Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-07 / 126. szám, kedd

Vladimír Koucky, hazánk új moszkvai nagykövete átadta megbízólevelét néhány Újabb izraeli támadás -•^J d• i a Jordán-folyónál Moszkva — Vladimír Koucký, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság űj moszkvai nagykö­vete hétfőn a Kremlben átnyúj­totta megbízólevelét Nyikolaf Porgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének. A megbízólevél átnyújtása so­rán Koucký kijelentette: „A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság a Szovjetunióval fennálló szövetséget, barátságot és együttműködést külpolitikája alapjának tekinti. Barátságunk és szövetségünk a csehszlovák nép gondolkodá­sának és érzésének oszthatatlan része, s ebben a szövetségben joggal látja hazája önállóságá­nak, biztonságának és szilárd nemzetközi helyzetének biztosí­tékát." Koucký nagykövet a továb­biakban hangsúlyozta, hogy e barátság rendkívül fontos alap­pillére a két párt, a CSKP és az SZKP harcos együttműködé­se, a proletár internacionaliz­mus elvein alapuló szilárd szo­lidaritása. Nem kétséges, hogy sikeresen fog tovább fejlődni a jövőben is a két ország népei­nek ós az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak a ja­vára. Válaszbeszédében Podgornlj kijelentette, hogy a szovjet és a csehszlovák népet a barátság szoros és megbonthatatlan szá­lai kötik össze, amelyeknek mély történelmi gyökerei van­nak. Népeink testvérisége és együttműködése még a német fasizmussal vívott harc nehéz esztendejében alakult ki — mondotta. „A szovjet embe­rek — hangoztatta Podgornlj befejezésül — további sikereket kívánnak csehszlovák testvé­reiknek abban a harcban, ame­lyet szocialista hazájuk felvirá­goztatásáért és további megerő­sítéséért folytatnak, és kíván­ják, hogy érjenek el sikereket azok ellen a körök ellen, ame­lyek ellenségesen viszonyulnak a haladás és a szocializmus ügyéhez." A megbízólevél átnyújtása után Koucký nagykövet és Pod­gornij baráti beszélgetést foly­tatott. (CTK — TASZSZ) MARX-JUBILEUM MEGEMLÉKEZÉSEK TRIERBEN ÉS LONDONBAN Bonn — Trierben, Marx Ká­roly szülővárosában egy hivata­los és egy nem hivatalos ünnep­ségen emlékeztek meg Mar* születésének 150. évfordulójá­ból. Az UNESCO nyugatnémet rsasága a városi színházban szimpóziumot rendezett, ame­lyen Brandt külügyminiszter is részt vett. Brandtnak azonban végig kellett hallgatnia, amint a fő szónok, Ernst Bloch tübin­geni professzor szemére vetette a Szociáldemokrata Pártnak, hogy eltávolodott Marx eszméi­től. A parlamenten kívüli ellen­zék által rendezett párhuzamos ünnepségen megjelent Carapkln szovjet nagykövet, akit a részt­vevők viharos ünnepléssel fo­gadtak. Ezen a rendezvényen küldöttségek vettek részt más szocialista országokbői, a többi között az NDK-ból is. Wolfgang Abendroth professzor ünnepi beszédében felszólította a köz­véleményt, fokozza a harcot a tervbe vett szükségállapot-tör­vényjavaslatok ellen. Grete NEGYVENNAPI szünet után 1 nétfőn Ismét megnyílt a mad­ridi egyetem, ahol 35 000 hall­gató tanul, és amelyet a diá­kok és rendőrök állandó össze­csapásai miatt zártak be. Thtele, volt kommunista képvi­selő a betiltott Német Kommu­nista Párt újraengedélyezését követelte. Marx szülőházában érdekes kiállítás nyílt meg, amely rengeteg dokumentumot mutat be. A kiállítás vezetősége eltávo­lított a Marx-szobor alatt elhe­lyezett virágcsokorról egy sza­lagot, amely az NSZEP Közpon­ti Bizottságának nevét tüntette fel. A rendezőség arra hivatko­zott, hogy ez „nem Jelent állás­foglalást az NDK-beli vendégek ellen", csupán arról van szó, hogy „Marx szülőházát minden politikai állásfoglalástól men­tesíteni akarják". Ez a furcsa magyarázat természetesen a je­lenlevők egyhangú véleménye szerint semmiképpen sem állta meg a helyét. London — Vasárnap a londo­ni Hight temetőben valameny­nyl szocialista ország és a hala­dó szervezetek képviselői ko­szorút helyeztek Marx Károly sírjára, a tudományos kommu­nizmus megalapítója születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból. A sírnál tartott kegyeletes ünnepségen mintegy 500 kom­munista, szakszervezeti és mun­káspárti tag, valamint szocialis­ta országok állampolgárai vet­tek részt. (CTK—MTI) NYIKOLA) PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta a bolgár parlamenti küldöttsé­get, amely Peko Takov belks­reskedelmi miniszter vezetésé­vel a Szovjetunióban tartózko­dik. U THANT, az ENSZ-főtitkára köszönetét fejezte ki Ismail Asharimnak, a Szudáni Legfel­sőbb Tanács elnökének az af­rikai fehér zsoldosok repatriá­lása érdekében kifejtett tevé­kenységéért. AZ AMERIKAI külügyminisz­tériumban kedvező fogadtatás­ra talált a hír, miszerint a múlt hét végén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége ratifikálta a két ország konzuláris egyezményét. STUTTGARTBAN hétfőn meg­kezdődtek az új Baden-Würt­temberg-1 tartományi kormány megalakítását célzó tanácsko­zások. A tárgyalásokon a két legerősebb párt, a CDU és SPD megbízottal vesznek részt. GERHARD SCHRÖDER nyu­gatnémet hadügyminiszter a Rajna-vidéki CDU tartományi konferencián nyilvánosan köz­vetett felszólítást Intézett a Szabad Demokrata Párthoz egy Jövendő koalíció alakítására. ESSENBEN szombaton mint­egy 400 delegátus jelenlétébon megalakult a Német Szocialis­ta Munkásifjúsági Szövetség. Akcióprogramjában a szövet­ség Marx Károly eszméinek fo­gad húséget. A NYUGATNÉMET Szociálde­mokrata Párt (SPD) elutasítot­ta a Szocialista Német Diák­szövetség (SDSJ azon Javasla­tát, hogy rendezzenek nyilvá­nos vitát a Springer-konszern, a parlamentarizmus és a szük­ségállapot-törvény kérdéseiről. HÉTFŐN REGGEL bomba rob­bant a pleybeni (Franciaor­szág) adószedő házában. A me­rényletet ismét a Bretagne-l Felszabadítás! Front nevű na­cionalista szervezet tagjai kö­vették el. HAROLD WILSON brit mi­niszterelnök bejelentette, hogy a parlament elé terjesztendő jövedelempolitikai törvényja­vaslat nemcsak a bérekre, ha­nem az árakra, osztalékokra és lakbérekre ls vonatkozik. BELGIUMBAN már több mint 300 000 ember csatlakozott az építőipari dolgozók bérsztrájk­jához. MIS&T celebrálnak szerdán Barcelonában Adolf Hitler „lel­ki üdvéért". A szertartást a Falange szervezi a „Führer" halálának évfordulója alkalmá­ból. nisztertanácsa vasárnap Nasszer elnöklete alatt fontos határoza­tokát hozott. Új irányvonala­kat határozott meg a népszava­zás utáni időszakra. Riad egyiptomi külügyminisz­ter vasárnap külön külön fogad-? ta és megbeszéléseket folyta­tott a francia, az olasz és a lengyel nagykövettel. A megbe­széléseken a közelkeleti válsá­/got vitatták meg. Az ENSZ székhelyén április végén magas szintű szovjet— izraeli magánjellegű kapcsolat­felvételre került sor. fakov Ma­lik szovjet ENSZ-küldött talál­kozott Izrael megbízottjával, akinek hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az EAK álláspontját és ellenzi az izraeli—arab tár­gyalásokat, amíg Izrael nem vonja kl csapatait a megszállt arab területekről. (CTK — MTI J Miért tüntettek a Fontos határozatokat Hozott az EAK kormánya Tel Avív — Az Izraeli egysé­gek tegnap újabb támadást in­téztek a Jordán-folyótől délra állomásozó Jordániai csapatok ellen — közölte egy Tel Avív-l katonai szóvivő. Abba Eban iz­raeli külügyminiszter háromna­pos hivatalos látogatásra Nor­végiába utazott. A repülőtéren tett nyilatkozatában kijelentet­te, hogy Jarring ENSZ megbí­zottnak mindaddig folytatnia kell fáradozásait, amíg a leg­kisebb remény van a válság politikai rendezésére. Londonban Husszein Jordániai király tegnap találkozott Ste­wart brit külügyminiszterrel. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy bár a jordániai király magánlátogatáson tartózkodik az angol fővárosban, megbeszé­léseinek előterében fegyvervá­sárlási kérdések szerepelnek. Dr. Atasszi szíriai elnök egy küldöttség élén hétfőn délelőtt Damaszkuszból Kairóba érke­zett. Négynapos látogatása so­rán Nasszer elnökkel és az EAK többi vezetőivel a legújabb közel-keleti fejleményeket vi­tatja meg. Egy kairói lapjelentés szerint az arab országok komoly gaz­dasági segítséget nyújtottak Jordániának az izraeli agresz­szló által okozott károk hely­reállítására. Az Al Ahram című egyiptomi lap jelenti, hogy az EAK mi­Indonézia Kommunista Pártja illegalitásban sem tétlen Dfakarta — A Harian Kami djakartai lap híre szerint Indo­nézia Kommunista Pártjának ve­zető funkcionáriusai az illegali­tásban ellenkormányt alakítot­tak. A lap rámutat, hogy a kor­mány élén Indonézia Kommu­nista Pártjának még szabadlá­bon levő legmagasabb funkcio­náriusa, Oloan Hutapeou áll, és székhelye a kelet-jával Bittar, a kommunista párt bástyája. A hi­vatalos körök kijelentése sze­rint e kormány megalakításával kapcsolatban több katonai és polgári személyt letartóztattak. Hétfőn Djakartában megkez­dődött Sukarno volt indonéz el­nök két miniszterének a pere. Achmadi vezérezredest, volt tájékoztatásügyi minisztert és Mohamed Achadt, volt szövet­kezeti és kivándorlásilgyl mi­nisztert felforgató tevékenység vádjával állították bíróság elé. (CTK—MTI) Varsó — Arra a kérdésre, hogy a lengyel diákok miért tüntettek az elmúlt hetek során, számos sajtószerv próbált vá­laszt keresni Lengyelországban, A legtöbbjük arra a véleményre jutott, hogy elégtelen volt az ideológiai nevelő munka. Ha­sonló Jellegű választ adott dr. Stanislav Turskl a Trybuna ludu tegnapi számában, amikor megállapítja, hogy a diáktünte­téseken a mintegy 12 000 diák­ból 1500—2000 vett részt, de ez sem lebecsülendő szám. Az egyetem rektora a továbbiakban megállapítja, hogy bár még nem sikerült felfedni a tüntetések minden okát, de néhány közü­lük már ismeretes. Egy másik lengyel lap azt fej­tegeti, hogy mit Jelent lónyegé­ban a „szocializmus kritikai folytatása" Jelszó, amely az utóbbi időben Lengyelországban felszínre került. A lap leszögezi, hogy a szocializmus építésének húszéves mérlege Lengyelor­szágban pozitív, és ez lehet csak kiindulópontja a korábban em­lített jelszónak is. Ugyanakkor megállapítja, hogy a szocializ­mus építésének negatív jelensé­geit setn lehet elhallgatni. f CTK J GENFBEN megkezdődött az Egészségügyi Világszervezet háromhetes konferenciája, amely a fertőző betegségek problémájával foglalkozik. 1966. V. 8. W erőfényes márciusi reg­gelen magányos afrikai nő zokogása törte meg a Salis­buryt központi börtönt körülve­vő csendet. Az egyik fehér bör­tönőr tudatta vele, hogy a fiát az imént végezték ki. „Nem láthatod a ftad többé. Mondotta a nagy fehér úr vál­lát vonogatva. Felakasztottákl Pontosan kilenc óra húsz perc­kor." S talán vigasztalásul, ta­lán dicsekvésképpen, még hoz­zátette: „Nem egyedül ment a halálba, két másik afrikaival együtt." Ez történt 1968. március 6-án Salisburybah, lan Smith fehér telepes miniszterelnök Rhode­siájában. S annak ellenére, hogy Erzsébet angol királynő személyesen kérte a halálos fté let végrehajtásának elhalasztá­sát, lan Smith és társai, akiket az angolok neveltek, fittyet hánytak a londoni beavatkozás­nak. Mit nekik Erzsébet király­nő, és mit nekik a világ köz­véleménye. Rhodesia az A sze­mélyes tulajdonuk, bár mind­össze kétszázezren vannak fe­hérek, akik hittel hiszik, hogy a Rhodesiában élő négymillió afrikai ugyanolyan tulajdonuk, mint az angolok segítségével meghódított afrikai föld ... A Salisburyl központi börtön celláiban több, mint száz afri­kai szabadságharcos vár a ha­lálos ítélet végrehajtására. So­kan közülük immár két éve él­nek a halálra Ítéltek részére fenntartott cellákban. Élnek és reménykednek. Talán kegyes lesz hozzájuk a sors és nem kerülnek Ted Milton, a kávé­háztulajdonos rhodesiai hóhér kezébe. A hóhér, aki ugyancsak fehér, s akit a nemzetközi saj­tónak adott dicsekvő nyilatko­zatai miatt lan Smith kormá­nya elbocsátott, kijelentette, ÉLIÁS BÉLA AFRIKAI LEVELE Akasztás Rhodesiában hogy pályafutása során 332 em­bert, csupa afrikait végzett ki. Egy alkalommal, — mondotta nem minden önérzet nélkül — csaknem egy egész afrikai tör­zset akasztottam. Boszorkány­ság miatt ítélték halálra a törzs tagjait. Akasztás után megiszom egy csésze feketét, miközben az orvos megvizsgál­ja a delikvenst, valóban ha­lott-e. Nem szoktam hibát véte­ni. Nem érzek semmit az akasz­tottak iránt. Szeretném, ha le­hetővé tennék az újságíróknak a kivégzés megtekintését, hogy meggyőződjenek róla, milyen humánusan járok el. Így beszél lan Smith időköz­ben elcsapott hóhéré. Aki szin­tén fehér. S akinek a kézre ke­rítésére újabb rhodesiai parti­záncsoport hatolt be az ország­ba. Közülük egyeseket tűzharc­ban pusztítottak el a fehér tele­pes haderők, másokat élve fog­tak el. Ezek 19 odakerülnek majd a Salysburyl központi börtön celláiba, a halálra Ítél­tek közé. A halálra ítéltek celláihoz három vasajtón át vezet az út. Ebben a részlegben minden vö­rös színű. Vörösek a falak, az ajtók és vörös ruhát viselnek a fekete halálra Ítéltek. A ma­gyarázat? Egyszerű. Ezzel ls emlékeztetik őket a kiontandó vérre. Ezekben a vörös cellák­ban tartózkodnak az egymással szembenálló, két rhodesiai fel­szabadító mozgalom, a ZAPU és a ZANU emberei. A vörös cel­lákban azonban megszűnik a politikai ellentét. Itt mindenki egyforma. A halál közelsége el­simítja azokat az ideológiai és politikai ellentéteket, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a két afrikai szervezet közös erővel, egy akarattal lépjen fel a közös ellenség, a halálos ítéleteket óramű pontossággal hozó fehér telepes kormányzat ellen. Itt, a minden pillanatban várható végső leszámolás előtt egysze­rűen gerilla a gerilla. Függetle­nül attól, hogy a ZAPU vagy a ZANU küldte Rhodesiába. Sokan úgy vélik Afrikában, kevesebb ember kerülne ezekbe a vörös cellákba, ha a felszabadító mozgalom Dar es Salaamban és Lusakában élő vezetői félre­tennék ellentéteiket. Reggelenként a halálra ítél­tek elhagyhatják vörös cellái­kat, hogy levegőzzenek. A vas­kapunál meztelenre vetkőztetik és alaposan átkutatják őket. Rö­vid nadrágot, rövid uj)u inget viselnek. A cipő itt ismeretlen fogalom. A börtönudvaron a fekete foglyok fehér labdával futballozhatnak. Az őrök arcán kívül ez az egyetlen fehér, amit láthatnak. Este kilenc órakor a cellákban kialszik a villany. A kőpadlón alvó elitéltek szá­mára megengedett az álom. Al­modhatnak arról, hogy valami­kor szabadok voltak. És arról, hogy valami csoda folytán mégsem végzik ki őket Az álomnak a felkelő nap gyér fénye vet véget. Ilyenkor jele­nik meg egy-egy őr, hogy vala­melyikükkel közölje, ő van so­ron. A kivégzések hagyomá­nyos napja a szerda. Két nap­pal a kivégzés előtt az emeleti „sötét szobába" viszik a so­rost. Számos esetben megtör­ténik, hogy a sötét szobából is­mét visszavisznek valakit a vö­rös cellába. A bíró meggondol­ta magát, vagy egy ügyvéd köz­belépett. lan Smith a törvény­kezést ls az angoloktól tanulta. Sokad ad a formaságokra, ame­lyek ha nem ts mentik meg az afrikait a halálos ítélettől, de elodázhatják a hóhér munká­ját. S ezért az sem mindegy Rhodesia önmaguk kreálta urainak, hogy mit gondol róluk a világ. A Salisburyi Központi Börtön­ben szerda a kivégzés napja. Akik Afrika független országai­ban élnek, minden szerdán új­ból és újból feltehetik a kér­dést: Vajon meddig tűri a füg­getlen Afrika háromszázmillió lakosa, hogy kétszázezer fehér fajgyűlölő ülje vérnászát Sa­lisburyban? lan Smith a halálraítéltekhez: — Akar még valaki a királynőhöz f • 11 ab e ml?

Next

/
Thumbnails
Contents