Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-07 / 247. szám, szombat

Brno készül a vásárra A GYÁRTMÁNYOK TÖBBSÉGE A VÁSÁRVÁROSBAN • 36 ÁLLAM KIÁLLÍTÓINAK VETÉLKEDÉSE fl HATEZER DOLGOZÓ SEGÍT A VASÁR ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN • KAPUNYITÁS SZEPTEMBER 14-ÉN Augusztus 21 után mind a külföldi És belföldi kiállítók, mind a X. brnói nemzetközi vásáron üzletet kötni szándékozók hosszú Ideig kételkedtek benne, megrendezhető lesz-e ez a világviszonylatban is nagy népszerűségnek örvendő ipari seregszemle. Tegnapelőtt Brnőban járva meggyőződhettem róla: minden rendben van, a vásárigazgatóság biztosította az előkészületi munkák folyamatosság át, s így — ha egy heti késéssel ls — szeptember 14-én megnyíl nak a vásár kapui. Fél árbócra bocsátott zászlók alatt sürgölődik a vásár terüleén a hatezres munkássereg. Mindenki reméli azonban, hogy a vásár megnyitásakor már az égbenyúló karcsú acéloszlop legtetején fog lengeni a csehszlovák lobogó, hirdetve: konszolidálódott az élet, megteremtődtek a normális üzletkötések feltételei, semmi akadálya annak, hogy kereskedelmi kapcsolataink a külfölddel tovább fejlődjenek és bővüljenek. Ez a meggyőződése a világ 36 országából összesereglett 1483 cégnek is, amelyek már szerelik kiállítást gyártmányaikat. Eddig részt vettem valameny•n y i brnói vásáron. Régebben is előfordultak nehézségek, hátráltató körülmények a vásár megnyitása előtti napokban. Nemcsak Brnóban, hanem a budapesti, poznani és lipcsei vásáron ls láttam, hogy sokszor még a megnyitás előtti éjszakán is nagy sietve végezték az utolsó simításokat. Olyan rendkívül nehéz helyzet azonban, amilyen most Brnóban bekövetkezett, még sehol sem és sohasem volt. Ezért kellemes meglepetés ért — tíz nappal a kapunyitás előtt — a brnói vásárvárosban. Az utakon autódaruk, targoncák futkároznak, a vagonok kirakásra várnak s egyre újabb szállítmányok érkeznek. A szabad ég alatt létesítendő kiállítások helyén betonozók, szerelőit sürögnek-forognak. A „Z" pavilon mögött rögtönzött óriási ponyvasátorban asztalosok dolgoznak. Zúgnak a fűrészek, a gyalugépek, s egyéb famegmunkáló berendezések, óriási gyaluforgácshalmok bizonyítják, mennyi munkát végeztek már el az asztalosok. Az autók kiállítási csarnoka még üres, a A közép-szlovákiai gyárak is jelentós károkat szenvedtek Közép-Szlovákia gyáraiban a termelési zavarok a feldolgozó iparban éreztetik hatásukat. A faiparban a károk üzemenként átlagosan 5 millióra, a textiliparban uásfél millióra rúgnak. Nagy károkat szenvedett a gépipar, amely szállításokra szorul: Detva, Dubnica és Martin 164 millióra becsülte kárát. A žiari 'alumíniumkohóban nem volt különösebb fennakadás, a drótvonó részlegen hárommillió a kár, mert nem kaptak acélbetéteket. Zavarok keletkeztek az üveggyárakban és a csapágygyárakban, ahol a cseh országrészekből hozott köszörülőanyagban van hiány. Az árval Tesla tv-gyárban, ahol csak órákra volt elegendő az alkatrész-készlet, főleg az export terén nagy a kiesés. A bányászok 17 300 tonna fém jövesztését igyekeznek most behozni. A legutóbbi DubCek-müszakon 10 000 tonnával csökkentették a hiányt. A legnagyobb csapás az építőipart érte, amelyben 45 milliós a kár. Eltolódik 150 lakás befejezésének és 300 lakás megkezdésének, valamint 132 tanterem építésének határideje is. Csupán a Stavoindustria vállalatnak 800 embere hiányzik. A távolról bejáró dolgozók ugyanis nem szívesen hagyják magukra családjukat. Ezért a hadsereg alakulatai segédkeznek néhány munkahelyen. (v.l MIÉRT IS KELLETT...? Teherautó bugása töri meg a csendet A párkányi park mellett elhaladó autó oldalán hatalmas betűk; TEFU. Az autón rohamsisakos magyar katonák ülnek. A parktói nem messzire megáll a kocsi, utasai leugrálnak. Mindössze öten vannak. A járókelők közül néhányan közelükbe merészkednek. Vagy talán már nem is félnek tőlük úgy, mint az első napokban. Amikor én odamegyek, már nagyban folyik a beszélgetés. Az egyik katona sértődötten magyarázza, itt azt állítják róluk, hogy feleszik a lakosság készleteit. Pedig ők minden élelmet Magyarországról hoznak. Még a tüzelőt is. — Mi lenne, ha mi is elmennénk Magyarországra? — jegyzi meg valaki az odasereglettek közül. — Hát gyertekl — mondja a legidősebb katona. A többi sem egészen fiatal: tartalékosok. — Mi így senkihez sem állítunk be. Csak tisztességes úton — szól ismét az előbbi hang. — Többé nem megyünk Magyarországra, még a Balatonra sem! — ugrasztja őket valaki. — Dehogynem... — szól az egyik egyenruhás. — A jő magyar kolbászért csak eljönnek. — Nekünk meg a kenyerünk jő. Az esztergomiak hozzánk járnak kenyérért — dupláz rá a párkányi fiatalember. Egy másik legény igyekszik megmagyarázni, hogy itt rend volt. Az egész ország népe támogatja a kommunista pártot és vezetőit. A katonák közül csak egy tud válaszolni. Ezt mondja: Ez a jó! Aztán az egyikük srácoknak szólítja a párkányiakat. — Srácok, Okvetlen keressetek fel, ha eljöttök Magyarországra. Odaadom a címemi — szói, s várja, hogy ki ér- deklődlk. Senki. — Nincs valamelyiteknél egy toll vagy ceruza? Meg egy darab papír? Felírom a címemet... — Felírja. — Látogassatok meg, ha eljöttök! — dugja az egyik fiú kezébe a papírszeletet. A katona határozottan megnyerő. Ö is egyre rokonszenvesebbnek találja a párkányiakat. Talán maga sem érti, miért kellett ezek közé az őszinte emberek közé gépfegyverrel jönnie? Miért lóg az oldalán a rohamkés? Miért nem veheti le fejéről a rohamsisakot? Egy nő váratlanul megkérdi: — Meddig lesznek itt? A katonák közül egyszerre ketten is válaszolják: — Ez az, amit mi is szeretnénk tudni! Nem tagadják, hogy jobban szeretnének odahaza lenni. Alig várják, hogy elmehessenek. Nekik is ugyanaz a vágyuk, ami a párkányiaknak. (fiiiöp) mezőgazdasági gépek javarésze azonban már a helyén áll. A csarnokokban autódarukkal állítják helyükre a nagyméretű berendezéseket, húzzák a vastag kábeleket, irodákat szerelnek, készítik a feliratokat. Amolyan kis Bábel fogod mindenütt. A világ sok nyelvén szólnak az utasítások, a vásári étteremben is angol, német, orosz, francia stb. szavakat hallani. A sajtóközpontban készítik a tájékoztató anyagokat és előkészületeket tesznek a tervezett 34 sajtófogadás megrendezésére. A vásár megnyitása előtt várják a műszaki sajtóban dolgozó újságírók nemzetközi konferenciájának résztvevőit; egyszóval teljes felkészültségben vannak. A vásár toronyépületében csak futtában beszélgethettem K. ftíha kereskedelmi igazgatóval, aki kijelentette: — Ami a pavilonokat és a gyártmányok számát illeti, semmivel sem lesz kisebb, mint az elmúlt években. A kiállítási tárgyak már folyamatosan érkeznek. Csupán kilenc nyugati kiállító mondta le a részvételét azért, mert nem juttathatja el idejében gyártmányait Brnóba. Helyettük azonban már más nyugati cégek jelentkeztek ... DÓSA JÓZSEF Megzavart idill A Duna-parti lőik vannak. Az óta egy helyre tavasztól késő Az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke JÁN KOSCELANSKÝ 1928. október 19-én a tőketerebesi járásban fekvő Gálszécsen munkáscsalád gyermekeként született. Elvégezte az alapfokú iskolát,"majd kitanulta a szabómesterséget. 1946ban belépett Szlovákia Kommunista Pártjába. Az 1956— 1958 években az SZKP KB moszkvai főiskoláján folytatta tanulmányait. Koscelanský elvtárs eleinte üzemi pártszervezetben fejtett kt tevékenységet. Később, rövidebb tanfolyamok elvégzése után, a pártapparátusban helyezkedett el. Főiskolai tanulmányainak befejeztével 1958-ban Nyitrán az SZLKP kerületi bizottságának titkára lett. Később kinevezték az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága szervezési-politikai osztályának vezetőjévé, majd megválasztották a kerületi pártbizottság titkárává. Az 1964—1966 években a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke volt, és 1966-ban megválasztották a CSKP KB s az SZLKP KB tagjává. 1966-ban az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának titkáraként tevékenykedett. Az SZLKP 1968 augusztusi rendkívüli kongresszusán megválasztották az SZLKP KB tagjává s az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnökévé. Koscelanský elvtárs 1964 óta nemzetgyűlési képviselő is. Prágában az élet visszatér .megszokott medrébe lócáknak béremberek évek szoktak. Kora őszig minden hely foglalt. A fiatalok a kőfalra is felülnek, gitároznak, énekelnek, figyelik a hajókról kiszálló idegeneket. A Dunapart kedves színfoltja a városnak. A szomorú augusztusi napokban azonban üresek maradtak a padok. Üresek, mint a város általában. A minap azonban, hogy a nyárvégi nap nem fukarkodott melegével, a Dunapart régi életét élte. A virágokkal szegélyezett fárdán tarka sokaságban sétáltak az emberek, beszélgettek és talán már reménykedtek is. Fél hat után azonban, mintha egy pergő filmet állítottak volna le, mintha egy kockánál megmerevedett volna a kép. A híd felöl a brnói út felé páncélkocsik haladtak. Csendben, mert• gumikerekük volt. De borzalmasan, mert az elmúlt napokat juttatták az eszünkbe. Teherautó kísérte őket. Megszokhattuk volna már ezt a látványt, de az Ilyesmit megszokni nem lehet... Elmentek. A film tovább pergett, megmozdultak az emberek, de a Dunaparti idillt már nem lehetett visszavarázsolni. A nap még perzselt, a vén folyó a tenger felé hömpölygött, csak néhány percen belül kihalt a sétány... —ozo— A prágaiak meghallgatták a kormány és a fővárosi nemzeti bizottság arra vonatkozó felhívását, hogy tüntessék el az elmúlt napok nyomait, a falragaszokat, a jelszavakat stb. Az eltávolított utcatáblák és a házszámok is újra láthatók eredeti helyükön. A bérházak postaszekrényein ismét megjelentek a névjegyek. A közúti jelzőtáblák megjavítása azonban nyilván több időt vesz igénybe. A Večerní Praha szerint Prágában 820 villany-út jelzőtáblát rongáltak meg, s a keletkezett kár eléri a kétmillió koronát. A főváros víz-és gázellátása tökéletes. Szerdán már a prágai vendéglők és sörözők is az augusztus 21. előtti nyitvatartási idő szerint voltak üzemben. A konszolidálódás jele az is, hogy csütörtökön — a Rudé právon és a Svobodán kívül — Ismét megjelenhetett a Práce, a szakszervezetek központi lapja is. A prágai repülőtérről — tizenötnapos kényszerszünet után — ma ismét felszálltak a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság gépei. Jelenleg még csak Bratislavával és Moszkvával lesz légi összeköttetése Prágának, de várható, hogy fokozatosan a többi bel- és külföldi járat is felszabadul. A Rudé právóban Oldfich Švestka, a párt központi sajtóorgánumának volt főszerkesztője nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy nem árulta el nemzetét, sem a kommunista pártot, s hü maradt kommunista meggyőződéséhez. Egyértelműen elhatárolja magát attól az állítástól, amely szerint ő is azok közé tartozott volna, akik hazánkba hívták a Varsói Szerződés öt tagállamának hadseregeit. A Svoboda, a CSKP középcsehországi kerületi napilapja kiemelkedő helyen hozza Jan Pilier elvtárs nyilatkozatát, amelyben a CSKP KB elnökségének tagja, a közép-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára részletesen ismerteti az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységét. Nyilatkozatában lépésről lépésre megmagyarázza eljárását. Pillér elvtárs teljes mértékben egyetért Svoboda elnöknek a moszkvai tanácskozások során tanúsított eljárásával, és egyben kijelenti a Svoboda olvasóinak, hogy soha senkivel sem tárgyalt semmiféle „üj kormány" összeállításáról, vagy az abban való részvételről. A kerületi pártbízottság megvitatta Pillér elvtársnak az augusztus 21. óta ellelt Időszakban kifejtett tevékenységét, és teljes bizalmat szavazott neki. A kerületi pártbizottság — írja a Svoboda — megelégedéssel vette tudomásul A. Dubček elvtárs nyilatkozatát arról, hogy Jan Pilier elvtárs hő munkatársai közé tartozik. 'Prága kulturális élete is lassan visszatér megszokott medrébe. A filmszínházak szeptember 4-től már az esti órákban is vetítik műsorukat. A prágai Nemzeti Színhház szeptember 10-én B. Smétana „Dalibor" c. operájával kezdi meg az őszi idényt. A többi prágai színház is megkezdi működését, változás csak az előadások kezdete időpontjában történik: a megszokott fél nyolc helyett hatkor vagy fél hétkor kezdődnek az előadások. (sm) BESZÉLGETÉS A MOZGALMAS HETEKRŐL KITARTOTTAK A bratislavai Dimitrov Vegyiművek elől is eltűnt minden falragasz és felirat. Az úton hármas járőr: egy katona, rendőr és népi milicista vigyáz a rendre. A milicisták között régi harcostársakat fedezek fel. Néhány év óta nem láttuk egymást. Beszélgetünk az elmúlt mozgalmas hetek eseményeiről. Sok érdekes, Ismeretlen mozzanat elevenedik fel előttem. A milicisták, az üzem munkásai élénk színekkel ecsetelik az emberek áldozatkészségét, politikai érettségét -és leleményességét. A tragikus napokban, amikor még nem közlekedtek a vonatok és a népi milícia teljes készültségben állt, a vegyikombinát 11 pártalapszervezetének vezetősége naponta összejött, hogy biztosítsa a napi feladatok teljesítését. Voltak dolgozók, akik 12 —16 órát tartózkodtak az üzemben. Az üzemi őrség tagjai napokig kitartottak a helyükön. Ugyanakkor megszervezték a cukor, a kávé, rizs, liszt és más élelmiszerek árusítását, hogy megakadályozzák a munkaerők szétszéledését, valamint az üzletek előtti sorbanállást. A munkásokat a gyár autóbuszai szállították haza és szállították a munkahelyekre, a gyár területén hangszórók, rádiók állandóan tájékoztatták a dolgozókat és a megjelenő újságokat is terjesztették. Milyen az igazi barátság? Már csak néhány szabadságon levő hiányzik az üzemből. Most érkezett haza az utolsó 106 tagú üdülöcsoport Jugoszláviából. A csoport tagjait szabadságuk közben — akár a villámcsapás — érte a hazai események tragikus híre. A jugoszláv hatóságok és dolgozók rokonszenvének megnyilvánulása nem ismert határt. Elhalmozták őket — különösképpen a gyerekeket — élelmiszerrel, gyümölccsel, édességekkel, sőt néhány nappal tovább tartották őket az épületben. Rádiókészüléket bocsátottak rendelkezésükre. A televízlón nézhették Bécs vagy Zágráb adásait, úgyhogy egyáltalán nem veszítették el kapcsolatukat a hazával. A zágrábi rádióállomás naponta kétszer közvetített cseh és szlovák nyelvű adást. Elutazásuk előtt a magánkereskedők féláron adták el nekik portékájukat, az autóbuszokon, villamosokon ingyen utazhattak, a csehszlovák pénznemet is nagyon előnyös árfolyamon válthatták be dinárra. Itt láthatták igazán, hogy a szükségben ki volt igazi barátjuk. GREK IMRE 19B8. IX. 7.