Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-12 / 252. szám, csütörtök

WXhúMíj... Néhány hetes, nem az akaratunktól függő kiesés után je lentkezünk ismét rovatunkkal, amelynek elsőrendű céllá a világ kulturális eseményeiből, jelenségeiből rátapintani azokra, amelyek számot tarthatnak olvasóink egy részének érdeklődésére. O/ra indulunk tehát, de szükségesnek tartjuk előrebocsájtani, hogy az augusztus 20-ról 21-ére virradó éjszaka „villámcsapása" s mindaz, ami azóta történt, főleg a sajtószabadság korlátozása, minden bizonnyal e rovatunkon is érezteti hatását. Az igazsághoz természetesen továbbra is hűek maradunk, de a források, a témák kiválasztásában már kötve lesz a kezünk és kisebb tere nyílik a kommentálásnak is. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a könnyebb hallgatás helyett vállal nunk kell a nehezebbet: a staféta lángfa nem hunyhat ki... TEHET ERRŐL TOLSZTOJ? T ílajdonképpen a fenti mondat parafrázisa E. Sulc, a RUDÉ PRÄVO szeptember 4-i számában megjelent írása címének, amely igy hangzott: „Tehet erről Beethoven?" A cikket elindító gondolatsorban arról esik szó, hogy közvetlenül a második világháború után a prágai hangversenytermekben Beethoven örökszép muzsikája sohasem szerepelt műsoron. Az ok pedig az volt, hogy a háború alatt a németek gyakran előadták műveit s ez bizonyos körökben visszatetszést váltott ki a zeneműirodalom óriásának „német" muzsikájával szemben. Persze hamar rájöttek arra, hogy a tiltakozásnak ilyen formája földszintes gondolkodásmódról tanúskodik, amely kultúremberekhez nem méltó. Ľ. Sulc rámutat arra, hogy mostanában ts előfordulnak ehhez hasonló balfogások. Igy például az egyik kerületi filmkölcsönző vállalat közhírré tette, hogy a minap történtek alapján kivonja a forgalomból az országunk területére hívatlanul lépett hadseregek államainak filmjeit. Csak egyetérthetünk ezzel szemben azzal a józan és helyénvaló követelménnyel, hogy jogos sérelmeinktől függetlenül ezentúl se „exkomunikáljuk" a jó filmeket, a kiváló művészi termékeket — bárhonnan is származnak. Valóban azért, ami történt, nem tehet sem Eizenstein vagy Tolsztoj, sem Szolzsenyicin, sem bárki más, aki a szóbanforgó országokban világraszóló műveket alkotott. Az ehhez hasonló lépéseket egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogadhatná el érvnek, sőt ez ellenünk, kultúránk, hagyományaink ellen szólna. Jól mondja a cikkíró: „Ki ellen irányulna az ilyen tüntetés? Például a tábornokok ellen? De hiszen azok nem gyártanak filmeket, bár előfordul, hogy olyan forgatókönyvek szerzőivé válnak, amelyektől valóban Idegenkedünk." TUDÓS SZÓL AZ EMBERISÉGHEZ Nem tudjuk, hogyan került a nyugati lapok hasábjaira egy szovjet atomfizikusnak, A. D. Zaharovnak négy újságoldalnyi memoranduma, amelyet e források nyomán néhány hazat újságunk és folyóiratunk szintén ismertet. Annyi bizonyos azonban, hogy e memorandumnak néhány gondolata megérdemli a figyelmet, az elmélkedést. A szerző az egész emberiséghez intézett szavaiban legnagyobb veszélyként természetesen az atomháború fenyegetését tünteti fel. Enn~': elemzése alapján jut arra a következtetésre, hogy változtatni kell a hagyományos külpolitika formáin, módszerein, mert az eddig nem vette tekintetbe az általános és a közös érdeket. Figyelmeztet továbbá arra, hogy a világot már az 1975—1980-as években tragédiával fenyegeti a demográfiai robbanás, amely a fejletlen országokban tömeges éhhalálra vezethet, háborúkat, gyűlöletet válthat ki. Szükségesnek tartja ezért a nagyvonalú segítséget a nagyhatalmak részéről. Ez addig lehetetlen, amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió vetélytársként áll egymással szemben. A hatékony segítség viszont megkövetelné a fejlett országok nemzeti jövedelmének mintegy húsz százalékát és ez automatikusan csökkentené a fegyverkezési kiadásokat. A memorandum szerzője leszögezi, hogy az említett veszélyek károsan hatnak ki a modern társadalom fejlődésére, önkényt, fajüldözést, nacionalizmust és rendőrállamokat szülnek. Ennek kapcsán részletesen foglalkozik mind a nácizmus elemzésével, mind az általa határozottan elítélt sztálini személyi kultusszal, amely szerinte tízmillió áldozatot követelt. Kiemeli Hruscsov szerepét, aki elsőként Ítélte el nyilvánosan ezeket a módszereket, de hangsúlyozza, hogy a sztálinizmus leleplezésében még sok a tennivaló. Ezzel kapcsolatban célba veszi a neosztálinizmus egyes konkrét megnyilvánulásait, amelyek „a szovjet népben csak nyugtalanságot és felháborodást válthatnak ki." TALLÓZAS A NAGYVILÁGBAN Ennek a magyar világirodalmi folyóiratnak augusztusi és szeptemberi szániában ismét találhatunk néhány csehszlovákiai vonatkozású írást. A 8. számban Mihályi Gábor recenzálja A nagy paróka című Európa-kiadványt, amely mai cseh és szlovák drámákat tartalmaz. A többi k'özött megállapítja, hogy ez a drámairodalom gazdagabb a magyarnál. „Az aktuális problémák feszegetésében, szókimondásban, formai kísérletezésben ts van mit tanulni szomszédainktól. Annál is inkább, mert az év eleji csehszlováktat események tükrében lehetetlen tagadni, hogy ezeknek a drámáknak szerepük volt a szocializmust megújító történelmi változások eszmei előkészítésében." A bírálónak ebben lényegében igaza van, bár szerintünk ez az eszmei hatás a mondottnál áttételesebben jelentkezett. Csak ne adja Isten, hogy az ilyen értékelés alapján valaki esetleg ezeket a drámákat vagy inkább Íróikat valamilyen eszmei kártevéssel vádolja meg! Ugyanebben a számban olvastuk Pomogáts Béla tanulmányát Fábry Zoltán két kötete, a Hazánk, Európa és a Valóságirodalom kapcsán. Sok elismerő és igaz szó, megállapítás, értékelés van benne, bár őszintén szólva, egy részük újnak aligha mondható. Érdekes azonban, amit például stílusáról mond: „Stílusa a magyar publicisztikai irodalom művészt eredményei közé tartozik. Nyelve az expresszionizmus lázas fogalmazását, szenvedélyességét, pátoszát követi. Fordulatai, expresszív szóalkotásai arról tanúskodnak, hogy a belső tűz, a haragos és tndulatos Ítélkezés szolgálatába tudta állítani a kifejezést, fó példáfa ez a stílus annak, hogy a szocialista mondanivaló miként jelentkezhet a modern stílusirányzatok nyelvi fordulataiban." Dobossy László a folyóirat 9. számában megemlékezést írt ju lius Fűtikról. Alapgondolata, hogy a cseh kommunista újságírásnak ez a nagy alakja kiállta a január óta végbement átértékelésnek, a kultuszos évek túlzásai „legyalulásának" próbáját is. Ezt elsősorban világhírű börtönnaplófának köszönheti, amelynek hitelt és művészi erőt kölcsönöz „keresetlen egyszerűsége és pátoszmentes őszintesége". Dobossy ezen kívül kiemeli Fučík esszéit ls, amelyek „mindmáig méltán sorakoznak a cseh marxista irodalomkritika legjobb alkotásai közé". • • * S végül hadd említsük meg, hogy a NÉPSZABADSÁG szeptember 6-1 számában egy rövid bíráló jegyzetet olvastunk Ordódy Katalin Az idegen című regényéről. Kár, hogy a választott műfaj lem tette lehetővé a részletesebb elemzést, mert így az elmaraszjalásból is több okulást vonhatna le mind a szerző, mind az olvasó. Az F. R. Jelzésű recenzens megállapítja, hogy a regény „inkább csak részletetnek csípős valóságízével, mint mondanivalójának újszerű súlyával vagy formát érdekességgel kelt figyelmet." lg, t ) A. HLOMK GRAFIKAI MM KIÁLLÍTÁSA A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafikai osztálya a Jesenský utca egyik szerény épületében van. Vincent Hložník mester 15 évfolyamon keresztül itt nevelt föl immár kéthárom művésznemzedéket. Bevezette őket a fekete-fehér művészet rejtelmeibe. Megtanította érzékeny szemmel-szlvvel nézni és látni a világot. Elsajátíttatta velük az ábrázolás lényegén túlmenő, élményt adó, és gondolatot ébresztő kifejezésmódot. S elsősorban ennek a kifejezésnek mesterségbeli lehetőségeire, a lelkes és lelkiismeretes munkára oktatta őket. A toll, a véső, a karcoló tű biztos és pontos kezelésére, az anyaggal és eszmével való becsületes küzdelemre. Végtelen türelemmel, megértéssel és szívvel bontotta ki, fejlesztette tanítványai képességeit. Tanácsolt és tapintattal irányított. Sosem kényszerítette senkire a maga felfogását. Célja önálló egyéniségek nevelése, akik belső sürgetésre kell, hogy létrehozzanak olyan művészetet, amelynek tartalma az ember gondolati és érzelmi világa. Igy érthető, hogy a mester és tanítványai között bizalmas kapcsolat, a legharmónikusabb viszony fejlődött kl. A szeretet és hála érzése tanáruk iránt, akitől sokféle technikát és egyféle emberséget tanultak. Ez a ragaszkodás késztette a 45 végzett növendéket s a többi tanítványt, hogy a Nemzeti Képtárral együttműködve megrendezzék ezt a széles látókört nyújtó tárlatot, mely az egyes grafikusok sokféle szemléletét s ennek a sokféleségnek egységes gyökerét érezteti: mesterük kimagasló egyéniségének maradandó hatását. A dinamikus vérmérsékletű, mindig a legkorszerűbb problémákat felvető Hložnlk legkiválóbb hazai grafikusunk. Annak idején megrázó tragikummal telített expresszív művészi dokumentumot teremtett a minden emberségből kivetkőzött fasizmus pusztításáról. Azóta szürrealista szellemben fogant alkotásaiban is a hazai és egyetemes huszadik századbeli művészet áramai lüktetnek. Tanítványai összessége átvette tőle a humánum gondolatát. Indulataik lobogása, a lelküket betöltő érzelmek a szemlélőben is .megmozgatják az érzést és gondolatot. A neoszürrealtsta és neoszimbolista A. Brunovský fölényes felkészültségű ótestamentumi tárgyú lapjaiban az egyetemes eszme kap hangot. — J. Lebiš igényes rézkarcai bölcselkedők, sötéten látók. — A. Eckerdt átlényeglti a látvány erejét metszetein. — M. Cipár friss ötletekben tobzódik, s a grafikai lehetőségeket fegyelmezetten használja kl. Gergely Vera fátyolos homályú kőrajzainak nőalakjai magányosak, búsak. — V. Bombová litográfiáinak különös hangulata s kalligrafiája ragad meg. J. Pavličková kifinomultan egymásbaolvadó színfoltokkal sajátos motívumokat tár elénk. A. Pelikánová Dostojevskij illusztrációi a kor miszticizmusát és tragikumát éreztetik. — F. Hübel megrázó realizmussal jeleníti meg Gorkij regényeinek világát. — E. Sedlák munkáit sűrű erotika jellemzi. — M. Urbášek a lettrizmus irányát követi. — Nagy József a síkok tömör alakításával, tiszta, érthető szóval mozgósít a háború pusztítása ellen. — Andrássy Tibor fény és árnyék drámai kezelésével emlékeztet Mementőjával. — Gáli Tibor egy keleti bazár mesevilágába visz el, majd hazája tavaszát énekli. — Kiss Sándor Forradalom sorozatából lázas szívdobbanás érzik. Ok s a többi kiállító, mindannyian a Sokol—Hložnlk hagyomány követői. — Három teremnyi anyaguk hódoló szeretetüket fejezi ki Eva SefCáková szavai szerint mesterük „mágiából kinőtt művészete előtt, amely megbűvöl, Int és a Jövőbe mutat". BARKANY JENONÉ SZULÖK, NE VE LŐ K FÓR U M A Első lépések az iskolában A TANÍTÁS MEGKEZDÉSE az első osztályosok életében új szakaszt jelent. A gyermek fejlődésében az iskoláskor előtt fontos szerepük volt a játékoknak, melyek kitöltötték napi tevékenységét. Ezt a helyet most a tanítás foglalja el. A gyermekre már bizonyos társadalmi kötelezettségek hárulnak. Kialakul a kollektívája, mellyel szorosan összefügg mindennapi tartózkodása az iskolában. A gyermek eddigi életében tehát változások történnek. Időben kell felkelnie, hogy iskolába menjen, az egyes tantárgyakat pontosan meghatározott terv szerint kell tanulnia, meg kell szoknia, hogy alávesse magát az iskolai rendszabályoknak. Iskolai munkáját a környezete: szülei, tanítói, osztálytársai értékelik. A gyermek vállára már bizonyos kötelességek nehezzednek. Mindez erősen befolyásolja személyiségének formálódását. A felelősségteljes és ellenőrzött munka — mely valamilyen előre meghatározott céllal történik — kialakítja a gyermekben a kötelesség és felelősség érzetét, a tudatos és tervező munkakészség erősen befolyásolja — pozitív értelemben — akaratának fejlődését. A gyermek fejlődésének előző szakaszában is tanult, ez azonban vegyült a tevékenység más formáival, főleg játékkal, és nem alkotott önálló munkát. Az alapiskola a gyermekkel szemben más követelményeket támaszt, mint az óvoda. Tudatos tanulást igényel, ezért szükséges, hogy a cél érdekében alárendelje minden készségét. A tanuló figyelmét már nemcsak arra irányíthatja, ami közvetlenül érdekli, lenyűgözi őt, hanem ügyelnie kell mindarra, amiről a tanítási órán szó esik. A lelki világában történő fontos változások a tanítással függnek össze. Ezek a változások azonban lassan és fokozatosan zajlanak le. A tanítás első időszakában a gyermekek még nem tudnak tanulni, az anyagot nem jegyzik meg aktívan, képtelenek irányítani figyelmüket. Ha mielőbb el akarjuk érni, hogy ez a folyamat tudatossá váljon, szükséges, hogy megfelelő didaktikai feladatokkal kialakítsuk a gondolati aktivitást. A tanítás már a kezdet kezdetétől az észlelés, a figyelem, a gondolkodás és emlékezés szempontjától jelentős követelményeket támaszt a gyermekkel szemben. A tanulónak gondosan figyelnie kell a tanító magyarázatát, ellenőriznie kell a másolandó szöveget, meg kell Jegyeznie bizonyos anyagot és ellenőriznie kell a „bevésés" fokát. Az iskola ezért az elsősöktől koruknak megfelelő iskolai érettséget követel. Ezt a színvonalat a gyermek általában életének 6—7. évében éri el. Az iskolai érettség fogalmán a fizikai, társadalmi és szellemi fejlődés bizonyos színvonalát értjük. A fizikai (testi) fejlődésnek olyan fokot kell elérnie, hogy a gyermek eleget tehessen új kötelességeinek (korán kelés, iskolába Járás tekintet nélkül az időjárásra, házi feladatok elkészítése stb.). Azonban társadalmi érettséget is el kell érnie, oly mértékben, hogy személyi óhajalt képes legyen alávetni az iskola követelményeinek. Szót kell fogadnia az idősebbeknek, tekintettel kell lennie osztálytársai szükségleteire is. Bizonyos önállósággal is kell rendelkeznie, pl. fel kell öltöznie, kezet kell mosnia egyedül stb. Az Iskolai érettség azonban nem abszolút jelentőségű fogalom. Szorosan összefügg az Iskolai rendszerrel. Az Iskolai érettség alacsonyabb színvonalával rendelkező gyermekek oktatása is lehetővé válik, ez esetben azonban az iskolai rendszert, a módszereket, a tanítást ehhez a színvonalhoz kell alkalmazni. A felsőbb osztályba jutás ls csak akkor válik a gyermekek előnyére, ha erre jól felkészültek. Amennyiben a tananyag vagy az oktatás módszerel a gyermek számára túlságosan nehezek, a tanítás nemcsak, hogy nem segíti szellemi fejlődését, hanem ellenkezőleg, nem kívánatos tünete* ket válthat ki, pl. elkedvetlenedés, csalásra való hajlam stb. A rendszeresség egyike azoknak a változásoknak, melyek a tanítás folyamán alakulnak kl. A gyermeknek előre meghatározott tevékenységet kell elvégeznie, tekintet nélkül arra, hogy ez számára kellemes-e vagy sem. Az iskoláskor a gyermek szempontjából tehát a rendszeres munkára irányuló készség kialakításának időszaka. A tanítás során a gyermek jelentős mennyiségű ismeretet sajátít el olyan területekről, melyek ez ideig javarészt ismeretlenek voltak számára. Az iskoláskor előtt szerzett ismeretek gyakorlati jellegűek voltak. A gyermek az egyes helyzetekben tulajdonképpen csak „feltalálta" magát, cselekvése azonban ritkán volt tudatos. Most azonban számos ismerethez jut, melyek túllépik személyi tapasztalatainak keretét. Ezeket az ismereteket az egyes nemzedékek tudományos munkája eredményezte. Ily módoh a gyermek az eddigiekkel ellentétben az emberiség kulturális örökségének részese lesz. Külön figyelmet kell szentelnünk az iskolai kollektíva kérdésének. Az Iskolai közösség az együttes, a társadalmi szempontból értékes és felelősségteljes munka — a tanítás elveire épül, s ez különbözteti meg az óvodában kialakult közösségtől. Ennek alapján alakul kl a barátság, a tanítók, az osztály, az iskola iránti tisztelet, az osztályért és az iskoláért való felelősség érzése. Bár az iskoláskor fő tevékenysége a tanítás, azonban nem feledkezhetünk meg a játékról sem, melynek a gyermek személyisége sokoldalú fejlődése szempontjából továbbra is fontos szerepe van. Sajnos, gyakran tapasztalható a gyermekek egyoldalú túlterhelése tanulással, esetenként különféle iskolán kívüli tevékenységgel ls (zene Iskola stb.), s ennél fogva nem marad a tanulónak ideje más cselekvésre, ami viszont ártalmas nemcsak egészsége szempontjából, hanem a szellemi készségek és tulajdonságok teljes kibontakozása szempontjából is. Nem feledkezhetünk meg a fizikai munka jelentőségéről sem, melyet ha kellőképpen „adagolunk" és megfelelő körülmények közt végeztetünk, pihenést nyújt a szellemi munka után. Természetesen csak a gyermek erejének és korának megfelelő munkáról lehet szó. Például kisegítés a háztartásban, a kertben, kisebb bevásárlás stb. SZAMOS MEGFIGYELÉS utal arra, hogy azok a tanulók, akik rendszeresen végeznek valamilyen háztartási munkát, rendszerint jobban eleget tesznek iskolai kötelességeiknek is, mint azok, akiket a szülők nem foglalkoztatnak. Ez azzal magyarázható, hogy a gyermeknél az apróbb teendők, megbízatások elvégzése során kialakul a kitartás, rendszeresség, a pontosság stb. Természetesen ezeket a foglalkoztatásokat nem szabad túlzásba vinni, a gyermeknek elegendő Időt kell biztosítani a házi feladatok elkészítése és a játék számára ls. MARIA VALLASEKOVA KULTURÁLIS HÍREK • Ella Kazan amerikai rendező irta és rendezi a The Arrangement (A megegyezés) című, októberben Hollywoodban forgatásra kerüló filmet. Főszereplő: Faye Dunaway, Kirk Douglas és Richárd Boone. • Szent Péter cipője a címe annak az új francia filmnek, amelyben a főszerepeket három világhírű színész játssza: Vlttorio de Sica kardinálist, Anthony Quinn püspököt, Laurence Olivier miniszterelnököt alakít. A forgatókönyvet Morris West regénye nyomán írták. Egy pap életéről szól, aki több évet tölt koncentrációs táborban, majd bíboros lesz és később pápa. mnri 1960. IX. 12.