Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)
1968-09-22 / 262. szám, vasárnap
Világ proletárjai, egyesüljetek f UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 22, Vasárnap # XXI. évfolyam, 262. szám # Ára 50 fillér A. Dubček és O. Cerník elvtárs pénteken megtekintette az ostravai Klement Gottwald Vasmű néhány üzemét. A dolgozók kérésére autogramot adtak a saját fényképükre. (CSTK felv.) Népünk hű marad a szocializmus eszméihez DUBCEK ÉS CERNÍK ELVTÁRSAK AZ OSTRAVAI KERÜLETI PÁRTAKTÍVÁN CSTK — Alexander DubCek, a CSKP KB első titkára és Oldrich Cerník miniszterelnök szeptember 21-én részt vett a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű üzemi szállodájában rendezett kerületi pártaktíván. Černík miniszterelnök beszéde bevezető részében hangsúlyozta, hogy most keressük azokat az okokat, amelyek hazánkban a jelenlegi helyzetet előidézték. Januárban merész útra léptünk —, jelenttete ki —, ki akartuk alakítani a szocializmus embe'i arculatát, úgy, ahogyan a . marxi—lenini tanítás feltételezi. A tömegtájékoztatási eszközök dolgozóival kapcsolatban a miniszter megállapította, hogy olyan intenzitással léptek a politikai küzdőtérre, amelyre eddig nálunk nem volt példa. Sok pozitív munkát végeztek, de ugyanakkor nem kis gondot okoztak a pártnak. Államunk politikai vezetőit ma azzal vádolják — folytatta —, hogy nem teljesítették a szovjet képviselőkkel Ágcsernyőn és Bratislavában folytatott tanácskozások határozatait. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy Ágcsernyőn semmiféle egyezményt nem kötöttünk, csupán tájékoztattuk a szovjet képviselőket arról, hogyan akarjuk a jövőben megakadályozni mind a bal- mind a jobboldali szélsőséget. Cerník elvtárs a továbbiakban rámutatott arra, hogy egyesek szerint nem léptünk fel elég erélyesen a jobboldali erők ellen. Arról van szó, hogy ki, mit ért e fogalom alatt. Senki ne számítson arra, hogy az ötvenes évek módszereit fogjuk alkalmazni. Senkit sem fogunk büntetni politikai nézeteiért, mert büntetést csak az érdemel, aki megsérti törvényeinket. Cerník elvtárs beszéde további részében kijelentette, hogy már a legközelebbi napokban megkezdődik a külföldi katonaság fokozatos kivonulása hazánk területéről. Az idegen katonák nagyobb része távozik, és a kivonulás nem tart sokáig. Bizonyos mennyiségű fegyveres erő még nálunk marad, hogy menynyi és meddig, azt a nyilvánosságnak idejekorán bejelentjük. Ezután a miniszterelnök foglalkozott a moszkvai egyezmény teljesítésével. Kijelentette, a csehszlovák kommunistáknak be kell bizonyítaniuk, hogy becsületesen gondolják a moszkvai határozatok teljesítését. Ez a döntés, éspedig nemcsupán a 16 pont, hanem a megbeszélések egész tartalma politikánk alapvető koncepciója. Ma nem segít rajtunk a jajgatás, a sírás, sem az ellenállás, csupán a becsületes munka és a céljaink megvalósítása érdekében tanúsított határozott magatartás. Politikai életünk néhány személyiségének népszerűségével kapcsolatban kijelentette, hogy az egyén autoritása és közked(Folytatás a 2. oldalon) MŰVÉSZEK KÖZTÁRSASÁ GUNK ELNÖ KÉNÉL A zene és az ének szól legkifejezőbben az emberi szívhez (ČSTK/ — Ludvík Svoboda köztársasági elnök a prágai vár új galériájában tegnap 9.30 órakor találkozott a cseh és szlovák zenei élet képviselőivel. A jogadáson a legismertebb énekeseken, zeneszerzőkön és konferansziékon kívül részt vettek a prágai színházak — a ROKOKO, a Szemafor, a Zenei Színház, a Vinohradyi Színház és a Színművészeti Klub — művészei, valamint Miroslav GaluSka, művelődés- és tájékoztatásügyi miniszter és dr. Bohuslav Kučera igazságügyminiszter is. A művészeket D a r e k V o st ŕ e 1, a ROKOKO Színház igazgatója mutatta be a köztársasági elnöknek. A művészek számára a fogadás nagy örömet és megtiszteltetést jelent, mivel első ízben találkozhattak az államfővel, az ún. könnyű műfaj képviselői, — mondotta az igazgató. Egyidejűleg ígéretet tett, hogy mindegyikük felelősségének teljes tudatában él a lehetőséggel, hogy befolyásolja a fiatalokat és szoros kapcsolatot tartson fenn velük. Köztársaságunk elnöke ezt követően Marta K u b i š o vától és Helena V o n d ráčkovától virágcsokrot vett át, majd keresetlen szavakkal üdvözölte a jelenlevőket s megjegyezte, hogy tulajdonképpen kölcsönösen jól ismerik egymást, hiszen számtalanszor hallotta, illetve látta őket a televízió képernyőjén. „Örülök azonban, hogy személyesen is megismerhetem önöket és elbeszélgethetek önökkel — folytatta a köztársasági elnök. Szép hivatásuk van, mert az ének és a zene különös módon szól az emberi szívhez. A mondott szónál gyakran szebben fejezik ki az öröm és bánat, az elszántság és a remény érzését. A könnyűzene a zenei élet egyik legjelentősebb része." A továbbiakban L. Svoboda elnök hangsúlyozta a hazai könnyű- és tánczene fejlődését, mely néhány évvel ezelőtt a Szemafor együttes felejthetetlen énekszámaival lendült fel, s azóta számos új együttes és csoport gyarapítja sorait. Számos jő énekessel, zeneszerzővel, ötletes szövegíróval és tehetséges zeneszerzővel rendelkezünk. Rajongóik óriási seregére, főleg az ifjúságra témaszkodhatnak — folytatta a köztársasági elnök. Az ifjúság nem ismeri a megalkuvást, helyet keres magának az életben, példaképeket és hősöket. Az utóbbi időben ifjúságunk rendkívül becsületesen, józanul, ésszerűen és felelősségteljesen viselkedik. Sokakat, akik nemrégen még pálcát törtek felettük, nagyon meglepte ez a magatartás. Jómagam nem lepődtem meg. Ifjúságunkat ismerem évek óta, számtalanszor találkoztam velük. Mindig jól megértettük egymást, s ez ma sem változott. Az ifjúság nagy politikai erő, mely jelenünk és jövőnk egyik alkotója. Szocializmusban akar élni, a demokráciát és humanizmust biztosító szocializmusban. Bízom abban, hogy ifjú nemzedékünk tovább viszi a haladás eszméjének stafétáját, hiszen ezen alapszik január utáni fejlődésünk. Önök művészek, akik színházban, rádióban, televízióban, filmekben és esztrádműsorokon a nyilvánosság előtt szerepelnek. A fiatalok millióihoz szólnak. Művészetük szerfelett hatásos. Őszintén mondom, hogy mindig méltányoltam és méltányolom az önök művészetét. Tudom, hogy népszerűségük kemény munka ára. Örülök, hogy itthon vannak, hogy osztoznak mindabban, amit átéltünk. Tudom, hogy mindnyájan tudatosítják népszerűségük adta felelősségüket. Meggyőződésem, hogy tevékenységüket a jövőben is ezzel a felelősségérzettel végzik. Folytatni akarjuk mindazt, amit a januárt követő fejlődés hozott. Elgondolkozunk azonban a fejlődés folyamán előfordult hibákon és fogyatékosságokon, hogy a jövőben elkerülhessük őket. Továbbra is a haladó és demokratikus hagyományokra építünk, melyek népünkben mély gyökeret vertek. Védelmezzük a kölcsönös bizalmat, mely összekapcsol bennünket. Bízom abban, hogy óriási befolyásukat a közvéleményre ésszerűen használják ki, hogy hozzájáruljanak hazánk további szocialista fejlődéséhez. A baráti találkozó végén Darek Vostfel hangversenyt rögtönzött. Neves cseh és szlovák énekesek és beat-csoportok népszerű számokat adtak elő. 11. órakor köztársaságunk elnöke elbúcsúzott a művészektől. A legnagyobb veszélyt o párt és o nép egységének megbomlása jelentené J. SMRKOVSKÝ ELVTÁRS A SLATINA ÜZEMBEN (ČSTK) — Josef Smrkovský, a Nemzetgyűlés elnöke szombaton a brnói Városi Nemzeti Bizottságon találkozott a város képviselőivel, és amikor az épületből távozott, elsőként gratulált egy ifjú párnak, mely az esketési teremben éppen akkor fogadott egymásnak örök hűséget. A Városháza előtt és Brno új városnegyedében az összegyűlt lakosok lelkesen üdvözölték a Nemzetgyűlés elnökét, de megjelentek az óvodások is, hogy virággal és csókkal köszöntsék a kedves vendéget. Smrkovský elvtárs a Slatina nemzeti vállalatban rendezett nagygyűlésen félórás beszédet mondott. Felszólalásában hangsúlyozta, RAJTÜNK IS MÜLIK — írtam a napokban az élet mai bonyolultságaiból kivezető út lehetőségeit mérlegelve. Meggyőződésem, hogy ez a felismerés kíséri falvakon és városokon egyaránt a kommunisták most folyó tanácskozásait. Az egyetlen reális adottság ugyanis, hogy maximális igyekezetet fejtsünk ki társadalmi, politikai és gazdasági életünk normalizálására, hogy végre ismét medrükbe kerülhessenek a dolgok. A moszkvai egyezmény kötelezettségeinek kölcsönös érvényesítésére — beleértve országunk szuverenitásának biztosítását, x az itt-tartózkodó idegen csapatok fokozatos kivonását — csak akkor kerülhet sor, ha a mai politikai realitások szellemében cselekszünk. Ez az egyetlen, amit ma tehetünk, ha nem akarunk a politikai kalandorság hibájába esni, s az események tragikumát A megtett út és ami előttünk van bonyolítani. A ránk zúdult események elég nagy megpróbáltatást jelentettek népünk, de a nemzetközi munkásmozgalom számára is, nem lehet hát érdekünk az ellentétek fokozása, a társadalmi válság elmélyítése, vagy a létbizonytalanság meghosszabbítása. A néhányhónapos kísérleti- és átmeneti állapot délibábjai után napjaink könyörtelen valósága ma minden szinten azt kéri számon, hogy az égető kérdések haladék nélkül megoldást nyerjenek, s az alapvető eszmei-politikai kérdésekben a cselekvés egységét ne bénítsa a következetlenség, a bizonytalanság, vagy ami még ennél is rosszabb, a kiúttalanság érzete. Tudom, ezekben a napokban meglehetősen bonyolult kérdés a társadalmi önvizsgálat szorgalmazása, hadd mondjuk azonban, ítéletét az idő e téren is előbb-utóbb meghozza. Persze, nem arról van szó, hogy azt igazoljuk, melynek igazolására kommunista lelkiismerettel is képtelenek vagyunk, inkább arról, hogy a megtett út eredményei és fogyatékosságai tanulságul szolgáljanak számunkra a jövőre nézve. Másként fogalmazva, hogy inkább a fontolva előrehaladás elvét valljuk a politikai bukdácsolás és bukfencek helyett. AZ A TÉNY, hogy a januárban megkezdett útról nem mondtunk le, s az akcióprogram elveit — bizonyos módosításokkal — továbbra is megvalósításra alkalmasnak tartjuk, e nehéz napokban is bizakodással tölthet el bennünket. A szocialista demokrácia elmélyítése, a szabadságjogok kiterjesztése és biztosítása (milyen paradox helyzet erről most beszélni!) továbbra is távlat számunkra, melyhez az utat 1968. januárja, a deformációk és a törvénytelenségek megszüntetése, s a direktív és lélektelen, antileninista vezetői módszerek felszámolása nyitotta meg. Ez, persze, a dolgok egyik oldala. A másik, amelyről napjainkban oly sok szó esik, azok (Folytatás a 2. oldalon) hogy a Moszkvában vállalt köt telezettségeket becsületesen teljesítjük és megakadályozunk minden provokációt, amely fékezhetné a normalizálódás ütemét. Arra a kérdésre, hogy most nálunk jó, vagy rossz — a Nemzetgyűlés elnöke azt válaszolta, hogy ő mérsékelten optimista. Véleménye szerint a legnagyobb veszélyt az jelentené, ha felbomlana a nép és a CSKP, a nép és a vezetők egysége. Csak ebben az esetben kellene félnünk a jövőtől. A jelenlegi szilárd egység az emberi és demokratikus szocializmus szavatossága. A Nemzetgyűlés elnöke foglalkozott a tömegtájékoztatási eszközökkel is: — Bár ezen a téren elfogadtunk néhány ideiglenes intézkedést, be kell ismerni, hogy a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói a válságos napokban nagy szolgálatot tettek. Ezt értékelni és tisztelni kell. A január utáni időszakban elértük, hogy megtaláltuk a közös nyelvet. Amit ma leírnak, annak összhangban kell állni a realitás követelményeivel. Minél előbb rendezzük a helyzetet, annál előbb és annál hatékonyabban egyezhetünk meg a Varsói Szerződésben tömörült partnereinkkel.