Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-18 / 288. szám, péntek

1 a könyvnyomtatás művészete A mai ember, söt a gyermek számára is az olvasmány, a könyv majdnem olyan nélkülözhetetlen, mint az étel s az ital. A szellemi táplálékot nyújtó könyv megszerzése nem fény­űzés többé és mindenki számára könnyen elérhető. Ezt a tö­retlen akaratú, elgondolását és szándékát szenvedélyes meg­győződéssel, céltudatos munkával, kitartó próbálgatással meg­valósító johann Gutenbergnek köszönheti az emberiség. Ö a feltalálója a mérhetetlen jelentőségű, a világot megváltoztató könyvnyomtatásnak. 1968 Élete folyásáról alig tudunk többet, mint azt, hogy egy Mainz-i patricius család 14U0 táján született fia. Ifjúságát Strassburgban tölti, s a kézmű­vességek mechanikája foglal­koztatja. Néhány társával szer­ződést köt, kiknek megígéri, hogy „összes csodálatos és tit­kos művészetére" megtanítja őket. Művészete valóban csodá­latos. A megismerést, a tudást, az eszméket, a bölcsek gondo­latait, a költők érzéseit és in­dulatait terjesztő nyomtatott be­tűvel ő ajándékozott meg ben­nünket. Húsz esztendőn át kí­sérletezett, s ehhez egy Fust ne­vű aranyművestől vett föl köl­csönt. Végül sikerült acélból ön­tött mozgatható betűket előál­lítania s egy súlyos kemény fá­ból való hatalmas prést, mely rányomja az elrendezett és fes­tékkel bekent betűkre helyezett papír vagy pergamen lapra a szöveget. Három esztendei áldo­zatos munka után 1455-ben ké­szül el a földkerekség első nyomtatott könyve: az 1280 ol­dalas latin nyelvű Gutenberg Biblia. Az eredeti 200 példány­ból még 47 létezik. Ma ls a legszebb könyvek közé tartozik, betűi tökéletes formájúak és el­osztásúak. Kézzel színezett, fes­lett könyvdiszei miniatúrás ini­ciáléi (kezdőbetűi) kiváló szép­érzékről tanúskodnak. Műve el­adására még nem kerülhetett sor, mert hitelezője perbefog­ta, s műhelyét és a Bibliát a bíróság Fustnak ítélte meg. A nincstelen feltalálót a Mainz-i érsek veszi pártfogásába. Egy zsoltáros könyv betűi s díszei is tőle származnak és valószí­nűleg a középkor enciklopédiá­ja a Catholtkon is. S aki ilyen értékes örökséget hagyott a vi­lágra, az ötszáz évvel ezelőtt 1468-ban szegényen és elhagya­tottan halt meg. Ezt az évfordulót ünnepli a Szlovák Nemzeti Múzeum rop­pant érdekes és tanulságos ki­állítása, amelyen a Mainz-i Gu­tenberg Múzeum birtokában lé­vő ritka és féltett eredeti köny­vek és gazdag, szemléletes képanyag számol be a könyv történetéről. Fényképeken lát­hatók Hammurabinak körülbe­lül 4000 évvel ezelőtt égetett agyagtáblákba vésett törvényei, az alexandriai könyvtár oszlo­pos termeiben sorakozó egyip­tomi képírásos papírtekercsek, s Trajánusz oszlopának felirata. Megcsodálhatjuk a középkori szerzetesek határtalan türelem­mel és áhítattal másolt s fes­tett kódexeit, az elefántcsont, ezüst és drágakő díszítésű be­kötési táblákat, — a beszédes miniatúrákkal ékes héber Ha­gadát (húsvéti szertartáskönyv). Majd fametszetek Idézik Main­zot, s pontosan követhetjük a könyvnyomtatás hihetetlenül gyors elterjedését. Még Guten­berg életében készülnek ős­nyomtatványok több német vá­rosban, Hollandiában, Barcelo­nában és Plzeňben. A nyomdá­szok jórészt németek, Portugá­liában meg zsidók. Bár nem szerepel a kiállított anyagban, de említésre méltó Karai László, budai prépost a magyarországi könyvnyomtatás meghonosítója. Az ő támogatásával Jelent meg 1478-ban a Hess András nyom­tatta Budai Krónika. 1500 táján 260 helyen 40 000 kötet lát napvilágot 10 millió példányban. A könyv olcsóságá­nál fogva közkincs lett, s vele együtt a szellem termékei is. A XVI. századtól fogva a nyom­tatott könyv már nem törekszik a kézzel írt kódexszel való ha­sonlóságra. Sajátos formát kap. A reneszánsz híres művészei, Dürer és Holbein fametszetei tűnnek föl lapjain. A követ­kező században a rézmetszet kerül előtérbe. A bibliák és imakönyvek számát felülmúl­ják a nagy színes atlaszok, a nemzeti nyelven írt földrajz, a kőnyomat széles skálájú tcch nikai lehetőségeivel is olcsób­bítja a könyveket. A technikai találmányok kora a XIX. szá­zad a géppel gyártott papír, a gyors sajtó fokozzák a könyv­termelést. Ezzel együtt jár a könyvek esztétikai színvonalá­nak hanyatlása. De a XIX. szá­zad végén az angol VV. Morris­tól eredő törekvés a könyvek művészi kivitelére ösztönöz. Még ekkor is Gutenberg elvei uralkodnak a könyvnyomtatás­ban. A prés ugyan kisebb mé­retű lett, amióta fémalkatré­szekkel pótoltak bizonyos faal­katrészeket. Századunk könyv­nyomtatása hatalmas léptekkel tört előre és korszerű techni­kájával sokszorosan felülmúlja a múlt teljesítményét. A könyv minden időkön ke­resztül hűségesen tükrözi korá­nak társadalmi, politikai és gazdasági viszonyait. S nem csupán tartalmával, hanem for­mai megoldásával is. A stílu­sok történetét követhetjük a betűtípusokon s a díszítő és illusztráló művészetnek a könyvben való megnyilvánulá­sain. Egykor lánccal erősítették a könyvtárak polcaihoz a va­gyont érő hatalmas köteteket. A szolgaság jelképe, a lánc el­tűnt. S ez Gutenberg elévülhe­/. Gutenberg korabeli metsze­ten. Az első nyom­tatvány: Bűn­bocsátó levél 1454-ből (Gu­tenberg betűi­vel). ''LXini ttltO CpifKfidfllfepňtMfrSs íitfpptbin* j^iHlllUn 9 ÍViqit ďi-'iliati. .linW^roi ,,p(MMf«i fvnfMte ^nniffiuu Lwfli, llppr, II! U( porti .'ÔaľmíariottilibatívTlllUÍKpalK , ÍMlttin, Wko!«u» &nilapioiartio ffquÍM apinhö, atgntilppii •niftn'fotfcttr rôpanŕ* tatra pfi3i/7i59 trunPupi t)aflr« £l)tu:ra, , <baiartrio«fran»räf»ŕľiti>ôiib>»piŕiMib)»bilibft afhtunp >po, P afpľian.' r:i .| gm » im nri I l|i I Itpi pH rvt^üuöc ,1.1 infra trtrtuü apnmta tétOOaéi iMulanO&mriii iaptiAu ji rct ba­llt* ŕiôn trrgnip*tihtohcultatitvfuinaarilutlmin*piitip*H VÍÜUtur rftiitti, jirúronbt MfnitnWubPttittippKprofauc. ntit ut rfíffotíPPiattttľwilortPartrfaurarW p ipOPfhgta, iMTionitn (on aaô:ti»-.p cSmifTu «,a (eäi apíirrr*ŕŕniaft t<wff,b> mmiHtbpatqi ódttfcpqiuitűttMH grauiltp pna Vín tittúdfbitä obfaltmOTií ttnp«4«* t ptttjmiô faln tamtí imuffrOtfmS f,, 4 háíhtrrptvii-rtt ,po» aquibuíttiql titíőifationiim (u/ptnfiarúí tinttrillthalrifcB fmrmm«tŕŕun, t ptni3 ttrltfioŕHn, o lur* uflab bct» jMTwl|Gti#qitib,fi>tŕnii iiinoOan raíHit ab'oĽ m.Inifuia p ma bo rufpt ptniriaabluran utf niti a q > m r* farit imZgŕáo tjtct«»fr«ptnit*ob,, 5f<ffi*.udftfoifÉmpitfp«Tam»(r»PÍ»fl®ÁI*>HwrinőppttntfifiM miňnlaffŕdrtoplmi/Timé (tím pfieit »oto uilatin; n5 obfhiii-ít ipi, imptSiti, 111 3,'áo tirto trtf tiuf partť-tltino fequňi u H tfl M ytlrn prttti ti patrritit iriutiabut í t fl in aJtquaotinoA urlros part* Piitü itiumüröiiiod, aiimplŕrt tttqitiatrít Conff/Tetadiörittfaittn cha ti mi tart pot*nr rantoti, cpoqtňifotw*m5«tt«nott tiint afriWritia tirtiifAaiiiebrrioiípabŕitprrrarttiô pŕutriái íJtioqiiľbiŕa tčttfTioquaci pknftriAmrtt/ricmtlimpiníawiniloftwttti/rio VIOrtprttM jfrftfrttitlutpnmtitm mtÄtu,fínttobotit ut! motncmi tftquiaMuan A.' U i„ [,<, iVni- vte. "j!-"-' -v oi-i iY mxt.t Siáaiu iniiJiü MfécafaMÍtaaTmi ;u.rraqa wt- irtrntob.iiimriaiii^lgrrttrif gtm>-rt b*b**Tn-r«l.tati»tr/V.mo fíS ri,i l.'a oibat ai^natií r-'tibtk^ttŕhKtinialibi tft iqyňfoti tDatu iTpUw.' ai,ttoi»iOi>««ririúpit»wo ^.-fiítj ttimfu (pr\ jftnmaplcmlTmtf abíblutimttB tr rtmífftams in mra \íLíirnTllttir n I! t r il a*noŕí*ribrAi»*p«p fuä faqaiffltnättpŕiffttnätr.ij ttabtYIuat (t auApípt, bwttoÄqj pttri 1 pauľi pŕ cpTan fit ai mat.ap r: la itudp umffaI tibi ;t*|Jäčgo r* abfoJuo ali am iíf pt Y , tai, imtí, >f*ffi» 1 ablin, ina ab amib) fal'ibj mr/Ti^trimintf^afqiaWid:,iptatiitúqígTftaibífitai apftrtrťŕmi«« ftftitS aq-aibuAiiqi rtraitj-ianä ^'pm/ianú , int*rb,4i 2í"/T> fnirrnn* t*n/un« I p»t»í rttľiaftirt, a iirr* uW ab IpJÍ* jntu/gatt, fi qiia, itirarnfti banba tibi pítmTima oíttt prŕac tuaq inaa'gtiiriä 1 tttoi ffiant (nquattí rfaatp rontbr matn á ftt^ t itt bar partv /t txr.Ti iűt -í a naTt part , l filq » fpintuefaiKÍi .Imtii­Ijrk ^oima pltnattt ttmíffiattío in moma armulo Sxtlfrtfflflit tUl if ®5.n.|h.u(rai.ií íflo tt abfofuaaboffubipír^ tin, ítr.tii ,f,tT»ft «Uiríprtftttumtee« pníttťi l.örb" iírtrntntntie tifíf'it fitii-lttrtlSatibipnia, piiríatarrl qua,piaptft filípa, la.ílrip.., nitittiifti Pai.aatibi pkaouao ru pičca tuĽP rrtttiffwiii' - '[iicucntu ilaurt 'otiár tttatn, mfitin fpií parttftrxtfuPüt-Jn noít patn, tf.íq t ľpintui,'autb üititii • történelem és természettudomá­nyi könyvek, a naptárak és me­séskönyvek. A hatalmas follán­sokat kisebb méretű, könnyen kezelhető kötetek váltják fel. A XVIII. században a kőrajz és tetlen érdeme. Az ő találmánya tette lehetővé, hogy a könyv kis összegért bárkié lehessen, s hogy a tudás birodalma kitárul­jon az emberiség előtt. BARKÁNY JENÖNB A nyelvtanítás mai kérdőjelei AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN a sajtó liasábjuin és a nyilvá­nosság körében bíráló jellegű viták hangzottak el iskoláink, különösen a magyar tannyelvű iskola orosz nyelvtanításával kapcsolatban. Ogy vélem, hogy