Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-04 / 183. szám, csütörtök

Tulajdonképpen félénk vagyok... Beszélgetés NADJA TILLER filmszínésznővel Magas, nyúlánk, gyönyörű ,asszony. Harminckilenc éves korában is őrzi szépségét és hibátlan alakját, amellyel egykor „Miss Ausztria" címet nyert, s amellyel filmkarrierje kezdődött. & Hallhatnánk-e valamit arról, hogyan választja vagy milyen meggondolások szerint fogadja el szerepeit? — Csak akkor Játszom el valamit, ha kedvem van hozz.í, ha érdekel, őszintén szólva, tulajdonképpen félénk vagyok, s mindazt, amit az életben nincs módom, vagy bátorságom megtenni, eljátszom filmekben. így lettem annak idején „Rosemarie kisasszony" is. Ha viszont nem tetszik a szerep, vagy nem érdekei, nem játszom el. Bár hivatásos színésznő vagyok, a színészet számomra csak másodrendű: elsősorban feleség és családanya vagyok, s nem érzem magam sem elfelejtettnek, sem elhanyagoltnak, ha esetleg egy évig vagy tovább nem játszom. + Szerepel színpadon is? — Csak igen ritkán. Tavaly a salzburgi ünnepi játékokon bemutatták a „Jedermann"-t, annak egyik főszerepét rára bízták. Bár szerettein az előadást, azt hiszem, nem volt különösebb sikerem. • Hány filmben szerepelt ez ideig? — ötven-hatvan alkotásban, pontos számukat nem is tudom, csak azt, hogy közülük sok kimondottan nagyon rossz film. Ebből az 50—60 filmből valóban csak ötöt-hatot szeretek. + Melyik filmlét szereti a legjobban? — Egyik legkedvesebb szerepem, s talán a legnagyobb sikerein a „Rosemarie klsaszszony" volt. Ezenkívül azokat a filmeket szeretem — azt a kettőt — amelyben Jean Gabin neves francia művésszel játszhattam együtt, ö színészpályám legkedvesebb partnere. Először a „Barringsék" című filmben találkoztunk 1962—63 telén, majd később ismét együtt játszottunk. Gabin Jó barátom lett. Nagyszerű ember; a kamerák előtt, a színészi munkában pedig valóságos zseni. Rajongok érte ma is ... + Ki a legkedveltebb rendezője? — Rolf Thiele. Tíz filmet ké szítettünk együtt, ezek közül a „Rosemarie kisasszony" a negyedik közös művünk volt. Nem tudom Thielét hogyan értékelik mások; azt hiszem az abszolút nagyság nem fontos. Színészpályám során eddig vele tudtam a legharmonikusabban dolgozni, felvételek közben a legnagyobb önbizalmat és biztonságérzetet nyújtotta. ^ Ön tulajdonképpen elég bo nyolult állampolgársági viszonyok között él. — Igen, van éz így manapság, s nem is ritkán. Ausztriában születtem, az NSZK-ban lettem filmsztár, ott mentem férjhez Walter Gillerhez (Giller maga is ismert színművész, játszott többek között Jasný „Pipák" című filmjében is. — A szerk. megj. J és két gyermekünkkel Svájcban élünk. Az egész kavarodásban az az érdekes, hogy egyetlen új nyelvet sem kellett megtanulnunk ... • Dehát közismert, hogy Ön több nyelvet is beszél. — Az angol, német, francia, olasz, spanyol és görög nyelv egyformán jól megy. Ennek azonban semmi köze sincs színészi pályámhoz. Gyermekkoromban imádtam a nyelvtanulást és szerettem volna, ha negyvenéves koromban legalább ötven nyelven beszélnék folyékonyan. • Mondjon valamit legújabb szerepeiről. — Egyévi kihagyás után a közelmúltban Olaszországban álltam kamerák elé, Enrico Maria Salerno filmjében, a „Nyár"-ban. Azután Budapesten és Nápolyban részt vettem a „Lady Hamilton" űj változatának forgatásán. Ebben a filmben a nápolyi királynét alakítom. Majd Spanyolországba utazom a „La fuga" című film felvételeihez. Ez a múlt, a jelen és a jövő. + Ön járt Csehszlovákiában Is. — Többször ls. Magam ls szerepeltem Jasný filmjében a „Pipák"-ban és családommal többször nyaraltam ott. Karlovy Vary a svájci üdülőhelyek után is élmény. • Milyen kapcsolata van a mai fiatalokkal? — Háromféle. Gyermekeim és barátaik az egyik kör. A másik a fiatal művészek csoportja, akikkel filmezés közben ismerkedem meg. A harmadik a rajongók nagy tábora. Velük van a legtöbb problémám. + Hogy-hogy? — Tanácsot, véleményt, segítséget kérnek tőlem, ilyen esetekben az ember nem lehet felelőtlen. • S mit tanácsol nekik? — Ha színészek, vagy színésznők akarnak lenni, akkor azt, ne higgyenek a könnyű ós gyors sikerben. A sikerért szenvedni, küzdeni, harcolni kell, még akkor is, ha az ember nemcsak megélhetési kényszerből, hanem kedvtelésből lett színész. Bájos asszony, kedves, közvetlen teremtés. De alighanem egy kicsit hiú. S hogy honnan veszem ezt? Egy elejtett megjegyzéséből: — A „Rosemarie kisasszony" olyan siker volt, hogy még a divat is követte. Igaz, ami igaz, ilyen siker egy évtizedben csak néhány van. Például egy „Cleopatra" egy „Bonnié és Clyde", vagy egy „Rosemarie kisasszony" ... FENYVES GYÖRGY PRAGA 68 A világ filatelistái ezúttal Prágában adtak egymásnak találkozót. A Fučík Parkban a szinte trópusi forróság ellenőre vasárnap is szinte hemzseg a nép. Nyilván a folyóparti üdülés helyett jobb szórakozásnak ígérkezik ez a kongreszszusi palotában megrendezett, nem mindennapi bélyegkiállítás. És aki így gondolkozik, az minden bizonnyal nem csalódik, még ha nem is tartozik a szakértők és bélyeggyűjtők hatalmas táborába. Bélyeg bélyeg hátán — állíthatnánk túlzás nélkül a kiállítószekrények útvesztőjében ízlésesen elhelyezett formás, sokszor szokatlanul tarka emlékblokk és csipkézett vagy csipkézetlen szélű háromszög, négyszög, téglalap, rombusz alakú bélyegek láttán, amelyeknek őrzésére minden óvintézkedés megtörtént. De ez természetes is, mert képzeljük csak el, mi történne, ha pl. lába kelne az egyik sarokban szerénykedő világhírű Mauricius bélyegnek, amelynek értéke szinte felbecsülhetetlen? Nem csoda, hogy hosszú sarokban várakoznak előtte a kíváncsi látogatók, csak hogy egyetlen szerény pillantást vethessenek rá. Egyébként ez a legtöbb bélyeg sorsa a kongresszusi palotában, különösen az olaszoké. Az Olasz Postaügyi Minisztérium — úgy mondják — ezúttal kitett magáért, mert először állítja ki külföldön a római bélyegmúzeum látványos drága bélyegeit. Egy világ körüli utazásnak ls beillik ez a kiállítás, hiszen hol az egyik, hol a másik országban vándorol az ember, sőt visszavezet abba az időbe is, amikor a bélyeget még nem ismerték. A polgárok készpénzben rótták le az illetéket, amelynek összegét szorgos kezek nyugtázták a levelezőlapokon és a borítékokon. Egyszerre csak 1860-at mutat a naptár. Rómában, a Via Dell Orsó úton vagyunk, a nemzeti viseletbe öltözött postáskisaszszonyok körében, akik az emlékblokkokat patkóalakú pecséttel látják el. A bélyegzőt úgy kell elhelyezniük, hogy a bélyegen feltüntetett uralkodó fejét övezze. És csodák csodája, igyekezetüket siker koronázza, mert az eredeti bélyegző még mindig, ennyi idő után is kitűnően működik. A múlt' század légkörét az olasz kiállításon kitűnően érzékelteti a régi postahivatal bútora. A posta mellett pedig az akkori szokáshoz híven a kocsmát ls megtaláljuk. A lovak ugyan hiányoznak, de az elmaradhatatlan lőszerszám és a szalma, csakúgy mint egykor, most is hűségesen idézi a múltat. Nem hiába érdekes és tanulságos ez a kiállítás, amelynek még ma, a műszaki forradalom idejében is sok fontos mondanivalója akad. —kmA közelmúltban, amikor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezet (Ford and Agriculture Organization = FAO) vezérigazgatói tisztségében csere történt, ismét felvetődött az a kérdés, hogy jelenleg milyen lehetőség nyílik a táplálkozás világproblémájának megoldására. A FAO eddigi tevékenységét főképpen azért érte számtalan bírálat, mivel a táplálkozással kapcsolatos problémákat eltúlozta. A bírálóknak az a véleménye, hogy a szervezet a hiányos és az egyoldalú táplálkozásra vonatkozó adatok közlése során nagyvonalúan járt el. Állítólag a világ közvéleménye előtt ezzel akarta bizonyítani fontosságát és elérni a FAO a nagyobb anyagi támogatást. A bírálók azt is szóvá tették, hogy a FAO az anyagát hiányos statisztikai adatokból és bizonytalan becslésekből meríti. A bírálattal szemben azonban meg kell jegyezni, hogy a FAOnak a jövő élelmiszerszükségletére és népszaporulatára vonatkozó adatait mérsékeltnek kell tekinteni. Például Georg Borgstrom a szakkörök által elismert könyve (Hladová planéta) okkal kedvezőtlenebb jövőt fest az előrelátható nehézségekről. A táplálkozásra vonatkozó adatok feldolgozása során megkülönböztetnek hiányos és egyoldalú táplálkozást. A hiányosan táplálkozók nagymértékben éheznek, közülük sokau éhen halnak, szervezetük nem kapja meg a szükséges kalóriamennyiséget. Éhezés következtében csökken a teljesítőképesség és nagy a test súlyvesztesége. A gyermekek visszamaradnak a fejlődésben és sohasem érik el a koruknak megfelelő fokot. Ez az oka annak, hogy Afrikában és Ázsiában általában alacsonyabbak és könynvebbek az emberek, mint Európában és Észak-Amerikában. A táplálkozás világprobléma A hiányos táplálkozástól az egyoldalú táplálkozás abban tér el, hogy az utóbbi esetben az élelmiszer minősége nem felel meg a követelményeknek. Leggyakrabban a fehérje, a vitaminok vagy az ásványi sók hiányoznak belőle. Ennek szintén az ä következménye, hogy csökken a testi és szellemi teljesítőképesség, emelkedik a betegségre való hajlam, és a gyermekkori fejlődésben zavarok következnek be. A táplálkozáshoz elengedhetetlenül szükséges anyagok huzamosabb ideig tartó hiánya különleges betegségeket okoz, amely a gyermekeknél gyakran halállal végződik. Különösen elterjedtek a fehérjehiány okozta betegségek. Sok országban a lakosság táplálékát főképp a szénhidrátokban gazdag gabonafélék és kapások képezik, s az igen fontos állati eredetű fehérjék hiányoznak belőle. Míg a gazdaságilag fejlett országok minden egyes lakosa 45 gramm állati eredetű fehérjét fogyaszt naponta, addig a fejlődő országokban (a földkerekség lakosságának a 70 százaléka) az átlag még a 10 grammot sem éri el. Hogy milyen a táplálkozás mai színvonala? A FAO adatai szerint a világ lakosságának 20 százaléka, azaz a fejlődő országokban 490 millió ember hiányosan táplálkozik. Egy lakos egész napi tápláléka csupán 2170 kalória értékű, az ezen a területen minimálisan megszabott 2300 kalória helyett. (A kalóriamennyiség nem mindenütt azonos, az átlagos hőmérsékletnek és a testsúlynak megfelelően szabták m

eg, így vannak olyan területek is, ahol ennek értéke a 2600-at is eléri.) Itt tehát állandó az élelmiszerhiány, amely elsősorban a lakosság legszegényebb rétegét érinti. A gazdaságilag fejlett országokban egy-egy lakos viszont 3070 kalória értékű élelmiszert fogyaszt, ami a szükségesnél sokkal több. A táplálkozásban még nagyobb különbség mutatkozik, ha az egyoldalúság szempontjából vizsgáljuk. Tüzetes tanulmányozás után a FAO arra a következtetésre jutott, hogy a fejlődő országokban a lakosság mintegy 60 százaléka egyoldalúan táplálkozik. Ha ehhez hozzásoroljuk a fejlett országok egyes szociális csoportjait iS, leszögezhetjük, hogy a földkerekség lakosságának a fele — több mint másfél milliárd ember — egyoldalúan táplálkozik. Érdekes meghatározás az is, hogy a gazdaságilag fejlett országok lakossága átlagosan kétszer annyi A-vitamint, háromszor annyi zsiradékot, és több mint négyszer annyi meszet fogyaszt, mint a fejlődő országok lakossága. Ha a táplálék minőségét vesszük figyelembe, illetve azt, hogy a növényzet állati termékekké való -átalakítása közben fellépő úgynevezett „finomítási veszteség" kb. 85 százalék, arra a megállapításra juthatunk, hogy a gazdaságilag fejlett országokban a fejlődő országokéhoz képest négyszer, sőt hatszor anynyl a fogyasztási szükséglet. Az összehasonlításból két következtetéshez juthatunk. Ha a fejlődő országok lakosságától elvárják a nagyobb munkateljesítményt, elengedhetetlenül szükséges az ottani élelmiszerellátás megjavítása is. A második következtetés pedig az, hogy a gazdaságilag fejlett országok — természetesnek látszó — tápdús élelmezése a fejlődő országokban, a növekvő népszaporulat miatt sem ma, sem a legközelebbi évtizedekben el nem érhető. A föltételezések szerint még a legjobb esetben ls csak Igen kis mértékben javulhat, illetve növekedhet az élelmiszer minősége és mennyisége. Remény van rá, hogy 1980-ig 13 grammra és 2000-ig 20 grammra növekszik az egy lakosra jutó állati eredetű fehérje fogyasztása. A táplálkozás jelentősebb megjavítását elsősorban a gyors népszaporulat korlátozza. Óvatos becslések szerint 2000-ig megkétszereződik a világ lakosságának a száma. Kiváltképpen a fejlődő országokban — ahol úgyis hiányos vagy egyoldalú a táplálkozás — gyors a lakosság létszámának a növekedése. Kétszerese, sőt háromszorosa a gazdaságilag fejlett országokénak. Nagy erőmegfeszítésre lesz ahhoz ls szükség, hogy a fejlődő országokban a táplálkozást a jelenlegi szinten tarthassák. Ezekben az országokban is négyszeresére kell majd növelni az élelmiszertermelés menynyiségét, s ebből az állati eredetű élelmiszereket a hatszorosára. Gabonaegységekben kifejezve a jelenlegi hiány 160 millió tonna, ez az NSZK élelmiszertermelésének a háromszorosa. 2000-ben a fejlődő országoknak a jelenlegi 850 millió tonna helyett 3060 millió tonna gabonaegységre lesz szükségük. Ezek szerint a szükséges átlagos évi termésnövekedés 1980ig három százaléknál nem lehet alacsonyabb, és 2000-lg a 3,5 százaléknál. Nem könnyű felülbírálni az említett adatok megbízhatóságát, de Blackenburg professzor és dr. Lorenzl, a berlini Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet dolgozói megpróbálkoztak velo. Rámutatnak sok hibalehetőségre. Szerintük a kalóriaszükséglet nemcsak az átlagos hőmérséklettől és a testsúlytól függ (bár mindkettő pontos megállapítása eléggé körülményes), hanem elsősorban az alkalmazás minőségétől és a munkabeosztástól. Az is egy hibaforrás lehet, hogy a fejlődő országok mezőgazdasági területének és terméshozamainak a felmérését csak becslés útján állapították meg. A családokban végzett véleménykutatás ls kevésnek tűnik. A két szakember felhívja ugyan a figyelmet a nem eléggé alapos becslési adatokra, viszont a FAO eddigi munkájáról elismeréssel nyilatkoznak. Több hibalehetőségre rámutattak, de nem állítják azt, hogy a FAO túlbecsülte a hiányosan és egyoldalúan táplálkozók számát. Szintén azon a véleményen vannak, hogy az élelmiszerellátásban még további nagy hi4nyok mutatkoznak majd. A jövőben az éhség elleni küzdelem még nagyobb lesz, mint ma. Hogy ennek előrejelzését pontosan megszervezhessük, elengedhetetlenül szükséges az Ismereteink gyarapítása. Tökéletesebben kell ismerni a termelési lehetőségeket, a termelhető mennyiséget, a szükséges élelmiszer összetételét, s az állattenyésztésben pedig a szaporodás ütemét. Szükséges az is, hogy a statisztikai szolgálatot kiépítsük és tudományos alapon elemezzük az egyes háztartások szükségletét. Ezek olyan feladatok, amelyeknek végrehajtásában leginkább a gazdaságilag fejlett ipari államok és azok tudományos intézetei a jövőben sokat segíthetnek. (us.) w 196^VII. 4.