Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-22 / 262. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek f UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. szeptember 22, Vasárnap # XXI. évfolyam, 262. szám # Ára 50 fillér A. Dubček és O. Cerník elvtárs pénteken megtekintette az ostravai Klement Gottwald Vas­mű néhány üzemét. A dolgozók kérésére autogramot adtak a saját fényképükre. (CSTK felv.) Népünk hű marad a szocializmus eszméihez DUBCEK ÉS CERNÍK ELVTÁRSAK AZ OSTRAVAI KERÜLETI PÁRTAKTÍVÁN CSTK — Alexander DubCek, a CSKP KB első titkára és Oldrich Cerník miniszter­elnök szeptember 21-én részt vett a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű üzemi szállodájá­ban rendezett kerületi pártaktíván. Černík miniszterelnök beszéde bevezető részében hangsúlyoz­ta, hogy most keressük azokat az okokat, amelyek hazánkban a jelenlegi helyzetet előidézték. Januárban merész útra léptünk —, jelenttete ki —, ki akartuk alakítani a szocializmus embe­'i arculatát, úgy, ahogyan a . marxi—lenini tanítás feltétele­zi. A tömegtájékoztatási eszkö­zök dolgozóival kapcsolatban a miniszter megállapította, hogy olyan intenzitással léptek a po­litikai küzdőtérre, amelyre ed­dig nálunk nem volt példa. Sok pozitív munkát végeztek, de ugyanakkor nem kis gondot okoztak a pártnak. Államunk politikai vezetőit ma azzal vádolják — folytatta —, hogy nem teljesítették a szov­jet képviselőkkel Ágcsernyőn és Bratislavában folytatott ta­nácskozások határozatait. Fele­lősségem teljes tudatában kije­lentem, hogy Ágcsernyőn sem­miféle egyezményt nem kötöt­tünk, csupán tájékoztattuk a szovjet képviselőket arról, ho­gyan akarjuk a jövőben meg­akadályozni mind a bal- mind a jobboldali szélsőséget. Cerník elvtárs a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy egye­sek szerint nem léptünk fel elég erélyesen a jobboldali erők ellen. Arról van szó, hogy ki, mit ért e fogalom alatt. Senki ne számítson arra, hogy az ötve­nes évek módszereit fogjuk al­kalmazni. Senkit sem fogunk büntetni politikai nézeteiért, mert büntetést csak az érde­mel, aki megsérti törvényein­ket. Cerník elvtárs beszéde további részében kijelentette, hogy már a legközelebbi napokban meg­kezdődik a külföldi katonaság fokozatos kivonulása hazánk területéről. Az idegen katonák nagyobb része távozik, és a ki­vonulás nem tart sokáig. Bizo­nyos mennyiségű fegyveres erő még nálunk marad, hogy meny­nyi és meddig, azt a nyilvá­nosságnak idejekorán bejelent­jük. Ezután a miniszterelnök fog­lalkozott a moszkvai egyez­mény teljesítésével. Kijelentet­te, a csehszlovák kommunisták­nak be kell bizonyítaniuk, hogy becsületesen gondolják a moszkvai határozatok teljesíté­sét. Ez a döntés, éspedig nem­csupán a 16 pont, hanem a megbeszélések egész tartalma politikánk alapvető koncepció­ja. Ma nem segít rajtunk a jaj­gatás, a sírás, sem az ellenál­lás, csupán a becsületes mun­ka és a céljaink megvalósítása érdekében tanúsított határozott magatartás. Politikai életünk néhány sze­mélyiségének népszerűségével kapcsolatban kijelentette, hogy az egyén autoritása és közked­(Folytatás a 2. oldalon) MŰVÉSZEK KÖZTÁRSASÁ GUNK ELNÖ KÉNÉL A zene és az ének szól legkifejezőbben az emberi szívhez (ČSTK/ — Ludvík Svoboda köztársasági elnök a prá­gai vár új galériájában tegnap 9.30 órakor találkozott a cseh és szlovák zenei élet képviselőivel. A jogadáson a legismer­tebb énekeseken, zeneszerzőkön és konferansziékon kívül részt vettek a prágai színházak — a ROKOKO, a Szemafor, a Zenei Színház, a Vinohradyi Színház és a Színművészeti Klub — mű­vészei, valamint Miroslav GaluSka, művelődés- és tá­jékoztatásügyi miniszter és dr. Bohuslav Kučera igaz­ságügyminiszter is. A művészeket D a r e k V o s­t ŕ e 1, a ROKOKO Színház igaz­gatója mutatta be a köztársasá­gi elnöknek. A művészek szá­mára a fogadás nagy örömet és megtiszteltetést jelent, mivel első ízben találkozhattak az ál­lamfővel, az ún. könnyű műfaj képviselői, — mondotta az igaz­gató. Egyidejűleg ígéretet tett, hogy mindegyikük felelősségé­nek teljes tudatában él a lehe­tőséggel, hogy befolyásolja a fiatalokat és szoros kapcsolatot tartson fenn velük. Köztársaságunk elnöke ezt követően Marta K u b i š o ­vától és Helena V o n d ­ráčkovától virágcsokrot vett át, majd keresetlen szavak­kal üdvözölte a jelenlevőket s megjegyezte, hogy tulajdonkép­pen kölcsönösen jól ismerik egymást, hiszen számtalanszor hallotta, illetve látta őket a televízió képernyőjén. „Örülök azonban, hogy személyesen is megismerhetem önöket és elbe­szélgethetek önökkel — folytat­ta a köztársasági elnök. Szép hi­vatásuk van, mert az ének és a zene különös módon szól az em­beri szívhez. A mondott szónál gyakran szebben fejezik ki az öröm és bánat, az elszántság és a remény érzését. A könnyűzene a zenei élet egyik legjelentő­sebb része." A továbbiakban L. Svoboda elnök hangsúlyozta a hazai könnyű- és tánczene fej­lődését, mely néhány évvel ez­előtt a Szemafor együttes fe­lejthetetlen énekszámaival len­dült fel, s azóta számos új együttes és csoport gyarapítja sorait. Számos jő énekessel, ze­neszerzővel, ötletes szövegíró­val és tehetséges zeneszerzővel rendelkezünk. Rajongóik óriási seregére, főleg az ifjúságra té­maszkodhatnak — folytatta a köztársasági elnök. Az ifjúság nem ismeri a megalkuvást, he­lyet keres magának az életben, példaképeket és hősöket. Az utóbbi időben ifjúságunk rend­kívül becsületesen, józanul, ésszerűen és felelősségteljesen viselkedik. Sokakat, akik nem­régen még pálcát törtek felet­tük, nagyon meglepte ez a ma­gatartás. Jómagam nem lepőd­tem meg. Ifjúságunkat ismerem évek óta, számtalanszor talál­koztam velük. Mindig jól meg­értettük egymást, s ez ma sem változott. Az ifjúság nagy poli­tikai erő, mely jelenünk és jö­vőnk egyik alkotója. Szocializ­musban akar élni, a demokrá­ciát és humanizmust biztosító szocializmusban. Bízom abban, hogy ifjú nemzedékünk tovább viszi a haladás eszméjének sta­fétáját, hiszen ezen alapszik január utáni fejlődésünk. Önök művészek, akik szín­házban, rádióban, televízióban, filmekben és esztrádműsorokon a nyilvánosság előtt szerepel­nek. A fiatalok millióihoz szól­nak. Művészetük szerfelett ha­tásos. Őszintén mondom, hogy mindig méltányoltam és méltá­nyolom az önök művészetét. Tu­dom, hogy népszerűségük ke­mény munka ára. Örülök, hogy itthon vannak, hogy osztoznak mindabban, amit átéltünk. Tu­dom, hogy mindnyájan tuda­tosítják népszerűségük adta fe­lelősségüket. Meggyőződésem, hogy tevékenységüket a jövő­ben is ezzel a felelősségérzet­tel végzik. Folytatni akarjuk mindazt, amit a januárt követő fejlődés hozott. Elgondolkozunk azonban a fejlődés folyamán előfordult hibákon és fogyaté­kosságokon, hogy a jövőben el­kerülhessük őket. Továbbra is a haladó és demokratikus hagyo­mányokra építünk, melyek né­pünkben mély gyökeret ver­tek. Védelmezzük a kölcsönös bizalmat, mely összekapcsol bennünket. Bízom abban, hogy óriási befolyásukat a közvéle­ményre ésszerűen használják ki, hogy hozzájáruljanak hazánk további szocialista fejlődéséhez. A baráti találkozó végén Da­rek Vostfel hangversenyt rög­tönzött. Neves cseh és szlovák énekesek és beat-csoportok nép­szerű számokat adtak elő. 11. órakor köztársaságunk el­nöke elbúcsúzott a művészektől. A legnagyobb veszélyt o párt és o nép egységének megbomlása jelentené J. SMRKOVSKÝ ELVTÁRS A SLATINA ÜZEMBEN (ČSTK) — Josef Smrkovský, a Nemzetgyűlés elnöke szomba­ton a brnói Városi Nemzeti Bi­zottságon találkozott a város képviselőivel, és amikor az épü­letből távozott, elsőként gratu­lált egy ifjú párnak, mely az esketési teremben éppen akkor fogadott egymásnak örök hűsé­get. A Városháza előtt és Brno új városnegyedében az összegyűlt lakosok lelkesen üdvözölték a Nemzetgyűlés elnökét, de meg­jelentek az óvodások is, hogy virággal és csókkal köszöntsék a kedves vendéget. Smrkovský elvtárs a Slatina nemzeti vállalatban rendezett nagygyűlésen félórás beszédet mondott. Felszólalásában hangsúlyozta, RAJTÜNK IS MÜLIK — írtam a napokban az élet mai bonyo­lultságaiból kivezető út lehe­tőségeit mérlegelve. Meggyőző­désem, hogy ez a felismerés kíséri falvakon és városokon egyaránt a kommunisták most folyó tanácskozásait. Az egyet­len reális adottság ugyanis, hogy maximális igyekezetet fejtsünk ki társadalmi, politi­kai és gazdasági életünk nor­malizálására, hogy végre ismét medrükbe kerülhessenek a dol­gok. A moszkvai egyezmény kötelezettségeinek kölcsönös ér­vényesítésére — beleértve or­szágunk szuverenitásának biz­tosítását, x az itt-tartózkodó idegen csapatok fokozatos ki­vonását — csak akkor kerülhet sor, ha a mai politikai realitá­sok szellemében cselekszünk. Ez az egyetlen, amit ma te­hetünk, ha nem akarunk a po­litikai kalandorság hibájába es­ni, s az események tragikumát A megtett út és ami előttünk van bonyolítani. A ránk zúdult ese­mények elég nagy megpróbál­tatást jelentettek népünk, de a nemzetközi munkásmozgalom számára is, nem lehet hát ér­dekünk az ellentétek fokozása, a társadalmi válság elmélyíté­se, vagy a létbizonytalanság meghosszabbítása. A néhány­hónapos kísérleti- és átme­neti állapot délibábjai után napjaink könyörtelen valósága ma minden szinten azt kéri számon, hogy az égető kérdé­sek haladék nélkül megoldást nyerjenek, s az alapvető esz­mei-politikai kérdésekben a cselekvés egységét ne bé­nítsa a következetlenség, a bi­zonytalanság, vagy ami még ennél is rosszabb, a kiúttalan­ság érzete. Tudom, ezekben a napokban meglehetősen bonyolult kérdés a társadalmi önvizsgálat szor­galmazása, hadd mondjuk azon­ban, ítéletét az idő e téren is előbb-utóbb meghozza. Persze, nem arról van szó, hogy azt igazoljuk, melynek igazolására kommunista lelkiismerettel is képtelenek vagyunk, inkább ar­ról, hogy a megtett út eredmé­nyei és fogyatékosságai tanul­ságul szolgáljanak számunkra a jövőre nézve. Másként fogal­mazva, hogy inkább a fontolva előrehaladás elvét valljuk a po­litikai bukdácsolás és bukfen­cek helyett. AZ A TÉNY, hogy a január­ban megkezdett útról nem mondtunk le, s az akcióprog­ram elveit — bizonyos módosí­tásokkal — továbbra is megva­lósításra alkalmasnak tartjuk, e nehéz napokban is bizakodás­sal tölthet el bennünket. A szo­cialista demokrácia elmélyítése, a szabadságjogok kiterjesztése és biztosítása (milyen paradox helyzet erről most beszélni!) továbbra is távlat számunkra, melyhez az utat 1968. januárja, a deformációk és a törvényte­lenségek megszüntetése, s a di­rektív és lélektelen, antileninis­ta vezetői módszerek felszámo­lása nyitotta meg. Ez, persze, a dolgok egyik oldala. A másik, amelyről nap­jainkban oly sok szó esik, azok (Folytatás a 2. oldalon) hogy a Moszkvában vállalt köt telezettségeket becsületesen teljesítjük és megakadályozunk minden provokációt, amely fé­kezhetné a normalizálódás üte­mét. Arra a kérdésre, hogy most nálunk jó, vagy rossz — a Nem­zetgyűlés elnöke azt válaszolta, hogy ő mérsékelten optimista. Véleménye szerint a legnagyobb veszélyt az jelentené, ha fel­bomlana a nép és a CSKP, a nép és a vezetők egysége. Csak ebben az esetben kellene fél­nünk a jövőtől. A jelenlegi szi­lárd egység az emberi és de­mokratikus szocializmus szava­tossága. A Nemzetgyűlés elnöke fog­lalkozott a tömegtájékoztatási eszközökkel is: — Bár ezen a téren elfogad­tunk néhány ideiglenes intéz­kedést, be kell ismerni, hogy a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói a válságos napokban nagy szolgálatot tettek. Ezt ér­tékelni és tisztelni kell. A ja­nuár utáni időszakban elértük, hogy megtaláltuk a közös nyel­vet. Amit ma leírnak, annak összhangban kell állni a reali­tás követelményeivel. Minél előbb rendezzük a helyzetet, annál előbb és annál hatéko­nyabban egyezhetünk meg a Varsói Szerződésben tömörült partnereinkkel.

Next

/
Thumbnails
Contents