Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-14 / 193. szám, vasárnap

A NEP NEM LEHET VETKES. . hogy kijöjjön a lépés • A CSKP Központi Bizottságának decemberi és januári plenáris ülése a demokratizálódási folyamat kapunyitója volt. A demokratikus szocializmus útjára lépve nagyarányú differenciálódásnak lehetünk tanúi. Hogyan Ítéli meg ön ezt a folyamatot, s ennek kapcsán a jövő kilátásait? — Nemcsak hasznos, hanem rendkívül szükséges is volt, hogy a személyi kultusz és a személyi hatalom évei után végre valóban a szocialista demokrácia útjára léptünk. Az az új differenciáció, melynek tanúi lehetünk, ennek csak a hasznára válhat... — Nem tudom, a fejlődés további iránya milyen lesz. Nem vagyok próféta, így a jövőt nem jósolhatom meg, de a magam részéről csak azt kívánhatom, minél jobban kijöjjön a lépés. Vannak kilengések, melyek bonyodalmakat okoznak, remélem azonban, hogy ezek hovatovább megszűnnek ... Az anarchia ugyanis semmi esetre sem jelent demokráciát. • A demokratizálódási folyamat meglehetősen eltérő Csehországban és Szlovákiában. Nálunk, Szlovákiában — ahogy a történelmi helyzet alapján ez természetes is — elsősorban a föderáció kérdése került előtérbe. Nem jelent azonban ez bizonyos értelemben hátrányt, gondolva itt a közéletben esedékes új szellem kialakítására? — Természetesnek tartom, hogy Szlovákiában elsősorban a föderáció kérdése került előtérbe. Régi, és mondhatni fájó kérdés ez, melynek megoldása nem tűr halasztást. Ez számunkra a legfontosabb. A föderáció önmagában azonban még nem jelent semmit, ha nem lesz megtöltve demokratikus és szocialista tartalommal. A föderáció elképzelhetetlen a demokratizálódás nélkül, de az elsődleges az államjogi kérdések rendezése. Mindenképp helytelen, ha valaki a föderációt szembe akarja állítani a demokratizálódással. A föderáció ugyanis nem antidemokratikus elképzelés, ellerkezőleg: elválaszthatatlan része a demokratizálódási folyamatnak. — Meg kell mondanom azt is, ez nem mai kérdés. Ez már jó néhányszor felvetődött. Legutoljára a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Egyedülálló történelmi példa, hogy egy nemzet lemond nemzeti önállóságáról, s a föderáció gondolatáért száll síkra. Sőt, ahogy a fasizmus elleni harc, s a felkelés mutatta, fegyverrel a kézben küzdött ezért... S bár az egyenlőség elveit 1944-ben is hangoztatták, mind a mai napig megvalósítatlan. Ezért érthető, hogy a föderáció gondolata egységesítette a szlovák népet ... A mi nemzedékünket, a felkelésben részvevőket azzal vádolták, hogy lekéstük a lehetőséget, olyan szempontok figyelembe vétele miatt, melyek nem minket érintettek. (Novomeský elvtárs itt arra a Benešféle érvre gondol, hogy a cseh nemzet számára idegen a föderáció gondolata — szerk.) Most arról van szó, hogy ezt a lehetőséget — a nemzet számára — megmentsük. Sajnáljuk, hogy cseh részről nehezen értik meg törekvéseinket. Pedig ez a megoldás egészséges alapját képezi az egyenlőségnek, s a két nemzet közeledésének. Sőt, a nemzetiségeket is érinti. őszintén szólva évek óta készültünk erre a beszélgetésre. Ereztük szükségességét, azt az igényt, hogy megkíséreljük a már lassan történelmivé váló múlt egyes fejezeteit tisztázni, s ezáltal az évek óta belénk oltott „megbélyegzésen" túljutni. Az elmúlt években a „burzsoá nacionalista" megbélyegzés alatt ugyanis elsősorban dr, Husákot, s Laco Novomeskýt érthettük, akiknek a személyi kultusz és a személyi hatalom éveiben a magyarságot ért jogtalanságokat tulajdonították . . . Azóta megszólalhattak a vádlottak, a szlovák nép igazságtalanul elítélt vezetői, s láthattuk, hogy a kérdés távolról sem olyan egyszerű, amilyen egyszerűvé azt tették. Tudjuk, hogy az események tisztázása — a két nép közeledése érdekében is — már korábban esedékes lett volna, a „jobb későn, mint soha" elv azonban most is mentheti a megkésettséget. S bór a hátrány behozhatatlan, mentségünkre hadd hozzuk fel, hogy mintegy négy évvel ezelőtt (1964. februárjában) lapunk olvasóinak bemutattuk Laco Novomeský művét, a Vila Terezá-t — s néhány versével azóta is találkozhattak a lap hasábjain —, ezzel is munkálva a közeledést, mely a felszabadulás utáni időszak eseményei miatt megszakadt, s a történelmi tények egyoldalú értékelése miatt hosszú időre leküzdhetetlennek tűnt. A demokratizálódási folyamat, mely új fejezetet nyitott népeink életében, lehetővé teszi, hogy a valamikor tabunak számító kérdésekről is nyíltan beszéljünk. Ez a szándék, valamint napjaink eseményei vezettek bennünket, amikor felkerestük Laco Novomeský költőt, nemzeti művészt, hogy választ kapjunk néhány kérdésünkre. Laco Novomeský kérésünknek készséggel eleget tett, s az írószövetség bratislavai székházában közel háromórás beszélgetésen fejtette ki véleményét — múltról és jelenről. Az egyenlőség és egyenjogúság a nemzetiségekre is vonatkozik • A demokratizálódási folyamat és a föderáció kérdése előtérbe hozta a nemzetiségi kérdés rendezését is. Míg azonban az előbbiek a közvélemény teljes helyeslésével találkoztak, addig a nemzetiségek — köztük az itt élő magyarság — jogos igényei (elsősorban egyes sajtótermékek tendenciózus sajtókampánya miatt) kevesebb megértésre talált a szlovák közvélemény egy részénél. Mi a véleménye erről? — Megmásíthatatlan történelmi tény, hogy a szlovákok és a magyarok Dél-Szlovákiában együtt élnek. Erről nem lehet vitatkozni, ez a kiindulás alapja. Az egyenlőség és egyenjogúság nemcsak a két nemzetet érinti, hanem a nemzetiségeket is. Ez természetes. Az együttélés azonban türelmességet követel mindkét részről... Nevetségesnek tartom azokat az érveket, hogy a magyarok elmagyarosítják a szlovákokat, vagy fordítva. Viszont tudni kell azt is, nem nagy szavak, s deklarációk oldják meg az együttélés kérdését, s a nemzetiségek problémáit, hanem a valós tettek. Ezek közé sorolnám a közeledés minden hátsó és ártó gondolat nélküli igényét is. S ez magyarokra, szlovákokra egyaránt érvényes. — Egész szélességében a problémákat nem ismerem, de a gondolatot, hogy a szlovák nemzeti szerveknek biztosítaniuk kell a nemzetiségek számára a politikai, kulturális stb. érvényesülés s önrealizálás feltételeit, ezzel teljes mértékben egyetértek. A készülő nemzetiségi statútum ennek a törvényes rendelkezésnek a része lesz. Mert milyen demokrácia volna az, ahol a nemzetiségek jogos követeléseit figyelmen kívül hagynák ... Szükségesnek tartom azonban, s ezt újra hangsúlyozom, a tolerancia kérdését, — mindkét részről. Enélkül nem sokra megyünk. Ez a dolgok sine qua non-ja. • Folytatva az előbbi gondolatot, a „Magyarok kontra szlovákok" kérdés felvetést a magunk részéről helytelennek tartjuk. Egyes cikkeket olvas va szinte az az érzésünk, hogy egyesek a demokratizálódási folyamatot a nacionalista szenvedélyek szításával a nemzetiségek előtt diszkriminálni akarják, s olyan közvéleményt szeretnének teremteni, ahol a cselekvés lehetőségei eleve korlátozottak lennének. Mi a véleménye erről, s miben látja Ön a megoldást a nemzetiségek jogos igényeinek kielégítését? — összetett problémák ezek ... Dél-Szlovákiából jártak utánam, hogy a magyarok elnyomják a szlovákokat, s agresszívan lépnek fel... A köve^ telések eredője azonos. A szlovákok joggal kérik, hogy egyenlők legyenek a magyarokkal ... Viszont természetes igény az is, hogy a magyarok igényeit is respektálni kell. Ezt a szlovákok nem ellenezhetik... — Az érvényesülés érdekében azonban szükség van arra, hogy a magyarok megtanuljanak szlovákul. Az amerikai szlovákok is természetesnek veszik, hogy angolul tudjanak! • Elnézést, értem ugyan Novomeský elvtárs gondolatát, hadd említsem meg azonban, hogy a csehszlovákiai magyarság helytelennek tartja, ha helyzetét a kivándoroltak, vagy az emigránsok sorsához hasonlítják .. — Az érvényesülés szempontjából említettem ezt, hogy a nyelvtudás miatt senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe... A magyarok teljes jogú tagjai államunknak, ugyanakkor azonban a magyar nemzet részei is. Ezt nem lehet elhallgatni ... Az iskolákkal, valamint a kulturális élettel kapcsolatos igényeiket is természetesnek tartom. Szükséges, persze, a csehszlovák hazafiságra nevelés fontosságát is hangsúlyozni. — Az Írószövetségben is — Dobos elvtárs a megmondhatója — védjük ezeket az érdekeket, a magyarság és a magyar irodalom fejlődését elősegítő megoldásokat... Demagógiából ugyanis aligha lehet megélni. Az elmondottakból kiindulva azonban a Dél-Szlovákiában élő szlovákok számára is azonos jogokat vindikálok. örülnék ugyanakkor annak is, ha a Matica slovenská klubjai és a CSEMADOK között egészséges együttműködés teremtődne. A kitelepítés gondolata és történelmi tények • A demokratizálódási folyamat kapcsán a magyar lakosság körében gyakran felmerül az 1945—47-es időszak. A kollektív bűnhődés elvének alkalmazása — a kitelepítés és a deportáció — mély nyomokat hagyott a magyar nemzetiségű dolgozókban, s tízezreket érintett. Hogy tekint Ön erre a kérdésre, s tekintettel az annak idején betöltött magas állami tisztségére, hogy ítéli meg saját szerepét? — Mindenekelőtt leszögezném, hogy 1945—47 nem ekkor, hanem 1938—39-ben kezdődött. Ekkor a magyarság nagy része Eszterházy és Jaross felé orientálódott, s nem a Csehszlovák Köztársaság felé ... • Azt hiszem, a népek sorsa nem okvetlen a népektől függ, ahogy az ún. szlovák állam léte sem következtethető a szlovák nép akaratából. Viszont a magyar kommunisták ... — Nem a kommunistákról beszéltem. A kommunisták és az antifasiszták állásfoglalása ismert és egyértelmű volt. A kassai és tornóci nagygyűlés is bizonyította ozt. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy maga a tény nagy mértékben befolyásolta a szlovák közvéleményt. — A háború alatt egyébként sokkal masabb gondok is voltak. Az igazság érdekében azonban meg kell mondani azt is, a kitelepítés gondolata Szlovákiában egyáltalán nem merült fel. A Szlovák Nemzeti Felkelés ezt a gondolatot soha nem vetette fel. Ellenkezőleg, a szlovák állam képviselőjét megbízták, figyelje, hogyan reagál Magyarország a Szlovák Nemzeti Felkelésre. S nagyon pozitívan értékeltük, tjogy Magyarország nem tervezte a megszállást ... Ellenkezőleg jóindulatúan nézett az eseményekre, s nem használta ki azt a lehetőséget, melyet Hitler szívesen vett volna. Sőt, Horthy lemondása idején az SZNF közvetített a magyarok és a szovjetek között... Szálast hatalomátvétele azonban (1944. október 14) mindent megpecsételt. Megnyitotta az utat a németek előtt... A közvélemény úgy tekintette ezt, hogy a magyarok járultak hozzá a felkelés leveréséhez. Ezért értettek azután egyet a kitelepítéssel. • A kollektív bűnhódtetésnek mégis mi volt az indítéka, s ki volt az „atyja"? — A kollektív elmarasztalás, vagy bünhődtetés kérdése nem volt fő kérdés. Kezdetben nem volt szó arról, hogy az egész népet sújtsa. A nép — bizonyos körülmények között — nem lehet vétkes azért, amit nevében elkövettek. Annak idején azonban ezek a kérdések másként vetődtek fel. A jó német és a rossz német fogalma is későbbi eredetű. — A gondolat Benešné! születhetett meg, s neki erre meg lehetett a maga indoka. Viszont a kommunista párt a magáévá tette és átültette ezt az elképzelést. Tehát a történelmi tények és a háború utáni helyzet alapján került erre sor. Nem egyének botlása, tévedése volt, hanem a párt által elfogadott elv. Párttag vagyok, vállalnom kell a felelősséget: teljesítettem azt, amit a párt kívánt. Hogy az akkor betöltött funkcióm olyan magas lett volna?! • em tudom. Szlovákiai viszonylatban talán igen. — Talán nem árt, ha az elhangzottak alátámasztására illusztrációként elmondok egy esetet. Amikor 1944-ben Londonba mentem az államtanácsra, az emigránsok nagy elismeréssel beszéltek a Felkelésről. A teljes ülésen azonban elhangzott az az észrevétel, miért nem a magyarok ellen fordultunk. Nem tudták megérteni ezt a MIÉRT-et, s azt, hogy az SZNFnek nem volt ilyen szándéka. A képviselők arcán láttam a csalódottságot, hogy másképp megy, mint ahogy elképzelték. Űk ugyanis a németek és a magyarok elleni fellépést szerették volna. Mi viszont azt bizonygattuk, hogy ott nincs ellenség számunkra ... Tehát ez is mutatja, hogy nem valami a priori magyarellenes fellépésről volt szó ... — Hogy a kitelepítés gondolata mennyire nem szlovák eredetű volt, azt bizonyítja a Szlovák Nemzeti Tanács első rendelete is. Itt csak arról volt szó, hogy az „anyások" elhagyják az országot. A többivel szemben — bár ez nem volt rögzítve, de elvként szerepelt — a lojális fellépés volt a cél. Jómagam 1945 márciusában, vagy áprilisában Londonban egy magyartól tudtam meg, hogy a kitelepítéssel akarják megoldani a kérdést. — Nekünk magunknak is bele kellett magunkat élni ebbe a helyzetbe, hogy a magyarok elhagyják az országot. De őszintén szólva nem láttam benne semmi elfogultságot, inkább a dolgok igazságos rendezésének szándékát, mondván, „ha ezt a hazát nem tartod a magadénak, hát menj". Az ezzel kapcsolatos anyagot a párizsi tanácskozásokon is megtalálni. • Mellesleg hadd kérdezzem meg: az annak idején Moszkvában Rákosival folytatott beszélgetésnek (1944 decemberében) mi volt a célja? — A háború utáni elrendeződés kérdését akartuk megvitatni. Bár Rákosi rendkívül szívélyes és barátságos volt, s nagy elismeréssel, csodálattal szólt a szlovák népről, a felkelésben vállalt hősiességéről, a felvetett kérdésben nem tudtunk szót érteni. — A mi akkori — hangsúlyozom: jó szándékú — beszélgetésünk a háború utáni kapcsolatokat, elsősorban a Szlovákia és Magyarország közti kapcsolatokat érintette, melyeket a háború előtti időszakban a félfeudális Magyarország revíziós törekvései állandóan elmérgesítettek. Ezek a törekvések a Trianon utáni Csehszlovák Köztársaság részét képező Szlovákia területi egysége el(Folytatás a B. oldalon)