Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-08 / 187. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek f UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. július 8. Hétfő # XXI. évfolyam, 187. szám # Ara 40 fillér A RENDKÍVÜLI KERÜLETI PARTKONFERENCIÁKRÓL A szocialista demokrácia szellemében Az SZNT oktatásügyi nemzetiségi albizottságának állásfoglalása Kialakítani a párt eszmei egységét A párt rendkívüli kerületi konferenciái egyes kerületekben tegnap tovább folytatták tanácskozásaikat. Néhány kerületben csak egynapos konferenciát tartottak, de mivel ezek a konferenciák a tegnapelőtti lapzártáig még nem fejezték be munkájukat — a választások tdbb helyütt csak este tíz úra körül kezdődtek —, szükségesnek tartjuk, hogy a leglényegesebb felszólalásokat ismertessük. BRATISLAVA A nyugat-szlovákiai kerületi konferencia szombaton este tíz óra után fejezte be munkáját. A titkos szavazás után, a vita egészen a késő esti eredményhirdetésig tartott. (áu Majó — dunaszerdahelyi járás —, a párt legfőbb feladataként jelölte meg a nem formális, szilárd eszmei egység kialakítását minden szervezetben, de főként a legfelsőbb pártszervben. Hangsúlyozta, bogy járásukban már a januári események előtt is sokat tettek a dogmatikus gazdaságirányítás felszámolásáért. Ma a járásban a demokratizálódási folyamat nem a párton kívül, hanem a párt vezetésével valósul meg. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban a felszólaló kijelentette, hogy: „Határozottan viszszautasítottuk a Smena cikkét, omely néhány részeges egyén kocsmai verekedését olyan beállításiján közölte, mint a köztársaság egységének megbontását. Nem kérjük, hogy vezessék be a cenzúrát, de kérjük, hogy az eseményekről objektíven tájékoztassák a lakosságot." A párt vezető szerepéről szólva meg legyezte, hogy harcolnak minden olyan vélemény ellen, amely tudatosan anarchiát akar kelteni a pártban és a társadalomban. „így értelmezzük a ->Kétezer szó* című felhívás egyes részletelt is, és ezért elítéljük. A párt igyekezik a deformációkat felszámolni, de a hibák kiküszöbölését nem szabad újabb hibák elkövetésével tetézni." Járek mérnök — a Párkányi Papírgyár dolgozója — a gazdasági vezetők kiválasztásának szükségességéről szólva kljelentette, hogy a felelős tisztségekbe a párt politikáját támogató, képzett fiatal értelmiségieket kell állítani. Hangsúlyozta, hogy az új pártpolitikánk egyáltalán nem jelentheti a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolataink lazulását. A dolgozók a Szovjetunióban nemcsak a segítő testvérnemzetet, hanem a szocialista társadalmunk további fejlesztésének biztosítékát is látják. Több felszólaló foglalkozott a párt alapszabályzatának módosításával, a kisebbség jogának rögzítésével, de ez utóbbi kérdésben megoszlottak a vélemények. Az elhangzottak alapján javaslatot készítenek a párt alapszabályzatának módosítására, ezt a jövő hónapban megvitatja a kerületi bizottság és a kongresszusi küldöttek is, majd továbbítjuk a Központi Bizottsághoz. Jelentős az a tény, hogy a konferencián elfogadott állásfoglalás egyben a küldöttek mandátumának tartalmát is képezi. Kötelességük, hogy a kongresszuson az állásfoglalásban rögzített javaslatok elfogadását támogassák. Ladislav Abrahám, a kerületi pártbizottság vezető titkára zárszavában igen őszintén és nyíltan mondta el véleményét a tanácskozásról. „A pártban eszmei zűrzavar uralkodik, azt hiszem, hogy ezt nagyon sokan éreztük a tanácskozás során. A párt egységének kialakítása ma feltétel és követelmény. Nem engedhetjük meg, hogy erőnk szétforgácsolódjék. Szerintem jelenleg nem a »Kétezer szó«, vagy ehhez hasonló felhívások, hanem a pártban mutatkozó belső ellentétek jelentik a fő veszélyt." Kifejtette, hogy nem gyakorolunk megfelelő hatást a dolgozó tömegekre, egyes pártfunkcionáriusok védekező álláspontra helyezkednek, ahelyett, hogy maguk köré tömörítenék a legértelmesebb, a legnagyobb tekintélynek örvendő egyéneket — párttagokat és pártonkívülieket —, és olyan helyi politikát alakítanának ki, amely elnyerné a dolgozók teljes bizalmát. „Nehéz eszmei harc előtt állunk. ŰJ utakon indultunk el a pártpolitikában, új munkamódszereket kell meghonosítanunk a politikai munkában és a gazdasági életben egyaránt. Meg kell szabudulnunk azoktól, akik a pártban és a közéletben elősegítették a deformációkat, tisztázni kell a párt küldetéséről, az alapszabályzatáról és gyakorlati munkájáról alkotott elképzeléseinket. A párt eszmei egységének kialakítása az első lépés az offenzív pártpolitikára való áttéréshez." —cs— BIZTOSÍTÉKOT KÉRNEK Plzeňben a kerületi pártkonferencián több felszólaló hangsúlyozta, hogy a párt alapsza(Folytatás a Z. oldalon) (CSTKJ — Tekintve, hogy Dél-Szlovákia problémájával foglalkozó cikkek az utóbbi időben sok esetben helytelenül értelmezték az SZNT oktatásügyi bizottsága nemzetiségi albizottságának a nemzetiségi iskolaügyi kérdéseinek rendezését célzó állásfoglalást, az iskolaügyi dolgozók szekciója, valamint a magyar tannyelvű iskolák dolgozói a közvélemény helyes tájékoztatása érdekében az újságolvasók rendelkezésére bocsátja az albizottság tárgyi álláspontját egész terjedelmében: Az SZNT mellett működő nemzetiségi albizottság 1968. április l-l ülésén őrömmel vette tudomásul, hogy a magyar pedagógusok teljes mértékben egyetértenek az SZLKP Központi Bizottsága januári plenáris ülésének határozataival. A magyar tanítók és Iskolaügy! dolgozók szilárd meggyőződése, hogy csak a demokratizálódási folyamat gyorsíthatja meg szocialista hazánk íeivirágoztatását, és minden polgár — nemzetiségére való tekintet nélkül — számára biztosíthat szabad és boldog életet. Mindez természetesen a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságát feltételezi. A CSEMADOK Központi Bizottsága a CSKP Központi Bizottságának januári határozatával kapcsolatban kiadott álláspontjában, valamint a nemzetiségi kérdések rendezését célzó javaslatában vázolta a nemzetiségi iskolaügy távlati megoldásának lehetőségeit is. Az albizottság egyetért a CSEMADOK Központi Bizottsága nemzetiségi Iskolaügyi politikájával kapcsolatos javaslataival és az albizottság tapasztalataira, valamint ismereteire támaszkodva a következő javaslatot terjeszti elő: A.) Szükségszerűen fontosnak tartjuk, "hogy mielőbb azonos feltételeket teremtsenek hazánk valamennyi ifjúsága számára az iskoláztatás terén. Ennek érdekében bővíteni kell a magyar tannyelvű óvodák, alapiskolák- és általános műveltséget nyújtó középiskolák hálózatát, főleg azonban növelni kell az iparitanuló-intézetek, valamint a szakközépiskolák számát. B.) A nemzetiségi iskolák irányításában mind tartalmilag, mind formailag kellő mértékben érvényesíteni kell a nemzetiségi szempontokat. A nemGONDOLATOK A CSKP AKCIÓPROGRAMJÁRÓL Ügy hiszem ideje kimondanunk, hogy nem ismerjük eléggé ifjúságunkat, a fiataloknak éppen, azt a nemzedékét, amely már a mi tskoláinkban^a mi szocialista viszonyaink között nevelkedett és nevelkedik. Nem ismerjük eléggé gondolat- és érzésvilágát, mentalitását, mindazt, ami emberré teszi, vagy az embertől távolítja, elidegeníti. Persze az ilyen általánosítás kissé sántít, hiszen voltak és vannak ls köztünk szépszerével emberek, akik közel férkőztek a fiatalokhoz, akik megértik Okét és megértetik magukat oelük. Csakhogy az általánosítás ezúttal az eddigi párt- és államvezetést marasztalja el, amely ugyan sok közhelyet puffogtatott el arról, hogy az ifjúság a szocializmus lövője (bár távol állok attól, hogy elvitassam — sok mindent tett is a fiatalok érdekében ) — de sajnos nagyon rossz pszichológusnak bizonyult Gondoljunk csak vissza, hányszor olvashattunk (ebben az újságírók egy része sem makulátlanul tiszta), hallhattunk szöges ellentétben álló értékelést Ifjúságunkról, néha még ugyanabból a szájból is. Ha valamiben rapszodikus volt az értékelés, akkor ebben egyes politikusok valóban túltettek önmagukon. Nem az élet mély Ismerete, nem az ifjúság körében természetszerűleg végbemenő differenciálódási folyamat tudományos felmérése és nem érzékeny mérlegelés alapján hangzott el elmarasztaló vagy a felmentő ítélet. Ettől sokkal nagyobb szerepe volt az ösztönösségnek, a szubjektivizmusnak, amely a politikai pragmatiz inus, a mindenben csupán a vélt célszerűséget követő szemlélet kiszolgálója volt. Amennyiben a személyi hatalom egyik vagy másik vezéregyénisége úgy látta, hogy az adott politikai helyzet ezt követeli, vagy ha történetesen szemét szúrta valamilyen elhanyagolható peremjelenség, mondjuk egyes fiatalok behódolása a beatles frizura divatjának, akkor Iziből — rossz volt az ifjúság. Akár néhány nap múlva ugyanez megismétlődött, csakhogy ellenkező előjellel és ekkor már az égvilágon minden rendben volt, szinte minden fiatalt angyalnak magasztosítottak. Persze akkor és ma is valahol a két szélsőség között kell keresni az Igazságot, De valóban keresnünk, türelmesen kutatIsmerjük meg jobban a fiatalokat nunk. S ennek feltétele éppen, hogy sokkal, de sokkal jobban megismerjük a fiatalokat, akik között vannak túlsúlyban jó, vagy rossz tulajdonságokkai rendelkezők, társadalmilag tevékenyek és csak önhasznukat nézők, műveltek és műveletlenek, ilyenek és amolyanok. De nemcsak az emberi kvalitásokkal kell tisztában lennünk, hanem egyben az ifjúság egyes csoportjainak érdekeivel, érdeklődési körével, szükségleteivel is. Ez ugyanis egyik alapvető feltétele annak, hogy a jogos Igényeket összehangolhassuk a társadalom más rétegeinek követelményeivel, ós vlszszautasíthassuk mindazt, ami ellenkezik a társadalom, a szocializmus érdekeivel. A legsürgetőbb tennivalókat az akcióprogram abban látja, hogy javítani kell a fiatalok munkafeltételein, (helyenként még a törvényes előírásokat sem tartották be), meg kell teremtenünk, társadalmi és kulturális aktivitásuk lehetőségeit (hány, de hány faluban még mindig a kocsma a „kulturális központ"), s ki kell küszöbölnünk mindazt, ami a szocializmussal szemben bizalmatlanságra készteti az ifjúságot." Szívleljük meg különösen az Htóbbl megállapítást, ébredjünk rá arca, hogy ma már semmiképp sem erősítjük a fiatalok bizalmát sem a szocializmus, sem a szülők nemzedéke iránt azzal, ha nUntelsaiU lamentálunk: mennyivel nehezebb volt a mi sorunk, mennyivel könnyebb a tiétek. A mai fiatal természetesnek veszi — joggal —, hogy a szocializmusnak többet kell nyújtania neki és másoknak is a múlt mostoha rendszerénél. Persze tudnia kell, hogy az, ami van, nem lett önmagától. Midőn a bizalom megerősítéséről, jobban mondva visszanyeréséről beszélünk, nem feledkezhetünk el olyan körülményekről sem, amelyek aláaknázták az apák és a fiúk viszonyát. Gondoljunk csak arra, hogy az ún. személyi kultusz éveiben a fiatalok szemeláttára hányszor került nyilvánvaló ellentmondásba a szó és a tett nemcsak a politikai és a társadalmi életben, hanem közvetlenül a családban is. Az akcióprogram a bizalmat gyengítő jelenségek közé sorolja továbbá politikai, gazdasági és kulturális életünk fogyatékosságait, a nyíltság hiányát ős a bürokrácia túltengését, a hatalmi-adminisztratív módszereket, vagyis szocialista életünk vadhajtásait. Oj politikánk fél esztendeje kétségbevonhatatlanul tanúskodik róla, hogy a hibák fokozatos felszámolása, az általános megújhódás egyben feloldóan, lelkesítően, aktivizálóan hat az ifjúság egyes részeire. A további ez iránti fejlődés megkívánja az ifjúság szervezeti felzárkózottsága kérdésének szocialista és demokratikus megoldását, nehogy ösztönösségbe torkolljon az egészséges kezdeményezés. Ez a legfontosabb tennivaló, amelyben jó tanácsokkal szolgálhat az idősebb nemzedék és végső soron pártunk ís. Ami pedig az egyes nemzedékek viszonyát illeti, itt elsősorban az idősebbek részéről véget kell vetnünk az általánosításoknak, a bunkózásnak éppúgy, mint az elvtelen hajbókolásnak. S még valamit: ne lássunk a fiatalokban csak irányításra szoruló tömeget, hanem az értelmesség, a szorgalom, a lendület, a kezdeményezés, a társadalmi elkötelezettség fokának megfelelően — partnert is. GALY IVAN zetiségi Iskolák irányítása és igazgatása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi iskolák specifikus kérdéseit az önrendelkezés lenini elvei alapján maguk áldják meg a következőképpen: a.) A megbízotti hivatalok, a kerületi, a járási nemzeti bizottságok szintjén létre kell hozni a szükséges szerveket; b) Meg kell alakítani a szükséges tudományos és pedagógiai-módszertani Intézményeket, 1. A nemzetiségi iskolapolitika alapvető ismérve az, hogy gyermekeket anyanyelvükön oktassák és iskolázzák. Annak ellenére, hogy ezekkel a kérdésekkel már a múltban is foglalkoztunk, szükségesnek tartjuk, hogy ezt az elvet mind elméletileg, mind pedig a gyakorlatban sokoldalúbban oldjuk meg. Az anyanyelvi oktatás pedagógiai-lélektani szempontját mellett ki kell emelni a szociológiai-nyelvészeti és a nemzetiségi — politikai szempontokat is, és az erre vonatkozó anyagot a nemzetiségi iskolák tanítói rendelkezésére kell bocsátani az egészséges pedagógiai propaganda megvalósítása érdekében. 2. az albizottság lényegesnek tartja, hogy a nemzetiségi hovatartozás szerint pontos nyilvántartást vezessenek a tanulókról, és ezek részére biztosítsák a továbbtanulás, a középés főiskolai tanulás egyenlő feltételeinek lehetőségét. II. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az irányítás jelenlegi rendszerében lehetetlen volt kellő mértékben biztosítani a nemzeti és nemzetiségi szempontokat, sem tartalmilag vagy az oktató-nevelői folyamatban, sem pedig a magyar tannyelvű iskolák irányításában. 1. A magyar tannyelvű iskolák oktatás terén nem jutott kellőképpen kifejezésre a nemzeti és nemzetiségi szempont. Az albizottság határozottan elutasítja a nemzetiségi Iskolaügy kérdéseibe történt adminisztratív — bürokratikus beavatkozásokat, mint például a magyar tannyelvű Iskolákon az irodalmi nevelés és a nyelvtan elkülönítését, illetve annak szlovák nyelven történő oktatásának bevezetését. A CSKP Központi Bizottsága titkárságának 1961. július 5-i „szigorúan bizalmas" határozata életbe léptetéso előtt a hivatalos szervek nem tartották szükségesnek, hogy akár egyetlen magyar pedagógus véleményét is meghallgassák. Hansonlóképpen történt ez a közös igazgatás alá vont iskolák esetében is. Éppen ezért azon a véleményen vagyunk, hogy a közös Igazgatás alatt levő Iskolákat mindenütt szét kell választani, ha ezek önállóan is életképesek, és ez nem veszélyezteti sem az egyik, sem a másik iskola létét. 2. A magyar tannyelvű iskolák oktató-nevelő munkája színvonalának növelése érdekében szükséges, hogy az Iskolák irányító tevékenységének hatékonyságát fokozzák. Mivel az iskolaügy a nemzet, illetve a nemzetiség legsajátosabb ügye, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az Iskolaügy igazgatásában magyar tannyelvű iskolákra szóló képesítéssel rendelkező, magyar nemzetiségű dolgozók is arányosan képviselvo legyenek. Ezért szükséges, hogy az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatalának keretében megalakítsák a nemzetiségi iskolákat iránvítő komplex szakosztályt; a JŇB és KNB iskolaügy! és kulturális szakosztályain pedig önálló osztályt kell létesíteni a nemzetiségi iskolák irányítására . . Az SZNT albizottsága méltányolja az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala nemzetiségi iskolák ügyeivel foglalkozó titkárságának eddigi sikeres munkáját. Felhívja a titkárság dolgozóit, hogy terjesszék az albizottság elé a KNB és JNB oktatásügyi és kulturális szakosztálya azon iskolaügyi dolgozóinak értékelését, akik a magyar tannyelvű iskolák terén működnek. (Folytatás a 2. oidaleaj