Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-08 / 218. szám, csütörtök

Évszázadok mulasztását pótolják ím^M 'rmmmm Az utolsó nádfedcies lakóház a lúndori majorban. A VILÁG MEZŐGAZDÁSÁGÁBÓL Az élelmiszerellátás távlati lehetőségei A nádfedeles kis ház, amely filmvásznon idill, sokakban keserű emlékeket ébreszt. Ezekben a fehér falú, hosszan nyújtózó, alacsony nádfedeles épületekben élt a majorok népe. Nemzedékek nőttek fel itt, s a nyitott kémények alatt, közös konyhában, 3—4 családnak főztek az asszonyok. A grófok, a földesurak és az egyház majorjain ezrek születtek cselédnek, itt nyűtték el életüket, s a ..drága szülőföld" terméséből nekik csak a létminimum jutott. A mai 40—50 évesek még „belekóstoltak" a cselédsorsba, és saját tapasztalataik alapján tudnak hasonlitani. Elő tanúi a változásoknak. A felszabadulás után, mikor „eltűntek" az ökrös fogatok, és a nagy táblákon több lett a traktor, mint a lovasfogat, igen sok kocsis cserélte fel a gyeplőt a kormánykerékkel. Változtak a termelési formák, de a majorokban igen sokáig megragadt a múlt. Tucatszámra épültek a korszerű istállók, raktárak, de a hajdani nádfedeles cselédlakások hosszú évekig „érintetlenek" maradtak. Nem véletlen, hogy a felnövekvő nemzedék valósággal menekült a majorokból. A Gyulamajori Állami Gazdaság — komáromi járás — lándori részlegén is csak az utóbbi években kezdett megváltozni a major képe. Ma már csak egy A Magas-Tátra fejlesztésére vonatkozó nagyszabású terveket és elképzeléseket már a 188/1959. számú kormányrendelet rögzítette, majd a FIS Bejrútban tavaly megtartott világkongresszusa — mely Csehszlovákiának ítélte oda végérvényesen az 1970. évi sívilágbajnokság klasszikus versenyszámainak rendezési jogát — ezeket ismét előtérbe helyezte. E döntése értelmében a Magas-Tátrára rendkívül sok igényes feladat hárult: pontosan meghatározott határidőkön belül — legkésőbb a világbajnokság kezdetéig — a Csorba-tó és a Tarajka mellett épülő sportközpontokon meg a hozzájuk tartozó közigazgatási, kulturális, szociális és vendéglátóipari létesítményeken kívül szükségesnek mutatkozott az elavult — a megsokszorozódott követelményeknek már nem megfelelő — tátrai közlekedés és vasúthálózat korszerűsítése és átszervezése, a poprádi repülőtér átépítése — és nem utolsósorban a tátrai szállodaipar meszszemenő fellendítése. A határidők pontos betartása elengedhetetlen követelmény és a végső siker alapfeltétele — efíhez nem férhet semmi kétségl A döntés végleges, tehát 1970-ben csúcsforgalomra van kilátás óriás hegységünkben, melyben az utóbbi évtizedben igen kevés — sőt mondhatni elenyésző számú és értékű — érdemleges beruházásra került sor. Említést érdemel, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt mindössze 260 milliő koronát fordítottak az idegenforgalom érdekében a Magas-Tátra fejlesztésére, míg a most jóváhagyott tervek szerint 1966—1970 nádfedeles épületet találunk. — Ez az utolsó — mondja nem kis örömmel Gresner István részlegvezető. Az alacsony épületben három család lakik s bizony már ők ls nagyon szeretnének lürdoszobás lakásokba költözni. A majorban a lakások többségét még 1890 körül építették. Az állami gazdaság vezetői az elmúlt két évtizedben elsősorban a termelés növelésével törődtek. A beruházási összegből gazdasági épületeket építettek, kevés jutott a lakások javítására. Ezt a mulasztást igyekezközött itt csaknem 1200 millió korona értékű munkát kell elvégezni. A tervrajzokból és a költségvetésből továbbá az is kitűnik, liogy a megvalósításra váró célkitűzések döntő évei: 1968 és 19691 Ez év végéig 215,8 millió korona értékű munkát kellene elvégezni a MagasTátra körzetében, jövőre pedig — a világbajnokság előtti „hajrában" — további 288,7 millió korona értékűt. Miről tanúskodik azonban a valóság? Sajnos, nyílt titok, hogy a munkálatok — annak ellenére, hogy papíron a központi hivataloktól egészen a helyi közigazgatási hatóságokig valamennyi szerv részes ebben a közügynek számító feladatvállalásban — nem folynak tervszerűen, nem haladnak a kívánatos ütemben, a két sportközpont és a hozzájuk tartozó sportlétesítmények kivételével igen sok határidő-eltolódásra kerül sor, s így bármennyire is komoran hangzik, aligha tudná bárki szavatolni, hogy minden tervezett építkezés 1970-ig valóban el is fog készülni. Felettébb kedvezőtlen ugyanis az 1968-as év „félidejének" tervkimutatása: januártól júliusig az említett 215,8 millióból csupán 61,8 millió korona értékű munkát — tehát az évi összfeladat alig 30 százalékát végezték el. Ezzel kapcsolatosan gyakori az ún. objektív nehézségekre és a váratlan körülményekre való hivatkozás. Gyakran változnak a tervek és a tervrajzok, sőt egész koncepcióváltozásokról ts hallani. Meddig fogunk azonban „objektív nehézségekre" hivatkozni? Egy esetleges végső kudarcot aligha lehet majd hasonló kifogásoknek most pótolni. Tizenhat család már átépített lakásban lakik. Hat lakást most javítanak. Egy-egy család kétszobás lakást kap, természetesen fürdőszobával. Bizony a gazdaságnak egy évtizede még könynyebb lett volna „előteremteni" a javítások költségét. Ma, az új gazdaságirányítás mindjobban arra kényszeríti a vezetőket, hogy kétszer is megszámolják a koronákat. Hiszen a beruházást saját eszközeikből végzik. A lakásépítésre fordított összeg megtérülését nehéz kimutatni. Márpedig ez a beruházás is megtérül, méghozzá sokszorosan. Erről igen gyorsan meggyőződhet, aki beszél az emberekkel. A kérdésre: elköltözne-e innen? — mindenkitől azonos feleletet kaptam, „most már nem"! Salgovics József, a gépjavító műhely vezetője, a párt alapszervezetének elnöke 1934 óta dolgozik a majorban. Ismeri az emberek véleményét. Beszélgetés közben megjegyezte: — Lehet, hogy mosolyogni fog, de mióta az emberek többsége a saját fürdőszobájában fürdik, még az eseményeket is másként látja. Aki sohsem lakott nádfedeles cselédlakásban, nehezen érti meg ezt a változást. Természetes, hogy mindenki egészséges lakásban akar élni, s nálunk ezt nemsokára elérjük. Eltűnnek a nádfedeles házak . .. —cs— kal a világ szeme előtt rózsás színben kimagyarázni. Egy feladat elvégzését kizárólag tények és kézzelfogható eredmények bizonyítják. Ez esetben pedig az emberben önkénytelenül is felvetődik a kérdés: nem késői a sok habozás, nem lesz blamázs a vége? Súlyos a helyzet az anyagellátás terén is, és aggasztóan kevés a munkaerő ls. E tekintetben feltétlenül szükséges lesz a legfelsőbb szervek beavatkozása és sürgős segítsége. Egyes cégek és vállalatok nem teljesítik — párhuzamosan az előírt érvényes munkamenettel — kötelezettségeiket, késlekednek a szállításokkal, ami sok felesleges és költséges időpazarláshoz vezet. A Magas-Tátrában pedig sosem volt még annyira időszerű „az idő — pénz" mondás helyénvalósága, mint éppen ezekben a napokban! A legkomolyabb nehézségeket jelenleg az acélszerkezetek és a konstrukciók hiánya okozza. Az építővállalatok ezért a Kelet-szlovákiai Vasművet teszik felelőssé. Kétségtelen tény, hogy a Vasmű dolgozói már többször elodázták az acélszerkezetek és a konstrukciók idejében való szállítását. Egyöntetű és ugyancsak indokolt az a nézet is, hogy körültekintőbben kell eljárni a hazai — de kivált a külföldi — hírnév tekintetében, hiszen ez szorosan összefügg az 1970. évi sívilágbajnokság társadalmi és kulturális — az anyagi ered ményről nem is szólva — sikerével. Ezekkel, de számos egyéb megoldásra váró problémával foglalkozott a helyszínen az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának plenáris ülése, és a megállapított tények alapján azonnal konkrét határozatokat is hozott a felmerült fogyatékosságok kiküszöbölésére. TANZER IVAN Amióta (1803-ban) Thomas Malthus megjósolta, hogy a világot katasztrofális élelmiszerhiány fenyegeti, az emberiség bizonytalanságban él. Latolgatja, vajon a következő generációnak sikerül-e majd biztosítania a szükséges élelmiszermennyiséget. Dr. Róbert U. Ayres, amerikai tudós ls érdekes véleménnyel csatlakozott a vitához. Malthus jövendölése mindeddig nem teljesült, mert a többtermelést jelentősen elősegítette a technikai fejlődés és a mezőgazdasági termelésbe bevont hatalmas, parlagon heverő területek. Ezután azonban az élelmiszer-termelés növelését főképp a belterjes gazdálkodással kell elérni, mivel a további terjeszkedés lehetősége korlátozott. Ezek szerint úgy tűnik, hogy az élelmiszer-termelés fokozását kizárólag a technikai jellegű fejlődés határozza meg. A valóságban azonban nem így van. A földkerekség nagyobb részén nem is annyira a technika, mint inkább a kulturális és politikai téren kifejtett tevékenység, a befektetés mennyisége, a földreform végrehajtása stb. határozza meg a többtermelést. Dr. Ayres becslése szerint a világon még évente 13 000 millió tonna növényi eredetű élalmiszer előállításának vannak meg a feltételei. A növénytermesztés melléktermékeként — anélkül, hogy a növényi eredetű élelmiszerek mennyiségének rovására történne — még további 700 millió tonna állati eredetű táplálék állítható elő. Csak a tengerekből 200 millió tonna állati eredetű táplálék nyerhető. A halászat 1925-től 1963-ig az ötszörösére növekedett, s ehhez nagyban hozzájárult az édesvízi haltenyésztés is. A halhús termelése 2000-ig a kétszeresét, sőt a háromszorosát is elérheti a jelenleginek, és csupán tengeri halakból évi 200 millió tonna élelmiszer állítható elő. A nagyobb fogásokat rádiólokátorok és elektronikus számológépek segítségével biztosítják, amellyel földerítik, hogy hol, és milyen távolságban tartózkodnak a halrajok. A halak feldolgozását a hajókon végzik el. A kifogott zsákmányt gazdaságosan, veszteség nélkül hasznosítják. Az élelmiszereken kívül a hajón dolgozzák föl a melléktermékeket iš. A • termelést olcsóbbá teszi az is, hogy az ilyen úszó gyárnak, a hagyományos halászhajótól eltérően, ritkábban kell vítogatnia a kikötőt. Az erdők ez ideig csekély táplálékforrást jelentenek. Á szakemberek azonban remélik, hogy ezen a téren is gyökeres változás következik be. Hasonló technológiai eljárással, mint a sörgyártásnál, a fahulladékból fehérje állítható elő. Javíthatnánk vele a liszt, a baromfi. a sertés és az édesvízi halak takarmányának a minőségét. Világviszonylatban a legelőket illetően is sok a veszteség. Tömérdek fű megy rajtuk tönkre, mivel az állomány létszámát aszerint szabják meg, hogy a legsilányabb legelő hány állat táplálékát biztosítja. Ha a kedvezőtlen időszakra olcsón és mindenhol rendelkezésre állana a szükséges takarmánymennyiség, az állattenyésztési termelés jelentősen növekedne: Fontos körülmény ezen* a téren az is, hogy az állattenyésztési termelés veszteségét a lehető legkisebbre kellene csökkenteni. Míg az USA-ban és Európában a veszteség jóformán elenyésző, addig más földrészeken a szállítás megjavításával, a feldolgozóipar összpontosításával, a hűtőházak szaporításával kellene elősegíteni a veszteségek csökkentését. A mezőgazdasági termelés növelését elsősorban a szűzföldek megművelése segítené elő. Viszont napjainkban már csak ott kihasználatlan a föld, ahonnan messzire esik a piac, vagy kevés a munkaerő, a befektetés, a víz, illetve a villamos energia. Napjainkban a termésnövekedés legjelentősebb eszköze a műtrágya, a gyom- és a rovarirtó vegyszerek. India és Pakisztán kimerült földjein a műtrágyázás megkétszerezné a termést. A gyomok, a kártevők és a növényi betegségek okozta veszteségek — dr. Ayres szerint — Európában 25 százalékot, az USA-ban 40 százalékot és a világ többi részén 50 százalékot vagy még ennél is többet tesznek ki. Ebből is kitűnik, hogy milyen lehetőségek nyílnak a termelés további növelésére. Tekintettel azonban arra, hogy a fejlődő országokban az élelmiszer általában olcsóbb, mint az iparilag fejlett országokban, a műtrágyák és a vegyszerek viszont drágábbak, ezért csak kisebb mértékben alkalmazzák. Az élelmiszer árának a növelése — ami lehetővé tenné a nagyobb befektetést —, a kis jövedelmű lakosság körében szintén lehetetlen, mivel katasztrofális következménnyel járna. Jelentősen növelné a termelést az is, ha a kis hozamú növények helyett inkább a nagy hozamú növények termesztésével foglalkoznánk. Európában nagy haladást jelentett a kukorica és a burgonya vetésterületének kiterjesztése. Kalóriaértékre átszámítva a kukorica és a rizs kétszer, a burgonya pedig négyszer annyi értéket jelent, mint a búza. A szója is igen értékes növény. A kalóriaértéke ugyan azonos a búzáéval, de a fehérjetartalma három és félszer több. A fejlődő országokban is sokat segítene a nagy hozamú növények vetésterületének a bővítése, de a megvalósítása sok nehézségekbe ütközik, a lakosság konzervativizmusa, a hagyományos termelési módszerek és az étkezési szokások miatt. Az élelmiszer-termelés növelését a nem táplálékként szolgáló növények termesztésének abbahagyása is elősegítené. A dohány-, a kávé-, és a teaültetvények nagy területeket foglalnak el, egyelőre azonban nincs rá remény, hogy csökkenthessék a területét. Az új szintetikus anyagok gyártása azonban lehetővé tenné a gyapottermelés csökkentését. További nagy tartalékok az öntözéses gazdálkodás kiépítésében rejlenek. Az építkezést azonban hátráltatják a nagy befektetések. A mezőgazdaságban az öntözést nem tartják elég jövedelmezőnek. Egy délnyugat-amerikai tanulmány szerint a vízmennyiség, amely a mezőgazdaságban csupán 44—51 dollárt jövedelmezett, üdülési célokra felhasználva 250 dollár, az iparban pedig 3—4000 dollár hasznot hajtott. A mezőgazdaság gépesítése — hangsúlyozza dr. Ayres — növeli a munkatermelékenységet. Közvetve azonban elősegíti a termékek hozamának növekedését is. Az igavonó állatok takarmányát állattenyésztési termelésre lehet felhasználni. Az USA-ban az 1949—1963-as években a gépek 6 millió lovat szorítottak ki. Helyettük a gazdaságok 11 millió tehenet tarthatnak, amelyek átlagos évi tejhozama darabonként 3500 liter. A tudósok véleménye szerint a századfordulóig a mezőgaz; daság valószínűleg eléri a legmagasabb „termelési szintet, és termékei az élelmiszerellátás fő forrásai lesznek. A különböző — ma még hihetetlennek tűnő — elképzelések közül jelentős lesz a fehérje szintéti-_ kus gyártása. Számos kutató foglalkozik ezzel a kérdéssel. A fordulópontot a nagyüzemi gyártás technológiájának kidől? gozása fogja jelenteni. Dr. Ayres véleménye szerint a kilátások biztatók. Remény van rá, hogy az első szintetikus termékek 5—10 éven belül megjelennek a piacon. 2000 körül a szintetikus fehérjéből készült élelmiszerek már fedezni fogják a szükségleteket, és lehetséges, hogy örökre megszabadítják az emberiséget az éhinség borzalmaitól. (us) Készül hat család új otthona, s nem hiányzik a fürdőszoba sem. (Tóth Alajos felv.) Megoldásra váró problémák a Magas-Tátrában