az elhangzott fenntartások jo­gosak voltak, mivel az orosz nyelv oktatása lényegében nem elégítette ki a várakozásokat. Ezért olyan hangok Jelentkez­tek, melyek követelték a taní­tási órák számának csökkenté­sét, illetve választott tantárggyá nyilvánítását, hogy ezzel több időt fordíthassunk a szlovák vagy idegen nyelvek oktatásá­ra. Napjainkban, az augusztusi eseményeket követően még bí­rálóbban nyilatkoznak az orosz nyelvről. Azonban be kell is­mernünk, hogy az iskolai gya­korlatban az orosz nyelvet nem tudtuk úgy tanítani, ahogyan azt a nyelvtanítás jelenlegi kor­szerű irányzata megköveteli. Régi, pragmatikus szellemben oktattuk. Négy vagy több évi tanulmány után a tanulók több­nyire hézagos ismeretekkel hagyták el az iskolát, a gya­korlatban képtelenek voltak a legegyszerűbb szavakkal is kifejezni gondolataikat. Azt is be kell vallanunk, hogy nem tudtuk kellőképpen ösztönözni az orosz nyelv iránti érdeklő­dést. Jelenleg ezzel kapcsolat­ban még nagyobb problémák lesznek. A fiatalok nem talál­tak elegendő gyakorlati lehe* tőséget az orosz nyelv érvénye­sítése szempontjából. Mielőtt azonban intézkedése­ket eszközölnénk e nyelv taní­tása terén, ajánlatos újonnan foglalkozni a problémával és megvitatni, szükséges-e taníta­ni, illetve hogyan oktassuk az orosz nyelvet, hogy az egyik végletből ne essünk a másik­ba (ez nálunk esetenként elő­fordul), s ahogy ez 1945 után történt a német nyelv, majd később a többi világnyelv (an­gol, francia) esetében. HA GONDOSAN ÉS TÁRGYI­LAGOSAN mérjük fel nemze­teink és államaink Jelenlegi helyzetét, valamint további fej­lődésének távlatait, látnunk kell, hogy az orosz nyelv ok­tatása alapjában véve nem ve­szít eredeti értelméből, azaz, hogy elsősorban a szocialista országokat összekapcsoló nyelv szerepét töltse be. A Szovjet­unió a világ nagyhatalmainak egyike — a gazdasági, kultu­rális, tudományos és társadal­mi fejlődés óriási lehetőségei­vel. Földrajzi fekvésünket te­kintve is egyik legközelebbi szomszédunk, továbbra is ke­reskedelmi partnerünk marad. Ezért a felelősségteljes és tár­gyilagosan gondolkodó politi­kus, közgazdász, tudományos és kulturális dolgozó — közte a j>edagógus is — nem hagy­hatja figyelmen kívül ezeket a tényeket és nem utasíthatja el az orosz nyelvet, amikor vi­lágviszonylatban is egyre job­ban elismerik. A jelenlegi hely­zetet és távlatot tekintve az orosz nyelv oktatása során e nagy ország nemzeteinek múlt­jára és jelenlegi életére kell Tanulmánygyűjtemény a szlnvák nyelv oktatásáról A közelmúltban a bratlslavai Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó gondozásában Tanulmányok a szlovák nyelv tanításáról címmel kiadvány jelent meg a magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelv­tanításáról. A gyakorló pedagógu­sok munkáit felölelő tanulmány bevezető részében — Mózsi Ferenc tollából — a szlovák nyelv okta­tásának fontosságáról, valamint a szocialista nevelésben betöltött je­lentős szerepéről olvashatunk. A