Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-06 / 246. szám, péntek

El,SÖ BENYOMÁSOK Csaknem háromórai repülés után végre földet érünk. Isztambulban vagyunk. A forró, szinte perzselő levegő — a nyári hónapokban itt a hőmérő higanyszála árnyékban, még az éjszakai órákban is csak a legritkább esetben süllyed a 42 C fok alá — szokatlan ugyan, de nem kellemetlen. Nem ártana „zsákba varrni" és hazaküldeni egy kis meleget — gondolom, miközben izzadságcseppek kergetőznek a hátamon. A körülöttem megelevenedett bábeli zűrzavart figyelem. Az űj benyomások teljesen a hatalmukba kerítenek. Mindenekelőtt a sokféle idegen beszéd. Az angol, német és francia szó közepette sűrűn hallható gyorsan pergő nyelven, zajos veszekedésnek tűnő eszmecsere, melyből, noha nem idegen a fülemnek, egy szót sem értek, de nem is érthetek, hiszen törökül folyik. Hasonló értelmű és hasonló hangzású szavak, mint például pogácsák (pogácsa), kücsük (kicsi) eleinte megtévesztenek. Jó, hogy az isztambuli repülőtéren is várnunk kell a további összeköttetésre. A legközelebbi gép csak másfél óra múlva indul, addig van idő bőven a szemlélődésre. A török fezt hiába keresem, kiment már a divatból. Csak az italosbolt egyik elárusítója viseli még, ďe ő is inkább a reklám kedvéért. A nők többnyire európai öltözetben járnak, bár akadnak közöttük akik nem tudnak megválni a fejükre borított, földig érő, az apácák viseletére emlékeztető fekete fátyoltól. Nem a legjobb ruhadarab ebben a hőségben, ám arcukat már nem fedi a húszas években még kötelezően hordott sűrű fátyol. Ez a könynyítés Kemal pasa érdeme, csakúgy, mint a többi reform a maradiság ellen. Kétségtelenül megérdemelte népe szeretetét és tiszteletét, mely hálája jeléül „Atatürknek" — a törökök atyjának nevezte. Az ő nevéhez fűződik a kötelező oktatás bevezetése tizennégy éves korig, számos iskola létesítése és nem utolsósorban a bonyolult arab írásjeleket felváltó sokká! egyszerűbb és áttekinthetőbb latin betűk meghonosítása. Egyébként Kemal pasa szüntette meg a többnejűséget is. Míg azelőtt a muzulmánoknak négy feleségtik lehetett, ma a városi, felvilágosodott polgár egy asszonnyal is beéri. Már csupán faluhelyen dívik a telhetetlenebb parasztok körében a kétnejűség, mert amint mondják ez így kifizetődőbb. Jól hallották, kifizetődőbb. Törökországban ugyanis — s erről magam ls nem egy esetben meggyőződhettem — a feleség nem fényűzés. Az asszonyok rabszolgák, akik zokszó nélkül tűrik nehéz sorsukat, némán végzik kötelességeiket. Nem tudják, vagy talán nem akariák tudomásul venni, hogy a fejlett államokban fordított a helyzet? Hogy a „jó" feleségek minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy elköltsék férjeik keresetét? És hogy ezt az igyekezetüket rendszerint siker koronázza? Nem, az egyszerű, falusi török nő sorsa semmiképpen sem irigylésre méltó. Nem elég, hogy a családi tűzhelyet gyermekeivel együtt, férje másik feleségével és annak gyermekeivel kell megosztania, még a családfenntartással járó gondok is vállaira nehezednek. Míg tehát a feleségek a mezőn görnyednek, szerető férjeik, napestig a kocsmában üldögélve vízipipájukból eregetik a füstöt. Ezért van az, hogy még véletlenül sem látni férfiakat a perzselő nap tüzében a dohány és gyapotföldeken. Még a gazdag narancsés mandarintermés, vagy az olajfabogyók betakarítását is méltóságukon aluli foglalkozásnak tartják az elkényeztetett falusi férfiak. ÖRIASI IDEGENFORGALOM Mindezekre a humánusnak semmiképpen sem mondható, számunkra idegenül ható, ősi keleti szokásokra az isztambuli repülőtéren várakozó, többnyire jól öltözött utasok viselkedéséből aligha következtethetne valaki. El is felejtettem volna, hol vagyok, ha váratlanul bele nem lépek valamilyen puha, nyúlós masszába. A szállodában állapítottam meg, hogy valódi, hamisítatlan törökmézzel van dolgom, mely nek kitűnő minőségét minden kétséget kizáróan igazolta az a tény, hogy eltávolításába beletört a kölcsönkért konyhakés. Minden hiába, vigasztaltam magamat, a törökméz hazájában vagyok. Ezzel az élménnyel számolnom kellett, csakúgy, mint a többivel. Például az óriási forgalommal az országutakon és a városokban. Ennek ellentmond ugyan, hogy Törökországot az elmaradt államok közé sorolják. Mégis mindenütt, amerre csak néz az ember, egymást érik a gépkocsik. Ez az óriási ide genforgalommal is magyarázható, ami még nem vol na baj, mert ugyanis miért ne hozná tömegesen a kíváncsiság a külföldieket a természeti szépségekben szinte egész évben pompázó, látványos, ókori ásatásairól híres országba, ahol a sok érdekesség mellett ráadásul olcsóbban is élnek, mint hazájukban. (A félreértések elkerülése végett nem hallgathatom el. hogy az utóbbi megállapítás miránk sajnos — is mert devizagondjaink miatt nem vonatkozik.) De ne legyünk anyagiasak. A pénznél sokkal fontosabb az egészség, melynek egyik záloga a biztonságos közlekedés. Erről azonban Törökországban szó sem lehet a kocsivezetők könnyelműsége és fegyel mezetlensége következtében. Képzeljük csak el, milyen büntetésben részesülne nálunk az, aki minden különösebb ok nélkül, csak úgy sportból, fittyet hányva az előírásoknak, hol az úttest Jobboldalát, hol pedig a baloldalát, többnyire mégis inkább ez utóbbit részesítené előnyben? A kedélyes törökök a legnagyobb hidegvérrel óriási sebességgel száguldanak még a keskeny hegyi utakon is, a beláthatatlan kanyarokat milliméternyi pontossággal kiszámítják. A kocsi egyik fele alatt rendszerint szédületes szakadék tátong. A fékek vészjóslóan csikorognak. Az utasok lélegzetüket visszafojtva és a legrosszabbra elkészülve, lelküket Allahnak ajánlva, behunyt szemmel várják, mi történik. A kocsivezető mielőtt a kanyarba ér, tülköl ugyan, ez azonban csupán formalitás, megkésett óvintézkedés, melyet nem kell komolyan venni. Ha történetesen sikerül a szembe jövő kocsinak az utolsó pillanatban kitérnie, nehéz kő esik le az utasok szívéről. Tudják, hogy hajszálon múlt az életük. Am minden mulandó, a szerencse is. Ezért oly sok az autószerencsétlenség Törökországba" f Jellemző isztambuli utcarészlet (A szerző felvétele) 'Mi JAN C12 A gyerekek tüzet raktak egy gödörben. A füstje magasra szállt, s ennek nagyon örültek. Büszke lett erre a füst és azt mondta a tűznekI — Látod, én fontosabb vagyok, mint te. A gyerekek nekem jobban örülnek. Az emberek már messziről látnak, míg te csak a földön kuporogsz. Nélkülem észre sem venne senki. A tűz nyugodtan hallgatta dicsekvő szavait. A gyerekek a tüz fölött melengették a kezüket, úgy gyönyörködtek a magasba törő füstoszlopban. Az még büszkébb lett, és a szélcsendben csodálatos figurákkal parádézott a gyerekeknek. Egyszer csak vad szél kerekedett és szétfújta a kevély füstoszlopot a sáros mezei utak felett. A pislákoló tüzet meg lángra lobbantotta. Vidáman pattogott a tüz, s magasba csaptak a füstnélküli pirosló lángnyelvek. A gyerekek krumplit sütöttek benne, s a füstről egészen megfeledkeztek. Ezalatt a szél alaposan meghurcolta a hajdani füstoszlop rongyait, játszadozott velük kénye-kedve szerint. Az egyik füstfoszlányt a lángok fölött hajkurászta éppen. — Hova lettél, büszke füst koma? Látod, én még mindig itt vagyok, s ha a fiúk egy kis fenyőlombot dobnak rám, olyan füstöt kerekítek nekik, hogy felhőnek nézik. Terád viszont nem rakhatnak semmit. Ha az egész erdőt rád tennék is, akkor sem lenne belőled tűz. Jegyezd meg hát jól: én vagyok az ok, te csak a következmény

f A füst nem válaszolt. Megcsipdeste a gyerekek szemét, mire ők sapkájukkal úgy szétkergették, hogy nyoma sem maradt. Fordította: Vércse Miklós KELETI MESE Egyszer régen élt Sztambulban egy kereskedő. Fukarsága messze híres volt. Előfordult, hogy temérdek árut hozatott magának haza a piacról, s még a szegény teherhordó munkadíját is visszakunyerálta. Sőt az is megesett, hogy egyszerűen ki sem fizette. Ha igen, akkor is csak nagyon keveset adott. Egy alkalommal temérdek porcelánedényt vásárolt, s az árut egy kosárba rakatta. Felbérelt egy fiatal hordárt, hogy szállítsa neki haza a kosarat. Tíz krajcárt ígért a munkáért. Együtt indult hazafelé a hordárral. Útközben rákezdett a mond^kájára: — Drága barátom, látod, te milyen fiatal vagy, s milyen szép, erős! Bezzeg, én már fáradt és öreg va&yok. Előtted még ott áll az élet, rám már nem vár semmi. Engedj el nekem a viteldíjból legalább egy V%krajcőrt! — Ám legyen — felelte a hordár. Elviszem a kosarat tíz krajcár helyett kilencért. A fukar kupec egész úton egyre azt hajtogatta, milyen A FUKAR KERESKEDŐ szegény és öreg, s milyen fiatal, egészséges a terhét hordó ember. A sok panasznak és jajgatásnak az lett az eredménye, hogy a nehéz málhát cipelő fiatalember már egy krajcárral is beérte, s ezt meg ls mondta a kereskedőnek. Mire hazaértek, azonban ezt az egy krajcárt sem akarta a zsugori kereskedő megfizetni, s így szólt: — Edes barátom, ha elengeded nekem a munkádért járó egy krajcárt, akkor ezért a jóságodért három hasznos tanácsot adok neked. — Am legyen — felelte a teherhordó. Jőtanácsból sohasem lehet eleget kapni. Halljam tanácsaidat! — Hát Ide figyelj! Ne hidd el, ha azt mondják, hogy jobb éhezni, mint jóllakni. Másodszor: ne hidd el, ha azt mondják, hogy jobb a szegénység, mint a gazdagság. Harmadszor: ne hidd, ha azt akarják bebizonyítani, hogy jobb gyalog, mint hintón járni! — Nagyon köszönöm — szólt a málhahordó. Valóban bölcs tanácsaid vannak. Azonban nekem is lenne részedre hasonló bölcs mondanivalóm. Halljad csakl — Rajta, fiatal barátom! Örömmel várom jótanácsodat — szólt a kereskedő. Erre a teherhordó megfogta a porcelánnal telt kosarat és legurította a ház lépcsőjén, majd így folytatta: — Kedves uram, senkinek sem hidd el, ha akárcsak egy edényed is épen maradt ebben a kosárban! Azzal megfordult, faképnél hagyva a fukar kereskedőt. Feldolgozta: H. T. VÍZSZINTES: 1. Radnóti Miklós „Augusztus" című verséből idéztünk (A nyíl irányában folytatva) 17. Remek keverve. 18. Tisztviselő német szóval. 19. Kenyai futó. 20. Pusztuljon, levele — franciául. 22. Feketéző csempész — alvilági nyelven. 24. Klór vegyjele és szovjet repülőgéptípus. 25. Ékezettel mező. 26. Csen. 28. Ékezettel magyar öreg! 30. Lágy egynemű betül. 31. Argon vegyjele. 32. Esetlen ember csibész nyelven. 35. Értékhatár. 37. Mécs peremei (az utolsó négyzetben két betű). 38. Az idézet utolsó része. 39. Létezik. 41. Román folyó. 42. Lángol, ékezettel szaggat. 43. Farkas Pál. 44. Vissza: névelővel tantál vegyjele. 46. Apa törökül. 47. Olaj idegen szóval. 50. Vissza: szemes takarmány. 51. Eszével felfogja. 53. Varázsló. 58. Ezer görögül. 57. Lendület németül. 59. Törvényes idegen szóval. 61. Marokkó fővárosa. FÜGGŐLEGES: 2. Régi nyelv. 3. Kvareféleség ékezettel. 4. Nyílás (ék. hiba). 5. Stroncium vegyjele. FÚJ A SZEL Sűrű köd a kert alatt, búcsúztatjuk a nyarat. Fúj a szél, csepereg, férges alma hempereg. Az udvaron pocsolya, oda a nyár mosolya. Pocsolyában szürke ég, ősz van, őszi szürkeség. DÉNES GYÖRGY 6. Nemzett bajnokság. 7. Angol igen. 8. Gyermeteg. 9. Ambíció, része. 10. Kevert pete. 11. Népiesen üdítő Ital. 12. Ilyen hajós is van. 13. É É É É. 14. Száraz, nem édes ital (sec). 15. Törvény, angol szóval. 16. Személyes névmás és kevert szovjet repülőgép típus. 17. Az idézet második része (a nyíl irányában folytatva). 21. Három szó: volt szlovákul, Ilyen lap is van, és morse hang. 23. Vörös vasérc. 26. Mászott szlovákul (nőnem). 27. Indonéziában lakó nép. 28. Csillagkép. 29. Az Októberi Forradalom vezére (vissza). 32. Össze-vissza mosl 33. Fél Kálmán! 34. Sebhely. 35. LYE. 36. Szaggat. 40. A petéből kikelő állat. 43. Kőműves teszi. 45. Kevert túra. 47. Vissza: Hadonászik latinul. 48. Fizetési részlet. 50. Kevert Böbi. 52. Ruhadarab. 53. Tagadó -szó. 54. Béke csehül. 55. Nílus szlovákul. 56. Hogyan oroszul. 58. Libahang. 59. Kétell. 60. Molibdén vegyjele. 61. Rába egynemű betül. Beküldte: POLI.ÄK LÁSZLÓ, Felsőpatony LEGUTÓBBI GYERMEKVILÁGBAN KÖZÖLT REJTVÉNYÜNK MEGFEJTÉSE: Peso, foitf, leva, lira, öre, rubel, zloty, lei, forint, korona. KIK NYERTEK Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek Marosi ölgyl Ferenc, Kolozsnéma, Veszprémi Rozália, Léva, Kis Terézia, Dunaszerdahely, Mikulecz László, Sókszelőce, Nagy Attila, Nagykürtös.