Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-07 / 247. szám, szombat

Brno készül a vásárra A GYÁRTMÁNYOK TÖBBSÉGE A VÁSÁRVÁROSBAN • 36 ÁLLAM KIÁLLÍTÓINAK VETÉLKEDÉSE fl HATEZER DOLGOZÓ SEGÍT A VASÁR ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN • KAPUNYITÁS SZEPTEMBER 14-ÉN Augusztus 21 után mind a külföldi És belföldi kiállítók, mind a X. brnói nemzetközi vásáron üzletet kötni szándékozók hosszú Ideig kételkedtek benne, megrendezhető lesz-e ez a világviszonylatban is nagy népszerűségnek örvendő ipari se­regszemle. Tegnapelőtt Brnőban járva meggyőződhettem róla: minden rendben van, a vásárigazgatóság biztosította az előké­születi munkák folyamatosság át, s így — ha egy heti késéssel ls — szeptember 14-én megnyíl nak a vásár kapui. Fél árbócra bocsátott zászlók alatt sürgölődik a vásár terüle­én a hatezres munkássereg. Mindenki reméli azonban, hogy a vásár megnyitásakor már az égbenyúló karcsú acéloszlop legtetején fog lengeni a cseh­szlovák lobogó, hirdetve: kon­szolidálódott az élet, megterem­tődtek a normális üzletkötések feltételei, semmi akadálya an­nak, hogy kereskedelmi kap­csolataink a külfölddel tovább fejlődjenek és bővüljenek. Ez a meggyőződése a világ 36 országából összesereglett 1483 cégnek is, amelyek már szerelik kiállítást gyártmányaikat. Eddig részt vettem valameny­•n y i brnói vásáron. Régebben is előfordultak nehézségek, hát­ráltató körülmények a vásár megnyitása előtti napokban. Nemcsak Brnóban, hanem a bu­dapesti, poznani és lipcsei vá­sáron ls láttam, hogy sokszor még a megnyitás előtti éjsza­kán is nagy sietve végezték az utolsó simításokat. Olyan rend­kívül nehéz helyzet azonban, amilyen most Brnóban bekövet­kezett, még sehol sem és soha­sem volt. Ezért kellemes meg­lepetés ért — tíz nappal a ka­punyitás előtt — a brnói vá­sárvárosban. Az utakon autódaruk, targon­cák futkároznak, a vagonok kirakásra várnak s egyre újabb szállítmányok érkeznek. A szabad ég alatt létesítendő kiállítások helyén betonozók, szerelőit sürögnek-forognak. A „Z" pavilon mögött rögtönzött óriási ponyvasátorban asztalosok dolgoznak. Zúgnak a fűrészek, a gyalugépek, s egyéb famegmun­káló berendezések, óriási gya­luforgácshalmok bizonyítják, mennyi munkát végeztek már el az asztalosok. Az autók ki­állítási csarnoka még üres, a A közép-szlovákiai gyárak is jelentós károkat szenvedtek Közép-Szlovákia gyáraiban a termelési zavarok a feldolgozó iparban éreztetik hatásukat. A faiparban a károk üzemenként átlagosan 5 millióra, a textil­iparban uásfél millióra rúgnak. Nagy károkat szenvedett a gép­ipar, amely szállításokra szorul: Detva, Dubnica és Martin 164 millióra becsülte kárát. A žiari 'alumíniumkohóban nem volt különösebb fennakadás, a drót­vonó részlegen hárommillió a kár, mert nem kaptak acélbe­téteket. Zavarok keletkeztek az üveggyárakban és a csapágy­gyárakban, ahol a cseh ország­részekből hozott köszörülő­anyagban van hiány. Az árval Tesla tv-gyárban, ahol csak órákra volt elegendő az alkat­rész-készlet, főleg az export te­rén nagy a kiesés. A bányászok 17 300 tonna fém jövesztését igyekeznek most behozni. A legutóbbi Dub­Cek-müszakon 10 000 tonnával csökkentették a hiányt. A leg­nagyobb csapás az építőipart érte, amelyben 45 milliós a kár. Eltolódik 150 lakás befe­jezésének és 300 lakás megkez­désének, valamint 132 tante­rem építésének határideje is. Csupán a Stavoindustria válla­latnak 800 embere hiányzik. A távolról bejáró dolgozók ugyan­is nem szívesen hagyják ma­gukra családjukat. Ezért a had­sereg alakulatai segédkeznek néhány munkahelyen. (v.l MIÉRT IS KELLETT...? Teherautó bugása töri meg a csendet A párkányi park mellett elhaladó autó oldalán hatalmas betűk; TEFU. Az autón rohamsisakos magyar katonák ülnek. A parktói nem messzire megáll a kocsi, utasai leugrálnak. Mindössze öten vannak. A járókelők közül néhányan közelükbe merészked­nek. Vagy talán már nem is félnek tőlük úgy, mint az első napokban. Amikor én odamegyek, már nagyban folyik a beszélgetés. Az egyik katona sértődötten magyarázza, itt azt állítják róluk, hogy feleszik a lakosság készleteit. Pedig ők minden élelmet Magyarországról hoznak. Még a tüzelőt is. — Mi lenne, ha mi is elmennénk Magyarországra? — jegyzi meg valaki az odasereglettek közül. — Hát gyertekl — mondja a legidősebb katona. A többi sem egészen fiatal: tartalékosok. — Mi így senkihez sem állítunk be. Csak tisztességes úton — szól ismét az előbbi hang. — Többé nem megyünk Magyarországra, még a Balaton­ra sem! — ugrasztja őket valaki. — Dehogynem... — szól az egyik egyenruhás. — A jő magyar kolbászért csak eljönnek. — Nekünk meg a kenyerünk jő. Az esztergomiak hoz­zánk járnak kenyérért — dupláz rá a párkányi fiatalem­ber. Egy másik legény igyekszik megmagyarázni, hogy itt rend volt. Az egész ország népe támogatja a kommunista pártot és vezetőit. A katonák közül csak egy tud válaszolni. Ezt mondja: Ez a jó! Aztán az egyikük srácoknak szólítja a párkányiakat. — Srácok, Okvetlen keressetek fel, ha eljöttök Magyar­országra. Odaadom a címemi — szói, s várja, hogy ki ér­- deklődlk. Senki. — Nincs valamelyiteknél egy toll vagy ceruza? Meg egy darab papír? Felírom a címemet... — Felírja. — Látogas­satok meg, ha eljöttök! — dugja az egyik fiú kezébe a papírszeletet. A katona határozottan megnyerő. Ö is egyre rokonszen­vesebbnek találja a párkányiakat. Talán maga sem érti, miért kellett ezek közé az őszinte emberek közé gépfegy­verrel jönnie? Miért lóg az oldalán a rohamkés? Miért nem veheti le fejéről a rohamsisakot? Egy nő váratlanul megkérdi: — Meddig lesznek itt? A katonák közül egyszerre ketten is válaszolják: — Ez az, amit mi is szeretnénk tudni! Nem tagadják, hogy jobban szeretnének odahaza lenni. Alig várják, hogy elmehessenek. Nekik is ugyanaz a vá­gyuk, ami a párkányiaknak. (fiiiöp) mezőgazdasági gépek javarésze azonban már a helyén áll. A csarnokokban autódarukkal ál­lítják helyükre a nagyméretű berendezéseket, húzzák a vastag kábeleket, irodákat szerelnek, készítik a feliratokat. Amolyan kis Bábel fogod mindenütt. A világ sok nyelvén szólnak az utasítások, a vásári étteremben is angol, német, orosz, francia stb. szavakat hallani. A sajtóközpontban készítik a tájékoztató anyagokat és előké­születeket tesznek a tervezett 34 sajtófogadás megrendezésé­re. A vásár megnyitása előtt várják a műszaki sajtóban dol­gozó újságírók nemzetközi kon­ferenciájának résztvevőit; egy­szóval teljes felkészültségben vannak. A vásár toronyépületében csak futtában beszélgethettem K. ftíha kereskedelmi igazgató­val, aki kijelentette: — Ami a pavilonokat és a gyártmányok számát illeti, sem­mivel sem lesz kisebb, mint az elmúlt években. A kiállítási tár­gyak már folyamatosan érkez­nek. Csupán kilenc nyugati ki­állító mondta le a részvételét azért, mert nem juttathatja el idejében gyártmányait Brnóba. Helyettük azonban már más nyugati cégek jelentkeztek ... DÓSA JÓZSEF Megzavart idill A Duna-parti lőik vannak. Az óta egy helyre tavasztól késő Az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke JÁN KOSCELANSKÝ 1928. október 19-én a tőketerebesi járásban fekvő Gálszécsen munkáscsalád gyermekeként született. Elvégezte az alap­fokú iskolát,"majd kitanul­ta a szabómesterséget. 1946­ban belépett Szlovákia Kom­munista Pártjába. Az 1956— 1958 években az SZKP KB moszkvai főiskoláján foly­tatta tanulmányait. Kosce­lanský elvtárs eleinte üzemi pártszervezetben fejtett kt tevékenységet. Később, rövi­debb tanfolyamok elvégzése után, a pártapparátusban helyezkedett el. Főiskolai tanulmányainak befejeztével 1958-ban Nyitrán az SZLKP kerületi bizottságának titká­ra lett. Később kinevezték az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága szervezési-politikai osztályának vezetőjévé, majd megválasztották a kerületi pártbizottság titkárává. Az 1964—1966 években a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bi­zottság elnöke volt, és 1966-ban megválasztották a CSKP KB s az SZLKP KB tagjává. 1966-ban az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának titkáraként tevékenykedett. Az SZLKP 1968 augusztusi rendkívüli kongresszusán megválasztották az SZLKP KB tagjává s az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottsá­gának elnökévé. Koscelanský elvtárs 1964 óta nemzetgyűlési képviselő is. Prágában az élet visszatér .megszokott medrébe lócáknak bér­emberek évek szoktak. Kora őszig minden hely foglalt. A fiatalok a kő­falra is felülnek, gitároznak, énekelnek, figyelik a hajókról kiszálló idegeneket. A Duna­part kedves színfoltja a város­nak. A szomorú augusztusi na­pokban azonban üresek marad­tak a padok. Üresek, mint a város általában. A minap azon­ban, hogy a nyárvégi nap nem fukarkodott melegével, a Duna­part régi életét élte. A virá­gokkal szegélyezett fárdán tar­ka sokaságban sétáltak az em­berek, beszélgettek és talán már reménykedtek is. Fél hat után azonban, mintha egy pergő filmet állítottak vol­na le, mintha egy kockánál megmerevedett volna a kép. A híd felöl a brnói út felé pán­célkocsik haladtak. Csendben, mert• gumikerekük volt. De bor­zalmasan, mert az elmúlt na­pokat juttatták az eszünkbe. Te­herautó kísérte őket. Megszok­hattuk volna már ezt a lát­ványt, de az Ilyesmit megszok­ni nem lehet... Elmentek. A film tovább pergett, megmoz­dultak az emberek, de a Duna­parti idillt már nem lehetett visszavarázsolni. A nap még perzselt, a vén folyó a tenger felé hömpölygött, csak néhány percen belül kihalt a sétány... —ozo— A prágaiak meghallgatták a kormány és a fővárosi nemzeti bizottság arra vonatkozó felhí­vását, hogy tüntessék el az el­múlt napok nyomait, a falraga­szokat, a jelszavakat stb. Az el­távolított utcatáblák és a ház­számok is újra láthatók eredeti helyükön. A bérházak posta­szekrényein ismét megjelentek a névjegyek. A közúti jelzőtáb­lák megjavítása azonban nyil­ván több időt vesz igénybe. A Večerní Praha szerint Prágában 820 villany-út jelzőtáblát ron­gáltak meg, s a keletkezett kár eléri a kétmillió koronát. A fő­város víz-és gázellátása tökéle­tes. Szerdán már a prágai ven­déglők és sörözők is az augusz­tus 21. előtti nyitvatartási idő szerint voltak üzemben. A konszolidálódás jele az is, hogy csütörtökön — a Rudé právon és a Svobodán kívül — Ismét megjelenhetett a Práce, a szakszervezetek központi lap­ja is. A prágai repülőtérről — tizenötnapos kényszerszünet után — ma ismét felszálltak a Csehszlovák Légiforgalmi Tár­saság gépei. Jelenleg még csak Bratislavával és Moszkvával lesz légi összeköttetése Prágá­nak, de várható, hogy fokozato­san a többi bel- és külföldi já­rat is felszabadul. A Rudé právóban Oldfich Švestka, a párt központi sajtó­orgánumának volt főszerkesz­tője nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy nem árulta el nemzetét, sem a kom­munista pártot, s hü maradt kommunista meggyőződéséhez. Egyértelműen elhatárolja ma­gát attól az állítástól, amely szerint ő is azok közé tartozott volna, akik hazánkba hívták a Varsói Szerződés öt tagállamá­nak hadseregeit. A Svoboda, a CSKP közép­csehországi kerületi napilapja kiemelkedő helyen hozza Jan Pilier elvtárs nyilatkozatát, amelyben a CSKP KB elnöksé­gének tagja, a közép-csehor­szági kerületi pártbizottság ve­zető titkára részletesen ismer­teti az elmúlt időszakban kifej­tett tevékenységét. Nyilatkoza­tában lépésről lépésre megma­gyarázza eljárását. Pillér elv­társ teljes mértékben egyetért Svoboda elnöknek a moszkvai tanácskozások során tanúsított eljárásával, és egyben kijelenti a Svoboda olvasóinak, hogy so­ha senkivel sem tárgyalt sem­miféle „üj kormány" összeál­lításáról, vagy az abban való részvételről. A kerületi pártbí­zottság megvitatta Pillér elv­társnak az augusztus 21. óta ellelt Időszakban kifejtett te­vékenységét, és teljes bizalmat szavazott neki. A kerületi párt­bizottság — írja a Svoboda — megelégedéssel vette tudomá­sul A. Dubček elvtárs nyilatko­zatát arról, hogy Jan Pilier elvtárs hő munkatársai közé tartozik. 'Prága kulturális élete is las­san visszatér megszokott med­rébe. A filmszínházak szeptem­ber 4-től már az esti órákban is vetítik műsorukat. A prágai Nemzeti Színhház szeptember 10-én B. Smétana „Dalibor" c. operájával kezdi meg az őszi idényt. A többi prágai színház is megkezdi működését, válto­zás csak az előadások kezdete időpontjában történik: a meg­szokott fél nyolc helyett hat­kor vagy fél hétkor kezdőd­nek az előadások. (sm) BESZÉLGETÉS A MOZGALMAS HETEKRŐL KITARTOTTAK A bratislavai Dimitrov Vegyi­művek elől is eltűnt minden falragasz és felirat. Az úton hármas járőr: egy katona, rend­őr és népi milicista vigyáz a rendre. A milicisták között régi har­costársakat fedezek fel. Né­hány év óta nem láttuk egy­mást. Beszélgetünk az elmúlt mozgalmas hetek eseményeiről. Sok érdekes, Ismeretlen moz­zanat elevenedik fel előttem. A milicisták, az üzem munká­sai élénk színekkel ecsetelik az emberek áldozatkészségét, politikai érettségét -és lelemé­nyességét. A tragikus napok­ban, amikor még nem közle­kedtek a vonatok és a népi milícia teljes készültségben állt, a vegyikombinát 11 párt­alapszervezetének vezetősége naponta összejött, hogy bizto­sítsa a napi feladatok teljesí­tését. Voltak dolgozók, akik 12 —16 órát tartózkodtak az üzem­ben. Az üzemi őrség tagjai na­pokig kitartottak a helyükön. Ugyanakkor megszervezték a cukor, a kávé, rizs, liszt és más élelmiszerek árusítását, hogy megakadályozzák a munkaerők szétszéledését, valamint az üz­letek előtti sorbanállást. A mun­kásokat a gyár autóbuszai szál­lították haza és szállították a munkahelyekre, a gyár terüle­tén hangszórók, rádiók állan­dóan tájékoztatták a dolgozó­kat és a megjelenő újságokat is terjesztették. Milyen az igazi barátság? Már csak néhány szabadsá­gon levő hiányzik az üzemből. Most érkezett haza az utolsó 106 tagú üdülöcsoport Jugoszlá­viából. A csoport tagjait szabadsá­guk közben — akár a villám­csapás — érte a hazai esemé­nyek tragikus híre. A jugosz­láv hatóságok és dolgozók ro­konszenvének megnyilvánulása nem ismert határt. Elhalmozták őket — különösképpen a gye­rekeket — élelmiszerrel, gyü­mölccsel, édességekkel, sőt né­hány nappal tovább tartották őket az épületben. Rádiókészü­léket bocsátottak rendelkezé­sükre. A televízlón nézhették Bécs vagy Zágráb adásait, úgy­hogy egyáltalán nem veszítették el kapcsolatukat a hazával. A zágrábi rádióállomás napon­ta kétszer közvetített cseh és szlovák nyelvű adást. Elutazásuk előtt a magánke­reskedők féláron adták el ne­kik portékájukat, az autóbu­szokon, villamosokon ingyen utazhattak, a csehszlovák pénz­nemet is nagyon előnyös árfo­lyamon válthatták be dinárra. Itt láthatták igazán, hogy a szükségben ki volt igazi barát­juk. GREK IMRE 19B8. IX. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents