Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-10 / 250. szám, kedd

Napjaink fő parancsa: DOLGOZZUNK! A MUNKAKIESÉS NYOLCMILLIÓBA KERÜLT * MEGHOSSZABBÍTOTT MŰSZAKOK­BAN DOLGOZTAK • „AZONNAL FELVESZÜNK 50-100 DOLGOZÓT, A KÖZELJÖ­VŐBEN LAKAST IS ADUNK" A többi üzemekhez hason­lóan a ligetfalusi Matador gumigyárban még ma is csak alig púdnak felocsúdni az emberek- az utóbbi hetek eseményeiből. Nem értik, miért nem folytathatták za­vartalanul a békés építő­munkát és teljesíthették to­vábbra is a termelési tervet. Bajosan tudnak beletörődni abba is, hogy mintegy nyolc­milliós kár érte a gyárukat. A dolgozók zöme a Ligetfalu környéki falvakból és Bratisla­vából származik. Ezek sem fe­lejtették még el, mily rettegés­sel kellett az augusztus 21-e utáni napokban munkába jár­niuk, hiszen éppen üzemük kö­zelében volt a hazánkba érke­ző idegen csapatok egyik fő felvonulási útja. — Az első napokban bizony keserves volt gyárunkban a helyzet — panaszkodik Michal Kotrbčík mérnök, gyár­igazgató. — Kezdetben alig 30 százalékos volt a munkába ál­lók létszáma, a délutáni műsza­kot pedig már délután hatkor be kellett fejeznünk, hogy dol­gozóink az esti kijárási tilalom előtt biztonságosan hazaérhes­senek. Ennek következtében mintegy nyolcmilliós kárt szen­vedtünk ... A dolgozók azonban megér­tették: ha élni akarnak, ha nem akarják, hogy üzemüket még nagyobb kár érje, dolgozniuk kell, sőt, mi több, hozzá kell járulniuk a károk helyrehoza­talához. Ezért augusztus 27— 31-e között 12-órás műszakokat tartottak s ily módon a hónap végéig kb. 6,3 millióra csök­kentették a veszteségeket. Bár gyártottak, termékeiket azon­ban nem tudták idejében érté­kesíteni, eljuttatni a megrende­lőkhöz. Hasonlóképpen a nyers­anyagok is késtek. Még ma sem tudják, hogyan rendeződtek a szerződéses kötelezettségek nem teljesítése okozta bonyo­dalmak ... — Ma milyen a helyzet? — Még mindig akadályokba ütközik a folyamatos nyers­anyagellátás. Hiányzik például az acélhuzal a Škoda 1000 MB kocsik számára gyártott hőve­zető csövek gyártásához, ebből bizonyos mennyiséget saját te­herautóinkon hoztunk az üze­münkbe, nehogy leálljon a ter­melés. Vannak olyan exportfel­adataink is, amelyeknek au­gusztusban természetesen szin­tén nem tehettünk maradékta­lanul eleget. Még jó, hogy az év eleje óta terven felül telje­sítettük exportkötelezettségein­ket, így az ez irányú kiesés nem olyan katasztrofális. Anton K u b í e e k, a párt­szervezet elnöke aztán elmond­ta, hogy dolgozóik teljes elis­merést érdemelnek. Nemcsak azért, mert lényegesen megnö­vekedett a munkafegyelmük s ä tizenkétórás műszakok ledolgo­zására is vállalkoztak, hanem főleg azért is, mert ellenvetés nélkül megértették, hogy nap­jaink fő parancsa: dolgoz­zunk 1 Szeptemberben a két szabad szombaton Dubček-mfi­szakot tartanak. Az augusztusi események kétségtelenül óriási befolyással voltak az emberek gondolkozására ... Töprenge­nek, keresik a magyarázatot és a gyárat ért károk helyrehoza­talának az útját... — Még valamire szeretném megkérni — mondotta befeje­zésül az igazgató. — Kérném, tudassák olvasóikkal, hogy ná­lunk munkaerőhiány van. Azon­nal felvehetnénk 50—100 dol­gozót különféle munkák vég­zésére, főleg a gumifeldolgozó üzemrészlegbe. A nem szakem­bereket betanítjuk. A kereseti lehetőség havi 1700—2000 ko­rona között mozog. Részben el­szállásolásukról is gondosko­dunk, a közeljövőben pedig összkomfortos modern lakások kiutalására is számíthatnak új lakóházainkban. Igen könnyű kárt okozni, sokkal nehezebb azok hely­rehozatala. Néhány napon belül milliós veszteségek ér­hetik a gyárat, a kiesések behozása pedig hónapokat igényel. Egy tragikus téve­dés úgy megzavarja az em­berek gondolkodását, hogy ennek a helyrehozatala éve­kig fog tartani, nyomai azon­ban sohasem tűnnek el. A Matador dolgozói mindezt tudják, és mégis bizalommal tekintenek a jövőbe. DÓSA JÓZSEF | Vasárnap a cérnagyárban r Ugy érzem, itt a helyem I — Ellenvetés nélkül, ritka megértéssel vállal­koztak alkalmazottaink erre a mai külön mű­szakra. Pedig az utóbbi három héten nem ez az első soron kívül beikta­tott munkanap — mond­ta mosolyogva f. S t a­nek, termelési igazga­tóhelyettes vasárnap reg­gel a bratislavai cérna­gyár portáján. NAGY MÁRIA vidám pillantású, barna fiatal­asszony. Munkája: a kar­csú testű, zakatoló fonó­gépek kezelése. Több száz fürgén pörgő orsócs­kára ügyel, amelyekre egyenletes gyorsasággal csavarodik a cérnafonál. Munkahelyére Duna­szerdahelyről jár be na­ponta. A legválságosabb napokban sem hiányzott egyetlenegy alkalommal sem. Csupán egyszer ké­sett négy órát... Ezúttal pedig már másodszor vállalt rendkívüli műsza­kot! Vajon miért? — Ügy érzem, itt a he­lyemi — mondja. — Az önhi­bánkon kívüli lemaradás jelen­tős, ezt szeretnénk mielőbb be­hozni. A külön műszakok mel­lett, rendszeresen tizenkét órás műszakokban is dolgozunk. Pár­Äz elmúlt fél évben kinyílt a szemünk A besztercebányai cement­gyárban folytonos az üzemme­net, úgyhogy különműszakok szervezésére látszólag nincs szükség. A cementgyáriak azonban találtak módot arra, hogy ne csak .formálisan, ha­nem ténylegesen is bekapcso­lódjanak a Dubőek-műszakok néven ismert országos mozga­lomba. A lényeg — a gazdaság megsegítése — mondja az őrlő részleg vezetője. A rendkívüli események nem zavarták meg a gyár üzemme­netét, emiatt nincs kiesés a termelésben, azonban elmara­dás tapasztalható az év eleje óta. A cementgyáriak úgy vé­lik, a köztársaságot a legjob­ban azzal segítik, ha nemcsak rövid lejáratú, alkalmi műsza­kokat szerveznek, hanem az egész üzemmenetet is — állan­dó érvénnyel — megjavítják. A jelenlegi mozgalom nagy len­dületet adott ennek a törekvés­nek: leváltották a téli üzemza­varok felelőseit, átszervezték a karbantartást, az anyagellátást, és új, szakképzett embereket tettek a kulcsfontosságú rész­legek élére. A zavartalan és valóban folytonos — napi 24 órás — üzemmenet állandó A folytonos üzemmenet nem akadály $ Új szakképzett emberek a kulcsfontosságú részlegek élén 0 Mintha va­lakinek nem tetszett volna, hogy tisztábban látunk O Ismét kitisztul a ködös láthatár biztosítása a lényeg, és ezen a téren értek el az utóbbi na­pokban nagyszerű eredményt. Vasárnap száz százalékos üzem­menettel 2200 tonna cementet gyártottak. Hétfőn az őrlő .részlegen kü­lönleges formában szerveztek Dubcek-műszakot: munkahelyü­kön munkaidő után már nem dolgozhatnak az emberek, hi­szen már ott vannak a másik műszak dolgozói. Az éjszakaiak mégis bennmaradtak, és olyan munkákat végeztek, amelyekre zavartalan üzemmenet közben nincs idő. A porszűrő berende­zések tisztítása, a lerakódások eltávolítása, a nemrég javítás­ban levő daru alatt felhalmo­zódott anyag kitakarítása — ez volt a koronákban nehezen ki­fejezhető Dubőek-műszak tar­talma, amely azonban a továb­bi munkára van kedvező hatás­sal. A leghatásosabban 3—4 ember dolgozhat ilyen munká­kon, ezért Ilyen kis műszakokat szerveznek rotációs rendszer­rel. Hazánk legnagyobb cement­gyárának dolgozói tudják, miért van szükség különleges igye­kezetre, a népgazdaság megse­gítésére. Nemcsak az építő­anyag-szükséglet fokozódása miatt. Ismét tisztán akarnak látni, és nemcsak a gazdasági, hanem a politikai helyzet mi­előbbi normalizálását is célul tűzték ki, amikor munkájuk hatékonyabbá tételére töreked­nek. Mint Jurij Antosik mond­ja: — Végképp hamis dolgokban hittünk január előtt, s csak az elmúlt fél évben nyílt kí a sze­münk. Ma, az idegen csapatok bejövetele ismét összezavarta a helyzetképet, ismét ködös a láthatár, mintha valakinek nem tetszett volna, hogy tisztábban látunk ... Lehet, hogy nem így van, de ilyennek tűnik a mi szemszögünkből. Ha a normali­zálásért teszünk valamit, ezt azért is tesszük, hogy mielőbb ismét kitisztuljon látókörünk. (vil.) NAGY MARIA ORSÚT CSEREL (Tóthpái Gyula felvétele) tonklvüli vagyok, mégis nagyon becsülöm Dubček elvtársat, aki­nek közvetlen, őszinte kapcso­lata van az emberekkel. Sosem félt a nép közé inenni, vála­szolni kérdéseikre. ígéretek he­lyett, tettekkel bizonyít. Érthe­tetlen hát számomra a külföldi csapatok bevonulásának oka. Gondolom, nem női tájékozat­lanság ez, hiszen sokan mások sem értik ezt az elhamarkodott beavatkozást. Nálunk, Duna­szerdahelyen is nagy volt az Ijedelem, amikor a csapatok átvonultak a városon. A min­dennapi munka most új értel­met kapott: egyrészt helyre akarjuk hozni a külföldi csapa­tok okozta jelentős károkat, másrészt ezzel akarnak segíte­ni Dubček elvtársnak, hogy mi­előbb bebizonyíthassa az idegen beavatkozás helytelenségét. Ez­zel tartozunk neki, hiszen az elmúlt hónapokban ő sem kí­mélte magát a ml érdekünk­ben ... JÚLIUS FUČÍK : Tiszteld a nemzetet A cseh nemzet azért mutat föl most ily becses tulajdonságokat, mert sorsa kivételes volt. Mert törté­nelme során sok mindent élt át, mert olyan tapasztalatai vannak, amelyeket senkinek sem kell irigyelnie tőle, de amelyek ma igen hasznosak számára. Figyeljétek csak meg, mi jellemzi tör­ténelmünket! Legdicsőbb lapjain az igaz­ságos törvény gondolkozói és harcosai születnek, valamennyi lapján pedig az igazságért, azaz az emberek közötti új, tökéletes viszonyért harcol a nép. Ezek­nek az ideáloknak nevében sok győzel­met arattunk és sok vereséget szenved­tünk. De amikor vereséget szenvedtünk is — a történelem nem állt meg, nem ért véget, mert nem ért véget a cseh nemzet. Nem ez az első eset, hogy va­laki temetni akar bennünket. Nem ez az első eset, hogy valaki látni szeretné er­kölcsi összeomlásunkat, amely a vissza­vonhatatlan véget jelentené. A mi vé­günkre azonban hiába vár minden ellen­* Negyed százada, hogy a hitleri fasiszták kivégezték Július Fučík cseh újságírót, ha­zafit. Szerette az életet, hazája jövőjéért harcolt és áldozta fel életét. Fučík politikai s irodalmi hagyatékát magunkénak tekint­jük és kommunista meggyőződése Jövő nem­zedékek számára is példaképül szolgál. A részletet a „Čln" című lapban 1938-ban Karol Strnád álnéven megjelent cikkéből idéztük. ségünk, s azokat, akik bennünket temet­ni akartak, már nemcsak régen elte­mették, de — ami több — régen el is feledték. S éppen a vereségek után szerezte meg a cseh nemzet azokat a tapasztala­tokat, amelyek nem irigylésre méltók ugyan, de amelyek ma hasznukra vál­nak: hogy ne adjuk meg magunkat kény­re-kedvre, hogy ne csüggedjünk, hogy higyjünk az Igazságban, még ha le ls győzetett, s az igazsággal való kapcsolat­ban lássuk szebb jövőnket... Ez a hit teljes három évszázadon át élt a cseh nemzetben Nem ment fele­désbe az első köztársaság húszéves fenn­állása alatt és teljes erővel él ma ls. Ezért szó sem lehet nemzetünk kishl­tűségéről, kétségbeesett kockázat-válla­lásáról és erkölcsi összeomlásáról. Sem­mi sincs benne ebből. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ember törékeny lény, amely csak néhány évtizedig él, s ezért meg­eshetik, hogy nem ismeri nemzete tör­ténelmét s nem igazodik szerinte. De a nemzet ezzel szemben ezeréves lény, tartós szervezet, melynek agyában ott él minden legnagyobb tapasztalata és melynek ereiben mindig ugyanolyan pi­ros vér kering. Az egyének felejthetnek. A nemzet nem. Az egyének ócsárolhatják a jobb tegnapot. A nemzet ezt nem te­szi. Előfordulhat, hogy az egyének nem látják, vagy nem kívánják a jobb hol­napot. A nemzet mindig a Jobb jövőn fáradozik. Az egyéneket elérheti az er­kölcsi bomlás. A nemzetet nem. A nem­zet szenvedhet emiatt, de nem demora­lizálódik. Mert a vezérek halandók, a vezérek jönnek és mennek, de a nép halhatatlan. Talán csak ennyit akart mon­dani Nagy Mária, lehet azon­ban, hogy többet ts. Az egyik fonógépen azonban megteltek fonállal az orsók, hívta hát a kötelesség. A cérnagyár többi részlegén ts több asszonnyal ' és fiatal lánnyal beszélgettem, akik a család körében töltött vasárnap vagy a máskor olyan szívesen várt vasárnap délelőtti séta he­lyett a fürgén pergő orsók mel­lett dolgoztak. Bármelyikükkel ls váltottam néhány szót, érez­tem, hogy saját, őszinte elhatá­rozásukból töltötték munkával a vasárnapot, s ezzel újabb százezer koronával csökkent a lemaradás. A rövid tanulság pedig mind­ebből: ismét tudnak lelkesedni az emberek .. .1 (miklósi) Anyaghiány miatt... A losonci járásban az üze­mek elhatározták, hogy a ter­melési kiesést szabad szomba­tokon és vasárnapokon Dubček­műszakok beiktatásával hozzák be. A Pofana textilüzemben anyaghiány miatt nem dolgoz­hattak. — Nincs hozzá elég készle­tünk — mondja Máj József gyártásvezető. — Ha vasárnap dolgoznánk, a hét elején nem tudnánk biztosítani a folyama­tos munkát. Hasonló a helyzet a konzerv­gyárban is, nincs elég zöldsé­gük. — Több helyről kértünk anyagot — mondja Milan Včela igazgató —, de sehol sincs. Hradec Královéból ígértek ugyan uborkát, de csak vasár­nap este jött meg. (bj) 1968. IX. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents