Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-11 / 129. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. május 11. Szombat XXI. évfolyam, 129. szám Ara 40 fillér A demokratikus és forradalmi hagyományok szellemében SZÁZEZRES NÉPGYŰLÉS A RÍP­H EGYEN A CSEH NEMZET JELENTŐS TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEINEK JUBILEUMI ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A Ríp hegynek legendás híre van a cseh nemzet történeté­ben. A legenda szerint a hazát kereső szláv törzsek vezére, Cech fe]edelem a hegyről lete­kintve határozta el a letelepe­dést. A Ríp a hazafiság jelképe lett a cseh nemzet szemében, amelynek jelentős szerepe lett politikai harcaiban. A hegy lej­tőin számos népgyűlés zajlott le, amelyek nagy szerepet kaptak a cseh történelemben. Száz év­vel ezelőtt tartották azt a nagy­szabású összejövetelt, amelyen ^ a cseh nemzet jogait követelték. Ugyanakkor indították útnak Prága felé a Nemzeti Színház alapkövét, amelyet a hegyből vájtak ki. A jelentős események jubileu­mi évfordulója alkalmából a Ríp lejtőin nagygyűlést rendeztek. Az ünnepségen részt vevő ál­lamférfiak: Ludvík Svo­boda köztársasági elnök, Alexander Dubček, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Josef Smr­kovský, a Nemzetgyűlés el­nöke, Oldfich Cerník miniszterelnök, dr. Franti­šek Krteg el, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke és közéletünk további képviselői már a délelőtt folya­mán megérkeztek Roudnice nad Labembe. A vendégeket itt Jozef K y z ivat, a várost nemzett bizottság elnöke fogadta. A VNB elnöke tudtára adta a köztársa­ság elnökének és a CSKP Köz­ponti Bizottsága első titkárának, hogy a nemzeti bizottság taná­csa a város díszpolgáraivá vá­lasztotta őket. Miután a téren összegyűlt polgárok kérték, hogy államunk' képviselőt jelenjenek meg a vá­rosház erkélyén, a küldöttség tagjai eleget tettek kívánsá­guknak. A rendkívül szívélyes (Folytatás a 2. oldalon) ALEXANDER DUBČEK: Meggyőződésünk, hogy a szocializmus oz emberiség lövőié Tisztelt polgártársak, elv­társa k I Örülök, hogy meghívásuk­ra és Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak megbízásából itt, ezen az emlékezetes helyen a cseh nemzeti mozgalom haladó ha­gyományai követőjének vallha­tom magam. Őszintén és örö­mest teszem. Mindez, ami a múltban nagy és valóban emberi volt, élet­adó forrást jelent a mának. Kialakítjuk a demokratikus szo­cialista társadalom modelljét, olyan társadalmi rendszert, amely lehetővé teszi a szemé­lyiség teljes kibontakozását, az alkotó ember teljes önérvénye­sülését és nem utolsósorban köztársaságunk nemzeteinek és nemzetiségeinek teljes fejlő­dését. Programunk arra a meggyő­ződésre támaszkodik, hogy az emberiség és az ember nem­csak a világ megismerésére, hanem megváltoztatására is képes. Tudjuk, milyen bonyo­lult úton keresztül jut ez a hitvallás a mindennapi életbe, a gyakorlati politikába. Rátér­tünk erre az útra, s. következe­tesen akarjuk követni. Hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a szocialista eszmék ki­teljesedjenek, s hogy mindnyá­junk, az egész társadalom, nemzeteink és nemzetiségeink tudatos ügyévé váljanak. A nemzeti élet teljes kibon­takozását a fej-lett szocialista társadalom fejlődése elenged­hetetlen feltételének tartjuk. Nem keressük és nem ls ke­reshetjük a megváltást annak megismétlésében, amit akár a legutóbbi húsz, ötven, vagy Száz évben átéltünk. Am e múltban kell keresnünk és fel­ismernünk azokat az erőket, amelyek mai életünket is elő­reviszik, amelyek egy pillanat­nyi nyugalmat sem engedélyez­nek nekünk. Ezért fordulunk tiszta szívvel a haladó nemze­ti hagyományok felé. Dubček elvtárs ezután meg­emlékezett arról, hogy száz évvel ezelőtt, 1868. május 10­én a cseh nép ezen a helyen rendezett nagygyűlésen kifejez­te erős akaratát, hogy szabad és független nemzeti életet kí­ván élni, s maga akar dönteni ügyeiről, sorsáról. Méltatta a csehek és szlovákok történelmi küzdelmét, amelyet ötven év­vel ezelőtt közös állam, a Csehszlovák Köztársaság létre­hozása koronázott, majd így folytatta: Aa ainíúlt hónapokban új. eddig nem is sejtett erők jöt­tek mozgásba mindkét nemze­tünkben. A csehek, a szlovákok és a többi nemzetiség élete gazdagodik, és nyilvánvaló az is, hogy éppen nemzeti életük kibontakozásának arányában erősödik új viszonyok között egységük, közős államiságuk. Mély történelmi élmények és tanulságok érvényesülnek, ame­lyeket a csehszlovák államiság válságának Idején, München Idején és utána szereztünk, s amelyeket az antifasiszta el­lenállási harc dokumentumai és a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete fejez ki: a közös állam csak mind a két nemzet jogai és kötelességei teljes egyenlőségének alapján lehet szilárd. Mindenekelőtt arról a tanul­ságról van szó, hogy egyetlen nemzet, egyetlen állam sem hanyagolhatja el azt, ami biz­tonságát s általában létét sza­vatolja. Mindenekelőtt úgy kell rendeznie belső viszonyait, hogy lehetővé tegyék az embe­rek, társadalmi csoportok, nemzetek maximális fejlődését, és szilárdítsák a csehszlovák államiságot, lehetővé tegyék a tényleges nemzeti és állami egységet, hogy az ország kor­mányzását olyan politikai erők­re bízza, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy sohasem fognak kapitulálni az ellenség fenyegetése előtt. Másodszor nemzetközileg olyan szövetsé­gesekre kell támaszkodnia, akikben a döntő pillanatban nem fog csalatkozni. A cseh nemzeti önállóságra törekvés évszázados korszaka demokratikus és valóban népi jellegű. Már a száz év előtti népgyűlés összehívásának gon­dolata, az, hogy a népgyűlést itt, ezen a jelképes cseh ftíp hegyen tartották, céltudatosan a huszita táborok hagyományá­ra, a forradalmi huszita moz­galomra támaszkodik, amelyhez a cseh nemzet mind a veszély óráiban, mind a nagy remény­ségek idején vissza-visszatért Azon a száz óv előtti nép­gyűlésen született meg az álta­iános választások követelmé­nye. Büszkén valljuk, hogy e követelmény legkövetkezete­sebb védelmezője és a demok­ratikus hagyományok örököse a munkásosztály lett, amely hozzájárult ahhoz, hogy a tör­ténelmen át végigvonuló de­mokratizmus és népi aktivitás nemzeti és állami történelmünk válságos perceiben szembetű­nően megnyilvánuljon. Ezt lát­tuk különösen akkor, amikor a fasizmus Európában előretört, ez döntő tényezője volt annak, hogy miután a szovjet hadse­reg felszabadította országain­kat a csehszlovák állam új alapokon született újjá. Ebben a szellemben nemzeti történelmünk kiemelkedően demokratikus hagyományainak méltó folytatói akarunk lenni. Nemzeteink és államunk tör­ténelmében a nemzeti mozga­lom és a szocializmus egybe­fonódásának sajátos történelme van. Bonyolult, gyakran ellent­mondásos, de csodálatra méltó történelme. Fokozatosan egész nemzeti mozgalmunkat áthatot­ta az a gondolat és akarat, hogy szociálisan igazságos szo­cialista társadalmat teremtsen. A szocializmus az emberiség müve, a társadalom jelenkori problémái megoldásának egyet­'len tudományos módozata. Er­ről biztosít minket szocialista társadalmunk építésének húsz­éves időszaka ls, noha nem volt hibáktól mentes. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus az emberiség jö­vője. A száz év előtti népgyűléssel egy másik nagyon jelentős esemény ls összefügg: a prágai Nemzeti Színház alapkövének elszállítása a ftíp hegyről. Ez ls bizonyítja, hogy a cseh nem­zet legjobb fiai tudatában vol­tak annak, milyen szerepet játszhat és fog játszani a kul­túra ápolása a nemzet fejlődé­sében. Ma, ezen az ünnepi gyűlésen ki akarjuk fejezni társadal­munk és kommunista pártunk akaratát, hogy tovább ápoljuk a cseh és a szlovák nemzet hagyományait. Mindannak, ami nemzeteink évszázados múlt­jában haladó volt, állandóan jelen kell lennie ma és jöven­dő művében is. A szocializmusért vívott küz­delem az új nemzeti egység és a csehszlovák államiság össze­tartója lett. Tegyünk meg min­dent, mi — fiatalok, öregek, munkások, parasztok, tudomá­nyos és művészeti dolgozók, csehek, szlovákok és a többi nemzetiség fiai annak érdeké­ben, hogy a szocialista társa­dalom fejlesztésére Irányuló törekvés a nemzetek és az ál­lam egységének összetartó kap­csa legyen, hogy az egység hozzájáruljon a szocializmus kibontakozásához. Üdv a cseh nemzetnek, Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak, a haladó hagyományok örökösének, további nemzeti és szocialista fejlődésünk ihlető­jének. A csehszlovák—szovjet barátság nagygyűlése Prágában hazánk felszabadításának 23. évfordulóján ÜZENET A SZOVJET NÉPNEK (CSTK) — Prága lakosságának és a fővárosba érkezett látoga­tóknak sokezres tömege jelent meg május 9-én a Július Fučík parkban, ahol Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 23. évfordulójának ünnepságel a felszabadulás, a barátság és a béke egésznapos ünnepében csúcsosodtak ki. Délután a csehszlovák—szovjet barátság hagyományos nagy­gyűlésén a jelenlevők meleg szeretettel fogadták Ludvík Svoboda köztársasági elnököt, Alexander Dnbčeket, a CSKP Központi Bizottságának első titkárát, Josef Smrkov­ský t, a Nemzetgyűlés elnökét, Oldfich Cerník miniszter­elnököt, dr. František Kriegelt, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökét, továbbá a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének tagjait és póttagjait, a CSKP Központi Bizottságának titkárait, valamint dr. Bohuslav K u č e r á t és Antonin P o s p i š i 1 1, a Nemzeti Front pártjainak elnökeit és a kormány tagjait. A felszabadulás évfordulóját velünk együtt ünnepelte a szov­jet hadsereg küldöttsége is Ivan Sztyepánovicsftonyev marsallnak, a Szovjetunió hősének vezetésével. Megjelentek to­vábbá: Rosztiszlav Vlagyimirovics Babi j csuk, az Ukrán SZSZK kulturális ügyeinek minisztere, Sztyepán V a­sziljevics Cservonyenko, a Szovjetunió prágai nagy­követe, valamint további szocialista országok diplomáciai képvi­selői is. A csehszlovák ás a szovjet állami himnusz elhangzása után a nagygyűlést dr. J a n N e m e c, a CSSZBSZ központi titkára nyi­totta meg. Ezt követően Ludvík Svoboda köztársasági elnök emel­kedett szólásra, majd Konyev marsall, a szovjet küldöttség ve­zetője tartott üdvözlő beszédet. A nagy érdeklődéssel és egyetértéssel fogadott beszédek el­hangzása után a CSSZBSZ központi titkára felolvasta annak az ­üzenetnek a szövegét, amelyet Csehszlovákia népe intéz a Szov­jetunió népeihez. Az üzenetet a barátság és béke stafétája viszi a szovjet határra. Az üzenet a többi között hangoztatja: „Csehszlovákia népe sosem felejti el, hogy a szovjet hadsereg volt az, amely döntő módon részt vett a hitleri fasizmus megsemmisítésében és ha­zánk felszabadításában, s ezzel népünk számára megnyitotta az utat a szocialista csehszlovák állam építéséhez. A Szovjetunió és Csehszlovákia nemzeteinek közös harca és áldozatai megszilárdí­tották a hagyományos barátságot a csehek és szlovákok, valamint a Szovjetunió népei között, és megvetették a testvéri csehszlo­vák—szovjet kapcsolatok szilárd alapjait. Az az őszinte kívánsá­gunk, hogy minőségileg egyre magasabb színvonalon tovább bő­vítsük és mélyítsük a csehszlovák—szovjet kapcsolatokat, kife­jező és elmaraszthatatlan része társadalmunk általános demok­ratizálódásának, amelyet jelenleg valósítunk meg." A prágai ünnepség résztvevői az üzenetet egyértelműen, köz­felkiáltással jóváhagyták. A program első részének befejeztével felzendült az Internacionálé. Dana Zátopková és Emil Zátopek, a sport érdemes mesterei vették át elsőként a stafétabotot és az üzenetet. Az ünnepi startot Suk „Oj élet" című indulójának hangjai és a nagygyűlés részt­vevőinek lelkes ovációja kisérték. LUDVÍK SVOBODA: Hazánk és a Szovjetunió barátsága és szövetsége mélyen gyökerezik A mai ünnepélyes napon azokról a történelmi esemé­nyekről emlékezünk meg, ami­kor népeink a kegyetlen fa­siszta megszállás évei után is­mét szabadon lélegezhettek fel, és megteremthették új életüket a felszabadított köztársaság* ban. Huszonhárom esztendővel ez­előtt a szovjet páncélosok he­ves és ellenállhatatlan támadá­sával, és a harcoló Prága aktív részvételével hazánk fővárosa felszabadult a német megszál­lás alól. Azon az emlékezetes májusi napon a prágaiak szeretettel, meghajtódva és újjongva fo­gadták a város utcáin a felsza­badítólkat, a szovjet hadsereg hős katonáit. A szovjet hadsereg merész harci tettével befejeződött egész hazánk felszabadítása, és véget ért az emberiség törté­netének egyik legszörnyűbb há­borúja, amelynek során a ná­cizmus sötét erői ellen össze­fogtak az egész világ antifa­siszta, demokratikus és hala­dó erői. A nácik és szövetségeseik el­len vívott harcban népeink a jog és a haladás oldalán áll­tak, s a harcból kivették részü­ket. Már a köztársaság foko­zott veszélyeztetettségének ide­jén széles alapokon nyugvó népfront alakult, amelyet 'Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Irányított és vezetett. Népünk ezért a müncheni árulás után sem adta meg magát. A német fasiszták ellen nagyarányú el­lenállási harcot indított mind a hazai, mind pedig a külföldi frontokon. Katonáink a fasizmus ellen a szövetséges hadseregek olda­lán három fronton harcoltak: a Szovjetunióban, Nyugaton ás az afrikai sivatagban, s min­denütt tanúságot tettek bátor­ságukról és hősiességükről. A harc egyik legdlcsőbb fe­jezete a Szovjetunió területén Játszódott le, ahol a szovjet hadsereg oldalán formálódott és harcolt az első hadtestünk — az új csehszlovák hadsereg politikai, káder és szervezeti alapja. A hazai fronton illegális el­lenállási szervezeteket alapí­tottak, fegyveres partizánakció­kat és szabotázscselekményeket szerveztek a hadianyaggyártás­ban, a szállításban és az ellá­tásban. A szlovák nemzeti felkelés az egész világ előtt demonstrálta a szlovák nép aktív részvéte­lét a Hitler-ellenes koalícióban, és azt a kívánságát, hogy ismét közös államban éljen a cse­hekkel. A májusi felkelések a cseh országrészekben, kiváltképpen pedig a prágai felkelés felbo­rította a náciknak azt a ter­vét, hogy Csehországban ren­dezkedjenek be a védelemre. Ma ismét tisztelettel adózunk mindazok emlékének, akik a frontokon és a partizánharcok­ban estek el, valamint azok emlékének is, akiket a nácik a börtönökben és a koncentrá­ciós táborokban kínoztak halál­ra. Nem feledkezünk meg az an­tifasiszta koalíció szövetséges hadseregei tagjainak hősiessé­géről és áldozatairól sem, ame­lyeket a világfasizmus sötét erői ellen és felszabadításun­kért vívott harcokban hoztak. Különös meghatódással és tisztelettel emlékezünk meg a szovjet hadsereg 140 000 kato­nájáról és tisztjéről, akik Cseh­szlovákia területén áldozták fel életüket a felszabadító harcok során. Megemlékezünk a ro­mán és lengyel katonák harcá­ról és áldozatairól, akik ha­zánk területén küzdöttek. A közösen ontott vér és az áldozatok megpecsételték és megedzették hazánk népeinek a szovjet nép iránti szilárd ba­(Folytatás a 1. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents