Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-30 / 209. szám, kedd

A HF.SZ segítséget jelent A FIATALOKNAK A szakma szerelmese Politikai megújhodásunknak megfelelően a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége is lényeges változtatásokat esz­közöl sokoldalú munkájában. Vonatkozik ez mindenekelőtt a munkamegosztásra és a felelős­ség vállalására, ami a honvé­delmi nevelésben az egyik leg­fontosabb követelmény. Karel Kučera vezérőrnagy a minap Prágában megtartott sajtóértekezletén a Honvédelmi Minisztérium nevében kedve­zően értékelte a HESZ eddigi munkáját, ugyanakkor azonban kijelentette, hogy a fejlődés megköveteli itt is a színvonal emelését. A cél, hogy az ifjú­ság tényleges hadkötelezettsége előtt minél nagyobb számban vegyen részt a HESZ katonai szolgálatra előkészítő honvé­delmi tanfolyamain. Ily módon ugyanis nemcsak a tényleges katonai szolgálatot könnyítik meg maguknak a fiatalok, de pályaválasztásuk szempontjából is jobban tájékozódhatnak. A HESZ jól ismert tanfolya­mai díjmentesek és a gépkocsi­vezetésen kívül sok más szak­ma elsajátítását teszik lehető­vé. Ezért nehezen érthető, hogy a rádiólokátorok, a tank- és a rakétafegyvernemek, a mecha­nikus-, ejtőernyős, búvárszak­kör kevéssé vonzza a fiatalo­kat. A legtöbben természetesen a gépkocsivezetés iránt mutat­nak érdeklődést (42 százalék). Tény, hogy a HESZ munkájába a fiatalok hadkötelezettségük előtt átlagosan 60 százalékban kapcsolódnak be, de ez talán azzal magyarázható, hogy az ifjú ezermesterek munkáját megnehezíti és ezzel persze kedvüket szegi az alkatrészek és az ösztönzés hiánya. Azok a fiatalok, akik a HESZ-ben te­vékenykedtek, a jövőben a ka­tonaságnál kiváló teljesítmé­nyeikért a kitüntetések és elis­merések mellett különféle elő­nyökben, pl. rendszeres, gya­koribb kimenőkben is részesül­ni fognak. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva K. Kučera vezérőrnagy kijelentette, hogy a jobb ered­mények érdekében a Honvédel­mi Minisztérium ezentúl még szorosabban kíván együttmű­ködni a HESZ szerveivel, sőt á junák szövetséget, a honvédel­mi sportokat elősegítő szövet­séget és a lövészcsoportokat is támogatni fogja. Elhatározta, hogy a különböző vetélkedőket és versenyeket nemzetközi szintre emeli. — km — Nagy az érdeklődés a kulturális rendezvények iránt A CSEMADOK somorjai helyi szervezete e hó elején nagysza­bású műsoros délutánt rende­zett a városhoz tartozó Béke park szabadtéri színpadán. A park hűvös, kellemes környeze­te a rekkenő hőség ellenére is nagy vonzerővel bírt, és a vi­dám tarka műsort nagyszámú közönség tapsolta végig. A műsor keretében fellépett az újjászervezett CSEMADOK­énekkar. Ágh Józsefnek, a 9 éves iskola tanítójának vezeté­sével. Kórusműveket és népda­lokat énekeltek. Felemelő és jóleső érzés volt egymás mel­lett látni az énekkarban idő­sebb alapító tagokat és gyerme­keiket; a fáklyagyújtókat és az ifjú fáklyavivőket. A műsor további részében egyfelvonásos tréfás jelenetek, szólóénekek, szavalatok szere­peltek. A jeleneteket betanítot­ta és a műsort sikerrel konfe­rálta Leffler Ödön. Fellépett a CSEMADOK újon­nan megalakult tánccsoportja is „Szüreti mulatság" c. táncá­val és a „Falu végén kurta kocsma" c. táncparódiával. A táncokat Sárközi Aladár és Si­pos Károly tanította be. A szó­lóénekeseket és a tánccsoportot Horváth Imre nápl zenekara kísérte. A CSEMADOK-nak ez a nyil­vános rendezvénye is bebizonyí­totta, hogy van érdeklődés a kulturális események Iránt, és elsőrendű ezt az érdeklődést kielégíteni. Az előadás után sok új tag jelentkezett a CSEMADOK-ba, és így ls van ez rendjén. Sokan kívánnak részt venni az egyes kultúrcsoportok munkájában. Világos bizonyítéka ez annak, hogy a nagy szavak ideje le­járt, és a legnagyobb segítsé­get a mi viszonyaink között szorgos mindennapi munkával tudunk nyújtani. Ezzel kell megnyernünk az embereket, és bizonyítani, hogy élünk, dol­gozunk és művelődünk. KOSA ZOLTÁNNÉ A tudományos kommunizmus új tankönyve 1968. VII. 30. A bratislavai Politikai Kiadó­vállalat gondozásában ez idén jelent meg a Základy vedec­kého komunizmu (A tudomá­nyos kommunizmus alapjai) című tankönyv második, átdol­gozott, kiegészített kiadása. Az országos kiadványként főis­koláink hallgatói számára meg­jelentetett 544 oldalas tankönyv anyagát J. Sindelka docens, a tudományok kandidátusa közre­működésével és K. Holýnak, a tudományok kandidátusának irányításával — szakavatott szerzői kollektíva állította ösz­sze. A tankönyv mélyrehatóan és részletesen ismerteti a tudomá­nyos kommunizmust — a mar­xizmus—leninizmus harmadik alkotóelemét. A marxizmus— leninizmus tudvalevően három részre — filozófiára, politikai gazdaságtanra és tudományos kommunizmusra — oszlik. Mindegyik relatíven önálló tu­dományág. Ez a taglalás tehát nem véletlenszerű, nem önké­nyes, hanem kellő összhangban van a természet és a társada­lom fejlődése folyamán kiala­kuló kölcsönös kapcsolatok ob­jektív dialektikájával, s a tár­sadalmi folyamatokon belüli dialektikával. A személyi kultusz éveiben egyrészt az akkori dogmatikus merevség, másrészt az elméleti torzítások is rendkívül kedve­zőtlenül befolyásolták, sőt úgy­szólván teljesen megbénították a tudományos kommunizmus fejlődését. Csak a személyi kul­tusz tárgyilagos és igazságos felmérésének folyamatában adó­dott ismét alkalom a tudomány új útjainak keresésére. Más szóval az előbb említett felmé­rés közben történt és az azt A véletlen hozott össze vele. Kint állt az autójavító-műhely kapujában, olajosan, maszato­s«n. Egy arra robogó Merce­des után nézett. Csak amikor eltakartam elő'e a kilátást, ak­kor vett észre. A földinek ki­járó meleg szavakkal üdvö­zölt. Mindjárt be is invitált. — Gyere be, nézz szét. . Néhány lépés, s máris bent vagyunk a Kovohron tornaijai javítóműhelyében. Földim, Ga­lo Arpád az ott veszteglő Ski­da MB-1000-es gépkocsi motor­ját veszi vizsgálat alá. Közben odaszól Beke Sanyi másodéves tanulónak. — Sanyi, ellenőrizd a karbu­rátort ... A kulcsokat hagyd irajd kint... Dolga végezté­vel odajön hozzám. — Hogy rohannak az évek — kezdi el a beszélgetést. — Huszonöt éve dolgozom a szak­mában ... Valóban. Mintha tegnap lett vclna, amikor együtt róttuk az út porát. Ű a Seres-féle mű­helyben tanoncoskodott, én a polgári iskola első osztályába jártam. Községünk két kilomé­terre volt a várostól. Nyáron sétának számított ez a távol­ság, télben kínszenvedésnek. Amikor Csehországba deportál­tak, akkor sem kerültünk mesz­sze egymástól. Vasárnaponként találkoztunk. — Bizony eljárt felettünk az idő — töröm meg a csendet. Ü azonban már nem gondol a múltra, hanem szakmájáról be­szél. — Ha tízszer újraszületnék, akkor is az autómechanikus szakmát választanáml — Maszatos, olajos lesz az ember ... — Éppen ez a jó benne. Ilyenkor mindig jobban érzem magam, mintha ünneplőben lennék. Furcsán nézhettem rá, mert szavait igyekezett megmagya­rázni. — A Skoda típusú, a Wart­burg és a Moszkvics gépkocsik szervizszolgálatait látom el. Felkészülten, hiszen 14 napot a Mladá Boleslav-l, 10 napbt a Wartburg, 16 napot pedig a Moszkvics gyárban töltöttem, ahol alaposan megismerkedtem az autók gyártásával, szerkeze­tével. Tovább nem jutott vissza emlékezésében, mert egy Ško­de RV 09—75 rendszámú gép­kocsi ' állott meg a műhely előtt. Tulajdonosa, egy szőke fiatalember fejcsóválva újsá­golta. — A kocsi első kereke — ha kátyúba jut — szitál... épp­úgy, mint két hónappal ez­előtt ... —Már megint . .. szólt kur­tán' a barátom, s máris a ko­csi alatt termett. Fejcsóválva bújik ki aztán alóla, így adván tudtára a pa­naszkodónak, hogy semmi gya­núsat sem észlel. Szó nélkül a kormánykerék mögé ül, gázt ad a motornak, és elrobog. Öt perc sem telik el, s újból a műhely elé gördül. A szitálás nem mutatkozott. — Gyerünk el a rőcei kór­házhoz. Ott biztosan meggyő­ződhet róla — mondja a tulaj­donos. — Rőcére? ... Hm... Na jó ... — válaszolja a szerelő, de közben azt latolgatja, hogy ez két-három órát rabol el tő­le. Beszól a műhelyvezetőnek, a műszakinak és öten elindu­lunk. Egész úton semmi gyanúsat nem észlelünk. A kórház előtti bukkanón ötször is áthajtot­tunk. A kocsi első kereke csak nem akart szitálni. Aztán a tulajdonossal kettesben mara­dunk a kocsiban. A három szakember a kocsit figyeli. Végre jelentkezik az említett hiba. Indulhatunk hazafelé. — Mi a baj? — Nem akarom elhamarkod­ni a dolgot... — válaszolja — de kijavítjuk ... Amikor a műhelybe vissza­érünk, egy 408-as Moszkvics vár Árpádra Megnézi, majd megad­ja a napot, mikor hozzák be javításra. — Ilyenkor nyáron minden­kinek sietős a dolga — mond­ja — sürgeti a javítást. A ko­csik kötelező ellenőrzését ked­den és pénteken végzem. Van úgy, hogy egy-egy nap 14 ko­csit kell „megvizsgálnom". Eb­ben három tanuló segít. A töb­MEGLASSULT A BETAKARÍTAS Jó a termés a komáromi járásban A kombájnosok viszonozzák a segítséget £ Csehországból pótolják a szénahiányt követő társadalmi változások tették lehetővé a tudományos kommunizmus teljes „rehabili­tását" célzó törekvéseket, ame­lyek végeredményben odavezet­tek, hogy a tudományos kom­munizmus ismét a marxizmus— leninizmus szerves részévé vál­hatott. A tudományos kommunizmus a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet politikai szociológiája, amely egyben po­litikai tudomány is, mert a szo­ciális struktúrák mozgásának és fejlődésének törvényszerűsé­geit, nemkülönben a társada­lom megszervezésének és Irá­nyításának alapelveit elemzi s ismerteti. A tudományos kom­munizmusban azonban főleg a marxista szociológia magvát kell látnunk. Tudvalevő, hogy a tudományos kommunizmuson alapszik minden marxista szo­ciológia metodológiája (tudo­mányos kutatási módszertan), amelyhez a konkrét szocioló­giai tudományágak — a mun­ka, az ipar, a városok, a fal­vak, a mezőgazdaság, a kultúra, a Jog, a közvélemény stb. szo­ciológiája, s a szociológiai ku­tatás módszerei s folyamatai Igazodnak. A tudományos kom­munizmus eszerint a marxista értelmezésű politikai tudomány elméleti s metodológiai kiindu­lópontja. Jóllehet a Základy vedecké­ho komunizmu című tankönyv második kiadásának terjedel­me kisebb (102 oldallal keve­sebb), mint az első kiadásé, mégis felöleli mindazokat a problémákat, amelyekkel a tu­dományos kommunizmus fog­lalkozik. Dr. JAN MARGOC Az utóbbi napok esős időjá­rása meglassította, illetve több helyen félbeszakította a gabo­naneműek betakarítását. Föld­műveseink azonban nem nyug­talankodnak, mert tudják, hogy az esőzés az ő javukat szolgál­ja. KÉNYSZERPIHENŐRE TÉRTEK a komáromi járásban is. Erede­tileg július 20-án akarták be­fejezni az aratást. De hiába, az időjárás felborította tervüket. — Aggodalomra azonban nincs okunk — állítja, Borsányi Menyhért mérnök, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatóhelyettese. — A ter­méseredményekben ugyanis kellemesen csalódtunk. Három héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a tervezett hozamokat sem tudjuk elérni. Most viszont örömmel mondhatom, hogy bú­zából 33, árpából 32 mázsa kö­rüli lesz járásunk átlagtermése. A PERBETEIEKET IS MEGZAVARTA a csapadékosra forduló időjá­rás. Igaz, náluk, több mint 1000 hektárról már biztos helyre került a termés, de 250—260 hektáron még lábon áll a ga­bona. A hozamokkal a perbeteiek ls elégedettek, hiszen árpából csaknem 35 mázsát takarítottak be hektáronként, vagyis tíz má­zsával többet mint tavaly. A búza már gyengébben fizetett. Ebből tavaly 33,5, az idén pe­dig csak 30 mázsát értek el hektáronként. A NAGYKESZIEK MÁR BEFEJEZTÉK az idei kenyércsatát. Termésük jónak mondható. A síovjet bú­zafajtákből egyes parcellákról 50 mázsát is betakarítottak hektáronként, viszont a hazai fajtákból mint például a Dia­nából ennek csak a felét. Az átlagos hozam azonban így ls magas. Árpából 39, búzából pe­dig 41 mázsa. Tény, hogy ennél több kevés szövetkezetben ter­mett az idén — főleg a komá­romi járásban. CSEHORSZÁGBA KÉSZÜLŐDNEK A KOMBÁJNOSOK, hogy viszonozzák a kapott se­gítséget. Fogadkoznak, hogy ott sem vallanak szégyent. Sza­bó Ernő, a perbeteiek kiváló kombájnosa például az Idén legalább 100 hektárral még nö­velni szeretné teljesítményét. ODAKÉSZÜL 9 SZÖVETKEZET IS szénát kaszálni. A komáromi járásban az idén mintegy 2500 vagonnál termett kevesebb szá­las takarmány a tervezettnél. — A takarmányhiányt csak akkor tudjuk megoldani, ha a Csehországból vásárolt mennyi­ségen kívül még a felvásárló üzemtől ls kapunk legalább 300—330 vagonnyit — mondja a társulat igazgatóhelyettese. — Szó van arról is, hogy átté­rünk a szintetikus takarmá­nyozásra. Ezzel jelentős meny nyiségű szálas takarmányt ta karítanánk meg, s így a siló­takarmánnyal együtt, — amely­ből minden szarvasmarhára 10 mázsányit szeretnénk készíteni — biztosítani tudnánk az álla­tok megfelelő téli takarmányo zását. Persze nagy segítségünk re lehet a továbbiakban az idő­járás alakulása ls, mert a má­sodvetésekből még szép hoza mokat érhetünk el. (nád) bi napokat a jótállási javítá­soknak szentelem. Sok, kevés? Mit szólhat eh­hez egy laikus? Elég az hozzá, hogy az első fél évben — az első hónapokban Balajty Laci segédletével — 278 kocsin vé­gezte el a kötelező ellenőrzést és 108-on a jótállási javítást. Ebből 40 autó volt külföldi gyártmányú. — Ha sok a munka, magas a tervteljesítménye — ugratom. — Nem nézem én, mit ír elő a norma. Számomra a minőség a mérce. De úgy gondolom d terv teljesítésével sincs baj. Különben szólna a vezetőség. Szívesen elbeszélgetnék még vele, de egyszerre két kocsi is érkezik. Árpád bocsánatkérően rám emeli tekintetét, s az egyil autó felé veszi útját. Hiá­ba, ő a szakma igazi szerelme­se. NÉMETH JÁNOS Mindenki gyanús Nem nagy ügy, de tanulsá­gos. Anyám szereti a szép cipő­ket, így a napokban kart karba öltve elsétáltunk a cipőáru­házba, amelyet a pozsonyiak még ma is nagy Bata néven emlegetnek. — Csak az van, ami kint •látható — mondta, ki tudja miért megbántva, az elárusító fiatalasszony, amikor nehezen fújtatva a három emelet meg­mászása után, a széksorból al­kotott védőfal túlsó oldalán megálltunk. Az ember ért a szóból. Ez a rövid mondat a vevő nyelvé­re lefordítva annyit jelent: ne zavarj felesleges kérdésekkel, kívánságokkal, kár a fárad­ságért, úgyis elegem van már az egészből. Reggel óta csak cipőt és vevőt látok, únom. A szöveg megértését erősen meg­könnyítette az azt kísérő mimi­ka. Anyámat, aki a hetven felé közeledik, leültettem az egyik székbe, háttal az elárusítőnö­nek, hogy még tekintetével se zavarja, jómagam pedig a ki­rakott mintadarabok megszem­lélésébe kezdtem. Az egyik úgy tűnt, megfelelne. — Azt a fekete, lapos sarkú szandált kérem, négyes nagy­ságban — fordultam bátortala­nul a hölgyhöz. Az ember nem szívesen kellemetlenkedik, de nem volt más választásom. — Azt? — Azt. — Az 130 korona. — Látom, hiszen ott a cédu­la. Van nálam pénz. Az asszonyka szó nélkül el­fordult és eltűnt a cipődobozok sokaságában. Rövidesen ott állt újból mögöttünk, kezében a nyitott cipődoboz ... — A bal cipőt kérem, — igye­keztem könnyíteni a helyzetén, ismerve a cipőboltjainkban el­terjedt szokást, hogy csak az egyik cipőt adják oda felpró­bálni, s már nyújtottam is a kezem érte. — A balt nem adhatom — hangzott a válasz — csak a jobbat. — Ne haragudjon, anyámnak a balt kell felpróbálnia, az a lába az erősebb. — Csak a jobbat adhatom — ragaszkodott az elárusítónő a maga igazához, majd magya­rázatképpen megvető pillantás kíséretében hozzátette: — itt eikérik a bal cipő^, azután egy másik üzletben a jobbat és in­gyen le«z egy pár cipőjük. Is­merem rfn a dörgést. Meglepett ez a kombinációs készség. De a hangnem még inkább. Szédelegve somfordál­tam ki az ajtón, becsületben megőszült anyámat vonszolva magam után, hogy mielőbb el­tűnjünk szégyenünk színhelyé­ről. Nos, ennyi az egész. Azt hiszerr felesleges a kommen­tár. De az igazsághoz az is hozzátartozik még, hogy a Du­naj áruház cipőosztályán két perc alatt vásároltunk egy pár szép cipőt, miután a balt moso­lyogva, készségesen átnyújtot­ták felpróbálás céljából. A pénztárcéduláva'l igazolni tu­dom, hogy megfizettem érte. SKALINA KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents