Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-28 / 177. szám, péntek

Mezőgazdasági üzemek kereskedelmi vállalkozása Kiskereskedelmi ár Mindenki jogosult

ésfo

r9°

,m

l«* saját termekeinek eladására Köztársaságunkban mosl már egyre több egységes földmítvesszövetkezet, állami gazdaság s közös szövetkezeti üzem érdeklődik a kereskedelmi vállalkozás, illetve e tevékenység lehetőségei és szabályai iránt. Mivel a mezőgazdaság szempontjából teljesen új és szokatlan, s éppen ezért mindeddig ismeretlen tevékenységről van szó, e cikkünkben a kereskedelmi vállalkozásra vonatkozó legfontosabb elvekről tájékoztatjuk az érdeklődőket. Milyenek a kereskedelmi vállalkozást ßs tevékenységet szabályozó előírások? A Belkereskedelmi Minisztérium a közellátás problémáinak részbeni megoldására törekedve népgazdaságunk tervszerű irányítása új rendszerének elveivel összhangban külön rendeletbe foglalta a kereskedelmi vállalkozás szabályait. Ezt a 160/ 1949. sz. törvény 1. és 2. paragrafusa alapján kiadott, 1968 február 15én érvénybe lépett rendeletet a Csehszlovák Szociadlista Köztársaság törvénytára 13/1968. számának 6. részében tették közzé. A szóban forgó rendelet pontosan meghatározza a kereskedelmi tevékenység fogalmát és terjedelmét. A jelenleg érvényes elvek értelmében köztársaságunk területén minden szocialista szervezet egyaránt jogosult kis- és nagykereskedelmi tevékenységre — beleértve a ventíéglátóipari tevékenységet is. Magától értetődő azonban, hogy ennek a tevékenységnek az adott szervezet alapítólevelében feltüntetett elvekhez és szabályokhoz kell igazodnia. A kereskedelmi tevékenység általános Jnllegű, vagyis egyaránt vonatkozhat különböző árucikkek vásárlására és eladására. Ugyanakkor elvileg minden termelő jogosult az általa előállított árucikkek, tehát saját termékei értékesítésére is. A kereskedelmi tevékenységre jogosultságot azonban félreérthetetlenül fel kell tüntetni az alapítólevélben, illetve egységes földművesszövetkezetek és közös szövetkezeti vállalatok esetében a számukra kötelező alapszabályokban, állami gazdaságok esetében pedig a 109/ /1964. sz. gazdasági törvény 43. paragrafusa értelmében megszövegezett alapítólevélben. Vasa rolha t nak és eladhatnak A munkatörvénykönyv 140. paragrafusa és az 1/1966. sz. kormányrendelet értelmében üzemi étkezdék létesítése s fenntartása nem függ a kereskedelmi tevékenységre jogosító alapítólevéltől, amely ez esetben teljesen mellőzhető. Nyilvánvaló tehát, hogy a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályok értelmében köztársaságunkban minden szocialista szervezet nemcsak vásárolhat különféle árucikkeket, hanem azokat egyéneknek, vagy szocialista szervezeteknek el is adhatja. Jogosult továbbá arra is, hogy a megvásárolt árut szükség szerint kezelje, feldolgozza stb., ami egyébként az eladással esetleg öszszefüggő szolgáltatásokra is vonatkozik. A kereskedelmi tevékenységre jogosult szervezet egyaránt bocsáthatja áruba saját termékeit, vagy gyártmányait, valamint azok alkatrészen és tartozékait, továbbá nem saját gyártmányú árucikkeket is. Eszerint a kereskedelmi tevékenységre jogosult mezőgazdasági üzem saját elárusítóhelyei forgalma növekedésének érdekében nemcsak saját termékeit adhatja el, hanem más szervezetektől vásárolt termékeket is Az utóbbi esetben a Belkereskedelmi Minisztérium erre vonatkozó rendelete értelméban (Központi Közlöny 1967/2. és 1967/27. száma — magtekinthető minden HNB-n] árengedélvt igényelhet. A B R A M C (A. Podstrasktf felv.J Az esetben, ha EFSZ-ek, állami gazda ságok és közös szövetkezeti vállalatok saját terméküket saját elárusítóhelyükön bocsátanak áruba, árengedélyre jogosultak. Az említtet elárusítóhelyek forgalma után nem kell forgalmi adót fizetniük. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a saját termékeknek saját elárusítóhelyeikre továbbításáról átvételi elismervényt állítanak ki, mivel tulajdonképpen a számlázás az adókötelezettség (forgalmi adó) alapja. A számla, vagy hasonló jellegű melléklet alapján megadóztatható áruforgalmat az e mellékletekben feltüntetett eladási ár juttatja kifejezésre. 1968. január 1-én bizonyos módosításra került sor. Az eladási árból ugyanis levonható az árengedmény, és csak az így kiszámított kereskedelmi ár szolgál a forgalmi adó megállapításának alapjául. Elárusítóhelyek és kisüzemek létesítése Elárusítóhelyek és kisüzemek létesítésének és szükség szerinti széthelyezesüknek engedélyezésére az adott helyi vagy városi nemzeti bizottság illetékes, amelynek az alapvető áruválasztékot s a műszaki felszerelést illetően bizonyos kikötései lehetnek. A MNB vagy a VNB által engedélyezett elárusítóhelyek, vagy kisüzemek számára külön egészségügyi, közbiztonsági tűzvédelmi előírások kötelezők. Az esetben, ha a kereskedelmi tevékenységre jogosult szervezet vásárokon, sátrakban, bódékban vagy mozgó elárusítóhelyeken (gépkocsikon) bocsátja áruba termékeit, illetve egyéb árucikkeket, az érvényes vásári rendhez, valamint az illetékes helyi nemzeti bizottság által kiadott rendelkezésekhez kell igazodnia. Az így eladott árucikkek után a forgalmi adón kívül meg kell fizetnie a külön meghatározott pótadót is. Ez annyit jelent, hogy az EFSZ-ek, az állami gazdaságok és a közös szövetkezeti vállalatok — az említett módon kifejtett kereskedelmi tevékenység esetén — nem tarthatnak igényt árengedményre. A JNB-k szerepe Az illetékes járási nemzeti bizottság kötelessége. hogy közigazgatási területén felügyeljen minden kereskedelmi tevékenységre. E kötelességének azzal tesz eleget, hogy a JNB pénzügyi osztálya rendszeresen ellenőrzi a kereskedelmi szervezetek adókötelességének teljesítését. Erre elsősorban az állami költségvetés szem előtt tartásával kell ügyelnie, de különösen arra, hogy az EFSZ-ek s az állami gazdaságok megadóztatásának egyik alapjául a kereskedelmi tevékenységükből származó jövedelmet kell vennie. Másként kell megítélnie a közös szövetkezeti vállalatok megadóztatását, mivel az. e vállalatok kereskedelmi tevékenysége alapján kötelező jövedelmi adó a szövetkezeteket s egyéb szervezeteket terheli (113/1966. sz. törvény). Azok a közös szövetkezeti vállalatok, amelyek kizárólag termékek értékesítésével foglalkoznak, az adóalap 14 százalékát kötelesek adó címén megfizetni. A vegyes tevékenységet kifejtő közös szövetkezeti vállalatok adókulcsáról az illetékes JNB pénzügyi osztályának az Illetékes járási mezőgazdasági társulással kell megegyeznie. Árjegyzékek Tudomásunk van arról, hogy egyes EFSZ-ek vendéglőkké (vendéglátóipar! üzemekké) akarják változtatni üzemi étkezdéiket. Felhívjuk tehát figyelmüket arra, hogy a kormány 1967. november 17-1 397/1967. sz. határozata értelmében ételek, italok, valamint a vendéglátóipari üzemekben kapható egyéb árucikkek fogyasztói ára s a szállodai szobák vagy elszállásolásra alkalmas egyéb helyiségek használatának ára 1968. január elsejétől a szabad árak kategóriájába tartozik. A különböző árkategóriák (I.—IV.J megállapítására az adott helyi (városi) nemzeti bizottság illetékes, éspedig már akkor, amikor a kérvényezőnek az iparengedélyt kiadja lásd a 13/1966. sz. rendelet 2. paragrafusának 1. szakaszát). Mivel a közétkeztetési üzemek 1968. lanuár elsejétől szabad árszabásra jogosultak, a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott 69., 70., 71., 73. és 75. sz. árjegyzékek érvénytelenek. fOZEF PAND Elibeijeneh A bölcsészek az utóbbi években mind táznak az elidegenedésről. Először elic az ember munkájának az eredménye, terméke az embertől, az ember saját t( De elidegenedtek a társadalmi és álla mények is az embertől. S végül az einb bértől. Sajnos, ez nem kizárólag a tői dalmi rendszer sajátossága Június hónapban kaptam a második felszólná, évi októberi villany- és gázszámla kiegyenlítést felszólításról nem tudok, és az a gyanúm, hogy kes hivatal az ügyintézés „meggyorsítása" érdekt nek mindjárt a másodikat küldte.j A családi pén lóban nyomban ráakadtam a szelvényre, a^ely u most kért összeg tavaly novemberi, tehát ihbb jélév előtti befizetését. A felszólítás egymagában nem lepett meg t, hisz hónapokkal ezelőtt kaptam már bírósági f is messze hónapokra visszamenő villany- és gázi egyenlítésére. Ekkor fellebeztem. Azon egysze. fogva, hogy a kért összeg befizetéséről megvolta merő szelvényeim. Ezt a tényt közöltem a bírósái elszámolást végző hivatallal, megadva a lehetősé nálam bármikor ellenőrizhető állításom helyet lön felhívtam a figyelmüket a nyilvántartásban végtelen rendetlenségre, amire az az egyszerű l sított fel, hogy néhány hónappal előbb is kapta? felszólítást. Az illetékes hivatalnok akkor is < allapitotta meg, hogy az ő nyilvántartásukban b hány hónapi befizetésnek semmiféle nyoma sincs vatal nyilvántartását az általam benyújtott elisr alapján egészítette ki! Az ügyfél I már mint én/ akkor még naivan tem: ha egy hivatal ennyi mulasztást elkövet, ki nek tekinti, hogy ezt maga, az ügíjfél további nélkül elintézi, és elküldi megbízottját az ügyfél kímélve őt a további idézgetéstöl. Elképzelesem naívságát a néhány nap múlva bírósági idézés támasztotta alá. Ezután felkereste kasszo jogi képviselőjét, mert az ember retteg a lói, és az elmúlt évek tapasztalata igazolja, hogy erő, tekintély és a törvény mindig az ő oldalán A jogász feljegyezte az adatokat, elismerte a „i talanságát és megígérte, hogy a nyilvántartásban teli az adatokat. Másnap /újra csak el kellett mi vatalba!) sajnálattal állapította meg, hogy erre zettsége sem volt elegendő, mert a „nyilvántarU én befizetéseim nem találhatók. Megkéri, hogy sen menjek el oda. ahol ismét — most már más az én elismervényeim alapján egészítették ki nyi sukat és adtak egy igazolási, hogy a bíróságilag szeg be van fizeive, aminek alapján a log*^? saj kifejezése után leállította a bírósági eljárást* Ennyi tapasztalattal a tarsolyomban indultam < /júniusi/ felszólítás intézésére. A pozsonyi főp emeletének 71-es szobájában két bájos leány /va asszonyi fogadott. Miután nyilvántartásukat elismt alapján újra — és most már harmadszor is — k ték, udvariasan felvetettem nekik a kérdést, mi ténhet meg, mi jogosítja fel őket arra, hogy ai ennyire kiszolgáltatott szolgájuknak tekintik. — Erről mi nem tehetünk. — Ki tehet hát? * — Nem a mi nyilvántartásunk rossz. A posta leg még nem utalta át az összeget ... — Valószínűleg? Es november óta? Hisz már JárunkI — Mit tehetünk ... — A felszólítás helyett mondjuk a postánál re/ a számlákat... — Az ön igazolása nélkül nem lenne rá alapúi — Tehát, ha valami nincs rendben a nyilvántar az önökében, vagy a postáéban —, berendelik jelet? — Ez az egyedüli mód ... Olyan meggyőzően, kedvesen mondta el mind haragom már-már oszladozott. Csaknem meggyőz hogy ők valóban semmiről se tehetnek. Ha való nincs rendben, szaladgáljon csak az ügyfél. Elvég, érdekében teszi, ha nem akar bíróság elé kerülni Elgondolkoztam azon, hány ember — hozzám • — órákat vesztett és veszít a hivatalba járással oli miatt, amelyek kizárólag a hivatal mulasztást keletkezhettek. A társadalom és őseink valnha remtették e hivatalokat, hogy megkönnyítsék *az daik életét, hogy az ügyeinket fizetett alkalmazót zék. Teremtettünk valamit, ami fölénk emelkedett óriási hatalomként velünk szemben áll. A part emlékeztető, paragrafusokkal fenyegető felszólítás zések az ügyfél törpeségének a megmondhatót. Kinek panaszolhatom el, hogy a hivatal mulaszt engem idézgetnek, szólítgatnak fel és én tehetett szeszorított fogakkal bár, de úfra megyek, megjele engem erre paragrafusok köteleznek. Üjra elsírhai miattuk vesztem az időt és a pénzt. De segít e. Egy hivatalnok ismét rám mosolyog íróasztala ebből a mosolygól érzem: 6 a hatalom. Es ezt ő Elidegenedett tőlünk a hivatal Is, a hivatalnok i. kor az ügyfél végső elkeseredésében kikel magái az Ember is elidegenedik az Embertől. Nem lehetne valamit tenni, hogy a hivatal köí rüljön az ügyfélhez? Az ügyfél a hivatalnokhoz? az emberhez? Es mi lenne, ha valahol — mondjuk — éppen számlák intézésével kezdenénk? Mert valahol csak el kell kezdeni... ZSILK,