Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-09 / 219. szám, péntek

Jobb egészségügyi gondoskodást A hivatali zsargonban a legutóbbi időkig csaknem mindent „termeltünk*. Az ipari termelés és a kereskedelem hivatallá vált, amelyben burjánzott az adminisztráció és a bürokrácia, ami elfojtotta a termelők vállalkozó kedvét és a kereskedők állhatatosságát. Csak az egészségügyben gyógyítottak. De ha legalább azt állították volna, hogy „reprodukált munkaerőt termelnek", partnereik a kormányban talán nem kezelték volna annyira felülről óket. Pedig az egészségügy is elhivatalosodott. Az orvosi íudomány egyre inkább levetkőzte emberi vonatkozásait, az emberre csupán mint a tudomány vagy a szervezés alanyára tekintettek. Ugyanakkor tudjuk, milyen nagy jelentőségű a sikeres gyógyítás szempontjából a jó pszichológiai kapcsolat a beteg és az orvos, valamint az egészségügyi személyzet között. Döntő mértékben vonatkozik ez mind a prevencióra, mind a körzeti vagy üzemi orvosra, ahová a beteg első vizsgálatra kerül. Csakhogy képzeljük el ennek az orvosnak Is a helyzetét, akinek egy órán belül 8—9 beteget kell ellátnia, tehát megvizsgálnia, megnyugtatnia és diagnóJLst felállítania. Hát ez lehetetlen. így aztán a gyógyítás futószalagon folyik, de mivel az ember nem gép, se nem cipő, a gyógyítás jelentős rizikóval történik nemcsak a beteg, hanem az egécz társadalom szempontjából. Bizonyos mértékben bűnös ebben a Szakszervezetek Központi Tanácsa is, amelynek szervei 1966-ban beleegyeztek az Egészségügyi Minisztérium azon határozalúba, amellyel a kevesebb alkalmazottakkal dolgozó üzemekben megszüntették vagy leépítették az egészségügyi létesítményeket. A minisztérium fentebb említett határozatában ugyan azt ígérte, hogy az egészségügyi gondoskodás összpontosításával minőségi javulást érnek el, ám az ígéret teljesítése elmaradt. S ma ott tartunk, hogy egészségügyi körzeteink aránytalanul nagy területet ölelnek fel, 6000 vagy még annál is több lakos jut egy-egy körzetre. A legrosszabb a helyzet e téren néhány határmenti morva területtől eltekintve Szlovákia azon gazdaságilag gyenge keleti és déli vidékein, melyeknek lakossága eifúíg munkaerőtartalékkal látta el Csehországot. Ezeken a vidékeken érezhetők leginkább annak a következményei is, hogy a közelmúltban erősen lebecsültük az egészségügy társadalmi jelentőségét. Nem megfelelő az egészségügyi létesítmények állapota, az egészségügyi műszaki felszerelésének színvonala alacsony, az orvosok munkáját sem társadalmilag, sem anyagilag nem értékelik kellően, amivel szorosan összefügg, hogy gyakran változtatják helyüket. Az Egészségügyi Minisztérium és az SZKT múltbeli helytelen eljárásának kihatása a fürdőkezelésben is megmutatkozik. Évente átlag 700 ezer javaslat fut be fürdőkezelésre. Csak az alkalmazottak köréből évente 205 000 kap fürdőkezelést, ugyanakkor a nyugdíjasok ilyen irányú igényeit nem sikerült megfelelő mértékben kielégíteni. Néhány szakszervezeti szövetség, főleg a kovácsok és a textilmunkások szövetsége kezdeményezésének érdeme, hogy az elmúlt években kísérleteket folytattak az üzemi orvosi rendelő és a vállalat szorosabb együttműködésében. Az eredmények meglepően jók, például az ostravai újkohóban és a prostéjovi ruházati Iparban. E helyeken lényegesen csökkent a hivatásból eredő megbetegedések száma, megjavult az új alkalmazottak munkába állítása, tökéletesedett a betegségek megelőzése. A prémiumrendszer is ösztönzően hat az orvosra, és az üzem egészségügyi dolgozóira, szenvedélyesebben harcolnak a munkakörülmények megjavításáért. Sajnos az Egészségügyi Minisztérium igen enyhén reagál egyelőre ezekre a tapasztalatokra. A Szakszervezetek Központi Tanácsa ezért tárgyalásokat.folytat az Egészségügyi Minisztériummal — egyes esetekben bevonva a betegbiztosítás kerületi igazgatóságának képviselőit is. Azt követeli, hogy a minisztérium azonnal állítsa le az üzemi egészségügyi intézmények feloszlatását és az ott dolgozó orvosok óraszámának csökkentését. Ezenkívül megállapodásra szeretne jutni azokban az elvekben, amelyek szerint megjavulna a gondoskodás a kisebb üzemek és műhelyek dolgozóiról, mégpedig úgy, hogy ott ls rendszeresen gondoskodjanak a betegségek megelőzéséről. Emellett az SZKT teljes súlyával támogatni kívánja azt a törekvést, hogy az állami költségvetés, a vállalatok és a szervezetek gazdaságilag többet áldozzanak az egészségügyre, hogy ezzel elősegítse az egészségügyi dolgozók és a páciens közötti jobb viszonyt, az egészségügyi gondoskodás magasabb színvonalát. FRANTIŠEK RAVEN Legyünk versenyképesek TANÁCSKOZÁS ÉPÍTÉSÜGYI PROBLÉMÁKRÓL (CSTK) — „A fogyasztás mértéke nem lehet nagyobb mint a teljesítményé" — és ex az építésünk szakaszán dolgozókra is vonatkozik — jelentette ki dr. josef Prokant mérnök, professzor, építésügyi miniszter a szakágazati vállalatok vezérigazgatóival tartott tanáeskozáson. Építésügyünk felelős dolgozói e tanácskozáson az állam gazdaságpolitikai elveinek 1969. évi teljesítésével kapcsolatos problémákról tárgyaltak. t A miniszter felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetükben e knlcsfontosságú kérdés megoldásához építőiparunk dolgozóinak is hozzá kell járulni. Elsősorban arról kell gondoskodniuk, hogy minél hamarább megoldódjék társadalmunk egyik legfontosabb problémája — a lakásprobléma —, s ezért az óhajtott ütemben kell fo hozni a lakóházak építésének menetét. Polgártársaink ugyanis IIgyelemmel követik a lejlett tőkésorsxágokban e téren elért eredményeket. Nem kerüli el figyelmüket, hogy az említett országokban hovatovább megszSnik a kaszárnyaszerű, vagyis bérháztípusú lakóházak építése. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy építőiparunknak az eddigi gazdaságpolitika következtében nincs elegendő lehetősége s eszközei sem arra, hogy haladéktalanul eleget tehessen a lakosság óhajainak. Az erre irányuló törekvések útjába áll többek között az is, hogy az építővállalatok számára pénzügyi szempontból előnytelen a lakóházak építése, illetve előnyösebb számukra az ipari vagy a mélyépítkezés. Habár állandóan hangsúlyozzuk a lakóházak, jobban mondva a lakások építésének fontosságát, az e jellegű építkezések a leekevésbé jövedelmezőkNem csodálkozhatunk tehát azon, ha az építővállalatok általában nem szívesen vállalnak ilyen feladatokat, hanem inkább olyan építkezéseket, amelyek számukra pénzügyi szempontból előnyösebbek. E probléma megoldása — hangsúlyozta a miniszter — kizárólag a legkedvezőbb pénzügyi feltételektől függ, hogy az építővállalatok is érdemesnek tartsák a lakóházak építését. Magától értetődően számításba jön az is, bogy kültöldi cégek vállalják a lakóházak vagy egyéb épületek építését, ami azonban jelenleg nem mondható előnyösnek, mivel az ilyen építkezés egyrészt túl drága, másrészt valutában kell megfizetni. Kérdés — mondatta a miniszter —, vajon nem lenne-e előnyösebb, ha az értékes valutát anyagi-műszaki alapunk fejlesztésére fordítanánk, hiszen építőiparunk enélkül nem lehet versenyképes, sőt idehaza sem teljesítheti feladatait. Pénzünk átválthatóságánál talán még sürgősebb építőiparunk átváltó zása, illetve az, hogy nagyobb legyen a munkatermelékenység és jobb a munka minősége, mivel a csehszlovák építőipar csak e feltételeknek eleget téve versenghet más országok építőiparával. A miniszter a továbbiakban a KGST országok építőipari képviselőinek a közelmúltban Ulánbátorban megtartott tanácskozására hivatkozva közölte, hogy a közös törekvéseket gátló nehézségeket különösen az egyes KGST-országokban az építőiparral szemben támasztott igények különbözőségében kell látnunk. A valóban gyümölcsöző együttműködés nem függ tehát a hivatalos személyiségek tanácskozásaitól, hanem a KOST orszások érdekelt vállalatainak szorosabb kapcsolataitól. Szükséges lenne tehát, hogy a KGSTországok építőipara lehetőleg minden szakaszon egyenletesen fejlődjék. A terebesi csokoládégyár termékel messze földön híresek, még hazánk határain túl is. Édességet gyártanak ebben az üzemben, de a velejáró gondok keserű mellékízt adnak neki. A terebesi élelmiszerkombinátusban ugyanis 1951-ben vezették be a cukorkagyártást. Persze, a termeléshez szükséges gépi berendezést ideiglenesen, a felszámolt kis üzemekből szedték össze. Meg kell jegyeznünk, hogy az üzem szervezetileg a terebesi élelmlszerkomblnátus vállalati Igazgatósága alá tartozik, amelynek főnöke a cukoripari Igazgatóság Prágában. Ebből következik, hogy a terebesi cukorkatermelés nem tartozik a prágai Csehszlovák Csokoládégyárak vállalati igazgatósága alá. Tulajdonképpen ez az egyetlen cukorkagyár a köztársaságban, amely kiesik a fenti vállalat hatásköa terebesi cukorkagyárban termelik az országos cukorkagyártás 7 százalékát, Terebes cukorkával és csokoládéval Szlovákia három Ede&ôéyeíí fre&euí meílékbLzet réböl. Csakhogy ennek a ténynek feltétlenül az a hátrányos következménye, hogy a terebesi cukorkaüzem termékel nehezebben érvényesülnek a piacon. Ennek ellenére a termelés évről évre átlagosan 10—12 százalékkal emelkedik, és az üzem naplóinkban körülbelül 470 munkást foglalkoztat, 90 százalékban nőket. Jelenleg kerületét látja el, ezenkívül a szocialista országokba és a kapitalista államokba ls szállítja termékelt. Az üzem évi 6000 tonna csokoládét és cukorkát produkál. Emellett az üzem azzal, hogy főleg női munkaerőket foglalkoztat, segítséget jelent a terebesi járásnak a munkaerő-felesleg problémájának megoldásában. Az üzem 1970-tg a mai 6000 tonnáról évi 8000 tonnára kívánja emelni produkciólát. Gépek nélkül azonban lehetetlen fokozni a munka termelékenységét. S mivel az üzem fennállása Óta nem kapott megfelelő gépi berendezést — s hogy mi volt az indulásnál, azt fentebb már említettük — a napokban a Keletszlovákiai KNB tanácsához fordult azzal a kéréssel, nyújtsanak anyagi támogatást a terebesi cukorkagyár felfrissítéséhez. Ez a probléma azonban csakis a Szlovák Nemzeti Tanács segítségével oldható meg. Az egész terebesi fárás most türelmetlenül várja az SZNT válaszát. Attól függ a további munka, és az ls, lesz-e elég édesség és csokoládé. BOHUS NEMČEK A bírósági rehabilitációról szóló törvény Június hó végén lapunk is beszámolt a bírósági rehabilitációról szóló nagy jelentőségű törvény elfogadásáról. Ezt a törvényt a Törvénytárban nemrég tették közzé 1958/82 szám alatt és' 1968. augusztus 1-én lépett hatályba. MI A TÖRVÉNY C£LIA? A törvény célja lehetővé tenni a büntető eljárások során elkövetett törvénysértések következtében jogellenesen elitéit személyek ügyeinek gyors felülvizsgálatát. Továbbá a törvény célja közvetlen intézkedésével megszüntetni és eltávolítani bizonyos törvényes rendelkezések aránytalan szigorral történt alkalmazását. A törvény szabályozza a Jogtalanul elitéit személyek társadalmi rehabilitációját és megfelelő anyagi kártalanítását. Végtil a törvény rendelkezéseket tartalmaz a törvénysértésekben- részt vevő személyekkel szemben. MIKOR VAN HELYE ELJÁRÁSOKNAK? A FELÜLVIZSGÁLATI A törvény második fejezete értelmében kérni lehet minden olyan büntető ügy felülvizsgálatát, amelyben a Legfelsőbb Bíróság járt el mint első fokú bíróság (ilyen viszonylag kevés van), az olvan büntető ügyek felülvizsgálatát, amelyekben az 1948. 10. 24-től 1953-ig működő Állami Bíróság járt el mint első fokú bíróság, (lényegében az államvédelmi törvény ellen elkövetett ún. politikai bűncselekményeket illletően), végül az olyan politikai jellegű bűncselekményeket illetően, amelyekben első fokon a kerületi bíróságok jártak el 1953. január 1. és 1965. július 31. között. KI, MEDDIG ES HOL KÉRHETI A FELÜLVIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁT? A felülvizsgálati eljárás megindítását az elítélt, annak egyeneságú rokonai, testvérei, örökbefogadója és örökbefogadottja, házas és élettársa kérhetik. Jogcselekvőképesség korlátozása esetében az elítélt bírósági gondnoka — az elítélt akarata ellenére is — adhat be felülvizsgálati kérelmet. Végül Joga van az ügyésznek is indítványt beadni. Az Indítványt az említett személyek akkor ls beadhatják, ha az elítélt már közben meghalt. A törvény nem mondja kl tehát minden számításba jövő politikai bűnper hivatalból való kötelező felülvizsgálatát, hanem megkívánja a felsorolt jogosult személyek indítványát. A bíróság azonban saját maga is köteles figyelmeztetni az érdekelt személyeket és az ügyészséget minden esetben, ha valamilyen ügy kivizsgálása során megállapítja, hogy valamelyik elítélt személy nem élt ezen törvény által adott jogával. A felülvizsgálati kérelmet ezen törvény hatályba lépésétől, tehát 1968. augusztus 1-től számított 1 éven belül lehet beadni. A felülvizsgálati eljárások lefolytatására első fokon azon kerületi bíróságok és felsőbb katonai bíróságok illetékesek, amelyek az alapeljárásban első fokon döntöttek. Ha az ilyen bíróság időközben megszűnt (pl. az Állami Bíróság), az a kerületi bíróság vagy felsőbb katonai bíróság az illetékes, amelynek területén a megszűnt bíróság székelt. A felülvizsgálati kérelmet ezeknél a bíróságoknál lehet beadni. Ha a kérelmet más bíróságnál adták be, az köteles megküldeni az illetékes bíróságnak. A felülvizsgálati eljárásra első fokon a kerületi bíróságok háromtagú és másod fokon a Legfelsőbb Bíróság öttagú külön tanácsai illetékesek, amelyeknek tagjait a Nemzetgyűlés, illetve az SZNT külön e célra választja. KÜLÜN ELJÁRÁSI SZABÁLYOK A rehabilitációs tanácsok nyilvános üléseken döntenek. A rehabilitációs tanács minden ülésén részt kell vennie az ügyésznek. A nyilvános ülésen a terhelt köteles védőügyvédet állítani. A védő költségeit az állam viseli abban az esetben, ha a felülvizsgálati kérelem legalább részben eredményes volt és minden esetben, ha az eljárást az ügyészség kérelmére indították meg. A törvény lehetővé teszi, hogy a védőügyvéden kívül mint társadalmi védő az eddiginél bővebb jogkörrel részt vehessen a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének képviselője ls. Ha az ügyben való döntés úgy kívánja, a tanács elnöke kiegészítő vizsgálatot folytathat. Erre felkérheti a tanács más tagját, az ügyészség kívizsgálóját, esetleg kisebb jelentőségű ügyekben más szervet. A tanúk a vallomást a szolgálati titok megőrzési kötelezettségére való hivatkozással nem tagadhatják meg. A TANÁCS DÖNTÉSE Ha a tanács megállapítja, hogy a kifogásolt döntés hibás, ezt egészében hatályon kívül helyezi és saját maga érdemben dönt. Az indokolatlan indítványt elutasítja. A törvény értelmében a kifogásolt döntést a következő esetekben kell hibásnak tekinteni: • ha helytelen megállapításokra, főként kitalált vádakra, hamis bizonyítékokra alapozták, • ha az eljárási szabályokat durván megsértették, jöleg beismerő vallomás erőszakkal vagy más meg nem engedett módszerrel való kikényszerítésével, • ha az elítélés tárgyát képező cselekményt biztonsági szervek provokálták ki, illetve szervezték és irányították, % ha a cselekményt a Büntető-törvénykönyvvel ellentétben állapították meg, • ha a cselekményt a törvénynél szigorúbban minősítették, m ha a kiszabott büntetés ellentétben áll törvényes céljával, vagy ha a büntetés mértéke a társadalmi veszélyességgel nem volt arányban. A törvény megszabja, hogy a felülvizsgálatban nem szabad a kifogásolt ítéletnél szigorúbb büntetést kiszabni. Ha valamilyen ok más terhelt Javára is szől, a bíróság köteles annak javára is új döntést hozni. Ha kivizsgálás alapján a terhelt vétkessége nem nyert bizonyítást, a bíróság a hibás döntést hatályon kívül helyezve a terheltet felmenti a vád alól. — Ha a felülvizsgált döntés hatályon kívül helyezése esetében vagy közkegyelem következtében a vádban foglalt bűncselekmény már nem lenne büntethető, a bíróság az eljárást beszüntetL Az ilyen végzés közlésétől számított 15 napon belül azonban a terhelt kérheti, hogy a bíróság ügyét rendesen letárgyalja. Az Ilyen eljárás esetén, ha nem kerülne sor felmentő ítéletre, a bíróság új ítéletében csak a vétkességet mondhatja kl, de büntetést nem szabhat. Az érintett személy, akinek indítványát a bíróság indokoltnak találta, kérheti az ítélet megfelelő módon való közzétételét. Az első fokú döntés ellen a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. DR. FÖLDES JÓZSEF 1968. viy. 9.