Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-06 / 185. szám, szombat

Novemberben rendkívüli közgyűlés Ülésezett a CSEMADOK KB elnöksége* Szerdán, július 3 án ülésezett a CSEMADOK KB elnöksége. Bevezetőben meghallgatta a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának magyarországi útjáról szóló beszámolót. Az elnökség örömmel vette tudomásul, hogy énekkarunk első, európai szintű fesztiválon való szereplése kiemelkedő sikert hozott. A debreceni nemzetközi énekkari versenyen való közreműködéséért a CSEMADOK elnöksége az énekkar vezetőségének és tagjainak köszönetét fejezi ki. Meghallgatta az elnökség Dobos László és dr. Szabó Rezső beszámolóját a CSEMADOK vezetőinek a legutóbbi elnökségi ülés óta folytatott tárgyalásairól. E tárgyalások színhelye a Prága melletti Koledéje volt, ahol a csehszlovák kormány államjogi bizottságának nemzetiségi komissziója tartotta folytatólagos ülésezését. A megbeszélések tárgyát továbbra is a nemzetiségi kisebbségek államjogi helyzete, politikai képviselete, az önigazgatás elveinek és gyakorlatának értelmezése képezte. fgaz, hogy a komisszió inár előző ülésén foglalkozott a CSEMADOK március 12-i állásfoglalásának javaslataival, azonban az alapvető kérdésekben egyértelmű megegyezés ez alkalommal sem jött létre. A komisszió előző ülésének anyagához alternatív pontok formájában csatolta a CSEMADOK KB elnökségének javaslatait. Közös megegyezés alapján a komisszió a vitás kérdéseket döntés céljából felsőbb politikai szervek elé terjesztetté. Az elnökségi ülés foglalkozott azokkal a feladatokkal, melyek a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa előkészítési időszakában hárulnak a CSEMADOK alapszervezeteire, járási bizottságaira és központi vezetőségére. Foglalkozott az elnökség a központi bizottság VI. ülésének összehívásával, valamint megtárgyalta a X. rendkívüli országos közgyűlés előkészítésével kapcsolatban a titkárság által benyújtott javaslatát. Az elnökség határozatot hozott a rendkívüli X. közgyűlés ez év november havában való összehívására, valamint a közgyűlés politikai, szervezési és technikai előkészítésére vonatkozóan. Jóváhagyta a rendkívüli országos közgyűlés politikai, szervezési és előkészítési tervét. Megbízta Dobos László elnököt, hogy a közgyűlés előkészítését tárgyalja meg a párt és a Nemzeti Front illetékes szerveivel. Megválasztotta az országos közgyűlés előkészítése céljából létesített bizottságok elnökeit és meghagyta, hogy a bizottságok — az elnökség közgyűlést előkészítő tervezete szerint — lássanak azonnal munkához. Az elnökség a CSEMADOK és a sajtó közti kapcsolat elégtelenségéről is tárgyalt. Arra a meggyőződésre jutott, szükségessé vált a CSEMADOK on belül egy sajtótájékoztató szerv létesítése, amely közvetlen kapcsolatot tartana a cseh, a szlovák, a magyar és egyéb sajtószervekkel, a televízióval, a rádióval, hogy így a nagyközönség kellő és helyes tájékoztatást kapjon a CSEMADOK munkásságáról, a csehszlovákiai magyar élet megnyilatkozásairól. Ugyancsak e sajtószerv hivatása lenne, hogy időben reagáljon olyan megnyilatkozásokra, amely bármely oldalról félreértésekre, vagy a tények elferdítésére adna okot. Foglalkozott az elnökség az Ifjú Szívek eddigi munkásságával is. Ezzel kapcsolatos észrevételeit záros határidőn belül konzultálni kívánja az Ifjú Szívek felettes szerveivel, hogy így elősegítse a csehszlovákiai magyar tánc- és dalegyüttes művészi színvonalának további emelkedését és fejlődése lehetőségét. Végiil határozatot hozott az elnökség, hogy legközelebbi ülését közvetlenül a központi bizottság ülése előtt tartja, a központi bizottságot pedig július második felére hívja egybe. Avatás után Ö

römteli fialal arcok, boldog szülők és hozzátartozók. Ismerős, minden évben visszatérő, kedves kép ez. Egyetemi végzősök, kezükben a diplomával, búcsúznak az Alma mater falaitól. Fischer Edit, a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem végzős hallgatója is közéjük tartozik. Kezében vörös diplomát tart, kitűnő tanulmányi eredményével szerezte ezt a ritka elismerést. Somorjáról származik, itt is érettségizett a magyar középiskolában. Akkoriban már nagyon előtérbe kerültek az égető gazdasági kérdések, s részben emiatt is, a Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezett. Minden kezdet nehéz, tartja a bölcs mondás, persze a folytatás sem volt a legkönnyebb, bizony a vörös diplomát nem adják ingyen ... Látszatra nagyon egyszerű a recept. Minden eredményhez nehézségekkel teli út vezet, ezen kell végigjutni. — fgy nem is tűnik olyan nehéznek, de a valóságban — sóhajt egyet, aztán elmosolyodik. A diplomára néz, majd egy meghívót mutat: köztársasági elnökünk fogadja Prágában a kitűnő eredménnyel végző hallgatókat, s erre hivatalos ő is. íme, a munka első gyümölcse. — Nagy izgalommal várom ezt a találkozást, — teszi hozzá — aztán másról kezdem őt faggatni. A tanulás mellett milyen fontos problémák foglalkoztatják — érdeklődöm. Erről elég nehéz ilyen röviden beszélni, ezért csak címszavakat mond. Az egyoldalú szűk specializáció kérdése, elidegenedés az emberek között és mostanában a belföldi események. — Ügy szeretném, ha végre, sok ezer éves próbálkozás után végre olyan mozgalom győzne, amelynek fő célkitűzése az emberek boldogsága, s ezt a célját be is tartanák. Tudom, látszólag ellentmondás, ha egy jövendő közgazdász mond ilyet, de a bonyolult mechanizmusok és képletek mellett nekünk sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk az emberről. Ezután terveiről beszél. Valószínűleg a pozsonyi Életszínvonal Kutató Intézet munkatársa lesz. Itt is szeretne méltóképpen helytállni. — Augusztus elsejétől lépek munkába, addig kevés kikapcsolódást tervezek, üdüléssel és ha lehet sok napsütéssel, utána izgalommal és tettre készen indulok majd az új munkahelyemre. Nyilván társai is hasonló gondolatokat forgatnak fejükben. Egyetemi végzősök ... Tele merész tervekkel és elképzelésekkel. Elsősorban tőlük függ, mennyi valósul meg belőlük, s mennyi marad csupán elképzelésnek. (Szilvássy) Korszerűségre törekszik Pozsonypüspökin egy mellékutcában él és alkot Nagy József festőművész. Alkotásait 1964ben állította ki a bratislavai Cyprián Majerník képtárban. Elsősorban grafikai alkotásokkal mutatkozott be, melyek HloZník és Dubay-iskolájának hatását tükrözik. A Csehszlovákia felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából rendezett képzőművészeti versenyen a • „Tanácsköztársaság" című munkájával elismerő oklevelet szerzett. A festőművészt, aki különben újságok és folyóiratok illusztrációjával ls foglalkozik, műtermében kerestük fel szorgos munka közben. Beszélgetésünk során elmondta, hogy alkotásaiban a konstruktív irányzat híve, igyekszik korszerűen festeni, s érzékenyen reagálni a mai élet eseményeire. Nézelődésünk folyamán főleg a „Mesebeli János" című ciklusa ragadta meg figyelmünket, melyben időszerű mondanivalót dolgoz fel. Főleg az emberek békeakaratát és az egymás iránti szeretet szükségességét szemlélteti. Figyelemre méltó még az „Ember az autóval" és a „Király új ruhája" című műve is. A festőművész jelenleg második tárlatára készül. Még ebben az évben szeretné megrendezni nemcsak Bratislavában, haíem Érsekújváron is Komáromban is. CTIBOR VASINA Az eladósodástól oia m nem kei! tartanunk A takarékpénztárak tavaly 713 millió korona lakásépítési kölcsönt folyósítottak a lakosságnak, 1 milliárd 773 millió korona kölcsönt nyújtottak közszükségleti cikkek vásárlására, 2 milliárd 829 millió korona készpénzkölcsönt és 266 millió korona egyéb kölcsönt adtak ki. A lakásépítési kölcsön az utóbbi négy évben a kétszeresére nőtt, de még nagyobb öszszeget tenne ki, ha elegendő építőanyag állna a lakosság rendelkezésére. A közszükségleti cikkek vásárlására nyújtott kölcsön öszszege állandósult. A kölcsönök e fajtájának bővítése a tartós fogyasztási cikkek termelésétől függ. Legnagyobb növekedést mutat a készpénzkölcsön. A jövő szempontjából ennek a kölcsönnek van a legnagyobb jelentősége, mivel a vásárló pénzt kap a kezéhez, s ezt tetszés szerint költheti el. A lakosságnak nyújtott kölcsönök bővítése aggodalomra adhat okot, hogy ezáltal az emberek eladósodnak. Nos, ettől ma még nem kell tartanunk. A lakosság adósodása ugyan az utóbbi négy évben a 2,5-szeresére nőtt, egy lakosra számítva azonban mindössze 475 koronát tesz ki. Az új irányítási rendszerben a fogyasztói kölcsönt a pénzügyi politika fontos eszközeként kell kezelni. A fogyasztó! hitelnek ugyanis nagy szerepe van a kereslet-kínálat szabályozásában, a termelés és a fogyasztás ellentmondásainak operatív eltávolításában. A fogyasztói kölcsön gazdasági szabályozó szerepének érvényesítéséhez azonban megfelelő menynyiségű és minőségű árura vau szükség, különben csak fokozná a vásárólerő és az árualap közötti feszültséget. A fogyasztói hitelnyújtásnak fontos szerepe van a lakosság szempontjából is, mivel az alacsonyabb jövedelmű családok számára is lehetővé teszi a drágább, főleg a tartós fogyasztási cikkek beszerzését. A fogyasztói hitel ezzel hozzájárul a lakáshelyzet javításához, megkönnyíti a háztartási munkákat, kellemesebbé teszi a pihenést, hozzájárul az életstílus javításához. V. KBATTA GYÖRGY | Folytatás a tegnapi számunkból | TUDOM, a virágok színe, és a földbon lapuló fémek és olajak között van összefüggés; értem az első és a második kozmikus sebesség közötti különbséget; tapasztalom, a súlypontján eltalált labda vágódik a legélesebben a hálóba, viszont képtelen vagyok felfogni, miért hagyta el Carmen Pétert? A Cérnabolt piros reklámja alatt futottunk össze, s másnap a strandon találkoztunk. Tízre beszéltük meg a randevút, a zuhanyozók közelében, ahol három rózsa lobog. Éjjel alig aludtam valamit, végülis azzal nyugtattam magam, úgysem jön el, „hiszen Péter különb". Ue azért már kilenckor a medence körül ólálkodtam, lekentem magam olajjal és hanyatt dőltem a füvön. Itt vagyok, a légtenger fenekén, nyüzsgő milliók között, a szívem veszettül ver, mára tükrök előtt szokatlanul sokat időztem, de a lényegen mit sem változtathatok; nem nyújthatom magam száznyolcvanöt centiméteresre, meri nem vagyok rágógumi, nem cserélhetem ki barna szemeimet kékre, a mellkasom sem lehet boltozatosabb a jelenleginél, a homlokom bizonv nem hasonlít a Gérard Philippére, fogsorom sérülés nyomait érzi, az orrom pedig úgy lóg bele a világba, mintha az lenne a legfontosabb szervem. A füleim sem tökéletesek, mert nem egyformák, és ráadásul a hajam sem fekete, de még csak szép-szőke sem: amolyan fakó, és veszettül rövid. Miképp merészeltem én, ezekkel a szemekkel, ezzel a hajjal Carmen közelébe jutni? Hol volt a tárgyilagosságom, önismeretem, igazságérzetem? Carmenhez Péter való. Amikor vele megy az utcán, lenéznek a tetőről a cserepek: Szép párl De hát nem utasított el, neu mondta, hogy kerüljem kl, mint korallszigeteket a hajók, ne írjak leveleket és ne rajzoljak virágot a borítékra! E hatvan perc alatt voltam olyan elkeserítő helyzetben is, hogy majdnem hazasomfordáltam, de az ösztönök közbeszóltak és megnyugtattak. Carmen piros fürdőruhában jött, rámnevetett, és nem mondta, azonnal hagyjam el a strandot, mert a bicepszem csak harminchatos, amiért hálás voltam neki. — Életem utolsó napja — mondtam. Jön Péter a széleshátú, nyakoncsíp, mint egy bogarat és eltapos. A naplómba azért beírnám még: „Ma, boldog napom volt, végre találkoztam a sárgaruhás lánnyal Az idő is szép volt." — Nem jön Péter, a széleshátú, nem csíp nyakon, piint egy bogarat, és nem tapos el — felelt Carmen. Szakítottam vele. Vannak mondotok, melyek elhangzásuk után sem porladnak szét a levegőben, hanem füstölögnek a fejünk fölött, mint a felhők, kénytelenek vagyunk még rájuk összpontosítani. A „Szakítottam vele!" lebegett így a fejünk fölött, délelőtt, tíz óra után hét perccel, amikor ís az ég előírásosan kék volt, a Föld nevű bolygó pedig az űr menetrendje szerint pörgött gyémánttengelye körül, fedélzetén házakkal, vizekkel, madarakkal, Carmennel és velem. — Hiába sétáltunk a ligeti fák alatt, már nem éreztem semmit. Hiába távolodott a vonat, nem fájt a szívem, padig szerettem volna, ha fáj, mondta. — És most mit érzel? — Fásultságot. Amikor a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen vegyül, keletkezik olyan hangulat, amely szinte a közönnyel határos; az ember ring az idő hullámain, várja, milyen partokon köt ki, a sorsra bízza magát, hiába lenne nála esetleg evező. — Mi a jó és mi a rossz. — Jó, hogy rádöbbentem: ha a szerelem elszáll, semmi értelme megszokásból járni egy fiúval. Ez időpazarlás. Egyetlen ember sem lehet ennyire fényűző, hiszen minden szívdobbanással kevesebbek vagyunk. A rossz? Hossz szerelem nélkül élni. Másak a fák, az ég, a madarak. Lélegezni sincs kedvein, s meddő dolgokon töprengek. Azon is: nem támad-e meg a rák? — Értelek, érlelek. De le kell bírni a komor hangulatokat, meg kell teremteni a boldogság új feltételeit. Ehhez pedig mozogni kell, mozogni, egy pillanatra sein hagyhatja el magát az ember, mert akkor önnön szakadékaiba zuhan. Éppen ezért: ússzunk és nevessünk sokat. Holnap lemegyünk a tengerhez. A tenger jó barátom, ő a Nagy Kék kutya. Meglátod, azonnal megnyalja a lábam, ha megpillant. CARMEN egyetértett, és másnap már a puha fövényről szemléltük, miképp bukik gyöngysírjába a nap. A tenger a világ szíve, öröktől fogva ver, s nem áll meg soha. Jó lenne tengerré válnil Jó lenne, ha Carmen szeretne. — A há borúban felkapaszkodtam egy lőszerszállító szekérre. Ló húzta, és sokáig szerettem volna látni szegény lovat, akitől senki sem kérdezte, akar-e háborúban lőszerhordó szekeret húzni? A béke első napjaiban aknával babrált egy barátom, és olyan magasságokba röpült, ahonnan máig sein ért vissza. Nyolcéves lehettem, hevesen, cigarettáztam, egyszerre tlz darabot dugtam a számba. Érdekes orgona volt, füst-zenéjű, majdnem belehaltam. Később, dacból felgyújtottam a temetőt, leégtek a fák is, a sírkövek fájdalmasan pattogtak, a holtak azóta is írják szemrehányó leveleiket, az őszi úton hullanak elém a fákról, de nincs erőm elolvasni őket — mondtam. — Apám elhagyott bennünket, a háború sodorta el mellőlünk, talán az égbe, talán egy másik asszonyhoz. Apa nélkül szomorú az élet, őt nem pótolja semmi — mondta Carmen. A kis ligetben gyilkos iramú mecscseket játszottunk, a labda többnyire lyukas volt és a térdem is lyukas volt, mert n kapuban álltam, s vetődéskor felsebeztek a kövek, de így ls gyönyörű, emlékezni rá. A kocsmáros az ágy lábában tartotta a pénzét, elcsórtuk még a zsebóráját is, eladtuk és célba lőttünk a cirkuszban. Fekete szemű aszszony töltötte a puskát, a haja olyan színű volt, mint a kazlak. Nyertem két porcellán-majmot, három papírrózsát és egy félmosolyt a fegyvertől tő-aszonyságtól. Szög segítségével begyújtottuk az ócska gépkocsit, a kertben tönkrementek a szamócák. Vonalas füzetbe írtuk verseinket, gúnyoltuk a lányokat, árulkodtak, pityeregtek, kaptunk huszonötöt az ülepünkre, de nem Tájt, hiszen előzőleg könyvekkel béleltük ki • a nadrágunkat. Nekem először Ancsi tetszett, két skatulya gombot adtam neki ajándékba, ám ő horgász-felszerelésre vágyott, tehát elemeltem apja horgait, ólomjait és zsinórjait. A liatás nem is maradt el, sajnos nem Ancsl reagált. Mintha ezer éve ismertem volna Carment. Mintha a testvérem lett volna. Jó lenne megsimogatni a haját — gondoltam. A part lassan elnéptelenedett, a nap még a mélyből ls izzott. Carment — elhelyeztem egy napozókosárban. — Te most színházi páholyban ülsz. Én játszom. Mindjárt leszedek egy felhőt függönynek. Figyelj, és érezd jól magad! A lelkem is beleadtam a játékba, s amikor először elnevette magát, boldognak éreztem magam. Ennek a lánynak sok nevetésre van szüksége. Talán az segítheti egy újabb szerelemhez is: hozzám. A darab arról szólt, miképp idomítja férjét, a huszonnégy kilogramm súlyú hivatalnokot az elefántméretű asszony; hogyan ugrál át tüzes karikákon orszlánként a férj, szájában az általa stoppolt zoknival. Carmennek különösen az a rész tetszett, amelyben az üblös asszonyság porázon sétáltatja f-íww.'^ vasárnap délután az urát, s módfelett |jj csodálkozik, hogy az nem fékez le minden saroknál, mint az ebek. 1968 AZ ELŐADÁS végén fergetegesen tapsolt az egyfőnyl közönség. Virágot is yil. 8. kaptam; Carmen homokba rajzolta a csokrot. »a (Befejezés a holnapi számban.) "