Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-26 / 266. szám, csütörtök

Állásfoglalás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív elrendezéséhez (Folytatás a 4. oldalról.) lárdítják a két nemzeti gazdaság integrálódását a csehszlovák gazdaság sikeres fellendülése érdekében. Feladataik közé tartozik elsősorban: a) gondoskodni a gazdasági fejlődés legelőnyösebb alakulásáról, befolyást gyakorolni a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem elosztásának viszonyaira, gazdasági kapcsolatokra lépni a külfölddel, biztosítani a két nemzeti gazdaság kiegyenlítődését azzal, hogy létrehozzák a nemzeti jövedelem kialakításának és felhasználásának azonos feltételeit, lehetőségeit; b) megteremteni a közgazdasági rendszer érvényesítésének és a gazdasági demokrácia kibontakoztatásának egységes feltételeit, támogatni az egységes piac és az egységes pénznem feltételei között a nemzeti-politikai területek vállalati integrálódásának haladó formáit. A gazdaságpolitika egyes területei a következőképpen váltják valóra az említett alapelveket: 1. Népgazdasági tervezés Csehszlovákia gazdasága megfelel a társadalom szocialista jellegének és a tervgazdaságnak. Csehszlovákia gazdaságfejlesztési tervei felölelik az egész államszövetség fejlesztését, a két nemzeti gazdaság viszonyát és az integrált csehszlovák gazdaság bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztásba s a külső gazdasági kapcsolatokba. Programadó szerepüket tekintve ezek a tervek felölelik a gazdaságpolitika fő célkitűzét és alapelveit, a két nemzeti-polititerület gazdasági integrálódásának fokozatos gazdasági kiegyenlítődésének alapvető feltételeit, amelyek kötelezik a szövetségi kormányt és a nemzeti szerveket. A gazdaságfejlesztés nemzeti tervei felölelik a nemzeti-politikai terület gazdaságfejlesztésének őtfogó irányvételét, a két nemzeti-politikai terület viszonya kibontakoztatásának elképzeléseit, a nemzeti gazdaság ágazati és területi szerkezetében a fejlődési tényezők optimális érvényesülésének elemzését, valamint e tényezőknek a külkereskedelemben és a külső gazdasági kapcsolatokban való érvényesülése elemzését. Ezek a tervek meghatározzák a nemzeti kormányra kötelező gazdaságpolitika programját. Az államszövetség gazdaságfejlesztési terveinek és a nemzeti gazdaságok fejlesztési terveinek javaslatait egyidejűleg és együttműködve az illetékes föderatív és nemzeti tervező szervek dolgozzák ki kormányuk irányelvei alapján. A közép időtartamú (rendszerint 5 Mfj népgazdasági terveket az állam"övetségi törvényhozó testületek (érvényesítve a majorizálás tilalmát) és a nemzeti törvényhozó testületek hagyják jóvá törvény formájában. A szövetségi kormány és a nemzeti kormányok a fejlődés alakulása szerint évenként konkretizálják és kiigazítják a közép időtartamú terveket, tekintetbe véve a gazdaságpolitika rövid tartamú programjait. 2. Pénzügyi rendszer A pénzügyi rendszer része a költségvetési, az adókivetési és a pénzalaprendszer. a) Költségvetési rendszer: A költségvetési rendszer kialakítja annak feltételeit, hogy a két nemzet mindegyike önállóan gazdálkodhasson költségvetésével. A nemzeti költségvetések a közép időtartamú terv Jóváhagyott célkitűzései szerint biztosítják a gazdaság fellendülését. A nemzeti költségvetésekkel dotációk és más pénzügyi viszonyok formájában kapcsolatban állnak a nemzeti bizottságok költségvetései. A nemzeti költségvetéseken kívül föderatív költségvetés is lesz, amelyből fedezni fogják a kizárólag föderatív Jellegű (nemzetvédelem, külügy), kiadásokat, a föderatív szervek (szövetségi parlament, köztársasági elnök, szövetségi igazgatás) költségeit, valamint a közép időtartamú szövetségi terv célkitűzéseinek eléréséhez feltétlenül szükséges más szükségletek költségeit. Az évi költségvetést és zárszámadásokat a törvényhozó föderatív szervek Illetékes kormányának javaslatára (érvényesítve a majorizálás szigorú tilalmát) a nemzeti szervek ls jóváhagyják. A föderatív költségvetés bevételeit, a föderatív és nemzeti költségvetés kapcsolatait és a költségvetési gazdálkodás szabályait a költségvetési gazdálkodás szabályairól szóló föderatív törvény határozza meg (érvényesítve a majorizálás szigorú tilalmát). A föderatív szervek — az egész köztársaság pénzügyi egységének érdekében — meghatározzák az általános vámrendszert, a vámtarifákat és vámpolitikát és az alapvető dotációs politikát mindazokon a szakaszokon, ahol azt az egységes pénz- és árpolitika megköveteli. b J Adórendszer: Adót csak törvénnyel lehet kivetni. Ä föderatív és nemzeti szervek jogkörét az egyes adótörvények jóváhagyáséval kapcsolatban az határozza meg, hogy ezek az adók kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásolják-e a gazdaság alapvető feltételeit és az egységes piaci kritériumokat. A föderatív törvények (érvényesítve a majorizálás szigorú tilalmát) kerettörvények, amelyek meghatározzák a nemzeti törvényhozó testületek adózási törvényeinek alapelveit. A föderatív törvények a forgalmi (közszükségleti) adóknál a vállalati befizetéseknél (adó) és a béradóra vonatkozóan meghatározzák az adózási rendszer föderatív kerettörvényét, a legalacsonyabb adókulcsot és a nemzeti szervek kedvezményezési jogkörének terjedelmét. Ezzel szemben a föderatív törvényekkel kirótt mezőgazdasági adókat, útadót és esetleges más adófajtákat a föderatív kerettörvénnyel határozzák meg, éspedig csak azt, hogy ki és miből adózik, valamint az adókivetés fő alapelveit. Az adóalanyok kötelességeit a nemzeti törvényhozó szervek törvényei határozzák meg. Ezekkel konkretizálja a föderatív kerettörvényeket az olyan adóknál, amelyeknél a föderatív törvény dönt a minimális adókulcsról, s eszerint módosítják a pótilletékeket is. Nemzeti törvényekkel módosítják továbbá a föderatív törvényekkel nem módosított egyéb adók kivetését. c) A pénzügyi alapok rendszere: Ä költségvetési rendszerrel kapcsolatban az illetékes költségvetéshez csatlakozó föderatív, valamint nemzeti célalapokat létesítenek. A föderatív alapokat föderatív törvényekkel alapítják meg (érvényesítve a majorizálás szigorú tilalmát). 3. A szocialista pénzügy A szocialista pénzügy szervezési alapja az egységes kibocsátó tevékenység és ezzel az egységes fizetési eszközök biztosítása. Az egységes bankjegy-kibocsátási tevékenység irányítását és ellenőrzését, a föderatív jegybank, mint pénzügyi csúcsszerv és a nemzeti jegybank valósítják meg, mint önálló jogi személyek, amelyek a kibocsátás kérdésében a föderatív jegybank által kiadott alapelvek szerint járnak el. A föderatív jegybank hatáskörébe tartozik: az egységes csehszlovák fizetési eszközök módosítására vonatkozó törvényjavaslat, a pénzügyi, deviza- és hitelpolitika alapelvének meghatározása, a bankjegy kibocsátás terjedelme és alapelvei, az egységes fizetési eszköz realizálása, ösztönzője, meghatározása, a deviza- és hitelpolitika, a jegybank devizatartalékainak terjedelme, a külföldi devizaműveletek kerete és a csehszlovák korona árfolyamának meghatározása, valamint a pénz körforgásának ellenőrzése. A nemzeti jegybankok javaslataikkal részt vesznek a kibocsátási politika előkészítésében és azt a jóváhagyott alapelvek szerint valósítják meg. A szövetségi jegybank és a nemzeti jegybankok jogkörét és felelősségét részletesen külön törvénycikk szabályozza (érvényesítve a majorizálás szigorú tilalmát). Az állam egységes pénzügyi politikáját a föderatív Jegybankok elnökségének paritásos összetétele révén valósítják meg. Az egységes pénz- és devizapolitika meghatározásában és a realizáció eszközeiben nem kerülhet sor valamelyik nemzeti állam majorizálására. A szocialista pénzügyi rendszer további tényezői: a kereskedelmi bankok, takarékpénztárak, népi pénzintézetek, célpénzintézetek, amelyeket vállalati alapon szerveznek. A vállalatok és az önálló tömörülések részt vehetnek közvetlenül más nemzeti politikai körzet beruházásának és vállalkozásának anyagi ellátásában. A kereskedelmi bankok vagy közvetlenül vesznek részt saját forrásaikkal, mindenekelőtt a beruházások finanszírozásában, vagy pedig hitelekkel vesznek részt konkrét akciókban, illetőleg kölcsönös hitelügyletet bonyolítanak le. 4. Árpolitika Az árpolitikában biztosítani kell az egységes árakat oly mértékben, ahogy a piac egysége megköveteli a nemzeti gazdaság érdekeinek teljes tiszteletben tartásával. A föderatív szervek határozzák meg a közös árpolitika alapelveit, továbbá az egész árrendszer tökéletesítését célzó olyan intézkedéseket, amelyek az árak struktúrájának alapvető változásait érintik, valamint az egyes árfajták kölcsönös viszonyának változását Idézik elő. Meghatározzák az árkategóriákat, az árszintet, az árlimitet és a Csehszlovák Föderatív Szocialista Köztársaság egységes piaca számára alapvető fontosságú nyersanyagok, termékek és szolgáltatások árát. Tekintettel arra, hogy az árak mindkét nemzeti-politikai terület szántóra közgazdasági és politikai szempontból is rendkívül fontosak, az egységes árpolitika koncepciójának kialakításában és megvalósításában a nemzeti szervek egyenlő mértékben vesznek részt. Az állami árpolitika alapelveivel összhangban határozzák meg a központilag szabályozott árakat és áriimiteket olyan nyersanyagok, termékek és szolgáltatások esetében, amelyek nem tartoznak a föderatív ármegállapító szervezet hatáskörébe, továbbá biztosítják és megvalósítják az árak ellenőrzését, és döntenek az árakra vonatkozó szabályok megsértésének következményeiről. Az árak kategorizálásáról, amelyet ugyancsak a nemzeti szervek és a föderatív szervek határoznak meg az államilag kialakított árak és áriimitek szakaszában, a cseh és szlovák szocialista köztársaság paritásos összetételű árbizottsága dönt. 5. Munkabér és szociális ügyek A gazdaságpolitika feladata a munka-, bér- és szociális ügyek szakaszán biztosítani a lényegileg egységes munka-, bér- és szociális feltételeket minden dolgozónak a föderatív állam egész területén. Ezzel kapcsolatban a föderatív szervek határozzák meg az egységes bérpolitika, a bérszabályozás, a nyugdíj- és társadalombiztosítás módosításának alapelveit, a munkajogi kapcsolatokat és a szociális kérdések megoldását. Ezenkívül kidolgozzák a szakkáderek és a munkaerők reprodukciójának és észszerű kihasználásának öszszesített alapelveit. A gazdaságpolitika végrehajtása a munka-, a bér- és a szociális ügyek szakaszán a nemzeti szervek hatáskörébe tartozik. A nemzeti szervek dolgozzák ki a nemzeti politikai területen a foglalkoztatottság koncepcióját globálisan és az egyes körzetek szerint, beleértve a nők, az ifjúság, a szakképzett dolgozók és a munkaképes életkorban levő személyek foglalkoztatottságát. Megvalósítják a gazdaságpolitikának azokat az intézkedéseit, amelyek elősegítik a munkatermelékenység növekedését, megoldják a munkaidő lerövidítésének kérdéseit, a munkaerők hatékony kihasználásának és a nemzeti gazdaság feltételeinek megfelelő elosztásának problémáit. A nemzeti szervek továbbá megvalósítják a munkafeltételek, munkaviszonyok módosításait, a munkabiztonsági műszaki-felügyeleti és szociőlis intézkedéseket. Kidolgozzák a nemzeti-politikai körzetben a bérfejlődés koncepcióját, és az országos alapelvekkel összhangban meghatározzák az ezek biztosítását célzó intézkedéseket és az ellenőrzést. A szociálpolitika egységes koncepciójának keretében és a közös alapelvek szerint oldják meg a nemzeti szervek az illetékes nemzeti politikai körzet populációs és szociális kérdéseit, adnak ki jogi normákat és végrehajtási szabályokat, és operatív módon irányítjők a valamennyi dolgozó nyugdíj- és betegbiztosításáról való gondoskodást. 6. A tudomány és a technika fejlesztésének politikája A Csehszlovák Szocialista Föderatív Köztársaságnak a tudomány és technika fejlődését szolgáló politikájában biztosítani kell az alapvető és a koncepciós kérdésekben az egységet (ideszámítva az államközi szerződések megkötését is). Föderatív szinten dolgozzák ki a tudományos és a műszaki fejlődés távlatait, a tudományos és a műszaki politika programját, a föderatív költségvetésben meghatározzák a tudományos-műszaki tevékenység fedezésére szükséges eszközöket. A tudomány és műszaki fejlődést célzó egységes politikával koordinálják a föderatív és nemzeti programokat, és megoldják a nemzetközi együttműködés koncepcióját a szocialista és a kapitalista államokkal (beleértve a szabadalom-politikát is) valamint a fejlődő államok műszaki megsegítésének koncepcióját. Nemzeti szinten történik mindenekelőtt a tudomány és a technika távlati fejlesztési tervének kidolgozása, és ilyen szinten határozzák meg e fejlődés programját, továbbá a kutatás, a fejlesztés, valamint a kutatási és fejlesztési bázis koncepciójának fő irányvonalait. Ezen a szinten állapítják meg továbbá, hogy mennyi eszközt és milyen elosztásban fordítsanak az egyes nemzeti-politikai területekre és miképp finanszírozzák a tudományos kutatóintézeteket, biztosítják a kutatást és a fejlesztést a tudományos és műszaki politika programjőval összhangban. Az állami tudományos és műszaki politika (a licenceket is beleértve) a nemzetipolitikai területen valósul meg, és költségvetési alapon működő intézetek létesülnek, amelyek pénzellátősa a nemzeti költségvetés terhére történik. Ez a megoldás nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi az országos szinten működő tudományos és tudományos-pedagógiai intézetek létezését, amelyek a tudományos kutatás hatékonysága optimális kritériumainak és a magas képzettségű káderek nevelésének figyelembe vételével létesülnek. 7. Külkereskedelem: A külkereskedelemben a nemzetközi munkamegosztásba való kedvezőbb bekapcsolódás érdekében egységes külkereskedelmi politikát kell folytatni, megszüntetve a külkereskedelmi vállalatok adminisztratív monopóliumát és biztosítva a termelővállalatok következetesebb bekapcsolását a nemzetközi munkamegosztásba. A szövetségi szervek feladata lesz a külkereskedelmigazdasági kapcsolatok koncepciójának megfogalmazása (a külkereskedelem területi és strukturális felépítésének meghatározása), azoknak az általános teltételeknek a meghatározása, amelyek között a vállalatok állami engedélyi kapnak külkereskedelmi tevékenység lebonyolítására. A szövetségi szervek kötik majd meg az országok közötti kétoldalú kereskedelmi és egyéb gazdasági megállapodősokat, képviselik az államszövetséget a nemzetközi gazdasági szervezetekben és fejtik ki az ezzel kapcsolatos tevékenységet, s végül egybehangolják « szocialista országokkal való gazdasági együttműködést. A szövetségi szervek hatáskörébe tartozik továbbá az országos szintű külkereskedelmi terv gazdasági hatóeszközök szabályainak rendszere és a külkereskedelem terén megvalósítandó gazdaságpolitika; az utóbbi azokat az alapvető feltételeket szabályozza, amelyek szerint az áru, a szolgáltatások és a pénz beáramlanak az egységes csehszlovák piacra, illetve kiáramlanak erről a piacról. E feltételek törvényes rendezésében tilos a majorizáció. A nemzeti szervek biztosítják a külkereskedelmi tevékenység megvalósítását a nemzeti államok területén. Részt vesznek főképp a hosszúlejáratú gazdasági szerződések és kereskedelmi egyezmények előkészítésében, továbbá a nemzetközi gazdasági és kereskedelempolitikai tárgyalások iránti követelmények és Javaslatok előkészítésében és egybehangolásában, állami engedélyt adnak a külkereskedelmi tevékenység folytatásőhoz a szövetségi szervek által meghatározott általános érvényű feltételek szerint és a gazdasági hatóeszközök szabályain belül, kiegészítő gazdasági hatóeszközöket alkalmaznak azon gazdasági szervezetek vállalkozói tevékenységének ösztönzésére, amelyek külkereskedelmi tevékenybéget folytatnak. 8. Szociálökonómiai információk A szociálekonőmiai információk rendszere racionalizálásának érdekében a hatáskörök, a szövetségi és a nemzeti szervek között megfelelő módon úgy oszlanak meg, hogy a szövetségi szervek elvileg biztosítják ezen tájékoztatások rendszerének és módszertanának egységét, adatokat dolgoznak fel az államszövetség és a nemzetközi szervek szükségletel számára és a nemzeti szervek teljes tevékenységet fejtenek kl a szociálökonómiai információk beszerzése és feldolgozása terén, továbbá adatokat szolgáltatnak á nemzetl-politikai területek fejlődéséről. A nemzeti és a szövetségi szerv hatásköre — mint ahogy az az előző pontokban szerepel, — a nemzetgazdaság valamennyi ágazatára kiterjed. A gazdaságpolitika olyan jelentős hatőeszközel mellett, mint amilyenek a tervezés, az adó, költségvetési és hitelrendszer, az ár- és devizapolitika, továbbá a tudomány és a technika fejlesztésének politikája, az egyes ágazatok fejlesztésének szabályozósa a szövetségi és a nemzeti szerv törvényalkotó tevékenységével, valamint a Csehszlovők Szocialista Föderatív Köztársaság és a külföld gazdasági kapcsolatainak szabályozásával történik. Ez okból elvileg nem kell saját külön reszorthatáskörökkel számolni a szövetségi szerveken belül. Az Ipar, a közlekedés és a távösszeköltetés irányításában is a gazdaságpolitikát a lényegében a nemzeti szervek valósítják meg. A szövetségi szervek csak taxatíve körülhatárolt hatáskörrel rendelkeznek majd. E hatásköröket utólagosan állapítják meg, éspedig azzal összefüggésben ls, milyen Irányban halad majd tovább a gazdasági reform alapelveinek részletes kidolgozása. (Folytatás a 6. oldalon.)