Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-27 / 267. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 27. Péntek # XXI. évfolyam, 267. szám £ Ara 70 fillér MAI SZÁMUNKBAN Próbatétel (5. OLDAL) Homo Fáber (6-7. OLDAL) Fantasztikus út volt (6-7. OLDAL) Olvasóinkhoz Októbertől számos munkahelyen bevezetik a négy szabad szombatot. Ezek közé tartozik a Posta Hírlapszolgálat is, amely ennek következtében nem vállalja a vasárnapi napilapok kézbesítését. Ezért szerkesztőségünk október elsejétől kénytelen a vasárnapi lapszámot korábban kiadni, hogy az eljusson az olvasókhoz. Szerkesztőségünkben sokat törtük a fejünket, hogy mindenki számára kedvező megoldást találjunk. Végülis úgy határoztunk, hogy a vasárnapi szám helyett egy hetilap Jellegű színes, tartalmas Vasárnapi Üj Szó-t adunk ki. A lap már pénteken reggel, azonban vasárnapi dátummal eljut az olvasókhoz és így a hétvégére érdekes, színes, tartalmas olvasmányt tudunk biztosítani előfizetőinknek, olvasóinknak. A Vasárnapi Üj Szó ára 1 korona lesz. Pénteken a szerkesztőség még kiad egy külön négyoldalas napilapot is időszerű hírekkel. A hétfői szám változatlanul négy oldal marad, a hét többi napjain pedig szokásos nyolcoldalas lesz az Oj Szó, számonkénti ára pedig 40 fillér marad. A Vasárnapi Oj Szó megjelenésével kissé emelkedni fog az Oj Szó előfizetési ára is, azonban csak november elsejétől. A szerkesztőség minden tőle telhetőt elkövet, hogy az új helyzetnek megfelelően biztosítsuk olvasóinknak a lehető legjobb tájékoztatást. A vasárnapi Oj Szó megjelenésével egy változatos tartalmú és szórakoztató hetilappal kopogtatunk be olvasóinkhoz. Reméljük, barátaink, olvasóink továbbra is támogatják munkánkat. AZ ÜJ SZÖ SZERKESZTŐSÉGE NAPJAINK MOTTÚJA: .Gazdaságilag ésszerű, nemzeti szempontból igazságos föderációt A föderáció közgazdasági vonatkozásai a gazdasági kérdések előterében 0 Gazdaság-politikai intézkedések tekintettel a két nemzeti-politikai területre 0 A gazdasági reform a szocializmus előnyeinek kidomborítását célozza — Napjainkban — tekintettel ax ország közelgő új államjogi elrcndezesére — a gazdasági reform továbbfejlesztésén kívül a föderáció közgazdasági vonatkozásai kerültek a gazdaság-politikai kérdések előterébe — jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén VIKTOR PAVLENDA professzor, az SZLKP Központi Bizottsága el nükségének tagja, a KB titkára. A föderatív államjogi elrendezés kapcsán két fontos lépés megtétele keriilt napirendre. Az egyik a gazdasági föderációra történő átmenet előkészítése (en nek jegyében, a két nemzeti politikai területre való tekintettel készítik elő például a jövő évi gazdasági irányelveket és a kiölt sógvetéstl. A másik fontos lépés az intézményes elrendezés, vagyis a nemzeti és föderatív szervek hatáskörének és munkatar talmának meghatározása. Mindezeket az intézkedéseket úgy kell előkészíteni, hogy 1969. január 1-vel érvénybe léphessenek. A gazdasági reform továbbfejlesztésével kapcsolatban Pavlenda elvtárs elmondotta, hogy a reform célja — csakúgy, mint a többi szocialista országokban — a szocializmus előnyeinek érvényrejuttatása. F.zért a gazdasági reform magvalósítása halaszthatat—méA

lapokban tegnap jelent meg az az állásfoglalás, mely a politikai szervek, a kormány, a Cseh Nemzett Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a kormány szakbizottsága javaslata alapján a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államszövetségi rendszeréről szóló alapelveket tartalmazza. Bár az elmúlt hónapokban — különösen szlovák vonatkozásban — meglehetősen sok szó esett a föderációról, ez az állásfoglalás azt is jelzi, hogy a kérdés hovatovább egyenesbe kerül. Rendezni végre közös dolgainkat — szoktuk idézni a költőt a magunk védelmében, s most ez a rendezés és elrendeződés országos méretben keresi a megoldást. S általa reméljük mi is, csehszlovákiai magyarok, az eddig volt kilátástalanságok és szükkeblüségek mellőzését, s vállaljuk az együttélés jobb feltételeit ígérő út egyengetését. Alapos okunk van tehát arra, hogy ennek az elrendeződésnek zöld útja legyen, s a most körvonalazódó megoldás optimális feltételei megteremtődjenek. A körülményeket vizsgálva, persze, mindenképpen paradox helyzet, hogy a két nép, a csehek és a szlovákok közös akaratból alakult állama egyenlőségen alapuló jogi helyzete rendezésére a megfelelő alkalmat csak a csehszlovák állam közelgő 50. évfordulója jelentheti... A tényeken azonban ez mitsem változtat. Ellenben indokolja a megoldás sürgősségét. 'Alig van ugyanis nemzet a világon, mely az együvétartozás tudatát oly következetesen vallotta volna, sőt fegyverrel harsolt érte, mint a szlovák nép az egyenjogúság terén, mégis — még a legutóbbi években is — a mellőzöttség és a méltánytalanság jutott neki osztályrészül. Ennek a gyakorlatnak kíván most véget vetni az új, szimmetrikus államjogi megoldás, „abban a reményben, hogy biztosítja a csehek és a szlovákok, valamint a területén élő Új módon élni... nemzetiségek szabad, demokratikus fejlődését". Az államjogi elrendezés tehát természetes és jogos igény, éppen ezért minden halogatás csak ártana a két nép s a nemzetiségek együttélésének, testvéri közeledésének. A szocialista föderáció az egyenjogú nemzetek együttélésének elismert és bevált formája; az önrendelkezési jog és egyenjogúság érvényesítésének alapvető követelménye. Teljes mértékben respektálja a közös érdekeket, ugyanakkor lehetőséget nyújt a nemzeti és nemzetiségi igények tudatosabb érvényesítésére. A csehszlovák föderációról szóló alkotmányerejű törvény — melyet október 28án hirdetnek ki, és 1969. január elsején lép életbe — a sokirányú követelményeknek megfelelően rendelkezik a föderáció politikai, jogi és gazdasági alapelveiről; a föderatív és nemzeti szervek viszonyáról, valamint a szövetségi és nemzeti szervek felépítéséről. Az állásfoglalás felöleli ezeket a javaslatokat, s az országos vita révén lehetőség nyílik arra, hogy az észrevételek alapján korrigálják, illetve kiegészítsék azt. Ezért van szükség arra, hogy közvéleményünk — közte a magyar dolgozók is — véleményt mondjanak ebben a kérdésben, mely alapja annak, hogy ezek szellemében a nemzetiségek ügye is megoldódjék. Bár a legutóbbi hetek eseményei az ország életét kibillentették a megszokott kerékvágásból, az államjogi elrendezés ténye is bizonyíthatja, hogy a januárban megkezdett útról nem mondtunk le. A magyar dolgozók magukénak vallják a 'muárt következtetéseket, s a párt akcióprogramját, s ebből következik az is: őszintén támogatják az államjogi kérdések humánus, szocialista és Igazságos megoldását. A népek, nemzetek közti viszony rendezésének alapvető kritériumaként valljuk az „egyenlő az egyenlővel" elvet, bízva abban, hogy a mérce mindenki számára azonos lesz. Csak így juthatunk el odáig, hogy a nemzetiségi kérdés, mely annyi sérelmet, méltánytalanságot és mostoha sorsot — sőt: bonyodalmat isi — okozott már ebben az országban, végre az emberséges megoldás lehetőségei felé tartson. Csak így mondhatjuk el, hogy valóban új útra léptünk, s megtanulunk új módon, az együvétartozás tudatával élni. FONOD ZOLTÁN Josef Smrkovský, a Nemzetgyűlés elnöke látogatást tett Zálužín a vegyigyárban. Képünkön: Smrkovský elvtársat a vegyiművek dolgozói üdvözlik. (Telefoto: CSTK) JOZEF LENÁRT BUDAPESTEN Tegnap Jozef Lenártnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi póttagjának és titkárának vezetésével csehszlovák pártküldöttség érkezett Budapestre, hogy részt" vegyen a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság ülésén. A repülőtéren Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti városi pártbizottság első titkára fogadta küldöttségünket. Eddig már 35 testvérpárt küldöttsége érkezett meg a magyar fővárosba. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége Giovanni Bellinguert, a Politikai Bizottság tagját és Carlo Galuzzit, a párt vezetőségi tagját bízta tneg, hogy az előkészítő bizottság budapesti ülésén fejtsék ki az Olasz Kommunista Párt álláspontját. Mint már közöltük, az OKP jelenleg „sem hasznosnak, sem alkalmasnak" nem tartja a moszkvai világértekezlet öszszehívását. EGYMILLIÓ OLASZ SZTRAJKJA Az olasz dolgozók tegnap nagyszabású sztrájkmozgalmat kezdtek. Altalános sztrájkba lépett 700 000 építőipari dolgozó. Pisában és Viterbóban a mezőgazdasági, a kereskedelmi, a közszolgáltatási dolgozók általános sztrájkja következtében megbénult az élet. A római gyárak munkásai a parlament épülete előtt tüntettek s követelték, hogy vessenek véget az elbocsátásoknak. Csütörtökön Olaszországban összesen több mint egymillió dolgozó lépett sztrájkba.