Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-20 / 230. szám, kedd

Kongresszusi küldött EGY HálÁBAN ÉLÜNK P£i; ISTVÁN, a Galántai Útfenntartó Vállalat Igazgatója a kongresszustól a demokratizálódási folyamat és a párt vezető szerepének a megerősítését várja. Ugyanakkor a gazdasági helyzet javulását is, mert a szocializmusban a demokratizálódási folyamat csak így, a jólét megteremtésével kapja meg igazi jelentőségét. A nemzetiségi kérdés megoldását illetően az a nézete, hogy feltétlenül be kell venni az alkotmányba, hogy a nemzetiségi kisebbség, tehát a magyar kisebbség ls alkotó részét képezze államunknak. Ha ezt nem rögzítik le az alkotmányban, akkor a kérdést csak félig oldják meg. Nagyon reméli, hogy a kongresszus a teljes megoldás mellett száll síkra. A Matica slovenskával kapcsolatban az a véleménye, hogy mindenütt, ahol arra szükség mutatkozik, alakuljon meg, és a vegyes lakosságú területeken működjön együtt a CSEMADOK-kal. A két kulturális szervezet között fejlődjön ki nemes verseny, melyik tud a község lakosságának szebb, nemesebb szocialista kultúrát nyújtani. Tehát feltétlenül kell, hogy segítsék egymást és óvakodjanak attól, hogy egymás közt ellentéteket szítsanak. Az utóbbi ugyanis könynyebb, mint ahogyan a kazlat meggyújtani is könnyebb, mint összerakni. Az igazgató konkrét példával ls szolgál. Üzemükben a 132 alkalmazott közt 60 százalék magyar és 40 százalék szlovák. Eddig a legnagyobb összhang uralkodott köztük, nem a nemzetiséget, hanem mindig az elvégzett munkát tartották szem előtt. Nemrégiben mégis az összüzemí gyűlésen az egyik szlovák felszólaló olyan hangot ütött meg, amely merőben szokatlan volt, nem az együttműködés, hanem az ellentétek szítását szolgálta. Szerencse, éppen egy szlovák elvtárs utasította rendre és terelte a vitát rendes mederbe. Arra a kérdésre, hogyan működik az üzem, azt a választ kapom, hogy kerületi méretben is figyelemre méltó eredményt értek el. így 1964-ben első helyre kerültek, 1965—66-ban a második, majd a harmadik helyezést érték el. Ami a munkabért illeti, ebben az esztendőben az első fél évben egy munkás átlagos keresete 1560 korona volt. Az iskolaüggyel kapcsolatban járási viszonylatban az a helyzet, hogy a magyar középiskola diákjai szétszórva, négy helyen tanulnak, ami a magyar tanárok munkáját nagyon megnehezíti. Ezt annál inkább is állíthatja, mert ismeri az ottani viszonyokat, 6 maga is két éven át fizikát, matematikát tanított. Éppen ezért úgy véli, hogy a régi tervet, amely egy 18 tantermes iskola építését irányozza elő, meg kell végre valósítani. A rendes korszerű iskolában a tanulók könnyebben megtanulják a tananyagot, köztük a szlovák nyelvet is, amelynek elsajátítását a magyar tanulók számára nélkülözhetetlennek tartja. Pék István igazgató befejezésül még fontosnak tartja, hogy Smrkovský elvtársra hivatkozzon, aki egyetlen beszédében sem feledkezik meg a kisebbségről, és minduntalan hangsúlyozza, hogy a nemzetiségeknek már azért is meg kell adnia minden jogot, hogy Csehszlovákiát a hazájuknak tekintsék. Reméli, ez a szellem hatja majd át a kongresszust. SZABÓ BÉLA Baj, ha kevés, Beszélgetés RUDOLF VELCIK elvtárssal, a bratislavai Zelenina üzem igazgatóhelyettesével A zöldség évről évre sok gondot okoz. Sok termett belőle? A felvásárló üzemek nem veszik át, komposztba kerül. Ha kevés a kínálat, akkor meg a piacon nincs választék és borsosak az árak. Az idei évben ts így vagyunk ezzel. A korát zöldségfélék későn kerültek a fogyasztóhoz, s bizony a minőségben és a választékban is sok kifogásolni való akadt. A jelenlegi helyzet némi javulást mutat, de a múlt évhez viszonyítva a kínálat jóval gyengébb. Ezekre a problémákra kértünk választ Rudolf Velőik elvtárstól. + Milyen a jelenlegi zöldségellátás? — Ott kezdeném, hogy körzetünkbe Szlovákia fővárosa, Bratislava és környéke, a galántai, a dunaszerdahelyi, a senicai és a trnavai járás tartozik. A Jelenlegi zöldségellátást illetően a korábbi helyzetből kell kiindulnom. Mint ismeretes az Idei tavasz nem kedvezett a zöldségtermelőknek. Így volt ez külföldön is, úgy hogy az importált zöldségfélék is későn érkeztek meg. De hogy szemléltetőbb legyen; a tervezett 10 306 tonna zöldség helyett az első félévben csak 8505 tonnát tudtunk felvásárolni s ez kétségtelen a piacon is visszatükröződött. A múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva a kínálat 1907 tonnával volt kevesebb. Amint mondani szokták a baj nem Jár egyedül. A káposztaféléket meglepte a levéltetű, s így kelkáposzta, és karfiol úgymond alig volt a piacon. Június végétől a zöldségellátás terén javulás állt be. Karfiolt, kelkáposztát Hradec Královéból és import útján kapunk. Jobb az ellátás a paradicsom, uborka, paprika és a leveszöldségek terén is. Persze ezek nagy részét külföldről hozzuk be, épp úgy mint a dinnyét, amelyből augusztusban összesen 213 tonnát kapunk. + Mi az oka annak, hogy a zöldségfélék minőségére az Idén sok a panasz? — Körzetünkben sikerült el érni, hogy néhány üzlet már közvetlen a termelőtől kapja a zöldséget. Am az Idén — amin* említettem — más körzetekből és külföldről kapjuk a szállítmányokat s ez kétségtelenül a minőségen nyomot hagy. A paprika fonnyadt, a dinnye nem teljesen érett, stb. Van azonban lehetőség arra, hogy az ilyen árut alacsonyabb árkategóriába soroljuk. — így van ez minden évben. A nyári hónapokban — amikor nálunk is van elég gyümölcs — kevesebbet kapunk mint a többi hónapokban. A közeljövőben 20 tonna citromot, 40 tonna narancsot és 70 tonna banánt várunk. Nem mentegetődzés képpen mondom, de az említett gyümölcsökből csak annyit dobhatunk piacra, amennyit külkereskedelmi vállalatunk, a Koospol behozat. Azt pedig mondanom sem kell, hogy sok esetben ez is deviza kéndése. + Több járásban azt hallani, hogy a Zelenina üzemet a kínált zöldséget és gyümölcsöt nem akarják felvásárolni. Ml a helyzet Önöknél? — Tudomásom szerint körzetünkben hasonló panasz nincs. Egyébként is ha a mezőgazda^ baj, ha sok + Miből mutatkozik a legnagyobb hiány? — Fokhagymából. Az Idei termés olyan kevés, hogy kilóját 20 koronáért vásároljuk fel. Bezzeg két évvel ezelőtt annyi volt belőle, hogy nem tudtunk vele mit kezdeni. Az érsekújváriak a fokhagymát is megszárították és megőrölték, akár a paprikát, s így hozták forgalomba. Nagy volt a készletünk s az állami bank nyomására áron alul kellett eladnunk. S milyen jó lenne ez ma ... + Ml a helyzet a gyümölcs terén? — Ott kell kezdenem, mint a zöldségnél. Az első félév felvásárlási tervét csak 59,3 százalékra teljesítettük. Az év hét hónapjában cseresznyéből 592, barackból 2800 tonnával kevesebbet vásároltunk fel, mint ahogy terveztük. Ez a mostoha időjárásnak tudható be. A jelenlegi helyzet biztatóbb. Szilvából, almából és körtéből nincs hiány, őszibarackot és szőlőt importálunk. Még ebben a hónapban 300 tonna őszibarackot és 28 vagon szőlőt kapunk, a tervezett 8 vagon helyett. + Déli gyümölcsből mintha hiány mutatkozna? sági üzemektől nem vesszük át a szerződésileg lekötött árut, ellenértékét kötelesek vagyunk kifizetni. így tehát nem érdekünk, hogy az árut ne vegyük át, mivel ez nekünk okozna veszteséget. • Burgonyából nem mutatkozik hiány? — Nem. Pontosabbat azonban csak pár nap múlva mondhatok. Ugyanis a mi rajonunkban kevés burgonya terem s ezért Csehországból és Lengyelországból hozzuk be. Végleges megállapodásra még nem került sor. Szerintem mind az ősszel, mind pedig a téli hónapokban lesz elég burgonya. • Mivel magyarázza, hogy egyes vidékeken bizonyos termékekből hiány van, míg másutt felesleg mutatkozik? — önálló üzemeket alkotunk. Én nem tudhatom, hogy például Zilinán vagy másutt mi a helyzet. 