Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-21 / 200. szám, vasárnap

1988. Vlt 21 A kisebbségi nyelv használatúnak hogyanjamikéntje a nemzetiségi problematika egyik legfontosabb kérdőjele. Nem az anyanyelv kultusza miatt, hanem azért, mert a nyelv a nemzetiség egyik alapvető Ismérve, és mert a nyelv használatának lehetősége a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság döntő kritériuma. A közügyek iránt legalább egy kicsit érdeklődő csehszlovákiai magyar Vajánnal kapcsolatban két dolgot tud: 1. hogy Itt nemrég egy korszerű hőerőművet építettek; 2. hogy ebben a korszerű hőerőműben vagy egy éve megtiltották a magyar szót. Az első jó érzéssel tölti el: lám, Iparosodik DélkeletSzlovákia is, több munkalehetőséget, jobb megélhetést kínál a népnek; úgy látszik, mégiscsak lesz valami a szociális kiegyenlítődésből. A másikat egyszerűen nem akarja elhinni. Nem lehet Igazi Mert ha Igaz, akkor felháborítói Munkalehetőséget, kenyeret azzal, hogy megtagadjuk anyanyelvünket? Ebből nem kérünk! Ilyen már volt. Ez üzemi reszlovakizálás — húszévi szocializmusépítés után. Ennyit változott volna a világ? A közügyek Iránt érdeklődő csehszlovákiai magyar tudja, hogy az erőmű hasznos, becses létesítmény. Hórihorgas kéménye szüntelenül pöfékel ugyan, de a fűst elszáll, magasan száll, mint a felhő. S nem minden felhő hoz zivatart. Ezt biztosan tudja, de azt, hogy megtiltották a magyar szót, csak hallotta. Itt mondták, ott mondták, a szomszéd mondta. Nem beszélhetünk nemzeti-nemzetiségi, állampolgári és semmilyen egyenjogúságról, ha a csehszlovákiai magyar házából kilépve gyakorlatilag köteles megszűnni magyarnak lenni. A Matica slovenská délvidéken megalakult klubjaiban és a szlovák sajtóban már elhangzottak olyan követelések, hogy a közéletben, a hivatalokban csak szlovákul .. J Állami nyelvenI — Nem volt itt nemzetiségi probléma, amíg ki nem adtuk azt a bizonyos utasítást, hogy szolgálati érintkezésben szlovákul kell beszélni. Ez az erőmű vezetőinek egybehangzó véleménye. Nem volt itt nemzetiségi probléma, de aztán vihar támadt. Egyesek (szlovákok ls, magyarok is, vezetők is, beosztottak is) úgy értelmezték az utasítást, hogy mintán egy üzemben tereferének nincs helye, csak szlovákul lehet beszélni. (Mellesleg: sajnos, lámpással sem lehetne találni olyan üzemet, amelyben nem tereferélnek.) Aki magyarul mondott valamit a társának, azt megszólták. Persze, ő sem hagyta magát. Gyűléseken kellett tisztázni az ügyet. Érveltek, tiltakoztak, küldöttségek jöttek, mentek, aztán — szót értettek. Amit a vezetők az utasítás előtt elmulasztottak, azt kénytelenek voltak megtenni kiadása után. Emberségesen, elfogadhatóan magyarázták meg a rendelkezés érteimét és szükségességét. Nem volt ellenvetés. — Képzelje el: a vezérlőszobában szlovákok, magyarok vegyesen teljesítenek szolgálatot. A vezetők szlovákok. Azért szlovákok, mert vezető csak főiskolai végzettségű, öt-nyolc éves gyakorlattal rendelkező szakember lehet. (Az egész erőműben csak egy magyar nemzetiségű mérnök van.) Na már most, a vezetőnek tudnia kell, hogy ml a helyzet, hol mi történik, ki milyen utasítást ad ki. Ott ül a vezérlőszobában, mellette féltucatnyi technikus. A műszerek mindent jeleznek, pontosak, mint az óra. Ha baj van, közbe kell avatkozni. A technikus telefonál a fűtőnek vagy a gépésznek — magyarul. Azaz csak félig magyarul. Ilyesmit mond például: Te, Pista, zárd el a bridový ventillátort, mert a spätná klapka nem megy rendesen! A művezető ebből csak a szlovák elnevezéseket érti. Ha tudni akarja, miről van szó, az egészet elismételteti szlovákul. Más eset. Egy fűtő hívja a karbantartókat — Pafo, pod rýchlo, tu sa pokazilo ez az izé... szivattyú! A karbantartó káromkodik, mert nem tudja, hogy hirtelen milyen alkatrészt és szerszámot vigyen magá val. Amíg megtudakolja, ml az a szivattyú, addig más baj is előadódhat. A perceket Itt drágán mérik.. .1 Hát ezért kell szlovákul bemondani az utasításokat. Az öreg szakit már meggyőzték. Most engem győzött meg. Nincs érv, amellyel ellenvetést lehetne tenni. Az erőműben dolgozó magyarok többsége ls Így vélekedik. Tudják, hogy senkitől sem akarják elvenni a nemzetiségét, senkitől sem akarják, hogy azt megtagadja, és mégis... ha magyar ismerőse van a vonal túlsó végén, nehezen fordul a nyelve a szlovák szóra. Nem azért, mintha dacolni akarna, vagy magyarságával akarna kérkedni, vagy borsot akarna törni a szlovákok orra alá, vagy mert ellenszenves lenne neki a szlovák nyelv. Nem ezért. Egyszerűen azért, mert a barátjával világéletében magyarul beszélt, Így szokta meg, reflexévé vált. Most egy új reflexet kell kialakítania, s ehhez idő és türelem kell. Igyekezetben, akarásban nincs hiány, ezt tapasztaltam. Viszont türelemből kevesebb van a kelleténél, főként néhány vezető és szlovák munkatárs részéről. A többség nyelvének elsajátítása minden kisebbség számára előnyös és szükséges — saját érvényesülése érdekében ts. Ezt nem kell bizonygatni, mert mindenki tudja. Ugyanakkor ezt nem lehet megkövetelni, főképp a többségnek nem, és legfőképp olyan frázissal nem, hogy a csehszlovákiai magyarság elsőrendű hazafias kötelessége . a szlovák nyelv elsajátítása. EGY MÉRNÖK A SZEMEMBE MONDTA: a magyarok iránti viszonyában mintegy tlz százaléknyi az a gyűlölet, amely őseiből beléplántálódott. Ha felönt a garatra, ez a tíz százalék nagyobb arányokat ölt, s ilyenkor a tettlegesség sincs kizárva. (Én kocsmai verekedésre gondoltam, ő nem tiltakozott, j Ennek ellenére — meg van róla győződve — beosztottjaival nem bánik megkülönböztetően. Mindegy neki, szlovák-e vagy magyar. EGY SZLOVÁK TECHNIKUS: Itt mindenütt magyarul beszélnek, nem értem ezt a nyelvet. Ez a szlovákok elnyomatása. Ha a vezérlőszobában például két magyar beszélget, felháborít, hogy nem tudom, mit mondanak egymásnak. AZ EGYIK NAGY RÉSZLEG VEZETŐJE: Nem ütközöm meg rajta, ha Jelenlétemben a beosztottjaim magyarul beszélnek a munkásokkal. Tudom, hogy így jobban megértik őket, s végeredményben ez a fontos. EGY MAGYAR MESTER: Ha szlovákok ls vannak Jelen, természetesen úgy beszélünk, hogy ők is megértsék. Még nem mindig és nem is mindenütt. Ez baj. De baj az is, hogy már azt is kifogásolják, ha az autóbuszban kártyázás közben magyarul beszélünk. EGY SZLOVÁK HIVATALNOKNŐ: Függönyöket akartunk felrakni. Telefonáltunk a kaposi üzletbe, kaphatók-e a szükséges kellékek. Nem értették meg, mit akarunk. Nemzet nemzetiség Yajánban avagy: Szabad-e magyarul beszélni az erőműben? EGY SZLOVÁK TECHNIKUS: Már húsz éve laknak Szlovákiában, hogyhogy nem tanultak meg szlovákul?! Tudja, mit mondanak? Ha beszélni akarok velük, tanuljak meg magyarul. Hát még mit nem?l EGY SZLOVÁK MÉRNÖK: A királyhelmeci Iskoláról azt tartják, hogy ott jől tanítják a szlovák nyelvet. A feleségem ott érettségizett, kettese volt szlovákból, és amikor az állása ügyében kellett eljárni, vele kellett mennem, hogy megértethesse magát. EGY MAGYAR MUNKÁS: Ha nem tudnak magyarul, hát nem beszélnek magyarul. De vannak Itt olyanok is, akik már régóta ezen a vidéken laknak, és mindig magyarul beszéltek velünk. Most egy szőt sem tudnak magyarul. EGY MAGYAR GÉPÉSZ: Az ember már kénytelen azt hinni, hogy egyeseknek kimondottan bántja a fülét meg a szemét a magyar szó. Nagykaposon miért mázolták volna be akkor a magyar üzlet- és lskolafelIratokat? EGY SZLOVÁK MÉRNÖK: Minek a magyar felirat az üzleten? Egy csehszlovák állampolgárnak tudnia kell annyit az állam nyelvén, hogy ne a cukrászdába menjen alsónadrágot vásárolni. EGY SZLOVÁK MÉRNÖK: Nagyra, becsülőm azt a szlovákot, aki idegen földön is szlováknak vallja magát, így nézek az itteni magyarokra ls. De lehetetlen, hogy velünk, akik más vidékről jöttünk Ide, úgy bánjanak, mint holmi jöttmentekkel, örülj, hogy Itt lehetsz, mit akarsz még?l Igaz, egy új üzem új alkalmazottjaival ez mindenütt így van. Itt annyival roszszabb, hogy az idevalósiak magyarok. Megértem és jogosnak tartom annak a szlováknak a bosszúságát, aki a vegyes lakosságú vidéken bemegy az üzletbe vagy a hivatalba, s azért nem szolgálják ki, vagy azért nem intézik el az ügyét, mert nem értik meg, mit akar. Természetes, hogy ez tarthatatlan állapot, de nem vagyok benne biztos, hogy valóban olyan általános-e, mint állítják. Azonban ahogy ezzel nem lehet egyetérteni, azzal sem lehet, hogy a hivatalokban, üzletekben, s általában a közéletben a vegyes lakosságú területeken csak szlovákul beszéljenek. — Tudja, nem akarom elhinni, hogy vannak itt magyarok, akik a délvidéket el akarnák szakítani az országtól. Különben is, ez rémálom. Normális ember Ilyesmire nem gondolhat. Ha gondol, akkor nagyon felbosszantották. Itt ls voltak például már olyan hangok, hogy a kitelepítést be kell fejezni. Mit mondhat erre a szerencsétlen magyar? Azt mondja: megyünk, de a földdel együtt. Hát mondhat mást?l Én itt születtem, Kaposon. Az egy puskalövésnyire van Vajántől. Tudom, hogy mi volt itt régen, azt ls látom, ml van ma. Harmincnyolcban vagy tizenöt szlovák család lakott Kaposon. A bécsi döntés után ls Ittmaradtak, és nem történt semmi bajuk. Negyvenöt után ls megfértünk egymás mellett. Most sem ezek kiabálják, hogy no, itt az Ideje, hogy visszaadjuk harmincnyolcat! Hanem azok, akik nemrég jöttek Ide. Igaz, a magyarok között is vannak hangoskodók, ezek azt mondják, hogy most visszaadjuk negyvenötöt. Egyiket sem kell félteni. Az erőműben harminc-harmincöt százalék a magyar. Többnyire olyan helyeken dolgoznak, ahol egyszerű a munka, például a szénelőkészítőben. Ez a legpiszkosabb munkahely. Hiába magyarlakta vidék ez, a magyar műszaklak kevesen vannak. Ide pedig szakemberek kellenek. Ha a délvidéken bárhol fognak gyárat építeni, a magyarok előnytelen helyzetben lesznek, mert a vezető helyekre szlovákok kerülnek majd. De nem azért, mintha elnyomnák a magyarokat, hanem azért, mert nincsenek magyar műszakiak. Ilyen helyzetben pedig a nemzetiségi problémák ls felszaporodnak. De mindegy, a gyár fontosabb... Itt, Vajánban tetézi a bajokat a sok nem nemzetiségi probléma is. A munkafegyelem nem olyan, mint kellene, sokszor elromlik a berendezés, az Irányítás sem mindig a legjobb. Kaposon pedig, ahol az erőmű alkalmazottjainak nagy része lakik, kifogásolható az üzlethálózat, az áruellátás; az utcák rendezetlenek, hiányos a közművesítés, kevés a szórakozási lehetőség, a tanterem — és ehhez hasonlók. Az erőműbe sokan nagyobb városbői jöttek dolgozni, nekik mások az igényeik, mint az ittenieknek. Ebből Is sok súrlódás keletkezik. De azért ne higgye, hogy itt mindenki mindenkivel veszekszik. És nem is minden probléma nemzetiségi probléma, csak ráfogják. Elterjedt például az a hír, hogy a magyarokat nem veszik fel a telepre. Aztán egy-két hét múlva másképpen mondták: azt nem veszik fel, aki üres táskával Jön munkát keresni. Majdnem egy évig vizsgálták az ügyet, de semmit sem sikerült bizonyítani. Igaz, más eset volt a kassai magyar gépipariba küldött levél. A főmérnök Irta alá. Az állt benne, hogy miután ebből az Iskolából gyengébb tudású diákok kerülnek ki, a telep nem tart rájuk Igényt. A vezetőknek valóban ez a véleményük, de elismerik azt is, hogy sok kassal magyar iparlsta jól megállja a helyét, és felelős beosztásban is dolgozhat, mint ahogy dolgozik ls. Az iskola vezetői eljöttek a telepre, és tisztázódott az ügy: téves volt a levél szövej; ése, csak a lányokra vonatkozik, mert ők nem duigozhatnak éjjeli műszakban — magyarázták a telepiek. Persze, a levélben szó sem volt lányokról, a régiek közül is a fiúkat kifogásolták. Ebben szándékosság volt, ez nem lehet vitás! írja meg azt ls, hogy én ukrán vagyok, tehát semleges. Ügy nézem a dolgokat, ahogy vannak. A kétnyelvűség ügyében nem lehet forró fejjel dönteni. Nem lehet mérvadó, hogy valakinek ellenszenves az egyik vagy a másik nyelv. Nem játszhat szerepet az sem, hogy egyeseknek bántja a szemét a magyar üzletfelirat. De ugyanakkor nem lehet mindegy, hogy abban a magyar feliratú üzletben tudnak-e szlovákul vagy nem. A kétnyelvűség elvének következetes érvényesítése a vegyes lakosságú községekben és városokban a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldásának egyik leglényegesebb bizonyítéka lehet. Bizonyíték pro et contra — aszerint, hogyan szabja meg a törvény és hogyan valósul meg a gyakorlatban. A vajánl erőműben tehát szabad magyarul beszélni. Ezt különben akkor sem lehetne megtiltani, ha valaki valóban akarná. De az utasítás kiadásának módja Iskolapéldája volt a politikai és a nemzeti tapintatlanságnak, s ezért ls kerekedett belőle vihar. Elfelejthetnénk, s el ls felejtenénk, ha azóta (amint láttuk) nem támadtak volna újabb kis viharok. Ezek nem kavarják fel az üzemi közvéleményt, nem tisztázódnak gyűléseken, ezek a felszín alatt, az emberek egymás Iránti viszonyában dúlnak. „Semmi bajom sincs nekem a magyarokkal, jól »kljövünk« egymással, csak ne beszéljünk nemzetiségi kérdésről." Ez jellemzi a kis viharokat. Ne beszéljünk a nemzetiségi kérdésről, mert abban végképp nem tudunk szót érteni. A szlovák sajtóban megjelent magyarellenes, téveseit informáló cikkek, a Matica-klubokban elhangzott provokatív követelések és — valljuk meg — egyes magyar túlkapások felélesztették, felfokozták a magyarokkal szembeni bizalmatlanságot, sőt Itt-ott a gyűlöletet is. Sajnos, ez a valóság, s Vajánban ls ezt tapasztaltam. A legtöbben Indokolatlannak és teljesfthetetlennek tartják a CSÉMADOK-követeléseket, de a magyarok természetesen egyetértenek velük. Ebben a kérdésben tehát nincs, nem lehet vita, csak feszült várakozás van: vajon hogy döntenek „fönt". Szerettem volna olyan szlovákokkal találkozni, akik a demokráciát legalább lényegében a magyar kisebbség számára is úgy értelmezik, mint saját maguknak. Ugyanakkor szerettem volna olyan magyarokkal találkozni, akik legalább egy kicsit a maguk érdekének vallják a szlovák érdekeket is, és természetesnek tartják, hogy a többséghez bizonyos mértékig alkalmazkodni kell. Talán rosszul kerestem. Tény, hogy nem sok ilyen emberrel találkoztam. Szerencsére a hangoskodók, a szélsőségesek sincsenek sokan, és szerencsére mindkét részen, mindkét részről ismerik őket, tudják, hogy vigyázni kell rájuk. A kölcsönös viszony javítása, a kölcsönös bizalom növelése és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása végett. (Eddig szándékosan nem írtam neveket, bár senki sem kért rá. Célszerűbbnek tartom azonban, ha csak Így, összefoglaltan említek meg néhányat azok közül, akiknek a véleményét meghallgattam és feljegyeztem: Albert András, Tóth Sándor, Pavol Hiža, Jaroslav Šimo mérnök, Gojdl'cs József, Ľubomír Frolo mérnök, Ľudovít Slepecký mérnök, Vladimír Stančík, Rudolf Kadlečík, Milan Mlhálik mérnök, Susanin Tamás, Sőka Adorján, Szabó Tivadar, Anton Bielik mérnök, Balogh István, Ján Záhradník, Tamás György, Jozef Strauch mérnök, František Bitušík mérnök...) „Két szélsőség van — mondotta egyik nyilatkozatában dr. Gustáv Husák miniszterelnök-helyettes —, szlovák és magyar. Az ésszerű utat kell keresni. Egyrészt azt akarjuk, hogy a kisebbségek ennek az országnak elégedett polgárai legyenek, másrészt nem akarjuk a kisebbségeket saját dióhéjukba zárni, nehogy fal emelkedjék népeink között." Ennél többet ml sem akarhatunk. SZABÓ GÉZA