Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-24 / 203. szám, szerda

A CSKP a cseh és a szlovák nép igazi vezeiő ereje JOSEF SMRKOVSKÝ cikke a Rudé právóban Hazánk kommunistáinak elhatározása, hogy következetesen kitartanak a januári plenáris ülésen elfogadott és az akcióprogramban kifejtett irányvonal mellett, annak ellenére, hogy jelenleg egyes testvérpártok bírálattal illetnek bennünket, kifejezésre jut a párt- és. az álla mi vezetés tagjainak megnyilvánulásaiban is. A Rudé právo hétfőt számában közli j. Smrkovskýnak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a parlament elnökének cikkét, amelyben ismét kifejezésre jut a CSKP-nak az elfogadott irányvonal melletti szilárd állásfoglalása. Az alábbiakban ismertetjük josef Smrkovský cikkének főbb megállapításait: A CSKP és az állam politikájának érinthetetlen alapja a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság. Ez a szövetség nemzeti és állami érdekeink védőpajzsát jelenti, s nemcsak az érzelmek, hanem a józan ész követelménye is — áll a cikkben. A szövetségi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban J. Smrkovský megállapítja, hogy azokat mindeddig az ütolsó betűig teljesítettük. Ahhoz, hogy szövetségi kötelezettségeinket és a nemzetközi kommunista mozgalom iránti kötelességeinket becsülettel teljesíthessük, elengedhetetlen feltétel a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok közötti demokratikus internacionalista kapcsolatok elveinek tiszteletben tartása. — Ezeket az alapelveket a közös nemzetközi tárgyalások dokumentumaiban nemegyszer ünnepélyesen leszögeztük. Az országok és a pártok teljes egyenjogúságának elveiről, az állami szuverenitásról és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról van szó ... Ahogy nem szándékunk egy lépéssel sem meghátrálni demokratikus internacionalista kötelezettségeinknek teljesítése elől a szocialista országok viszonylatában, hasonlóképpen kitartunk állami szuverenitásunk és függetlenségünk alapelvei mellett. Szocialista ország vagyunk és maradunk, a szocializmust tovább fogjuk fejleszteni, és elmélyítjük a szocialista, igazi emberi kapcsolatokat. Ezért nyugodtan, megfontoltan és teljesen egyértelműen kérjük barátainkat: tartsák tiszteletben jogainkat és álláspontjainkat, amelyek az elvtársiatlan beavatkozást teljesen kizárják. Az állami szuverenitás nemzeteink igazának alkotó elemévé vált és annak tiszteletben tartása a legjobb szolgálat a kölcsönös kapcsolatok megszilárdításának érdekéban. Pártunk, amely következetesen ebből az alapelvből indul ki, és amely tevékenységéről beszámol a népnek, az egyedüli elismert képviselője a nemzeti és az állami "érdekeknek. A csehszlovák parlament elnöke cikkében nagyra értékeli egyes testvérpártok internacio-' nalista támogatását, a csehszlovák munkásosztály, a pártvezetés és az egész csehszlovák nép iránt kifejezett bizalmat. Külön megemlíti a Jugoszláv, a Román, az Olasz és a Francia Kommunista Párt támogatását. Az öt testvérpárt varsói levelével kapcsolatban J. Smrkovský megállapítja: Hinni akarom, hogy az öt kommunista és munkáspárt levelének indítéka pártunk és népünk megsegítése volt. Ez a dokumentum azonban, sajnos, teljesen egyoldalú információkból indul ki, s ezért szükségszerűen elfogadhatatlan következtetéseket és javaslatokat tartalmaz ... Hinni akarom és hinni szeretném, hogy a levél már a múlté s nem szívesen térnék vissza hozzá. Ehelyett inkább komoly kétoldalú tárgyalásokba és konzultációkba, a szempontok és az állásfoglalások magyarázatába, valamint a megfelelő megoldás keresésébe kezdenénk. Ahogy mi közzétettük az öt testvérpárt levőiének teljes szövegét, elvárjuk, hogy ők is közlik teljes válaszunkat s így megismertetik népükkel a mi állásfoglalásunkat — áll J. Smrkovský cikkében. A kölcsönös megértés, közeledés és az egység szempontjából nagyon hasznos lenne, ha barátaink tömegtájékoztatási eszközeikben több figyelmet szentelnének a mi értékeléseinknek, híreinknek és elemzéseinknek. Cikke végén J. Smrkovský megállapítja, hogy a CSKP az elmúlt hónapokban és napokban követett politikájának eredményeképpen ismét tekintélynek örvendő nemzeti erővé vált, anélkül, hogy lemondott volna internacionális küldetéséről. (smj AZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL Miért ez a meg nerra értés? TELJE.S MÉRTÉKBEN támogatom — és észrevételeim szerint dolgozóink nagy többsége is — pártunk és kormányunk törekvését, amelynek célja a humanista szocializmus fejlesztése. Számomra érthetetlen, hogy~ miért nem hisz a Szovjetunió Kommunista Pártja a CSKP KB elnöksége többször kifejezésre juttatott akaratának, hogy mindent megtesz a nép, a szocializmus vívmányainak megvédéséért és rendszerünk további kibontakoztatásán munkálkodik. Miért az a bizalmatlanság, amelyet az öt testvérpárt varsói levele tükröz, hiszen a kommunista és munkáspártok kapcsolatainak sok ízben hangsúlyozott alapja a kölcsönös bizalom, megértés, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása. Ogy gondolom, ha valami veszélyben forogna abból, ami Csehszlovákia népének szent és drága s a külső (nyugati) nyomás annyira nagy lenne, hogy egymagunk nem tudnánk helyt állni, akkor minden bizonnyal és idejében segítséget kérnénk szovjet barátainktól. Csakhogy ez nincs így. Persze vannak ellentmondások, akadnak helytelen cikkek is, de jómagam úgy tartom, inkább mindenki nyíltan mondja ki, hogy mit gondol és ezekből a véleményekből hámozzuk ki azt, ami jó. A jő vezető szerintem ezt teszi. Furcsállom, hogy a szovjet pártvezetés nem figyelt fel annak idején a Novotný féle deformációkra, mert ezek voltak a sok baj okozói. Vagy az elvhű szocialista emberek ilyesmivel egyetérthetnek? Én legalábbis úgy vélem, hogy a sok tudatos igazságtalanságnak semmi köze sem volt a marxizmus—leninizmus eszméihez. Becsületes szándékú és gondolkodású emberek az ilyesmit nem támogathatják. A kommunista és munkáspártok akkor teszik helyesen, ha a jelenlegi bonyolult helyzetben támogatják pártunk vezetőségét és meggondolatlanul nem av&tkoznak bele belügyeinkbe. A január óta eltelt időszak ugyanis azt bizonyítja, hogy bízni lehet pártunk vezetőségében, mert szándéka a nép jobb létének megteremtése, egy igazságosabb szocialista rend felvirágoztatása. S ha ez sikerül, akkor a testvérpártok valóban örülhetnek a csehszlovák nép eredményeinek. Az pedig nem lehet vétek, hogy pártunk központi bizottsága keresi e cél elérésének új formáit. A sablonokkal és a szolgalelkű egyetértéssel ugyanis ma már nem mennénk sokra. Ezt minden barátunknak meg kellene értenie. DUDÄS M1HÄLY Dobóca AZ EGYSÉG ÚTJÁN (Folytatás az 1. oldalról) legsötétebb színekkel ecsetelik az eseményeket, általánosítva sokszor a periferiktjs jelenségeket. Nem vitás, hogy ez utóbbi szemlélet — és ez Szlovákiában a felsőbb pártvezetést is jellemzi — nemcsak a szocializmus iránti aggodalom kifejezője, de annak is eszköze, hogy pillanatnyi fogódzóul szolgáljon azok számára, akik alatt a hatalom megingott, s a párttagok többségének bizalmát — a múlt deformációiban való részvételért — elveszítették. Az esetek többségében azonban a véleménykülönbségek felfogásbeli eltéréseket takarnak. Míg ugyanis az előző gyakorlat nagyon egyértelműen, s minden szempontból áttekinthető, jobbára már bevált — sőt be nem vált — gyakorlatot honosított meg, addig ma a párt legfelsőbb vezetése elég erőt ^ érez magában és a párttagság- ' ban ahhoz, hogy új utakon, új csapásokon is megpróbáljon haladni. Ezeket egyrészt eddigi sikertelenségeink kényszerítik — elsősorban ökonómiai vonatkozásban —, másrészt a társadalom és pártvezetésben megmutatkozott deformációk kiküszöbölése és elkerülése érdekében válik szükségessé. Ily módon természetes, hogy az utóbbi hónapokban a társadalom mozgása felgyorsult, összetetté, bonyolulttá, sőt ellentmondásossá vált. Ezek a jelenségek azonban természetes velejárói a társadalmi konfliktusoknak, sőt ne féljünk kimondani: válságoknak. A szocialista építés minden sikere ellenére azonban elkerülhetetlenné vált a személyi hatalom megdöntése, s a módszereivel, törvénytelenségeivel szembeni harc, azzal az elodázhatatlan igénnyel, hogy a szocialista demokrácia elmélyüljön, s a deformációk megszüntetésével új szakaszába lépjen a szocialista építés lazánkban. Az elmúlt hónapokban, hetekben kétségtelenül sok minden, amit eddig szilárdnak hittünk — megingott. A szavak inflációja és az egység illúziója után a fogalmak válságát is megértük, ennek ellenére azt kell mondanunk, a szocializmus pozíciói — minden ellentétes mozgás ellenére — nem gyengültek. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy az illuzórikus egység után nem került sor bizonyos „pozícióvesztésre". A társadalmi mozgással szükségszerűen együttjáró differenciálódás a társadalmi élet minden területére kiterjed. Ily módon az új egység formálódásának természetes velejárója, hogy leválasztódnak mindazok, akik eddig alkalmi társulásokként, egyéni érdekektől vezettetve, csapódtak a mozgalomhoz. Sőt azt sem tagadhatjuk, léteznek olyan tendenciák, melyeknek célja — éppen a múlt hibáira építve — a párt diszkreditálása, s a társadalom-vezetésben betöltött politikai és erkölcsi joga kétségbevonása. Erre nemcsak a sajtóban közölt egyes írások vagy a Nemzeti Fronton kívül alakuló szervezetek, klubok figyelmeztetnek, hanem olyan tömegmegmozdulások is, mint annak idején a bradlói felvonulás egyes megnyilvánulásai. Ennek ellenére, határozottan állíthatjuk, a párt akcióprogramjára épülő tevékenységgel nemcsak a hazai viszonyok konszolidálhatok, hanem a szocialista eszmeiség is áldásos gyakorlattal gazdagodhat. Ha ... az elmélet valóban gyakorlattá is válik! Napjaink eseményeit figyelve végeredményben azt is mondhatjuk, az a sajátos, „csehszlovák út", mely a személyi kultusz felszámolása és a XX. kongresszust követő években hazánkban kialakult, tulajdonképpen most korrigálódik. Az akkori mulasztások, félmegoldások több mint egy évtizedes késedelemmel sürgetik most a szocializmus érdekeit szolgáló, a társadalom előrehaladását segítő megoldásokat. A társadalmi igazságokat, realitásokat ugyanis lehet fékezni és elkendőzni, sőt ideig-óráig elnémítani, a hatalom minden visszaélése és törvénytelensége ellenére azonban az igazság erősebb minden hatalomnál. S mivel. ma ezt a harcot a társadalom érdekében, a szocializmus igazáért vívjuk, ebből természetszerűleg következik, hogy a szocializmus hazai erői nem veszíthetik el, mert ez .a szocializmus létérdekével azonos. Ily módon tehát nem az eretnekség tételei igazolódnak, hanem az országok és pártok önállósága és függetlensége alapján a szocializmus építésének sajátos lehetőségei realizálódhatnak. Ebből következik, hogy a testvéri pártok találkozói sem a zsinatatyák Igényei szerint igazodnak, hanem az együvétartozás és a kölcsönösség érdeke diktálja azokat. A január előtti fejlődés jellemzője volt, hogy nemcsak az ország népe, de a testvéri országok előtt is elkendőzték a növekvő társadalmi gondokat, s azok megoldása halaszthatatlanságát. így a tájékozatlanság határokon innen és túl nagy mértékben befolyásolta a január utáni állapotok megítélését. S bár ezt követően sok minden tisztázódott, a hazánkban manapság megnyilvánuló sokirányú érdekek és hatások szabad folyása nemcsak szokatlannak bizonyult, hanem a demokrácia parttalansága miatti aggodalom szülője is volt. S ennek eredője — feltételezhetően —a nézőpontban, az események, jelenségek, fogalmak eltérő magyarázatában is keresendő. És itt elsősorban a pártvezetés és a szocialista társadalom nyújtotta lehetőségek kérdése kerül előtérbe. Napjaink rendkívül bonyolult politikai-társadalmi mozgását jobbára két — egymástól elütő — nézetre tagolhatjuk. Az egyik nézet képviselői — metafizikus módszerekkel — a forradalmi időszak ellentmondásai alapján, egyodalúan ítélik meg a történteket. E nézet képviselői a társadalmi jelenségek tudományos elemzését mellőzve, s az egyes áramlatok képviselte erőt felnagyítva — sokszor a politikai primitivizmust is bizonyítva — egyértelműen a január előtti módszerek felújításában látnák a kivezető utat. A demagógia és a vulgáris politikai módszerek érdekében, s a társadalmi élet fejlődése iránti türelmetlenség miatt számukra eleve ellenséges minden olyan nézet, mely felfogásuktól eltér. A politikai gondolkodásnak ez a színtje azonban napjainkban már túlhaladott, s egyoldalúságainál fogva a politikai harc lehetőségeit is leszűkíti, s a konzervatív erők malmára hajtja a vizet. E felfogás követői csak egyetlen veszélyt, a jobboldalit látják, s ezt felnagyítva toboroznak maguknak híveket. E tényből természetszerűleg következik, hogy a párt progresszív erőinek nemcsak a dogmatizmus és revizionizmus ellen kell harcolnunk, hanem azok ellen is, akik a szocialista eszmeiség számára idegen módszereket és nézeteket akarnak becsempészni, állítólag az anarchia és a szocialistaellenes erők ellensúlyozása érdekében. A másik nézet, mely a szocialista társadalom erejére és igazságosságára épít, s az alkotótevékenység fellendítésével kívánja fokozni a társadalmi és politikai aktivitást. E tevékenység alapja, hogy „a hatalom és a társadalmi rendszer szocialista jellege ne legyen veszélyeztetve egyetlen oldalról sem, — éspedig sem a jobboldali és kommunistaellenes tendenciák, sem a konzervatív erők részéről, akik számára az 1968 januárja előtti állapotokhoz való visszatérés felelne meg, s akik a szocializmus fejlődését képtelenek voltak biztosítani. Az alap, amelyen állunk, a párt akcióprogramja". Bár a párt akcióprogramja csupán nagyvonalakban körvonalazza a teendőket, s az ellentétes politikai helyzet tudományos elemzése nem tekinthető minden szempontbői kielégítőnek, (ebből a szempontból a párt XIV. kongresszusa tökéletesítheti), a tevékenység olyan alapját képezi, mely a mai helyzetnek megfelel, s minden szempontból tudományosabb az előző gyakorlatnál. E politika értelme, hogy a társadalmi csoportok kölcsönös bizalmán alapuló demokratikus kapcsolatokat és együttműködést lehetővé téve segítse a progresszív erők öszszefogását. „A szocializmus kibontakoztatása csak akkor lehetséges, ha utat nyit az emberek különböző érdekei érvényesülésének, és ennek alapján demokratikusan hozza létre minden dolgozó egységét. Ebben látjuk a szabad társadalmi aktivitásnak és szocialista rendszerünk elmélyítésének legbőségesebb forrását" — olvashatjuk az akcióprogramban. Ezt a programot, mely a szocialista eszmeiséggel összhangban van, s felöleli az új, igazságos szocialista rendet építő nemzetek és nemzetiségek hagyományait, történelmi tapasztalatait és szellemiségét, népünk a magáénak tekinti. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése, s a társadalom politikai irányltásánk új módszere érvényesülhessen. Az új utak és lehetőségek keresésével azonban nem mondtunk le a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátságról. Csehszlovákia egyértelmű történelmi tapasztalata, hogy függetlenségének és önállóságának egyetlen biztosítéka a szocializmus, s a szocialista világrendszer országaihoz valő tartozás. S bár a vezetés korábbi módszerei mind az eszmét, mind az együvétartozást nagy mértékben csorbították, napjaink társadalmi megújhodásának célja, hogy a szocializmusnak kijáró bizalmat — itthon és külföldön — visszaszerezze. Még akkor ls, ha a szocializmus hazai és külföldi ellenségei mindent elkövetnek, hogy a megújhodási folyamatot a kommunisták ellen és a saját javukra használják fel. A szocialista országok támogatása éppen ezért nélkülözhetetlen, s szándékaink megértésével feltehetően fokozódik majd a bizalom is, melyet az utóbbi időben e téren fenntartások fékeznek. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, teljességgel lehetetlen a január előtti állapotokhoz visszatérni, s megfosztani népünket attól a lehetőségtől,- hogy politikai érettségét bizonyítsa. A fejlődés egyetlen előrevivő útja: pártunk akcióprogramja. Ez lehet népeink egységének az alapja, s a szocialista országokkal való testvéri együttműködés biztosítéka. Az elvtársi aggodalmakat megértve, a szocializmus ügyét segítve elérkezett azonban annak az ideje is, — és ezt sürgetően tudomásul kell vennünk! —, hogy tevékenységünk vezérelvét, az akcióprogramot az eddiginél jóval tudatosabban és következetesebben kell teljesítenünk. A hazánkban végbemenő megújhodási folyamatnak nemcsak Csehszlovákia, de a szocialista eszmék világméretű térhódítása szempontjából is nagy jelentősége van. S hogy ezt hovatovább tényként könyvelhessük el, ahhoz a politikai egységre éppúgy szükség van, mint a cselekvés egységére. Napjaink igényét fejezzük ki, ha a valós, mindennpi tetteket, a párt offenzív politikáját sürgetjük, hogy a bonyodalombői rend formálódjék, mely alapja lehet annak, hogy száodékaink, elgondolásaink gyakorlati megvalósítására sor kerüljön, s még az árnyéka is eltűnjön a széjjelhúzásnak, vagy a bizalmatlanságnak ... Az a. tudat vezérel bennünket, hogy jó úton járunk, s a meggyőződés, hogy népünk támogatására, s barátaink bizalmára egyaránt számíthatunk. Az Idő a javunkra dolgozhat, ha a cselekvés ritmusa az Idő igényei szerint igazodik ... FÓNOD ZOLTÁN