Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-02 / 212. szám, péntek

A megbilincselt energia Kié a döntés joga? ® Vírusvadászunk életjubileuma Egy hőerőmű problémái ( Demokrácia és fegyelem A KAPUŐRSÉG már nem a régi. De alighogy igazolod magad, az udvaron át már sietve közeleg egy „régi" szaki, és jóleső érzéssel veszed tudomásul, hogy még nem felejtettek el, hogy emlékeznek rád, pedig már jó másfél évtizede, hogy itt dolgoztál köztük, és ha fárasztott az íróasztal, elballagtál a kazánházba vagy a gépterembe beszélgetni, figyelni a hatalmas gépek mellett álló embereket, akik vezetékek bilincsébe zárják az áramot. Most már ketten mentek az örökké „pipázó" hűtőtornyok felé, de rövidesen innen is, onnan is csatlakoznak a csoporthoz a régi ismerősök, kemény kezek dögönyözik nagy szeretettel a hátadat... hogy vagy, mit csinálsz ... régen láttunk ... ! Hát Inkább ti beszéljetek, elvtársaki Persze te „firkász" vagy ... na gyere, elvégre nem vagy idegen. Voltál a dirinél? Nem? No, az se baj, elmondunk mi mindent, csak olajozd meg az ujjaidat, mert lesz, mit írni. Emlékszel még a szabályra: kezet a zsebbe, vagy szorosan a nadrág varrása mellé, semmit sem szabad megérinteni, mert ez villanytelep! Nézd, ezt a nyolc megawattos turbogenerátort leállítottuk, megérdemli a pihenést, 1934 óta szolgált. Nem tudsz munkaerőket szerezni? Tizenkilenc ember hiányzik a szenezöknél. Tudod, ott nincs gépesítés, ott melózni kell. Persze néhány év múlva már ma zuttal fűtünk. 1972-ben már egy deka szénre sem lesz szükségünk. Mit szólsz hozzá? Fehér köpenyben fogunk dolgozni, í nem kell majd évente körülbelül 1 millió koronát fizetni a salak és a hamu elszállításáért. A mazuté a jövö, könnyen tárolható és szállítható, és nincs égési mellékterméke. Tudod, nálunk az igazi nagy probléma a karbantartás kérdése... A bratislavai II. számú villanytelepen az üzemzavar következtében a kiesés az 1966 évi 0.78 MW-ról 2 MW-ra nőtt. Két évvel ezelőtt az üzem áttért az űj irányítási rendszer gyakorlati megvalósítására. Már a kezdeti eredmények is biztatók voltak. A felettes szervek azonban nyilván nem szeretik, ha a vállalat egyik üzeme „kiugrik" a mezőnyből, ha szakít a jól bevált szürke középszinttel, ezért 1967-ben néhány bürokratikus-admiaisztratív intézkedéssel „sikerült" megfékezni a II. számú üzem lendületét. „Sikerült" elvenni a dolgozók kedvét, lehűteni lelkesedésüket. A felettes szerv csatát nyert, és hogy győzelmét betetőzze: centralizálta a karbantartást. • ELKÉPZELHETETLEN energiák feszülnek a vezetékben, Kisgépesítés akadályokkal tüz es víz egyesüléséből születik az áram, emberi izmok mozdulnak, lángnyelvek tombolnak a kazánokban, mindent elsöprő erejű gőz rohan a turbogenerátor felé azért, hogy bekapcsolhasd a tévét, hogy megfőzd az illatos feketédet, hogy az állólámpa fényétől ölelve pihend ki munkás napod fáradalmait. Ha itt egy csavar meglazul, ha itt valami megpattan, a szolgaságba kényszerített erő gyilkos dühvel szabadul ki bilincseiből és megöli urát, az embert. A karbantartók kétharmadát kivonták az üzemből és megalakították a központi karbantartó részleget. Mi ennek a következménye? Például az a furcsa helyzet, hogy amikor két ventillátor elromlik, az egyiket az üzemi, a másikat a központi karbantartó javítja meg. Csakhogy a központi karbantartó „kiszállását" előzőleg kérelmezni kell egy helyen ... két helyen ... sok helyen, mikor milyen a hangulat, mikor ki van „házon kívül". Helyesnek tartják ezt az üzem dolgozói? Nem! Gazdaságos ez? Nem! A matematika kérlelhetetlen objektivitásával bizonyítható az ilyen irányú centralizáció gazdasági hátrányai De az üzem messze van a felettes szervtől. Anynyira messze, hogy a dolgozók szava teljesen hatástalan marad. A felettes szerv így „akarja", így döntött, és régi tétel, hogy Roma locuta, causa finltal Ennek következménye látható a kisgépesltésben is. Az üzem dolgozói belenyugodtak abba, hogy nincs beleszólásuk a beruházásba, a nagygépesítésbe, a szociális létesítmények tervezésébe (pedig ezen a téren is jó lenne meghallgatni a dolgozók véleményét!), de a karbantartók öszszevonása megbénítja a kisgépesítést is. Ennek hátrányát pedig nemcsak az üzem dolgozói érzik meg, hanem szenvednek miatta például az üzem környékén élő polgárok is. Konkrét példaként szeretném megemlíteni a „hangtompítók ügyét". Amikor a kazánokban túlnyomás keletkezik, a gőz a tetőszelepen át távozik, és olyan nagy buzgalommal igyekszik a szabadba, hogy nagy igyekezetében üvölt, sikolt, bőg. Képzeljük el ezt a hangorkánt éjszaka (esetleg többször is), képzeljük el, hány álmából felriadt kisgyermeket kell újra elaltatni, hány öreg, beteg ember szívére kell borogatást rakni, hány ideges alvó ébred fel legmélyebb álmából s reggelig már csak álmatlanul forog az ágyában. Fabana mérnök éppen erre gondolt, amikor kidolgozta a hangtompítókat, amelyek valóban minimumra csökkentenék ezt a zajt. De a központi karbantartó részleg nem ér rá Ilyen semmiségekkel törődni, a „házi" karbantartók viszont alig győzik biztosítani az üzem zavartalanságát. De hát igaz is — miért akar éppen a „kettes üzem" kiválni? Miért gyötrik örökösen a fenti szerveket valami ötlettel, újítással? Miért nem akarnak belenyugodni, hogy a felettes szerv csalhatatlan és tévedhetetlen?! Na, mit akarsz még tudni? Dubček? írd meg, hogy mi, « bratislavai „kettes" dolgozói kivétel nélkül (ezt így írd, ritkítva) támogatjuk a pártot, az elnökséget! Írd meg, hogy ezen a téren nálunk nincs különbség párttag és pártonkívüli között. Ezt így akarja a melős, meg a mérnök is. És írd meg, hogy aki itt a szocializmus, a párt ellen merne támadni, annak a fejére ütnénk. Ami itt történik, az a mi ügyünk, azért támogatjuk, mert a szocializmust, a demokráciát, a humanizmust akarjuk! Ám nemzetközi szinten sem szeretjük, ha valaki a „felettes hatóság" pózában tetszeleg! Megírtam elvtársak, úgy, ahogy kívántátok. Nem szépítettem semmit, mert éltem köztetek, és tudom, hogy nein szeretitek a szóvirágokat. Boldogan tolmácsolom a párt felé is azt, amit üzentetek, de én is őszinte leszek! Hallottam valamit, ami nem tetszik nekem! Nevezetesen, hogy akadnak (csak „akadnak"), akik félreértik a demokratizálódást, akik a mester figyelmeztetésére azzal válaszolnak, hogy „ha nem tetszik, már itt sem vagyok!" És ez nem méltó a demokráciához, ez nem méltó a „ketteshez"! A fegyelem az igazi szocialista demokrácia alapja, és a fegyelem a villanytelepen egyenlő a biztonsággal, az élettel! Mi mindnyájan csak úgy, csak azzal támogathatjuk a pártot, csak akkor valósíthatjuk meg a januári plénum által megfogalmazott elveket, csak akkor teljesíthetjük az akcióprogramban meghatározott feladatokat, ha szabad, szocialista emberekhez méltó fegyelemmel teljesítjük kötelességeinket, ha munkánkkal, magatartásunkkal erősítjük pártunk és hazánk tekintélyét. Mert eljött végre az idő, amikor a szocializmus nem szavakat, hanem tetteket, helytállást, emberséget követel! AMIKOR este bekapcsolod a tévét, vagy az állólámpa sárga fénykörébe nézel, gondolj azokra, akik elküldik otthonodba a megbilincselt energiát. Gondolj rájuk szeretettel, mert megérdemlik! PÉTERFI GYULA Tisztségviselés és felelősség Ismertem egy embert, aki előbb HNB-elnök volt, majd — miután belátta, hogy ez a tisztség nem való neki — járási funkcionárius lett. Űj beosztása azonban szintén nem felelt meg neki, ezért egy idő után EFSZ-elnöki tisztséggel bízták meg. Bár csak három évig vezette a járás egyik falujának szövetkezetét, ám ez a rövid idő is elegendő volt neki arra, hogy a közöst teljes csődbe juttassa. Üj helyet kellett tehát keresnie. S talált is: ismét egy szövetkezet élére került — két faluval odébb. Ám itt sem maradt tovább a tisztségben, mint előző helyén. S természetesen az eredmény sem lehetett más, mint a szövetkezet elzüllesztése, hiszen rátermettsége és hivatástudata nem