Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-25 / 204. szám, csütörtök

Nacionalizmus, anocionalizmus. internacionalizmus Különféle megnyilatkozásokban gyakran elhangzik olyan érvelés, mely szerint a nemzetiségi kérdés megoldására legalkalmasabb a kulturális autonómia. Véleményem szerint ez csak olyan nemzetiségek igényeit elégítheti ki, amelyek nem élnek relatíve kompakt tömegben és nem alkotnak komplex társadalmat, viszont Jogot formálnak saját nemzetiségi kultúrájukra, aktív kulturális életre. A csehszlovákiai magyarságra nézve a kulturális autonómia fogalmát, s az abból eredő joggyakorlatot sérelmesnek kellene tekinteni, mert nem jelent többletet, csak a jelenlegi állapot konzerválását és jogi formákba öntését eredményezheti. A jelenlegi járások területi átszervezésére vonatkozó igények a területi autonómia néhány elemét is magukba foglalják, s ez érthető is, ha figyelembe vesszük az első köztársaság idején és negyvenöt után is a magyarlakta területek kompaktságának megbontására irányuló törekvéseket. A diszkrimináló nemzetiségi politika éppen abban nyilvánult meg, hogy a betelepülő szlovák lakosságot a hatóságok különféleképpen preferálták, sőt az erőszakos telepítési politikától sem riadtak vissza. A magyarság a demokratizálódási folyamattól és az államjogi elrendezéstől e diszkriminációs politika teljes megszüntetését s olyan intézkedések meghozatalát várja, amelyek felújítását, vagy suba alatti gyakorlását eleve lehetetlenné teszik. E politika egyik eszköze volt az 1960-ban végrehajtott területi átszervezés is, mely soha együvé nem tartozó területi egységeket közigazgatásilag együvé csatolt, s kifelé azzal érvelt, hogy a nemzetiségileg vegyes járásokban lehetővé válik a két nemzetiség szorosabb és elmélyültebb együttélése. Gyakorlatilag csak annyi eredménye volt az átszervezésnek, hogy az új járásokban létrejött a szlovákok számszerű, mechanikai többsége, s arra kárhoztatta a magyar dolgozókat, hogy az új közigazgatási egységeken belül kisebbségben éljenek. így a pártnak az a politikája, hogy a választott és a végrehajtó szervekben is a nemzetiségi kulcs szerint kell igazodni a választások megejtésekor, lényegében írott malaszt maradt, főleg a galántai és az érsekújvári járásban. Ha most azt mondjuk, hogy az új járások létrehozásakor nemcsak gazdasági, hanem etnikai elvek szerint is kell igazodni, lényegében e politika hatálytalanítását követeljük, mégpedig nem azért, mert annyira bízunk a számszerű többség erejében, hogy azt mindenekfelett valónak tartjuk, hanem úgy véljük, a demokrácia egyetlen biztosítéka, mindenütt, ahol valóban demokráciát hoznak létre, hogy a többség akaratát a kisebbség Emelik a vasutasok fizetését (ČSTK) — Bratislavában tegnap megrendezték az államvasutak vezető gazdasági dolgozóinak szlovákiai aktíváját. Az aktíván megtárgyalták a vasutasok életszínvonalának helyzetét. Mint Václav Bartík mérnök, a közlekedésügyi miniszter helyettese mondotta, január folyamán mintegy évi 41 millió koronával emelték 36 000 vasúti j dolgozó bérét. Fokozatosan sor kerül további dolgozók bérének j. emelésére is. A vasutasok napja alkalmából minden évben a ledolgozott évek szerint 500— | 1000 koronás jutalmat fognak kifizetni a dolgozóknak. hajtja végre. így, és csak így lehet elkerülni a többség által hozott törvényekkel való viszszaélést. Az a körülmény, hogy ezeken a területeken relatíve szlovák kisebbség is él, semmiképpen sem változat azon a tényen, hogy a köztársaság törvényei a szlovák és a cseh többség törvényei, még akkor sem, ha olyan nemzetiségi szervek jönnének létre, amelyeknek az önigazgatás értelmében joguk volna rendeleteket kiadni, vagy netalán részleges törvényeket hozni, mert az ország alapvető törvényét, az alkotmányt, még ha helyet is ad a nemzetiségek követeléseinek, végső soron szlovák és cseh nemzeti szervek, vagy a föderatív szervekben a szlovákok és a csehek képviselőinek többsége szavazza meg. Tehát a két nemzet hegemóniája, ha már élni kell ezzel a fogalommal, mindenképpen biztosítva lesz. Éppen azért nincs helye annak a szélsőséges érvelésnek, mely azt állítja, nem lehet megengedni, olyan helyzet létrejöttét, mely a szlovák nemzetnek bármilyen kis részét arra kárhoztatná, hogy kisebbségbe kerüljön a nemzetiségekkel szemben. A nemzetiségeknek ezt a relatív tAbbségét csak úgy lehet megszüntetni, hogy az állam és a párt politikájának szellemével homlokegyenest ellenkező politikai fogásokhoz folyamodunk, s következményeiben ilyennek tartjuk az 1960. évi területi átszervezést — vagy ha helyt adunk olyan követeléseknek, mint amilyeneket a Matica slovenská klubjainak délszlovákiai kezdeményező csoportja állásfoglalásában rögzített, hogy vezető tisztségekre a vegyes lakosságú járásokban csak szlovákokat szabad jelölni, vagy a különféle memorandumokban hangoztatott követeléseknek, hogy a vegyes lakosságú falvakban közigazgatási bizottságokat kell kinevezni, s folytatni a lakosságcserét. Tehát arról van szó, hogy ezt a relatív magyar többséget fizikailag kell megszüntetni. Tudjuk, hogy ezeknek az óhajoknak a gyökere az úgynevezett összállami politikában rejlik, s e követeléseknek pillanatnyilag Darío Okáli a spiritus rectora. Támogatja ezt a fölfogást az akadémikusok egy csoportjának az a történelemszemlélete, mely szerint a magyarok és a szlovákok viszonyában az ellentéteket kell progresszív, előrevivő elemeknek tekinteni, és nem azt, ami a magyarokat és a szlovákokat a történelem folyamán összekötötte. Ez a fölfogás azzal érvel, hogy a szlovákok nemzetté alakulását éppen az ellentétek segítették elő. Az akadémikusok felfogását sem kell külön elemezni: ők is eleve a nemzet fogalmából indulnak ki, s eszük ágában sincs a nemzeti antagonizmust visz szavezetni az osztályantagonizmusra. Ezek szerint a magyar ság megszűnte Csehszlovákiában az egyetlen és áhított megoldás, mert míg meglesznek, nem lehet szlovák nemzeti államról beszélni, s minthogy nemzeti, illetve nemzetiségi antagonizmus létezik az osztályantagonizmuson túl is, tehát a harci bárdot nem is lehet soha elásni, s a közép-európai népek minörökre megmaradnak a primitív indián törzsek szín vonalán, legalábbis ami nemzetközi kapcsolataikat illeti. Gyakran eltűnődtem már azon a csodán, hogyha a magyarok valóban ezer éven át elnyomták nemzetiségeiket, akkor ezek minek is köszönhetik tulajdonképpen létüket, mert sok kis nép és nemzet Európá ban és Európán kívül is a polgári fejlődés szakaszában egyszerűen eltűnt a föld színéről. A magyarázat csak egy lehet, hogy olyan kiélezett antagonizmus, amilyenről az akadémikusok beszélnek, Közép-Európában, nem létezett, s ha létezett, csakis a polgári fejlődés sza kaszában. Tehát köszönjük meg a történelmi sorsnak, hogy nálunk a polgári fejlődés eléggé megkésett, s igen rövid, ideig tartott, mert ha nem így történik, akkor a Monarchia területén élő népek és nemzetiségek nem hogy létszámukban megerősödtek, hanem egyszerűen elsodródtak volna. Ebből a vázlatos elmefuttatásból pedig egy igen komoly tanulságot kell levonni. A polgári fejlődés szakaszára jellemző antagonizmusokat nem lehet általánosítani és kiterjeszteni a polgári forradalmak utáni és előtti korokra. Michal Chorvátnak egy igen rokonszenves cikke szerint a magyarok híres honfoglalása nem volt semmi más, mint a magyarok és a Kárpát-medencében élő szláv népek törzsi federációjának megvalósítása, melyből idők folyamán létrejött a Monarchia. Michal Chorvát bár nem mondja magát történésznek, igen figyelemreméltó gondolatot fejezett ki, mely megmagyarázza a kárpát-medencei népek mindmáig sértetlen, csorbítatlan létét. Minthogy a szocialista nemzetet egy előbbi elmefuttatásunkban már úgy jellemeztük, hogy az semmi más, mint a nyelvi, s egyéb körülményektől determinált dolgozó rétegek szövetsége, nincs semmi okunk arra, hogy a polgári fejlődés szakaszában tapasztalt antagonizmusokat abszolutizáljuk és kiterjesszük a jövőre is. Amennyiben ilyesmivel találkozunk akár a szlovák, akár magyar körökben, nyugodtak lehetünk, hogy agresszív nacionalista ideológiáról van szó, melynek semmi köze sincs a marxizmushoz. BÁBI TIBOR Szervezési változások a szakszervezetekben Ha a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom következetesen egységes, önkéntes saját politikai célokért küzdő, független szervezet akar lenni, feltétlenül jobban kell megszerveznie sorait, hogy valóban a tagok érdekeit szolgálja. Ezt tartva szem előtt néhány kollektíva dolgozik már azokon a konkrét tanulmányokon, amelyek körülhatárolják, milyen szervezési felépítést kapjon a szakszervezeti mozgalom, milyen jogkör illesse az egyes szakszervezeti szerveket és milyen legyen közöttük a munkamegosztás. A javaslatok általában megegyeznek abban, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb jogkörrel kell felruházni a szakszervezeti szövetségeket. Szervezési felépítésük különféle lesz, a szövetségek tagjainak területi megoszlása szerint. Indokolt esetben az egyes szövetségeknek területi bizottságai is lesznek, ám az esetek többségében a szakszervezeti szövetségek élén a szlovákiai és cseh—morvaországi bizottság, illetve az országos központi bizottság áll majd. A jövőben a szövetségek a múltbelinél jóval nagyobb figyelmet szentelnek majd tagjaik kulturális, társadalmi érdeklődésének kielégítésére. A járásokban az eddigi járási szakszervezeti tanácsok helyét a szakszervezeti szövetségek járási tanácsai foglalják el. Ezeknek lesz a feladata, hogy az állami és társadalmi szervekkel kapcsolatba lépve járási szinten szorgalmazzák az életkörülmények állandó javítását, a szolgáltatások fejlesztését és a lakosság egyéb szükségleteinek kielégítését. Várható, hogy ezen a fronton éles vitákra is sor kerül pl. a levegő és a víz szennyeződésével, a lakótelepek szociális berendezéseivel kapcsolatban stb. Egyes esetekben a járási tanácsok nagyobb támogatást nyújthatnak a szakszervezeti alapszervezetek tagságának, mint az előző időszakban. A járási tanácsokon kiépítik a munkajogi tanácsadókat, ahová a járás valamennyi szakszervezeti tagja segítségért fordulhat. A szakszervezeti szövetségek járási tanácsai progreszszív tevékenységükkel partnerként vesznek részt a Nemzeti Front járási bizottságának munkájában s ennek keretén belül úttörői lesznek a jobb, valóban szocialista életkörülmények kialakításának az egész járás területén. A legfelsőbb szakszervezeti szerv a föderáció keretében a Szakszervezeti Szövetségek Cseh Tanácsa és a Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Tanácsa lesz (az eddigi Szlovák Szakszervezeti Tanács helyett), amely szélesebb jogkört és nagyobb hatáskört kap. Feladatkörét tekintve mindegyik koordinálja a nemzeti szakszervezeti szövetségek tevékenységét, az államhatalom és igazgatás nemzeti szerveit befolyásolja a nemzeti költségvetés eszközeinek a szakszervezeti tagok érdekében történő felhasználására, tervezi és irányítja a beruházási tevékenységet, a központi nemzeti alapokat könyvelésig vezeti, irányítja a szlovákiai (cseh—morvaországi) betegbiztosítást, és a szlovákiai (cseh—morvaországi) üdültetést. A szakszervezeti szövetségeknek mind a szlovákiai, mind csehországi tanácsában a következő ügyosztályok lesznek: szervezési-politikai, szociális-politikai, közgazdasági-politikai, gazdasági-pénzügyi. A jövőben tehát megszűnnek a kerületi szakszervezeti tanácsok, melyeknek létezése az utóbbi években talán csak Morvaországban volt indokolt. A szakszervezetek országos, föderációs legfelsőbb végrehajtó szerve az FSZM Központi Tanácsa lesz, a Szakszervezetek Központi Tanácsa helyett. Feladata többek között, hogy országosan figyelemmel kísérje, vizsgálja és kedvezően befolyásolja a dolgozók életszínvonalának alakulását, az új technika kihatását a dolgozók szociális helyzetére, a munkafeltételek és az életkörülmények helyzetét, a munkaviszonyokat, a bérek és árak alakulását a reálbérekhez viszonyítva. Követeléseit és javaslatait előterjesztheti a föderációs kormánynak, a Nemzetgyűlésnek vagy a Nemzeti Frontnak ls. A szakszervezeti tagság jobb szolgálata szemszögéből ajánlatos lenne, ha az FSZM Központi Tanácsa vagy a Szakszervezeti Szövetségek Cseh Tanácsa Brnóban székelne. Szlovákia számára minden esetre az lenne a legelőnyösebb, ha az FSZM Központi Tanácsa lelne Brnóban otthonra. Számos átszervezésre emlékezünk a múltból, némelyiket országos vita előzte meg, a végső döntést mégis néhány egyén sütötte ki Antonín Novotnýval az élén és függetlenül attól, mit mond a nép. így volt ez az államigazgatás — például a nyitrai, prešovi, žilinai, és gottwaldovi kerület megszüntetése esetében, is — és az FSZM szervezési felépítését illetően is. Hisszük, hogy ezúttal nem a cégtábla átfestéséről van szó, hanem arról, hogy jobb munkát várunk a szakszervezetektől az 5 millió szakszervezeti tag s az egész társadalom érdekében. FRANTIŠEK REVAN Ötven év távlatából BESZÉLGETÉS VÁCLAV SKÁLA EZREDESSEL, A CSEHSZLOVÁK LÉ GIERÖ MEGALAKULÁSA 50. ÉVFORDULÓJA ÜNNEPSÉGEIT KLÖKESZl T0 BIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL Az elmúlt (él évszázad alatt a csehszlovák légierű óriási fejlődésen ment keresztül. Ezt szemlélte ti majd a jubileum alkalmából megrendezendő kiállítás és repülőnap is. Hogy a nagyszabású rendezvényekről közelebbit megtudjunk, felkerestük Václav Skála ezredest, akinek ezzel kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel. ® Mely intézmények vesznek részt az ünnepségek előkészítésében? — A Nemzetvédelmi Minisztérium mellett a jubileumi évforduló ünnepségeinek előkészítésében részt vesz a Nehézipari, a Közlekedésügyi és a Külkereskedelmi Minisztérium, a Honvédelmi Sportszövetség, a kormányelnökségi Iroda, a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság, az Állami Repülőterek Igazgatósága, a Hadtörténeti és a Műszaki Múzeum. Az említett Intézmények képviselőiből áll a rendező bizottság. 9 Az ünnepségek keretén belUl milyen eseményekre kerül sor? — Augusztus 13-án Prágában a Lucerna nagytermében találkoznak a repülőgépipar kiváló egyéniségei, ahol átveszik kitüntetéseiket (kb. 1500—16011 emberről van szó). A néphadsereg pilótái közül pedig mintegy 250 e n kap nak érdemrendeket. Az állami ki tüntetéseken kívül most először adományozzák a „Csehszlovákia érdemes katonai pilótája" jelvényt. Az ünnepségek és a kitüntetések kiosztása során három generáció találkozik majd egymás sal, s ezen bizonyára sok-sok meglepetés várható. Másik nevezetes rendezvényünk a kbelyi repülőtéren augusztus 15-én meg nyíló kiállítás lesz, amelyen a csehszlovák légierő és repülőgépipar fejlődését mutatják be. A ju bileumi ünnepségek augusztus 29 én a nemzeti reptilönappal érik el tetőpontjukat. O Mondhatna e valami közeleb bit a repülőnapról? — Készséggel. A repülőnapon légierőnk minden ágazata részt vesz, s ezért a műsorát négy részre osztottuk fel. Az első rész ben a Honvédelmi Sportszövetség és az Aeroklub, majd a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság, továb bá a repülőgépipar, végezetül pedig a katonai repülők bemuta tójára kerül sor. Az említett intézmények a repülőgépek minden kategóriájában érdekes és látványos műrepülést mutatnak be. 9 Vetekszik e majd ez a Sliačon megrendezett repülőnap színvonalával? — Minden bizonnyal, hiszen a kbelyi repülőnapon is a legjobb pilótáink vesznek részt. De litigy közelebbit mondjak: bevezetőben Kvardy alezredes csoportja mutat be akrobatarepülést. Ott lesz Patrika alezredes raja is, amely az SZNF 20. évfordulójának ünnepsége alkalmából Sliačon megrendezett repülőnapon sok elismerést és tapsot kapott. Részt vettem a gyakorlatukun, s mondhatom, jól felkészültek. Egyébként is ez a repülőnap előkészület az SZNF 25. évfordulója alkalmából Bratislavában jövőre megrendezendő nein zetközi repiilőnapra. Pilótáink tudják, hogy ezen csak a legjobbak vehetnek részt, s ezért lelkiismeretesen készülnek mind az idei, mind pedig a jövőre sorra kerülő rendezvényre. 0 Az elmondottakon kívül lesz-e még valamilyen érdekes műsorszám? — A közönség kívánságára műsorban iktattuk a vadászbombázók SU-7 jelzésű gépekkel végzett harci bemutatóját, valamint a helikopteregységek harcászati szemléjét. Végezetül pedig csak annyit: a kbelyi repülőnap és a jubileumi ünnepségek műsora gazdag és tanulságos lesz. — né — Készülődés a repülonapra