Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-10 / 250. szám, kedd

Sürgősen megoldjuk o nemzetiségi kérdési! (Folytatás ax S. oldalról.) rendszerünk közös alkotólnak érezzék magukat; teljes mértékben vegyenek részt ennek kialakításában, s ne legyenek Itt valamiféle félreállított albérlők, vagy valamilyen elhagyott árvák, és ne legyen az osztályrészük az ami a múltban volt. Jó légkört kell kialakítani az együttélésre Tudom, sokkal könnyebb erről beszélni, mint az életben megvalósítani; éá sokkal könnyebb ezt központi helyről kijelenteni, mint lent a járásokban, a falvakban — abol az elmúlt hónapok során különböző problémák merültek fel — érvényesíteni. Mindennek ellenére vallom, szilárd határozott irányt fogunk követni, hogy ezen az egész hosszú területen, ahol a szlovák és a magyar lakosság együttél, jó légkör alakuljon ki. Jó légkör az együttélés és együttműködés számára, a közös érdekek közös védelme és közös megvalósítása alapján. Hisz a munkásokat, parasztokat és az értelmiségieket ebben az államban közös érdekek vezérlik. Természetesen a kultúra és a nemzetiségi kérdés terén mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Az élet, a munka és az alapvető létkérdésekben azonban a magyar és a szlovák ember érdeke lényegében egy. Ha megoldjuk a nemzetiségek egyenjogúságát, ezzel elejét vesszük azoknak az ellentéteknek, melyek az egyes falvakon, vagy a Járásokban keletkeztek, s úgy vélem, jó légkört teremtünk a szlovák és a magyar lakosság békés együttélésére. Tiszta szívből kívánom ezt, s azon leszek, hogy a Központi Bizottságban és más szlovákiai szervekben ezt az elvet átültessem. Dobos elvtárs itt említést tett néhány hiányosságról az egyes állami és pártszervekben. (A nemzetiségi képviseletről van szó — szerk. megj.) Beismerem, hogy e téren magam is hibásnak érzem magam, hogy a párt rendkívüli kongresszusán nem ellenőriztem, vagy nem követtem eléggé figyelemmel ezt az ügyet. Nem Jutottam hozzá, hogy a választóbizottság ezeket az igazságos kritériumokat a nemzetiségek képviselete dolgában is betartsa. Ott, — mint azt önök is jól tudják — elsősorban arról volt szó, hogy a kongresszus magáévá tegye a moszkvai egyezmény főbb politikai irányelveit. S így fordulhatott elő, hogy a kongresszuson nem Jutottam hozzá ehhez az ügyhöz. A párt vezetőségében az elvtársakkal megvitatom ezt a kérdést, hogy megtudnánk-e oldani oly formában, hogy néhány magyar elvtársat bevonnánk a Központi Bizottságba. Ez nagy szépséghiba, amikor a kongresszuson megválasztják a Központi Bizottságot, és rögtön utána ki kell egészíteni. Ogy vélem azonban, ha egy ilyen nagy nemzetiségi csoportról van szó, feltehetően meg lehet ezt oldani. Előterjesztem ezt a javaslatot, s a magyar elvtársakkal tanácskozni fogok ebben a kérdésben a megoldás érdekében. Ami a Szlovák Nemzeti Tanács kiegészítését illeti, arról biztosítottak, hogy e képviselet — jelenleg 11 képviselő van az SZNT-ben, s hármat választottak most be — megfelel a számaránynak. Kérem, ha ez nem így van, s ezek az adatok nem egészen helytállóak, gondolkodhatunk még arról, hogy a nemzett tanácsot kiegészítsék, ha csak valami különleges akadály nem merül fel. Arról van szó, hogy nagyon rövid Időn belül megejtik az SZNT-be és a Nemzetgyűlésbe történő választásokat. Nagyon kérem önöket, hogy sürgősen és idejében figyelmeztessenek erre, akkor, amikor a jelölések folyamatban vannak, hogy ne kerüljön sor ismét mellőzésre. Mert utólag azután sokkal nehezebb korrigálni a hibákat, egyszerűbb megoldani a maguk idejében. Ennyit elvtársak bevezetőként, azzal a megnyugtatással, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának új vezetősége törekedni fog ezeknek a nyílt és régóta vitás kérdéseknek a . teljes megoldására. Törekedni fog a magyar nemzeti kisebbség egyenjogúságának — rendkívül rövid időn belül történő megoldására. Örömükre szolgál majd, ha nemzeteink, a szlovák nép és a magyar nemzetiség, a mi magyar polgártársaink között megoldjuk a problémákat, s a dolgok rendeződésének időszaka következik. örülni fogunk, ha a régi vitás kérdések mögöttünk lesznek, s a közös problémák megoldása kerül előtérbe. Nagyon kérem ebben a törekvésünkben legyenek segítségünkre, s a megértés útját egyengessék. Köszönöm önöknek ezt a segítségetl ...hogy o gyengébbet egyszer se üssék Dr. GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS VÁLASZA A FELVETETT KÉRDÉSEKRE Dr. Gustáv Husák, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának felszólalása után a CSEMADOK Központi Bizottságának tagjai kérdéseket intéztek Husák elvtárshoz. Ezek a kérdések az alkotmányjogi megoldásokat, a törvényes garanciák, a nacionalista uszítások, s a nemzetiségi képviselet stb. kérdés érintették. Husák elvtársnak a jelvetett kérdésekre adott válaszát rövidített formában közöljülc. Az alapvető kérdés, melyet több elvtárs is vitatott az, hogy a demokratikus jogokat ne kétféle méterrel érvényesítsük, hogy az egyik nép vagy nemzetiség számára hosszabb méter lesz a jobb, mások számára meg viszont rövidebb. Ez állandóan az egyenlőtlenség érzését váltja ki, melyet néha a kisebb nemzetek, néha viszont a nemzeti kisebbségek éreznek. Elméletben ezt valahogy elég könnyű állítani, hogy mindenkinek egyformán, egyenjogúságot mindenki számára. A gyakorlatban természetesen ezek a dolgok egy kicsit hatalmi eszközökkel vannak kombinálva. Igy, mondjuk a Csehszlovák Köztársaság történelméből a szlovákok azt a tanulságot merítették, hogy mindig csak az általános demokratikus jogokról beszéltek, hogy Bene.š általában beszélt a demokratizálásról s ezzel mindig a kisebb nép, vagy kisebb nemzetiség valamilyen megalázását takarta. Én ezt nyíltan kimondom. Minden erősebb nemzet, mely az államban hatalmi eszközöket ural, ezekkel a tendenciákkal rendelkezik. Ezek a tendenciák másutt is tapasztalhatók. Ezek a tendenciák bizonyosan szlovák környezetben is megvannak. Számos emberünk, sok kommunistánk van, akik erős szenvedélylyel harcolnak a szlovák nép egyenjogúságáért és amikor a nemzeti kisebbségről van szó, akkor valahogy valami más métert keresnek. Tudom ez van a dologban. S ez mindenütt ilyen ügy s nekünk meg kell találnunk a védőanyagot, hogyan harcoljunk ellene. Nem olyan könnyű, nem egyszerű dolog ez. Ez összefügg — mint ahogy azt itt az egyik elvtárs mondta — az internacionalizmussal. S itt átcsapok erre a kérdésre. Természetesen, a CSKP az internacionalizmus gondolatához csatlakozik látták ezt Dubček elvtárs beszámolójában s a dokumentumokban is. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldala, hogy minden fél bizonyos nemzeti környezetben dolgozik, nem szakadhat el a nemzeti környezettől, s végülis a túlsúlyban levő környezet, mondjuk a cseh környezetben a cseh, mert az egész államban ez volt túlsúlyban, Szlovákiában viszont a szlovák, hajlamos, hogy ehhez döntő tartalmat adjon. S az a kiegyenlítődés, hogy a kisebb nemzet vagy a nemzeti kisebbséget a közös részvételbe bevonjuk, hogy kellőképpen kifejezésre jusson, valahogy mindig nehezebben érvényesül. Ebben rejlik a komplikáció, a gyakorlati komplikáció. Kijelenthetek én néhány dolgot, de valahol Királyhelmecen, vagy Komáromban, vagy mit tudom én hol, ahol az előírást végre kell hajtani, az előírásnak gyakran már sajátos megvilágítása van, a dolgokat sajátosan magyarázzák. Igy nagyon egyetértek azzal a gondolattal, amit itt több elvtárs elmondott. A demokratikus gondolatot következményeiben kell majd elképzelnünk és létre keli hoznunk a biztosítékok rendszerét, hogy a hivatalok egyes