Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-01 / 150. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. június 1. Szombat XXI. évfolyam, 150. szám Ára 40 fillér A demokrácia fejlesztése életszükséglet Közlemény a CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének második és harmadik napjáról A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének második napján csütörtökön délután körülbelül 40 elvtárs jelentkezett a vitába. A vita során a Központi Bizottság tagjai és póttagjai egyetértésüknek adtak kifejezést azok­kal a javaslatokkal, amelyeket Alexander Dub­őek elvtárs bevezető beszámolója foglalt magá­ban a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusának szeptember 9-i összehívásával kapcsolatban. A hozzászólók többsége nemcsak mint saját vé­leményét tolmácsolta, hanem mint az üzemek, városok és falvak kommunistáinak követelését is, hogy a Központi Bizottságot hagyják el azok az elvtársak, akik elveszítették pártunk bizal­mát. Ivan Málék elvtárs kiemelte, hogy a hazai ese­mények iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg külföldön, kiváltképpen a tudósok körében mind a tőkés, mind pedig a szocialista országokban. Nagy többségük pozitívan értékeli az eseménye­ket, s úgy tekint rájuk, mint kísérletre, amely egybe akarja forrasztani a szocializmust a de­mokráciával. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta annak szükségét, hogy a párt mint vezető erő szabja meg a feladatokat oly módon, hogy min­denki érezze: ezek a feladatok, és végrehajtá­suk az ő érdekét szolgálja. Oto Sik elvtárs elemezte bizonyos szélsőséges politikai áramlatok keletkezésének okait, ame­lyek veszélyeztetik demokratizálódási folyama­tunk nyugodt és következetes alakulását. Meg­állapította, hogy a párton belüli problémák meg­oldatlansága összefügg a össztársadalmi poli­tikai problémák, valamint a két szélsőséges, te­hát a baloldali szektás, illetve a jobboldali kom­munistaellenes áramlat problémáinak felgyülem­lésével. — Az egész párt előtt szeretném hangsúlyozni, — jelentette ki, — hogy ha a múltban a párt­apparátus számos dolgozója nem fejtett volna ki áldozatkész és gyakorta veszélyes, ám ugyan­akkor becsületes tevékenységet, s ha ezeknek a választott pártszerveknek a tagjai nem bírál­ták volna kitartóan a kommunizmus humánus eszméinek hatalmi eltorzításait, valamint a párt­munka bürokratikus módszereit, s ha ezek az elvtársak nem keresték és dolgozták volna ki az említett eltorzulások politikai és ideológiai leküzdésének útjait, nem sikerült volna el távoli­tanunk az említett deformációk hordozóit és végrehajtóit, s nem teremthettük volna meg a széles körű politikai megújhodási folyamat elő­feltételeit. A helytelen munkamódszerek jogos bírálatát nem lenne szabad tompítanunk, ha­nem konkrétan egyénekre kellene irányítanunk. Sik elvtárs azt követelte, hogy teremtsék meg a párton belüli és a párton kívüli demokrácia igazi érvényesítésének biztosítékát. Kijelentette, hogy ebben látja a legközelebbi kongresszus egyik legfőbb feladatát. Ludmila Jankovcová elvtársnő a Központi Bi­zottság azon tagjaihoz fordult, akik az utolsó pillanatig támogatták Antonín Novotn^t. Felszó­lította őket, hogy kérjék a Központi Bizottságot: mentse fel őket e szervben elfoglalt funkciójuk alól. Kiállt amellett, hogy őrizzük meg Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának egységét, amely két munkáspártunk egyesülése útján jött létre. — Történelmi hiba lenne — jelentette ki —, ha felbomlasztanánk az egységes marxista pártot és a munkásmozgalmat. — Azt javasolta, hogy további derék és becsületes embereket toboroz­zunk a pártba, fiatalokat és olyan volt szociál­demokratákat, akik meggyőződéses szocialisták maradtak, ám mindmáig a munkások pártján kí­vül állnak. fosé) Macek elvtárs a köztársaságban kiala­kult jelenlegi helyzetet nagy fontosságú törté­nelmi, politikai kísérletként jellemezte; a haté­kony szocialista demokrácia, a szocializmus, a demokrácia és a humanizmus szintézise keresésé­nek. — Jelenünket teljes mértékben csupán tör­ténelmi távlatból, a múltat és a jövőt összevetve érthetjük meg — hangsúlyozta. A továbbiakban megemlékezett a Nemzeti Front megfontolt kon­cepciójának szükségéről Is. — Nemzedékünk, pártunk, Központi Bizottságunk történelmi fele­lősségéről van ma szó mind a múlt, mind a jö­vő előtt. A munkahelyeken elhangzó észrevételeket tol­mácsolta Emil Rigó elvtárs. — A dolgozók túl­(Folytatás a 2. oldalon) Interjú dr. GUSTAV HUSÁK miniszterelnök-helyettessel SdoY tikoknak és magy araknak a megértés útját »S3» sP keli keresniük Munkatársunk, FÓNOD ZOLTÁN, a kulturális rovat vezetője a közelmúltban néhány kérdést továbbított dr. Gustav Husák mi­niszterelnök-helyettes elvtársnak. A kérdések a demokratizálódási folyamat, valamint a nemzetiségi kérdés időszerű problémáit érin­tik. A napokban megkaptuk Husák elvtársnak e kérdésekre adott válaszát, s őszinte nagyrabecsüléssel fogadtuk azt a kezdeménye­ző javaslatát, hogy az interjút az Új Szó és a Pravda egyidőben közölje. A PRAVDA szerkesztőségével megállapodva a mai napon — mindkét lap — közli az interjút. KÉRDÉS: A CSKP decem­beri és januári plenáris ülé­se utat nyitott a demokrati­zálódási folyamatnak. Az­óta az ország hatalmas vita­fórummá vált, soha nem lá­tott közéleti aktivitás vette kezdetét. Miben látja Ön an­nak kezességét, hogy a de mokratizálódási folyamat mind méreteiben, mind mélységében, illetve erköl­csi vonatkozásaiban társa dalmi életünk természetes sajátjává válik? VÁLASZ: A demokratizálódá­si folyamat fő gondolatai tar­tós meghonosításának kezessé­ge: a törvényes Intézkedések, politikai intézmények, a szólás­és sajtószabadság, s az egész politikai rendszer sokoldalú építésében rejlik. KÉRDÉS: Az utóbbi időben egyre kedvezőbben alakul a marxista ideológia világmé­retű térhódítása. A csehszlo­vák példa — véleményünk szerint — nagyban befolyá­solhatja ezt. Mi erről az Ön véleménye? VÁLASZ: Csehszlovákia pél­dája a világ érdeklődésének ál­landó tárgyát képezi. Segíljük ezáltal a nyugati kommunista pártokat, a burzsoá pártokkal vívott küzdelemben, például az olasz kommunisták ezt határo­zottan állították. KÉRDÉS: A személyiség történelmi szerepe nagy mértékben befolyásolta — fékezi, vagy előrelendíti — az események alakulását. Miben látja a politikus sze­repét, s történelmi felelős­ségének lényegét? VÁLASZ: Az igazi politi­kusnak, ha valóban az, jól kell ismernie a történelmet, törté­nelmi összefüggéseiben kell látnia a társadalmi folyamato­kat, a kor érett problémáit, hogy helyesen ítélje meg a jö­vőbeli fejlődést. Különben el­lentmondásba kerül a kor szük­ségleteivel és az emberek gon­dolkodásával. KÉRDÉS: A demokratizá­lódási folyamatban, különö­sen Szlovákiában, az állam jogi elrendezés került elő­térbe. Ön, miniszterelnök-he­lyettes elvtárs azt a munka közösséget vezeti, mely az államjogi kérdésekkel fog­lalkozik. Milyenek a kilátá­sok az új elrendeződést ille­tően, s konkrét tervvel mi­kor lépnek a nyilvánosság elé? (Folytatás az 5. oldalon.) I ító^lllliMI WMmB^wmmmiwáM A gyermekek ünnepe JUNIUS ELSEJE az ö napjuk. A kicsiké és piciké, a legif­jabb nemzedéké. Az élet zsenge tavas-záé, amely a legőszin tébb és a legszebb magvakat hordozza magában. A mi gyerekeinké, a világ minden gyermekééi Gyermek, gyerekek, milyen szépen, milyen szeretettel, meghatottan cseng e szó. Megénekelte e szó értelmét a világ minden költője, minden nép és minden nemzedék benne látja egész reménységét, a jövőjét. Gyermek. Két kristálytiszta nagy szem, amely félelem és alakoskodás nélkül tekint a világba. Gyermek. Kerek piros arc, amely az élet egészséges örö mét sugározza. Gyermek. Eltépett nadrágszár, sáros cipő, maszatos kéz, de ez is szép. Gyermek — ez sírás is, kiabálás és nyafogás, de ezek a hangok sokszor a legszebb Beethoven-szimfóniánál is többet jelentenek. ÁLLJUNK MEG egy pillanatra ebben a mai rohanó életben, és fordítsuk figyelmünket a legkisebbekre. Emlékezzünk visz­sza arra az időre, amikor mi sem voltunk nagyobbak, hogy jobban megértsük őket. Ajándékozzuk nekik ezt a mai na pot, hogy velük együtt átélhessük örömeiket és fájdalmaikat, és tudatosítsuk kötelességeinket velük szemben. Hiszen a mi kezünkben van a sorsuk, mi formázzuk, ml építjük jellemü­ket, rajtunk múlik, mi lesz belőlük. JOZEF JANlK FRANCIAORSZÁG De Gaulle a polgárháború kockázatát is vállalja ? Csapatösszevonások Párizs közelében • Pompidou tár­gyalásai % Rendeletileg három frankra emelték a mini­mális órabért # A CGT hajlandó tárgyalni £ Az FKP Központi Bizottságának határozata Q Az általános sztrájk változatlan erővel folytatódik £ Gaulle-ista tüntetesek Brüsszel — De Gaulle ismét a nép ellen fordul, ezúttal azonban ez közvetlen veszélyt jelent, mivel maga de Gaulle is az elhangzott támadó hangú beszédében egyenesen a polgár­háború kockázatát vállalata — így értékeli a Belga Szocialis­ta Párt lapja, a Le Peuple Franciaország helyzetét De Gaulle csütörtöki beszéde után. A külföldi megfigyelő nem szabadulhat a veszély érzésé­től, amelybe Franciaország ro­han — írja a katolikus La Lib- re Belgique. A tét annál is ve­szélyesebb, mert az elnök min­den áranyalati különbség nél­kül a franciákat két táborra osztja, jókra és rosszakra, azok­ra akik támogatják őt, és azok­ra, akik rokonszenvvel kísérik, sőt közvetlenül támogatják a kommunista államcsínyt. De va­jon ilyen egyszerű-e a kérdés? Nem igazságos dolog és lélekta­ni szempontból sem helyes a franciákat ilyen brutális döntés elé állítani, mivel azok közölt, akik nem helyeslik de Gaulle politikáját, sok a nem kommu­nista. Viszont a lázongók kö­zött is szép számban ott van­nak a gaulle-isták. A Le Soir úgy véli, hogy Franciaországban háromféle reakció tapasztalható de Gaul­le állásfoglalására. A diákok, a sztrájkolók és a híveik cso­dálkoznak, hisz napok óta azt ismételgették előttük, hogy már minden eldőlt, a kormány sem­mit sem jelent, a tábornok tá­vozik. Most azt látják, hogy ez csak hiú remény volt. Mások vi­szont, akik tájékozatlanná vál­tak amiatt, hogy semmi sem történt a tüntetések ellen, most ismét vezérükre találtak. A harmadik reakció, mégpedig ez a leggyakoribb, a mélységes nyugtalanság. Senki sem tart­ja ugyanis lehetségesnek, hogy június 20-ig az élet visszatér­jen a rendes medrébe, sőt még nagyobb zavargásoktól tarta­nak. Az UPI felelős katonai forrá­sokra hivatkozva pénteken reg­gel azt jelentette, hogy az el­múlt két-három nap során je­lentős francia katonai erőket irányítottak Párizs körzetébe. Az UPI a párizsi Le Monde-rn hivatkozva jelenti, hogy a csa­patmozdulatokban gyalogos, ej­tőernyős és légiúton szállított egységek is részt vesznek. Az amerikai hírügynökség frankfurti irodája szerint az NSZK-ban állomásozó 55 000 fő­nyi francia katonaság riadóké­szültségben áll, hogy átlépje a Rajnát, abban az esetben, ha de Gaulle parancsot ad. A Reu­ter ugyancsak arról számol be, hogy jelentések érkeznek a Pá­rizs környékén végrehajtott csapatmozdulatokról. Günther Diehl, a nyugatné­met kormány szóvivője tegnapi sajtóértekezletén bejelentette, hogy a francia elnök szerdán rövid időre leszállt a Baden Ba­den-i repülőtéren, majd pedig visszatért Franciaországba. Az UPI amerikai hírügynök­ség bonni kormányforrásokra hivatkozva közli, hogy de Gaul­le elnök szerdán, amikor vidé­ki birtokára utazva több órára „eltűnt" a nyugat-németországi Baden-Badenben Masu tábor­nokkal, az NSZK-ban tartózko­dó francia csapatok parancsno­kával találkozott a legnagyobb titokban. Baden-Badenban van Massu főhadiszállása. Az amerikai hírügynökség szerint a találkozó eredménye­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents