Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-12 / 191. szám, péntek

Olvasónk bizonyóra nagy érdeklődéssel kísérte Ota Sik akadémikus, miniszterelnők-hehelyettes előadássorozatát a televízióban. A közvélemény először kap átfogó és igazi képet arról, milyen is az ország gazdasági helyzete és lakosainak életszínvonala. Ezért határoztunk úgy, hogy Sik elvtárs előadásait lapunk ismertetni fogja. A sorozat első három részét az alábbiakban teljes egészében bocsátjuk olvasónk rendelkezésére. Beruházás Gazdaságunk a múltban túlsúlyban extenzív módon fejlődött. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoktól elvontuk a nyereséget, de a leírások nagyobbik részét is, és ezeket az eszközöket gyárak építésére használtuk fel. Ezért a megzatok (elektronika, vegyipar, műszeripar] fejlevő üzemeket nem tudtuk korszerűsíteni, nem lékenységgel biztosítani. Gyakran az új üzemekben sem alkalmazták a világszínvonalú technikát, ráadásul ezekbe az üzemekbe a mezőgazdaságból vagy a háztartásokból szakképzetlen emberek érkeztek, és ennek következtében sokszor alacsonyabb munkatermelékenységet értek el, mint a régi üzemekben, ahol túlsúlyban elavult gépeket üzemeltettek. A korszerűsítés rovására történő beruházás t\ gyári berendezések műszaki színvonalának elmaradottságához vezetett. Ezt a helyzetet tükrözik a következő adatok: 1963-ban a gépek 57 százaléka elhasználódott volt. 1957-ben a tízévesnél régebbi gépek értéke 15 milliárd koronát tett ki, 1963-ban pedig már 28 milliárd koronát. Különösen elöregedett a géppark a közszükségleti iparban, ahol a hatvanas évek közepén az összes gépi berendezés 3/4 része elhasználódott volt. Sok közszükségleti ipari tizemben még 60, sőt 80 éves gépeket is működtetnek. Hová tettük a pénzt? Nem a huszadik századra, nem a kezdődő technikai forradalomra jellemző termelési ágazatok (elektronika, vegyipar, műszeripar) fejlesztésébe fektettük a pénzt, hanem túlsúlyban a bányászatba, a kohászatba, a nehézgépiparba stb. Természetesen minden ország fejleszti ezeket az ágazatokat, mi azonban a nehézipart túldimenzáltuk. 1948-ban a nehézipari ágazatokra fordítottuk a beruházások 35 százalékát, 1963-ban a 44,5 százalékát és 1986ban pedig több mint 47 százalékát. A nehézipar ekkora bővítése a mi országunkban elviselhetetlen. S hogy erre mégis sor került, az a tudományos alapot nélkülöző döntés és a primitív tervezési módszer következménye volt. Mi ezzel a fejlődéssel létrehoztuk a termelést a termelésért. A nehézipar egyre több acélt igényelt, tehát kohókat kellett építeni. A kohók viszont nehéz konstrukciókat igényeltek, a konstrukciókhoz megint acélra volt szükség, tehát újabb kohókra is — s ez így ment körbe-körbe. Mindig volt fogyasztás, de a végeredmény a lakosság szükségletei szempontjából minimálisnak bizonyult. Ami gyorsan nőtt, az a beruházási igény volt. 1956 — 1960 között 1 korona nemzeti jövedelemnövekedés 2,5 korona beruházást igényelt, 1961 —1965-ben pedig már 9,5 koronát. Ezek az adatok mutatják, mennyire alacsony nálunk « beruházás gazdasagossága. Tíz év alatt azt értük el, hogy a nemzeti jövedelem ugyanakkora növekedéséhez négyszer annyi beruházás kellett. ban a 150 megawatt teljesítményű Yenki atomerőművet 3,5 év alatt építették fel, nálunk a hasonló teljesítményű bohunicei atomerőmű építéséhez 1958-ban láttak hozzá, s mindmáig nem fejezték be. A Nováky II. 220 megawattos hőerőmű 1960—1965 között épült fel, az amerikai Great Rapid 375 megawattos hőerőmű 3 év alatt készült le. 1938-ban egy lakás építé3e téglából 1392 munkaórát igényelt, 26 évvel később, 1964-ben 330 órával többet, vagyis 1720 munkaórát. Egy ipari létesítmény átlagos építési ideje 5 év, vagyis 2—3-szor hosszabb ideig tart, mint a fejlett tőkésországokban. Milyen döbbenetes megdermedése ez az élő és holt munkának, amely hosszú ideig nem ad eredményt! 1967 végén a befejezetlen építkezések értéke több mint 100 milliárd koronát tett ki. A hosszú építkezés egyik oka az, hogy az építőipar és az építőanyagipar fejlesztését sok éven át elhanyagoltuk. Az ember kénytelen azt kérdezni, mire is volt jó a mi tervezésünk? Sok éven keresztül hatalmas kereslet nyilvánult meg a beruházások Iránt, de ennek nem felelt meg a kínálat, az építőipari tevékenység alakulása. Emellett nagyméretű szétforgácsolódás indult meg a beruházási tevékenységben: sok építkezést elkezdtek, de időben nem fejeztek be. Az építőiparban hatalmas műszaki lemaradás tapasztalható. 1963-ban egy-egy ipari dolgozóra számítva 41400 korona, de egy-egy építőipari dolgozó esetében csak 15 400 korona volt az általuk használt gépek és egyéb berendezések értéke, vagyis annyi, mint a mezőgazdaságban. Természetesen munkaerőben is nagy hiány mutatkozott, mert az embereket felszívta az ipar, elsősorban a nehézipar. A munkaerőhiány a fegyelem lazulásához vezetett. Az építőiparban a szakmai összetétel nem felelt meg a szükségleteknek. A szereléseket gyakran késedelmesen, nem jó minőségben és hiányosan végezték. Rossz volt az anyagellátás. Ezért építkezünk lassabban, drágábban és rosszabbul, mint a gazdaságilag fejlett országokban. A helyzeten változtatni kell Az egyoldalú iparfejlesztés, különösen pedig a nehézipar túlzott előnyben részesítése a többi ipari és főleg nem ipari ágazat (iskolaügy, egészségügy, tudomány, kutatás stb.) lemaradasát eredményezte. Aggasztó lemaradás tapasztalható a lakásépítésben. Az európai országok közül 1000 lakosra számítva már csak Portugáliában, Jugoszláviában és Spanyolországban építenek kevesebb lakást, mint nálunk. A mai beruházási struktúra nagy tehetetlenségi erővel rendelkezik. A nehézipar ma is sok beruházást igényei, ami a jelenlegi termelési gazdasági helyzet fenntartásának veszélyét rejti magában. A beruházások megoszlását csak igen nehezen lehet megváltoztatni azon ágazatok javára, amelyeket fejleszteni kellene (közszükségleti ipar, lakásépítés, nem termelő ágazatok). Az új irányításnak ezen a téren kell változást hoznia, ezt azonban nem lesz könnyű elérni. Más tervezési módszerre, a beruházási tevékenység finanszírozásának és hitelezésének megváltoztatására, a külkereskedelmi szubvenciók és dotációk megszüntetésére, az arak arányának újabb meghatározására, az építőipar fejlesztésének jobb ösztönzésére van szükség ahhoz, hogy javíthassuk a termelés struktúráját és fokozhassuk a beruházások hatékonyságát. Termelés A termelésről azelőtt egyoldalúan és nagyon leegyszerűsítve beszéltek. Hangsúlyozták, hogy az egy lakosra jutó széntermelésben 5. helyen állunk Európában, 4. helyen az acéltermelésben, 6. helyen a cementgyártásban. Ennek alapján azt mondták, hogy Csehszlovákia « világ 6—8 legfejlettebb országa közé tartozik. A gazdasági fejlettség szintjét azonban nem mérhetjük néhány kiemelt termék termelési eredményeivel. Ez a tervezési módszer következménye is, mert egyes termékek termelésének mennyiségét előírták és ellenőrizték, a többi terméket viszont csak összességükben vették számba. Ezért a szükségleteket, mind a lakosság, mind a vállalatok szükségleteit, sok tekintetben mindmáig nem tudjuk kielégíteni. A gazdaság fejlettségi szintjét pedig az is mutatja, milyen a változó és növekvő szükségletek kielégítése, vagyis, hogy a termelés miként biztosítja az ún. strukturális változásokat. Ezenkívül persze figyelembe kell v^nni az önköltséget és a termékek minőségét, hogy a termelés nemzetközi viszonylatban is versenyképes -legyen. Ha ilyen átfogó módon tekintünk termelésünkre, akkor látnunk kell termelési költségeink 1 termékeink versenyképe fogyasztása is. Sok anyí készterméket és energh termelői fogyasztás oka berendezések nagyfokú ségleti iparban és az é hatással volt az évekig melési mutató, ami fokc ösztönözte a vállalatoki fogyasztottak, annál na értek el. A vállalatokbi struktúra az anyagigén A tavalyi kormányhatár tolta ezt a helyzetet, a Látlelet gazdaságunk!: v Ota Sik akadémikus, miniszterelnök-h< annak jelentős fogyatékosságait és elmaradottságát. Rossz termelési struktúra Elsősorban a rossz beruházási politika következtében alakult ki a nem megfelelő termelési makrostruktúra. A makrostruktúra az egyes termelési ágak közötti arányokat fejezi ki. Nálunk túlsúlyban van a nehézipar: a kohászat, a bányászat, a nehézgépipar. Más ágak viszont lemaradtak. Keveset fejlődött a kibernetika, az elektronika, ezért az automatizálás ínég csak gyerekcipőben jár. A vegyipar kevés korszerű anyagot (műanyagokat, műszálat) gyárt a gépipar és a közszükségleti Ipar számára, kevés műtrágyát a mezőgazdaság számára. Kevés a korszerű építőanyag. De a kohászatban is kevés a nemes acél, a finom lemez stb. A hatalmas nehézipar ellenére a nemesanyagok többségét be kell hozni. 1964 ben a termelt acélnak több mint a fele az alacsony minőségnek felelt meg, 45 százaléka az ún. közepes minőségnek, s csak nem egész 2 százaléka volt jó minőségű. Még nagyobb fogyatékosságok észlelhetők az ún. mikrostruktúrában. A mikrostruktúra az egyes termékek közötti arányokat fejezi ki az iparágon belül. Sok szükségtelen terméket gyártunk, más szükségleteket azonban nem elégítünk ki. Iparunk nagyon lassan igazodik a változó kereslethez a külföldi piacokon. Az eladhatatlan termékek mennyisége növekszik. Egy felmérés szerint az eladhatatlan áruk mennyisége azért szaporodik, mert a végtermékgyártás nem felel meg a hazai kereslet összetételének (ez 27,2 százalékot tesz ki), nem felel meg a külföldi megrendelők igényeinek (25,6 százalék), vagy nem felel meg a követelményeknek (9,2 százalék). Mindez a társadalom munkájának pazarlását jelenti. Drágán gyártunk Egyre nagyobb lemaradásl tapasztalunk « termelési költségek terén. Relatíve nagyobb dést a munka termelék kötötte. A termelékenys foglalkoztatottra jutó br Egy ilyen szegény ors az uránon, a kaolinon kon kívül más ásványki lentősebb tartalékok és be kell hozni, sokkal gyasztás, mint a nyersa szagokban. Az Egyesült lár brutto termelésre 21 ges energiaforrást haszi kilogrammot. 1000 dollá lünk 435 kilogramm ac USA-ban azonban csak ] mennyi fejlett országba fokozatosan csökkent, n 1964 között 1/7 vei növe A!ac műszaki A bruttó termelés utí műszaki színvonalának 1 A technikai változások raelés növekedését, ezéi ték a műszaki változási gyakran nem talált ter társadalmunk szellemi gépipari termelés több évnél régebbi rajzok s; zede pedig 15 évnél ré 1964-ben 50 termelés műszaki színvonalát viz keknek csak egyharma Ion, másik harmada ko zeti változást igényelt, ki elmaradottság miatt I melésből. A hidraulikus százaléka volt világszíni van befolyásolták 65 gé| vonalát. Az egészségügy ka érte el a világszínvi nek csak 8 százaléka, i százalékkal rövidebb a egy kis országban, ahol túra háromnegyedét gyí Építkezés Luca széke módiára A nehézipari beruházások mindenütt hosszú idő alatt megtérülő befektetések. Csehszlovákiában azonban az építkezés és visszatérülés ideje összehasonlíthatatlanul hosszabb, mint más fejlett országokban. Az Egyesült ÁJlamokA humennei járás ún. éhségvölgyében ülic községben a közelmúltban megnyílt faipari özemben különböző szersi ímo^. nyeleit gyártják. Az üzemben jelenleg 260 dolgozót foglalkoztatnak. K .sőbb — a teljes kiépítés után 5.ÖÖ; dolgozó talU mu^t az új gyárban. tű. Bognár - CSTK f<#.)