1960-ban ugyanis a bratislavai főigazgatóságot felszámolták. Prága messze van, s mire operatív intézkedés történik, már késő. A föderatív rendezés bizonyára jobb helyzetet teremt majd a gyümölcs és zöldségellátás terén ls. NÉMETH JÁNOS Január óta már többször bevallottuk, hogy bizony gazdasági helyzetünk nagyon Ingatag. Mi tagadás, idáig jutottunk. De arről is sokan — szakemberek és laikusok — beszélnek, hogy a jövőben annak kedvez majd a szerencse, aki meg tudja fogni a dolog végét, mert az állami dotációkra nem lehet már számítani. Úgy gondolom, nagyon ls helyénvaló, hogy az igazság eme formája is megvalósuljon. Az utóbbi Időben gyakori vita tárgya az emberek munkamorálja. Részben érthetetlen, hogy egy szocialista országban, ahol „minden a miénk", csak „így" dolgozunk. Jitka Škaloudová kolléganőm a Mladá fronta egyik számában nagyon érdekes beszélgetést jegyzett fel, amelynek az volt a lényege, hogy egy belga kommunista turista elcsodálkozik lanyha munkakedvünk felett. Hátha még az a bizonyos belga látta volna, hogy a mi lakótelepünkön, a gyermekjátszóteret kerek két esztendeje építik és még a felénél sem tartanak, ha látta volna, hogv a baggeres nap mint nap eljön, járatja a motort és eltűnik sörözni, vagy hogy ugyanitt az ívlámpákat egy évvel ezelőtt lerakták és most meg szedik fel — de minek soroljam, bizonyára valamennyien tudnának hasonló példákat felhozni. Ugyanakkor, ha mélyebben elgondolom, nem ls csodálkozom, hogy sokan valóban elveszítették munkakedvüket. Mert hiszen nézzük csak: nálunk a kétkezi munkásnak hat elemivel magasabb fizetése volt, mint egy kezdő mérnöknek, a tahftő ugyanannyit kapott, mint az orvos, a lakatos többet, mint a mestere stb. De ez még nem elég. Azon túlmenően, hogy nem tettünk különbséget az egyes szakágazatok között, hanem minden embert egyforma mércével mértünk. A jó lakatos annyit kapott, mint a rossz, a kiváló orvos annyit, mint a gyengébb, az órabér nem tett különbséget szakértelem és „szakértelem" között. Márpedig ahhoz nem fér kétség, hogy egyikünk tehetségesebb, szorgalmasabb, alaposabb, gyorsabb felfogású stb., mint a másik. Ha pedig ez fgy van, akkor az igazság megköveteli, hogy ezt a különbséget az anyagiakban is érzékeltessük. Különben a „Jók" elveszítik kedvüket, a „rosszak" viszont nem igyekeznek. Minek? Hiszen mindnyájan „egyformák" vagyunk. termelést és figyelembe veszi a piac igényét." Ezt a mondatot gazdaságunk több ágazatára vonatkoztathatjuk. Nekem a szövetkezetek jutottak az eszembe: a termelő-, a fogyasztási szövetkezetek és a szolgáltatások. Ügy vélem, éppen ezen a téren tárhatjuk fel a lehetőségek aranybányáját. A Libereci Arumintavásáron a szövetkezetek csaknem négya szövetkezet bevételéből kellett fizetni. Minderről múlt időben beszélek — mert nagyon hiszem, hogy ez hamarosan a múltté lesz —, holott tudom, hogy ezen a téren gyökeres változásra még nem került sor. Ladislav Smrčka, a Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöke elmondta, hogy a szövetkezetek létjogosultsága megalapozott. Az emberekből még nem A lehetőségek aranybányája Január. Lelkesedéssel fogadtuk. Azt hiszem elsősorban azért, mert igazságosnak véltük a progresszív erők célkitűzéseit. A rákövetkező hónapokban sokat politizáltunk, bíráltunk, polemizáltunk, élveztük szabadságunkat. Ez mind helyén és rendjén való. Csakhogy úgy gondolom, legfőbb ideje elkezdeni a komoly munkát. Nemcsak azért, mert az ágcsernyői és a bratislavai tárgyalások megnyugtattak bennünket, nemcsak azért, mert a XIV. rendkívüli pártkongresszus küszöbén állunk, hanem elsősorban azért, mert gazdasági bizonyosság nélkül képtelenek leszünk megőrizni szabadságunkat, függetlenségünket, képtelenek leszünk a demokratizálás folyamatának maradéktalan véghezvivésére. Tehát valóban rajtunk múlik, milyen lesz az országunk, rajtunk múlik, hogyan fogunk élni. Tudatában vagyunk annak, hogy tennivalónk számtalan. De azt ls tudnunk kell, hogy ugyanakkor a lehetőségeink is szinte korlátlanok. Én ma a lehetőségek egyikéről akarok szólni. A Cseh Nemzeti Tanács július 31-én megtartott üléséről kiadott anyagából megragadott egy gondolat: „Bátor, szocialista vállalkozó szellemre van szükségünk, amely háttérbe szorítja az alacsony hatásfokú órás sajtóértekezletet tartottak. A vita nem akart véget érni. Nem csoda, hiszen probléma van bőven, uyanakkor itt lehetőség nyílt az elmélet és a gyakorlat konfrontálására, mert a kiállítás területének csaknem a felét a szövetkezetek foglalták el. Ezen az értekezleten jegyeztem fel néhány gondolatot, amelyek fölött érdemes töprengeni. Ha a termelőszövetkezetekről akarunk beszélni, elsősorban tudnunk kell, hogy országunkban az iparosmunkának meszszemenő hagyománya van. Az utóbbi húsz évben mindent megtettünk azért, hogy ezt ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban ls megtagadjuk. A meglevő szövetkezetekben is sorozatgyártásra törekedtünk, ami ugyan meglehet, hogy hozzájárult a gyártás Jövedelmezőségéhez, de eltörölte azt, ami az iparost iparossá tette — az alkotókészséget. A kézművesek ugyanoda jutottak, ahova a gyári munkások: minden fantázia nélkül ontották a prototípusok által megszabott készítményeket. De ez még mind nem elég: olyan adót vetettünk kl rájuk, amely gátolta újabb szövetkezetek létrejöttét és a meglevőkben kiölte a kezdeményezést. Ehhez a „nagyszerű találmányunkhoz" egy hatalmas adminisztrációs apparátusra volt szükség, amelyet természetesen veszett ki a vállalkozó szellem. Január óta számtalan új szövetkezet alakult, amelyeknek készítményeire az államnak szüksége van. Ugyanakkor többen hangsúlyozták, amennyiben a pillanatnyi helyzet hamarosan nem változik meg, kétséges, hogy a szövetkezetek léte és termelése hathatósan hozzájárul a népgazdaság fellendítéséhez. Elég sok fogyatékosság mutatkozik a tanuló-utánpótlásban is. A múlt hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos szakmákban két nemzedék is kiesett. A fiataloknak nincs viszonyuk az iparhoz. Ahhoz, hogy újfent megszerezzük őket, előnyökét kell számukra biztosítanunk. Elsősorban megfelelő előkészítést már az alapiskolákban, másodsorban lnternátusokat, szociális kedvezményeket stb. A következő példa ls azt bizonyltja, hogy a nemzeti bizottságok gyakran helytelenül irányítják a termelőszövetkezeteket: egy csehországi kisvárosban, ahol a szíjgyártásnak hagyománya van, a múlt évben húsz Inast vehettek fel. A nemzeti bizottság azonban meghatározta, hogy csak lányokat. Ugyanakkor jelentkezett egy fiú, akinek édesapja ls szíjgyártó volt és a szakmához vonzalmat érzett. A szövetkezet vezetőségének minden igyekezete ellenére sem sikerült átültetnie, hogy a fiú ranoncviszonyba kerüljön. Nem kételkedem abban, hogy ilyen példa akadna több is. A jövőben szükség lesz a nagyobb integrációra is. Nem szabad szem elől tévesztenünk a cseh és a szlovák szövetkezetek együttműködésének fontosságát sem, hiszen hagyományilag is kiegészítik egymást: Szlovákia területén többnyire textilés bőrfeldolgozó, Csehországban viszont fém- és famegművelő szövetkezetek vannak. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyarlakta délvidéken a szövetkezeti mozgalom bizony nem éri el a kívánt szintet: ágazatilag, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Az új gazdasági rendszer megköveteli azt is, hogy a szövetkezeteknek módot adjunk az önálló anyagbeszerzésre, üzletkötésre, devizaszerzésre, érdek szerinti csoportosulásra stb. Szövetkezeteink életképesek, csak nem szabad őket egy kanál vízbe belefojtanunk. A nem- > zetl bizottságoknak nemcsak az a kötelességük, hogy támogassák a meglevőket, hanem a megalakulókat ls. A központi szerveknek nagy gondot kellene fordítaniuk Szlovákiára és különösképpen a magyarlakta vidékre. Természetesen a kezdeményezésnek alulról keli jönnie. A szövetkezeti mozgalom kibontakozása nagyban hozzájárulna a munkaerő-vándorlás beszüntetéséhez is. Mindez, amit elmondtam, vonatkozik a szolgáltatásokra is. A lehetőségek aranybányája — írásomnak ezt a címet adtam. Azért választottam ezt a címet, mert a Libereci Arumintavásáron meggyőződtem arról, hogy a szövetkezetek előtt valóban kiaknázatlan lehetőségek állnak. Az sem véletlen, hogy a kezdet kezdetén a munkamorálról beszéltem. Ügy gondolom ugyanis, hogy az emberek munka Iránti viszonya akkor mélyül el, amikor önmagukat adhatják, amikor elképzeléseik megvalósulását látják, s mindez visszatükröződik anvagi megalapozottságukban Is. OZORAI KATALIN 1968. VIII. 2 t