Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-23 / 202. szám, kedd

Egy levél nyomán A tüske még szúr KORSZERŰ ÉPÜLETBEN TANULNAK A MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA HALLGATÓI (Tóth Mihály lelv.) Túl sok az agrármérnök? Tizenhat esztendeje működik Nyttrán a Mezőgazdasági Főiskola. Az egykori hallgatók kö zül azóta sokan szövetkezeti elnökök, tudósok, mások egyete mi előadók lettek. Egyszóval: „kapós" szakembereket nevelt ez a ma már országos jelentőségű tanintézet. • Az elmúlt napokban újabb 436 mezőgazdasági mérnök mondott búcsút a főiskolának. Elhelyezésükkel kapcsolatban a tanulmányi osztály néhány dolgozójának tettünk fel kérdéseket. A

levél Írója Vasi János csallóközaranyosi lakos. Elpanaszolja, hogy jószándékú bírálata miatt igen elbántak vele. Huzamosabb ideig bognármesterként dolgozott az aranyosi szövetkezetben, jól dolgozott, iparkodott minden tettével a szövetkezet ügyét szolgálni. Később megválasztották az ellenőrző bizottság elnökévé. Ekkor kezdődött a baj. K o c z k á s Zsigmond elnök részéről több visszaélést állapított meg az ellenzőrző bizottság — írja — és ezeket jelentette a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság gazdasági osztályának. Később az ügyet a közbiztonsági szervek vették a kezükbe. Ahogy értesültem a nyomozás engem igazolt, de furcsa módon abbamaradt. Mi lehet ennek az oka? Valaki leállította a nyomozást, vagy megvesztegették a kivizsgáló szerveket." Levele további részéből kiderült, hogy Koczkás Zsigmond továbbra is elnök maradt, ő viszont önként távozott a szövetkezetből. A helybeli épülő panelgyárban akart elhelyezkedni. Másfél napot dolgozott az említett vállalatban, majd egyik óráról a másikra kirúgták. Egy hónapig volt munka nélkül. Csak a járási szervek beavatkozására vették újból vissza az említett üzembe. Vasi János ebben is a szövetkezet elnökének a kezét látja. Feltételezi, hogy rossz véleményt adott róla az üzem vezetőségének, azért dobták ki. Bonyolult, szövevényes ügyről van szó, ahogyan az már az első lépések után bebizonyosodott. Tény, hogy Vasi János följelentése alapján a járási szervek egész skálája foglalkozott az üggyel. A vizsgálat eredménye összegezve a járási pártbizottság elnöksége elé került. A g h Sándor, a komáromi Járási pártbizottság dolgozója szintén aktív részese volt az „aranyosi ügy" tisztázásának. Állítja, hogy Koczkás Zsigmond tényleg követett el hibát, szinte gyakorlattá vált nála, hogyha valamit el akart intézni, egy kis borocskát, hazai kisüstit, egy pár csirkét mindig vitt magával. Erről azonban tudtak mások is. Tudták és hallgatólagosan beleegyeztek. Az elnök mentségére hozták azonban fel, hogy amit tett, a közösség érdekében tette. Mindent egybevetve: a járási pártbizottság nem látta okát, hogy Koczkás Zsigmond leváltását javasolja, ellenben a végső döntést a szövetkezeti taggyűlésre bízta. Még csak ennyit: a járási pártbizottság elnöksége megdorgálta Koczkás Zsigmondot, a járási termelési igazgatóság pénzbüntetéssel sújtotta. A

z ügy később a szövetkezeti taggyűlés elé került, ahol az elnök „ügyeskedéseit" a következőképpen értékelték: Koczkás Zsigmond nem a saját érdekében folyamodott ilyen megoldásokhoz. A közös érdekében tette, nem, nem is a maga jószántából. Hogy ilyen helyzet alakult ki, arról az elnök nem tehet. Igaz, a szövetkezetét vitte, de végső soron a szövetkezet hasznára volt, ha egy traktor javítására a legnagyobb dologidőben nem kellett kéthárom hetet várni, hanem „soron kívül" megjavították, ha gyorsan be tudta szerezni az építőanyagot, vagy valamilyen keresett gazdasági felszerelést. A csallóközaranyosi szövetkezet számos tagjával beszéltem. Nagy többségük vallja, hogy Vasi Jánosnak igaza volt abban, hogy az elnök, ahol lehetett, kente a kereket. Sok esetben önkényesen döntött bizonyos dolgokban, de azt is látni kell, hogy elnökösködése alatt mégis csak vitte valamire a szövetkezet. B e r e c z Gáspár, a pártszervezet elnöke ezt a nézetet vallja: Ma olyan világot élünk, hogyha az ember nem keni a kereket, nem sokra viszi. Ezt hibának tartja, de ezért elsősorban nem a szövetkezet elnökét teszi felelőssé. Koczkás Zsigmond semmi mást nem tett, csak amit számtalan szövetkezeti elnök tett és tesz ma is. — Vitt az elnök — mondja Berecz Gáspár —, én is vittem, meg mások is, hogy aztán valamit hozzunk haza: nem magunknak, a szövetkezetnek. Próbáltuk vplna mindenben az előírásokhoz tartani magunkat! Ügy jártunk volna, mint aki azt várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Elvtársam, a szükség néha törvényt bont... Hibáztatom viszont azért, hogy az „ajándékokról" nem vezetett pontos nyilvántartást. így könynyű volt ügyet csinálni belőle. Tudom, Vasi azt szerette volna, ha az elnököt leváltják. Ezt viszont csak a taggyűlés teheti. És hogy mégsem ezt a megoldást választotta, megvan rá az oka. A

z az „ok", hogy az aranyosi szövetkezet Koczkás Zsigmond elnökösködése alatt vált igazán jómódúvá. Ezt cáfolhatatlan tények bizonyítják. Amikor a tagok mérlegre tették az elnök hibáit és jó tulajdonságait, az utóbbiak javára billent a mérleg. Koczkás Zsigmond 1963-ban került a szövetkezet élére. Előtte titkára volt a helyi nemzeti bizottságnak. Amikor a szövetkezet elnökévé választották, még hárommillió korona adósság terhelte a közöst. Ma már egy fillérrel sem tartoznak senkinek. Elnökösködőse alatt a közös vagyon értéke kilencmillió koronával gyarapodott. A múlt esztendő december harmincegyedikén kerek négymillió koronájuk volt a tartalékalapban. A munkaegységek értéke — beleértve az évközben kifizetett prémiumot és az év végi részesedést — huszonkét koronáról negyvenkét koronára emelkedett.. Akárcsak az ipari üzemekben, Aranyoson is fizetett szabadságot kapnak a szövetkezeti tagok. Szociális és kulturális alapjukat nyolcvanezer koronáról hatszázezerre emelték. A nők szülési segélyt kapnak, az idős szövetkezeti tagok járadékkiegészítést és kenyérnek-valót. A dolgozó szövetkezeti tagok lábbelit, téli és nyári munkaruhát. Ezek mind olyan dolgok, amelyek a helyzet megítélésekor perdöntően közrejátszottak. Érthető az is, hogy az aranyosiak „hibáival" együtt is ragaszkodnak elnökükhöz. Az ügy tisztázása azonban nem ment olyan egyszerűen, ahogy azt most elmondtam. Sok huzavonával, idegeskedéssel járt. Vasi János és az elnök között egyre élesebb formát öltöttek az ellentétek. Egyre világosabbá vált, hogy egyiküknek mennie kell a szövetkezetből. Vasi János azonban látta, hogy az elnök marad, maga kérte hát elbocsátását a szövetkezetből. Senki sem állt útjába. Aztán következett a szerencsétlen eset, hogy az új munkahelyéről elbocsátották. Szent meggyőződése még ma is, hogy Koczkás Zsigmond keze volt a dologban. Nem szeretném most újra éleszteni és esetleg mások ellen hangolni Vasi János haragját, ezért csak azt mondhatom, az elnök keze nincs a dologban. Valaki azonban tényleg tett olyan megjegyzést az üzem vezetői előtt, hogy jó lesz vigyázniuk Vasival, mert igen szeret jelentgetni. Ezért akartak tőle rövid úton szabadulni. Az esetet a faluban már régen elfelejtették. Az üzemben is nevetségesnek tartják, hogy akkor úgy fölültek a rosszindulatú információknak. Vasi János derék, becsületes munkásembernek bizonyult. ŕ* supán Vasi János nem felejtette el az esetet. Ogy véli, elérkezett az idő, hogy Koczkás Zsiga ellen újra támadást indítson. Keresse az igazát, mert akkor mégiscsak ő maradt alul. Ez ma is tüskeként él tudatában, néha-néha elevenébe szúr. Nehéz azonban diadalra vinni olyan ügyet, amelyben hiányoznak a konkrét, nyomós érvek. A gyanúsftgatások, feltevések viszont még nem bizonyítékok. Ezt levélírónk is beláthatja. SZARKA ISTVÁN — Egyesek szerint az idén az újonnan végzetteknek elhelyezkedést nehézségekkel kell számítaniuk ... — Attól függ, kiről van szó. Tény, hogy a szövetkezetek és a többi mezőgazdasági üzem ma már csak olyan szakembereket látnak szívesen, akikkel hosszabb távra ls számolhatnak. Az is igaz, hogy a szövetkezetek például idegenkednek a városokból származó újdonsült mérnököktől. Ugyanis nemegyszer megtörtént már, hogy akit egyetlen főiskolára se vettek fel, az végül is jelentkezett a mezőgazdaságira. Az Ilyen fiatalemberből ritkán válik vérbeli mezőgazdász. Itt van például a kukuCinovói szövetkezet esete. Ott évekkel ezelőtt felvettek egy ilyen „aszfalt-mezőgazdászt", akiről tudták, hogy rövidesen bevonul katonának. Be is vonult. A szövetkezet a fiatal mérnököt katonaideje alatt is segítette. Az illető végül mégiscsak otthagyta a szövetkezetet. — Ez, azt hiszem, rendhagyó eset. Ügy vélem, hogy az abszolvensek többségére más jellemző. — Pontosan ez a helyzet. Ma a szövetkezetek már teljesen önállóan választanak maguknak mérnököt. Az érdeklődésre vonatkozóan, hadd áruljuk él, hogy a közép-szlovákiai kerületből hozzánk forduló szövetkezetesek egyetlen nap alatt ötvenegy fiatal mérnökkel kötöttek szerződést. De az ország más részeiből is jelentős érdeklődés mutatkozik. — A magyarlakta DélSzlovákiából is? Csak hárman vagyunk a parkban: egy miniszoknyás hölgy, egy kisgyerek, meg én. A hölgy a szemben levő padon ül és olvas. Azazhogy csak szeretne olvasni, de nem tud: állandóan a kisgyerekre kell figyelnie, mert az ki akar mászni a babakocsiból. A könyv nyilván valami izgalmas történetről szól, mert a hölgy egyre idegesebben tűri, hogy minduntalan meg kell szakítania az olvasást. Ilyenkor mérgesen megrázza a kocsit vagy leülteti a gyereket. Nagyon dühös. De így is csinos. Tizennyolc éves lehet. Vagy még annál is fiatalabb. Ha nem lenne jegygyűrű az ujján, azt hihetném, hogy nővére a gyereknek. Ránézve — Az ottani szövetkezetek vezetőinek sajátos problémáik vannak. Végzett hallgatóink jelentős része nem ismeri a magyar nyelvet, Így idegenkedik is a déli járásokban való elhelyezkedéstől. Pedig ott ugyancsak erős, gazdaságilag szilárd szövetkezetek vannak. És a szakemberek kereseti lehetőségei is szépek. Jó lenne, ha a Mezőgazdasági Főiskolára az eddiginél több magyar anyanyelvű fiatal jelentkezne. — Igaz, hogy a lányok elhelyezkedési lehetősége kedvezőtlenebb? — Sajnos, igaz. Unikumként tartjuk nyilván a Liptovský Sliafi-i szövetkezetének kérelmét. Ök ezzel a kérdéssel fordultak hozzánk: „Biztosítsanak számunkra egy agronómust. A feltétel: nő legyen az illető ..." Sokszor egészen indokolatlan a női szakemberektől valő idegenkedés. Már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a főiskolánkról kikerült mérnök lányokból kiváló szakemberek váltak. Az idén nyolcvanöt lány kapott nálunk oklevelet. — Néhány esztendeje a fiatal mérnököket még adminisztratív úton helyezték el. Ma miképpen történik az elhelyezkedés? — A mezőgazdasági üzemektől ajánlatokat kapunk: „ilyen és ilyen tulajdonságokkal rendelkező mérnökre lenne szükségünk ..." Mi ezeket az ajánlatokat a főiskola hirdetőtáblájára kifüggesztjük és az abszolvensek megkeresik a számukra legmegfelelőbb munkahelyet. A legkeresettebbek a senki sem gondolná róla, hogy az édesanyja. Most tükröt és fésűt vesz elő, mert a kicsi beletúr a hajába. Villámgyorsan csinosítja magát. Minden mozdulata fürge, még a szeme járása is. Ojból kinyitja a könyvet, de talán két percig sem olvashat nyugodtan, mert éles sikoly zavarja meg — a gyerek kibillent a kocsiból. Szerencsére nem esett a földre, mert le volt szíjazva. Felkapja a gyereket, s szitkozódva bevágja a kocsiba. A kiest bömböl; azt szeretné, ha anyja felvenné. — Elhallgatsz vagy ...?! — méri a kezét csemetéjére. Am az fülsiketítőén üvölt. —- Neszelt — csap kiborulna kettőt-hármat a gyerek fezootechnikusok és az agronómusok. — Ügy tudom, üzemgazdász-mérnököket is képez az. iskola... — Ezek iránt kisebb az érdeklődés. És ez gondolkodásra késztet bennünket. A jövőben tudomásul kell vennünk, hogy egy-egy szövetkezet 2—3 mérnök foglalkoztatását ritkán engedheti meg magának. Mivel a termeléssel főleg az agronőmus és a zootechnikus tevékenysége függ össze leginkább, a szerződéseket is e szakmák képviselőivel kötik meg legszívesebben. Ma már egyetlen szövetkezetre se lehet rátukmálni olyan szakembert, amelynek nem látják szükségét. Mert jó szakember alkalmazása — nem olcsó mulatság. Viszont azt is meg kell mondani, hogy sok szövetkezetben a tagok nincsenek vele tisztában, az üzemgazdász-mérnök milyen széles körű szakismeretekkel rendelkezik. E szakma képviselői nemcsak közgazdaságtudományokból vannak felkészülve. Állattenyésztésből és növénytermesztésből is alapos ismeretekkel láttuk el őket. — A mezőgazdasági üzemek jelentős részében — főleg a szövetkezetekben — még nincs főiskolai képzettségű szakember. A főiskola ennek okát még nem kutatta? — Évek óta kutatjuk. És tudjuk is, miből ered ez a hiányosság. Elsősorban abból, hogy sok községben a „birtokon belül" levő funkcionáriusok a mérnök megérkezését nem nézik Jó szemmel. Erre az illetőket egzisztenciális meggondolások késztetik. Sok helyen arra az egyszerű igazságra még nem jöttek rá, hogy egzisztenciális gondokat a jövőben majd éppen a szakemberhiány okozhat. TÓTH MIHÁLY nekére, s közben karjára veszi, mert most már tudja, hogy nincs más választása. Á kicsi azonban így sem hallgat el. Még az sem segít, hogy járkál vele. közben egy asszony közeledik. Egyenesen feléjük tart. — Már megint miért sír?! — fordul a miniszoknyás anyához, s kiveszi kezéből a csemetét. Ogy látszik, az édesanyja. — Mit tudom én?! — vonja meg a vállát a gyerek anyja. — Hiszen ez tiszta pisil — teszi le mérgesen a gyereket a nagymama, hogy átcsomagolja. — S a tejet már megitattad vele?! — kérdi hirtelen. — A tejet? — szól kissé meglepődve az asszony. — még nem. A nagymama dühbe gurul: — Mert ki tudja, hol jár az eszedül — pattan fel, s leteremt két jókora nyaklevest a lányának. A kisgyerek aligszoknyás, csinos édesanyjának. (fülöp) Cgif katai éô> egy, fiéáei fenyítéó>