Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-27 / 206. szám, szombat

Legújabb hír: DOL A SZERELEM I LOVE YOKO — mondta egyszer, eléggé váratlanul az újságíróknak a Beatlesek egyike, a 27 éves JOHN LENON. Lenon szereti Yoko Ónét, a 34 éves japán fllmsxínésznöt. Yoko nemrégiben matatta be legújabb lilmjét. Most új produkción t8rl fejét, s bár a szereplők nevét még nem hozták nyilvánosságra, feltehetőleg Lenon is játszik a filmben, méghozzá egyedül, gombafejü tártai nélkül. Yoko Ono is szereli Lenont. Mostanában sülve-fűvs együtt járnak, Lenon még ax új Beatlesfilm bemutatójára sem ment el. A minap egy fogadáson jelentek meg Yokóval, ahol tüntetően tartózkodtak az alkoholtól, csak Tizet ittak. Nagy szerelem dúl. Csak egy hiba van: Lenonnak még megvan bájos kis felesége. Cynthla, s Yoko Ono nem vált el férjétől, az amerikai Antony Coxtél. ff A színészet nem férfiaknak való pálya... A „Halló fiatalok" beszélgetése Raf Vallone-val Fehér, magasnyakú pulóver, mindig frissen vasalt világoskék öltöny, finom mozgás, vastag szemüvege mögött kíváncsian nézelődő szemek. Ilyennek ismertem meg Raf Vallonét, akitől a színészi munkával kapcsolatos véleményéről érdeklődtem. — Színészi karrierem egy interjúval kezdődött. Valamikor a 40-es évek végén, pontosabban 1948-ban, az akkor új rendezőként és nagy tehetségként feltűnt Giuseppe de Santishoz siettem, hogy meginterjúvoljam az „II Tempo" számára, következő filmtervéről. Emlékszem, De Santis hihetetlen részletességgel beszélt tervéről, olyan részletességgel ahogy egyetlen rendező sem beszél újságírónak. És amikor azt kérdeztem tőle, miért járt így el, hiszen először találkoztunk életünkben, miért méltatott annyi átlagon felüli bizalomra, azt felelte: „Azért, mert magával akarom eljátszatni a film főszerepét." A meglepetéstől szóhoz sem jutottam, és Igent mondtam. így lett belőlem, a hajdani jogászból, a római jog specialistájából, aki később az irodalom és az újságírás iránt kezdett érdeklődni, filmszínész. HflRANGOZÚ TERI Éppen egy hete, szombaton este a budapesti Madách Színházban megkezdődött a Magyar Táncdalfesztivál ,6B\- melyet a rádió és a tévé helyszíni közvetítése révén — a színház zsúfolt nézőterén kívül — bizonyára több millió ember követett nagy érdeklő•HBDHnaMBHHnaBn déssel. A nézőtéren mindenkit egy-egy kérdőív várt, mely az elődöntők során — és természetesen majd az augusztus 17-i döntőben ls — a közönség díját hivatott eldönteni. Hagyomány ez már a Magyar Táncdalfesztiválon, s bizony nem lenne céltalan, ha a Bratislavai Líra rendezői is bevezetnének valami hasonlót. A verseny így még színesebb, fordulatosabb, hiszen alig akadt néző, aki már nem ott, a helyszínen töltötte ki az ivet Ezen túlmenően azonban kiváló lehetőség ez a szakzsüri és a nagy számú közönség „ízlésének" egyeztetésére... A múlt szombaton látottakat tömören összegezve, csak ennyit: az egyes számokban kevés volt a melódia, az első hallásra megragadó dallam. A legnagyobb meglepetést Zalatnay Sarolta okozta — ruhájával! „Helyre kis" magyaros hímzésű alig-miniben énekelte számát: Koncz Zsuzsa — Zalatnayval ellentétben — maxiban lépett színpadra. A legnagyobb derültséget a közkedvelt Sijriusegyüttes produkcióján kívül /Hogy mulat egy magyar beatles úr? I az a pillanat váltotta ki, amikor a rokonszenves Poór Klári bekonferálta — öccsét, a „Piros tulipán"-t éneklő Pétert... Igaz, a közönség szavazatot még megváltoztathatják a sorrendet, de a zsűri pontozása szerint az első fordulót a Még hazakísér c. szám előadója: Harangozó Teri nyerte. Kellemes meglepetést jelentett jó hangjával és még jobb előadásával az idén első íiben szereplő Nagy Éva. Sok rajongója számára bizonyára csalódást okozott, hogy a népszerű Aradszky László dala čsak a tizenharmadik, Szécsi Pálé pedig csupán a tizennyolcadik lett! Természetesen, ez nem a két énekes balsikere, hiszen a Magyar Táncdalfesztivál is a szerzők, a dalok versenye. A gyenge helyezés is bizonyítja, hogy az első elődöntőn szereplő eléggé egyhangú számok között alig hallottunk olyan igazi táncdalt, melyre táncolni is lehet... Persze, korai még az elmarasztalás, hiszen negyven új magyar táncdal bemutatása még hátra van a soron lévő második és harmadik elődöntőn. (mik—l őszintén szólva én azért vállaltam el a szerepet, mert tetszett irodalmi alapanyaga és politikailag is érdekes műnek tartottam, de abban a szent meggyőződésben álltam a kamerák elé, hogy egyszer játszom és azután soha többé. Nem így történt. A film (Nincs béke az olajfák alatt) sikert aratott, és én újabb ajánlatot kaptam, de annyit, hogy két év múlva a lap, amelynél dolgoztam, felmondott nekem. De a hasábok továbbra is nyitva álltak előttem, s mint külső munkatárs dolgoztam és dolgozom az újságnak. Nos, így lettem végül is „örökre" színész. Csak nagyon kevés szerepet szeretek. Ritka kivétel az olyan, mint Preminger „Kardinális" című filmje. Pedig nagy maszkot kellett itt készítenem és alaposan be kellett kennem az arcomat is (az esetek többségében egyáltalán nem festem magam), mégis olyan érdekes politikai vonatkozású szerepem volt — egy békepárti kardinális —, hogy szívesen vállaltam és örömöm telt benne. Egyéb filmjeim közül néhánynak csak a elmét tudom. — A hírek szerint rövidesen megjelenik egy regénye ... — Tény, hogy évek óta egyre aktívabban dolgozom irodalmi müveken, több kötetre való esszém, tanulmányom és néhány saját forgatókönyvem van, amelyeket egy nap majd magam szeretnék realizálni, anélkül azonban, hogy játszanék bennük. Egy Valloné filmben nem játszhat egy Valloné nevű színész. Ahhoz nem elég jó... I Mint furcsa grimasz, úgy ér ez a megjegyzése. Nem beszél többet. Legalább is magáról nem. Másokról sokáig, hosszan áradozik. Ilyen ember. Befelé forduló, nagy intelltgenciáfú, önmagán szívesen gúnyolódó művész... (fenyves) Halló, Egeg! Lapunk május tizennyolcadíki számában ezen a címen adott hírt a HF az egegi fiatalok szerkesztőségünkbe küldött panaszának. A választ — melyet már június tizenötödikén egyszer sürgettünk — a mai napig is hiába várjuk annak ellenére, hogy mindkét ízben így zártuk sorainkat: „Reméljük, a falu vezetői válaszolnak majd a fölvetett problémára és álláspontjukat rövidesen közzétehetjük. Őszintén szólva nem tudjuk mire vélni a falu vezetőinek mély hallgatását az ügyben. Ogy tűnik, mintha nem találnának magyarázó érvet a fiatalok levelében megfogalmazott panaszára... Vagy tán úgy vélik, hogy hallgatni arany...? (M) 15 éves menyasszonyok 2 Somogyegres ... Reggel jó kis eső esett, sokan nem mentek ki a határba, ezért is lehet most a Kovács családot otthon találni. A kapunyitásra egy kislány jön elő a lakásból, kedves arcú, fiatal teremtés, rövidre vágott fiús hajjal, s bemutatkozik: — Kovács Eta vagyok. Ujján jegygyűrű. Az udvar három részből áll. Első részén áll a ház, virágoskerttel, második része a Jószágoké, istállóval a harmadik a szérű. Jómód, gazdagság árad mindenhonnan. Eta pontos dátum szerint 1949. augusztus 24-én született, s jó két esztendeje menyaszszony. — Ilyen sokáig tart ezen a vidéken a jegyesség? — Ki meddig tartja — mondja a kislány —, de mostanában elég sokáig járnak jegyben. — Miért? — Állítólag a gyámügy nem egyezik bele a kiskorúak házasságába. — Miért kell olyan korán férjhez menni? — Anyámék nagyon szeretnék. — Próbáltak mér engedélyt leérni a gyámügytől? — Azt mondják a tanácsnál, felesleges, úgysem adnak. Hátulról az udvarról lassan előjön a nagyapa: Kovács bácsi is. A hetvenedikben Jár, de még dolgozik itthon is, a szö- . vetkezetben is. — A maga idejében is így ment a házasság, ilyen korán? — Itt ez volt a szokás. Kikerültek a lányok az iskolából, aztán férjhez adták őket. Csak a két háború alatt maradtak el egy kicsit. Nem volt idehaza férfi, s mire hazajöttünk, csak tizenhét—tizennyolcéveseket találtunk. Én is így nősültem. Az első háború után. Közben hazaérkezett Eta édesanyja is. Amikor megtudja, hogy a fiatalok felől érdeklődünk, igen büszkén néz lányára, hogy lám, milyen korán, fiatalon vinnék a lányát, ha lehetne. — ö a legfiatalabb menyaszszony? — Ö a legfiatalabb — mondja az anya. — Ö, az én Időmben könnyebben ment ez is. Hozd csak ki, kislányom a menyasszonyi képemet. Mit gondol hány éves vagyok ezen a képen? — Talán tizenhét. i— Megmondom magának pontosan: tizenöt és fél éves va gyok. Csak tudja az akkori viselet, az egy kicsit úgy vastagította a lányokat. Puffándlit viseltünk a derekunkon, hogy idősebbnek látsszunk. Azért nézett biztosan tizenhétnek maga is. — Hát a vőlegény? — Vendi? '— mert a vőlegényt Vendelnek hívják. — Neki sok földje van, mert traktoros brigádvezető,' sokat szánt. — Miért jegyzik el a lányokat ilyen korán Somogyegresen? — Akkor kell adni a lányt, amikor kérik. Állunk az udvaron, a fák alatt, szótlanul. Egy kislány settenkedik át a szomszédból, tizenkét éves, s mintha önkén telenül is inteni akarnám, kérdezem tőle: — Voltál-e már bálban? — 0, itt nagyon ritkán ren deznek bált. Még nem voltam. Búcsúzkodom. A menyasszony szégyenlősen nyújt kezet, s kislányosan rebegi: — Kezitcsókolom! Ez a köszönés lényegében nem a riporter korának szólt. Az övének. (Vége) (Az IM nyomán: M J NAPJAINK HŐSE JURII RAJZMAN A te kortársad című filmjének nézőit a film főszereplőinek eszmei vitái izgatják fel, az egész filmet végigkísérő éles viták. A legerőteljesebb jelenetek — publicisztikusak. „A nagy hazafi" óta nem láttunk enynyire erőteljesen publicisztikus beállítottságú filmet. Elegendő, ha megemlítjük, hogy a film csúcspontja a minisztertanács ülése: ezen dől el a hős sorsa. A cselekmény további kulmináciős pontjai azok a viták, amelyeket a hős fiával, volt feleségével és tudós barátjával folytat. Még nem is olyan régen egyes kritikusok kijelentették, hogy többé nem lehet elviselni a vásznon a gyűléseket és az aktuális kérdésekről folytatott vitákat. Igaz, ők másról beszéltek, arról, hogy elég volt már azokból a filmekből, amelyekben unalmas értekezletek vannak, amelyekben a hősök régóta tisztázott kérdésekről vitatkoztak, és emellett a vita eredménye semmiféle hatással sem volt sorsukra. A te kortársad azért is annyira érdekes, mert a szereplők egymással folytatott vitái valóságos csaták, az ellenfelek nem játszanak „egymás alá", az emberek sorsa szemünk láttára bontakozik ki, illetve vesz tragikus fordulatot. A film konfliktusa már a film elején élesen exponálódik: Vaszilij Gubanov Moszkvába utazik, és követeli, hogy állítsák le annak a kombinátnak építkezését, amely pedig az 6 tervel szerint folyik, mert meggyőződött arról, hogy a kombinát az építkezés befejezésének időpontjában már nem lesz kifizetődő. Ezért ő maga javasolja, hogy hagyják félbe az építkezést és építsenek olajkombinátot. A téma csupán ürügyül szolgál az erkölcsi konfliktus bemutatására. Egy-egy ember jelleme aszerint tárul fel előttünk, hogyan fogadja Gubanov elképesztő javaslatát. A FILM MINTEGY FOLYTATÁSA az író Gabrilovics és Rajzman előző művének, a Kommunistáknak. Az új film cselekménye nem kapcsolódik az előző filmhez, mégis eszmei rokonság van közöttük. Másmás korban élnek, de mindketten saját koruk hősei. Miért nevezzük ezeket az embereket hősöknek, mi a legfontosabb vonásuk? A te kortársad Gubanov ja meg van győződve igazáról, olyan csatába kezd, amely az ún. józan ész szempontjából esztelenség. Am A te kortársad nem csupán továbbfejleszti a Kommunista hagyományait. A Kommunistában az osztályharc során a küzdők a barikád két oldalán álltak, ellenfelüket Jól ismerték. A te kortársadban nincs osztályharc, a konfliktusok egyazon minisztérium munkatársai között bontakoznak ki, egyazon párt tagjai között, egyazon család, apa és fia között. Am a filmet ugyanaz a forradalmi pátosz hatja át. Feltárja kora ellentmondásainak természetét, és segít, hogy az élet túljuthasson rajtuk. A film legnagyobb eredménye a főhős, Vaszilij Gubanov alakja. Nem azért hős, mintha mindent tudna, mindent előre látna. Ellenkezőleg: ember és semmi emberi nem idegen tőle. A vita során legyőzi a minisztert, tehetségesen oldja meg az állami problémákat — ám ugyanakkor korlátolt nézeteket hangoztat abban a kérdésben, hogy elveheti-e fia feleségül azt az asszonyt, akinek gyereke van. A fiú, Mihail finomabb apjánál, Éluard-ot olvassa, akiről apja sosem hallott — viszont az apjának elegendő humora és öniróniája van ahhoz, hogy az amerikai újságírókkal folytatott beszélgetés során arra a kérdésre: „Ki a kedvenc költője?" — azt válaszolja: „Éluard". Abból, ahogyan fiával beszélget, megértjük, megszokta, hogy az embereknek parancsoljon, hogy sikeres ember. És épp ebben fedezzük fel figurájának ellentmondásosságát. A FILM VÉGÉN A HŐSNEK • A CSEHSZLOVÁK Tudományos Akadémia az idén megjelenteti a régi cseh nyelv szótárát. A kiadás előtt álló szótár első része lesz a készülő cseh nyelvtörténeti szótárnak. szembe kell néznie azzal, hogy karrierje összeomlik, minden tisztségéről leváltják. Erről könnyedén beszél, olyan emberként, aki kész rá, hogy megváljék mindentől, ami már megszokottá és szükségessé vált számára. Itt már nem szenvedélyeivel, hanem logikájával él, és ezáltal elveszíti lélektani meggyőző erejét. Egykor a minisztertanács megbeszélésén Gubanov könnyen legyőzte a berjozovi területi bízottság titkárát, aki az építkezés félbehagyása ellen felszólalva látszólag teljesen humánus motívumokkal érvelt: több ezer munkáscsalád érkezett az építkezésre, hisznek benne —• mit mondhatunk nekikl A területi bizottság titkára az adott esetben idealista, mert mindenekelőtt azt akarja, hogy a tömegek higgyenek az eszmében, még ha az hamis lenne is. Gubanov akkor elvi szinten győzte le — de a film végén maga Gubanov is idealista, absztrakt. És mégiscsak hiszünk a hősnek, elhisszük, amit mond, még ha lélektanilag nem is vagyunk kellőképpen felkészítve — mert végső soron igazat mond. A szerzők itt publicistákká válnak, hősük pedig szócsövükké, ő mondja el alkotóinak gondolatait. Rajzman filmje polifonikus, hősei különböző „szólamokat" játszanak — de ezek a szólamok ugyanazon fő téma variációi. Rajzman finom pszichológus módjára még az epizódszereplőkben is feltár valami megismételhetetlent, csodálatosan életszerűt. Jellemző, hogy a filmben az amerikai újságírókat a Moszkvában élő amerikai újságírók egy csoportja játssza. És úgy érezzük, hogy a miniszterereket miniszterek játsszák és a gyári munkáslányokat — gyári munkáslányok. Az utca a drámai cselekmény színhelyévé válik. Gubanov mellett a film legfontosabb figurája: harcostársa, Nyitocskin. Nyitocskin is mindenben ezt az elvet követi: szenvedélyesen élni. Természetes ember, nem fél attól, hogy nevetségessé válik. Első megjelenésétől kezdve rokonszenvező nevetést vált ki, gyakorlatiatlansága emberi, naivitásán pedig leméretik a szokványos kapcsolatok és dolgok fonáksága. Olykor ő áll az előtérben és már-már Irányítja a cselekményt — de ha ez valóban így történne, a film tragikomédiává válna. FONTOS SZEREPET TÖLT BE a filmben Jelizaveta Kondratyevna, Gubanov volt felesége is, akinek ábrázolásával Rajzman ismét bebizonyította, mennyire finoman érzékeli az asszonyi természetet. Kondratyevna is szenvedélyesen él. De mlg a szenvedély Nyitocskint szabaddá teszi, Jelizavetát — fia iránt érzett önző szeretete — boldogtalanságba sodorja. Magányossága együttérzésünket váltja ki, de nevetségessé válik, amikor azt követeli," hogy a komszomolisták válasszák el a fiát „a véletlenül útjába akadt nőtől". Megmosolyogjuk akkor is, amikor kiöltözködik, hogy ismét megtetsszék Gubanovnak, és végső vereséget szenvedve távozik. De érzékenyen felfigyelünk szavaira, amikor sajnálja, hogy elmúlt az idő, amikor az emberek féltek és a társadalom határozottan avatkozott be az ember magánügyeibe. A személyes és a történelmi, az egyének és a társadalom mozgása összefonódik ebben a filmben. A legkisebb esemény is a főkonfliktus megoldását, a hős sorsának alakulását készíti elő, ugyanakkor kora bonyolult vonásait tükrözi. Rajzman epikus. De prózája már szinte beleolvad a drámába. Oj filmje olyan drámai motívumhoz nyúl, amely az életben még rejtetten van Jelen, és úgy tárja fel, hogy eközben nem alkalmaz szokványos drámai konstrukciókat. Ezt különösen a befejezésnél érezzük, amely szerencsésen kerüli el a standarddrámai megoldást. Gubanovtől sorsának végső eldöntése előtt búcsúzunk, de bármi történjék is vele ezután, egy olyan embert ismertünk meg benne, aki vil. Ž7. nem csupán kritikusan méri fel helyzetét, de el ls határozza, m hogy megváltoztatja azt. S ZEM fON FREILIH w pun 1968.