Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-16 / 165. szám, vasárnap

Köztársaságunk elnöke a prágai nemzetközi repülőtéren (CSTK) — Tegnap röviddel 14.00 óra után árbocra felvont csehszlovák állami lobogók fo­gadták Ludvik Svoboda köztár­sasági elnököt a prágai új nem­zetközi repülőtéren. Köztársaságunk elnöke Cseh­szlovákia új „légi kikötőjének" megnyitása alkalmából jelent meg itt. A repülőtér adminiszt­ratív épületében már a kormány több tagja várta, élükön Oldfich Cerník mérnök miniszterelnök­kel. Ludvik Svobodát dr. František Rehák közlekedésügyi minisz­ter fogadta. Köztársaságunk elnöke rövid beszédében nagyra értékelte a munkások, technikusok és mű­vészek erőfeszítéseit, akik ki­vették részüket az új mű építé­séből. Beszéde végeztével Ludvik Svoboda köztársasági elnök az adminisztratív épület egyik fo­lyosóján jelképesen elvágta a fehér szalogot, s ezzel átadta rendeltetésének az új létesít­ményt. Barátság, együttműködés IFolytatás az 1. oldalról) gezése, a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelennek minősítése, az európai határok sérthetetlensége, támadás ese­tén egymás kölcsönös támoga­tása olyan alapelvek, amelyeket a két ország vezetői már a múltban is sokszor hangsúlyoz­tak és leszögeztek. Ennek elle­nére a szerződés nagy jelen­tőségű. Mi az, ami oly fontossá teszi azt a dokumentumot? Az, hogy Európa szívében két szo­cialista ország megérti egy­mást, a magyar vezetők elisme­rik Csehszlovákia népének és pártjának szuverén jogát arra, hogy az eddigi gyakorlattól egészen eltérő módszerekkel oldja meg belső problémáit, to­vábbá sajátos helyzetének, ha­gyományainak és elképzelései­nek megfelelően építse a szo­cialista társadalmat. Ez jelen­tős erkölcsi elismerés az új csehszlovák vezetésnek, és csa­pás a nemzetközi kapcsolatok­ban még mindig fellelhető kon­zervatív sémák és szokások di­csőítőire. Ogy gondolom, Buda­pesten a proletár nemzetközi­ség is győzelmet aratott. Bebi­zonyosodott, hogy a különféle nemzeti utakon járó kommunis­ta pártok nem a marxizmus­leninizmusnak, hanem az eltor­zult régi elképzeléseknek fordí­tanak hátat. A baráti megértés százszor jobban segíti a szocialista or­szágok közeledését, mint a bi­zalmatlanság és gyanúsítgatás. Azt sem szabad letagadni, hogy nálunk bizonyos körök arra számítottak, hogy a nemzetiségi problémák körül fellángolt saj­tóviták megmérgezhetik a két ország kapcsolatait. Régebben tabu volt a nemzetiségek meg­említése a két ország vezetői­nek beszédeiben. Hogy ez most megváltozott, az is az őszinte­ség elmélyülését bizonyítja. Jóleső érzéssel hallottuk Dub­ček elvtárs budapesti beszédé­ben: „Szocialista viszonyaink között a nemzetiségi kisebbsé­geknek is teljes mértékben jo­guk és lehetőségük van arra, hogy nemzeti életüket éljék. Következetesen megvalósítjuk a szocialista internacionalizmus alapelvét, amely a nemzeti ki­sebbségek minden tagjának le­hetőséget ad arra, hogy nem­zetiségi sajátosságait realizál­ja." Ugyancsak egyetértünk Ká­dár elvtárs következő megálla­pításával: „Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek magyarok. Ha még ma is vannak megoldásra váró kér­dések, azokat rendezni kell, de nem a szenvedélyek alapján, mert az rossz tanácsadó. Előre kell tekinteni és nem a múltba. A Csehszlovákiában élő ma­gyarságnak ma a legfontosabb kötelessége és egyben érdeke, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések — közöt­tük a nemzetiségi kérdés — szocialista megoldását segítse elő, tömörüljön Csehszlovákia Kommunista Pártja köré, annak harcát támogassa." A csehszlovákiai magyarság örömmel üdvözli az új barátsá­gi szerződést, mert a benne le­fektetett alapelvek tovább erő­sítik országaink népeinek ba­rátságát, és lehetővé teszik számtalan további kapcsolat ki­építését, amely a legjobb fegy­ver a régi hibák, félreértések és itt-ott felbukkanó naciona­lista túlkapások elleni harcban. A két ország népeinek további közeledésében a csehszlovákiai magyarság fontos szerepet tölt het be, amit mi örömmel vá­runk. Ogy gondoljuk, az elkö­vetkező években erre egyre na­gyobb lehetőség lesz. SZŰCS BÉLA A Nemzeti Front fő szervezeteinek nyil A Nemzeti Front, amely a fa­sizmus és a megszállók elleni harcban gyökerezik, 1945-ben a népi demokrácia építésének pil­lérévé vált Csehszlovákiában. Később azonban jobboldali bur­zsoá elemek furakodtak be so­raiba, ez mély válságba vitte a Nemzeti Frontot. 1948-ban az újjászülető Nemzeti Front a po­litikai pártok mellett magába tömörítette a többi jelentős tár­sadalmi szervezetet is, a Kom­munista Párt vezetésével. A szocializmus és az egész nép kárára azonban a további fejlődés folyamán a Nemzeti Front nem tudta többé ezt a sze­repet játszani a forradalmi szo­cialista erők deformálódása kö­vetkeztében. E torzulások ellenére is az utóbbi húsz év folyamán új szo­cialista társadalmi viszonyok alakultak ki nálunk. Ez megfe­lel a társadalmi fejlődés törvé­nyeinek, és eredménye a mun­kásosztály, valamint a többi dol­gozó céltudatos tevékenységé­nek, akik a Kommunista Párt­ba, mint az ország vezető poli­tikai erejébe helyezték bizalmu­kat. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja igyekezni fog a jövő­ben is — a januári plenáris üléa és az akcióprogram szellemében — döntő politikai befolyását ki­fejteni úgy, hogy teljes mér­tékben megfeleljen ennek a bi­zalomnak. A Nemzeti Front abből az alapelvből indul ki, hogy a szo­cialista államhatalmat nem sa­játíthatja ki sem egy párt, sem több politikai párt koalíciója. Ellenkezőleg, élniük kell tudni a politikai hatalommal a nép összes társadalmi szervezetei­nek, valamennyi szociális, nem­zetiségi és generációs csoport­nak, valamennyi polgárnak. A Nemzeti Front így nem zárkózik el semmiféle szervezet elől, amely egyetért programjával és ennek tevékenységével adja ta­nújelét. Ebben az esztendőben — a köztársaság megalakulásának 50. évében — újra tudatosítjuk, hogy közös államiságunk csak addig erős és életképes, amíg kifejezésre juttatja és alkotmá­nyosan biztosítja a két nemzet, a csehek és a szlovákok egyen­jogúságát. A Nemzeti Front ki­fejezője alsar lenni ennek az egyenjogúságnak, ezért egyetért a csehek és szlovákok közös politikai atkozata államának föderatív alapon va­ló rendezésével. A szocialista társadalmat több réteg alkotja. Ezért a Nemzeti Front szükségesnek tartja, hogy a politikai pártokkal együtt a Nemzeti Frontban egyenjogú politikai partnerekként részt ve­gyenek: a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom, a szövetkezeti parasztság szövetsége, az értel­miség szervezetei, az ifjúságJ szervezetek, a nők szervezetei, az egységes testnevelési szerve­zetek és hasonlók. A feltételeink között lejátszó­dó szocialista fejlődés demok­ratikus irányzatának teljes mér­tékben megfelel az az elv, hogy a szocialista és demokratikus megújhodási folyamatban a Kommunista Párt rhellett önálló tevékenységet fejthetnek ki a Nemzeti Frontban tömörült egyéb politikai pártok is. A Nemzeti Frontban tömörült po­litikai pártoknak a politika kialakításában és megvalósítá­sában való részvételében, vala­mint a politikai pártok kölcsö­nös párbeszédében látjuk egyik szükséges feltételét szocialista társadalmunk és államunk továb­bi demokratikus fejlődésének. A. Dubček elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) nak kialakításából, akik nem tagjai semmilyen politikai párt­nak. Lehetővé kívánjuk tenni, hogy politikai szót emeljen a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom, a szövetkezeti paraszt­ság, az értelmiség, mégpedig nemcsak a humánus, hanem a tudományos-műszaki szerveze­tek is, mivel nélkülük elkép­zelhetetlen a szocializmus fej­lődése. Lehetővé kívánjuk ten­ni, hogy kifejezésre juttassa politikai nézeteit ifjú nemzedé­künk, a nők szervezete is. Szó­hoz kívánjuk juttatni azokat, akik harcoltak nemzeti, álla­mi és szociális szabadságun­kért, a fasizmus ellen. Mi kommunisták azért lép­tünk fel ezzel a kezdeménye­zéssel, mert úgy értelmezzük a szocialista demokrácia fejlő­dését, hogy ebből a fejlődésből hazánk valamennyi polgárinak ki kell vennie részét. Mindezt kifejezésre juttatjuk közös nyilatkozatunkkal. Úgy vélem azonban, hogy valameny­Itarátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között nyien jól látjuk: a munka dan­dára még vár ránk. A nyilat­kozatok fontosak és szüksége­sek, ám a legfőbb dolog most a szorgalmas, közös munka. Csupán együttes munkánk eredményei győzhetik meg né­peinket arról, hogy mi vala­mennyien helyünkön vagyunk a Nemzeti Frontban, hogy fe­lelősséget vállalunk a Nem­zeti Front politikájáért, a szo­cialista demokrácia fejlődésé­ért, nemkülönben a szocializ­mus fejlődéséért is. Mi, kommunisták vezető po­litikai szerepünket nem akar­juk deklarálni, hanem épp az­zal kívánjuk politikai befolyá­sunkat tovább szilárdítani tár­sadalmunkban, hogy az embe­reket meggyőzzük politikánk helyességéről. Statútumunk kidolgozása során világosan meg akarjuk monda­ni és meg is kell mondanunk, milyen feltételek mellett lehet valaki a Nemzeti Frontban po­litikai partnerünk, s mi lesz valamennyiünk számára köte­lező. Az egyesülésre kell töre­kednünk, nem pedig az erők szétforgácsolására, mert a Nem­zeti Front másként nem telje­síthetné feladatát. Hazaérkezett parlamenti (Folytatás az 1. oldalról) különböző társadalmi berendezésű államuk kö­zötti békés egymás mellett élés politikáját és folytatják erőfeszítéseiket a béke és biztonság megőrzéséért, a nemzetközi feszültség enyhí­téséért, az általános és teljes leszerelés eléré­séért; a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás, valamint a faji megkülönböztetés valamennyi formájának végleges felszámolásáért. 6. cikk A magas szerződő felek megállapítják, hogy az 19:18. szeptember 29-én aláírt müncheni egyezmény támadó háborúval való fenyegetés­sel és Csehszlovákiával szemben erő alkalma­zásával jött léire és amely a náci Németország kormányának bűnös, békeellenes összeesküvé­sének része, valamint az akkori nemzetközi jog alapvető szabályainak durva megsértése volt, ezért az egyezmény, minden abból származó következménnyel együtt, kezdettől fogva ér­vénytelen. 7. cikk A magas szerződő felek együttesen töreked­nek Európa békéjének és biztonságának meg­őrzésére és az európai államok közötti jó kap­csolatok kialakítására. Kijelentik, hogy az eu­rópai biztonság egyik fontos előfeltétele a je­lenlegi európai államhatárok sérthetetlensége; továbbá a Varsóban 1955. május 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződéssel összhangban minden szük­A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: OLDftlCH CERNlK, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, séges intézkedést megtesznek, hogy megaka­dályozzák a militarizmus és revansiimus bár­mely erőinek agresszióját. 8. cikk Ha a magas szerződő felek egyikét bármely állam, vagy államcsoport részéről fegyveres tá­madás éri, a másik magas szerződő fél az egyéni, vagy kollektív önvédelem természetes jogán — az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 51. cikkének megfelelően — haladéktalanul megad számára minden segítséget, beleértve a katonai segítséget, és minden rendelkezésére álló eszközzel támogatást nyújt neki. Az e cikk rendelkezései alapján foganatosí­tott intézkedésekről a magas szerződő felek azonnal értesítik a Biztonsági Tanácsot és az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt rendelkezéseknek megfelelően járnak el. 9. cikk Ez a szerződés húsz éves időtartamra szól és annak érvényessége mindig további öt éves időszakra meghosszabbítódik, ha azt a magas szerződő felek egyike sem mondja fel érvényes­ségének lejárta előtt 12 hónappal. Ezt a szerződést meg kell erősíteni és az a inegerősítü okiratok legrövidebb időn belül Prá­gában történő kicserélésének napján lép ha­tályba. Készült Budapesten, 1S68. évi június hó 14. napján, két példányban, mindegyik magyar és cseh nyelven, s mindkét nyelvű szöveg egy­aránt hiteles. A Magyar Népköztársaság nevében: FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. (ČSTK) — Josef Smrkovský­nak, a Nemzetgyűlés elnökének vezetésével tegnap délelőtt kü­lönrepülőgépen megérkezett Prágába a Szovjetunióban tett tizenkét napos hivatalos láto­gatásáról a nemzetgyűlési kép­viselőkből álló tíztagú cseh­szlovák parlamenti delegáció. A hivatalos fogadtatás után a ruzynéi repülőtér kis sza­lonjában Josef Smrkovský rög­tönzött sajtóértekezleten vála­szolt az újságírók kérdéseire. Mindjárt az- elején kétségbe vonta, vajon helyesen volt-e tájékoztatva a közvélemény a küldöttség útjáról és munká­járól. „Azt hallottam ugyanis, hogy állítólag túlságosan sokat fog­lalkoztam a nálunk mutatkozó olyan jelenségekkel, amelyeket negatívnak neveznek. Ha ilyen benyomás alakult volna ki, ak­kor ez helytelen információ volt. A Moszkvában, Leningrádban, Volgográdban és Rigában töl­tött tizenkét nap nem volt más, mint reggeltől estig tartó mun­ka. Megbeszélések, beszélgeté­sek, gyűlések az üzemekben, valamennyi szinten, a munká­soktól kezdve a legfelsőbb ál­lami vezetőkig. Természetes, hogy a parlamenti ügyek hát­térbe szorultak. Küldöttségünk akarata ellenére tisztán politi­kai delegációvá vált, mivel mindenki tájékoztatást szeretett volna kapni, és megtudni min­Szeretném, elvtársak, ezt az első találkozást a Magyar Nép­köztársaságból való visszatéré­sem után felhasználni arra, hogy átadjam önöknek a Ma­gyar Népköztársaság dolgozói­nak őszinte, elvtársi üdvözle­tét. Szívesen találkoztunk magyar barátainkkal, akik tárgyalása­ink során teljes megértésükről biztosítottak bennünket. Egyet­értünk déli szomszédainkkal mind kölcsönös kapcsolataink legfőbb problémáit, mind pedig a nemzetközi kommunista moz galom problémáit illetően. Úgy vélem, az egész Nemzeti Front előtt kijelenthetem: kap­csolataink azért is jók, mivel magyar elvtársaink hasonló problémákat oldanak meg, mint amilyeneket mi oldunk meg új gazdaságirányítási rendsze­rünkben. Ez ma új teret nyit a két ország általános gazda­sági együttműködése számára. Hasznos volt ez a találkozás, nagy megértéssel fogadtak bennünket magyar elvtársaink, jóllehet nem leplezték bizonyos aggodalmaikat. Gondjuk ugyan­az mint nekünk: kormányunk­nak, Nemzeti Frontunknak, pár­tunknak, mindvalamennyiünk­nek sikerüljön elérni kitűzött célunkat. • a csehszlovák a Szovjetunióból denekelőtt azt, hogy milyen irányban haladnak nálunk a dolgok. Erre fordítottuk tehát a legnagyobb figyelmet, arra a nagy pozitív mozgalomra, amely nálunk lejátszódik. Nem tartottam volna igaz, becsületes eljárásnak, ha né­hány mondatban nem térek ki néhány olyan tényre, ami .ne­künk is, szovjet barátainknak is fáj. Felhozok két példát. A Jan Masarykkal kapcsolatos históriát és 'azokat a híreszte­léseket, hogy jan Sejnának egy szovjet generális segítette elő a szökését. Gondoljanak arra, hogy a szovjet emberek külföl­di rádióállomásokat is hallgat­nak, s így gyakran hallanak bizonyos elferdített híreket nyugatról. Ezért szükséges és helyes volt, hogy én is megemlékez­zek ezekről a dolgokról. Ha azonban a mi sajtónk éppen ezt hangsúlyozta ki, mint a legalapvetőbbet és leglényege­sebbet, akkor ezt vissza kell utasítanom. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném megemlíte­ni, hogy talán még annál is többre becsülöm a csehszlovák újságírókat, mint ők saját ma­gukat." Josef Smrkovský ezután be­jelentette, hogy hétfőn, a prá­gai ČKD üzemben tartandó nagygyűlésen számol be részle­tesen a csehszlovák parlamen­ti delegáció útjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents