Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-30 / 148. szám, csütörtök

Äz SZLKP Központi Bizottságának állásfoglalása a jelenlegi politikai helyzethez Szlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága 1968. május 22 — 24-én tartott ülésén megtárgyalta Szlovákia Kommu­nista Pártja akcióprogramjának Javaslatát, valamint a jelenlegi politikai helyzetet. Bevezető beszédet Vasil BiTak elvlárs, az SZLKP Központi Bi­zottságának első titkára mon­dott. A jelenlegi politikai helyzet elemzéséből kiindulva, Szlová­kia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága a következő állásfoglalást hagyta jóvá: A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésein döntött a ve­zető pártfunkciókban eszközlen­dő változásokról, és megterem­tette a feltételeket a pártmunka módszerének és stílusának megváltoztatására, valamint a politikai rendszer átépítésére. A tudományos és gyakorlati dolgozók széleskörű kollektívá­jának közreműködésével kidol­gozta Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának akcióprogram­ját, mely a párt és az egész társadalom figyelmét a szocia­lizmus további fejlesztésére összpontosítja. Ezzel egyidőben az. SZLKP Központi Bizottsága is széleskörű kollektívát szer­vezett a politikai, tudományos és gazdasági dolgozókból, mely kidolgozta Szlovákia Kommunis­ta Pártjának akcióprogramját. A szlovákiai pártszervek és -szervezetek taggyűléseken, a Járási és kerületi konferenciá­kon teljes bizalommal helyesel­ték a megkezdett irányvonalat és ezért a társadalmi életünk demokratizálására irányuló ha­tározatok támogatása és meg­valósítása mellett döntöttek. A politikai helyzet, mely a CSKP januári plénuma után ala­kult ki, rendkívül bonyolult. Eddig nem tapasztalt társadal­mi megmozdulást, valamennyi szpciális csoport, kommunisták és pártonkívliliek rendkívüli aktivitását idézte elő. Hatalmas demokratizálódási folyamat kez­dődött, mely kihatott életünk minden területére. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nagyra értékeli, hogy az ellentétes társadalmi meg­mozdulások és egyéb buktatók ellenére is — amelyek a de­mokratizálódási folyamat köz­bon adódtak —, a társadalom magasfokú politikai érettségé­ről, a szocializmushoz való hű­ségről, a kérdé.sek demokrati­kus megoldása iránt tanúsított megértésről és állampolgári fe­gyelemről tett tanúbizonyságot. Becsületes harcával a munkás­osztály nem egyszer bizonyítot­ta be már, hogy a haladás bo­nyolult kérdéseit ösztönös ösz­szetűzések nélkül is meg tud­ja oldani. Állásfoglalásával, munkájával, a problémák nyugodt megoldásával a Je­lenlegi helyzetben is döntő erőt képez, s kezessége a de­mokratizálódási folyamat to­vábbfejlődésének. Ezzel bizo­nyítja megfontoltságát, érettsé­gét és felkészültségét a hata­lom demokratikus gyakorlására, amelyre a pártunk törekszik. Kulcskérdéssé vált, képes e a párt érvényre juttatni vezető szerepét. A párt átértékeli te­vékenységét és felszámolja az adminisztratív, bürokratikus módszereket és eljárásokat. El­ítéli és elhatárolja magát azok­tól, akik a múltban a durva de­formációkat és a törvénytelen­ségeket elkövették. Természetesen ez csupán az út első szakasza, amelyet meg kell tennie. A szocialista de­mokrácia fejlesztése állandóan fokozza az igényeket a párt munkájával szemben, mert az igazi szocialista demokrácia csakis a kommunista párttal lé­tezhet és nem nélküle vagy esetleg ellene. A szocialista társadalom an­nak az erőfeszítésnek az ered­ménye, mely abból a felismerés­ből indul ki, hogy a párt a for­radalom szubjektuma. Az átme­neti időszakban nem merítettük ki sem a szocialista forradal­mat, sem a kommunista párt funkcióját. Ezért a forradalom legsajátabb érdeke, hogy a párt « társadalmi helyzet eszközeivel és módszereivel állandóan szi­lárdítsa vezető szerepét. A pártnak minden feltétele megvan arra, hogy sikeresen be­töltse vezető szerepét. Fel van fegyverezve a marxista—leni­nista elmélettel, amely alkotó fejlesztése és érvényesítése ese­tén a gyakorlatban feltárja a történelmi folyamatok tenden­ciáit és útmutatásként szolgál a bonyolult társadalmi problé­mák megoldásában. A marxizmus—leninizmus élet­képességét biztosítja szocialista jelenünk, valamint az a tény, hogy a társadalmi tudományok terén világszerte elért tudomá­nyos eredmények összefüggnek Marx elméletével. Ezért indoko­latlanok azok a nézetek, ame­lyek a marxizmust—leninizmust elavult és túlhaladt tanításnak tekintik, helyette valóban túl­haladott elméleti és ideológiai irányzatokat tálalnak. Csehszlovákia Kommunista Pártja a burzsoázia és a fasiz­mus ellen vívott osztályharcban és a szocializmus felépítéséért vívott harcban vívta ki vezető szerepét. Vezetésével a társada­lom felmérhetetlen értékeket teremtett, amelyek egyesek le­kicsinylése vagy lebecsülése el­lenére is nagyok maradnak. A kommunista párt gazdag forra­dalmi tapasztalatai — beleértve a hibák és tévedések önkritikái kiküszöbölését is — vezető sze­repének további feltétele a szo­cializmus építésének jelenlegi és jövő időszakában is. A kommunista párt a történe­lemben az első forradalmi poli­tikai párt, mely egy nemzedék élettartama alatt a társadalom érdekében saját forradalmi gya­korlatának bírálatóval lépett fel. Megtette ezt a lépést, mert szá­mára nem akármilyen szocia­lizmusról, nem akármilyen tár­sadalomról, hanem a szocialis­ta társadalomról van szó, mely­nek az adott történelmi felté­telek közepette maximálisan ki kell elégítenie az ember és a társadalom szükségleteit. Ezeket a feltételeket magá­ban foglalja Szlovákia Kommu­nista Pártja is. Szerveitől és tag­jaitól függ, hogy helyesen használják ki és alkalmazzák a társadalmi gyakorlatban. Alap­vető útmutatásként szolgál eb­ben a munkában Szlovákia Kommunista Pártjának akció­programja. Megvalósítása folya­mán el akarjuk távolítani azo­kat a deformációkat, amelyek a szocialista építés gyakorlatában előfordultak —, de ugyanakkor fejleszteni akarjuk nemzeteink minden demokratikus hagyomá­nyát. Elsősorban azokra a de­mokratikus hagyományokra gondolunk, amelyek a munkás­osztály és a többi dolgozó osz­tályharcainak az eredménye. Szlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, vala­mint a Szlovák Nemzeti Tanács egyértelműen állást foglalt a köztársaság föderatív rendezése mellett. Hangsúlyozzuk, hogy a föderációt nemzeti alapon gon­doljuk, mint a két baráti nem­zet — a cseh és a szlovák — együttélésének formáját. Ez a két szuverén és önálló nemzet a csehszlovák államiság meg­testesítője. Ebben az állásfogla­lásban ismételten hangsúlyoz­zuk annak szükségességét, hogy haladéktalanul ki kell dolgozni a föderáció alkotmányos törvé­nyét, és a Csehszlovák Köztár­saság megalakulása 50. évfordu­lóján ki kell hirdetni. A CSKP akcióprogramjából kiindulva az SZLKP Központi Bizottsága elő­terjesztette akcióprogramját s ezzel — mint Szlovákia alkotó­politikai ereje — dokumentálja aktivitását. Ezzel is aktívan részt kíván venni az országos politika kialakításában. Társadalmunk fejlődésében központi politikai kérdés az olyan demokrácia sikeres fej­lesztése, mely megteremti a feltételeket nemzeteink és nem­zetiségeink valóban demokrati­kus és forradalmi erőinek szi­lárd szövetségéhez. Ezzel kap­csolatban Szlovákia Kommunis­ta Pártja Közponli Bizottsága hangsúlyozza a nemzetiségek politikai és állami képviseleté­nek szükségességét mind a szlo­vák, mind pedig az országos szervekben, amsnnyiben ezek abból a törekvésből erednek, hogy megtalálják helyüket a csehszlovák szocialista társada­lomban. A csehek és a szlovákok vi­szonya államjogi rendezésének következetes demokratikus megoldása a feltétele annak, hogy rendeződhessen a nemze­tiségi kisebbségek helyzete. Nemzeti nyilatkozatukat a je­lenlegi események közepette az SZLKP Központi Bizottsága ter­mészetesnek tartja. A nemzeti­ségek kommunistáinak azonban nem szabad megengedniük, hogy ezeket a nyilatkozatokat fele­lőtlen elemek nemzetiségi uszí­tásra használják fel. A nem reá­lis s ezért nem teljesíthető kö­vetelmények csupán bizalmat­lanságot kelthetnek az egész társadalom, tehát a nemzetisé­gi kisebbségek kárára is. A CSEMADOK és az Ukrán Dolgozók Kulturális Egyesületé­nek kommunistái, tagjai és tisztségviselői gondoljanak ar­ra, hogy szervezetüknek kultu­rális-nevelő küldetésük van. A szövetségek tagjainak azonban nem szabadna bezár­kózni csupán az egyesületi ha­tárok közé, hanem tevőlegesen s alkotó módon részt kellene venniük a nemzeti bizottságok, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség s egyéb társa­dalmi szervezetek munkájában, amelyeket éppúgy sajátjuknak kellene tekinteni, mint a CSE­MADOK-ot és az Ukrán Dolgo­zók Kulturális Egyesületét. A kommunistáknak ezen a téren a kölcsönös egyetértés, tiszte­letben tartás és kölcsönös meg­becsülés érdekében kell tevé­kenykedni. A kölcsönös kapcsolatok te­rületén is kl kell dolgozni az olyan törvényerejű szabályokat, amelyek kezeskednek polgár­társaink közös, testvéri munká­járól s életéről. Szlovákia Kommunista Pártja támogatja a CSKP Központi Bi­zottságának a jelenlegi társa­dalmi megmozdulás egészséges, politikai kiegyensúlyozását cél­zó törekvéseit. A széles körű és nyilt vita nem akadályozhatja meg az egységes akcióképes fellépést annak érdekében, hogy megvédjük szocialista társadal­munk alapelveit. A CSKP Központi Bizottsága áprilisi plenáris ülésén jóvá­hagyta akcióprogramunkat. Egy­idejűleg új kormányszervek lé­tesültek. A kerületekben és a járásokban megválasztották pártunk új szerveit. Mindez a párt további aktív tevékenysé­gének jó előfeltétele. Ma az a sürgős feladatunk, hogy szilár­dítsuk politikai befolyásunkat, elmélyítsük a megújhodási fo­lyamatot s kifejezésre jut­tassuk szocialista társadal­munk demokratikus elveit. Mi­nél előbb meg kell szüntetnünk a régi mechanizmust, amély az utasításos irányítás csökevénye, s el kell érnünk, hogy pártunk szervei minden párttagot a párt akcióképességének kibontakoz­tatására mozgósítsanak. Napjainkban, amikor pártunk s egész társadalmunk a múlt­ban keletkezett fogyatékosságo­kat leküzdve a következetes demokratizálásra törekszik, a bírálatot kell egyik fontos fegyverünknek tekintenünk ab­ban a küzdelemben, amelyet minden téren, társadalmunk minden szintjén folytatunk a torzítások és visszásságok el­len. Az SZLKP Központi Bizott­sága ezért nemcsak támogatja, hanem meg is szervezi társa­dalmunk múltbeli és jelenlegi helyzete sokoldalú, tárgyilagos és bíráló szellemű elemzésének kidolgozását. Ezekhez a törekvé­sekhez a nagygyűléseken s egyéb gyűléseken elhangzó bí­rálatok, valamint közíróink bí­ráló jellegű cikkei s hasonló írásai is hozzájárulnak. Szocialista demokráciánk to­vábbi kibontakoztatása és el­mélyítése érdekében azonban meg kell mondanunk, hogy ko­moly fenntartásaink vannak az egyoldalúsággal szemben, amely a társadalmunk múltbeli fejlő­désének csupán negatív jelleg­zetességei hangsúlyozásában s abban nyilvánul meg, hogy egyesek a párt vezető szerepé­nek és politikai munkájának értelmezésében csak a defor­mációkat látják. Ez pedig — újabb torzításokhoz vezet. Ilyen a jellege például azok­nak a cikkeknek és megnyil­vánulásoknak, amelyekben a törvénysértések, valamint a köz­biztonsági szervek, a bíróságok és az ügyészségek egyes tag­jai, vagy alakulatai erkölcsi elveinek jogos bírálata olyan közvéleményt teremt, hogy az említett szerveket és intézmé­nyeket általában elítéli. Ez pe­dig megnehezíti az államappa­rátus megszilárdulását, demok­ratizálását. Nem segítették a demokratizálódás folyamatát a jogtalanul elítélt egyének s csoportok rehabilitációjáról szó­ló cikkek s beszédek sem, ame­lyek még a bűnperek felújítása előtt tudatosan, vagy akaratla­nul befolyásolták az ítéletekről alkotott közvéleményt. Ez pe­dig megnehezíti s néhol gátolja az igazságszolgáltatási szervek objektív munkáját, befolyásolja a tanúkat s a törvényszéki ta­nácsokat, károsan befolyásolja tevékenységük függetlenségét is, jóllehet erre törekszünk. A különböző kirohanásokkal tarkított cikkek és beszédek közül néhány hatására olyan tömegpszichózis keletkezik, amely erősen gátolja a szlovák nemzet, a csehszlovák állam Jelentős személyiségeinek s a történelemben elfoglalt helyük­nek tárgyilagos elbírálását. (M. R. Štefánik, T. G. Masaryk és mások. J Nem érthetünk egyet az ar­ra irányuló kísérletekkel sem, hogy bizonyos tömegrendezvé­nyeket, amelyeknek résztve­vői állást foglalnak pár­tunk programja mellett és tá­mogatják egyes célkitűzéseit (pl. a föderációt) olyan jelsza­vak becsempészésére használ­janak fel, amelyek nemzetiségi torzsalkodásokat váltanak ki s a ludák ideológiára és politiká­ra emlékeztetnek. Demokratizálódási folyama­tunkkal szervesen összefügg egyes emberek múltbeli s mai magatartásának, tevékenységé­nek elbírálása is; és ez különö­sen azokra vonatkozik, akik a pártban, az állami és gazdasági szervekben, a nemzeti bizottsá­gokban és társadalmi szerveze­tekben töltenek be különböző tisztségeket. Ilyen elbírálás nél­kül nem haladhatunk előre. Szocialista demokráciánk ki­bontakoztatása érdekében ra­gaszkodnunk kell az emberek tárgyilagos elbírálásához. Ez azonban feltételezi, hogy elke­rüljünk minden megbotránkoz­tatást, az adott egyén fejlődése s tevékenysége bizonyos rész­leteinek, vagy eseményeinek történelmi hitelesség nélküli kiragadását, különböző pszichó­zisok előidézését, de különö­sön azoknak az intézmények­nek, szervezeteknek az egyol­dalú bírálatát, amelyekben je­lenleg tevékenykednek. A múlt gyakori túlzott egyoldalúságá­ból levonva a szükséges követ­keztetéseket különösen e téren kell ragaszkodnunk a minél na­gyobb fokú tárgyilagosság s az erkölcsi elvek betartásához. Ez pedig annyit jelent, hogy el kell válnunk azoktól az egyé­nektől, akik ártottak, vagy ár­tanak a szocializmus ügyének, velük szemben le kell vonnunk a vétkességükkel vagy tévedé­seikkel arányos következtetése­ket, de egyben nem szabad megtűrnünk azoknak a zakla­tását, akik becsületesen dolgoz­tak, de egy vagy más esetben tévedtek s hibákat követtek el. Szlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága mél­tányolja a sajtó, a rádió és a televízió eddigi érdemes tevé­kenységét, és azt, hogy a párt­ban s azon kívül támogatták a progresszív megmozdulásokat, hogy segítettek a megújhodási folyamat érdekében szükséges - közvélemény kialakításában. A szlovákiai tömegtájékoztató esz­közök mint olyanok, ebben a nagyon igényes és bonyolult helyzetben beváltak, s erőtelje­sül! hozzájárultak a fordulatot jelentő események progresszív jellegének kialakulásához. A szólásszabadság és a köz­vélemény formálása azonban nem jelent akármilyen szólás­szabadságot, nem jelenti bármi­lyen közvélemény formálását. Annál inkább bánt bennünket, hogy a megújhodási folyamat egyes negatív jelenségei helyet kaptak a szlovák sajtóban, rá­dióban s a televízióban. Hiszen szó sem lehet a ludákoknak, sem pedig azoknak az erőknek a rehabilitálásáról, akik s ame­lyek 1945 után a hatalomért folytatott politikai küzdelemben leplezetlenül a szocializmus el­lenségei mellett álltak, és ma­gától értetődő, hogy a burzsoá múltba sem szándékszunk visz­szatérni. A tömegtájékoztató eszközök munkája nagyon igényes, ma­gas szakismeretei, politikai s erkölcsi színvonalat követel meg mindenkitől, aki e téren dolgozik. Pártunk ezentúl nagy igényeket támaszt a lapok szer­kesztőségében, a rádióban és a televízióban dolgozó kommunis­tákkal szemben, hogy politikai s erkölcsi felelősséget viselje­nek a társadalmunkban terjesz­tett elgondolásaikért. Talán so­hasem kellett annyira, mint ma figyelmeztetnünk arra, hogy munkájukban a felelősségérzet, a megfontoltság, a becsületes­ség legyen a tanácsadójuk. A szocialista közírók tevékenysé­gében különösen helyénvaló a tények tiszteletben tartása ős következetes ellenőrzése a sza­vahihetőség érdekében. A szerkesztőségekben dolgo­zó. kommunistáknak szem előtt kell tartaniuk, hogy most is a párt társadalmunk vezető ereje, és amit most állít elénk leg­fontosabb feladatként, az Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja akcióprogramjának teljesítése. Az e programokba foglalt el­gondolások tömege minden új­ságírónak alkalmat s lehetősé­get ad arra, hogy újságírói hi­vatása magaslatán érvényesít­hesse képességeit és tanács­adással, igazságos bírálattal se­gítsen. Társadalmunk a közvélemény formálásának s befolyásolásá­nak eszközét bízta újságíróink­ra. Ezért rendkívül nagy az ő felelősségük. Elsősorban arra kell ügyelniük, hogy egyes cse­lekedeteikkel ne hajtsák a vi­zet — különösen Csehország­ban szembetűnően mozgolódó — szocialista- és kommunista­ellenes erők malmára. A politikai életben előforduló negatív jelenségek bírálata és publicisztikai tükröződése nem jelenti azt, hogy a konzervatív erőkben olyan reményeket táp­láljunk, visszatérhetnek a ja­nuár előtti állapotok. A párt elveti az adminisztratív mód­szerek alkalmazását és az előzetes cenzúrát, mert a tö­megtájékoztató eszközök pár­tos irányításának ilyen értel­mezése már túlhaladott. Viszont éppen ezért számítunk arra, hogy a tömegtájékoztatás terén dolgozó kommunisták és pár­tonkívüliek bebizonyítják sze­mélyes felelősségüket, tárgyila­gosságukat és politikai körülte­kintésüket. A pártunk által megindított megújhodási folyamat az ifjú­ság jelentős részét fokozott ak­tivitásra s kezdeményezésre késztette. A fiatalok gyűlései­ken félreérthetetlenül kifeje­zésre juttatták, hogy támogat­ják a Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja akcióprogramjában foglalt elgondolásokat. Különö­sen tevőlegesen léptek fel a fő­iskolások és az ifjúmunkások. Szlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága őszinte örömmel látja az ifjú­ság aktivitását, kezdeményező készségét, s támogatja arra Irá­nyuló törekvéseit, hogy megta­lálhassa a szervezkedés lehe­tőségét olyan szervezetekben, amelyek az egyes korosztályok s csoportok érdekelt is kifeje­zésre juttatják. Szem előtt kell tartani a fiatalok különböző, korosztályok szerinti, valamint szociális csoportjainak sajátos jellegét, de ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fiatalokat hazánkban 1988. V. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents