Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-05 / 184. szám, péntek

1968. VII. 5. KÉRDÉS: Két problémát szeretnénk meg­vitatni: Hogyan haladnak a munkák ax államjogi viszonyok rendezésén, milyen ezek harmongramja és mit várnak tulaj­donképpen a szlovákok ebben az irány­ban a csehektől. Hogy mit akarnak a szlovákok, az többé-kevésbé tisztázott, a probléma inkább az, hogy cseh részről még nagyon kevés szú hangzott el. Elő­ször arra kérjük Husák elvtársat, tájé­koztasson bennünket arról, milyen intéz­kedésekre került sor a kormány részéről. VÁLASZ: Az előkészületek gyakorla­tilag most a kormánybizottságokban összpontosulnak. A munkát illetően a legjelentősebb a tanácsadók bizottsága, amelynek az élén állok. Már 14 napja a kolodöji kastélyban dolgozunk. A bi­zottság szakosítja munkáját, elosztja a történelmi, a politikai, az alkotmány­jogi, az ökonómiai és a nemzetiségi kisebbségi albizottságokba. Szakembe­reket, tanácsadókat hív meg, elemzi a problémákat s ha egy-egy részletkér­dés megérik, azt a bizottság plénuma tárgyalja meg. Számos kérdésben meg­közelítettük a komplex megoldást. Teg­nap például „Morva-nap" volt. Három problémakörről van szó, amelyek egy­másba olvadnak és megoldásra várnak. Az első kérdés a föderáció — a cse­hek és szlovákok viszonya — ökonó­miai problémákkal függ össze, mivel ezzel az átépítéssel egyidőben ökonó­miai átépítés is folyik. Mind a kettő­nek körülbelül azonos időben kell el­készülnie. Az ökonómiai problémákat az Ota Šík akadémikus vezette bizott­ság dolgozza fel. A harmadik kérdés­csoport a köztársaság területi átszer­vezése. Sok vita folyik a kerületi nem­zeti bizottságok létezéséről, de lassan kikristályosodik, hogy a háromlépcsős igazgatás nem célszerű, a direktív irá­nyítás időszakának felelt meg, s hogy a jövőben nem lesz szükség a kerületi nemzeti bizottságokra. Hogyan tovább tehát a népi igazgatásban? A köztár­saság területéről kb. 60 kérvény érke­zett új járások létesítésére, több hely­ről panaszolják, hogy 1960-ban ezt a problémát kabinetszerűen, érzéketlenül oldották meg, úgyhogy több terület kárt szenvedett. Ám ez nem az egyetlen probléma. A népi igazgatás, vagy önigazgatás egész koncepcióját más, szélesebb vi­szonylatokban kell látnunk. Erősen érezhető a járások, főleg a városok jogkörének korlátozása. A városok, különösen a nagyobb városok keze annyira meg van kötve, hogy különle­ges intézkedéseket követelnek. Ezek a a problémák most az állami és népi igazgatás egész mechanizmusának problematikájában csúcsosodnak ki, amelynek végső foka a nemzeti bizott­ságokról szóló törvény novellizáciőja lesz. Ez egy további hatalmas problé­ma, amellyel az egyik albizottság fog­lalkozik. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni — ha már említettem Morva­országot és Sziléziát —, az álláspontok többsége azonos abban, hogy két nem­zet föderalizálásáról van szó. Ennek ' ellenére, amennyiben ez az álláspont győzedelmeskedik, nem lehet figyel­men kívül hagyni Szilézia, vagy Brno követeléseit a cseh nép szervezésének keretében. Morvaország és Szilézia a központ, adott esetben Prága'mostoha bánásmódjára panaszkodik, bizonyos diszkriminációra, ami feléleszti a terü­leti igazgatás régi hagyományait. Ma tehát újból tanulmányoznunk kell, hogy mit tehetünk a területi elrende­zés keretében Morvaország és Szilézia érdekében. Tegnap arról vitatkoztunk, hogy a föderalizálás végrehajtható-e területi elv alapján, hogy a köztársa­ság ne álljon-e három, vagy Sziléziá­val együtt négy köztársaságbői. Arra az álláspontra jutottunk, hogy ez nem lenne helyes. KÉRDÉS: Ogy mondják, hogy a kétlép­csős irányítás bevezetése rendkívül bo­nyolulttá tenné a távolabb eső morva já­rásoknak Prágával való kapcsolatit. VÁLASZ: Ez igaz lenne, ha a járások mai színvonalukon maradnának. Csak­hogy a kerületek kompetenciáját majd egészében át akarjuk ruházni a váro­sokra és a járásokra, úgyhogy össze­hasonlíthatatlanul nagyobb jogkörük lenne. Egyelőre nem szándékozzuk túl­ságosan felduzzasztani a járások szá­mát. 1960 előtt, de főleg 1949-ig szin­tén nagyobbak voltak a járások. Csak a kerületek megalakulása után ezek alakítottak egy csomó apró járást. Ezért felül fogjuk vizsgálni, hol osz­tották fel természetellenesein a járáso­kat. A KNB-k képviselői nagy vona­lakban azon az állásponton vannak, hogy becsületesen felül kell vizsgálni minden egyes esetet és ahol szüksé­ges, korrigálni kell. Erre az ősszel ke­rül sor, beszélgetni, vitatkozni fogunk az emberekkel, keresve az ésszerű megoldást. Valóban nem lenne ésszerű sok járást létesíteni, hiszen minden új járás sok pénzébe kerül az állam­nak. Ha meg is szüntetjük a kerületi nemzeti bizottságokat, az nem azt je­lenti, hogy gépiesen mindent felszámo­lunk, pl. a bíróságokat, az iskolaügyet stb. Bizonyos területi szervekre min­dig szükség lesz. Például a rajon-terve­zést nem lehet a járásokhoz kötni. Vagy jjéldául a statisztikai központo­A Reporter című lap június 26-i számában terjedelmes beszél­getést közöl dr. Gustáv Husák miniszterelnök-helyettessel. A be­szélgetést Št. Budin főszerkesztő vezette, és részt vett benne a lap több munkatársa. Az alábbiakban kivonatosan közöljük ezt az anyagot, amely elsősorban a föderáció előkészületeit érzékelteti, és jelentős része konkrét formában foglalkozik a csehszlovákiai magyarság helyzetének rendezésével is. A föderáció és a kisebbségek Dr. GUSTÁV HUSÁK válaszai a REPD8TER ám lapnak kat ajánlatos lesz megtartani. Minden­esetre az ésszerűség és a hasznosság alapján kell ezeket a kérdéseket meg­oldani, nem pedig sablonok szerint. KÉRDÉS: Mi az Ön végső elképzelése az új államjogi elrendezésről és a röderali­xálásról? A bizottság a Kassai Kormány­program állásponltját vallja-e, hogy ex ax ország a csehek és a szlovákok köz­társasága? így marad-e ez az áj alkot­mányban, vagy pedig megváltoztatták? VÁLASZ: Meg kell változtatni az al­kotmányt olyan értelemben, hogy elis­meri a nemzetiségek létezését. 1945­ben kifejezetten leszögezte, hogy Cseh­szlovákia a csehek és a szlovákok nemzeti állama. Most azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ma­gyar, ukrán, lengyel és német kisebb­ség is él itt. Le fogjuk tehát szögezni, hogy föderatív államról, a csehek és szlovákok, két föderált nemzet és a nemzetiségi kisebbségek államár&I van szó. KÉRDÉS: Ez komplikálja az életünket. Az aši, vagy a rakovníki polgárokra gon­dolok például, akik Dél-Szlovákiában akar­ják tölteni szabadságukat. Ez rendszerint nagyon bonyolult már a nyelvi kérdés miatt is, s ezek a kérdések Dél-Szlovákiá­ban, de köztársaságunk minden lakosa számára már komoly szerepet kezdenek játszani. Tudni szeretném, hogy ez a ra­kovníki polgár példánl a galántai járás­ban, vagy másutt, hogyan érteti meg ma­gát. VÁLASZ: Éppen úgy, mint ma. KÉRDÉS: Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez így helyes-e. Húsz éven át ez az ország, mint a csehek és a szlovákok állama épült, amelyben kisebbségek is él­nek. A nyelvi kérdés most elég nagy sze­repet tog játszani. VÁLASZ: A mai állapotokhoz viszo­nyítva természetesen nem rosszabbod­hat a helyzet. Nem kényszeríthetjük rá azonban a nemzetiségi kisebbségeket, hogy kötelezően sajátítsák el az állam­nyelvet, bár az iskolákban természete­sen tanulni fogják. KÉRDÉS: Gondolja, hogy két hivatalos államnyelv lesz? VÁLASZ: A nyelvészek részéről a bizottságokban ilyen javaslat hangzott el, de még vita tárgyát jelenti. Nem vagyok benne biztos, hogy be kellene vezetni az államnyelvet. Mert akkor utasítani kellene a kisebbségeket, hogy a hivatalokhoz az államnyelven fordul­janak. KÉRDÉS: Ebben az esetben Önnél is szlovákabb álláspontot vallok. A magya­rok ugyanis csehszlovák állampolgárok, a mi köztársaságunkban élnek. Senkit sem akarok köpönyegtorgatásra késztetni, mégis úgy vélem, azon is múlik, Űn mi­lyen hivatalokra gondol. Ha a helyi hiva­talokra, akkor minden rendben van. De hogyan lesz az a járásokkal, vagy Szlo­vákia fővárosával? Milyen nyelven adják majd be a kérvényeket? Ez a probléma már Ausztria—Magyaror­szág és a München előtti köztársaság ide­jén is létezett. Ismerem a Szudéta-vidék­ről, ott ahol a lakosság egy bizonyos százaléka német nemzetiségú volt, német nyelven fordulhattak a hivtalokhoz. Ha ezt korlátoznánk, még annyi demokrati­kus jogot sem biztosítanánk, mint ameny­nyit az első köztársaság nyújtott. Azt kérdezném dr. Husáktól, mint szlováktól, nem mint kormánytényezőtől, nem fél-e ettől, mert sok szlovák és a szlovák sajtó fái ettől a kérdéstől. Nincs olyan nap, bogy ezt a kérdést a sajté ne szellőztet­né. VÁLASZ: A nemzeti érzés szintje most igen hullámos, sok a kölcsönös szemrehányás. A szlovák családok ls elnyomottnak érzik magukat Másutt fordított a helyzet, úgyhogy szükséges bizonyos tolerancia. A gyakorlatban minden kisebbség megérti, hogy elő­nyös számára, ha valamelyik állam nyelvet, a csehet, vagy a szlovákot be­széli. Hogy úgy nagyobb az egziszten­ciális, mozgási és elhelyezkedési lehe­tősége, főleg ha iskolát végzett, vagy iparosról van szó. A magyar lakosság jelentős része tud szlovákul, vagy igyekszik megtanulni Bizonyos nehéz­ség abban volt, hogy a tanítók ma­guk nem tudtak elég jól szlovákul, így a gyerekek az iskolában aránylag ke­véssé sajátították el a szlovák nyelvet. A magyar nemzetiségű lakosokat igyek­szünk majd meggyőzni, — semmi eset­re sem kényszeríteni —, hogy a szlo­vák nyelv ismerete nagy lehetőségeket nyújt számukra. KÉRDÉS: Attól függ, milyen messze ju­tunk. Amennyiben eleget tesznek a ma­gyar kisebbség főiskola iránti követelé­seinek, kíváncsi vagyok, hol végződik majd Dél-Szlovákiában a magyarok ügye? VÁLASZ: Két szélsőség létezik — szlovák és magyar — és az ésszerű utat kell keresni. Nem akarok konkré­tan beszélni, nem azért, mintha nem lenne saját véleményem, de nem előz­hetem meg a fejlődést. Mégis úgy vé­lem, hogy a két szélsőség között meg­találjuk a középutat. Egyrészt azt akarjuk, hogy a kisebbségek ennek az államnak elégedett polgárai legyenek, másrészt nem akarjuk a kisebbségeket saját dióhéjukba zárni, ne hogy fal emelkedjék népeink között. KÉRDÉS: Bratislavában azt mondják, ha ebben az országban most valami történne, a magyarok Magyarországhoz húznának. VÁLASZ: Ebből is látszik, hogy a múltban nem jártunk el egészen oko­san. Nem vagyok a magyar lakosság védőügyvédje, de már 1945-ben vesze­kedtünk a beruházásokon. Fölöslegesen sokat invesztáltunk a hegyvidékbe, pél­dául a Vág völgyébe, míg Dél-Szlová­kia többé-kevésbé ipar nélkül ma­radt. S csak most próbáljuk ezt jóvá­tenni. Például Vágsellyén nitrogéngyár épül. Érdekes, hogy a magyar munká­sok és alkalmazottak a gyakorlati szükségletből kiindulva maguk megta­nultak szlovákul. Ipari központokban sokkal jobb a légkör, mint másutt. KÉRDÉS: Meggyőződöm erről az idén nyáron szabadságom alatt, hogy valóban létezik-e az a tolerancia, amit än iát. VÁLASZ: Én nem látom, én hirde­tem. Sajnos, egyelőre olyan a helyzet, hogy Itt-ott még verekedésekre is sor kerül. KÉRDÉS: Szeretném tudni, hogy a ki­sebbségi jogok elismerésével nein újul-e fel a Szudéta-kérdés? Cstí vidékén ezt a kérdést nemcsak az ott élő németek, ha­nem az NDK-bóI és az NSZK-bóI érkező turisták is táplálják. A mai helyzetet ideiglenes megoldásnak tartják és a helyi lakosságban olyan aggodalmakat keltenek, hogy vajon ez a terület végérvényesen csehszlovák marad-e? VÁLASZ: Ogy vélem, túlzottak elkép­zeléseik a kisebbségi jogok elismeré­sének veszélyéről. KÉRDÉS: Félünk a beneši koncepciótól, a kisebbségi állam típusától. VÁLASZ: Ami a nálunk élő némete­ket illeti, tarthatatlan az a helyzet, hogy több mint százezer embernek még elemi iskolája sincsen anyanyel­vén. A CSKP kerületi ideológiai titká­rainak értekezletén például az Ostí nad Labem-i titkár kérte, bogy a kerület­ben élő 40 000 német részére legalább elemi iskolákat és valamilyen kulturá­lis intézményt létesítsenek. Némelykor egyenesen szégyelli magát, hogy ezeket a jogokat is megtagadják tőlük. Ez a titkár elmondotta, hogy dolgos és lo­jális emberekről van szó, s szégyen, hogy nem tanulhatnak anyanyelvükön. Nem szándékozunk túlhajtani ezt a kérdést. Az állam magvát továbbra is a csehek és a szlovákok képezik, hi­szen az állam lakosságának mintegy 90 százalékát alkotják. Ám ha minden problémát demokratikusan oldunk meg, itt sem űzhetjük az ököljog poli­tikáját. A magyar lakosság körében ugyan létezik olyan tendencia, ami­lyenről önök beszélnek, de más ten­denciák is vannak. Nem érzik itt ma­gukat rosszul, semmi esetre sem rosz­szabbul, mint ha Magyarországon élné­nek. Nem ítélhetünk szórványos sovi­niszta hangok alapján. KÉRDÉS: TérjUnk vissza az államjogi elrendezés kérdéseihez. Csak a szlovák kormánynak 4000 további hivatalnokra lesz szüksége. Bizonyos mozgás követke­zik be azáltal ls, hogy megszűnnek a ke­rületek. Van már a kormánynak valami elképzelése ezzel kapcsolatban? A másik kérdés a kommunista pártra vonatkozik a föderációval kapcsolatban. Még senki sem nyilatkozott, hogy lesz-e cseh kommunista párt és szlovák kommu­nista párt és ezek fölött valamilyen fö­derális szerv? VÄLASZ: AZ első kérdéshez: Az ál­lam általános átépítéséről van most szó, aminek célja a bürokrácia csök­kentése. Gyakorlatilag ez az ágazati minisztériumok felszámolását jelenti. Ha nem folyna a föderalizálás, az ága­zati minisztériumokat akkor is meg­szüntetnénk és a súlypontot áthelyez­nénk a vállalatokba. Ez megnyilvánul majd a nemzeti szervekben is. Egyelő­re úgy véljük, hogy országos ipari mi­nisztériumra nem lesz szükség, ezeket a kérdéseket a tervhivatal Intézné, a cseh és a szlovák nemzeti szervekben pedig egy szerv. Más gazdasági szer­vek is elvesztik funkciójukat. Indoko­latlan tehát az aggodalom, hogy az apparátus növekedni fog. Prágában in­kább az a probléma, hogy egyes sza­kaszok felszámolása után mi legyen az emberekkel. Az átépítéssel tehát csökkennie kellene az apparátusnak, ha következetesek leszünk. A párttal kapcsolatos kérdéshez még nem kristályosodott ki az egységes ál­láspont. Szlovákiában az az általános vélemény, hogy Szlovákia Kommunista Pártja maradjon meg, jogköre bővül­jön és a nemzeti szervek partnere le­gyen. A cseh országrészben az a kö­vetelmény, hogy létesüljön Cseh Kom­munista Párt. Ezzel szemben olyan irányzatok is vannak, hogy a párt le­gyen valamiféle integráló politikai tényező, amely az államot összetartaná. Erről még a kongresszus előtt vitázni fogunk és az új alapszabályzat meg­oldja majd a dolgokat. Egyéni vélemé­nyem: a föderáció mellett vagyok a pártban is, egy erősebb központi szerv­vel. KÉRDÉS: Ezt Üuök, szlovákok kényszer rítik ránk. VÁLASZ: Tegnap a bizottságban a cseh elvtársak kidolgozták a javasla­tot, hogyan, milyen úton és milyen for­mában kellene konstituálni a cseh nemzeti szervet. Erre azért van szük­ség, hogy a föderációs modell kialakí­tásánál már együttműködhessék, mivel a kormány és a parlament országos szerv és ezeket az érdekeket nem kép­viselheti kellően. Egyes minisztériu­mokban például csak most kezdjük kialakítani a cseh ipar és ökonómia koncepcióját. Ilyen viszonylatban a múltban senki sem gondolkodott. Ez a nemzeti szerv kell, hogy kifejezze — az előkészítés stádiumában is — a cseh nép álláspontját, illetve valami­lyen formában kialakítsa a nemzeti koncepciót. KÉRDÉS: Milyen lesz a nemzeti jövede­lem elosztása? VÁLASZ: Amit termelünk, azt lénye­gében az egyes területeken használjuk fel. Más lapra tartoznak a nagy beru­házások, amire a nemzeti egységek erejéből nem telik. De arra lesz a fö­derális kormány, hogy Irányítsa az or­ságos gazdasági politikát. KÉRDÉS: Nem áll fenn az a veszély, hogy éppen emiatt Szlovákiában csökken­ne az életszínvonal? VÁLASZ: Nem hiszem. Többféle szá­mítás létezik. Nem esküszöm a szlovák ökonómusok számításaira, ott is előfor­dulhat hiba, de az eltérések nem le­hetnek olyan nagyok, hogy veszélyt jelentenének Szlovákia számára. KÉRDÉS: Az Ön bizottsága készíti elő az alapanyagot. A harmonogram szerint hogyan képzeli Ön a munkát? VÁLASZ: Június végéig el kell ké­szülniük az alapvető politikai tézisek­nek, nagy vonalakban a törvénynek. A kongresszus foglalkozik majd ezek­kel a politikai problémákkal és a kongresszus után törvénybe lehet majd iktatni. Általában úgy számítjuk, hogy a köztársaság fennállásának 50. év­fordulójára a törvény a parlament­ben lehetne. A munkát az év végéig minden esetre be kellene fejezni. v

Next

/
Thumbnails
Contents