Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-29 / 178. szám, szombat

Qam&aáziii} * * * ARRA JÁRTAM TEGNAP. Az erdő fái csendesen zizegtek, zúgtak. A nagy színpad még üresen tátongott, de nemsokára vidám zaj, nevetés veri fel az erdő csendjét, a nézőtéren ott nyüzsög majd az ország különböző tájairól idesereglett közönség. A színpad körül rendezők és csoportvezetők izgatott jövés menése látszik, s azután színpadra lépnek a szívet-lelket gyönyörködtető, az itt élő magyarság népművészeti hagyományait ápoló tánccsoportok. Ezt látja és hallja a közönség. De vajon kinek jut eszébe, hogy mennyi gond, fáradozás, munka előzi meg a jól pergő előadást. Gondol-e valaki arra, hogy a fellépő csoportoknak és vezetőiknek milyen munkába kerül, amíg apró részleteiben is kicsiszolt műsorral léphetnek dobogóra. Ebben az évben új műsorszám is kerül a közönség elé. A vasárnap délelőtti programban olyat nyújtunk a közönségnek, ami értékben talán felülmúlja az egyes tánccsoportok műsorszámait. Alapos munkával végigkutattuk az olyan falukat, ahol még híven őrzik a népi hagyományokat. Ezeket — sajnos — ma már csak az idősebb generáció őriz. S ha ezek meghalnak, kihal velük a népi kultúra is, ami pótolhatatlan értéknek számít. Nem nagy rábeszélés kellett, hogy szép és értékes tervünket megvalósíthassuk. Hiszen aki idősebb korában is megőrizte a szülőktől, nagyszülőktől eltanult táncokat, dalokat, annak a lelkében kell, hogy éljen a szeretet faluja és népe hagyományai iránt. S bizony nagy áldozat volt tőlük, hogy most, a nyári munkák idején, mikor kora hajnalban kelnek, egésznapi munka után még eljöjjenek a kultúrházba próbálni. A ml jeladatunk az volt, hogy keretbe foglaljuk ezeket a „gyöngyszemeket", a színpad törvényeit szem előtt tartva. így jött létre pl. Magyarbődön a „Vasárnap délután falun", Borzován az „Este a karámnál" című kompozíció, továbbá farsangi, esküvői szokásokat, szemléltető táncok. A magyarbődiek az említett műsorszámmal már nagy sikerrel szerepeltek a kassai járási CSEMADOK-napon is. Bízom abban, hogy a közönség ezt az új, értékes próbálkozást szeretettel jogadja, hiszen mindannyiunké ez a szép, büszke, délceg tánc és a sajátos, ősi pontalóniát oisszahangzó dallam. HEMERKA OLGA A budapesti televízió nyári terveiről Ha egész esztendőben panaszkodnak is a televízió konkurrenciájára az „öreg" művészetek, ilyenkor, nyáron ök maguk szabadságra mennek, u átadják a terepet a televíziónak. Megnövekedett a péntek esti műsorok jelentősége. Magyarországon ts mind több és több munkahelyen vezetik be a szabad szombatot, s így mind több család szombat estéje pénteken van. A budapesti tévé tehát új sorozatot kezd Vidám péntek címmel. Hétről hétre egy-egy műfaj adja a műsor gerincét: show, dráma, portré. Polgár András írja, Wiedermann Károly rendezi a Szende szélhámosok című, egyenként harminc perces sorozatot. Zenés revü lesz a Napkirály televíziója című film, Hidas Frigyes zenéjével, a verseket Devecseri Gábor irta. Közvetíti a budapesti televízió a martonvásári Beethoven-hangversenyt, a Budapesti Zenei Hetek megnyitó koncertjét. A magyar és a bajor televízió közösen kész portréfilmet Bartók Béláról. Péntek esténként mutatják be Benedek Katalin, Szakonyi Károly, Tabi László, Vészi Endre' és Salamon Pál lévé játékait. Kívülük még hat televízió játékot közvetít a budapesti adó. Szinetár Miklós rendezi a Bánk bán tévé-változatát. A talpsimogató, Déry Tibor művének tévéváltozata a karrieristákat gúnyolja ki. Lengyel József novelláját, a Wengraj-ot, egy karrierista író történetét Horváth Jenő rendezte televízióra. Fejes Endre, a Rozsdatemető kitűnő írója Vigyori címmel egy magáramaradt tnunltásgyerek történetét mondja el, s művében három ember konfliktusát dolgozza föl tiszta humanizmussal, megkapó lírával. Viktor Gedeon vígjátékot irt l'Any Mexiko címmel. A nyár szórakoztató műsorai között bizonyára a hagyományos érdeklődést váltja majd ki a budapesti televízió táncdalfesztiválja. Az elődöntőket szombat esténként sugározzák, döntőt augusztus 18-án. Ugyancsak szombat este jelentkezik Abody Béla vidám műsora a Zsákbamacska: az első adásra táncdalénekeseket és együtteseket hívott meg, valamint Honthy Hannát, Lehoczky Zsuzsát, Garas Dezsőt Benedek Istvánt, a népszerű Buga doktort és öveges Józsefet. Az irodalmi műsorok között a budapes+i adó nézői láthatják Hemingway, Tersánszky J. Jenő és Karinthy Frigyes műveinek egy-egy összeállítását. Megemlékezik a televízió a budapesti Körszinnáz tizedik évfordulójáról és részleteket ad Dante Isteni színjátékának körszínházi előadásából. A filmmüsorban harmincegy játékfilmet sugároznak, közöttük Ejzenstein kétrészes filmjét, a Rettegett Ivánt. A budapesti televízió Ifjúsági műsoraira természetesen a VI

T előkészületei jellemzőek. Érdekesnek ígérkezik az a vita, amelyet diákok, ipari tanulók és ifjúmunkások folytatnak a közéleti bátorságról, őszinteségről, illetve a megalkuvásról. A gyermekműsorok közül csak az ismeretterjesztő jellegűek szünetelnek, de az eddiginél »öbb szórakoztató és játékos gyermekműsort sugároz majd a Ludapesti adó. Oj címképet kap az esti inese: a mackó különjéle okos dolgokra tanítja majd a kis nézőket. ZAY LÁSZLÓ Az elővigyázatosság sohasem árt A topoľčanyi Béke bútorgyárban tavaly helyeztek üzembe egy nyugatnémet gépsort u bútorlapok felületi megmunkálására. Ez a gépsor kilenc dolgozói takarít meg az üzemnek. Azonkívül a felszerelt elszívó berendezés lényegesen megjavította a munkafeltételeket. (Bakonyi felv.) de nemegyszer bebizonyosodott, hogy a kellő elővigyázatosság, a gyors beavatkozás milliós értékeket mentett ineg a pusztulástól. A szünidőben sok diák pionírtáborban üdüléssel tölti a vakációt. Ám sokan odahaza lesznek. Ezeket a fiatalokat a lehetőség szerint ismét meg kell nyerni az ifjúsági tűzvédelmi őrjáratokra. Tavaly ebbe az akcióba több mint 25 000 diák kapcsolódott be, ebből a legtöbb (14 000) a nyugat szlovákiai kerületben. Múlt évi munkájukért különösen a komáromiak, a galántaiak, a bardejoviak, a trnavaiak és topolčanyiak érdemelnek dicséretet. Az őrjáratok élére legjobb, ha Idősebb, legalább 18 éves fiatalt állítunk, aki nemcsak az őrjáratot tudja megszervezni, hanem gondoskodik a fiatalok szórakozásáról is. A komáromi járásban az őrjáratok tagjai tavaly például 230 kg gyógynövényt gyűjtöttek, jó ötlet ez, de emellett még lehet kalászt szedni, sportolni, tájékozódási versenyt rendezni és más honvédelmi Játékokat szervezni, hogy a fiatalok jól érezzék magukat, s a kellemest a hasznossal kössék össze. inémethf Szlovákia-szerte szőkül a gabona, s itt-ott már az aratás ls megkezdődött. Az időjárás mostoha volt az Idén, így nem számíthatunk rekordtermésre. A szárazság megvámolta az életet. De ha csak ez ... A múlt évben az aratás Ideje alatt Szlovákiában 132 tűzesetet Jegyeztek fel, amelyek a gépekben, a takarmány- és a gabonafélékben 1 350 000 korona kárt okoztak. Az 1966 os évhez viszonyítva tavaly 82 tűzesettel volt több a kenyércsata idején, s az anyagi kár is csaknem egymillió koronával növekedett. Magában ez az összehasonlítás ls óvatosságra int, figyelmeztet. A statisztikai adatok szerint a legtöbb tűzeset a múlt évi aratás ideje alatt a nyitrai, a kassai, a losonci, a rimaszombati és a lévai járásban volt. Ezzel szemben a Liptovský Mikulás-i, a žllinai, a prievidz^l, a Cadcal és a galántai járásban az említett Idő alatt nem pusztított a vörös kakas. Nem a véletlen dolga ez, a gondos, folyamatos "édekezésnek köszönhető. A legtöbb gabona a vasutak mentén válik a lángok martalékává. A tűzvédelmi előírások szerint a gőzmozdonyokat szikrafogóval kell ellátni. Sajnos — mivel ezáltal csökken a mozdony teherbíróképessége —, ezt sok esetben elhanyagolják. A mezőgazdasági üzemek sem mindenütt teszik meg a biztonsági intézkedéseket. A vasút menti gabonatáblák szélén csak 1—2 barázdányit szántanak fel, azonban biztonságot csak 5—6 méter széles felszántott sáv nyújt. A helyi tűzoltóegyesületek és a mezőgazdasági üzemek vezetői együttesen Körültekinthetnének portájukon, illetve községükben. Ellenőrizni kell, hogy minden kombájnon van-e üzemképes tűzoltókéssülék. A cséplőgépeknél van-e víz és homok. Mindez kicsiségnek tűnik, Támadás a part politikája, a demokratizálódás ellen (Folytatás az 1. oldalról) minden eszközzel biztosítsák az érvényes jogrend védelmét é» megtartását. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége annak érdekében, hogy a párt erőit és a társadalom erőfeszítéseit az akcióprogram gyakorlati megvalósítására, a gazdasági problémák és a nép életszínvonala sürgető feladatainak megoldására összpontosíthassuk, felhívja nemcsak a kommunistákat, hanem az ország valamennyi polgárát, a Nemzeti Front szervezeteinek tagjait, a munkásokat, a szövetkezeti földműveseket, az értelmiséget és az ifjúságot, hogy ne engedje megzavarni politikai rendszerünk most megvalósuló reformjának nyugodt, alkotmányos jellegét, hogy ne hagyja magát megtéveszteni frázisokkal és szavakkal, hanem megfontoltan és felelőssége tudatában mérje fel az olyan lépések és javaslatok igazi politikai jelentőségét, amelyeket a „Kétezer szó" című felhívás tanácsol. Ilyen politikai platform ugyanis a mai reális, belpolitikai és nemzetközi politikai helyzetben nemcsak hogy nem támogatja, hanem egyértelműen veszélyezteti egész demokratizálódási folyamatunkat. Ha bárhol is aszerint kezdenének eljárni, olyan bomlasztó irányzatokat idéznének elő, amelyek lehetetlenné tennék új, valóban humanisztikus, szocialista és demokratikus céljaink megvalósítását. MEGFONTOLATLAN SZAVAK Elmélkedésre és ellenvéleményre, egyszóval vitára provokáló ez a „Kétezer szó". A cseh tudományos és kulturális élet számos nagynevű személyisége írta alá a szöveget, amely négy lapban látott nyomdafestéket, kisebb vihart váltott ki a Nemzetgyűlésben és válaszadásra késztette a párt és az állam vezető szerveit. A felhívás első része felméri az elmúlt két évtizedben hazánkban kialakult egészségtelen viszonyokat. A figyelmes és tárgyilagos olvasónak el kell ismernie, hogy a velősen megfogalmazott, általában nyugodt hangnemű, de éles bíráló megjegyzések jelentős része elfogadható. A konkrét etikai és más torzulások felsorolása vázolja, hogy mi volt az, ami nálunk folyamatszerűen lejárai ta a párt és végsősoron a szocializmus tekintélyét is. Ide tartoznak például az olyan megállapítások, hogy a vezetés arra nem hivatottak kezébe került, a párt eszmei szerepét háttérbe szorította a hatalmi funkció, megrokkant a tisztségviselők iránti bizalom, tért hódított a közömbösség, nem érvényesült a munkásság akarata, stb. Sok tünetre tehát rátapint a felhívás szerzője, Ludvík Vaculík író. A „kórleletet" mégsem tartjuk megalapozottnak. Véleményünk szerint ennek két alapvető oka van. Az első, hogy a Kétezer szó — eltekintve a túlzásoktól és helyenként a hangulatkeltő dramatizálástól is — nagyon egyoldalúan méri fel ennek az országnak, népének és szocialista fejlődésének közelmúltját, illetve jelenét. Az egyoldalúság főleg abban nyilvánul meg, hogy a kétezer szóból egyet sem „pazaroltak" annak elismerésére, amit itt, minden hslytelenség és hiba ellenére, 20 esztendő elvitathatatlan eredményének, válvetett munkánk Cáfolhatatlan és jellegében szocialista vívmányának könyvelhetünk el. A diagnózis másik fehér foltja, hogy még csak szóra sem tartja érdemesnek: az e felhívásban bírált jelenségek dandárját, talán más, konstruktívabb formában, de célba vette — mégpedig jóval előbb — a demokratizálás folyamatának elindítója, kommunista pártunk. Elég, ha utalunk akcióprogramjára, amely elsősorban pozitív oldaláról, a megoldás és a rendezés igényével közelíti meg az ilyen és az ehhez hasonló problémákat. Ettől azonban sokkal nehezebb, akár vitaalapul is elfogadnunk a Kétezer szó második részét. Ez abból a tételből indul ki, hogy nálunk lényegében megtorpant a demokratizálás folyamata, s mivel a központi állami és pártszervekbe az utóbbi időkben került űj funkcionáriusoknak időt kell hagynunk arra, hogy „beváljanak, vagy lejárassák magukat", s többet nem is várhatunk tőlük, „többet kell elérni a járásokban és a községekben". A szöveg egy másik helyen kifejezetten utal arra, hogy kampányt kell Indítani a funkcionáriusok nagy része ellen, akik „védekeznek a változások ellen és még van súlyuk" értsd: hatalmi pozíciójuk. Nos, a túlhajtott radikalizmus Itt már nyilvánvalóan szembekerül nemcsak a logikával, hanem az élet realitásával is. Merthát nehéz beszélni a demokratizálás folyamatának megrekedéséről és az idei esztendő „egyedüli demokratikus vívmányának" kikiáltani a szólásszabadságot, amikor szinte nap-nap után lépnek érvénybe új döntések, intézkedések, törvények, amelyeknek progreszszív irányvétele a napnál is világosabb. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a felhívás egyszerűen „jégre teszi" a progreszsziót képviselő új központi tiszt ségviseiőket, s jó, hogy ki nem mondja: csak nyugodtan ismerkedjenek munkakörükkel, majd mi meglódítjuk a megújhodás folyamatának szekerét. Különben a funkcionáriusok elleni hadjárat meghirdetése sem a legszerencsésebb politikai próbálkozás, mert egyrészt itt nagyon szigorúan és józanul különbséget kell tennünk, másrészt a módszer megválasztásának kérdése som másodrendű. S e ponton értünk a felhívásnak ahhoz a részéhez, amely — aláíróinak feltételezhető jó szándéka ellenére, melyben a vezető párt- és állami szervek sem kételkednek — objektíve azzá válhatna, amit talán a „felhívás a keringőre" szófordulattal jellemezhetnénk a legjobban. Miről van itt tulajdonképpen szó? Többé-kevésbé módszertani utasításról, hogy miképp kellene „többet elérni a járásokban és a községekben", vagyis távozásra kényszeríteni erre egyelőre nem hajlandó és „nem tiszta kezű" embereket. A recept — a helyes módszerek, például a kritika mellett — ilyesmit is előír: tüntetés, sztrájk, bojkott, külön polgári bizottságok, az ily fajta gyűléseken rendfenntartó szolgálat (?!) szerevzése stb. Nyilvánvaló, hogy minderre a párton és a Nemzeti Fronton kívül, sőt objektíve velük szemben kerülne sor, s ez már valóban megengedhetetlen. Megengedhetetlen azért, mert az ilyesmi akarva-akaratlan utat nyithatna az ösztönösségnek, a szenvedélyeknek, az anarchiának, egyszóval olyan konfliktusoknak, amelyek vagy befagyaszthatnák a további demokratizálást, vagy veszélyeztetnék hazánk szocialista fejlődését. Ez persze nem jelent egyet azzal, hogy igazat adunk S. Kodaj nemzetgyűlési képviselőnek, aki a Kétezer szóban tüstént „ellenforradalmi felhívást" látott. Viszont éppen az ilyen és az ehhez hasonló „visszhangnak" kellene már végre valahára rádöbbentenie azokat, akik aláírták ezt a felhívást, és azokat is, akik esetleg kritikátlanul pártolják, arra, hogy a türelmetlenség, a megfontolatlanság, a jobboldali radikalizmus a konzervatív elemek malmára hajtja a vizet. Ebből a szempontból ls jóleső érzéssel olvashatjuk el Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének és a kormánynak állásfoglalásalt a Kétezer szóval kapcsolatban, amelyek egyértelműen és elvszerűen síkra szállnak a kétfrontos harc, a demokratizálódás mellett. GALY iVAN