Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-02 / 181. szám, kedd

••••••••••• r ••••••••••• y F I i M S! K ••••••••••• ••••••••••• CSODÁLATOS FEJTÖRŐ Mifelénk ördögkulcsnak nevezték. Varázsereje nem volt, de boszorkányos ügyességnek tűnt, ha valaki szét tudta szedni. A művelet különben — ha már megismertük — roppant egyszerű volt, s mi, gyerekek, talán éppen ezért mulattunk olyan jól, amikor felnőtteket is sikerült vele megtréfálnunk. A vastag drótból készült furfangos tákolmány fortélyája nem jött rá mindenki, s mi boldogok voltunk, hogy kifoghattunk az okos nagyokon. Václav Táborskýnak is lehettek ilyen élményei, mert Csodálatos fejtörő című filmjében ő is a felnőtteket akarja megtréfálni — természetesen gyerekhősei révén. Táborský tréfája kegyetlenebb, mint a miénk volt. Nem elégszik meg azzal, hogy a felnőttek nem tudják kinyitni az ördögkulcsot, még azt is rájuk bizonyítja, hogy olykor valóban ügyetlenebbek, mint a gyerekek. A rendező a gyerekek szemével nézi a világot, s ami nekik, a gyerekeknek jó szórakozás, az a felnőtteknek pirongató figyelmeztetés. Az ördögkulcs itt varázserővel bír, valóra váltja a gyerekek kívánságait, s e valóraváltott kívánságok alaposan felkavarják a felnőttek állóvizes hétköznapjait. A tágra nyitott gyermekszem megbámulja a valóságot, de korán észreveszi benne a mindennapos képmutatást, az ostoba tohonyaságot és együgyűséget. Csoda-e aztán, ha elvágyódik ebből a világból, vagy ha már ő is űjra szeretné teremteni, valahogy igazságosabbá varázsolni...?! Bizony, ráférne. KIS NYÁRI BLUES Jiíina, a tizenöt éves nyaraló diáklány másképp romantikus, mint az előbbi film ifjú hősei. Ö már átéli, átszenvedi a valóságot, ő már nem ábrándozik saját és mások sorsának alakulásáról, ő már benne van a sodrásban, saját akaratából mehet előre vagy hátrálhat vissza. Az első szerelem és — természetesen — az első csalódás története ez a film. A szép Jifinának két fiú közt kell választania: az egyik rokonlelkű, szolid fiú, szereti őt, kitartóan, állhatatosan; a másik amolyan ifjú élvhajhász, már tapasztalt, bátor és gátlástalan. Jirina érzi, sejti, hogy csalódni fog, de mégis úgy választ, ahogy félénkei} szerelmes szíve parancsolja. A finomlelkű lány a bakfis kor teljes szenvedélyével éli át a kevés örömet szerző kaland eseményeit, magárahagyatottságában minden jó vagy rossz sokszorosan felfokozódik, s az egésznek tragikus vége lenne, ha nem találna megértő, emberséges partnerre ... Sem a történet, sem a feldolgozás nem jelent újat, viszont önmagában az is érdekes, hogy Jifí Hanibal rendező ilyen érzékeny Jirina-féie lányt választott mai szerelmi története hőséül. Sokan gondolják ugyanis, hogy a mai fiatalságból kiveszett a romantikus érzület. Hanibal a serdülő fiataloknak szánt művével azt akarja bizonyítani, hogy nem ilyen a valóság. Alighanem neki van igaza. A film főszerepét egyébként Andrea Cunderliková játssza, akit az öt lány az ember nyakán című alkotásban bájáért, érzelemkifejező játékáért már megcsodáltunk. Ezúttal kicsit halványabbak játékszínei. Itt ott kicsit modoros, de erről — a beállításokból és a felvevőgép mozgásából ítélve — nemcsak ő tehet. Kortársainak minden bizonnyal így is tetszeni fog. BETEGESEN SZOMORÚ HERCEGNŐ Ez is ifjúsági film. S ha hozzátesszük, hogy Bofivo

j Zeman alkotása, akkor máris sokan tudják, hogy nem más, mint mesefilm. Zeman rendező A büszke hercegnő című emlékezetes művével (1952) a műfaj egyik legkiválóbb alkotását készítette el, s nagy sikert aratott a Volt egyszer egy király című filmje is. Maga teremtette hagyományához hű marad a Betegesen szomorú hercegnő ben, bár a rokon vonások egészen újakkal is gazdagodtak. Zeman igyekszik közelkerülni a mai fiatalok látásmódjához, közvetve érinti az őket érdeklő probléraákat (szülői-gyermeki viszony, szabad akarat, háború stb.j, s a különféle helyzetekben meg akarja könnyíteni számukra a tájékozódást. Királyfi és királylány szerelme, szüntelen intrika, hajthatatlan szülők háborúval fenyegető veszekedése, vidám dalolás, bús sóvárgás és ehhez hasonlók a középkori hőstörténet építőkövei. Szemet gyönyörködtetve szórakoztatnak és okosan tanítanak. Az előbbi főként Helena Vondráčkovának (hercegnő], Václav Neckáf (herceg), Jaroslav Marvannak, Bohuš Záborskýnak (királyok), František Dibarborának (hóhér) és másoknak, az utóbbi František Vlöeknek (forgatókönyvíró) és Bofivoj Zemannak az érdeme. Ez a film a gyerekifjúság filmje, de a nagyobbaknak is tetszeni fog, ha nem nézik majd a felnőttek szigorú szemével. SZÉGYEN Erről a filmről a beavatottak körében azt tartották (a múlt év közepén kezdték forgatni), hogy alkotói sok huzavonát fognak megérni, amíg a közönség elé kerül. Bizonyos, hogy így lett volna, ha nem jön közbe 1968. januárja. De miután közbejött, a film nemcsak hogy akadály nélkül jutott a mozikba, hanem progresszivitásából is vesztett valamit, ugyanis amit elmond, az már közismert és elítélt, úgy hogy szinte fölösleges is szót ejteni róla. És mégis, bármennyire különösen hangzik, ma is hasznos ez a film, még ma is van küldetése, főként ott, ahol január nem jelentett fordulatot, ahol január óta is minden maradt a régiben. Mert ilyen is van. Ivan Kríž (forgatókönyvíró) és Ladislav Helge (rendező) filmje a gyors karrierű, elbizakodóvá, önteltté váló tehetségtelen funkcionárius tipikus története. Arnošt Pánek, egy dél-morvaországi JNB elnöke, a hajdani koncentrációs t$bori fogoly, egy HNB kis tisztségviselőjeként kezdte pályafutását. Amikor ezzel a tisztséggel megbízták, akkor kételkedett képességeiben, abban, hogy meg tud-e felelni beosztásának. A kétkedés szorgalmas munkára ösztönözte, s ez meghozta számára az előrehaladást. Minél nagyobb funkcióba került, annál nagyobb lett az önbizalma és a bizalmatlansága azokkal szemben, akik hibáira figyelmeztették. A bírálatban fokozatosan minden mást sokkal inkább felfedezett, csak a jó szándékot és az indokoltságot nem. A botcsinálta funkcionárius jellegzetes „tudatfejlődése" ez. Nem vezethet másra, mint tragédiára. A bukás csak várat magára, de elkerülhetetlen. A körülállóktől, a környezettől függ, s ezek előbb-utóbb leleplezik a csalást. Pánek tragédiája is bekövetkezik. Számára sem marad más hátra, mint lemondani tisztségéről. Ezt elhatározza, ezt meg tudja tenni, de vajon már mit segít vele?! A hibákat ezzel nem teheti jóvá, a hibákért árat kell fizetni, s nem ő az, aki a legnagyobb árat fizeti. Erre figyelmeztet Helge filmje. Jó volna, ha ott, ahol figyelmeztetése még aktuális, felfigyelnének rá. Funkcionáriusok és nem funkcionáriusok, azok, akiknek valamiért árat kell fizetni. Mert olyan időket kezdünk élni, amelyben már valóban nem lesz mindegy, kinek miért és mekkora árat kell fizetnie. (szó) IflilIIIí fKüacSijelentés a rákfrontról \ A rák megjejtetlen titkainak erődrendszerét ezer meg ezer irányból ostromolják a kutatók. Jelentős sikereik ellenére a bűnös, a rák okozója valamelyik bástyában rejtőzik. A rosszindulatú daganatok keletkezésének magyarázatát még nem sikerült megtalálni. Pedig ennek felfedezése, a bűnöst rejtegető bástya birtokbavétele jelenti majd a győzelmet és nyit utat a rák megelőzésének és teljes, biztonságos gyógyításának. Nézzünk utána ennek az ostromnak dr. Szende i Ádám információi alapján. A rákot rejtő bástyákra kacskaringós utak vezetnek, és nyilván vannak tévutak és zsákutcák is. Az ostromló világsereg négyévente ad számot a megtett útról. Legutóbb 1966-ban, Tokióban rendeztek kongreszszust. Részleteredményekről; figyelemre méltó, új nyomokról azonban szinte naponta olvasunk jelentéseket, nemcsak a napi- és ismeretterjesztő sajtóban, hanem szinte a szaklapok minden számában. FÉLIDŐBEN... Két kongresszus között vessünk egy pillantást a rákcsata állására, sorakoztassunk fel néhány legfrisebb értesülést. Mindenekelőtt: ki a fővádlott? A vírus, amelyet már 60 éve gyanúba fogtak, de népes családjának első tagját csak 1957ben ültették a vádlottak padjára. Akkor elsőnek a polioma, majd 1961-ben az SV 40 jelzésű vírus bizonyult állatokban daganatkeltőnek, előbbi az egerekben, utóbbi a majmokban élősködik. Ma már a természetben általánosan elterjedt vírusok közül negyvennél többről tudunk, hogy állatokban rosszindulatú daganatot okozhat. Emberben a vírust nem sikerült rákokozónak nyilvánítani. Állatkísérletekben azt is tapasztalták, hogy kétségtelenül víruseredetű daganatok sem tartalmaznak vírusokat, csupán azok „ujjlenyomatait", egy jellegzetes fehérjét, az ún. T-antigént. Talán alaposabb a vád, amelylyel a rákkeltő anyagokat illetik? Hiszen kátrányecseteléssel már 1916-ban sikerült állatokban rákot előidézni és azóta a különféle anyagok százairól derült ki, hogy hasonló hatásuk van. Az is bebizonyosodott, hogy az ionizáló sugárzás nagy adagjaival ugyancsak létrehozható rosszindulatú daganat. De ez esetben mi a vírusok szerepe? A VÍRUS A BŰNÖS? Lehet, sőt valószínű, hogy a két fővádlott: a vírusok és a fákkeltő anyagok valamiféle bűnös szövetsége teszi a kérdést oly nehezen áttekinthetővé. Bűnszövetség alapja lehet a vírusnak az a sajátossága, hogy képes egy megtámadott sejt átalakítására, miközben ő maga eltűnik. Ez esetben a sejtbe behatoló vírus magjának nukleinsavából (RNS vagy DNS) kisebb vagy nagyobb töredék beépül a sajtmag nukleinsav molekulájába. Ugyanis mind a A Kaspi-tenger fenekéről, mintegy hatezer méter mélységből is jövesztensk a közeljövőben kőolajat. A próbafúrások igen eredményesek voltak. A RÁKOS SEJTEK MEGFIGYELÉSE A rák víruselméletének hívei arra is hivatkoznak, hogy a rosszindulatú daganatok kialakulásával szemben a szervezetnek megvan a maga jellegzetes védekezése. Sok jel mutatja, hogy vagy a vírus, vagy a saját sejtekhez képest idegenként viselkedő rákos sejtek jelenléte ellen az ún. immunapparátus védekező anyagaival száll harcba. Az egyik amerikai kutatóintézetben, a Roosevelt Park Memorialban létesített óriáslaboratóriumban egyszerre félmillió fehérvérsejt tenyészetet tudnak fenntartai és az emberi fehérvérsejteket a testen kívül, különleges berendezésben szaporítani is képesek. A véradóktól származó fehérvérsejtek egyharmada alkalmas erre a célra. A sejtek a vérvétel után négy hónappal alkalmassá tehetők különféle rákkeltő anyagok hatásának kivédésére és tenyésztésük gyakorlatilag korlátlan ideig és mennyiségben folytatható. A sejttenyészetekkel folytatott eme kísérlet már a nagyszabású védekezés felé mutat — legalábbis ösvény. Távolabbról, de ugyanezt a célt szolgálja a rékos sejtek megfigyelése. A baltimore-1 John , Hopins kórházban 30 napig folyamatosan fényképezték egészséges és rákos bőrsejtek tenyészetét. Megfigyelték, hogy az ép sejtek viszonylagos mozdulatlanságához képest a rákos sejtek szünet nélkül, élénken mozognak. FEHÉRJÉVEL A RÁK ELLEN? Kitenyésztették fehérvérűségben szenvedő betegek fehér vérsejtejeit ls. A dallasi kutatók szerint a sejtek 78 százalékában feltűnően élénken szaporodtak el az egyébként hétköznapi, jelentéktelen panaszokat okozó herpesz-vírusok. Elektronmikroszkóppal is ellenőrizték, hogy a szaporodás nem csupán a sejteken, hanem azok belsejében folyt. Ugyancsak rákos sejtek tenyészetén megfigyelték, hogy a sejtek felszínén különféle új fehérjék képződnek, új enzime termelődnek, más vírusok } hozzáférnek a sejtekhez s a fehérjeburok átalakul, új formát ölt. Érdekes az amerikai Sorov vizsgálata, aki a rákkeltő anyagok iránt fogékony különleges fehérjét talált a sejtekben. Ezt N-franciónak nevezte el. Keletkezésének magyarázatát nem ismerte (kérdés, hogy nem vírus-hatásra jön-e létre), de azt tapasztalta, hogy ez a frakció összekapcsolódik a rákkeltő anyagokkal és közös hatásukra kezdődik meg a sejt rákos átalakulása. A „BŰNÖSÖK" SZÁMA NÖVEKSZIK A rákkeltők bizonyult száma — függetlenül bűnösségük mértékétől — még napjainkban is növekszik. Két japán és egy angol kutató közölte, hogy penészes liszt vagy rizs táplálkozásra való felhasználásakor ezekben ún., afta-toxinokat találtak. Ha kísérleti állatok 12— 87 héten keresztül 5—10 százalékos arányban ilyennel táplálkoztak, kivétel nélkül májrákot kaptak. Ha kisebb, egyébként hatástalan mennyiségben szerepelt táplálékukban ez az afta-toxin, de hozzáadtak más, önmagában szintén ártalmatlan mennyiségű rákkeltő anyagot: ugyancsak kialakult a májrák. A japán Mikagén penészes rizsből kivont egy luteoscirin nevű anyagot és egy jódtartalmú fehérjét: ezeknek néhány mikrogrammos adagjai napok alatt rákot okozhatnak. A rák ostroma egyre fokozódó hévvel folyik s egyre több nyom mutat a rák okozóját rejtő bástya felé. Az eddig elfoglalt pozíciók pedig, ha nem is oldják még meg teljesen a kérdést, döntő sikerekhez vezettek a rák gyógyításában. Mindennél fontosabb az a tény, az idejekorán felismert rákbetegségből ma már az emberek tömegei gyógyulnak meg véglegesen. Hogy miként, erről majd más alkalommal. vírus, mind a sejt alapvető, öröklődő tulajdonságait hol több százezer, hol több millió atomból felépülő óriásmolekula határozza meg. Két évvel ezelőtt az amerikai Benjámin sejttenyészeteket vizsgálva bebizonyította, hogy egy polioma-vírussal létrehozott állati daganatban megtalálható a vírus RNS-ének egy töredéke. Ez a parány az egész sejt öröklődési anyagához (nukleinsavához) képest csupán annyi, mint egy nagyváros sok házából egyetlen szoba. A vírusok szerepe adott esetben azért olyan lényeges, mert a rosszindulatú daganatok keletkezése éppen a sejtek magjában, örökletes anyagaiban gyökerezik. A sejtmagban megváltozik bizonyos fehérjék — enzimek — anyagcseréje és a sejtutódok mind kémiailag, mind „származástanilag" különböznek az eredeti sejttől. Fékezhetetlenül szaporodni kezdenek, daganatot képeznek, majd a kezeletlenül maradt, vagy későn gyógyított esetekben a vérárammal, testnedvek kel stb., a szervezet távolabbi pontjaira elsodródva, ott újabb daganatok keletkeznek belőlük. A vírus bűnösségét hangoztató kutatók azt kívánják bebizonyítani, hogy a sejtmag átalakulását a sejtet transzformáló vírusnak a sejtbe becsempészett nukleinsava okozza. Legalábbis: a sejtmag örökletes anyagainak ilyen meghamisítása magában rejti a rákkeletkezés lehetőségét ... * A RÁKKELTŐ ANYAGOK TÖMKELEGE A tapasztalatok szerint a több száz rákkeltő hatásúnak ismert anyag veszélye abban rejlik, hogy szabad utat enged a transzformált sejt nukleinsavában szunnyadó korlátlan szaporodási képességnek, vagyis életrehívja, aktivizálja a rákhajlamot. E feltevés bizonyítására, vagy megcáfolására ezekben a hónapokban folynak érdekes kísérletek a világ legnagyobb rákkutató intézeteiben. Különleges feltételek között, teljesen steril környezetben úgy tenyésztenek kísérleti állatokat, hogy szervezetükbe semmiféle kórokozó mikróba, vírus nem kerülhet be. Egy idő múltán rákkeltő anyagokkal kezelik őket. Kérdés, hogy például a kátrány ilyen esetben is bőrrákot okoz-e olyan bőrön, amely mentes a vírusoktól. A nagyszámú és hosszan folytatott, ellenőrzött kísérletek alapján kimondott „döntés" — az igen vagy a nem — bizonyító erejű lehet abban a krédésben, hogy a rákkeltő anyagok önmagukban ls felelősek lehetnek-e a rosszindulatú daganatokért, vagy csak mint a vírusok bűntársai. A vírusok ártatlanságát ma már nem tartják valószínűnek, csupán az bizonytalan még, hogy miként követik el bűneiket s hogyan védekezhetünk ellenük. A felismert és előbbutóbb a bebizonyítottan kórokozó vírusok ellen való védekezés módját is még lehet találni. Erre legjobb példa az elmúlt évtizedben* a gyermekbénulás teljes leküzdése a legyengített kórokozót tartalmazó Sabln-vakcinával. Állatkísérletekben bizonyos daganatkeltő vírusok hatására termelődő ellenanayagokat már eredményesen fel is használtak a vírus ártalmainak kivédésére. HÜS 1966 VII.