Mács fózsef, Gály Olga stb.). E szépséghiba azonban eltörpül az egyébként alapos és több szempontból hasznos munka értéke mellett. HISSZÜK, hogy rövidesen újabb értékelések Jelennek majd meg, amelyek egyformán hasznosak lesznek mind a „leadó", mind a „felvevő" számára. A megértés, a támogatás és a csere előnyét mindenekelőtt abban látjuk, hogy a nemzetek kultúrája a nemzetiségek kultúráját, a nemzetiségek kultúrája viszont a nemzetek kultúráját gazdagíthatja új színnel, ÚJ hajtással. Irodalmunk sajátos atmoszférát sugalló írásokat adhat. Megismertetheti az olvasót egy kevésbé Ismert népcsoport életével, küzdelmével. Tükör, híd, kapocs és tolmács lehet egyszerre. Betöltheti a legnemesebb szerepet: harcolhat a közös eszmét valló népek összetartozása gondolatáért. Lelkesíthet, szorosabbra fűzheti a barátság szálait. Cserébe megértést, őszinte és tárgyilagos szakeleinzést vár és kér... Egy-egy olyan felmérés, amely megjelölné irodalmunk helyét és nyomon követné az itteni művek értékjegyeit, felbecsülhetetlen jelentőséggel bírna, mind az alkotók, mind az alkotások számára. Kultúránk — éppúgy mint általában mindegyik nemzetiségi kultúra — a megbízható szintézisben érzi legnagyobb hiányát. Nyilvánvaló, hogy ezt a munkát elsősorban az illető népcsoport képviselőinek kellene elvégezniük. A jelenlegi felkészültséggel azonban az ilyen feladatra a nemzetiségek tagjai közül kevesen vállalkoznak, és kevesen alkalmasak. Segítséget váró tekintetünket ezért fordítjuk a nemzeti kultúrák képviselőire, akik felemelő, és értékmeghatározó támogatásukkal égető problémákat oldhatnának meg. Nem simogatásra, nem elnéző mosolyra vagy elvtelen dicséretre, hanem tárgyilagos tudomásulvételre, megbízható és Igazságos véleménymondásra lenne szükség. Az említett szövetségek állásfoglalása nem véletlen és nem egyedülálló. Az érdekelt közösségekről világosan beszél a CSKP akcióprogramja is, amely ha csak Csehszlovákiára vonatkoztatva is, de általános érvényű tételt szögez le: „A nemzetiségek kultúrája — állapítja meg a dokumentum — a csehszlovák szocialista kultúra szerves alkotó része, de ugyanakkor kontextusban van saját egyetemes nemzeti kultúrájával, amellyel elválaszthatatlanul összefügg Az olyan nézetet, amely a baráti kapcsolatok és a közös feladatok együttes megoldására tett erőfeszítések támogatása helyett privilegizál, a kizárólagosságot hirdeti, és amely vaskalapos gyanakvással a „felelősség oszthatatlanságáról beszél, enyhén szólva is nacionalista beütésű dogmatizmusnak tartjuk. A KAPCSOLAT elmélyítését nem azért szorgalmazzuk, hogy „beavatkozzunk" egymás ügyeibe, hanem azért, hogy — mindkét fél javára — kölcsönösen segítsük és jobban megértsük egymást. E törekvés amellett, hogy emberileg szép, politikailag ls helyes, internacionalista küldetésű. BALÁZS BÉLA SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA A főiskolások és az önállóság — Hallotta? Bólintottam. Persze, hogy hallgattam a vitát, hiszen éppen ezért álltam meg a tízóraizó munkáscsoport mellett, mert a beszédtémájukra voltam kíváncsi. Újdonsült ismerősöm — középkorú, zömök, nyakig olajos, szerelőféle -— közelebb lépett, s már sejtettem, hogy kicsordul belőle a mondanivaló. — Szóval hallotta. És mit szól hozzá? Ez minden szünetben így van. Olyan ez, mint a népi parlament. Még azok ls megszólalnak, akik az újságban csak a sportot olvassák. Ma már mindenki ért a politikához. Legalábbis azt gondolja. Én nem. Engem a szakmám érdekel a legjobban. Elmegyek én a "gyűlésekre ts, de amt:'*or kijövünk, mindig |azT mondom: emberek, ezt ls tudni, de ne feledjék, hogy a pénzből élünk, nekünk dolgozni kell. Sn nem politizálok, csak azt mondom: dolgozzunk, és kész. Engem a tervmunkára buzdítás a politizálás. Láttam, hogy kötekedni akar, Uyen még nem történt. Nekem öt év óta még a mester is előre II jelszó" született teljesítés érdekel, mert ebből lesz a fizetés meg a prémium. — Mikor augusztus 21-én alig lézengtünk Itt néhányan a második műszakban, én akkor ts azt mondtam: dolgozzunk, mert a munkál előbb vagy utóbb, de megfizetik. Ez biztos, más minden bizonytalan. Erre azt mondja valaki: „Nézd csak, már a Józsi is politizál." — Még hogy én? Hiszen éppen azt mondom, hogy gyerünk és dolgozzunk. Erre tk most éppen a köszön. Nagyon cifrát akartam mondani, de hirtelenjében nem futott eszembe semmi. Aztán a méreg azt döfte kl belőlem, hogy akkor: gyerünk polttlzálnil Kitört a röhej, mindenki a hasát fogta. Józsi egy nullra vezet, mondta a mester. Te vagy az új jelszó szülőatyja. Ekkor már sejtettem, hogy rám ragad valamt... Különben nem ment haza senki. Dolgoztunk, jobban mondva hallgattuk a tranzisztorokat. Azóta beigazolódott a sejtelmem, a csoport szótárából kiveszett a „munka" szó. — Hallotta? A szünet végén, vagy ha valami sürgős, fontos munkát kell elvégezni, valaki mindig elrikkantja magát: gyerünk politizálni! Erre aztán nekigyürkőznek a munkának. Ilyenkor a legszívesebben ... Kellett ez nekem? Különben október közepéig behozzuk a lemaradást. A mester szerint ebben még az én jelszóm ts segített. Még hogy jelszót gyártottami — Ezt is meg akarja írni? Hát tehetek én róla... A magamfajta jobb, ha nem szól, csak dolgozik, mert még a szavai értelmét ts kiforgatják. Különben írjon, amit akar. Azt mindenki tudja, hogy engem csak a szakmám érdekel. —cs— EGYETEMEINKEN és főiskoláinkon is megkezdődött a tanítás. Főiskoláink egy része a felsőbb évfolyamokban folytatva tanulmányalt igyekszik közelebb Jutni a célhoz, mások számára viszont most kezdődik az élet új, Ismeretlen, titkokat rejtegető szakasza. Sokan úgy gondolják, hogy a főiskolás már érettségi bizonyítvánnyal rendelkező felnőtt, s nem szorul az Idősebbek támogatására, hanem teljesen önállóan kell gondoskodnia Önmagáról s jövőjéről. Csaknem két évtizedes tanári tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ez nincs Így. A főiskolai tanulmányok éveiben ls nagy szerepe van a szülői gondoskodásnak, az Idősebb nemzedék jő tanácsainak és útmutatásainak. Természetesen nem arről van szó, hogy a 18 — 20 éves fiatalokat kézen fogva kell vezetni, hogy helyettük a szülőknek kell elvégezni egyes feladatokat, vagy elintézni az adminisztratív teendőket. Nem helyeselhetjük például, ha a szülőnek kell felutazni a városba, hogy elintézze főiskolás lánya vagy fia pótvlzsgaengedélyét, Illetve lebélyegeztesse a vasúti kedvezményhez szükséges Igazolványát. Azonban a főiskolás életében is előfordulnak olyan helyzetek, amikor helyénvaló a szülői segítség, a Jó tanács, sőt az ellenőrzés ls. A főiskolai tanulmányok sikeres folytatásához és a diploma megszerzéséhez rendkívül sok munkára, erőfeszítésre, kitartásra, szilárd akaraterőre van szükség. Sajnos, nem minden fiatal rendelkezik kellő akaraterővel. Egyesek már — a főiskolai tanulmányok során felmerülő — az első nehézségeknél megtorpannak és megfutamodnak. Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar nemzetiségű főiskolások egy része is ilyen. Igen sok esetben előfordul, hogy egy-egy fiatal — nyelvi nehézségekre hivatkozva — már a főiskolai tanulmányok első két-három hónapja, vagy az első félév sikertelen vizsgája után úgy dönt, abbahagyja tanulmányait, mert „nem érti meg a szlovák vagy cseh nyelvű elő adásokat". Ilyen „döntések" oka leggyakrabban nem a nyelvtudás, hanem az akarat hiánya. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ímmel-ámmal végzett munkában az ember Igen gyorsan kifárad, kedvét veszti és a tevékenység unalmassá, kibírhatatlanná válik számára. A munka egyik legfontosabb alapfeltétele az a tudat, az a szllôrd elhatározás, hogy jól el tudom és el akarom végezni. Ha hiányzik ez az elhatározás, az akaraterő, a munka fárasztó, a nehézségek leküzdhetetlenné válnak. Az az úszó, aki elhiteti magával, hogy nem bír|a tovább, szükségszerűen vízbe fullad. Ha viszont erős akarattal, minden erejét összeszedve úszik tovább — élve jut a partra. Főiskolásainkba ezt az akaraterőt kell „plántálnunk", s ha ez sikerül, sokkal kevesebb lesz a kettétört életcélok, a félbeszakított főiskolai tanulmányok száma. EGYETEMI TANULMÁNYAIM folyamán Igen sok külföldi fiatallal Ismerkedtem meg. Közös ismertetőjegyük volt, hogy valamennyien, amikor beiratkoztak az egyetemre, csak nagyon keveset tudtak magyarul. De volt egy közös, rendkívül nemes tulajdonságuk: hallatlan akaraterővel tanultak. Emlékszem az egyik évfolyamtársamra, a svéd Swensonra, aki jó fél év alatt annyira elsajátította a magyar nyelvet, hogy szó• REKORDBEVÉTELT eredményezett az USA-ban a Bonnié and Clyde vetítése. A film eddig csaknem harminc millió dollárt hozott a moziknak. • A SZERELEM A VILÁGBAN címmel, több epizódból álló nemzetközi film készül. Az egyes epizódok rendezőt — a tervek szerint — az olasz Bertolucci, a japán Kawakita, a francia Alblcocco és a nyugatnémet Volker Schlöndorff. tár segítségével már az első évfolyamban minden vizsgára felkészült és sikeresen le is vizsgázott. Pedig tudásáról ugyanúgy számot kellett adnia, mint a többi hallgatónak. Legfeljebb a vizsgáztatók elnézték a mondatszerkesztésben vagy a kiejtésben elkövetett hibáit. Sót, arťa is emlékszem, hogy svéd barátom már mint másodéves egyetemi hallgató lefordította svéd nyelvre Homoki-Nagy István „Gyöngyvirágtól lombhullásig" című filmjének szövegkönyvét. Magyar főiskolásainknak a szlovák vagy a cseh főiskolákon nem kell ilyen „swensoni" nyelvi nehézségekkel küzdeniük, hiszen általános és középiskolai tanulmányaik folyamán tanulták a szlovák nyelvet. Van elégséges alapjuk az induláshoz, „csupán" akarni kell. Saját tapasztalatomból tudom, hogy szilárd elhatározással le lehet gyűrni a nyelvi nehézségeket ls. Azonban tudatosítanunk kell, hogy le lehet, azaz pontosabban: nem lehet nem leküzdeni a nyelvi nehézségeket. FŐISKOLÁSAINK többsége tanulmányai idején idegen városba, új környezetbe kerül. Tanulmányaik sikerességét, nagy mértékben befolyásolja a környezet is. Az évfolyamtársak, a csoporttársak, a barátok magatartása, munkaerkölcse és életfelfogása rányomja pecsétjét a fiatalokra. Egy-egy tanévben például azt tapasztaltuk, hogy egyes tanulmányi csoportokban a vizsgaidőszak végén a hallgatók többségének két-három vizsgája is hiányzott. Ennek alapvető oka a hamis kollegialitás, amolyan káros betyárbecsület. Ugyanis a hallgatók egymást beszélték le arról, hogy a kijelölt napon megjelenjenek a vizsgán, s addig halasztgatták az időpontot, míg végül „kicsúsztak" az időből és a főiskoláról ls. Nem árt tehát, ha a pedagógusokon kívül ilyen vonatkozásban a szülők ls a fiatalok segítségére vannak. Jó, ha a szülő tudja, kik, s milyen jellemvonásokkal rendelkeznek lánya vagy fia barátai és diáktársai. A sikeres főiskolai tanulmányok fontos feltétele az idővel való helyes gazdálkodás is. A főiskola megkezdésével megszűnik a középiskola megszokott időbeosztása és napirendje is. A középiskolai évek folyamán a délelőtti Iskolalátogatást délutáni tanulás és esti szórakozás követte, esetleg a délutáni szórakozást esti tanulás. A főiskolai előadások, gyakorlatok és szeminôriumok viszont a legtöbb esetben reggel héttől, este hétig tartanak, néhány órás megszakításokkal. Ennélfogva aztán az ún. „lyukas órákat" a hallgatók nem használják ki gazdaságosan, hanem céltalanul elsétálgatják vagy átaluszszák. Este viszont „fáradtan" csak szórakozni lehet. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy főiskolásaink időhiánnyal küzdenek, és a heti 25—30 óra foglalkozáson kívül nem jut idejük az egyéni tanulásra. Pedig helyes időbeosztással, a szabad idő jobb kihasználásával ezt is meg lehet oldani. Gyakran elnézem főiskolásainkat, hány „drága órát" elténferegnek, a folyosókon elüldögélnek, tétlenül, pedig csak egykét emelettel kellene feljebb menniük, s az olvasóteremben sokkal hasznosabban ls eltölthetnék idejüket. AZ ELMONDOTTAKON kívül még számos problémát sorolhatnánk fel, amelyek megoldása a siker feltétele. Ilyenek például: a középiskolai tanulási módszer újjal való felváltása, a szerelmi kapcsolatok és az önállósulás mértékének meghatározása és helyes megítélése, s nem utolsósorban a szülőktől, vagy az ösztöndíjként kapott anyagi eszközök célszerű felhasználása. Mindez Igazolja, hogy főiskolásainknak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatásra, helyes ösztönzésre is szükségük van. ONÚDI JÁNOS