Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-16 / 195. szám, kedd

N

éhány éve egy kézen is megszámolhattuk a magyar vonalon működő ifjúsági klubok számát. A mozgalom kibontakozását többek között megnehezítette az a sok indokolatlan gyanakvás, ami a fiatalok törekvését gyakran kísérte. A nehézségek ellenére azonban az ifjúsági klubok népszerűvé váltak, ős ma már számbelileg is rohamosan szaporodnak. Az ifjúság szándékát éppúgy, mint a múltban, az indulásnál, ma is megértéssel nyugtázzuk és támogatjuk. Aggodalomra ad viszont okot, hogy — bár egyesek, gondolunk itt elsősorban a prágai Ady Endre Diákkörre és a pozsonyi József Attila ifjúsági klubok vezetőin múlik, hogyan élnek az adottságokkal, milyen munkaformát választanak, hogyan határozzák meg a klubok és ezen keresztül a nevelés célját... A cél sohasem lehet az, hogy a külső magatartás formálisan megfeleljen a társadalom követelményeinek és külsőleg idomuljon ahhoz. A fiatalokban nem a társadalmi követelmények betűjének, hanem azok szellemének megfelelő törekvéseket kell kialakítani. Erre utal a CSKP akcióprogramja is, amely egyértelműen kimondja: „A dolgozó és tanuló ifjúság döntő része nem akar a pártprogram célkitűzéseinek csupán potenciális tartaléka lenni, hanem ténylegesen részt akar II A MUVELODES MŰHELYEI A KLUBMUNKA TARTALMA ÉS FORMÁJA klubra, megtalálták a megfelelő munkaformákat —, az utóbbi hetekben alakult klubokban a klubmunka tartalmát és formáját illetőleg sajnos még mindig sok a tanácstalanság és a sötétben tapogatózás. Az új klubok vezetői valahogy nehezen találnak magukra, nehezen tudnak valóban számottevő munkát végezni. Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy bármelyik klubnak receptet adjunk. Csupán véleményünket tolmácsoljuk arról, hogy MILYENNEK KÉPZELJÜK EL A JÓL MÜKÖDÖ IFJÜSÁGI KLUBOT. Lényegében az egész ifjúkor a felnőtt korba való átvezetés időszaka. A felnőtté válás ismertető jegyei mégis inkább a 21—25 évig tartó fejlődési időszakban uralkodóak. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert Ifjúsági klubjaink tagsága többnyire ebből a korosztályból tevődik öszsze. E tény önmagában is meghatározó jelentőségű, megszabja, hogy tulajdonképpen melyek azok a munkaformák, amelyek e korosztály sajátosságainak megfelelően eredményesen használhatók. Az említett korban formálódik ki és erősödik meg véglegesen az életeszmény, a formális logikai szintről a dialektikus gondolkodásra való áttérés, a felelősségvállalás tudata, a társadalomban való elhelyezkedés igénye, az élet reális megszervezésének, valamint az érzelmi harmónia és a hangulati kitöréseken való gátlás képessége. Az ifjúkor — az önállósulás, a kereset, a családtól való függetlenedés, a saját családi élet megteremtése és sok más sajátosságával — egy sor olyan problémát vet fel, amelynek m-agtldásához segítség szükséges. A segítségnyújtásra nagyszerű lehetőség kínálkozik a klubokban, de csak akkor, ha figyelembe vesszük az adottságokat, az ifjúság életkori tapasztalatalt, s úgy szervezzük a foglalkozásokat, ahogy ezt a tagság szükséglete és érdeklődési köre megkívánja. Az ifjúkort a „nagy élmények" korszakának tartjuk. A kluboknak ezért az élményszerzést, az értelmi és érzelmi világ gazdagítását, a helyes világnézeti nevelést, másrészt a hajlamoknak és képességnek megfelelő pályaválasztást, a munkába állást, a társadalmi beilleszkedést, kulturális és politikai életünk időszerű kérdéseinek az ismertetését stb., stb. kell elősegíteni és megkönnyíteni. A KLUBOKBAN VÉGZETT MUNKAFORMA GAZDAGSÁGA olyan sokrétű, hogy szinte lehetetlen valamennyit megnevezni. Meg kell azonban említenünk az előadásokat, a bemutatókat, a kérdés-felelet és a tematikai esteket, a tapasztalatcserét, a kirándulásokat, a közös rádióhallgatást, a tévénézést, valamint az érdekköröket és a tanfolyamokat, jelenleg — a jól dolgozó klubok tapasztalata szerint is — ezek a munkaformák a legnépszerűbbek, ezek váltak be a legjobban. A felsorolásból ls látható, hogy — a sikert ígérő munkára — az életkori sajátosságé/- figyelembevételével számos alkalom kínálkozik mindenütt. A venni e célkitűzések kialakításában és megvalósításában." A klubmunka erre is jó lehetőségeket biztosít. Egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felnövő nemzedék magatartását általában az ingerekre való gyors reagáció, az aktív ösztönkiélő szándék, a nagy ambíció, a bő fantázia, az én-központúság, a célkeresés és a differenciált érzelmi élet jellemzi. A fiatalok fogékonyak az új életmód, a szórakozás, a sport, a tánc és minden iránt, ami gazdagítja érzelmi és tartalmi életüket. Űk a leglelkesebb hívei a technika vívmányainak, és mindannak, ami új, korszerű. Aki az ilyen irányú érdeklődésüket nem érti meg, vagy figyelmen kívül hagyja, maradinak minősül. A maradiakat udvariasságból meghallgatják ugyan, de legtöbbször lenéző jóindulattal kezelik. Éppen ezért nélkülözhetetlenül fontos tudatosítani: a fiatalokkal legtöbbet akkor érjük el, ha mindent, amit el szeretnénk érni, nem tőlük függetlenül, hanem velük együtt, az ő sajátos adottságaikat figyelembe véve próbáljuk elérni, megvalósítani. A világnézeti nevelésben mutatkozik LEGTÖBB FOGYATÉKOSSÁG. De meg kell mondani azt is, hogy az idősebbek közül néhányan (többnyire azok, akik a fiatalok tevékenységét kívülről figyelik) hajlamosak arra, hogy globálisan ítéljenek. Egyik-másik fiatalról — aki valamely részterületen nem vélekedik helyesen >—• olyan véleményt alkotnak, mintha az illető minden szándékával, egész személyiségképében a helytelen világnézetet tükrözné. Nem ritka ennek az ellenkezője sem. Az, amikor valakinek a részterületen mutatott helyes magatartásáért — elhamarkodottan — egész személyiségét pozitívan minősítik. Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyen véleményezés mindkét esetben helytelen. Az egyedül helyes eljárás a differenciált ítélet. Annál ls inkább, mert a klubtagság heterogén összetételű és nem uniformizált vélemény kialakítása a cél. A klubokban gyakran akadnak olyanok, akik egy-egy részterületen tévesen vélekednek, segítséggel és megértéssel azonban helyes álláspontra juttathatók. Találkozni viszont olyanokkal ls, akik nem vélekednek „roszszul", akiknek azonban személyiségképüktől és belső szándékuktól távol áll az, amit sokszor a látszat érdekében tesznek és mondanak. A munka során minden esetben tudomásul kell venni, és eszerint kell a feladatokat ls meghatározni, hogy nemcsak a fiatalok, hanem esetenként a felnőttek sem látnak minden kérdésben tisztán. Az. események változnak. Ennek megfelelően változik sok eset-' ben a vélemény, az ítélőszempont ls. A fiatalokkal történő bánásmód nehéz feladat, körültekintő munkát igényel. A várható eredmény azonban minden fáradságot megérdemel. Szerintünk a legjobb úton azok a klubok járnak, amelyek minden tekintetben a művelődés műhelyeivé igyekeznek válni, és ennek érdekében határozzák meg teendőiket, munkafeladatalkat. BALAZS BÉLA ISlillll Falak — csaknem levegőből Az angol televízió nézői nemrégiben különös közvetítésnek lehettek szemtanúi. A képernyőn két jólöltözött, nyakkendős fiatalember falat épített, kezükben azonban nem volt vakolőkanál, s mellettük nem állt habarcsláda. A stúdió tükörfényes padlóján mégis egy hétvégi ház épült fel — hihetetlenül könnyű, pontosan egymásba illeszkedő téglákból. Talán mondanunk sem kell, hogy ezzel az adással a műanyagok építőipari felhasználásának legújabb lehetőségeire hívták fel a nézők figyelmét. Vajon nem áll elegendő anyag az építőipar rendelkezésére? De igen, csakhogy van egy közös hátrányos tulajdonságuk: mind nehéz. Korunk építési tevékenysége ezért jórészt súlyos tömegek mozgatásából áll. Hozzávetőleges becslés szerint minden építmény árának nem kevesebb, mint fele-harmada szállítási kiiltség! A nagy térfogatsúlyú építési anyagok más szempontbői is visszás helyzetet teremtenek. Egy-egy vasbetonfüdém önsúlya például olykor ugyanannyi, mint a tervezett hasznos teher, vagyis ahhoz, hogy a födém például négyzetméterenként 400 kg-ot elbírjon, valójáuan 800 kg-ot (saját magát plusz a hasznos terhet) kell viselnie. A könnyebb térforgatsúly önmagában még nem oldaná meg az építőipar problémáit. Az eszményi anyagnak künnyűségén kívül jó hőés hangszigetelőnek, fagyállónak és nagy szilárdságúnak is kell lennie. Annyi kísérlet, próbálkozás után a szakemberek a műanyagoktól várják a megoldást. A műanyagoknak eddig is volt szerepük az építészetben — főként a szakipari munkák területén —, de a főszerep átvételére mostanában teszik csak az első lépéseket. Különösen nagy reményekre jogosítanak a műanyaghabok, amelyeknek térfogata 98 százalékban levegő (minden köbcentiméternyi anyagukban százezer apró buborék van). Szinte valamennyi műanyag habosítható: a karbamid- és a fenolgyanta, a polisztirol és a poliuretán éppúgy, mint az epoxigyanta és a szilikon. Gyártási eljárásuk a vulkáni tufák létrejöttét utánozza. Az anyagba bevezetett levegő vagy gáz (széndioxid) égetésekor parányi buborékokat alkot. Ezeket vékony cellafalak választják el egymástól. A habosított műanyagok valóban habkönynyüek. Ha tehát egyesítenék magukban a többi jó tulajdonságot is, már csak megfelelő méretben kellene gyártani őket, s ezzel rendelkezésre állna az új és minden eddiginél tökéletesebb „mesterséges kő". Bár viszonylag meglepően nagy szilárdságúak, egymagukban mégsem alkalmasak teherhordó szerkezetek, falak, födémek építésére. Annál Jobb hő- és hangszigetelők. Egy 2,5 cm vastagságú polisztiA zöld sugár Aknavető hajónk visszatért a kikötőbe. A nyár vége felé járt, de még nem jött el az őszi viharok ideje. A Barents-tenger szokatlanul nyugodt volt. A parancsnoki hídon állva, gyönyörködtünk az alkony élénk színeiben és vártuk a naplementét. A rózsaszínű felhők sávja kísértetiesen fénylett a messzeségben. A tiszta kék égen vakítóan ragyogott az aranyló napkorong, s a látóhatárhoz közeledett, miközben a kék hullámok között úszó lángoló hegyre kezdett emlékeztetni. A tiszta, átlátszó levegőben minden szín rendkívül éles volt. Mindenki hallgatott, nehogy egyetlen szóval is megtörje ennek a csodálatos estének a varázsát. Közben a Nap már csaknem teljesen elmerült a tengerben, és a látóhatár felett csupán parányi arányló része látszott. Hirtelen ragyogó élénkzöld fény villant fel a Nap helyén, mintha smaragdot dobtak volna a hullámokba. A fény eltűnt, majd ismét felvillant és elenyészett. „A zöld sugár!" — kiáltotta valaki. Néhány pillanat, s a Nap már végleg lenyugodott, és előttünk a tenger és a látóhatár fölötti fényes sáv maradt csupán ... Nagy szerencsénk volt. Még az öreg, egész életüket a tengeren eltöltött tengerészek közül is csak keveseknek sikerül megpillantaniuk a zöld sugarat. Annyira ritka Jelenség, hogy a tengerészek valóságos legendát költöttek róla... Azok, akik megpillantják, nyugodtan hajózhatnak. Sem viharral, sem pedig szélrohamokkal nem találkoznak. Akik a zöld sugarat látták, egész életükben szerencsések lesznek ... Verne azonos című regénye a zöld sugár legendáján alapul. A regény hőse bejárja az egész világot, hogy megpillanthassa a tengerben alámerülő Nap utolsó sugarát, a zöld sugarat, amely szerencsét hoz annak, aki látta. Szoboljev „Zöld sugár" című elbeszélésében ez a legendás fény az egyszerű szovjet tengerészek nagy emberi boldogságának szimbóluma lett. Ez a legenda, de mi a helyzet a valóságban? Hogyan és mikor jelentkezik a titokzatos zöld sugár? A zöld sugár valóban meglehetősen ritka optikai jelenség. A napsugarak, a Földet környező légkörbe jutva, megtörnek és a színkép alkotó színeire bomlanak. Ennek során a törésszög annál nagyobb lesz, mennél inkább közeledik az égitest a látóhatárhoz. Ezért, amikor a Nap a látóhatár fölött van, több, egymást részben átfedő színes képre bomlik és felülről lefelé mintegy megnyúlik. rolhab-réteg például egyenértékű az 52 cm-es, üreges téglából épült fal vagy egy 130 cm vastagságú vasbetonszerkezet szígetelőképességévell Más anyagokkal kombinálva épületszerkezetek létesítésére is felhasználhatók, széles körű elterjedésüknek azonban még akadályai vannak Az egyik az, hogy nagyon drágák. Ezen azonban lehet segíteni. Új technológiák bevezetésével és az automatizálással előállítási költségük még jelentősen csökkenthető. A másik akadály az, hogy az építőipar egyelőre még nem találta meg felhasználósuk igazi formáit, másrészt, hogy az alkalmazásuk kezdetei a régi szerkezeti formákhoz való ragaszkodás jellemzi. Hő- és hangszigetelő képességüket hamar elismerték. Eleinte acél, alumínium, fa vagy beton borítólemezekkel „szendvlcs"-lapokat készítettek belőlük. Innen, azonban már csak egy lépés hiányzott, hogy joggal követeljenek helyet a szerkezeti építőanyagok sorában. Az ez irányú fejlesztés még folyamatban van. Ennek ellenére a „tiszta" műanyagból épült ház, amelynek felépítéséhez semmiféle segédeszközre, más anyagra nincs szükség, már megjelent a piacon. Arról a nálunk családi háznak is beillő hétvégi házról van szó, amelyet az angol nézők nemcsak a televízióban láthattak, hanem fel is építhetnek maguknak. Egyszerűség kedvéért a Napot három olyan egymás alatt elhelyezkedő korong alakjában képzelhetjük el, amelyek a színkép fő színeit — a vörösnek, a zöldnek és a kéknek — felelnek meg. Ott, ahol ezek a korongok átfedik egymást — a Nap színe fehér marad, a tiszta színek pedig csak a korongok kiugró — felső és alsó — részén jelentkeznek. Napnyugtakor, amikor már csak a Nap vékony sávja marad látható, a Nap színének fehérből a zöldön át gyorsan a kékbe kell átcsapnia. Azonban a napsugarak, miközben a légkör alsó rétegein haladnak át, a fényszóródás következtében erősen meggyengülnek, és ez a gyengülés annál erősebb, minél rövidebb a fény hullámhossza. Ezért a rövidhullámú kék és zöld sugarak nagyobb mértékben gyengülnek, és a megfigyelő szeméhez gyakran nem is jutnak el. Csak a hosszú hullámú sárga és vörös sugarak maradnak láthatók és ezért látjuk úgy, hogy napnyugtakor vörösük a Nap. Ezért nem figyelhetjük meg a Nap felső részének várt átmenetét a fehérből a zöld és kék szín felé. De ha a levegő nagyon átlátszó, a zöld sugarak is láthatók maradnak és ekkor valóban látjuk, amint a Nap színe a legutolsó pillanatban sárgából tiszta zöldbe csap át. Ugyanezek a jelenségek jellemzik a felkelő Napot ls, csakhogy itt a színváltozás fordított sorrendben történik. Igen ritka, rendkívül átlátszó légkörben, hasonló feltételek esetén sikerül megfigyelni az úgynevezett „kék napot" is. A zöld sugár élettartama rövid, és a megfigyelési hely földrajzi szélességétől és az évszaktól függ. A 45 fokig terjedő földrajzi szélességeken elméletileg legfeljebb egy másodpercig látható a zöld sugár; a 60 fokig terjedő szélességeken — két másodpercig. A 65 fok szélességen pedig négy másodperc is lehet. Ez a zöld sugár csak akkor válik láthatóvá, amikor a légkör átlátszó és kevés vízpárát tartalmaz. Már napnyugta előtt öt perccel megjövendölhető, látható lesz-e a zöld sugár vagy sem. A kedvezőtlen jóslat mindig beválik, a pozitív viszont olykor nem — attól függ: mennyire éles, tiszta a látóhatárnak az a része, ahol a Nap lenyugszik. Ha a Nap alkony idején vörös színű és szabad szemmel könnyen belenézhetünk, akkor biztosan nem láthatjuk majd a zöld sugarat. Viszont, ha a látóhatárhoz közeledve a Nap szokásos sárgás-fehér színe csak kismértékben változott meg és igen fényes, akkor nagyobb valószínűséggel várható a zöld sugár megjelenése. Mivel a zöld sugár megjelenéséhez a látóhatár zavartalansága kell, a tengereken vagy hegyekben figyelhető meg a leggyakrabban. A kedvező, száraz időjárás előhírnöke. 1968. VII.