Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-27 / 206. szám, szombat

Traktoron Bécsbe A határvonalat nem egyenesen, hanem kacskaringósan húzták meg a térképen. Az ember csak a védőberendezésekből következtet rá, hol ls vonul az államhatár. Egy helyütt éppen a llgetfalusi szövetkezet földjén húzódik a védőberendezések sora. A mögötte fekvő területeken a szövetkezet takarmányt termel. S airi megtermett, nem veszhet kárba. A lóheretáblát lekaszálták, s hogy megszáradt, behordásáról kellett gondoskodni. Hanem a szövetkezet három traktoristája beteg lett. Štefan Strbavý elnök, Čeman agronómus és Botlik gépesítő személyesen kért engedélyt a határőrség parancsnokától, hogy* a szövetkezet négy dolgozója a takarmányért a védősáv mögötti területre mehessen. Igaz, Milan Dani a traktoros csak két hete dolgozott a szövetkezetben, de Nagy Béla, J. Skultéty, D. Svoboda rendes szövetkezeti tagok. A parancsnok gondolkodott. Daninak nem volt engedélye, hogy a határsávba léphessen, de a szövetkezet nem tudott hirtelen más traktorost előteremteni. A takarmány csak nem veszhet oda. így nehezen ugyan, de megadta az engedélyt. Másnap reggel korán elindult a négy férfi. A pótkocsi hamarosan megtelt illatos takarmánnyal. Utána egy kis pihenőt tartottak. Dani és Nagy társaitól távolabb húzódott, ott beszélgettek. Két társuk nem fogott gyanút. Amikor visszajöttek, Skultéty és Svoboda a pótkocsi tetejére ültek, Dani a volán mögé, Nagy pedig a boglyázó gépre. Elindultak... A traktor teljes gázzal robogott az osztrák határ felé. Dani és Nagy kiabált valamit a pótkocsin ülő embereknek, de azok nem értették meg szavaikat. Amikor észbekaptak, már osztrák földön voltak. Leugrottak a pótkocsi tetejéről és a villát a vállukra véve igyekeztek elhagyni a határsávot. Milan Dani 21 éves. Több évig a bratislavai műszaki szolgáltatásnál dolgozott. Havi keresete mindig meghaladta a 2000 koronát. Azt mondják rosszul élt a feleségével. Ki tudja igaz-e? Tény, hogy itthagyta feleségét és életerős kisfiát. Nagy Béla is megkereste minden hónapban az 1900 koronát. Nőtlen. Szüleit hagyta itt. Édesanyja belebetegedett. Hogy mégis miért szöktek meg? Romantikára vágytak. Gondolták, drótakadály, a védősáv vonulásából következtet rá az ember. Sokan kifogásolják, feleslegesnek tartják az ilyen berendezést. Igaz, már elavult, korszerűbb, megbízhatóbb berendezés kellene helyébe, ami nagyban megkönnyítené a posztjukon álló határőrök munkáját. Mert ma már akinek tiszta a lelkiismerete, bármikor útlevéllel utazhat külföldre. Azok, akik szökni akarnak, nem járnak egyenes úton, a szó átvitt értelmében sem. A lefüleltek névsora legalább is ezt igazolja. František H-t már körözte a LESBEN A HATÁRVONALON hogy a határon túl munka nélkül is megélnek, hogy majd mézeskaláccsal várják őket. Csalódtak. Erről egyébként levelük is tanúskodik. Azt írják, hogy egy Bécstől 50 kilométerre fekvő táborban vannak. Enni kapnak, de cigarettát nem. És a tábort nem hagyhatják el. A határőröknek a legkellemetlenebb az egész eset. Húsz év óta az ő szakaszukon alig jutott át valaki a másik oldalra. És most megtörtént. Egyszerre ketten lépték át a határt. És nem is tehetnek róla. A parancsnok is vádolja magát, amiért engedékeny volt. Az államhatár girbe görbe. A rendőrség, amikor határőreink karjába futott. A statisztika szerint ez évben több mint 500 határsértőt fogtak el. Ebből csaknem száz azoknak a száma, akik Ausztriából vagy Nyugat-Németországból jöttek „feketén" hozzánk. Egyesek tévedésből, mások készakarva. Hazánk állampolgárai az elfogott határsértők számának az egyharmadát adják, a többi mind idegen ál lampolgár. A határőrök éberen őrködnek. Nemcsak őrei, hanem védői ls államhatárunknak. N. J. Bizalom és tekintély Úgy tűnhet, hogy a nyári hőségben megcsappant a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom következetes demokratizálódására irányuló törekvés. Am a látszat csal. A január utáni első demokratizálódási hullámban nemcsak az SZKT elnökétől Pastýfiktől és négy titkárától vonta meg a szakszervezeti tagság a bizalmát, hafiem 300 üzemi bizottságba is új tagokat választottak. Csak elvétve találunk azonban olyan üzemi bizottságot, amelybe nem választottak be egy kommunistát sem. Igen érdekes a megnyilvánuló bizalmatlanság okait elemezni. Az esetek többségében a tagság ott vonta meg a bizalmát az üzemi bizottságtól, ahol az elnököt „kívülről ültették be", megválasztása bizonyos tartózkodással ment végbe és nem tett eleget a várakozásnak. Ezenkívül visszahívták azokat az üzemi bizottságokat, amelyek a gazdasági vezetés uszályába kerültek. Persze menet közben sok minden kiderült, kisebb nagyobb vétkek a munka törvénykönyv és a szakszervezeti alapszabályok ellen, jellemző például az egyik kutatóintézet esete. A különleges ügyosztály vezetője az intézet igazgatójának jelenlétében valamit ünnepelt, s az ünnepség végén szobájában felejtette azt az univerzális kulcsot, amely az épület minden ajtaját nyitotta. Az iizemőr a kulcsot megtalálta és átadta — a szakágazat főigazgatójának, A kulcs kellő fejmomás kíséretében az intézet igazgatójához került. Ettől a perctől fogva mind az igazgató, mind a különleges ügyosztály vezetője az üzemör elbocsátását szorgalmazta. Az üzemi bizottság — két tagja kivételével — az elbocsátást megszavazta. A január utáni taggyűlésen az üzemi bizottságban csupán az a két tag maradt benn, aki annak idején nem járult hozzá a munkatörvénykönyv megsértéséhez... Elérkezett az idő, hogy az egyes funkcionáriusok tevékenységét felülvizsgáljuk, a régi és az új üzemi bizottságokban egyarájit. A szakszervezeti funkció elsősorban is áldozatos és fölötte felelősségteljes tevékenység a kollektíva érdekében. A szakszervezeti tagok most elsősorban ebből a szempontból mérlegelik a funkcionáriusok tevékenységét, fontolgatva, milyen bizalomra, mekkora felelősségre érdemesek. Nemcsak áldozatkészséget és becsületességet követelnek tőle, hanem állhatatosságot, elfogulatlanságot is, egyéni véleményt az egyes problémákról, lelkiismeretességet, tisztességet és valóban dialektikus viszonyt társadalmunk fejlődéséhez. Ezek a jellemvonások különösen az új irányításban kerülnek előtérbe. Ezért az ősz folyamán valószínűleg jelentős változásokra kerül majd sor a szakszervezeti funkcionáriusok körében. Azokban az üzemekben, ahol új üzemi bizottságot választottak, annak munkáját már összevethetik a régi tevékenységével és értékelhetnek. Nem egy esetben ismét bizalmat szavaznak a „kisepert" üzemi bizottság egyes tagjainak, azoknak, akik — ma már tisztán látni — önzetlenül és eredményesen dolgoztak a szakszervezeti tagság érdekében. Ezzel egyidőben, a szakszervezeten belül is folyik a rehabilitáció. A rehabilitációs bizottság azokkal az esetekkel foglalkozik, ahol közvetlenül megsértették a szakszervezeti mozgalom alapelveit. Például a brnói kerületi szakszervezeti tanácsról az ötvenes években elbocsátottak egy alkalmazottat, aki négy hónapig vizsgálati fogságban volt, majd a gyanú alaptalansága miatt szabadlábra helyezték. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a kerületi szakszervezeti tanács azonnal felbontsa vele a munkaviszonyt, ellentétben azokkal az elvekkel, amelyeket éppen a szakszervezeti mozgalomnak kellett volna leginkább tiszteletben tartani. Jelentős figyelmet szentelnek a szakszervezetek fizetett dolgozóinak is. Sokan közülük részesei a szakszervezeti mozgalomban előfordult legnagyobb deformációknak. A tagság bizalmatlansága jogos irántuk, mivel nem valószínű, hogy ezek a dolgozók egy éjszakán át megváltozzanak és nincs rá kezesség, hogy a jövőben már nem fognak deformációkat elkövetni. Mindezeket a jelenségeket nem írhatjuk a demokrácia számlájára. Piszkos vízben senki sem moshatja magát tisztára, a szakszervezeti mozgalom sem. Mégis a szakszervezetekben is — mind a központi szervekben, mind az üzemi szakszervezetekben — folytatni kell a megújhodási folyamatot, amire jó alkalom a rendkívüli szakszervezeti kongresszust megelőző vita, hogy a szakszervezet újból tekintélyt szerezzen és soha többé ne kerülhessen a deformátorok uszályába. FRANTIŠEK RAVEN 100 éve halt meg TOMPA MIHÁLY Tragikusan nehéz, hányatott sors volt osztályrésze. Családi helyzete, neveltetése s tanulmányai egyaránt az élet sötét színeivel terheltek. A nemesség jóformán csak családi emlék már az ő számára. A fiatalon, tüdőbajban meghalt anya és a céhen kívüli, iszákos foltozó varga apa második házassága szükségszerűen a nagyszülők gondjaiba utalja a fiatal Tompa-sarjat. Aztán szinte a véletlen emelte ki e nyűgös körülmények közül; paptanítója, Bihari József szerezte el szolgadiáknak két földesúrfi mellé. Csak így kerülhetett ő is a sárospataki kollégiumba. Itt végzi el a jogi, a bölcsészeti és a teológiai tanfolyamot. A körülmények rendkívül érzékennyé tették, s élete merő gyanakvás mindenkivel szemben. A méltánytalanság érzete már-már embergyűlöletbe torkollik, s az emberi világ ellentéte tájköltészetében olvad csak fel: itt fedezi fel a harmóniát, az egyetemes békességet s az eredendő tisztaságot. Súlyos megpróbáltatásait, a magánéletében szerencsétlen ember fájdalmát csak fokozza két kis gyermeke korai halála. Bár tehetsége nem éri el kortársai nagyságát, nevét sokáig a nagy kortársakkal, Petőfi és Arany nevével együtt emlegették. Benne látták a népies költészet harmadik nagy képviselőjét. Ez a dicsőség átmenet volt csupán, ahogy átmenet irodalmi munkássága is a népies, nemzeti, illetve a romantikus és szentimentális szalonköltészet (almanachlíra) között. Rege- és mondafeldolgozásával azonban kétségtelenül hozzájárult a népies epika győzelméhez, s a forradalom és a szabadságharc idején pedig a nemzeti költő hivatásáig magasodott. Ily módon munkássága nemcsak becses értéke irodalmunknak, de hazafias lírája része haladó hagyományainknak. 1848 előtt rendkívüli lassúsággal bontakozott ki költészete. Szokványos témáiban az élet apró örömeit szólaltatja meg, '

s csak a negyvenes évek közepétől figyelhető meg költészetében némi mozgás, lendület, közéletiesedés. A népregék, népmondák páratlan sikere (1846) után — maga a műfaj is menekülés a társadalmi problémáktól — élményköre bővül, mélyebbé válik. Ebben az időben a Petőfivej való kapcsolat — a versengés öntudatlan ösztöne — is hat rá. 1847-ben kezdődik Tompa költészetének radikalizálódása. Az élet visszásságai ösztönzik, s ekkor még a Petőfivel való kapcsolata sem romlott meg véglegesen. A feszült politikai légkör, élesedő belpolitikai helyzet, a népnyomort látott falusi papot A hangyákhoz című verse megírására ihlette, mely eszmei és művészi szempontból egyaránt értékes szatírája a kornak. Töretlenül azonosul a nagy idők pátoszával, s nemcsak ..világünnepként" köszönti a forradalmat, hanem később a rimaszombati népfelkelőkkel a schwechati csatában is részt vett. Tompa Mihály költészetének igazi nagy korszakát 1848—49 jelenti. A forradalom vihara magával ragadja, s a világosi katasztrófa mélyen megrázza. Riadó és toborzó verseit a forradalom és a megtámadott haza védelme ihlette, a nagy katasztrófa után pedig a Bachkorszakkal szembeni nagy nemzeti ellenállás a szabadságharc emlékének élesztése, s a zsarnokság iránti gyűlölet jellemzik verseit. [Sárgultan, A kincsásó, A gólyához, A madár fiaihoz, Forr a világ stb./ A gólyához (1850) című verse miatt vizsgálati fogságba kerül. 1857-ben írta meg a Bachkorszak legnagyobb arányú, a kortárs-irodalomban is kimagasló szatírát, a Boldog szigetet. Irodalomtörténetileg is jelentős, hogy ezekben az években bontakozik ki Tompa hangulatköltészete. (Őszi versei, stb. j S bár Vahoték lapja a távozó Petőfi ellensúlyozására annak idején — vetélytársként — Tompát játszotta ki, s dicsérgették költészetét, elsősorban ősz- és enyészetlírájában érződik nála a modern hangvétel. (Bár ez is Arany és Petőfi költészetének fegyvertárára épül.) S ez nemcsak érzékenységével, halálközelségével magyarázható, hanem a moralizálásra hajlamos, falusi parókiában rekedt költő szűkös élményanyagával is. Tompa számára az epikus költészet munkásságának másik műfaját képezi. Elbeszélő költészete azonban nélkülözi az igazi tehetség jegyeit. Krónikaízű epikus költeményei távol esnek az élet zajától, közvetlen ihlető erejétől. S ezt a közelséget nem is tudja többé elérni. Élete utolsó két évében elhatalmasodó betegsége emberfelettivé növeli fájdalmait, s a szenvedő és megtört költőnek sem testi sem lelki ereje nincs már, hogy a múzsa szavára figyelmezzen. A halála után 50 évvel felbontott, a jászói premontreieknél elhelyezett hagyaték, a Fekete könyv (1868) szinte korábbi irodalmi sikereit meghazudtolva csupán egy túlérzékeny falusi pap kicsinyes megfigyeléseit tartalmazza. A könyv anyaga igazi szatíratéma, ennek megalkotására azonban már nem futotta sem idejéből sem erejéből. Halála fájdalmasan nehéz életet zárt le. E nehéz élet munkásságának jelentős része, ha nem is vetekszik a kor nagyjainak alkotásaival, de megbecsülendő életmű a ma nemzedéke számára is. Megbecsülésünk igazi jele, Tompa Mihály életművének modem, marxista értékelése azonban még adósságtétele az u'ókornak. A halála 100. évlordulója alkalmából felnyitásra kerülő sír szokatlanságával is felfigyeltetős a tényleges hagyaték dolgában végleges választ adhat. A tulajdonképpeni életmű azonban ismert, s kissé méltatlanul jutott a feledés sorsára. FONOD ZOLTÁN Ars protis kiállítás Kassán Takács Béla festőművész Belgium, Írország ős Anglia után most Kassán, a Kelet-szlovákiai Galéria tárlattermeiben mutatja be 12 legújabb ars protis-alkotását, s a hozzájuk tartozó vázlatokat. A megkapóan újszerű — a maga nemében úttörő jellegű tárlat — szokatlanul nagy érdeklődésnek és látogatottságnak örvend. És fűzzük hozzá: nem indoktalanul. Takács ars protis-ai (speciális varrógéppel átvarrott gobelinszerű, színes vászon vagy egyéb textil-„lemezek") merészek, dinamikusak — technikájuk, kivitelezésük absztrakt, dekoratív, hatásuk, poétikus. Művészberkekben is élénk visszhangra találtak a fiatal kassai képzőművész ars protisai |az ars protis egyébként csehszlovák találmány, mely első ízben Brüsszelben tűnt fel, s legutóbb Montrealban is osztatlan sikert aratott), melyekről Takács mester a kiállítás után rögtönzött sajtóértekezleten a következőket mondotta: „Csupán 1966 óta foglalkozom ars protis készítéssel. Addig csak kísérleteztem, alkotni nehéz volt, kiállítani lehetetlen, hiszen az ideológiai elhajlás verdiktje ott csüngött az ember feje felett, amikor a realisztikus felfogástól eltérő nézetet vallott." » Legújabb alkotásában Takács Béla már valóban nem magyaráz, elveti az objektivitás külső viszonyait leíró logikát. Nonfiguratív, az absztrakt formák és a színek belső értékhordozó hatására építve, más esetekben pedig a rajzelemek túlzott hangsúlyozásával fejezi ki mondanivalóját. E módszerek szintézisében kristályodott ki sajátos jellegű és atmoszférájú — dekoratív formákat megkövetelő — alkotása. A Kelet-Szlovákiai Galéria kezdeményezéséből betekintést nyerhettünk egy sokoldalú művész munkásságába. Takács Béla ars protis-kollekciója legközelebb Bécsben kerül '-lemiitn tásra. TÄNZER IVAN 1968. VII. 27.