Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-04 / 123. szám, szombat

gs&i ,-• fnyiH Világhírű szerelmeslevelek I. z LU N to I i/> => » < Z Ma ismét Rólad álmodtam. Ültünk egymás mellett és Te el­húzódtál csókjaim elől. Nem haragosan, kedvesen, de én na­gyon szerencsétlen voltam. Nem, nem azért, mert ellenkez­tél, hanem önnönmagam miatt, mert úgy viselkedtem veled, mintha néma lennél. S azért mert nem hallottam a Belőled feltörő hangokat, amelyek pe­dig éppen hozzám szóltak. Vagy talán mégis hallottam, de nem tudtom rá válaszolni? Most fut SZERETSZ. . . ? P O Ó R PETER Énekesi pályafu­tása a nagyapával kezdődik, -aki Pé­tert talán öteszten­dős korában meg­hallgatta ahogy a gyerekszobában énekelt és azt mondta: „Szép han­god van". Ami igaz az igaz! Ez nem akármilyen gyerekdalolás volt, hanem „igazi" ének, még zongo­rakfséretet is szol­gáltatott hozzá a nővére, ami nyil­ván sokat emelt a vékonyka gyerek­hang tekintélyén. És ha ma már kétségtelen is, hogy az az első, nagyszülői kritika nem volt pártatlan, a kisfiú szívesen fogadta, s a dicsé­ret hallatára ked­vet kapott az ének­tanuláshoz. Ha alkalma nyílt rá, mindig fellépett az iskolai rendez­vényeken és egyre gyakrabban hajto­gatta odahaza, hogy énekes sze­retne lenni. Hatá­rozottan meglepő­dött, amikor kide­rült, hogy ennek senki sem örül a családban, talán még a nagyapa sem, aki pedig an­nakidején annyira dicsérte a hangját. „Az éneklés nem pálya, szakmát kell tanulnod!" — hal­lotta egyre gyak­rabban. Így azután, amikor leérettsé­gizett, nyomban je­lentkezett a Felső­fokú' Kereskedelmi és Véndéglátóipari szakiskolába, amit már el is végzett. 1964-ben lett diplo­más kereskedelmi és véndéglátóipari szakember. Hanem az álmok nem eresztik: 1964­ben jelentkezett a Magyar Rádió könnyűzenei stú­diójába. Felvették! Balassa P. Tamás, a kiváló zongoris­ta, hangszerelő és pedagógus növen­déke lett. Ma is ál­lítja, hogy egész énekesi pályafutá­sát elsősorban Ba­lassa P. Tamásnak köszönheti. A Könnyűzenei Stú­diót 1967 tavaszán végezte el, ekkor már híres, népsze­rű ember, egy nagy slágerrel a háta mögött. A sláger címe: „Pókháló az ablakon". Néhány héttel később meg­hívják a Magyar Rádió és Televízió II. Táncdalfeszti­váljára, ahol két dalt is bemutatott. Az egyik címe: „Utánam a víz­özön". A fesztlválsze­replést külföldi si­kerek követték. Za­latnay Saroltával és Koncz Zsuzsá­val meghívták az ausztriai Gmun­denba, ahol igen erős nemzetközi mezőnyben e kis magyar csoportnak sikerült megszerez­nie a második he­lyet. 1968 első hetei­ben statisztika ké­szült: e szerint Poór Péternek már mintegy huszonöt rádió- és jó néhány televízlófelvétele volt. Gyakran sze­repel az Országos Rendező Iroda mű­soraiban. Dalai ál­talában modern hangvételű, ritmi­kus, de ugyanakkor mindig igen dalla­mos számok. Eze­ket szereti a leg­jobban, mért min­dig csak azt ének­li a közönségnek, amit maga is sze­ret. Csak így tudja valófjiíi a legjob­bat nytTflani .. (fenyvesi MÁJUS ... Ősidők óta a színpompás, illatos virágbon­tás és a lángoló szerelem hónapja. Egy híres író mond­ta „májusi érzelmeiről": Szerelmes vagyok kedves bará­tocskám, szerelmes... És az életnek hirtelen ismét értel­me van, a világnak értelme van, s egyszer majd a halál­nak is értelme lesz... Aligha akad a Földön ember, aki az életben legalább egyszer ne lett volna szerelmes. Természetesen nem képeznek kivételt ezen íratlan tör­vény alól a világhírű írók, tudósok vagy filozófusok sem. Az udvarlásnak egyik leggyöngédebb íormája: a sze­relmeslevelek útján tett lángoló-csapongó érzelmi vallo­másokból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. A HF eb­ben a hónapban hétről hétreközöl majd egy-egy „szálat" ebből a csokorból. Legyen az első, a híres prágai re­gényíró — FRANZ KAFKA levele Milena Jesenskának. eszembe valami, amit egykor olvastam valahol. Már nem em­lékszem rá szó szerint, de az értelme körülbelül ez volt: „A kedvesem egy földön járó för­geteges tűzoszlop. Most engem ölel. De nem azokat vezeti, aki­ket a karjaiban tart, hanem azokat, akik ráfüggesztik tekin­tetüket ..." (hirtelen még a nevemet is el­felejtettem, de igy jobb, rövl­deb, őszintébb, szerelmesebbj. A Tiéd. JANE FONDA, írancia film- és színművésznő. Kora: 30 év; mű­veltsége: gimnázium, majd egy Ideig a New York-t Actor's Stu­dio-ban festészetet, Párizsban pe­dig nyelveket tanul. Eddig — saj­nos — inkább csak hallásból és néhány külföldi lapban megjelent képéről ismerjük, de a közeljövő­ben nálunk is műsorra tűzik Me­zítlábasok a parkban című film­jét. A legutóbb férje: Roger Va­dím Barbarella című filmjében vállalt szerepet. Az alkotás ér­dekessége: Jane Fonda a 4000­ben játszódó fantasztikus tör­ténet jelentős részét ruha nélkül játssza ... A mozivásznon pergő erotikus jelenetektől Vadlm hatal­mas kasszasikert, jane pedig az eddiginél ls nagyobb népszerűsé­get remél. (M| Tollvégen: Elvls Presley Az mondják, E 1 v i s P r e s­1 e y körül sok minden megvál­tozott az utóbbi időben. Mint­ha kissé visszavonult volna ... Vajon mi ennek az oka? — Talán az, hogy ma már elsősorban filmekben ós tv-fil­mekben, vagy műsorokban sze­repelek és koncertjeim száma aránylag kevés. Pályám kezde­tén kimondott hangverseny-, vagy pódiuménekes voltam, ze­nekarokkal dolgoztam, míg most jóformán csak hanglemez­re énekelek. A nézők pedig „közvetlenül" csupán a mozik­ban vagy képernyőkön láthat­nak. Ezáltal lényegesen távo­lab kerültem a közönségtől, mint ahogy a menedzserem mondja: „megkövesedtem".... — Ügy érti, hogy bálvány­nyá vált, mint a többi film­színész? — Nem hiszem, hogy bálvány lennék, de bizonyos, hogy ma már — különösen a legfiatalabb tánczenerajongő réteg — első­sorban filmszínésznek tart. — Önt rock and roll éne­kesként Ismerték, ma azon­ban már nem sorolják egyet­len irányzathoz sem. Mit szól ehhez? — Tulajdonképpen örülök ne­ki. Azt jelenti, végre sikerült túllépnem a naponta változó di­vaton. Lehet, hogy nincs iga­zam és mindent félreértek, de úgy gondolom, hogy akkor kezdtem igazi énekessé válni, amikor már kezdtek ki-kihagynl a rock and roll sztárjainak so­rából. — Ez azt jelentené, hogy Ön nem szerette ezt a diva­tot? — A rock and rollt szeret­tem, érdekes, izgalmas ritmus volt. De amikor feltűntem, gi­táros szerettem volna lenni. Az i éneklés kevéssé vonzott, s ma már sok-sok tanulás és európai énekmestereknél végzett tanul­mányok és korrepetálások után, jól tudom, hogy annak idején nem ls tudtam igazán énekel­ni. — Lehet, hogy Ön így a modern tánczene ellensége lett? — Nem! Sohasem tudnék semmilyen modernség ellensége lenni, de ma már a szép, dal­lamos számokat is nagyon sze­retem. Műsoromon éppen ezért rengeteg átdolgozott, az én stí­lusomhoz alkalmazott örökzöld melódia van, amelynek Igyek­szem modern hangzást biztosí­tani. A nekem frt új dalokat pedig többnyire a