fokozatain, a megbízotti hivatalban, a Járásokban stb. se legyen sajátos magyarázata, vagy ha van ls, meg legyenek az óvintézkedések is ... Hogy korrigálhassák ókét. Néni vitákkal, csatákkal, hanem hogy azonnal lehetséges legyen kijavítani őket. A kezesség rendszerét keresnünk kell a nemzeti kisebbséggel szemben is. Ez szintén a probléma megoldásának egyik része. Keresni ezeket a demokratikus biztosítékokat. Nagyon egyetértek azzal, amit a mezőgazdasági lap főszerkesztője mondott, hogy valahogy, ha a rendszer nem demokratikus, a kisebbség azt kétszeresen érzi. Ez igaz, érzi ezt polgári szempontból, s érzi nacionális szempontból is. A gyengébbet mindig kétszeresen ütik, igazam van? S tehát, amikor a demokratikus biztosíték, a demokratikus légkör kialakításáról beszélünk s ezt létre akarjuk hozni, gondolnunk kell ezekre a biztosítékokra is, hogy a gyengébbet egyszer se üssék, nempedig kétszer, igaz? Azok a javaslatok, melyeket önök terjesztettek elő, nem nyújtanak abszolút garanciát, éppúgy, mint a föderációról szóló törvény sem jelent abszolút jótállást akkor sem, ha még megannyi paragrafust alkotnánk. Azonban a vezető politikai pártban, a kommunista pártban, a nemzeti front szerveiben s az egész társadalmi életünkben kialakult demokratikus légkörnek kell fokozatosan létrehoznia a garanciák és biztosítékok rendszerét. Mert néha az emberek jogtalanul is kiáltoznak. Néha jogtalanul is panaszkodnak. Hogyan különböztessük meg a jogokat a jogtalantól, ki ítélje ezt meg, s hogyan ítélje meg? Tehát a kezességnek ezt a rendszerét kl kell alakítanunk, keresnünk kell, s a föderációról, valamint a nemzeti kisebbség helyzetéről szóló törvény mondhatnám az első lépés ezen az úton. Még nem végleges. Lehet, sok minden elégtelennek bizonyul önöknek, s hogy ezeket a kérdéseket még keresnünk kelL A nacionalista szenvedélyekkel kapcsolatban azt mondanám, ahogy azt egykor mondták, hogy mindenkinek a nemzeti környezetében kell küzdenie a negatív elemek ellen. Ogy a szlovákban, de a csehben is, s éppúgy, mint a szlovák környezetben is vannak erős nacionális tendenciák, néha kimondottan nacionalista tendenciák, gondolom a magyar kisebbség környezetében is vannak. Feltételezhető, hogy mindannyian nemcsak tiszta internacionalisták vagyunk, s minden nemzeti környezetben létrejönnek ilyen tendenciák is. Azonban mégis van bennük valami jó, hogy ápolják a nemzeti büszkeséget, a nemzeti öntudatot, a kultúrát és összetartozást, azonban a két nemzet, vagy nemzetiség viszonyában negatívumot is jelentenek. Úgyhogy mind az egyik, mind a másik környezetben ezekkel a tendenciákkal is küzdenünk kell. Persze, politikailag küzdeni mondhatnám fokozatosan kell harcolnunk. Az utóbbi hónapokban a szlovák környezethez hasonlóan szenvedélyeket szítottak a déli területen ls, s a Matica megalakulása körül ls észlelhető volt ott számos ilyen elem, sok alkalmatlan személy is elkötelezte magát az ügynek, nemde? Gondolom, hogy másutt is, tehát a magyar kisebbség esetében is a dolgokat valahogy felfokozták. Tehát munkánk egész rendszerével az egyik s a másik oldalon is — valószínűleg a szlovák részen azonban jobban, mint a magyaron — keresnünk kell, hogy ezeket a szenvedélyeket visszafojtsuk s ésszerű megoldást találjunk. Ha azt állítjuk, hogy internacionalisták vagyunk, akkor egy kicsit Lenin tanaiból kell kiindulni aki az erősebb nemzet kötelességeiről beszélt, hogy a kisebbel szemben nagyvonalúbb lágyén, s hogy a jogok biztosítása terén inkább továbbmenjen, mint valahol félúton maradjon. Ezt az álláspontot Igyekszünk tehát mi, mondom mi, mint szlovák, a cseh néppel szemben érvényesíteni, azonban a másik kötelességünk a nemzeti kisebbséggel a Szlovákiában élő magyarokkal és ukránokkal szemben van. Nem lesz ezt könnyű az életben valóra váltani. Tudják nagyon Jól, hogy abban a környezetben, amelyben dolgozom, vagy hasonló helyeken is, az ember különféle akadályokba ütközik, azonban mindannyunknak nagyon kell törekednünk. S törekedni fogunk, mert különben ezek a visszás kérdések nem kerülnének le a terítékről. Felvetődik a kérdés, milyen konkrét formákban realizáljuk ezeket. Hát éppen ez az, amire rá kell feküdnöm. Önök valamilyen javaslatokat benyújtottak. A bizottságok körében is vannak valamilyen javaslatok, vagy álláspontok. Ez ideig azonban még nem kerültek közös bázisra. Ezekre súlyt kell helyeznünk, kérdésről kérdésre meg kell tárgyalnunk, keresnünk kell a legésszerűbb és legpraktikusabb megoldást. Megmondom nyíltan, ha a magyar nemzeti kisebbség Szlovákiában valahogy egy területen összpontosulna s nem élnének szétforgácsoltán, mondjuk pl. lenne csak egy kelet-szlovákiai kerület, vagy valami ilyesféle, a probléma nagyon egyszerű lenne. Egyszerűen territoriális autonómiáról lenne szó. Nagyon egyszerű probléma lenne ez így. Viszont tudjuk, mennyire szétforgácsoltán élnek, menynyire vegyesek a községek, ez az egész terület, a területi autonómia szempontjából tehát a probléma nagyon nehéz. Ezt a problémát fontolóra kell vennünk. Kombinálnunk kell a kulturális s a nemzeti önigazgatás tényeivel, vagyis nagyon észszerű megoldást kell keresnünk. A magam részéről biztosíthatom önöket, hogy pártunk szlovákiai vezetősége, amelynek nevében beszélek, de a CSKP vezetőségében ls őszintén akarjuk, hogy pártunk igazi képviselője legyen hazánk valamennyi nemzetiségű kommunistáinak Kugler elvtárs Javaslatáról én azt gondolom, nem akadályozza semmi a magyar kommunisták tanácskozásának megvalósítását, tárgyalhatunk és megegyezhetünk erről a kérdésről. Én arra is gondoltam, ha majd erről a kérdésről tanácskoztunk, hogy összehívhatnánk egy olyan gyűlést, amelyen a délvidék képviselői jelennének meg és hasonlóan megszervezhetnénk a járási nemzeti bizottságok és pártszerveinek tanácskozását is. Jó lenne, ha találkoznának a vegyes lakosú helységek képviselői ls, hogy végre Kelettől egé" szen Bratlslaválg közös nevezőre Jussunk abban, hogyan ls képzeljük el a felmerült problémák rendezését. Persze ez nem zárja ki annak lehetősé' gét, hogy a magyar párttagok is tanácskozzanak sajátos problémáikról. Ebben azt hiszem minden nehézség nélkül megegyezhetünk. Viszont, nem lenne helyes, ha valamiféle külön szekciókat alakítanánk és pártunkat magyar, szlovák, ukrán és más tagozatra forgácsolnánk szét. Ez a mi pártunk struktúrájának nem felelhet meg. ... Ebból a szempontból is igyekezni fogunk, persze, nem könnyű feladat ez. Fábry elvtárs Te Is ismered az emhereket, így tudhatod, milyen nehéz dolog ez. Az elmúlt húsz év alatt a mi igazi internacionalizmusunkból sokat engedtünk és bizony nem lesz könnyű a megfelelő mederbe Irányítani az embereket. Mégis úgy látom, ezt meg kell tennünk a párt miatt, de a problémáink igazságos rendezése miatt is. Fokozatosan szeretnénk szerveink tevékenységébe minél több magyar elvtársat is bekapcsolni. Az első lépés talán az lehetne, hogy a Központi Bizottság valamelyik legközelebbi üléséra meghívnánk több magyar elvtársat is és ott ezek a kérdések terítékre kerülnének. Egyébként nagyon örülök, hogy Önök között lehettem és ennyi egészséges javaslattal és gondolattal megismerkedhettem. Szeretném, ha közösen sikerülne olyan légkört teremtenünk, hogy a felmerült kérdéseket igazságosan tudjuk rendezni. Kérem, hogy a CSEMADOK vezetői, ha hiányosságot találnak munkánkban, találjanak rá lehetőséget és figyelmeztessenek bennünket. Hasonlóan, ha egyéb problémáink is akadnak lépjenek fel kezdeményezőleg és remélem, hogy közös akarattal a felmerült nehézségeket sikerül kiküszöbölnünk. 1988. IX. 10.