változott meg. Sajnos, ez a példa nem egyedülálló, még csak nem is a legelrettentőbbek közül való. Talán sehol a világon nem nyújtott'a társadalom annyi lehetőséget, mint nálunk arra, hogy egyesek úgyszólván mindenben (beleértve az óriási felelősséggel járó tisztségeket is) — „szerencsét próbáljanak". Persze az ilyen „szerencsepróbálásból" csak szerencsétlenség származhatott. Mégpedig mind az egyén, mind a társadalom számára. De főleg az utóbbi vallotta kárát. Az ilyen egyén felelősségre vonása ugyanis rendszerint elmaradt. Az okozott kár megtérítéséről még akkor sem lehetett szó, ha netán leleplezték az illetőt. Az anyagi károk azáltal nem térültek meg, hogy a garázdálkodó egy-két évre rács mögé került. Az erkölcsi károkról nem is beszélve! Közismert tény például, hogy milyen demoralizáló hatást váltott ki az ilyen egyének „működése", hisz ahol a tisztségviselők nélkülözték a felelősségtudatot, ott az előbb-utóbb a dolgozókból is kiveszett. Ezekután érthető, 'hogy pártunk akcióprogramja — egyéb torzulások mellett — ennek a rendkívül komoly fogyatékosságnak a felszámolásáról sem feledkezik meg: „Szükséges, hogy mindenütt, az irányítás minden fokán, a pártban, az állami és a gazdasági szervekben, valamint a társadalmi szervezetekben tisztázzuk, melyik szerv és melyik funkcionárius vagy felelős dolgozó tulajdonképpen miért is felel... Alapvető politikai mércénkké váljon az egyes funkcionáriusok állásfoglalása az üj feladatokhoz és módszerekhez és az új politika megvalósításának képessége." Űgy véljük, ha ehhez fogunk igazodni a gyakorlatban, akkor a fenti hibák többé nem fordulhatnak elő. FÜLÖP IMRE MUDr. Dionýz Blaškovičot soksok alkalommal láthattuk tudományos konferenciákon, nemzetközi szimpozionokon, sajtótájékoztatókon, a Szlovák Tudományos Akadémia különféle rendezvényein. Bár csak 55 éves (1913. augusztus 2-án született) — el sem hinnénk, hogy már Ilyen „idős" —, nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is a legkiválóbb virológusok közé tartozik. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy nem csupán a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia rendes tagja, ez idő szerint a SZTA alelnöke és a CSTA elnökségi tagja, hanem a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, valamint a New York-i Tudományos Akadémia és a Halle—Saale-i Leopoldina Német Természettudományos Akadémia is tagjai közé választotta, a Német Tudományos Akadémia pedig a Max Planck aranyére-mmel tüntette ki. Mi emelte ki Dionýz BlaškoviCot nemzetközi viszonylatban is elismert tudóssá? Következetes kutatómunkája, amelyet kezdettől a bakteriológiára összpontosított. A Gram-negatív baktériumok patogenézisével, valamint élettani és biokémiai tulajdonságainak vizsgálatával összefüggő munkája nemcsak új utakat mutatott az e téren végzendő kutatás számára, hanem számos gyakorlati kihatása is volt. A jubiláns 1948-tól a virológia szakaszán, azaz az élő és élettelen világ határán elhelyezkedő legegyszerűbb élőlények kutatásával foglakozik. Tevékenységének középpontjában a vírusos fertőzések laboratóriumi diagnosztikája, az influenza-vírusok ökológiája és a kullancsok okozta agyvelőgyulladás kutatása áll. Ezen a téren számos eredeti megfigyelést és felfedezést tett. Köteteket tesznek ki tudományos értekezései is, amelyeket saját maga, vagy munkatársaival közösen írt. Eredeti munkáinak száma eléri a százhúszat, nagyrészük külföldi szaklapokban is megjelent. A ma is fiatalos külsejű Dionýz Blaškovič akadémikus a vírusok rettegett ellensége. Egyre újabb ismeretekkel gazdagítja az ellenük irányuló tudományos harcot, számos új vírusvadászt nevelt fel, az általa vezetett Virológiái Intézet a vírusbetegségek legyőzésének egyik erős bástyája. DÓSA JÓZSEF t a 5 $ j üt Vasárnap luxus lenne? Érsekújvár is hatalmas ütemben fejlődik, épül. Az emberi akarat és szorgalom modern, szép várossá varázsolta ezt az egykori mezőgazdasági városkát. A város lakossága a vasár- és ünnepnapokat különféleképpen tölti. Egyesek pihennek, mások kirándulnak, ismerőseiket keresik fel, vagy kimennek hozzátartozóik sírjához a temetőbe. Vagyis mennének, ha ... A városban vasárnap — sajnos — nincs menetrendszerű autóbuszközlekedés, így az emberek kénytelenek 3—4 kilométert is gyalogolni. Természetesen zúgolódnak. De ha közlekednek az autóbuszok vasárnaponként pl. Léván és Párkányban, miért ne közlekedhetnének Űjvárott is? Kelecsényi János Bonyodalom az autóbuszmegálló körül A terebesi járásban fekvő Szirénfalva a volt nagykaposi járás legelmaradottabb községei közé tartozott. A községbe vezető út is csak 1954-ben épült a lakosság közreműködésével. Azóta sok idő telt el, a mi községünk is fejlődött, kaptunk autóbuszjáratot is egy megállóhellyel. Sokan járnak tőlünk autóbusszal munkába. A dolgozók kérésére kérvényt adtunk be, hogy a Cserepes utcai új házaknál létesítsenek egy második autóbuszmegállót. Több bizottság járt kint a kérvény jogosságának felülvizsgálására, majd ez év májusában szóban jóváhagyták kérésünket, s megígérték, megkapjuk a jegyzőkönyvet is. Ám ez csak ígéret maradt. Ujabb panaszunkra a JNB közlekedési ügyosztálya közölte, hogy jóváhagyja a második megállót. Az autóbuszsofőrök azonban más utasítást kaptak. Az első megállót töröltek és most csak az újonnan engedélyezett második megállónál állnak meg a kocsik. A lakosság természetesen elégedetlen ezzel az intézkedéssel és a HNB funkcionáriusait szidja. Pedig ebben az esetben a HNB-t igazságtalanul érik a vádak. A JNB közlekedési ügyosztályának kellene közbelépnie, hogy határozatát az autóbuszsofőrök is megkapják és be is tartsák, mert a mai helyzet a község lakóinak problémáját nem oldja meg. Jakab Sándnr HNB-elnök KÖZBENJÁRTUNK OBJEKTÍV NEHÉZSÉGEKRŐL VAN SZÓ „Szép kezdet folytatás nélkül" címmel írt bíráló cikket lapunk július 12-i számában S. L. Egyebek közt ezt írta: „Losonc új negyede a Pionír-berek. Az új lakótelep szép bérházai már két éve kényelmes lakást biztosítanak közel ezer családnak. A lakóházak felépültek, de a lakótelep tervezett tartozékai, a középületek, az óvoda, a bölcsőde, a kultúrhelyiség és az üzlethelyiségek még nem. A lakók azt is joggal panaszolják, hogy a környezet sem szépül. A város által beígért 1200 darab facsemete kiültetése még el sem kezdődött." Megkaptuk a losonci Városi Nemzeti Bizottság válaszát, amely a bírálatot alapjában indokoltnak találta. Ismerteti, hogy a Losonci Építkezési Vállalat csak a város lakosainak és a VNB-nek többszöri sürgetésére rakta le az üzlet építéséhez szükséges alapot, illetve ásta ki az óvoda és a bölcsőde alapjának helyét. Ám, ennél többet nem tett, mivel állítólag nincs rá kapacitása. Kapacitásait a lakóházak építésére fordítja — az Építkezésügyl Minisztérium rendelete értelmében. A válasz a bírálatnak a parkosításra vonatkozó részével kapcsolatban megjegyzi, hogy az a tervben nincs benne. A terv csak a terep elsimítását és füvesítését írja elő s az már meg is történt. A cikkben említett 1200 facsemetéről a VNB-nek nincs tudomása. LESZ ELÉG SZÓDAVÍZ Július 7-i számunkban Mátyus Sándor kassai olvasónk bíráló cikket írt Kassa város szódavízhiányáról. Egyebek közt ez állt a cikkben: „Amióta a szódavízgyártást az itteni sörgyár vette át, nehezen kapható szódavíz. Hiába kerestem heteken át, mégsem kaptam. Még a gyár Dimitrov utcai elárusító helyén sem." A bírálatra a Kelet-szlovákiai Sör- és Szódavízgyár válaszolt. A válasz is megerősíti olvasónk állítását. A meleg nyári napokban Kassán valóban hiánycikk a szódavíz — főleg félliteres üvegben. A gyár gépi berendezése csak a rendes kereslet kielégítésére képes. A hiány további oka az volt, hogy a gyértők nem rendelkeztek elegendő, a gyártáshoz szükséges ivóvízzel sem, mivel a rendkívüli hőség idején ebből is lényegesen több fogyott, mint máskor. Azt is megtudtuk, hogy a gyár bővíti termelési kapacitását. 1968. VIII. 2. 12