Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-03 / 213. szám, szombat

Mire várunk még Rimaszombati ipari szemle ? S

.ok még a homály az Iparirányítás újjáépítése körül. Nagyon jól ismerjük és tapasztaljuk, mi a rossz, vagy következetlen a jelenlegi gazdasági helyzetben, kevésbé világos azonban az új rendszer. Mi lesz, hogyan lesz? — erre fentről várjuk rendszerint az utasítást, a döntést. Napjaink mozgalmas politikai életének szöges ellentétét tapasztaljuk az iparban, ahol mozdulatlanság honol. Az ipar sima vízszintjét csak itt-ott zavarja meg egy-egy spontán meggondolatlan bérsztrájk, mintegy bizonyításképpen, hogy e téren még távolról sem világos a jövő. Hiszen ha világos lenne, tudnánk, mit kell tenni a bérek növekedéséért, s nem kellene ezt is sztrájkkal fentről követelni. Ogy látszik, az iparirányításban olyan erősen sikerült meghonosítani a merev centralizmust, hogy ezt csak fentről jövő kíméletlen vágással lehet megbontani. Ez a merész vágás azonban késik. Nem csoda — alapvető intézkedést jól meg kell fontolni, átszámítani. És így odalenn — várnak és remélnek ... £ Rimaszombatban, ennek az egyenetlenül telepített, amúgy is iparilag elmaradott járásnak a székhelyén is ilyen várakozás tapasztalható mind az iparban, mind az ipartelepítés munkálataiban. Merész elhatározásra ebben a felemás helyzetben, amikor még megkötik a kezet a tálhaladott, de még érvényben levő szabályok, senki sem szánja rá magát, jellegzetes példa a pékségek helyzete. Ezeket a kerületi nemzeti bizottság irányítja táoolról tipikusan adminisztratív módszerekkel, ugyanakkor a járás ís felel értük, ám a hatáskört senki sem tisztázza véglegesen. Ugyancsak túl hosszú ideje hallatszik már a járás iparosításának szükségessége, de a követelményeken kívül úgyszólván semmi sem történik. Az Ilyen hosszadalmasság csak kiélezi a társadalmi változások és az ökonómiai mozdulatlanság közti ellentétet, amely lassan, de biztosan politikai problémává erősödik. O A tisztítóüzem Sokéves probléma a rimaszombati tisztítóüzem, gépi mosoda. Lapunkban is már többször foglalkoztunk vele. A kommunális üzem már 1956 óta igyekszik létrehozni egy új nagyüzemi mosodát, amelyet végre 1964-ben építeni is kezdtek. Az üzem nagynehezen felépült, az idén már állt a gyár, de berendezés nélkül. Akkor tűnt ki, hogy túlméretezett. A legújabb fejlemények azt mutatják, hogy az épületet átveszi a húsfeldolgozó ipar. Nem rossz megoldás, elvégre feldolgozóiparra szükség van itt, csakhogy a tisztítóüzem ismét mosoda nélkül áll. A fantasztikusan elavult egykori bőrcserzőbcn embertelen viszonyok közt dolgozó mosónők számára ismét csak a tizenkét év előtti vigasz marad: „Új mosoda építésére törekszünk." Igaz, ez már reális elképzelésekből — 500 kg-os mosodai és 250 kg-os tisztítói kapacitás tervéből — indul ki. De ezzel most már egy percet sem szabad késlekedni. £ Az első vóllati tanács Születőben van az első vállalati tanács a járásban. A járási helyi ipari vállalatban készülnek megalakítására. Az elvtársak úgy vélik, a tanács tagjainak 60 százalékát a dolgozók képviselői, negyven százalékát pedig a vállalatvezetőség, a bank stb. képviselői tennék ki. Az előkészületek a többi üzemben még váratnak magukra. Sok helyütt ugyanis homályos több kérdés a kádermunka hatáskörét illetően. A kérdés ez: a pártszervezet vállalatvezetőségen, vagy a dolgozók VIII. 3. tanácsán keresztül érvényesítse-e befolyását? A kérdés meg5

válaszolása ismét a központi döntéstől függ, attól, milyen lesz a vállalatok szervezési sémája és jogköre ... Nos, ismét várnak. % Magnezit Érdekes jelenség, hogy a nagyobb hagyományokkal rendelkező üzemekben kevesebb a hatáskörrel kapcsolatos probléma. Itt többnyire befutott szervezési fonnák, rég kialakult, bejáratott viszonyokban könnyebben mozognak az elvtársak. A haC-avai magnezitüzem például évről évre egyenletesen növeli a termelést, és hódít egyre újabb külföldi piacokat. Ma már gyártmányai felét exportálja, s az idén ezt az arányt 60 százalékra emeli. 17—21 korona értékért szerez be az üzem egy dollár valutát, ami háromszor jobb arány, mint például a gépipari exportban. Itt nem várnak felsőbb utasításokra. Lesz, ahogy lesz, az export és a termelés bővítése mindig jól jön, akármilyen jogkörrel ruházzák Is föl az üzemet, vagy a vállalatot. Ezért beruháznak és javítják a gyártmányok minőségét. ^ Nem támadunk Akármilyen viszonyok is uralkodnak, akármilyen problémákkal is küszködnek a járás üzemeiben, egy általános vonás mindenütt tapasztalható: sehol sem nyilvánul meg valamiféle támadás a meglevő szervezési formák ellen. Pedig ennek szüksége nyilvánvaló: például a dohánygyár 800 emberrel bővíthetné az üzemet, ha vállalattá épülne ki és önállósítaná magát. Ez jelentős lépés lenne az iparhiánnyal küzdő járás előrehaladásában. Ha a vállalat igazgatósága a járáson kívül székel, a járásban kialakított értékek elvándorolnak és a vállalatvezetőség többnyire a járáson kívül, a számára előnyösebb helyen eszközöl beruházásokat. így van ez a cukorgyár esetében is, amely a járáson kívüli igazgatósághoz tartozik és így nem rendelkezik önálló gazdaságpolitikára alkalmas összegekkel. Visszás helyzet alakult ki: a munkalehetőségek hiányával küszködő Rimaszombatban a gyár nem talál elég munkaerőt. Miért? Például a Rimavan rokkantszövetkezet 4— 500 koronával nagyobb fizetést tud nyújtani egy mérnöktechnikusnak, mint a modern cukorgyár. Egyszerűen azért, mert az élelmiszeriparban a rugalmas vállalkozó készséget különösen centralizált viszonyok kötik meg. A viszonyok általában átszervezésre érlelődnek, de az üzemek mégsem támadnak a fennálló helyzet ellen. Pedig a járás iparosításának egyetlen módja — mint az az elmondottakból kitűnik — önálló, saját körzetükben beruházni képes, önálló gazdaság politikát folytató vállalatok kialakítása lenne. De ezt a je lenlegi szervezési forma nem teszi lehetővé. Ám, ha ez nyilvánvaló, # akkor miért nem igyekeznek kitörni az elvarázsolt körből? Egyszerűen azért, mert köti őket a jelenlegi alárendeltségi viszony, s ezt csak szolgálati fegyelemsértéssel lehetne megbontani. Anarchiát pedig senki sem akar. Akármilyen erősek is a kezdeményezést gátló kötelékek, egy máris nyilvánvaló, s ezt ritkán tudatosítják a rimaszombati (nemcsak rimaszombati) üzemekben: a fejlődés egyetlen lehető iránya a vezetés decentralizálása, a vállalat központi helyzetének kialakítása. Felsőbb utasítások ki tudja mikor jönnek, s ezért már most fel kellene készülni a járás számára egyedül hatékony vállalati forma kialakítására. Terveket, számításokat, piackutatáson alapuló gyártási profilokat, hatékonysági, fejlesztési terveket kellene kidolgozni az olyan üze mekben, mint a cukorgyár, a dohánygyár, a pékség, a konzervgyár stb., hogy konkrét javaslattal, a járás érdekeinek megfelelő, az iparfejlesztést előrelendítő javaslattal állhassanak elő. Ez a legkecsegtetőbb formája a meglevő, s tapasztalatból közismerten fogya tékos rendszer keretei elleni támadásnak. És ebben a tevékenységben nem kell várni felsőbb utasításra. Hiszen a központi döntés — éppen az új viszonyok közepette — nem lehet majd részletes, aprólékos, az csupán nagy körvonalakban megszabott keret lesz. A konkrét követelményeknek alulról, tehát az üzemektől kell jönniük. Nem kevesebbről, mint az elmaradott és egyenetlenül fejlesztett járás fejlesztéséről, az élelmiszeripar gyarapításáról, a kivándorlás megszüntetéséről, s nem utolsósorban a nemzetiségi kérdés megoldása gazdasági alapjának megteremtéséről van szó. Ha így nézzük a helyzetet, helytelennek tűnik a várakozó áláspont, a központi döntésekre való várakozás. „A megteremtett értéket ruházzuk be ott, ahol létrehoztuk" — ez nemcsak a föderáció jelszava, hanem az elmaradott járások fejlesztésének jelszava is lehet. S ezért sürgősen tenni kell valamit. Mert ezen a ponton a járáson kívül székelő vállalati igazgatóság érdeke szembe került már az elmaradott járások fejlesztését célzó társadalmi érdekkel. VILCSEK GÉZA A

naptár szerint a pihenés és kikapcsolódás napjait éljük. Ilyenkor rendszerint feledni szeretnénk személyes és egyéb gondjainkat, habkönnyű dolgok érdekelnek elsősorban, a fodrozó hullámok, festőien szép tájak, csodálatos nyáresti hangulat, ami kellemessé teszik a szabadságon eltöltött időt. Ebben az esztendőben nem a megszokott kép fogad bennünket, bárhová is látogatunk el. A strandokon és más fürdőhelyeken a táskarádiók tulajdonosai most nemcsak tánczenét hallgatnak és nem csavarják el a gombot, ha friss híreket közölnek, hanem figyelemmel kísérik a legújabb fejleményekről szóló beszámolókat. Megváltozott a helyzet az utcákon is. Az emberek már fokozott érdeklődéssel böngészik az első oldalakat, és csak azután lapoznak tovább. Napilapjaink idéztek több, szabadságát külföldön töltő hazánkfia leveléből, szinte szégyenkeznek, írják, hogy nem kapcsolódhatnak bele napjaink belpolitikai sodrásába, de a távolból is velünk vannak, visszafojtott lélegzette) lesik a hazánkból jövő legújabb híreket. Vajon vidéken mi a helyzet, a sürgető nyári munkák közepette, jut-e arra idő, hogy megbeszéljék napjaink feile

rn

A-""iit, ez jutott eszembe, amikor néhány napja dolgom végeztével Komáromban vonatra szálltam. Kíváncsian figyeltem a körülöttem ülőket, miről is beszélnek útközben. — Szabad ez a hely? — szólít meg két idősebb bácsi. Helylyel kínálom őket és máris megindul köztük a terefere. Benn voltak a városban, ügyes-bajos dolgaikat intézték, most hazafelé tartanak, nézelődnek kifelé, végre tán vísszagyün a nyár — mondja az egyik, a társa rábólint, aztán pipára gyújtanak. — Hát ehhez a felbolyduláshoz mit szólsz, János — szól az egyik. —• Nem politizálok én, mi az istennek jó az. Akárhogy is van, dolgozni mindig kell, nem igaz? A társa rábólint, aztán újra ő szólal meg. — Hát azért szó, ami szó, bátor ember az a ... Dubček, így hívják ugye, csak bírja is erővel. — Ez az. Ez a fontos, bólogat újra a másik. A vonat zakatolva szeli át a sík tájat, aranysárga mezők suhannak el mögöttünk. Lassan szomszédaim is szedelőzködnek. — Ez már Megyer, ha jól látom — szól az egyik, bólintanak felém, és kifele igyekszenek. Egy ideig egyedül utazom, üresen ásítozik körülöttem a fülke. Nemsokára azonban Ismét nyílik az ajtó. Négy fiatalember Jön be. — Akkor szombaton bulizunk, aztán még egyszer, és megyünk. Nem tudod, ki kapott még behívót? Sorolják a neveket, aztán a katonaéletről beszélnek. Ki merre megy, hogy is alakul majd sorsuk a zöld ruhában. Egyikük elgondolkodik, aztán megszólal: — Meglátjátok, megleszünk Cfi>aC£áíí(izati äeteôztuĹ minden zűr nélkül, okos fejek a mi vezetőink, meg hát mindenki őket támogatja. Dunaszerdahelyen sokan várnak a vonatra, szinte pillanatok alatt megszállják az üres üléseket. Mellettem egy jól öltözött társaság foglal helyet, rögtön kártyázásba kezdenek, elsősorban a kártyalapokat figyelik és esak úgy szórakozottan váltanak néhány szót. — Nem tudjátok, a szomszédok már közölték a választ? Nyilván pártunknak az öt testvérpártnak küldött válaszára gondol. — Azt hiszem, csak Magyarországon ismertették, de ott sem teljes egészében. — Hm, pedig ez dukálna. Ez lenne a tiszta munka. Üjabb játszma következik, aztán az egyik a Smenából idéz hangosan: Állítólag a Központi Bizottság egyik tagja kijelent tette, hogy Szlovákiában sokan támogatják a visszahúzó erők képviselőit... Leteszik a lapokat, erről vitatkoznak hosszasan. Végül abban állapodnak meg, ha egészen nincs is így, tény, hogy nálunk jóval kevesebb szék cserélt gazdát, mint a cseh országrészekben. Nem sokkal Bratislava előtt egy idősebb néninek szorítunk helyet. Az újságokra néz és megkérdi: — Mi újság édeskéim, történt-e valami tegnap óta, mert én csak esténként érek rá rádiót hallgatni, csak akkor tudom tneg a friss híreket. Figyelmesen hallggt a mellettem ülőre, majd megszólal: — Istenem, milyen rendes ez a mostani elvtárs, elnéztem múltkor a szomszédban, mutatta a televízió, milyen kedvesen beszélgetett az emberekkel. Nagyon helyes ember. Tartsa meg őt az isten sokáig. A vonatablakon feltűnnek az első pozsonyi házak, egy kis idő telik el és a szerelvény megérkezett az állomásra. Zsongó méhkasra hasonlít a kijárat, minden lármát túlharsog azonban a friss esti újságot kínáló újságárus öblös hangja. Nagy sor áll körülötte, perceken belül szétkapkodják a lapot. Megérkeztünk. Ojra a fővárosban vagyunk ... SZ1LVÁSSY fÖZSEP - ORVOSI TANÁCSADÓ Az étvágytalanságról P. Gáborné olvasónk leveléből Idézünk: „17 éves lányunkat állandóan unszolni kell, hogy egyék valamit. Aggaszt, hogy nincs étvágya, pedig mint mon dja, ö is tudja, hogy szervezetének szüksége lenne a rendszeres étkezésre. Ettől az állapottól már az egész család ideg es ..." 1968. Gyermek és serdülőkorban igen sok fiatalnál felmerül az étvágytalanság és a helyes táplálkozás problémája s érthető, hogy a szülőket aggasztja, ha a gyermek nem eszik, hiszen szervezete még fejlődésben van és tökéletes felépítéséhez, arányos növekedéséhez és kielégítő működéséhez tápanyagdús ételekre van szüksége. Nem meglepő, hogy az általános és középiskolai tanulók már maglik is tisztában vannak a racionális táplálkozás alapelveivel, ám akárcsak a felnőttek, a gyakorlatban nem mindig alkalmazzák ezeket, aminek sok esetben orvosi és lélektani háttere van. A jó étvágy feltétele az éhség. Beálltának lényege az evés agyközpontja és több belső-külső tényező kedvező kölcsönhatása. Zsengébb korban az étvágytalanságot legtöbbször belső tényezők fejlesztik ki, míg az idősebb gyermeknél vagy serdülőnél a külső környezet hatásai és pszichológiai tényezők okozhatják. Az étvágytalanságot rendellenes, bizonyos körülmények közt betegséget vagv zavart kiváltó állapotnak tartjuk, amelynek oka egyénenként, koronként, helyzetenként változik. Csecsemőknél többnyire anatómiai, fejlődési vagy működési rendellenességben rejlik az étvágytalanság oka. Kisgyermeknél, szopóskorban például az anva havi vérzése, később a fogzás vagy lázas megbetegedés. esetleg a nyári meleg okozhat étvágytalanságot. Fiatal mamák ne aggódjanak, ha gyermekük második életévében kevesebbet eszik, mint csecsemőkorában. Általában akkor csökken a szervezet szükséglete, ha a testnövekedés bizonyos időm megáll. A nagy változásokkal, különösen a test növekedésével és erősödésével járó időszakra, különösen a kamaszkorra viszont a nagyobb étvágy a jellemző. A serdülők farkasétvágya azonban csökken, ha lázas, fertőző betegségben szenvednek, amikor kisebb a nyál és az emésztőnedvek kiválasztása. Az emésztőszervek betegségeinél szinte magától értetődik az étvágytalanság, hiszen a lepedékes nyelv alig érzékeli az ízeket, a rendellenes gyomor és bélműködés kellemetlen, fájdalmas érzetei elnyomják az éhségérzetet. Az anyagcserezavarok szintén nagymértékben befolyásolják az étvágyat: az éhségérzet kifejlődésére gátlólag hat, ha az ember levegőtlen, zárt helyiségben tanul, dolgozik, szórakozik. Természetszerűen a friss levegőn, napfényben. zöld természetben mozogva elősegíthetjük az éhségInger rendszeres jelentkezését. A nyálkiválasztást és éhségérzetet csökkentik az egyes étkezések közt elfogyasztott édességek. Bizonyos ételek, például a zsiros falatok lassítják a bélműködést. A fő étkezéseknél megnyilvánuló étvágytalanság egyik oka lehet az is, hogy éhfégérzetünket a kis mennyiségű, sűrű időközökben elfogvasztott étel is elnyomja. Étvágytalanságot válthat ki bizonyos gyógyszer, a torkosság, a cigaretta, sör, vagy más szeszes ital és a feketekávé. Szólnunk kell a helytelen táplálkozási szokásokról is. Sok családban nincs megoldva a rendszeres, közös étkezések kérdése. A szülők, de gyakran diákkorú gyermekeik ís reggeli nélkül indulnak el otthonról, külön-külön érkeznek haza, magukban fogyasztják el ebédjüket, vagy esetleg nem is ebédelnek. Ezek a körülmények alakítják ki már gyermekkortői azokat a táplálkozási szokásokat, amelyek annyira befolyásolják az étvágy vagy az étvágytalanság kifejlődését. Bár a lélektani okok sem becsülhetők le. Csalódás, ijedtség, harag, szomorúság és más megrázó élmények, feszült hangulat a családban, a szülők és gyermekek megromlott viszonya stb. nemcsak étvágytalanságot, hanem más beteges tüneteket is kiválthatnak. Ha huzamosabb ideig tart az étvágytalanság állapota, különösen serdülőkorú lányok esetében orvoshoz kell fordulni. Az étvágytalanság gyógyításának alapelvei: tartózkodjunk sokat szabad levegőn, jót tes7, a testmozgás, kirándulás, az úszás. Fontos a kellemes légkör az étkezésnél, a kulturált környezet, a gyümölcsben és zöldségben Mvelkedő étrend. Az étkezések kőzött ne fogyaszszunk édesség' \ Dr. Í7.ANTÔ GYÖRGY