filmjeimben mutatom be. Progresszívan az egészségügy továbbfejlesztéséért Dr. Ladislav VICek egész­ségügyi miniszter az egész­ségügyi gondoskodással kap­csolatos kérdésekről nyilat­kozott a Csehszlovák Sajtó­tudósító munkatársának: — A hibák okait egyrészt az egészségügyi szakterületen kí­vül, másrészt az egészségügy­ben kell keresni. Az elsődleges okok a népgazdaságban látható hiányosságok, amelyek követ­keztében az egészségügy nem rendelkezett és a mai napig sem rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszkö­zökkel. Ennek legsúlyosabb kö­vetkezménye a modern techni­kai felszerelés hiányossága. Igen sok hibát kell felszá­molni az egészségügy belső szerkezetében is. Ennek előfel­tétele, hogy mind szakmai, mind a közgazdasági irányítást a szakmai szervek végezhessék. Több helyen szerkezetileg is fe­lül kell vizsgálni a szolgálatok területi beosztását. Az egész­ségügyi létesítmények működé­sét úgy kell megszervezni, hogy kielégíthesse a lakosság jogos igényeit és szükségletelt. Példa­ként hozhatom fel a szakrende­lésre történő hosszú várakozási időt, a páciensek diagnosztizá­lásában és kezelésében mutat­kozó szervezetlenséget. Tiszte­letben kell tartani a páciensek és az egészségügyi dolgozók lelki állapotát is. Az egészség­ügyi dolgozók munkáját fokoza­tosan új bérrendszerrel kell ösztönözni. — Az egészségügy jelenlegi szerkezete lehetőséget nyújt-e az Igények mennyiségi és minő­ségi kielégítésére, és milyen hiányok mutatkoznak ebben a szerkezetben? Hoz-e ilyen irá­nyú változást a tárca akcióprog­ram-javaslata? — Az eddigi elemzések azt bizonyítják, hogy a hiányossá­gok nem a szerkezetben van­nak, hanem az irányításban lát­ható ellentétekben, a nem ki­elégítő eszközökben, valamint abban, hogy az egészségügyben is törvényszerűen lecsapódtak a népgazdaság irányításában látható hibák. Az eddigi struk­túra nagyjából bevált, és jó alap lehet az egészségügyi szolgálat továbbfejlesztésére. A népegész­ségügyi intézetek az esetek többségében megfelelő szerve­zetek, amelyek lehetővé teszik a szolgálatok hatékonyságában, célszerűségében ós szervezésé­ben a progresszív irányok és új ismérvek érvényesítését. Az egészségügyi létesítmények egy­séges rendszert képeznek és biztosítják a lakosság számára az alapvető gondoskodástól a különleges egészségügyi ellátá­sig az igények és szükségletek kielégítését. Hogy ez a szervezési szerke­zet helyesen működhessen és felszámolhassuk a hibákat, a fenti szempontoknak megfele­lően kell módosítani a pénzel­látást és az Irányítást. Továbbá mind szakmai, mind közgazda­sági szempontból változtatást igényel a rendszer belső irányí­tása ls, hogy ezáltal kiiktassuk az egészségügyi dolgozók és a lakosság kölcsönös kapcsolatá­ban észlelhető fogyatékosságo­kat. Az akcióprogram néhány új szakmai és közgazdasági mo­dell kidolgozására számít. — A gépi berendezések meg­hibásodása következetesen meg­bénítja az egészségügyi létesít­mények működését. Jelenleg például évente 8000 ágyat kell üzemen kívül helyezni a javí­tások és rekonstrukciók miatt. Ha az egészségügy nem kap eszközöket a legszükségesebb beruházásokra, akkor nehezen vehetjük fel a versenyt ezen a téren a fejlett államokkal. Ml ezzel kapcsolatban a miniszter úr véleménye? — A kórházak és segédüze­meik nagyobbrészt az első köz­társaság idején épültek, de van­nak száz évnél régebbi intéze­teink is. Az ágyak számát ál­landóan növelték, és eszerint módosították a mosodák, a konyhák, kazánházak kapacitá­sát ls, vagy a műszakok szá­mának szaporításával, vagy az effektív technológia és a mun­kahigiénia mellőzésével bővítet­ték a berendezéseket. Megnőtt a gőz- és árammeghajtásű gé­pek száma, de a vezeték háló­zatot nem rekonstruálták. Ter­mészetes, hogy ez túlzott ter­helést eredményez, ami viszont állandó kiesést okoz. Ilyen körülmények között csak egy megoldás létezik, és­' pedig az egyes létesítmények komplex átalakítása. És ha ezt valóban végre akarjuk hajtani, akkor a kórházi részeket le kell .zárni és olyan átalakításokat kell végeznünk, hogy az intéz­mény megfeleljen a korszerű követelményeknek. Sajnos az ilyen átalakítások az építőipar nehézkessége miatt igen sokáig tartanak. Ennek ellenére is kénytelenek vagyunk újjáépíte­ni a meglevő objektumokat, mi­vel újak építése nem áll mó­dunkban. — Miniszter úr mi a vélemé­nye a devizaelosztás eddlgt módjáról? összhangban áll-e az egészségügy jelentőségével és külkereskedelmi fontosságával? — Az egészségügyi devizajö­vedelme elsősorban a gyógy­szergyárak exportjából, továb-' bá a külföldi pácienseknek nyújtott győgyfürdőszolgálato­kért kapott összegekből, a kül­földön működő egészségügyi dolgozók jövedelméből és a csehszlovák licencszerződések jövedelméből származnak. Ezen­kívül a CEDOK révén devizát kap az ország a csehszlovák egészségügy által rendezett nemzetközi kongreszsusok és tudományos értekezletek kül­földi résztvevőitől is. Az egészségügytől megköve­telik, hogy saját ipara fedezze a szakágazat egész devizaszük­ségletét, holott az egészségügy össztársadalmi célokat szolgáL 1967-ben például az egészség­ügyi ipar 37 millió koronát for­dított az állami egészségügyi közigazgatás importigényeinek kielégítésére ugyanakkor, ami­kor saját maga számára már nem tud beszerezni sem nyers­anyagot, sem korszerű gépeket. Közismert tény, hogy egész­ségügyi létesítményeink nem rendelkeznek haladó techniká­val, ami működésükben súlyos zavarokat okoz. Elsősorban az orvostudomá­nyi elektronika korszerű mű­szerei hiányoznak. Mind a diag­nosztikában, mind a gyógyá­szatban e hiány oka, hogy ke­vés modern műszert importá­lunk a kapitalista államokból, az országban pedig igen lassan fejlődik az egészségügyi-tech­nikai kutatás. Az összes fejlett országokban igen gyorsan nő a gyógytudo­mányi elektronikára fordított költségek összege. Nálunk azon­ban az egészségügyi és labora­tóriumi technika behozatalára fordított költségek összege évek óta stagnál. Egyidejűleg azon­ban egészségügyi technikát ex­portálunk, és a kivitelből szár­mazó jövedelmet a gépipar cél­jaira fordítjuk. Nyitott kérdés továbbra is az új egészségügyi létesítmények műszerellátása. Ezen a téren a Csehszlovák Állami Bank ugyan igyekszik kielégíteni igényein­ket, azonban korlátozott devi­zaforrásaink miatt szükségle­teinket itt sem tudják teljes mértékben fedezni. Ugyancsak hiába való azt követelni, hogy a gyógyszeripar növelje a gyár­tást és a kivitelt anélkül, hogy biztosítanánk az iparág korsze­rűsítését és gondoskodnánk nyersanyagról. Az egészségügy­ben látható fogyatékosságok már aggasztó méretűek és ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy egész társadalmunk tuda­tosítsa ezt a tényt, és népgazda­ságunk minden szakágazata na­gyobb mértékben Járuljon hozzá az egészségügy devizaszükség­letének kielégítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents