Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-29 / 178. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek

t SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONT! BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. június 29. Szombat XXI. évfolyam, 178. szám Ára 40 fillér BEFEJEZŐDÖTT A NEMZETGYŰLÉS 24. ÜLÉSSZAKA A kormány állásfoglalása a f

lKétezer szó

1

1-hoz A parlament július 10-én megválasztja a Cseh Nemzeti Tanács 150 tagját tTudósítónktól) — A Nemzetgyűlés 24. plenáris ülése pénteken csak 27 percig tartott. Napirendjén egyetlen kérdés szerepelt: a kormány válasza Sámuel Kodaj képviselő interpellációjára a prágai lapokban megjelent „Kétezer szó" című cikkel kapcsolatban. A tanácskozás megkezdésekor 238 képviselő volt jelen. Az elnöklő Josef Smrkovský .megállapította, hogy a képviselők ismerik a kérdéses ciki. majd Oldfich Cerník miniszterelnöknek adta át a szót, aki felolvasta a kormánynak a kérdéses cikk tartalmával kapcsolatos állásfoglalását. A miniszterelnök beszédét a képviselők egyetértően tudomásul vették. J. Smrkovský megállapította: A Nemzetgyűlés egyértelműen elfogadta a kormány állásfoglalását és felsorakozott a kormány mögé. Ezután köszönetet mondott a kormánynak, hogy az interpellációra fél nappal annak elhangzása után kimerítő választ adott. A Nemzetgyűlés elnöke közölte, hogy a parlament következő plenáris ülése július 10-én lesz, amelynek napirendjén a Cseh Nemzeti Tanács tagjainak megválasztása szerepel. A kormány állásfoglalása Előadta Oldrich Cerník miniszterelnök Tisztelt Nemzetgyűlés, Elvtárs nők és Elvtársak! A CSKP KB januári ülése államunk életében olyan jelentős szakaszt nyitott meg, amelyre a sokoldalúan szabad, gazdasági és politikai elnyomástól mentes, tehát fölötte emberi, szocialista társadalom létrehozásáért való törekvés jellemző. Ezt a felelősségteljes döntést mindkét nemzetünk és országaink nemzetiségei, az egész lakosság, kommunisták és pártonkívüliek, az IFJA és az idősebb nemzedék új reményekkel, spontán támogaással fogadta. A társadalom haladó erői és a CSSZSZK kormánya ezzel az egész csehszlovák néptől mandátumot kapott a szükséges, in'ély társadalmi változások végrehajtásához. A csehszlovák megújhodási folyamat iránti érdeklődésüket és figyelmüket a világ haladó erői sem rejtik véka alá. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség előrehaladása elválaszthatatlanul összefügg azok könyörtelen és visszavonhatatlan elitélésével, akik felelősek azért, hogy társadalmunkban az elmúlt időszakban a szocialista humanizmus eszméit durván letiporták, s hogy nemzeteink reményeikben anuyira csalódtak. Jelenleg hatalmas problémakomplexumot kell megoldanunk, amelynek súlyosságára a kormánynyilatkozatban hívtuk fel a figyelmet. Elsősorban a lakosság nyilvános ellenőrzése alatt levő politikai hatalmi rendszer kialakításáról, a nemzetek s a nemzetiségek igazi szabadságáról, a félelem nélküli társadalmi élet megteremtéséről és a korszerű gazdasági bázis felépítéséről van szó. A lakosság túlnyomó részének véleményével összhangban szilárd meggyőződésünk, hogy ezeket a feladatokat hazánkban egyedül a szocialista rendszer oldhatja meg. Ettől a felismeréstől nem tántoríthatnak el bennünket azok a valóban tragikus tapasztalatok sem, amelyekben nemzeteinknek az elmúlt időszak torzulásai következtében volt részük. A kormány teljes tudatában van annak, hogy a szocializmus hu mánus lényege megújhodásáért folyó küzdelemre nálunk bonyo lnlt körülmények közt kerül sor. E fejlődés útjába sok akadály kerül. A legkemolyabb akadályok a szélsőséges erők, amelyek céljaik elérése érdekében ki akarják használni a nehéz gazdasági és politikai helyzetet. Ez vonatkozik mind a január előtti viszonyok visszaállítására törekvő konzervatív erőkre, mind pedig a jobboldali orientációjú irányzatokra. Mindkét szélsőséges csoportra jellemző a másik fél egyes megnyilvánulásainak dramatizálása, amivel fokozott nyomást gyakoroloak a társadalom progreszszív magvára, és annak kompro mittálására, saját érdekükben az erőviszonyok megváltoztatására törekszenek. A kormány ebben látja a fő veszélyt a szocializmus megújhodása megvalósításának szempontjából. Ezek az erők ebben az igyekezetükben arra számítanak, hogy sikerül befolyásolniuk a lakosságnak azt a számottevő rétegét, amely az előző évek propagandájának hatására politikailag mindeddig nem mifelénk orientálódott. A kormánynak meggyőződése, hogy a lakosságnak azt a részét, amelynek álláspontját a forradal mi szocialista változások tagadá Ism) sa jellemzi, előbb vagy utóbb megnyerjük igazságos ügyünk számára. E szempontokat figyelembe véve válaszolnunk kell az 19HB. június 27-én „Kétezer szó" címen közölt felhívással kapcsolatos interpellációra. A kormány a nép iránti felelősségéből kiindulva kötelességének tekinti, hogy válaszoljon a felhívásra. Nem a felhívás bíráló szavai iniatt, hanem azért, mert befejező részében olyan tettekre hívja fel hazánk polgárait, amelyek következményeikben az idegesség, a nyugtalanság és a jogi bizonytalanság légkörét idézhetnék elő. Akár kívánják a szerzők, akár nem. felhívásuk a szélsőséges erők mindkét csoportját mozgósítja és súlyosan megzavarhatná a szocialista megújhodási folyamat konstruktív fejlődését. Meggyőződésünk, a felhívást aláírók célja az volt, hogy sze mélyes elkötelezettségükkel is hozzájáruljanak a megújhodási folyamat sikeres megvalósításához. Sajnos azonban, az a mód, amelyet a szocialista megújhodás céljai mellett való személyes kiállásukhoz választottak, jó szándékukkal ellentétben éppen az ellenkező irányzatokat támogatja. Az a tény, hogy ezt a felhívást egy nappal azután tették közzé, hogy jóváhagyták a rehabilitá cióról és a sajtó cenzúrájának teljes megszüntetéséről szóló tör vényt, ezt súlyos politikai jelen tőségűvé teszi. A maga inődján ugyanis felhívás lehetne azon szélsőséges erők aktivizálódására, amelyek komolyan veszélyeztethetnék a megújhodási folyamat eddigi eredményeit. Az új kormány a politikai po randra lépésének első napjától fogva abban látja legfőbb célját, hogy politikája a lehető legteljesebben kifejezze hazánk polgárainak szükségleteit és érdekeit. Programja azon igyekezetből in(Folytatás a 2. oldalon) ti ége a tanévnek. Ma bezárulnak az iskoIák kaput, elcsendesednek a tantermek, a folyosók. Az utolsó csengetés visszavonhatatlanul azt jelzi, hogy ismét eltelt egy tanév, s megkezdődik a szünidő. A tanév befejeztével a gyermekeket és a pedagógusokat megérdemelt pihenés várja. A vakáció a pedagógusok számára csak bizonyos mértékben •jelent kikapcsolódást, mivel a nyár örömeit többen a gyermekek körében töltik. Bár az iskolák elnéptelenednek, a pionírtáborok azonban új lakókkal telnek meg. A felfrissülésre, szórakozásra pompás lehetőségeket biztosítanak a nyári pionírtáborok és üdülök, melyek szélesre tárt kapukkal, színes, változatos műsorral várják a gyermekeket. A vakáció fogalma általában kellemes emlékeket idéz fel bennünk, harsány gyermekkacajt, gondtalan napokat, élményekben gazdag nyarat. A szünidő a gyermek szemével nézve azt az időt jelenti, amit valóban szabadon, kedve szerint, érdeklődésének megfelelően tölthet. A testet, szellemet frissítő vakáció feledhetetlen élményekkel, új ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagítja a tanulókat. A gyermeknek éreznie kell, hogy a nyár az övé, mert a jól és hasznosan eltöltött szünidő is formálja, alakítja egyéniségét. A tanulók, különösen a vidéki gyerekek egy része cdahaza tölti a szünidőt. Sokan a ház körüli munkában segítenek vagy más munkát vállalnak. S bár a szünidő formái eltérnek, egy biztos, hogy erősítik a családi köteléket, elmélyítik a szülök és a gyermekek közti kölcsönös bizalmat, őszinteséget és tiszteletet. Törekedjünk arra, hogy a gyermekek jő színben, kipihenve, új erőt gyűjtve térjenek haza a nyaralásról, hiszen csak így biztosíthattuk az elkövetkező tanév feladatainak eredményes teljesítését. A fárasztó szellemi munka után a pedagó" gusoknak és a tanulóknak egyaránt kellemes nyaralást és szórakozást, jó pihenést és élményekben dús vakációt kívánunk4 — ym — Támadás a párt politikája a demokratizálódás ellen A CSKP Központi Bizottsága elnökségének nyilat" kozata a .Kétezer szó' című felhívással kapcsolatban (CSTK) — A CSKP Központi Bizottságának elnöksége június 27-i ülésén megvitatta azt a felhívást, amely „Kétezer szó" cínimei jelent meg a Literárni listy, továbbá a Práce, a Zemédelské noviny és a Mladá fronta napilap hasábjain. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége a felhívás szövegével kapcsolatban egyértelműen az alábbi álláspontra helvezkedett: Tekintet nélkiil arra, hogy milyen célokat tűztek maguk elé a felhívás szerzői, valamint azok, akik aláírásukkal csatlakoztak hozzájuk — s nincs okunk arra, hogy kételkedjünk szándékaik tisztességes voltában —, az említett szöveg nyilvánosságra hozatala olyan aktus, amely objektív következményeiben rendkívüli módon megnehezíthetné, sőt veszélyeztethetné is a CSKP akcióprogramjának további valóra váltását, a Nemzeti Front és köztársaságunk kormányának politikáját. A felhívás nem tartalmaz semmilyen új pozitív gondolatot, amely nem jutott volna kifejezésre vagy a CSKP akcióprogramjában, a kormányprogramban, vagy a Nemzeti Front fő politikai szervezetei június 15-i felhívásában, s amelyek megvalósításán a párt új vezetőségének és a kormánynak kezdeményezésére már szorgalmasan dolgoznak. Ezzel egyidejűleg azonban a „Kétezer szó" felhívás tele van a bizalmatlanság megnyilvánulásaival mind a CSKP új vezetősége, mind a Nemzeti Front és az állam legfelsőbb szervei politikája iránt. fippen azokban a napokban, amikor törvényesen biztosították a CSKP akcióprogramjának olyan fontos elveit, mint a cenzúra megszüntetése és a bírósági rehabilitálás, abban az időben, amikor a kormány a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal együtt kezdeményezte a demokratikus igazgatási szervek megteremtését vállalatainkban, mikor a szociális gondoskodás megjavítására az állam további 2,5 milliárd koronát fordít, mikor niár közismert, hogy további fontos intézkedésekre készülünk, mint pl. a társulási és a gyülekezési szabadságról szóló törvény, a köztársaság szövetségi rendezését biztosító alkotmányos törvény meghozatalára, az ideiglenes cseh nemzeti tanács megválasztására, abban az időben, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja sietve készíti elő a rendkívüli XIV. kongresszust, hogy az új politika a kongresszus megszabta vonalon haladjon, s hogy ennek megfeleljen a párt új Központi Bizottságának összetétele is, abban az időben, amikor a párt tettekkel bizonyítja, hogy megtartja szavát, a felhívás szerzője a nyugtalanság okát abban látja, hogy állítólag „a demokratizálódási folyamat megtorpant." Az az eljárás, aineiyet a felhívásban „a demokratizálódási folyamat" meggyorsítására ajánlanak, amennyiben visszhangra találna, a valóságban azzal a következménnyel járna — tekintet nélkül az aláírók szándékaira —, hogy komolyan veszélyeztetné a CSKP, a Nemzeti Front és a szocialista állani új politikáját. A felhívás ugyanis azt indítványozza, hogy intézzenek támadásokat a járásokban és a községekben a párt- és az állami funkcionáriusok ellen, s éljenek a presszió olyan formáinak alkalmazásával, mint a sztrájk, a tUntetés, az emberek bojkottálása stb., hogy új szerveket hozzanak létre a Nemzeti Front és az állani struktúráján kívül — „saját polgári bizottságokat és komissziókat". A felhívás utasítása igy szól: „Találkozik néhány ember, elnököt választ, rendes jegyzőkönyvet vezetnek, közzéteszik megállapításaikat, megoldást követelnek, nem hagyják magukat elhallgattatni" — ez pedig arra való utasítás, hogy miképpen lehet széjjelbomlasztani állami és társadalmi szerveink már létező struktúráját. Tekintet nélkül azok szándékaira, akik a felhívást aláírták, formulációi arra irányulnak, hogy meghiúsítsák Csehszlovákia Kommunista Pártja jelenlegi vezetőségének megújhodási törekvését, az egész kommunista pártot tegyék felelőssé az ötvenex évek torzulásaiért és bűntetteiért, s általánosságban ítéljék el sok millió dolgozó áldozatkész munkájának eredményeit, amelyet az elmúlt húsz év folyamán a szocializmus építésében ért el. A felhívás durván és sértőn értékeli a szlovákiai politikai helyzetet, s ezzel hozzájárul a nacionalista hangulatok szításához. Ugyancsak merőben a CSKP, a Nemzeti Front és államunk alapelvei szellemével ellentétben formulázza meg a felhívás külpolitikánk kérdéseit: Ahelyett, hogy egyértelműen hangsúlyozná a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szövetségünket, az alapvető problémát abban a „lehetőségben látja, hogy fejlődésünkbe külföldi erők avatkoznának bele". Ha azok, akik a felhívást aláírták, úgy vélik — amint ezt a szövegben több ízben leszögezik —, hogy állásfoglalásukkal támogatják új politikai rendszerünk fejlődését, akkor mélységesen tévednek. A Központi Bizottság elnöksége felszólítja őket, vizsgálják felül álláspontjukat s tudatosítsák, hogy a párt új politikája támogatásának egyetlen hatékony útja az akcióprogram megvalósításáért végzett aktív munka. A Központi Bizottság elnöksége a felhívás nyilvánosságra hozatalában a párt járási konferenciái megtartásának előestéjén — ezeken a konferenciákon választják meg a CSKP rendkívüli, XIV. kongresszusának küldötteit — támadást lát a párt új politikája ellen. A felhivás politikai platformja objektíve utat nyit a kommunistaellenes irányzatoknak s azon szélsőséges erők malmára hajtja a vizet, amelyek fejetlenséget idézhetnének elő és konfliktusos helyzetet teremthetnének. A felhívás támadás a CSKP és az állani jelenlegi vezetősége ellen, amelyet arra akarnak kényszeríteni, hogy a bomlasztó szocialistaellenes erők előretörése ellen kénytelen legyen hatalmi eszközöket alkalmazni. Ezzel akarják diszkreditálni a párt új politikáját és meghiúsítani a párt akcióprogramja céljainak megvalósítását. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége tudatában van országunk történelmi sorsáért vállalt felelősségének. A kommunisták el vannak szánva arra, hogy egy lépést sem tágítanak az akcióprogram célkitűzéseitől, mindent el fognak követni azért, hogy rendkívüli XIV. kongresszus a januárban megkezdett út diadalává váljék s lehetővé tegye, hogy az akcióprogramot döntő gyakorlati tettekkel valósíthassuk meg életünkben. E célok nevében, amelyeket népünk túlnyomó többsége támogat, az elnökség, visszautasítja a politikailag felelőtlen „Kétezer szó" című felhívást. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége kijelenti: A „Kétezer sző" című felhivás támogatása a párt új politikája ellen szól s annak jelenlegi vezetősége ellen irányul, amelynek élén Alexander Dubček elvtárs áll. Ezt tudatosítania kell mindenekelőtt valamennyi kommunistának, aki támogatná az említett felhívás politikai platformját. A kommunista párt határozottan fellép minden olyan kísérlet ellen, amely meg akarná valósítani a felhívás utasításait, amelyek különböző bizottságok, vagy komissziók létesítésére irányulnak, mivel ezek politikai funkciója és céljai a Nemzeti Front rendszerén és társadalmunk politikai rendszerén kívül állnak. A kommunisták ügyelni fognak arra, hogy az állami szervek (Folytatás a 4. oldalon)