Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-06 / 246. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek f UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 6. Péntek # XXI. évfolyam, 246. szám # Ára 70 fillér MAI SZAMUNKBAN A csehszlovák államszövetség intézményes rendezésének keretterve (4. OLDAL) Látogatóban a Dubček családnál (5. OLDAL) Tudósítóink jelentik (6-7. OLDAL) Közlemény az (ČSTK) — Tegnap a járási pártbizottságok vezető titkárainak résztvételével együttes plenáris ülést tartott Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és az SZLKP Ellenőrző és Reviziós Bizottsága. Az ülést La­dislav Novomeský, az SZLKP KB elnökségi tagja nyitot­ta meg. A plénum bizottságot választott a jelenlegi po­litikai helyzetről szóló jelentés kidolgozására, egy to­vábbi bizottságot pedig a Csehszlovákia föderatív át­szervezésével kapcsolatos álláspont kidolgozására. Azonkívül jóváhagyta a sajtóbizottság összetételét. A tárgyalás napirendi pontjainak és a munkabizott­ságoknak jóváhagyása után dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB első titkára tartotta meg beszámolóját. Ezután Viktor Pavlenda, az SZLKP KB elnökségi tag­ja, a KB titkára fejtette ki véleményét az SZLKP Köz­ponti Bizottságának Csehszlovákia föderatív átszerve­zésével kapcsolatos javasolt álláspontjáról, melyet a plénum tagjai előre megkaptak. Pavlenda elvtárs elmondotta, hogy a föderalizálás előké&itésével megbízott szlovák és cseh szakemberek­ből álló kormánybizottság ez év május 15 óta kidol­gozta a föderalizációs törvény alapelveit. A megindult B plenáris üléséről előkészületi munkálatok átmenetileg fennakadást szen­vedtek, azonban a cseh fél részéről is megnyilvánult az igyekezet, hogy sürgősen meg kell oldani az új állam­jogi rendezés kérdését, és a törekvés, hogy végérvé­nyesen fel kell számolni a két nemzet egyenlőtlen hely­zetét. S ez megteremtette a reális előfeltételeit annak, hogy ez év október 28-án törvénybe lehessen iktatni a föderációt. Pavlenda elvtárs azután tájékoztatta a meg­jelenteket, a föderalizációról szóló alkotmány-törvényja­vaslat előkészítő munkálatainak előrehaladottságáról, s néhány pontosabb és konkrétabb meghatározást java­solt a kidolgozás alatt álló törvényjavaslatban, külö­nösen ami Szlovákia iparosítását és a paritásos elv érvényre juttatását jelenti. A vitában 16 elvtárs szólalt fel. A gazdag és kezde­ményező vita fő témáját jelenlegi politikai helyzetünk problémái, továbbá gazdasági és társadalmi 'életünk valamennyi szakaszának konszolidálásából eredő fel­adatok, valamint az a szükségesség képezte, hogy in­tenzivebben kell magyarázni a jelenlegi időszerű problé­mákat, szilárdítani kell az állampolgári felelősséget és fegyelmét. Nagy figyelmet szenteltek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív államjogi elrendezé­séről szóló törvényjavaslatnak. A vita rámutatott azok­nak a problémáknak a komplexumára, amelyeket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív államjo­gi elrendezésével kapcsolatban kell megoldani. A vita végén Gustáv Husák elvtárs emelkedett szó­lásra, válaszolt a vitában elhangzott kérdésekre s új­ból hangsúlyozta, hogy az időszerű problémákat meg­fontoltan és józanul kell megítélni. A vita alapján fel­hívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi feltételek kö­zött is társadalmunk demokratizálásának további fej­lesztésére kell törekednünk mégpedig úgy, hogy a de­mokratizálódási folyamat mégjobban áthassa a kerü­leteket és járásokat, az üzemeket és a falvakat, eljus­son minden egyes párttaghoz, államunk minden pol­gárához. A plenáris ülés befejező részében jóváhagyott néhány káderjavaslatot, valamint az SZLKP KB Központi Bi­zottságának a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fö­deralizálásáról szóló nyilatkozatát, és az SZLKP Köz­ponti Bizottságának a jelenlegi politikai helyzethez el­foglalt álláspontját. Mindkét dokumentumot teljes egé­szében nyilvánosságra hozzák. Támogatjuk pártunk vezetőségét hazánk életének rendezésében Tisztelt elvtársak! Éppen egy hét telt el Szlovákia Kom­munista Pártjának rendkívüli kong­resszusától, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés napján ért véget. Szlovákia Kommunista Partja Központi Bizottsá­gának elnöksége szükségesnek tartot­ta összehívni Központi Bizottságunk második rendes ülését, hogy megtár­gyaljuk a mai helyzetet, soronleyő fel­adatainkat és felmérjük egyheti utun­kat. Ilyen időkberr ugyanis egyetlen nap, vagy hét sokkal többet jelent, mint az ún. békés időkben és években. Szlovákia Kommunista Pártjának rendkívüli kongresszusa elvi álláspont­ra helyezkedett Szlovákia és Csehszlo­vákia helyzetével kapcsolatban, és ki­jelölte a párt fő irányvonalát. Milyen visszhang fogadta Szlovákia Kommunista Pártjának rendkívüli kong­resszusát pártunk szervezeteiben és né­pünk széles rétegeiben? Az eddig ka­pott hírek szerint a kerületi és a já­rási pártbizottságok plenáris ülésein, az üzemek, a járások és a községek nagy aktíva ülésein mindenütt egyet­értéssel fogadták az SZLKP rendkívüli kongresszusának irányvonalát, kifeje­zésre juttatták az új Központi Bizott­ság és az általa megvólasztott elnök­ség iránti bizalmukat. Bátran mondhat­juk, hogy pártunk rendkívüli kongresz­szusa után az emberek milliói nálunk felszabadultabban érzik magukat, meg­mutattuk nekik a célt, a kiutat és a távlatokat és ez elindította a konszoli­dálás folyamatát. Persze, pártunk szer­vezeteiben és a nyilvánosságban elő­fordultak negatív megnyilvánulások is, kétségek merültek fel, és helyenként szóhoz jutott az egyet nem értés is. Lényegében azonban azt mondhatjuk, hogy Szlovákiában ezek a hangok töb­bé-kevésbé szórványosak voltak. Leszögezhetjük tehát, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának rendkívüli •kongresszusa elkezdte a szlovákiai vi­szonyok gyors normallzálősának és konszolidálásának folyamatát. A moszk­vai tárgyalások eredményeit megtár­gyalták az állami szervek is. Azt mond­hatjuk tehát, hogy az SZLKP egy héttel ezelőtti rendkívüli kongresszusán ki­fejtett álláspont ma minden cseh és szlovák kommunistának, azoknak állás­pontja, akik támogatják pártunk dub­čeki vezetését, Svoboda köztársasági el­nöknek, Cerník kormányelnöknek és más szerveknek irányvonalát. Igazolást nyert, hogy Szlovákia Kom­munista Pártja az elmúlt nehéz 16 nap­ban, de a kongresszus óta eltelt egy hétben ls, nemzetünknek olyan vezető GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE ereje volt, mint a Szlovák Nemzeti Fel­kelés idején, majd az azt követő évek­ben. Felelős politikai tényezőkként mu­tatkozott be, amely a széles népi ré­tegeknek helyesen és felelősségteljesen utat mutat. Kongresszusunk abból in­dult ki, hogy nálunk januártól kezdve fokozatosan kialakult nemzetünk prog­resszív erőinek egysége. Ezekre az irányzatokra támaszkodott, Szlovákiá­ban megerősítette pártunk egységét, megakadályozta az ellentétes áramla­tok érvényesülését és a párt felbomlá­sát. Kongresszusunk maradéktalanul tá­mogatta a csehszlovák állam egységét, testvériségünket a cseh nemzettel. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa jelen­tős mértékben hozzájárult az egész párt belső egységének és egységes ve­zető szervének megőrzéséhez. Demok­ratikus módon megválasztotta Szlová­kia Kommunista Pártjának progresszív vezetőségét, s ez olyan tényező, amely az első napokban talán még megfele­lően nem nyilvánul meg, de távlatilag mind fontosabb szerepet játszhat. Szlovákia az állam konszolidálásának tényezője lett. Az SZLKP rendkívüli kongresszusa után Szlovákia pártszer­vezetei és általában egész Szlovákia teljes súlyával rendelkezésére állhat pártunk prágai vezetőségének, Dubček, Svoboda és Cerník elvtársnak, mint a köztársasági viszonyok konszolidálásá­nak tényezője. A szlovák kommunisták egysége rendkívül nagy mértékben hoz­zájárult Csehszlovákia Kommunista Pártja egysége fokozatos kialakításá­hoz. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolat­ban néhány szót szóljak Csehszlovákia Kommunista Pártjának augusztus 22-én megtartott XIV. kongresszusáról. Isme­retes, hogy ezzel kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedett az SZLKP rendkívüli kongresszusa. Különösen Csehországban s olyan emberek köré­ben, akik részt vettek a prágai kong­resszuson, előfordulnak olyan hangok, hogy vajon a szlovák és a cseh kom­munisták magatartását küldöttségünk Moszkvából való visszatérte után nem LADISLAV NOVOMESKÝ, az SZLKP KB elnökségének tagja és GUSTÁV HUSÄK, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára. (S. Petráš — CSTK felvételei kényszerítették-e ki, vajon nem cselek­szünk-e Moszkva nyomására. Mi ezek­ről a kérdésekről Moszkvában négy na­pon és négy éjszakán át sokat vitat­koztunk. Kijelenthetem, hogy minden nyomástól mentesen, az egész csehszlo­vák küldöttség — kis kivételektől el­tekintve — lényegében ugyanazt az ál­láspontot képviselte, amelyet az SZLKP kongresszusa foglalt el, hogy a prágai XIV. rendkívüli kongresszus bonyolí­totta a politikai helyzetet, az általa elfogadott dokumentumok Csehszlová­kia szempontjából rendkívül problema­tikusak és a kongresszuson megválasz­tott Központi Bizottság, enyhén szólva, nem válhat a párt igazi központi bi­zottságává. Miután küldöttségünk visszatért Moszkvából, tárgyalásokat folytattunk, és a XIV. kongresszuson megválasztott központi bizottság saját elhatározásá­ból megszűnt létezni. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága, amelynek élén Dubček elvtárs és más vezető elvtársak állnak, mint a párt egyedüli felelősségteljes és érvé­nyesen választott szerve, szombaton ülésezett, további tagokkal kibővült, és ma elismerik mint a CSKP egyedüli ve­zető szervét. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának eredetileg szeptember 9-ra összehívott rendkívüli kongresszusát el­halasztották. Államunk és pártunk kon­szolidálásának megfelelően kitűzik a rendkívüli pártkongresszus összehívá­sának új dátumát. Ogy vélem, hogy er­re aránylag gyorsan sor kerül. A kong­resszuson megválasztják az új párt­szerveket és megoldják a többi prob­lémát is. A párt és a nyilvánosság által a CSKP és az SZLKP vezetősége ôllás­pontjának nyújtott támogatás mellett két szélsőséges áramlatot látunk, ame­lyek bíráló, sőt néha elutasító állás­pontra helyezkednek pártunk írányvo- , nalával szemben. Az első szélsőséget olyan emberek juttatják kifejezésre, akiknek nézete szerint a Varsói Szer­ződés öt állama haderőinek belépése hazánk területére és a moszkvai meg­egyezések alkalmat nyújtanak a január előtti viszonyok visszaállítására. Akár személyi körülmények motiválják ezt a nézetet, mégpedig az, hogy ezeknek az embereknek januárban távozniuk kel­lett különféle politikai tisztségekből, akár ezek a nézetek megfelelnek dog­matikus, szektás gondolkodásmódjuk­nak, véleményük azonos: térjünk vissza Antonín Novotný korszakába, vessük el IFolytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents