Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)
1968-06-30 / 179. szám, vasárnap
H osszú volt a nop. Elfáradtak az emberek, a gyárkémények se ontják olyan hévvel o füstöt, elcsendesedtek az utcák. Néhány órával ezelőtt még könyörtelenül perzselt a nap, a tűsarkú cipők nyomot hagytak a felolvadt aszfaltban, most azonban már kigyúltak a neonlámpák. A város fölött még mindig lassú egymásutánban haladnak a szénnel megrakott csillék. Míg a Gottwald utcán a fiatalok korzóznak meg-megállva egy-egy kirakat előtt, addig Ostrava alatt a harmadik műszakosok fejtik a fekete aranyat. Késő este van. Aludni készülök. Az Imperial Szálloda halljában a város rendőrparancsnokával találkozom. — Éjszakai szolgálatom von. Nincs kedve velem tartani? — kérdezi. Megtetszik az ötlet. A rendőrkapitányság épülete nincs messze. Csengetünk, az ügyeletes nyit ajtót. — Mi újság? — Semmi különösebb. Tessék, itt van a napi kimutatás: néhány közlekedési baleset, kisebb lopások. Az ötször ötös helyiségben két hatalmas íróasztal, egy heverő, írógép, a falon térkép. Gyakran végigvirrasztják az éjszakát, nincs rájuk szükség, de itt kell lenni, mert hátha, sohasem lehet tudni ... Az ügyeletes a telefonasztalhoz lép, egymás után felvillannak az apró zöld fények, állásjelentést kér — Nárcisz egy, Nárcisz egy . .. A Csi-Csi bár Közben kocsi érkezik értünk. Végigpásztázzuk oz utat. A CsiCsi bár előtt — így nevezik gúnyosan az egyik külvárosi kocsmát — megállunk. A járdán egy vérző fejű fiatalember ül, körülötte néhány suhanc. Amint észreveszik a rendőrkocsit, szétszélednek, csak a földön ülő marad. — Mi történt? — Valaki összevert, aztán eltűnt. Egy férfi jön ki a bárból. — Ezek verekedtek, a vendéglős meg nyugodtan nézte. Azt mondta, semmi köze hozzá. Szép kis hely, nem mondom . .. — Ha tudja, miért jön ide? — veti közbe a rendőr. A kocsmában vágni lehet a füstöt. Az emberek többnyire sört és rumot isznak. A sarokban egy harmonikás és egy hegedűs húzza o talpalávalót. Szörnyű látvány. Itt a részegek valóban az asztal alatt fetrengenek. A kiöregedett, kétes múltú örömlányok átlátszó, divatját múlt szilonblúzokban hívják táncba a kiszemelteket. Valamennyien hangosan kacarásznak, az alkohol hatására trágár szavakat kiabálva. * Végre kint vagyunk. Még mindig nem tudok szabadulni a látványtól. A rendőrparoncsnokhoz fordulok: — Mondja, miért nem zárjók be ezt a kocsmát? Az — Nem lehet. Helyrehozhatatlan hibát követnénk el Ez az alvilág. Itt gyülekeznek. Ismerjük őket, tudjuk kik járnak ide. Ha becsukatnánk, akkor is összejárnának másutt, titokban. Számunkra az sokkal rosszabb volna. Nekik is módot kell adni a „szórakozásra". A kocsiban megszólal a megafon: — Nárcisz három, Nárcisz három, jelentés érkezett gyilkossági kísérletről. A tett színhelye K. J. lakása, nem messze az állomástól. (Pontos leírás következik.) Küldünk oda embereket. Vége. — Itt Nárcisz három. Megyünk a tett színhelyére. Vége. A kocsi irányt változtat. Gyilkossági kísérlet? Ki lehet a merénylő és ki az áldozat? Hogyan akarta megölni? Miért?-A kérdések elözönlik az agyamat. Ismét megszólal a megafon: — Az Y utca 40-es számú házából gázszivárgást jelentettek. — Helyes, megyünk. Az asszony és a gáz áldozata Az előző eset világos. Ott már semmi különös nem történhetik. Különben is a közbiztonsági szervek K. J. lakására mentek. A gáz nagyon veszélyes. Hátha emberéletről van szó. Megérkeztünk. A park közepén egy magányos, nagy villa. Mindenütt sötétség. A házmester kiválik a tömegből és elénk siet. — Már délután éreztem, de nem volt gyanús. Most azonban éjfél is elmúlt, félünk, hátha robbanás áll be. A biztosítékokat kicsavartam. A bejárathoz érve émelygős gázszag üti meg az orromat. A parancsnok előveszi villanylámpáját. Felmegyünk az első emeleti lakásba, ahol állítólag a leginkább érezni a gázt. Lemegyünk a pincébe: semmi. A földszinti lakás ablakai alatt szimatolunk: igen, ez az. — Ki lakik itt? — Egy elvált asszony három gyerekkel és egy — ki tudja hányadik — élettárs. — Mikor látták őket utoljára? — Az asszonyt tegnop reggel. Elment valahová a gyerekekkel. Gázszerelőkért telefonálunk. Amíg megérkeznek, a parancsnok érdeklődik a lakóktól, aztán gondol egyet, kezembe nyomja zakóját és felkapaszkodik az ablakpárkányra. Próbálja kinyitni, de hasztalan. Egy távolabb eső fa alá megy. Cigarettára gyújt. A gázosok csak nem jönnek. Ismét felmászik az ablakra. Hosszas próbálkozás után mégis sikerül kinyitnia. A parancsnok zsebkendőt tesz az orra elé és beugrik az előszobába. Perceken belül visszajön: lehetetlen kibírni. Kitárja az ablakokat, egy kicsit vár. Közben megérkeznek a gázszerelők. A parancsnok „álljt" parancsol és ismét bemászik. — Egy fiatalembert találtam a konyhában. Semmihez se nyúljanak ! Elzárják a gázt. Nyomozókért, fényképészért és orvosért telefonálnak. A szobákban nagy a rendetlenség a földön ruhák, eltörött poharak, vetetlen ágyak, nyitott szekrényajtók. A konyha padlóján fekszik az alig harmincéves, fekete, göndör hajú férfi. Csak nadrág van rajta. Mellkasát vöröses foltok tarkítják. Különben szürkés-fehér. Mozdulatlan. A házmester bizonyítja, hogy ő az élettárs. Az asszonyok sopánkodva tördelik kezüket, egy kislány sírva fakad. Megérkezett a nyomozó: kérdezősködik, mindent pontosan feljegyez. A fényképész felvételeket készít. Az orvos öngyilkosságot állapít meg, a halál körülbelül tizenkét órája állt be. Sietnünk kell. Itt már nincs ránk szükség. Ai áldozat hároméves A parancsnok hívja a központot: — Itt Nárcisz három, mi újság a gyilkosság körül? — Családi tragédia. Az opo ittas állapotban hároméves kislányát akarta megölni. A gyerek a kórházban, az anya a porubai kirendeltségen van. — Értem. Irány a kórház! Az orvos felvilágosítása rövid: fojtogotás nyomai a nyakán, agyrázkódás, néhány kisebb seb a fejen. Előreláthatólag tíznapi kezelést igényel. Megnézzük a kislányt. Fekszik az ágyacskában, egyenletesen szuszog, testét kék foltok tarkítják. Porubán folyik a kihallgatás. Az anya feltűnően csinos, festett hajú, huszonnégy éves. Két táskát tart. Egyik cigarettáról a másikra gyújt. Szaggatottan, de látszólag nyugodtan beszél: — Ma engedtek ki a kórházból. Az anyámhoz mentem, onnan öt után indultam a lakásomra. A zárba nem tudtam betenni a kulcsot. Gyanút fogtam. Az udvoron találtam egy drótot és azzal belöktem a kulcsot. A konyhaszéken ült Jitka, remegett és sírt, a padlón vért láttam. A férjem a heverőn feküdt... — Mi történt, kislányom? — Nem akartam szót fogadni és apuka elvert.. . Felkaptam a gyereket és a heverőhöz mentem — Látod? — Ráztam a férjemet, de olyan részeg volt, hogy nem is felelt. .. — Es most hol o férje? — Otthon. A kopitány kocsit küld, vigyék a tettest a kijózanítóba, Az asszony zsebkendőjébe törli izzadt tenyerét, ismét rágyújt. Húszéves sem volt, amikor egybekelt a tizennyolc éves partnerrel, akitől gyereket várt. A kicsi még meg sem született, amikor férjét fiatalkorúak megerőszakolásáért, munkakerülésért, kisebb lopásokért, betörésért két évre ítélték. A nő beadta a válópert. A férfi szabadulása után visszament volt feleségéhez. Fűt-fát ígért, ő meg — állítólag — o gyerekre való tekintettel befogadta. Állást szerzett neki. A veszekedesek azonban napirenden voltak. A férfi gyakran ittasan jött haza és féltékenységi rohamáuan elverte az asszonyt. Végül is a gyerek lett az áldozat. Miért? Lassan ez is világossá vált: az apa több mint négyezer korona gyermektartással maradt adós és a továbbiakban sem volt hajlandó fizetni. Kijelentette, hogy a gyerektől szabadulni akar. Szomorú történet. Számtalon tragikus részlettel. Nem kétséges, hogy a férfit ismét bíróság elé állítják. A tetten ért betörő Hajnalodik. A szokatlan élmények elfárasztottak. Visszamegyünk a kapitányságra. — Mi újság? — Most érkezett egy jelentés, hogy egyik járőrünket — miközben tetten érte a dohányüzlet betörőit — fejbe vágták egy borosüveggel. Kórházba kellett szállítani. A tettesek megszöktek. — Mozgósítani! — Megtörtént. Kocsikat küldtem, nyomozókutyákat, a környező utcák járókelőit és motorosait igazoltatjuk. — Helyes. Na, mit szól, kinézünk oda? Mire kiértünk, a rendörök mar elözönlötték a környéket. Néhány kíváncsiskodó az ablakból nézi a történteket. A kutyák türelmetlenül lihegnek, ide-oda ráncigálva gazdáikat. — Ez reggelig is eltart. Elered az eső. — Na még ez hiányzott. Ha a víz elmossa a nyomokat, nehéz lesz a tettest lefülelni. Az orvos szerint a rendőr körülbelül egy hétig marad a kórházban. Hajnalodik. Csicseregnek a madarak, megindulnak az első villamosok. Jönnek a tejesek és a szemetesek. Akik most indulnak munkába, fogalmuk sincs, mi történt városukban az éj leple alatt. Minden éjszakán történik valami. Ostravát a gyakori bűncselekmények városának ismertük o múltban. Ma már — a parancsnok szerint — javult a helyzet. Itt semmivel sem több és semmivel sem kevesebb a bűnözők száma, mint más nagyvárosban. Megiszunk még egy kávét, átlapozom az éjszakai szolgálat jegyzőkönyvét: még néhány verekedés, lopós, fosztogatás, baleset — amiről nem számoltam be. OZORAI KATALIN éj leple alatt Jogos követelmény 1908 VI. 30. Jövőre ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból Szlovák ia-szerte nagy Ünnepségeket rendeznek. Ennek szellemében él ma Trnava is. Hogy még korai? Nem! Ök ugyanis szeretnék, ha a jubileumi évfordulóra elégtételt kaphatnának. Hiszen Nyugat-Szlovákiának egyetlen városa, amelynek lakossága segített előkészíteni a felkelést. Az itteni helyőrség a felkelési területre vonult és végig a legnehezebb frontszakaszon harcolt. — Helyőrségünknek a felkelés előtti napokban 200 katonája volt — % emlékezik vissza \ Andrej Benka-Rybár tartalékos ezredes, a helyőrség egykori parancsnoka. Laktanyánkban szereltek le a keleti frontról érkező katonák. így hát fegyver volt bőven a raktárainkban. S rna már elárulhatom, hogy már ekkor Jó kapcsolatban voltunk az illegálisan dolgozó ellenállási csoportokkal, és titokban felkészültünk arra, hogy szükség esetén szembeszálljunk a fasisztákkal. A törzskar megbízható tisztjei éjszakánként az operációs terven dolgoztak. Céljuk ugyanis az volt, hogy nemcsak a kétszáz beöltözött katona vegyen részt a harcokban, hanem a város és környékének minden katonaköteles polgára. A helyőrség létszámát növelni úgy, hogy arról a felsőbb parancsnokság ne szerezzen tudomást, lehetetlen volt. Maradtak tehát az átgondolt és gyors mozgósítási terv mellett. — Augusztus 29-én, az öszs/.ekötőn keresztül megkaptuk 8 várva várt Jelszót. A helyőrséget harci készenlétbe helyeztük — eleveníti fel a múltat az egykori parancsnok. Az egésznek olyan látszatot adtunk, mintha gyakorlatoznánk. Este megszálltuk a stratégiailag fontos épületeket, lezártuk a városba vezető utakat. Működésbe léptek az illegális csoportok ... Bárki bejöhetett a városba, de ki senkit nem engedtek. Az autókat, amelyek itt „rekedtek", a kaszárnya közelébe irányították. A fegyverraktárakat kinyitották és mindenki kiképzése szerint magát szerelte fel. Mire a hajnalpír megjelent az égen, háromezerötszáz fegyveres ember volt a helyőrség létszáma. A város védelmét megerősítették. A parancsnok öszszehívta a tiszteket és tiszthelyetteseket. Felolvasta a Besztercebányáról kapott parancsot. Megkérdezte, megértették-e, majd kemény hangon folytatta: — Katonák vagyunk. Ahová megyünk, ott harcok várnak ránk ... Sokan elesnek majd közülünk ... Aki akar, az Itthon maradhat! ... Egyetlen német származású tiszthelyettes hagyta csak el az egységet. A laktanya udvarának csendjét pattogó parancsszavak, majd vidám nótaszó verte fel. A parancsnok elgondolkodva nézte a térképet, amikor az ügyeletes tiszt benyitott hozzá. — CatlóS hadügyminiszter úr kéreti a telefonhoz — mondotta savanyú arckifejezéssel. — A hadügyminiszter háromA MOZGOSfTÁS PILLANATA negyed órán keresztül igyekezett meggyőzni, hogy ne álljunk a „lázadók" mellé — mondja Rybár elvtárs. — Azt válaszoltam, a katonák harci kedve olyan, hogy eltökélt szándékukról nem merem őket lebeszélni. Alig telt egy óra, és a trnavai helyőrséget felhívta dr. Tiso, az úgynevezett Szlovák Állam elnöke. ígért fűt-fát. Elnöki becsületszavát adta, hogy ha leteszik a fegyvert, senkinek sem lesz bántódása, a németek nem szállják meg a várost, csupán keresztülvonulnak rajta. — Azt a választ adtam, hogy Jöjjön ő személyesen meggyőzni a katonákat — mondja az egykori parancsnok. — Láttam azonban, hogy ennek nem lesz Jó vége, Tiso ránk küldheti a németeket, ezért cselhez folyamodtam. Azt telefonáltam neki, hogy a kedélyek lecsillapítása végett nem maradhatunk a laktanyában, hanem átcsoportosítási gyakorlatot tartunk. A felderítők elindultak, hogy híreket szerezzenek a németek mozgásáról. Az előzetes tervtől eltérően — amely a város védelmét tűzte ki célul — a parancsnok úgy határozott, hogy elhagyják a várost és a felkelési területre menetelnek. Augusztus 30-án déltájban a hátvédek is elhagyták Trnavát. Éppen Ideje volt, mert a motorizált német egységek már a város határában jártak. Mintegy 3500 fiatal katona és a csendőrállomás legénysége a rekvirált autókon, sokan pedig gyalog igyekeztek a cél felé. Nem mentek üres kézzel. Az összes fegyvert, a városban található benzint és élelmiszerkészletet magukkal vitték. Azt a 250 lovat, amelyet a keleti frontra kellett volna küldeni, befogták szekérbe. Az útirány Hlohovec volt. Abban reménykedtek, hogy az itteni helyőrség Is csatlakozik hozzájuk. Az ottani parancsnok azonban erről hallani sem akart, így a trnavaiakhoz csak az egyes alegységek csatlakoztak. A nyitrai parancsnok még a városon sem engedte őket keresztülvonulni. TopofCanyban sem jártak eredménnyel. Amikor sikerült kapcsolatot teremteniük a felkelők parancsnokságával, azt a feladatot kapták, hogy vonuljanak Zarnovlca térségébe. Ennek a parancsnak augusztus 31-én eleget is tettek. Itt kezdődött meg a trnavaiak harcos útja. Az egyik ütközet a másikat követte. A sok visszavonulás ellenére sem csüggedtek. Egységüket — amelynek létszáma egyre csökkent — többször átszervezték. S amikor a túlerő ellen a felkelő katonaság az erdőbe húzódott, a trnavaiak is velük mentek ... Azóta 24 év telt el. A trnavaiak azonban még azóta sem részesültek elismerésben. Az egykori tisztikar tagjait elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Dtcső harcuk múltját belepte a por. Éppen ezért a demokratizálódási folyamatban joggal elvárják és kérik rehabilitálásukat nemcsak az egykori harcosok, hanem az elesettek hozzátartozói, valamint a város és környéke lakossága is.. NÉMETH JÁNOS
