Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-15 / 164. szám, szombat

Kilenced s xe r. ^kJjjMti Halló, Egeg! Ezen a címen adott he­lyet a HF május tizennyol­cadikán az egegi fiatalok jo­gosnak tűnő panaszának, melyet valamennyiük nevé­ben Belányí György fogal­mazott meg. A község veze­tőit ért bírálat tárgya: nem biztosítanak a falu fiataljai­nak egyetlen helyiséget sem, ahol összejöhetnének, zavar­talanul beszélgethetnének, szórakozhatnának. Sorain­kat akkor fgy zártuk: „Re­méljük, a falu vezetői vála­szolnak majd a felvetett problémára és álláspontju­kat rövidesen közzétehet­jük." Erre a levélre azonban a mai napig hiába vártunk ... Talán a község vezetői még arra sem érdemesítik a he­lyi ifjúságot, hogy legalább válaszoljanak panaszukra? Vagy nem találnak meggyő­ző érvet a fenti helyzet meg­magyarázására ... ? (mik­f NEM (Ú EGYEDÜL... (Miklósi P. felv.) S zófiába készül a vil.ig ifjúsága Július utolsó vasárnapién a bolgár fővárosban megnyílik a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó, amelyen — az előzetes Jelentések szerint — a részvevő országok, szervezetek és fiatalok száma egyar.int rekordot jelent majd. A fesztivál, bizonyos jóslatok ellenére sem jutott zsák­utcába, pedig előbb az algériai, majd két évvel ezelőtt a ghanal események miatt másodszor is el kellett halasztani. Ekkor a nyugati reakciós lapok karrikaturistái úgy vélték, hogy hálás témára talál­tak. Gúnyrajzokat gyártottak a fesztivál temetéséről és repedezett fesztiváljelvényeket agyaltak ki. Ennek ellenére a IX. fesztivál jel­vényét, amely a világ haladó ifjúságának egységét, a szolidaritás, a béke és barátság gondolatét jelképezi, ma már sok százezer fiatal viseli az öt világrészen. A Nemzetközi Előkészítő Bizottság, amely 1987 elején Béscben ülésezett, a két jelentkező város: Szófia és Havanna közül Szófiát találta alkalmasabbnak a fesztivál megrendezésére. így a bolgár fő­város látja vendégül a IX. VIT-re a világ minden részéből érkező nagy létszámú küldöttséget. A NEB az elökés/ítö munka sorún mindenekelőtt a VIT program­ját határozta meg, amely a szolidaritás, a béke és a barátság gon­dolatát fejezi kl. Ezeknek az alapelveknek a Jegyében készült el az állandó bizottság felhívása, amelyet valamennyi ifjúsági szervezetnek megküldtek. A felhívás a/. eg<?sz világon visszhangra talált. Jelentke­zett a szocialista Ifjúsági szövetségek nemzetközi szervezete, a YUSI; továbbá a nyugatnémet Bundesjugendring is, amely 17 jelentősebb nyugatnémet Ifjúsági szövetséget tömörít soraiban, köztük — sajnos — nyíltan fasiszta, revansista szervezeteket is. A Bundesjugendring ezért nem hajlandó egyértelműen a Nemzetközi Előkészítő Bizottsá­gon keresztül biztosítani részvételét, viszont a rendezők nem enged­hetnek abból az alapelvből, hogy a részvétel csak ezen a bizottságon keresztül lehetséges. Mint erről már a HF hírt adott, hazánkat a szófiai VIT-eti több mint 500 tagú küldöttség képviselj, amelynek- részvevői közül többen már az előző fesztiválokon is szerepeltek. Hat esztendő után kerül sor ismét a világ fiataljainak találkozó­jára. Ez alatt az idő alatt nagy változások történtek a világban és a nemzetközi demokratikus ifjúsági mozgalomban is. Ez a szervezet azonban harcokban edzett és hízhatunk abban, hogy a kilencedik szófiai találkozó a nehézségek ellenére is azokat igazolja majd, akik létrehozásáért fáradoztak. -te­KOVÁCS KATI Rajongói egy időben úgy nevez ték: az „egri üstökös"! Valóban meglepően gyorsan ju­tott fel a népszerűség csúcsaira. Énekelni az Iskolában kezdett, hajdanán még a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Iskolai rendezvé­nyeken lépett fel és minél Inkább tapsoltak neki diáktársai, annál inkább kezdett érdeklődni a jazz-, a tánc- és filmdalok iránt. Még is, amikor leérettségizett, egy körzeti orvosi rendelőben vállalt állást. De szombat-vasárnaponként éne kelni járt. .. A zenekar, amellyel rendszere sen szerepelt, rábeszélte, hogy nevezzenek be a Magyar Televízió népszerű tehetségkutató versenyé­re a „Kl mit tud?" 1965. évi küz­delmeire. Elfogadta az ötletet, mert nem akart csalódást okozni a barátainak. Azután az élet furcsa grimaszá­nak lehetett tanúja: az egri zene­kart, már az első selejtezőn kiel­tette az eUízsürl, ő azonban, mint énekesnő továbbjutott . . . Az eredmény? Nyáron jutaiomút külföldre a „Ki mit tud?" győztesekkel, majd búcsú az orvosi rendelőtől és Ko­vács Kati felköltözik Budapestre, ahol a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójában Balassa P. Tamás nö­vendéke lesz. Fél esztendő múltán sorozatban mutatja be a slágere­ket, részt vesz a Magyar Rádió és Televízió I. és II. Táncdalfesztt­válján. 1968-ban az első fesztivi­lon olyan szamot uiuiat Oe, amely egyetlen este népszerű lesz: a „Nem leszek a Játékszered"-et. És egyszerre a fiiszínősznői pá­lya ls megnyílik előtte. Szerepet kap az „Ünnepnapok", a „Hamis Izabella" a „Nyár a hegyen" cí­mű filmekben és a debütáló Mé­száros Márta, egy dokumentum­filmesből lett játékfilmrendező, rábízza az első nagy filmje „Az eltávozott nap" női főszerepét. Evés közben Jön meg az étvágy. Kovács Kati most egy zenés filravígjýtékban szeretne játszani, úgy érzi, ebben maradéktalanul otthon lenne... Bizonyára igy ls van. Tehetséges énekesnő, és elég ügyesen mozog a kamerák előtt is. Mi kellhet még egy Igazi, ma­radandó filmsikerhez? (fenyves) Cím: HIFJÜSÁG A nemrégiben Budapest utcá­it járva egy széltépte, sárgult falragaszra lettem figyelmes: „Jól és olcsón akar lakni? Cím: HIFJÜSÁG!" Éppen e rövidítés értelmén töprengtem, amikor a véletlen segített. Egy fiatalokból álló csoport kért útbaigazítást egy járókelőtől: „Hányas villamos­sal jutunk a Hotel Ifjúsághoz?" Megkapták a kért tanácsot és én — kíváncsiságból — a nyo­mukba szegődtem. Az Igazgató: Kerekes Béla barátaságosan fogad. Elmondja, hogy Budapest talán legszebb helyén — a budai Rózsadom­bon épült, kereken száz szobás négy éve üzemelő szálloda a magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tulajdona. Négy esz­tendő nem hosszú idő, de ele­gendő arra, hogy az ifjúság na­gyon keresett, közkedvelt szál­lodája legyen a fővároson kívü­li magyar és a külföldi fiata­loknak. — Közép-Európa legmoder­nebb ifjúsági szállodája va­gyunk — mondja Kerekes igaz­gató. — A hotel egész Buda­pestre csodálatos kilátást nyúj­tó legfelső szintjén van az étte­rem, ahol esténként a hatszoros VIT-díjas Rajkó-zenekar muzsi­kál. Konyhánk ugyancsak or­szágos hírű. Magyaros ételkü­lönlegességeivel, hidegkonyhai készítményeivel és nagy italvá­lasztékkal a legkényesebb igé­nyeket Is kielégíti. A kiszolgá­lás első osztályú, de fiatalok szállodájáról lévén szó — csak másodosztályú árakat számlá­zunk. A szobafoglalás is egy­szerű: Akt nálunk akar lakni, elég ha rendelésére a táviraton csak ennyi címet ír: HIFJÜSÁG; Budapest.,. A látogatók kényelméről s szórakozásáról ugyancsak gon­doskodnak. A fürdőszobákban állandó a melegvíz-szolgáltatás, külön-külön távbeszélők állnak a szállóvendégek rendelkezésé­re; a HIFjOSÄG-nak továbbá postája, fodrászszalon ja, pénz­beváltó- és menetjegyirodája, gépkocslparkolója, ajándékpa­vilonja ls van. Szórakozni pe­dig a földszinti presszó-bárban lehet, ahol estéről estére alig találni szabad széket. A szakemberek is felfigyeltek már a Hotel Ifjúság kiváló fek­vésére, jól képzett műszaki sze­mélyzetére. Ennek bizonyítéka, hogy többek között — különbö­ző KGST-üléseket, a gyerekek nemzetközi világszervezetének -konferenciáit, külföldi ifjúsági utazási irodák szakmai tanács­kozásait rendezték már Itt. — Töltsön szállodánkban egy napott — Invitált meg végül is az igazgató. Hallgattam a szavára ... Most, hogy visszagondolok az ott töltött rövid időre, amikor is személyesen élvezhettem az udvarias, gyors éttermi kiszol­gálást, megízleltem a főszakács művészetét, s a presszó-béri kellemes szórakozás után a szálloda negye­dik emeletéről gyönyörköd­tem Budapest felejthetetlen esti panorámá­jában, csak egyet sajnálok: hogy Szlovákia fővárosában nincs egy ha­sonló, a fiata­lok részére épült színvona­las s árban mégis az ifjak „zsebéhez" mért olcsó ide­genforgalmi lé­tesítmény ... I (MIKLÓSI) XVI. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL - KARLOVY VARY Az absztrakt és konkrét szabadságról MA ESTE DfJKIOSZTÁS Már esztendőkkel ezelőtt, amikor hazánkban a nézetek engedélyezésére és betiltására kizárólagos joga a cenzúrának vagy a sajtófelügyeletnek volt, a Karlovy Vary-i „szabad tri­bün" olyan fórumnak bizonyult, ahol szabadon nyilvánítottak véleményt, ahol bárki merőben más álláspontot foglalhatott el, mint az előtte szóló. Márpedig itt rendszerint nem lényegtelen nézetekről volt szó. Hisz a ki­nematográfia, mint a szellemi kultúra része és a nemzeti vagy világ civilizáció színvonalának kifejezője, gyakran olyan kér­déseket is kénytelen volt érin­teni, amelyek alapvetőek, döntő fontosságúak voltak a társada­lom élete számára. Ezért úgy vélem, hogy a nemzetközi film­fesztivál keretében megrende­zett „szabad tribün" idei témá­ja" Az alkotó szabadság és a jelenlegi kinematográfia", ter­mészetes és szerves kicsúcsoso­dása e nemzetközi aréna prog­resszív hagyományainak, ahol mindig becsületes harcban talál­koztak a különböző nézetek, így tehát ez nem konjunktúra­téma, ahogy az avatatlan az el­ső pillantásra véli. Inkább azt mondhatnám, hogy ez a téma jellemző mai csehszlovákiai po­litikai atmoszféránkra, kultú­ránk azon demokratikus és hu­manisztikus hagyományaira, amelyek e hónapokban újjáéled­nek. Talán nem is csodálkozha­tunk, hogy a Karlovy Vary-i „szabad tribünön" folyó vita nem korlátozódik az alkotó sza­badság specifikus problémáira csupán a kinematográfia kere­tében, hanem hogy túlnyomó részében megkísérli választ ta­lálni az emberek szabadságá­nak alapvető problémájára, nemkülönben a művész szabad­ságának kérdésére általában. Ebből a szempontból szimbo­likus volt Linhart professzor fellépése a „szabad tribün" be­vezetőjében. Kiváló marxista teoretikusunk és esztétikusunk meggyőző érvekkel bizonyította, hogy épp a marxizmus-leniniz­mus alapítói és klasszikusai harcoltak minden erejükkel a cenzúra és a művészi szabadság korlátozása ellen, és éppen Le­nin volt az, aki kijelentette, hogy a szocializmusban több szabadságnak kell lennie, mint a kapitalizmusban. Megfelelően egészítette ki ezt Ivan Sviták filozófus rendkívül pontosan megfogalmazott fel­szólalása, mely főként azt a gondolatot * hangsúlyozta, hogy célunk sosem lehet valamiféle elvont szabadság, hanem min­dig a konkrét szabadság s an­nak biztosítéka, hogy ezt a sza­badságot senki és semmi sem fogja fenyegetni. Svilák egy további gondolatát is rendkívül fontosnak tartom. A „szabad tribün" második napján azt mondotta, hogy a szabadság az ember lényege, létének, egzisztenciájának for­mája. Nincs szabadság ember nélkül, és nincs emberiesség szabadság nélkül. További felszólalásokban, így például dr. Ivo PondölníCek, vagy Jaroslav Bock filmkritikus hozzászólásaikban a szabadság egybekötődött bizonyos epiteto­nokkal, így például az érettség­gel és az erkölcsösséggel. A gyakorlati filmesek a „sza­bad tribün" figyelmét prózai problémák felé fordították. A filmművésznek a szabadsághoz és megnyilatkozása független­ségéhez adekvát eszközökre is szüksége van: anyagi, pénbeli stb. eszközökre. A „szabad tribün" ismét be­bizonyította, milyen figyelemre­méltó és értékes eszmei kapaci­tással rendelkezik a mi cseh­szlovák elméleti közösségünk. A külföldi részvevők több fel­szólalásával összehasonlítva messze előtérbe került az álta­luk kifejezett nézetek értéke, s az általános, élénk érdeklő­dés tárgyává vált. Ami magát a fesztivál prog-. raraját illeti, érdemes megem­lékeznünk Zsivojln Pavlovics jugoszláv rendező „Ha halott le­szek" című filmjéről, továbbá Michel Deville francia rende­ző ellenállhatatlan francia báj­jal teli művéről, a „Benjamin"­ről, amelyben számos kiváló francia színésszel találkoztunk. Így megcsodálhattuk Michéle Morgant, Michel Picollit, Ca­therlne Deneuve-t és másokat. Tegnap délután mutatták be Stefan Uher „Három nővér" cí­mű szlovák versenyfilmjét, amelynek nagy reményei van­nak arra, hogy a fesztivál ver­senyén az esélyesek közé ke­rüljön. A Karlovy Vary-i filmfesztivál ma este a győztesek kihirdeté­sével ért véget. Az egyes bíráló­bizottságok képviselői a nyer­teseknek kristályserlegeket ad^ nak át, melyeket a fesztivál ide­jén a MOSER exkluzív elárusító­helyein mutattak be. A fesztivál három bírálóbizottságára —> színművészeti, szerzői és tech­nikai zsűri — komoly munkq vár. Az ez évi fesztivál értékelé­sénél ugyanis nem téveszthető szem elől, hogy az előkészítő bizottság ez idén egészében vé­ve néhány érdekes és figyelem­re méltó alkotást hívott meg, il­letve nevezett be a versenybe, Említést érdemel főképp Pavlo­vics jugoszláv filmrendező Majd, ha halott leszek című filmje, mely különösen szug­gesztív kifejezési eszközeivel nyűgözi le a nézőket. A film a jugoszláv lumpenproletariátus és a külvárosok környezetét szemlélteti. Hasonló tematikát dolgoz fel Kenneth Loach angol rendező, Szurok a lábsarkon cí­mű alkotása. A törvényeken kí­vül élő emberek nyers életreali­tását ábrázoló film igyekszik bepillantást nyújtani lelkivilá­gukba is és lerántja a leplet az újkori számkivetettek életmeg­nyilvánulásairól. Említést érde­mel Carlo Whiteo, a film főhőse aki meggyőzően és hatásosan alakítja szerepét. Kétségtelen, hogy a női színészi teljesítmé nyért járó dij egyik várományo sa. A film értéke abban rejlik, hogy a meggyőző környezetraj­zon és szociális értékein kívül hitet tesz az emberek érzéseiről és viszonyairól is. Csütörtökön este került bemu­tatásra a szovjet kinematográ­fia második versenyfilmje: Julij Karaslk rendező július 6 című alkotása. A film a történelmi hűségre törekedve a szovjetek V. összorosz kongresszusa idő­szakának helyzetét és Lenin szerepét tárja a néző elé. A színvonalas film hibája, hogy a történelmi események rabságá­ban marad és nem sikerült kap­csolatot teremtenie a mai kor embereinek gondolkozásával és érzelmeivel. A fesztivál utolsó előtti napján a verseny kereté­ben három filmet vetítettek, köztük Stetan Uher rendező Há­rom nővér című filmjét, vala­mint a kubai és francia kinema­tográfiát képviselő alkotásokat. Csütörtökön egyébként befeje­ződött a Szabad Főrum, mely az idő rövidsége és a témák nagy általánossága miatt nem foglal­kozott elég behatóan a lényeg­gel, és az alkotási szabadság problematikájával. Ennek elle­nére meglepő nézeteltérések nyilvánultak meg a problémával kapcsolatban. A Szabad Fórum befejeztével a részvevők két ha­tározatot írtak alá. Az egyik a művészet alkotószabadságának szükségességéről, a másik vi­szont az imperialista fondorla­tok ellenzéséről szól, melyek veszélyeztetik az emberek alap­vető szabadságát, különösen a harcoló Vietnamban. A Karlovy Vary-i fesztivál programjának befejeztével be­mutatják J. M. Nunes spanyol rendező Biotaxia, továbbá Min­gozzl olasz rendező Az ember elrablása című filmjét. MILAN POLÁK 1968

Next

/
Thumbnails
Contents