Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-13 / 253. szám, péntek

a köztársasági alap adományozóival szemben Naponta kapjuk a meghatóbbnál nieghatóbb híreket arról, honnan, milyen ajándékok érkeztek a köztársasági alapra és az aranyalapra. Az ajándékozók gyakran nem éppen vagyonos emberek, sőt olyanok, akiknek 50 korona a havi költségvetésben nagy szerepet játszik. Az üzemekben a kollektívák rendkívüli műszakot vállaltak s a leghasznosabban akarják munkájukat s idejüket beosztani, hogy minél többet juttathassanak a köztársasági alapra. Az ajándékozókkal szemben a szakszervezeti mozgalom gazdasági vezetői és funkcionáriusai feltétlenül nagy felelősséget, kimondottan kommunista erkölcsi felelősséget kell, hogy érezzenek. Az ajándékozók ezreit nem érheti csalódás. A köztársasági alapra és az aranyalapra befutott ajándékok egyenes, nyílt felhívás közéletünk és iparunk szervezőihez, hogy következetesen érvényesítsék népgazdaságunkban az új irányítást és szakadatlanul törekedjenek mindannak a helyrehozására, ami az elmúlt években a kormány érdeklődésének hátterében maradt. S ide tartozik az iskolaügy, az egészségügy, a szolgáltatások, a testnevelés és az üdültetés is. Különben a hazaszeretetből adakozók áldozatkészsége és lelkesedése nem vezetne célra. A közelmúltból számos példát hozhatnánk fel arra, hogyan éltek vissza felelőtlenül a szocialista verseny nem egy jő gondolatával, hogy ezt a mozgalmat néhány gazdasági vezető hogyan „hasznosította". A szocialista kötelezettségvállalások keretében gyakran olyan árut gyártottak, amelyet sem a hazai, sem a külföldi piacon nem lehetett eladni, az áru ki sem került a raktárakból, értéke egyre csökkent, míg végül az egész kezdeményezésre a társadalom fizetett rá, Vagy például május elseje tiszteletére mozgalmat indítottak a magasabb szénfejtés érdekében. S mivel abban az időben szenünk volt elég, ez a mozgalom több százmillió koronájába került a köztársaságnak, mivel az állam a terv szerint kifejtett minden tonna szénre is jelentős összeget fizetett rá, s a terven felül kifejtett szén még több ráfizetéssel járt. Amikor erre a Tüzelőanyag Minisztérium és a szakszervezeti szövetség figyelmeztette a bányászokat és azt ajánlotta, a versenyt inkább a fejtés kulturáltságának fokozására irányítsák — a bányákban megszűnt az érdeklődés a verseny iránt. Az ilyen verseny jó eredményei ugyanis sem nagy anyagi prémiumokkal, sem „politikai dicsőséggel" nem kecsegtettek. Pedig nemcsak a bányászatban, hanem mindenütt szükség lenne egészségesebb, kulturáltabb munkakörülményekre, hogy kevesebb dolgozó kerüljön idő előtt rokkant állományba. A népgazdaságnak ugyanis sohasem éri meg a magasabb teljesítménnyel járó nyereség azt az erkölcsi és gazdasági kárt, amit a dolgozó idő előtti rokkantsága vagy munkaképtelensége okoz. Sajnos, ma is előfordul az ilyesmi és az ehhez hasonló a köztársasági alap esetében is. Megtörtént például, hogy az egyik vállalat vezetősége egymillió koronát „ajándékozott" a közársasági alapra, ám még ugyanazon a napon kérvényt intézett a pénzügyminiszterhez, melyben egymillió korona öszszegű állami dotációt kér. Egyes üzemekben pedig a szabad szombatokra önkéntes műszakot szerveznek, olyan áruk gyártására, amelyből van elég a raktárakon s amelyekre az állam úgyis ráfizet. A külkereskedelmi vállalat Prágában milliós öszszeget adományoz a köztársasági alapra, ugyanakkor azonban nem képes — mivel el van szakadva a termeléstől — külföldön világárfolyamon eladni jó gyártmányainkat sem. Az ilyen emberek a felelős helyeken elgazdálkodnák rövid idő alatt az egész köztársasági alapot. A hazaszeretettel fűtött kis emberek serege ezért joggal követeli, hogy a Nemzeti Front válasszon tiszteletbeli gondnokságot a köztársasági alapnak, amely annak felhasználásáról döntene. Ez az egész hazafias mozgalom az irányítás minden fokán arra ösztönözné a gazdasági vezetpket, hogy valóban a szocialista vállalkozás szellemében működjenek. A becsületes és jóhiszemű kisemberek serege ugyanakkor joggal követeli a gazdasági tanácstól, tegye lehetővé a vállalatoknak, hogy a termelés, a nyersanyag és a termelési berendezés leggazdaságosabb kihasználása alapján tömörülhessenek és nem úgy, amint eddig, a szakma monopóliuma szerint. Egyszóval úgy, ahogy arról legutóbb a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöksége is nyilatkozott. Különben csalódást okoznánk és vétkeznénk a társadalom legszélesebb tömegei politikai, ökonómiai és szociális gondolkodása ellen. FRANTIŠEK RAVEN AM erkuria új utakat tör A Merkuria külkereskedelmi vállalat három éve alakult meg, és ez ideig részt vett az összes brnói vásáron, annak ellenére, hogy exportcikkeit specializált kiállítások keretében propagálja. Jó tapasztalatokat szerzett ebből a szempontból a múlt évben és az idén is megrendezett Merkuria Show kiállításokon, amelyeket a jövőben amolyan kis nemzetközi árumintavásárrá akarja változtatni, összhangban van ez azzal a világszerte tapasztalható irányzattal, amely specializált árubemutatók rendezésére törekszik. Az idei brnói vásáron ezért korlátozott lesz a Merkuria részvétele, s alkalmazkodik az ipari seregszemle Jellegéhez. Exportcikkeit több pavilonban állítja ki. Elsősorban beruházási jellegű gyártmányokat mutat be, továbbá fényképészeti, filmfelvevő, optikai és időmérő készülékeket, ruhatisztító berendezéseket, a nagymosodák, üzemi konyhák, egészségügyi és élelmiszeripari hűtők számára szolgáló berendezéseket stb. Az ú] gazdaságirányítási rendszer szélesebb teret nyit a vállalat számára a szocialista vállalkozás kibővítésére belföldi és külföldi viszonylatban egyaránt. Manapság főképp arra fordítják a figyelmet, hogy javítsák a hazai szállítók és átvevők számára nyújtott szolgálatot, mert ezen a téren még több hiányosság fordul elő. Szét kell választani például a hazai szállító és átvevő vállalatok, valamint a Merkuria feladatkörét, például azt, miként vegyenek részt a termelővállalatok a piackutatásban, hogyan delimitálják a külkereskedelmi vállalat eques tevékenységeit a termelővállalatokra és megfordítva. továbbá az a kérdés is megoldásra vár, hogyan erősítsék meg a közös vállalkozási tevékenységet a hazai és a külföldi piacon. A Merkuria egész sor intézkedést készít elő, amelyek azt célozzák, hogy a vállalat aktívan részt vehessen a közszükségleti gépipar termelést bázisának fejlesztésében és modernizálásában. Ogy vélik ugyanis, hogy a közszükségleti gépipari gyártmányokkal — bizonyos feltételek megteremtése esetén — reális kilátás nyílik a devizaszerzés fokozására, különösen a konvertibilis devizák területéről. Az ilyen gyártmányok kivitele terén a Jelenlegi helyzet — a ma érvényes gazdasági elvek szemponjából — kedvezőtlen, ami az elmúlt időszaknak a csökevénye, amikor a közszükségleti gépipart érezhetően elhanyagoltuk. Figyelmet szentel q Merkuria az ún. nem hagyományos vállalkozási módoknak is. Prágában például június elején saját boltot nyitott a vállalat, amely jól bevált, és sikeresen teljesíti küldetését. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy két hónap alat 2,4 millió korona forgalmat ért el. Brnóban előreláthatólag november elején nyílik meg egy ilyen reprezentatív bolt, s hasonlóképpen Bratislavában is tárgyalnak Iwnnlň áruda létesítéséről. Külföldön ls újszerű vállalkozási formák érvényesítésére törekszik a Merkuria. A šternberki Chronotechnával együttműködve például nemrégiben sikeres megegyezésre került sor az indiai HES céggel, mely szerint Csehszlovákia részt vesz a mi dokumentációnk alapján gyártott ébresztőórák gyártásának kibővítésében. Folytatódnak azok a tárgyalások is, amelyek eredményeként saját céget létesítene a Merkuria Törökországban; ez biztosítaná a csehszlovák közszükségleti cikkek értékesítését Törökországban és a környező országokban. /. E. MÁR NEM SEREGHAJTOK Azért mondom, hogy már nem, mivel évekkel ezelőtt a kassai járásban tényleg sereghajtó volt a somodi szövetkezet. Ha ezt a szemükre vetették — ami elég gyakran megtörtént — az akkori vezetők csak a vállukat vonogatták: ők mindent megtesznek, nem az ő hibájuk, hogy annyira mostoha a somodi szövetkezet határa. Ami a lemaradást illeti, nem én találtam ki, a faluban halottam. Többek közölt Bodnár Ferenc elnök, — aki egyébkén nemzetgyűlési képviselő is —, bizonyította, hogy nem is olyan régen még rosszul állt a szövetkezet szénája. Azt azonban erősen hangsúlyozta, hogy ezekről a dolgokról már csak múlt időben lehet beszélni. — Az idén már másodikok vagyunk a kassai járásban. — Ez meg, hogy sikerült — próbálkozom a kérdéssel. — Munkával, meg hozzáértéssel ... Szavaiból kiderült, hogy a szövetkezetben nagyon is előrelátó, tervszerű, célratörő munka folyik. A kormányrudat képzett, rátermett vezetők tartják kézben. Olyan emberek, akik nemcsak a szívükkel, hanem az eszükkel is gazdálkodnak: képesek tényleg nagyüzemi szinten megszervezni, irányítani a termelést. Az eredmény? Az elmondotSOMODI JEGYZETEK tak után úgy érzem, jogos a kérdés. Az elnök már a beszélgetés kezdetén említette: a somodi szövetkezet járási méretben az élvonalbeliek közé tartozik. Ez nem kitalálás. A szavakat tények, eredmények fémjelzik. Vegyük csak példának az idei aratást. Még nem olyan régen, hogyha hektáronként elértek tizennyolc, húsz mázsás átlagot, már azt mondták: mégis csak termett valami. Egy kicsit ez már dicsekvésnek is számított. És az idén? — Kalászosokból az idei átlag harminchat mázsa hatvan kiló hektáronként — mondja az elnök. Ez már országos viszonylatban is szembeötlő eredmény. A termés már a magtárakban van. A tudat azonban, hogy a somodi szövetkezet határa sem annyira mostoha, föloldotta a már-már eluralkodó fásultságot. Tehát mégis csak van jövő: cél. Nem álomkép, illúzió a vezetőknek az a nézete, hogy a somodi szövetkezet határa is csak addig volt mostoha, amíg mostohán bántak vele. A tények bizonyítottak. A jó munkát, az ő földjeik ts éppúgy meghálálják, akár a környék más szövetkezeteinek a határa. Az elnök mondta azt is, hogy a kapások szintén sokat ígérőek. A cukorrépájuk meg egy• szerűey párját ritkítja. — Tavaly cukorrépából négyszázhúsz mázsa volt az átlagos hektárhozam ... Az az érzésem, hogy — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — az idén sem lesz ennél kevesebb. Az eredmények számbavétele mellett azonban a jövő az, ami mégis a legjobban foglalkoztatja a szövetkezet vezetőségét. Az elnök azt állítja, hogy az őszi vetések alá lassacskán végeznek a szántással. Minden gazdasági műveletet idejében és a kívánalmaknak megfelelően elvégeznek. Több helyen arról panaszkodnak, hogy az utóbbi hetek rendkívüli eseményei és egyéb okok miatt nem tudják beszerezni a szükséges műtrágyaféléket. A somodiaknak viszont ilyen qondjuk sincs. A földfeik most is megkapják a szükséges tápanyagot, talán többet ts, mint más szövetkezetekben. Egyszóval jól megdolgozott, tápanyaggal ellátott magágyba kerül a vetőmag. És ez máris egyik legfontosabb alapfeltétele annak, hogy a szövetkezet határában jövőre is dús kalászokat érleljen a napsugár. SZARKA ISTVÁN íie íUezredes elvtárs. . . „A NORMALIZÁLÁS CSEHSZLOVÁKIÁBAN CSUPÁN FORMÁLIS" (Izvesztyija

J N. V. Rugyenko alezredessel beszélgetek a normalizálás folyamatáról. A gondjaira bízott Rimaszombatban és a járásban csend és rend honol, csak amióta feloldották az alkotoltilalmat, két részeg embert kellett ostoba provokálás miatt a közbiztonságra kísérni. Bennünket azonban elsősorban az illetékes helyi szervekkel való együttműködés érdekel. Es természetesen a véleménye arról, mit tekint normalizálásnak. — A politikai helyzet és az élet normalizálása egyre javuló irányzatú — mondja az alezredes. — Mind a járási pártbizottsággal, mind a JNB-vel erősödik a kapcsolat. Állandó összeköttetésben vagyunk, tájékoztatjuk egymást a város és a járás életének kérdéseiről. Jó, hogy sok kommunista megértve a helyzetet, arra törekszik, hogy a helyzet megjavuljon és minden jól végződjék. — Mi tetszik nálunk, ml nem? — Csehszlovákia népe igen barátságos nép. Az idősebb korosztály megértéssel viselkedik katonáink iránt. Vannak azonban megtévedt elemek, főleg a fiatalok körében. Azt hiszem, hogy a CSISZ munkája nem volt kielégítő a politikai helyzet magyarázatában, és sok még a tennivaló a nevelőmunka terén. Hiszen mi azért jöttünk, hogy együttesen, megértésben megoldjuk a problémákat. — Tapasztalt valami különbséget a két hét előtti érkezéskor látott és a mai helyzet között? — Amikor megérkeztünk, az emberek nem tudták miről van szó. Mindenki azt kérdezte, miért, miért? Ma már sokan megértik a helyzet bonyolultságát. Mi tájékoztatunk, de nem avatkozunk be a belügyekbe. Eljön az idő, amikor mindenki, az is, aki megtévedt, megérti a nemzetköziség ügyének fontosságát. Rugyenko alezredes levetette kitüntetésektől terhes zubbonyát és egyszeriben Nyikoláj Vlaszoviccsá vált, érdeklődő, nem hivatalos emberré, ö is kérdezni kezdett, érdeklődött, igazát bizonygatta, érvelt. Megkérdezte, valóban úgy vélem-e, hogy nálunk augusztus 21-e előtt minden rendben volt? Hogy mit szólok a rengeteg nyugatnémet turistához, az illegális rádióadókhoz? Micsoda dolog az olyan sajtószabadság, amelyben a szocialista-ellenes erők is szót kapnak? Hová tűnt a párt vezető szerepe? Sok a kérdés, bonyolult a vita. Mindketten látjuk, hogy mi ezt és itt megoldani nem tudjuk és mindent képtelenek vagyunk egy óra alatt tisztázni. De legalább világosabban szeretnénk látni egymás felfogását. A beszélgetés során egy dolog világossá vált előttem: Nyikoláj Vlaszovics számára nagyon, de nagyon veszélyesnek tűnik, ha nyilvánosan szó hangzik el a kommunisták, a szocializmus ellen. A fő veszélyt az ilyen szocializmus-ellenes gondolatok terjesztésében látja, s a rend helyreállítása az ő szemszögéből mindaddig turmális dolog lesz, amíg a fejekben nem tisztázódnak a gondolatok, amíg ezek romboló veszélye fennáll. Ezt a veszélyt képviselik az ellenséges klubok, a cikkek- a rádió, a TV megtévedt irányvétele ... Nem tudom és nem is akarom letagadni, hogy a kommunistákkal augusztus előtt nem mindenki értett egyet, és az Ilyen ellenzék szót is kapott. Csak azt nem értem, miért tűnik jobbnak, ha ezek az ellenzékieskedők csendben maradnak és titokban áskálódnak? Az a gyanúm, jobb, ha tudjuk, kivel állunk szemben és ki áll mellettünk ... És itt eszembe jut 1948. Furcsa párhuzam, de eszembe jutott, hogy Nyikoláj Vlaszovics akkor nem volt nálunk és így nem látta a következő tényt: akkor nem elvétve olvasható cikkek, hanem sajtókonszernek és válogatott újságírók ontották a kommunistákra a rágalmak özönét, akkor nem klubok, hanem jól szervezett burzsoá pártok jó politikai pozíciókból harcoltak a kommunisták ellen, akkor nem szocialista hadseregünk, hanem rengeteg reakciós tisztünk volt, akkor milliomosok és gyárosok hatalmas összegekkel támogatták az ellenforradalmi erőket. És a kommunisták igaza mégis győzött. Egyetlen puskalövés nélkül, s harci kocsik nélkül. A pártnak és az Igazságnak ugyanis óriási ereje van. De, alezredes elvtárs, erről nem lenne szabad megfeledkezni. Hiszen akkor úgy tűnhetne, hogy nem hiszünk eléggé igazunk erejében. S enélkül az élet normalizálása valóban csak formális lenne. Ezt ön sem akarja, úgye? VILCSEK GÉZA Zavartalan a munka A nagykaposi pártós városi vezetők tájékoztatása szerint a város lakosságának közellátása terén a kritikus napokban sem volt fennakadás és panasz, ami az említett szervek jó munkáját és a lakosság fegyelmezettségét bizonyítja. A közellátás terén derekas munkát végeztek az állami gazdaság dolgozói. A gazdaság igazgatója tehergépkocsival segédkezett az élelmiszerszállítás lebonyolításában. Az állami gazdaságban, az EFSZ ben és a város többi üzemében is zavartalanul folyt és folyik most is a munka. Lekerültek a falakról a provokációs jelszavak, helyüket a járás és a város vezetősége által kiadott felhívások váltották fel. <k) 1968. IX. i: