Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-08 / 248. szám, vasarnap

JÓZAN DERŰLÁTÁSSAL V árosainkba, falvalnkba lassan visszatér a békés élet. A tankok, harckocsik lakatlan térségekbe húzódnak, minden jel arra vall, hogy normalizálódik az élet. En­nek egyik „negatív tünete" az is, hogy a bűnesetek gyakorib­bak, mint a legizgalmasabb napokban, de a rendfenntartó osz­tagok urai a rendnek. Nem szorulunk idegen védelemre sem a bűnözőkkel, sem a nagyítóval keresett „ellenforradalmárok­kal" szemben. A termelés — nagy kiesések ellenére — tovább folyik, a dolgozók rendkívüli műszakokkal kívánják behozni az elmulasztottakat. A látszat ellenére mégsem egészen normális a helyzet. Nem­csak azért, mert a hívatlan vendégek jelenléte sérti országunk szuverenitását, hanem főként azért, mert sok ember lelkébe még nem költözött vissza a béke, sokakat kételyek marcangol­nak. Mi lesz orsiágunk sorsa, milyen irányban fejlődünk? A jogos kételyeit közepette megnyugtatóan hangzott dr. _Gus­táv Húsúknak, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának a legutóbbi központi bizottsági plénumon elhangzott beszéde. Ezt olvasva az az érzése az embernek, nincs minden veszve, vannak távlataink, nem kell elhamarkodva feladni a reményt. S orsunkat több mint két évtizede a szocializmushoz kötöt­tük, s pártunk januári plénuma — a szocializmus eddi­gi nagy eredményeinek megőrzése mellett — arra moz­gósította a tömegeket, hogy adjunk emberi arculatot a szocia­lizmusnak, humanizáljuk és hazai viszonyainknak megfelelően fejlesszük, megtisztítva azoktól a káros hatásoktól, amelyeket Novotn? személyi diktatúrája okozott. A párt most, a megle­petésszerűen bekövetkezett rendkívül nehéz viszonyok között ugyanezt a távlatot kínálfa. Az akcióprogram szellemében, pár­tunk dubCeki vezetésével, demokratikusan megújhodva képzel­jük el szocialista jövőnket. Hogy nehézségekbe fogunk ütköz­ni? Biztos. De a remény él bennünk. Remélünk és bízunk ve­zetőinkben, azokban, akik a legválságosabb napokban is — ha másként nem, lélekben — velünk voltak, s hisszük, hogy ve­lük minden nehézséget átvészelünk, s mindennapi alkotómun­kánkkal, politikai helytállásunkkal megmutatjuk mindenkinek: szükségtelen az idegen csapatok Jelenléte. Husák elvtárs beszéde egyelőre tabuként kezelt külpolitikán­kat is érintette. Azt a tényt, hogy külügyminiszterünk külföl­dön tartózkodik, egyes országokban alaptalan híresztelésekre használták ki. Az SZLKP plénumán elhangzott beszédből vi­szont az tűnik ki, hogy a szenvedélyeket megfékezve a józan megítélés alapján azokkal az országokkal is igyekezni fogunk baráti viszonyt teremteni, melyeknek katonai csapatai hívatla­nul nálunk tartózkodnak, s külpolitikánkat a jövőben is a szo­cialista közösség szerves részeként fogjuk alakítani, ami azon­ban a mai helyzetben sem zárja ki, hogy nem lehetnek olyan sajátos vonásai, amelyek nemcsak saját érdekeinknek, hanem a •izoclallsta közösség érdekeinek is hasznosak lehetnek. M egnyugtató volt a Husák-beszéd, mert józan optimizmust sugallt. Számunkra, az ideológiai front dolgozói számá­ra ezek után csak egy marad: átérezni, hogy itt a he­lyünk, hogy a duböeki politika szellemében segítsük elő a hu­manista szocializmus viszonyainak konszolidálódását. Tehát a jelszónk: törhetetlen hit a pártban és becsületes országépítés a munkahelyeken. LŰRINCZ LASZLO 30 MILLIÓ VESZTESÉG A Kelet-szlovákiai Vasmű­vet augusztus 21-e óta a bruttó jövedelmet tekintve 15 millió 506 ezsr korona károsodás érte. Az elmaradt teljesítmény értéke 30 millió 788 000 korona. Bár a vasmüvet, sem Sacát a külföldi hadseregek egységei nem szállták meg, de a közle­kedésben beállott zavarok miatt a gyár dolgozói nem tudtak el­jutni munkahelyükre. A legnagyobb kiesést a hen­gerde mutatta ki: a bruttó jö­vedelmet tekintve 11 millió 201 ezer koronát, az elmaradt tel­jesítmény értéke pedig 29 mil­lió 434 ezer korona. Egymillió 129 ezer korona kár keletkezett a nagyolvasztók csökkent tel­jesítménye következtében. Itt meg kell jegyezni, hogy üzem­behelyezésük óta mindig telje­sítették és túlteljesítették ter­melési tervüket. A központi ércátrakodó egymillió 120 ezer korona veszteséget könyvelt el, mivel a Szovjetunióból ide irá­nyított szállítások elakadtak. Ezeken kívül csaknem min­den részleg több ezer koronára rúgó károkat mutatott ki. A kokszolóban elmaradt javítási munkálatok késése előrelátha­tólag csak a negyedik negyed­évben fog megnyilvánulni. A legfájdalmasabb veszteség a tanoncképző intézetet érte. Egy 16 éves növendék, Hamrák Michal augusztus 21-én áldoza­tul esett a kassai utcai sortü­zeknek. Az üzem dolgozói a vesztesé­geket DubCek-müszakok válla­lásával akarják behozni, ezek tiszta jövedelmét a köztársa­sági alap gyarapítására aján­lották fel. A technikai káderek és adminisztratív dolgozók ha­vi fizetésük három százalékát ajánlották fel ugyanerre a cél­ra. A veszteségek nagy részét előreláthatólag október végéig sikerül behozni. —bi— ŐK JOBBAN TUDJÁK? A Népszabadság „KözépSzlovákla egyik déli járá­kábul" említést tesz arról, hogy a járási vezető párt­titkárt törvényellenes módszerekkel a szövetséges csapatokkal való „együttműködés vádjával" megfosz­tották tisztségétfii. A kerületi pártbizottságon Piroslk titkártól szerzett értesüléseink szerint Közép-Szlová­kia déli részén egyetlen járási pártbizottság sem fosztott meg egyetlen vezető titkárt sem tisztségé­tfii. A losonci Barto éppúgy, mint a rimaszombati Snlek elvtárs a helyén van. Csnpán északon, a cad­cai járás vezetfi titkárát váltották le, de nem együtt­működés „vádja" miatt, hanem mert indokalt kifo­gások érték munkáját léi évre visszame­nőleg. A kerületben egyébként a járási pártbi­zottságok szorosan kénytelenek együttműködni a területükön állomásozó idegen csapatokkal, mert a gazdasági élet normalizálása igy követeli. A járási pártbizottságok most szorosabbra fűzik kapcsolataikat az üzemekkel, szervezik a termelés helyreállítását és átmenetileg a politikai munka mellett közvetlen gazdaságirányítást is kénytelenek folytatni. Mivel az idegen csapatok parancsnokságai­nak körzetei nem (edlk a hazai területi megosztást, nem áll fenn a lehetőség központilag szervezni a mindkét felet érlntfi kérdések megoldását. Ezért helyben a helyi parancsnokkal vitatják meg és In­tézik a helyi ügyeket. A rimaszombati adóállomást még mindig nem adták át a Csehszlovák Rádiónak, s ebben a kérdésben is folynak a tárgyalások. Ugyancsak katonai esapatok vannak a Suchá Horai TV adótoronynál, amely sugároz ngyan, de nincs a hazai szervek igazgatásában. A kerületi pártbizottság elnöksége több új taggal bővült, da mint közölték, ez csnpán átmeneti megol­dás. Azért volt erre szükség, hogy az elnökség akkor i& határozatképes legyen, mikor több tagja a rend­kívüli szlovákiai pártkongresszuson volt. A személyi változások nem befolyásolják kedvezőtlenül a januá­ri irányvonal megvalósítását, süt, megerősítik a prog­resszív erűk törekvéseit. A közbiztonsági szervek kommunistáit sértfin érin­tik az itt-tartózkodó csapatok némely parancsnoká­nak állításai különféle provokációkat illetfien. Az állításokat senki sem tudja bizonyítani a csapatok részérSl, a hazai szervek vizsgálatát pedig nem te­szik lehetővé egyetlen vitás kérdésben sem. A kerü­letben sehol nem történt meg, hogy provokátoruk, vagy valamiféle fegyveres csoportok lövöldöztek volna. A csapatok egyetlen katonája sem szenvedett fegyver általi sérülést. Mindenütt rend és nyuga­lom van. Az utcákon milícista és reudőrjárőrök jár­nak. A feliratok a falakról eltűnnek. A fontos ob­jektumokat őrző őrsök szintén nem tapasztaltak gyanús tevékenységet. A kommnnsták úgy vélik, a hivatalos szerveknek minden provokációs rágalom ellen erélyesen tiltakozniuk kellene és tüzetes ob­jektív vizsgálatot kellene követelni minden híresz­telés agyében. A jelek ugyanis arra mutatnak, hogy némely túlbuzgó csapatparancsnok más híján mes­terséges érveket igyekszik fabrikálni a szerveinkkel való tárgyalásokhoz. (vil.) (Tóthpál Gyula felvé<ela) HELYTÁLLTAK A KULTÚRA FÉNYE NEM HUNYHAT KI RÉSZT VETTEM a CSEMA­DOK Központi Bizottság által rendezett titkári értekezleten. Emlékeim között sok hasonló megbeszélést őrzök. A mostani számomra mégis feledhetetlen marad, — talán örökre. Az értekezletet nem a rendkí­vüli helyzet, nem az emberek esetleges pálfordulása, nem az alkalmazkodni tudás „művésze­te" tette emlékezetessé. Ha a helyzet rendkívüli és bonyolult is, ezen a tanácskozáson senki sem tagadta meg múltját, senki sem mondott olyat, amiért hol­nap, vagy holnapután szégyen­keznie kellene, nem tapasztal­tam — ami néhol most sajnos elég gyakori — hogy átcsopor­tosítják az erőket, igyekeznek „alkalmazkodni" és megindult a koncért való küzdelem ... Ezen a tanácskozáson számom­ra az őszinteség, a határozott­ság, a logikus gondolkodásmód, az igaz eszmébe vetett hit és a tárgyilagos véleménymondás je­lentette az élményt, a meg­nyugvást és a felemelő érzést. A CSEMADOK járási titkárai és instruktorai, valamint a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának titkárai és dolgozói mondták el az elmúlt napokban szerzett élményüket és azt, hogy a maga területén és ha­táskörében, ki hogyan reagált az eseményekre, ki mint tett a konszolidáció érdekében. A törvényesen választott állami és pártszervekért és a köztársaság egységéért folytatott heroikus küzdelemről szóló élménybe­számolók olyan epizódokat is tartalmaztak, amelyeknek hal­latára megfacsarodott a szív és ökölbe szorult a kéz. Erre a tanácskozásra mégis úgy em­lékszem, mint az értelem diada­lára, mint a csehszlovákiai ma­gyarok kulturális élete képvi­selőinek az egyik nagy és jeles­re sikerült vizsgájára. A BESZÁMOLÓKBÓL AZ DE­RÜLT KI, hogy a csehszlovákiai magyarok a múltban elszenve­dett számos keserűség és meg­aláztatás ellenére, a válságos napokban tudták, hogy hol a helyük, tudták, hogy mit kell tenniük. Teljesítették állampol­gári kötelességüket, egységesen álltak ki az ország szuvereniti sa, a törvényesen megválasztó! állami és pártszervek mellett, hűek maradtak a munkások, á parasztok és az értelmiség szö­vetségére épülő hatalomhoz, hűek maradtak a szlovák és, á cseh néphez, támogatták mind­azt, ami szép, igaz és nemes. Elítélték viszont a túlkapáso­kat, távoltartották magukat • rendzavarástól és a szélsősé­gektől. jólesett hallani, hogy a cseh­szlovákiai magyar kultúra kép­viselői és általában a csehszlo­vákiai magyarok 41 válságos na­pokban sem veszítették el a fejüket. Központi utasítás nél­kül is megtalálták az ember­ség, és a humánum hangját, az egyedül helyesnek bizonyult cselekvés irányvonalát és nagy­fokú műveltségről, dialektikus gondolkodásról tettek tanúsá­got. A tanácskozáson úgy érez­tem, hogy a CSEMADOK jó is­kolának bizonyult: sokéves munkájával eredményesen fá­radozott a tudás, a kultúra, az eszmei szilárdság és a politikai tisztánlátás ügyén. SZÖ VOLT A SZÖVETSÉG tu­lajdonképpeni munkájáról, a különféle kulturális rendezvé­nyekről is. A tanácskozás ijgy döntött, hogy a kultúra fénye sehol sem húnyhat ki, a rend­kívüli helyzetre való tekintet­tel a közeli napokra tervezett dal- és táncünnepélyek meg­rendezését azonban nem tartja időszerűnek. Szükségesek azonban az őszi és téli hónapokra tervezett tudo­mányos jellegű Csallóközi Szín­házi Napok és a Kassal Kazin­czy Nyelvművelő Napok, ame­lyeknek a szervezését az illeté­kesek már megkezdték. A kultúra fénye a csehszlo­vákiai magyarok körében nem húnyt és nem is hunyhatott ki. Világítani kell a jövőben az ed­diginél is fokozottabban, hogy fényesség legyen mindenütt. BALAZS BÉLA ÚI SZÓ 1988 IX. 8. 5 Kelet-Szlovákiában egyre közkedveltebb a jóízű sűrosi sör. A „kóstolgatást" Mihók László gyártásvezető végzi. Balról a főzörész;eg. (R. Berenhaut felv.) A PIACON

Next

/
Thumbnails
Contents