szerző körvonalazza a nyelvtaní­tás koncepciójának fogyatékossá­gait, illetve az oktatás módszerei­ben mutatkozó különféle torzulá­sokat. Hangsúlyozza, hogy a tár­sadalmi fejlődés üteme egyre eredményesebb szlovák nyelvokta­tást követel a csehszlovákiai ma­gyar pedagógusoktól. A további részben a tanulási szándék, illetve a készség fejlesz­téséről, a nyelvtankönyvek prob­lémáiról van szó. Bertók Imre a a szlovák nyelvtanítás módszerta­ni elveivel foglalkozva rámutat a korszerű nyelvoktatás alapját ké­pező módszertan fontosságára, melynek jelentőségét csak az utóbbi 10 évben ismerték el. A szerző a tanulmányban vázolja a modern nyelvtanítás elveit és az idegen nyelvek hatékony elsajátí­tásának módjait. Az új szlovák nyelvtankönyvek használatát to­vábbá a gyakorlókönyv struktúrá­ját és koncepcióját Ballay és Tö­rök Matild ismerteti. A tanulók aktivizálása az órán című írásban a szerző leszögezi: a magyar tan­nyelvű iskolák szlovák nyelvtaní­tásának céija a szlovák nyelv el­sajátítása írásban és szóban. Az igényes feladat teljesítése egyre nagyobb követelményeket támaszt a pedagógusokkal és a tanulókkal szemben, fokozottabb aktivitást és önállóságot követel a gyermekek­től. A tanulmányban Kelecsényl László az oktatás konkrét formái­val foglalkozik, összehasonlítást tesz a magyar és a szlovák hang­tan, szótan és mondattan eltérő nyelvtani jelentőségei közt. Ber­tók a nyelvhasználatban leggyak­rabban e'őfordul''i szókapcsolatok­kal szemlélteti az eltéréseket. Kü­lönös gondot fordít az előljárós szerkezetek sajátosságaira és az egyes esetekhez járuló elöljárók elemzésére is, arai éppen e jelleg­zetesség miatt a magyarajkú egyé­neknek gyakran nehézséget okoz. A könyv betejező része egyes alapiskolák tanulóinak munkáit tartalmazza. Pl. a tartalom repro­dukálását, fogalmazásokat, önál­ló beszélgetést (magnófelvétel alapján) stb. Olvashatunk még az audiovizuális segédeszközök hasz­nálatáról, Illetve szerepéről. A ta­nulmánygyűjtemény érdekessége, hogy Ismerteti a jugoszláviai ma­gyar tannyelvű iskolák szerb-hor­vát nyelv tanításának megszer­vezését, módszereit, illetve a kü­lönféle tesztek segítségével vég­zett felmérés útján szerzett ada­tokat és tapasztalatokat. Hisszük, hogy a masyár pedagó­gusok kezébe kerülő tanulmány­gyűjtemény sPgédkö' ,'vként is jő szolgálatot tesz a magyar iskolák szlovák nyelv tanít-.sa színvonalá­nak és hatékonyságának növelése érdekében. —ym— figyelmünket fordítani és eze­ket felesleges frázisok nélkül hozzáférhetővé kell tenni né­pünk számára. Bizonyára nem megalapozatlan az a követel­mény, hogy az orosz nyelv ré­vén lényegesen nagyobb mér­tékben és elevenebben közelít­hessük meg a világirodalom, kultúra értékeit, a gazdasági, tudományos műszaki és társa­dalmi fejlődés eredményeit. Nem Indokolatlan az a köve­telmény sem, hogy a sajtó és az irodalom (beleértve a fil­met is) nagyobb gondot fordít­son a szociológiai, történelmi, társadalmi sajátosságokra, va­lamint az érdeklődésre és né­pünk igényeire is. Az utazáso­kat — melyek elmélyítik a szov­jet néppel, főleg az ifjúsággal való kapcsolatot — mentesíteni kellene a túlzott formalitások­tól és komplikációktól. Iskoláinkon az orosz nyelv­tanításnak tehát lényegesen élénkebbnek, időszerűbbnek és módszertani vonatkozásban is korszerűbbnek kell lennie. El kell utasítanunk azokat a kö­vetelményeket, amelyek e cél elérésének lehetőségét csak az órák számának növelésében lát­ják. Ez a módszer már teljesen korszerűtlen, a termeléshez ha­sonlóan az oktatásban is arra kell törekednünk, hogy rövi­debb idő alatt többet és jobban tanítsunk, olymódon, hogy a ta­nulók már alap- vagy közép­iskolás korukban más idegen nyelvet is tanulhassanak és el­sajátíthassanak, beleértve ter­mészetesen a szlovákot is. KÜLFÖLDI, ILLETVE MAGYAR TANNYELVŰ ISKOLÁKON (pél­dául Somorján, Pozsonypüspö­kin és Bratislavában) a modern programozott oktatás módsze­reivel, audiovizuális és audio­orális módszerekkel végzett kí­sérleteink igazolják, hogy az alacsonyabb osztályokban is egy tanév folyamán — korsze­rű eszközökkel — sokkal töb­bet és színvonalasabban lehet oktatni, mint a hagyományos módszerekkel. Viszont nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kísérleti iskolá­kon a tanulók mindennemű ott­honi előkészület nélkül kizáró­lag csak a tanítási órán tanul­tak. Iskoláinkon nem engedhe­tő meg a művelődés egysége elvének bárminemű megszegé­se, mert ezzel a magyar tan­nyelvű iskolák diákjai további tanulmányaik során és a szlo­vák, illetve a cseh iskolák vég­zős növendékeivel szemben hátrányos helyzetbe kerülné­nek. Ez viszont nem engedhető meg. A különbségeket nem sza­bad növelni, csökkentésükre kell törekednünk. Teljesen helytelen felvetni a kérdést: vagy oroszt, vagy szlo­vákot, oroszt vagy más világ­nyelvet — mintha a szlovák nyelv elsajátításában mutatko­zó fogyatékosságokat az orosz nyelv oktatása eredményezné. Tanítóinknak és tudományos dolgozóinknak a magyar tan­nyelvű iskolák szlovák nyelv, illetve más nyelvek oktatása módszertanának kidolgozásánál arra kell törekedniük, hogy ne az órák számának mechanikus növelésével, hanem az adott eszközök Jobb kihasználásával segítsék elő a nyelvoktatást. A szlovák-szakos tanítók szakkép­zettségében és felkészültségé­ben mutatkozó hézagok mellett keressük meg azokat a tartalé­kokat, melyek jobban kihasz­nálhatók. A FELETTES OKTATÁSÜGYI SZERVEK és a Pedagógiai Ku­tató Intézet javaslataival teret biztosít a világnyelvek (bele­értve az orosz nyelvet ls) szé­lesebb körű, színvonalasabb és kiegyensúlyozottabb oktatására. Emellett a magyar tannyelvű iskoláknak éppen az oktatás korszerűségével, célszerűségé­vel és hatékonyságával példa­képül kellene szolgálniuk a színvonalasabb tanítás elérését Illetően, az órák számának me­chanikus növelése, valamint a diákok és a tanítók túlterhelé­se nélkül. ANNA KOSCOVÁ, a bratlslavai Pedagógiai Kutató Intézet dolgozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents