Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-30 / 239. szám, péntek

Nyilatkozat Abban a helyzetben, amelyben a CSKP Központi Bizottságának vezető tagjai, akik a tagság és a csehszlovák közvélemény bizalmát élvezik, nem fejthették ki tevékenységüket, nem láthatták el funkciójukat, tehát nem gyakorolhattak hatást a politikai fejlődés eseményeire, és amikor félő volt, hogy ezt a fejlődést a CSKP elnökségének és Központi Bizottságának néhány olyan tagja határozza meg, akik január előtti és január utáni tevékenységükkel elvesztették a bizalmat, megértjük, hogy sürgősen összehívták a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusát. Ezért támogattuk ezt mi is. A moszkvai tanácskozások eredményeinek ismeretében ezt tartjuk a jelenlegi helyzet megoldásának, tekintettel arra, hogy a moszkvai egyezmény olyan összefüggő dokumentum, amelyből nem lehet egýes részeket kiszakítani (pl. a rendkívüli XIV. kongresszus kérdését). Álláspontunk a következő: Mivel a dubčeki politikai irányvonal képviselői ismét ellátják tisztüket, a párt egysége érdekében a jelenlegi rendkívül nehéz feltételek között nem lehetünk olyan szervezet tagjai, amely nem áll a dubceki vezetés alatt. Kifejezzük meggyőződésünket, hogy a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusát a legrövidebb időn belül összehívják, hogy ezzel megakadályozzák a pártban a szakadást. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt napokban megkezdődött rendkívüli XIV. kongresszus szervezőit sem pártvonalon, sem más formában nem üldözik. A CSKP Központi Bizuttsága elnökségének és plénumának a XIV. kongresszuson megválasztott tagjai. A CSKP rendkívüli XIV. kongresszusának küldöttei, akik részt vettek az SZLKP rendkívüli kongresszusán, egyhangúlag jóváhagyták a nyilatkozatot, és önként csatlakoztak Dubček elvtárshoz. Bratislava, 1968. augusztus 28. Köszönet a katonáknak Ludvík Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke napiparancsában a többi között hangoztatja: a csehszlovák néphadsereg egyöntetűen támogatta a CSKP Központi Bizottsága elnökségének, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és Nemzetgyűlésének nyilatkozatát, amelyet hazánknak öt hadsereg által történt megszállásával kapcsolatban adott ki. A parancsnokok, politikai dolgozók és katonák megértve a súlyos és bonyolult belpolitikai és a nemzetközi politikai helyzetet, megfontoltságukkal és fegyelmezettségükkel pozitív módon befolyásolták hasúnk belpolitikai fejleményeit, megakadályozták a felesleges vérontást, és ezzel jelentősen hozzájárultak küldöttségünk rendkívül nehéz moszkvai tanácskozásához. Nagyra értékelem a csehszlovák néphadsereg tagjainak magatartását ezekben a nehéz napokban, és ezért nekik köszönetet mondok. Arra kérem a parancsnokokat, politikai dolgozókat, párt- és társadalmi szervezeteket, katonákat és polgári dolgozókat, hogy továbbra is sokoldalúan támogassák pártunk és államunk vezetőit, valamennyi állampolgárt szocialista hazánk életének mielőbbi konszolidációját célzó törekvéseiben. Ne hagyják magukat elragadtatni a szenvedélyektől, mert ez rossz tanácsadó a bonyolult helyzet megoldásában. Csak a nyugodt, megfontolt és határozott magatartás vezethet bennünket azon az ŕton, amelyet ez év januárjában a CSKP vezetésével megkezdtünk. Mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoka elrendelem: 1. Továbbra is erősíteni kell a csehszlovák néphadsereg szervezettségét, katonai fegyelmét. Pontosan teljesíteni kell a parancsnokok parancsait. Biztosítani kell a haditechnikai felkészültség magas színvonalát. 2. Sokoldalú segítséget kell nyújtani területi pártszerveknek és a nemzeti bizottságoknak a hazánk életének normalizálására irányuló tevékenységükben. Meggyőződésem, hogy a hadsereg minden tagja következetesen teljesíti ezt a parancsomat. LUDVfK SVOBODA s. k„ köztársasági eluök Az élet normalizálásáért Ülésezett a Szlovák Szakszervezeti Tanács plénuma (ČSTK) — A Szlovák SzakSzervezeti Tanács augusztus 286n Bratislavában plenáris ülést tartott. A plénum jóváhagyta az SZSZT titkárságénak és elnökségének eddigi magatartását, valamint a köztársaságunk jelenlegi helyzetével kapcsolatos és az elmúlt napokban kiadott állásfoglalást. A plenáris ülés határozatában a szlovákiai szakszervezeti tagok nevében biztosítja Svoboda, Dubček és Husák eltvársa*, hogy az ő eszméjük szellemében mindent elkövetnek hazánkban az élet rendezéséért. A plénum egyidejűleg felhívta a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjait és funkcionáriusait egész Szlovákiában, hogy a párt- és gazdasági szervekkel, valamint a nemzeti bizottságokkal együttműködve segítsenek a termelésben, a dolgozók létfontosságú problémáinak megoldásában. Levél a miniszterelnökhöz (CSTKj — A Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöksége a kftvetkező tartalmú levelet intézte Cerník kormányelnökhöz: „Meghallgattuk a moszkvai tanácskozás eredményéről tartott beszámolóját. Kötelességünknek tartjuk, hogy önnek is és a küldöttség tagjainak is köszönetet mondjunk bátor helytállásukért. Hogy az állam vezetése ismét legális törvényhozó szerveink kezébe került, az az Önök bátorságának és a csehszlovák nép törhetetlen akaratának az eredménye, annak a ragaszkodásnak az eredménye, amellyel népünk Svoboda, Dubček és Smrkovský elvtársat támogatta. Biztosíthatjuk önt és a többi vezető elvtársat, hogy hiszünk Önöknek, és teljes mértékben birják bizalmunkat. Meggyőződésünk, hogy nagy megfontoltsággal és következetességgel fogják irányítani országunk, népünk, nemzeteink sorsét. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjai önök mellett állnaik. A szakszervezeti mozgalomban tömörült népek egysége, mely a nehéz napokban Önöket is megerősítette, szavatolja, hogy Csehszlovákia népe nem hagyja el Önöket. Ezt az egységet önökkel együtt úgy védjük, mint szemünk fényét, mert ez hazánk jövőjének és fejlődésének biztosítéka. Teljes mértékben egyetértünk Önnel abban, hogy köszönetet kell mondani köztársaságunk minden dolgozójának, minden polgárának, akik megfontoltságukkal és államférfiúi bölcsességre valló nyugalommal, helyes magatartással és tettekkel lehetővé tették az elmúlt nehéz napokban az élet folytatását. Biztosítjuk Önöket, hogy a szakszervezeti mozgalom funkcionáriusai és tagjai mindent elkövetnek azért, hogy minden idegen katona elhagyja országunkat, hogy a közigazgatás választott szerveink kezébe kerüljön, hogy teljes mértékben felújuljon szuverenitásunk, és sikeresen fejlődjön népgazdaságunk egész népünk boldogsága érdekében. A kongresszusi jegyzetfüzetből A tanácskozás szüneteiben kint a Duna-parti sétányon folytatódik tovább a vita. Résztvettem néhány kongresszuson, megfigyeltem, hogy a szünetekben rendszerint két-három küldött sétálgatott együtt. Most kevés a sétáló egyén, nagy csoportokba tömörülve beszélgetnek az emberek. Nemegyszer heves szócsatára kerül sor. Hallgattam a vitázókat. Sok különböző megállapítás elhangzott, de a vita lényegében két kérdés körül mozgott: Miért került sor a szövetséges hadseregek bevonulására, és hogyan tovább a mai helyzetből? Az első kérdésben megoszlanak a vélemények. Íme néhány gondolat a hallottakból: — A demokratizálódási folyamat megerősítette a népnek I a pártba helyezett bizalmát, megnőtt a párt tekintélye az emberek előtt. — Igaz. De miért hagytunk beszélni olyan egyéneket, akik szocialistaelienes eszméket hirdettek? — Ezek nem jelentettek erőt, ezeket mi magunk is képesek voltunk elhallgattatni. — Akkor miért nem hallgattattuk el őket? — Mindenkinek engedtük, hogy beszéljen, kifejtse véleményét. Ez nem volt megalkuvás, hiszen a hatalom a párt kezében volt. — Nálunk a járásban igen, de tudjuk mi azt, hogy mi volt a helyzet Prágában? — De hiszen van népi milíciánk, biztosítottuk volna a rendet. — Nem ez a lényeg. Tőlem majd, ha haza megyek, azt kérdezik, hogy kik hívták be a szövetségeseket, s erre még nem kaptam én sem kielégítő választ. — Ezt is jó volna tudni, bár a tényeken mit sem változtat... // Sohasem lehet legyőzni azt a népet, melynek munkássága és parasztsága többségében felismerte, megérezte és meglátta, hogy saját hatalmát védelmezi." LENIN Sokáig folytathatnám a jegyzetelést, de talán e néhány gondolat is kifejezi, hogy a küldöttek még sok kérdésre várnak feleletet. Annál örvendetesebb a tény, hogy a másik kérdésben — hogyan tovább? — már teljesen egységes az álláspont. Gustáv Husák beszédét úgy fogadták a küldöttek, mint a párt további tevékenységének irányvonalát. SZIMBÓLUM Nem találok megfelelőbb kifejezést. Ma Dubček neve szimbólumot jelent. A kongresszus küldöttei levelet küldtek Dubček elvtársnak. Laco Novomeský olvasta fel, s ekkor hallottam a háromnapos tanácskozás leghosszabb tapsviharát. A felemelt karok mellett a taps bizonyította a bizalmat. Mikor megtörtént az új központi bizottság megválasztása, megkérdeztem tíz küldöttet, mit vár az új pártszervtől. A feleletekben kilencen használták az alábbi mondatot: Tegyék azt, amit Dubček kíván, ez ma a legfontosabb. Hőséggel, emberséggel Az Új Szó szerkesztőségének állásfoglalása Tragikusan nehéz napokat éltünk át, megrendülve • megdöbbenéssel fogadtuk mindazt, ami velünk történt. A barátság ilye* megnyilvánulására sohasem gondoltunk, s még szomorúsággal tvkintünk a megtörténtekre, a „tragikus tévedésre", melyet országunk átélt. Ax elmúlt napokban a M I £ R T ekre kerestük a válásit, s képtelenek voltunk felfogni a történteket. Azonban a legkeserűbb csalódás és reményvesztettség óráiban sem mondtunk le arról, hogy a megkezdett úton továbbhaladjunk, s betetőzzük azt a folyamatot, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja es é» januárjában megkezdett. As első perctől kezdve, egy pillanatig sem volt vitás, bogy bol a helyünk. Azok, akikhez naponta eljutott szavunk, meggyőződhettek róla, a csehszlovákiai magyarság véleményének hangot adva egyek voltunk az ország népével. Elítéltük ai ország meg. szállását, s követeltük a megszálló csapatok kivonását. Rendkívül nehéz körülmények között — amikor a lapterjesztés ssinte lehetetlenné vált —, naponta több kiadást készítve terjesztettük a nép szavát... Büszkék vagyunk arra, hogy a magyarság egységesen felsorakozott vezetői mögé. A fájdalmasan nehéz napok után vigaszt jelentett számunkra, hogy a moszkvai tárgyalásokról visszatért vezetők Svoboda, Dubček, Cerník, Smrkovský és Husák elftársak megrázó szavait halva végre ráléphettünk arra ax útra, mely a tragikusan nehéz napok után a konszolidálódást jelentheti. Ax események értékelésében véleményünk ma sem váltosoM. Teljes mértékben megértjük azonban axt a nehéz helyzetet, melybe ax orsxág került, s egyedüli kivezető utat abban látjuk, b« egységesen felsorakozunk a párt és állami életünk vesetői mögé, essél is segitve a kibontakozást. Teljes mértékben tudatosítjuk, nincs számunkra más lehetőség, minthogy tudomásul vegyük a realitásoka tl Axt a tényt, hogy a Varsói Sxerxódés üt tagállamának hadserege megsxállta hazánkat. Ebből a helyzetből csak úgy kereshetjük a kivezető utat, ha a gyors konszolidálódással mihamarabb megteremtjük a feltételeit annak, hogy a moszkvai tárgyalások ígérete alapján az idegen csapatok elhagyják hazánkat. Megtépázott hitünk és csalódottságunk ellenére is bízunk abban, hogy a januárban megkezdett úton továbbhaladhatunk, svalóra válthatjuk azokat az eszméket, melyek a szocialista humanizmus eszméinek megtestesitését jelentik. Higgadtsággal, jósán megfontoltsággal kívánunk haladni a megkezdett úton, s e nehés Arákban is kijelentjük tudásunkkal és tollúnkkal sohsem fogunk más érdeket sxolgálni, mint azokat, melyek egybeesnek szocializmust építő népünk legsajátabb érdekeivel. Lelkiismeretünknek a H 0 S £ G és az EMBERSÉG a vezérszava, s erről semmilyen körülmények közt sem mondunk le. . Bízunk benne, olvasóink támogatnak bennünket e törekvésekben: s mi velük, ők pedig velünk vannak . ..