Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-07 / 217. szám, szerda

A CSEMADOK KB VI. ülésének határozata A CSEMADOK KB az 1968. augusztus 3-án tartott VI. ülé­sén megtárgyalta hazánk belpo­litikai helyzetének alakulását az elmúlt időszakban, valamint a CSEMADOK KB elnökségének és vezetőinek e kérdésekben kifejtett álláspontját, melyek­kel teljes mértékben egyetér­tett. A KB megtárgyalta az elnök­ségnek a nemzetiségek állam­jogi helyzete biztosítására ki­dolgozott alkotmánymódosító, valamint a nemzetiségekről szóló alkotmányerejű tőrvény­javaslatát s egyetértett azokkal. A KB meghallgatta az elnök­ség tagjainak beszámolóját ar­ról a tanácskozásról, amely Andrej Klokoč elvtársnál, az SZNT elnökénél folyt le 1968. július 30-án. E tanácskozáson történt kétoldali megállapodás alapján a CSEMADOK KB el­nöksége elkészítette javaslatát az SZNT elnöksége melletti nemzetiségi titkárság megala­kítására, annak munkatartal­múra és hatáskörére. Továbbá a Nemzetgyűlés 24. ülésszakán elfogadott törvény 6. § követ­keztében kibővülő SZNT-be a százalékaránynak megfelelően további 7 magyar nemzetiségű képviselő megválasztására tett javaslatot. A CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága tudomásul vette és hasznosnak minősítet­te e tárgyalásokat és az elnök­ség javaslatalt teljes egészé­ben jóváhagyta. A KB hosszú vita után alapos és megfontolt mérlegelés alap­ján egyhangúlag úgy döntött, hogy megváltoztatja 1968. jú­nius 9. határozatának a CSE­MADOK V. rendkívüli országos közgyűlésének, járási konferen­ciáinak, valamint a helyi szer­vezetek küldöttválasztó rendkí­vüli taggyűlésének megállapí­tott időpontjait. A KB úgy ha­tározott, hogy a helyi szerveze­tek küldöttválasztó rendkívüli taggyűléseit a helyi szervezetek vezetőségei 1968. szeptember 15-től október 15-ig hívják ösz­sze. A járási konferenciák ős az V. rendkívüli országos köz­gyűlés Időpontjáról a KB az 1968 szeptember első hetében tartandó ülésén dönt. A CSEMADOK Központi Bi­zottsága fokozott feladatai és a járások számának megnöve­kedése következtében (új járási titkárság keletkezett: Bratisla­vában, Nagykürtösön és Kas­sán), apparátusát egy KB tit­kárral növeli. A Központi Bizott­ság titkárául Varga Sándor elv­társat választotta. A KB határozatilag kimondta, hogy: — Szervezetünk magáévá te­szi a CSKP megújhodási politi­káját és teljesen azonosul a ha­zánkban január óta végbemenő demokratizálódási folyamattal. Meggyőződésünk, hogy ez a tö­rekvés hazánk és minden pol­gárának javát, boldogulását szolgálja, és Csehszlovákiát a nemzetközi munkásmozgalom egységesítőjévé, erősítőjévé, a szocialista társadalmi rendszer szilárd védőjévé, a szocialista tábor országainak és a Szovjet­untónak erős szövetségesévé te­szi. — Felhívással fordulunk a CSEMADOK minden szervéhez, szervezetéhez és tagjához, min­den csehszlovákiai magyarhoz, hogy munkájával, helytállásával és tetteivel támogassa a CSKP KB akcióprogramjának megva­lósítását. — A CSEMADOK KB örömmel üdvözli az alapszervezetek és járási bizottságok fokozott ak­tivitásét, a CSEMADOK KB-nak március 12. határozata melletti felsorakozását, a tagság gyara­pítására tett igyekezetét és kö­szönti soraiban az új CSEMA­DOK-tagokat. — Felhívással fordulunk a szlovák és a cseh munkások­hoz, parasztokhoz, értelmisé­giekhez, azonosuljanak javas­latainkkal, melyeknek célja a nemzetiségek államjogi helyze­tének megoldásával és tényle­ges egyenjogúságának megte­remtésével megszilárdítani ha­zánk egységét, elősegíteni a demokratizálódási folyamat tel­jes győzelmét, növelni szocia­lista társadalmi rendszerünk i nemzetközi vonzóerejét. Hisszük, hogy Csehszlovákia az egyenjogú polgárok, osztá­lyok, nemzetek és nemzetiségek szabad hazája, a szocialista de­mokrácia országa lesz. A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Megszüntetjük a rádióvétel zavarását? A tegnapi Večerní Praha az­fcal a sokat vitatott kérdéssel foglalkozik: miért zavarjuk még mindig a Szabad Európa rádió­adásait? A cikk — rövid visz­szapillantásában — megemlíti, hogy az ENSZ közgyűlése még 1947-ben 110 szám alatt kiadott határozatában és a Koppenhá­gában 1948-ban aláírt Európai Rádiómegegyezés is elítélte az ellenséges propagandát. Az Egyesült Államok ezt az állás­pontot nem tartotta tisztelet­ben és mintegy válaszképpen 1951-ben az NSZK területén fel­építette a Szabad Európa Rá­dióállomást. Ettől kezdve a Sza­bad Európa mint afféle magán­intézmény kezdett uszítani a szocialista államok ellen. Szer­kesztőségeiben a kelet-európai államokból elmenekült kétes elemek dolgoznak. Az évek fo­lyamán lényegesen kibővült a Szabad Európa műszaki felsze­relése úgy, hogy például 1965­ben már négy 250 kW-os adó­állomással rendelkezett, me­lyeknek teljesítményét állító­lag még az idén 500 kW-ra nö­velik. Hazánkban a kormány hatá­rozata alapján 1954-ben kezd­tünk védekezni a Szabad Euró­pa ellen. A csehszlovák küldött­ség az ENSZ közgyűlésén több­ször követelte, hagyják abba a kapitalista államok a rendsze­rünk elleni rádió útján történő uszításaikat. Noha a közgyű­lés felszólította az államokat az 1947-ben hozott határozat tiszteletben tartására, igyekeze­tét nem koronázta siker. Süket fülekre talált. Csupán 1961-ben engedett e követelménynek né­hány nyugati állam — például Luxemburg és Kanada —, s ezért ezeknek az államoknak az adásalt többé nem is zavarjuk. 1964-ben és 1965-ben a többi nyugati állam is, mint például a BBC, az Amerika Hangja, Ró­ma és Párizs is megszűntek adásaikban ellenünk uszítani. Ma már csupán a Szabad Eu­rópát zavarjuk, mely adásaival továbbra is beavatkozik bel­ügyeinkbe. Megújhodási folya­matunk során azonban bebizo­nyosodott, hogy népeink egysé­gesen sorakoznak fel új vezető­ségünk köré, s ezért a Belügy­minisztérium akcióprogramjá­ban kilátásba helyezi ennek a rádió útján történő védekezé­sünknek a beszüntetését is. A Javaslatról végérvényesen a csehszlovák kormány lesz hiva­tott dönteni. — km — KÖZBENJÁRTUNK Kicserélték a zenekart Lapunk július 7-i számában kö­zöltük az alábbi bírálatot: „Az el­múlt napokban osztrák kollégáim látogattak meg. A Pozsonytól alig 25 km-re rekvő körtvélyesi Kor­morán csárdába vittem őket szó­rakozni. Barátaim nem győzték dicsérni a táj szépségét, és a kedvük szemmel láthatólag csak fokozódott, amikor a hangulatos csárdában pillanatokon belül hoz­ták az ízes falatokat. Már-már azt hittem, hogy a jó hangulatot sem­mi sem ronthatja el, amikor a ze­nészek j.3ttek a dobogóra és ját­szani kezdtek. Hamis játékuk azonban mindent elrontott. Ami­kor már jócskán a borospoharak fenekére néztek (a zenészek!), egymásközt viccelődve, nevetgél­ve szólaltatták hangszereiket ... Feltesszük a kérdést, vajon nem volna-e jobb, ha a jó kiszolgálás­sal a zene is szinkronban volna." Cikkünkre a Ounaszerdahelyi Művelődési Ház vezetősége vála­szában egyebek közt ezt írja: „A bírálat indokolt. A csárda vezető­sége csak próbaidőre vette fel a zenekart s időközben — mivel nem felelt meg — már el is bo­csátotta. Ma már új zenekar szó­rakoztatja a vendégeket." Nemcsak öröm, gond is VAJON MIT ÍRNAK A MAI LAľOK! (né) Aratlak a fotoriport eiek ( ČSTK J — A bratislavai ta­lálkozón részt vevő fotoripoi'te­rek több száz felvételt készítet­tek a történelmi jelentőségű találkozóról, és a felvételek közül a 170 legkifejezőbb fel­vételt választották ki. Ezek kö­zül 50 képet képtávíró útján egyidőben kaptak meg a hazai, valamint a moszkvai, a varsói, a budapesti, a szófiai és a ber­lini szerkesztőségek. Az 1965 157. számú kormányha­tározat alapján hazánkban 1970. december 1-én népszámlálás lesz. Ezt a jelentős eseményt próba­népszámlálás előzi ineg. mégpe­dig 1968. december 3-án a nyugat­csehországi kerületben fekvő Ru­kyeanyban és Kelet-Szlovákiában Kassán. A népszámlálást az Allaini Statisztikai Hivatal szervezi čs a nemzeti bizottságok hajtják végre. A népszámlálás új, kiegészített képet nyújt majd társadalmunkról (kor, műveltség, nemzetiség, fog­lalkozás, lakás színvonala stb). A népszámlálással kapcsolatos feladatokról tárgyalt a napokban a Kassai Városi Nemzeti Bizottság tanácsa, mely dr. Csnllák jános VNB titkárral az élén albizottsá­got nevezett ki a munkák irányí­tására. — mp — „Feledékeny" apák A 34 éves Oláh Zoltánt már néhány éve elítélte a kassai já­rásbíróság, hogy két gyerme­kére havonta 380 korona tar­tásdíjat fizessen. Erről azonban a nevezett „megfeledkezett", munkahelyét állandóan változ­tatja és így már 21 770 koroná­val tartozik saját gyermekei­nek. Hasonlóan cselekszik a tehányi Ferenc András, aki négy gyermekére már több ezer koronával maradt adós. Most sincs állandó munkahelye és csak csavarog. A 38 éves Simánszky János Baökovból Mária nevű lánykájára nem fi­zetett ki eddig 4750 koronát. Ügy látszik a járásbíróságnak kell a „feledékeny" apákat új­ra figyelmeztetni kötelességeik­re. /m p/ Az ötnapos munkahét beveze­tése nem kis gondot okoz a kereskedelemnek. A vásárló­közönség ugyanis — jogosan — elvárja, hogy élelmiszert, tejet, kenyeret és más árucikkeket a szabad szombatokon, esetleg vasárnap is vásárolhasson. Ugyanakkor a pult másik olda­lán álló dolgozó — ugyancsak jogosan — ragaszkodik ahhoz, hogy az ötnapos munkahét után családjával tölthesse a megér­demelt két szabadnapot. Külö­nösen vonatkozik ez az asz­szonyokra, akik érthető okok­ból férjükkel és gyermekeikkel akarják tölteni a hét végét. Csakhogy a kereskedelemben 330 000 nő dolgozik, a munka­erők 70 százaléka. Sőt vannak olyan üzletek, ahol az elárusí­tók 90 százaléka tartozik a „gyengébb" nemhez". Ha tehát valamennyien ragaszkodnak ,ih­hoz, hogy szombat — ^ isárrjip legyen a szabadnapjuk, az egy­szerűen annyit jelent, hogy sem szombaton, sem vasárnap nem lesznek nyitva az üzletek, és a heti forgalom az öt mun­kanapra zsúfolódik össze. Is­merve üzlethálózatunk helyze­tét és a kereskedelmi alkal­mazottak amúgyis alacsony lét­számát, nem lesz irigy lésremél­tó a vásárlóközönség sorsa. Nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben a közérdek szembe­került az egyéni érdekekkel. De álljunk meg egy pillanatral Több százezer kereskedelmi al­kalmazottról van szó, s ha te­kintetbe vesszük, hogy a sza­badnapok kérdése az egész csa­ládot érinti — a házastársat és két gyereket véve alapul — máris egymillión túlra ugrik fel ez a szám. Lehet ilyen vi­szonylatban egyáltalán egyéni érdekről beszélni? Aligha. Ez azonban nem könnyít a helyze­ten, sőt még bonyolultabbá te­szi. A kereskedelmi alkalmazot­tak szakszervezeti szövetsége küldetésének tudatában teljes súlyával támogatja az elárusí­tók követeléséit. És mit tesz a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége a vásárlók érdeké­ben? Egyelőre nem sokat. Pil­lanatnyilag keresik a megoldá­si lehetőséget. A kiút megtalá­lása nem megy simán, hiszen a mostani feltételek sem rózsá­sak. Csak Bratislavában 5431 négyzetméterrel kisebb az élel­miszerboltok területe a szüksé­gesnél, az iparcikkeket árusító üzleteké 13 305 négyzetméterrel. Egy elárusítóra nálunk 104 vá­sárló jut, míg a fejlett államok­ban mindössze 30. S a dolog csattanója, hogy az élelmiszer­boltok forgalmuk 28 százalékát, az iparcikkeket árusító üzletek pedig a forgalom 22 százalékát szombaton és vasárnap bonyo­lítják le. Az üzletek zárvatartá­sa a szabad szombatokon és vasárnapokon tehát teljesen el­lentétben állna a kormány ide­vonatkozó rendelkezésével. Szerintünk azt sem lehet fi­gyelmesen kívül hagyni, hogy az élelmiszereket előállító üze­mek kellő mennyiségű tejet, húst, kenyeret stb. tudnak-e a szabad napokra előre leszállí­tani az üzletekbe anélkül, hogy az élelmiszerek minősége kárt szenvedne. Ma ott tartunk, hogy a ke­reskedelemben és a közétkez­tetésben 1968 szeptember 29-től bevezetik a 42,5 órás, illetve ötnapos munka hetet. A hatá­rozat szerint a két szabad na­pot a kiskereskedelembe}! a le­hetőségekhez^pest szouibalon és vasáJjap kell biztosítani a dolgozott,,, részére, a közétkez­tetésben a második szabad nap az eddigi hétköznapi szünnap­hoz kapcsolódik. Az árusítási és nyitási időt a kereskedelmi szervezet és a nemzeti bizott­ság közösen állapítja meg. Vi­tás esetben a döntés joga a nemzeti bizottságé. A falvakon pl. a mezőgazdasági csúcsmun­kúk idején, vagy üdülőhelyeken az idény alatt a helyi viszo­nyoknak megfelelően módosí­tani lehet a nyitvatartási órá­kat vagy napokat. Ügy véljük, a nemzeti bizott­ságnak minden esetre alapos megfontolás után élnie kell ez­zel a jogával és állhatatosan védelmeznie kell a vásárlók ér­dekeit. Senki sem vitatja, a ke­reskedelmi alkalmazottak köve­telései emberileg indokoltak, de meg kell találni a módját, hogy a lakosság ellátása min­den körülmények között zavar­mentes legyen. Elsősorban úgy, hogy az üzletekben végzett szombati és vasárnapi munkát jobban kell honorálni. Esetleg kisegítő erők, brigádosok beál­lítása is elősegíthetné a meg­oldást. A kereskedelem gondja, hogy honnan teremti elő a va­sárnapi munka magasabb hono­rálásához szükséges összeget. Felmerült az a gondolat, hogy szombaton és vasárnap az áru­kat felárral adják el. Ezt a gaz­dasági tanács ez év májusában hozott határozata lehetővé te­szi. Aki tehát szombatra és va­sárnapra hagyja a bevásárlást, számolhat vele, hogy a jövőben nagyobb lesz a kiadása. Tény, hogy a Belkereskedelmi Mi­nisztérium és Fogyasztási Szö­vetkezetek Szövetsége egyelőre azt Ígéri a vásárlóknak, — és az objektív körülmények emel­lett szólnak — hogy csak rend­kívüli esetben folyamodik majd ehhez a megoldáshoz. SKAUNA KATALIN A leírt szó tisztelete Az elmúlt napokban egyik is­merősömmel beszélgettem. He­ves vita bontakozott ki közöt­tünk, és amikor összes érveit elhasználta, alátámasztotta egy újabbal, véleménye szerint — megfellebbezhetetlenül. — De kérem — mondta —, amit én állítok, azt újságban olvastam — s rögtön meg is nevezte a lapot. Olyan hévvel, hittel hivatkozott az olvasott írásra, hogy én elfeledkeztem megkérdezni — ami a múltban nem történt volna: Mióta hisz maga az újságoknak? Az írás — melyre a hivat­kozás történt — az egyik szlo­vák nyelvű lapban a nemzeti­ségi kérdéssel kapcsolatosan, csupa féligazságokat hangozta­tott. Néhol még annál is keve­sebbet. Nem kérdezősködtem tehát tovább, de nem is legyintettem kicsinylést kifejezően, ahogy a múltban tettem volna, annyit mondtam csupán: „Aki azt a cikket írta, rosszindulatú és el­fogult ..." Ez így szépen hang­zott, és legalább az újságírás tiszteletét megőriztem. Ne ért­senek félre... nem a cikkíró­ét... hanem az éppen megúj­hodó újságírói etikáét, a leírott szó hitelét. Évek hosszú során át jár­tam úgynevezett író-olvasó találkozóra. Aztán elmaradtam, mert nem felelt meg a termé­szetemnek, hogy nem volt sza­bad őszintén válaszolni olyan kérdésekre, hogy ... erről vagy arról a problémáról, miért nem írunk a valóságnak megfelelő­en. Bosszankodtam akkoriban ezeken a kérdéseken, mivel tudtam, hogy a kérdező éppen olyan jól ismeri ennek okát, mint jómagam. Körülsétáltam tehát az igazságot, részemre is keserves és szégyenteljes kör­forgással, mert én meg azt tud­tam, hogy aki kérdésére vála­szomat várja, éppoly jól tudja, nem mondok igazat, akár jóma­gam ... így Játszadoztunk valamikor a szavakkal és az igazsággal, mert nem volt módunkban gondjainkat nevükön nevezni. Most... szabadi És mivel szabad — kimondom! Nem ve­zethet Jóra, ha arra használ­juk fel szabadságunkat, hogy megtépőzzuk vele a leírt szó hi­telét, és saját képzelt szubjek­tív Igazságunkat hirdetjük nagy, egyetemes, társadalmi igazságok helyett. Mert ami­lyen szép az, hogy az olvasó végre hisz az írónak, olyan gá­lád, ha ezzel a bizalommal az író „visszaél", vagyis széles kö­rű befolyását ádáz eszközül használja fel nagy Igazságok elferdítésére. Jó lenne tehát, ha nemcsak az olvasó tisztelné végre az írott betűt, hanem az is, aki leírja. Vonatkozik ez éppúgy a rá­dióra! Ott tartunk, hogy szaba­don vadászgathatunk a skála­beosztón a nagyvilágban vélt vagy valóságos igazságok után. Nem zavarja immár szórakozá­sunkat nagy költségen fenntar­tott szerkezet, amelynek zúgá­sa mögé olykor többet magya­rázott a rádióhallgató, mint amennyi a valóságban volt. Kezdünk leszokni róla, mióta az igazságot már itthon is felszol­gálják nekünk. Mindez olyan szép, hogy szinte meg kell tanulnunk új­ra... meg kell szoknunk, mert az igazság használatától, vall­juk be, szinte már elszoktunk. Annyira elszoktunk, hogy gyak­ran összetévesztjük a — sza­badossággal! A fonákul értel­mezett szókimondással. Nem vesszük tudomásul, vagy nem tudunk róla, hogy a nagy, az egész az egyetemes igazság ... szabadság ... nem osztható és nem szorozható sem pártosság­gal, sem bőrszínnel, sem szár­mazással, de még nemzeti elő­jogokkal sem ... Hát igenl Eh­hez a teljes, legnagyobb igaz­sághoz ... a szabadságot elis­merő szabadsághoz előbb még fel kell nőnünk! DÁVID TERÉZ ÚJ SZÓ 1968. VIII. 7,

Next

/
Thumbnails
Contents