Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-24 / 142. szám, péntek

Közlemény a CSKP KB elnökségének MÁJUS 21. ES 22-1ULESEROL (Folytatás az 1. oldalról) oldásához, s arra kell törekednie, hogy a tár­sadalom teljes mértékben méltassa a szövetke­zeti földművesek munkájának, s általában me­zőgazdaságunknak jelentőségét népgazdaságunk a egész szocialista társadalmunk szempontjából, és kezdeményező készséggel kell hozzájárulnia társadalmunk további felvirágoztatásához. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége meghallgatta a különböző érdekszervezetek megalakítását célzó törekvésekről, és újabb poli­tikai pártok létesítésére szórványosan felmerülő törekvésekről tájékoztató beszámolót. Elítéljük különösen azokat a kísérleteket, amelyeket egy kis csoport tesz a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt tevékenységének felújítására. Ennek célja az arra irányuló törekvés, hogy megszűnjék a munkásosztály politikai egysége, s így vissza­térjenek az 1948 februárja előtti állapotok. Az elnökség a CSKP KB legutóbbi plenáris Ülésein hozott határozatok feldolgozásával kap­csolatban megvitatta a testvári kommunista és munkáspártokkal fenntartott kapcsolatainkkal összefüggő problémákat. Elhatározta, hogy pár­tunknak még jobban kell aktivizálnia tevékenysé­gét a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban. Az elnökség e törekvések fontos mozza­natának tekinti a szocialista, a tőkés és a fej­lődő országokban létező testvérpártokkal, szer­veikkel és egyes funkcionáriusaikkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok elmélyítését. Ez egyaránt vonatkozik azokra a szocialista pártokra s prog­resszív mozgalmakra is, amelyek érdeklődnek az ilyen kölcsönös kapcsolatok iránt. E kapcsolatok tartalma s célja a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom eszmeközös­ségének, egységének megszilárdítása, a kölcsö­nös tájékoztatás és tapasztalatcsere, s a test­vérpártok tájékoztatása a hazánkban végbemenő fejleményekről, valamint a CSKP politikájáról. Moszkvában ezerkilencszázhatvannyolc novem­berében sor kerUl a kommunista és munkás­pártok viiágérlekezietére. Pártunk az ezzel kap­csolatos előkészületek küszöbönálló idején te­vőlegesen szándékozik hozzájárulni a nemzet­közi kommunista mozgalom politikájával össze­függő alapvető fontosságú tartalmi kérdések tisztázásához, éspedig kétoldalú tárgyalásokkal egyes pártokkal, vagy pedig azzal, hogy részt vesz a korunk legsarkalatosabb kérdéseivel fog­lalkozó sokoldalú elméleti-politikai szemináriu­mok megrendezésében. A CSKP KB elnöksége jóváhagyta a Rudé prá­vo küldetésére s helyzetére vonatkozó javasla­tot, amelyet Oldŕich Švestka főszerkesztő elv­társ terjesztett elő. A Rudé právo Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő sajtószerveként megmagyarázza a szocializmus s a kommunizmus programjába foglalt elgon­dolásokat, és sikraszáll a párt fő irányvonaláért, célkitűzéseiért, valamint politikai pozícióiért. A párt a Rudé právo s a pártsajtó minden szer­ve közvetítésével szól a kommunistákhoz, a párt funkcionáriusaihoz s minden tagjához, hazánk minden polgárához, a pártonkívüliekhez és más pártok tagjaihoz is. A Rudé právo egyben a kommunisták, a mun­kásosztály, a parasztság s az értelmiségiek ér­dekeit tolmácsolja. Ismerteti a pártunk politi­káját kifejező álláspontokat. Naponta egybeveti a vezető és a helyi szervek politikáját a pártta­gok és pártonkívüli polgártársaink véleményé­vel, és szavahihetően tolmácsolja a munkások, más dolgozók s a széles népi rétegek nézeteit. A Rudé právo s szerkesztői fejlődésünk jelen­legi szakaszában együtt viselnek felelősséget azért, hogy a párt tekintélyét szilárdító eszkö­zök s módszerek felhasználásával válhassék le­hetővé megújhodásunk folyamatának betetőzése. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége tíz­évi távlatból mérlegelte az osztály- és a politi­kai megbízhatóság felülvizsgálásának eredmé­nyeit. Erre a felülvizsgálásra a CSKP politikai bizottsága 1957 decemberében hozott határozata értelmében 1958 elején került sor a központi hivatalokban, a vállalatokban és az intézmé­nyekben. Az elnökség megállapította, hogy ez a felülvizsgálás lényegében helyes volt, ameny­nyiben volt tőkésekre, valamint a megszállás és a szlovák állam fennállása idején súlyosan kompromittált egyénekre vonatkozott, illetve kö­zülük azokra, akik az állami s a gazdasági ap­parátusban befolyásos pozíciót betöltve attól sem riadtak vissza, hogy nyomást gyakorolja­nak s kieszközöljék azoknak a dolgozóknak az elbacsátását, akiket szoros kötelékek fűztek a munkásosztályhoz. A felülvizsgálás folyamán azonban néha — teljesen helytelenül — olyan dolgozók is sérelmeket szenvedtek, akik hűsé­gesek voltak szocialista rendszerünkhöz és né­pünkhöz. A CSKP Központi Bizottsága s a kormány 1958 után a káder- és a személyzeti munkával kapcsolatban egyes határozatokat hozott, ame­lyekben hangsúlyozta, hogy a dolgozókat te­hetségüknek, szakképzettségüknek s erkölcsi tu­lajdonságaiknak megfelelően kell elhelyezni. Ennek ellenére mégis előfordult, hogy eseten­ként az osztály- és a politikai felülvizsgálás következtetései voltak mérvadók. A CSKP KB elnöksége — tekintettel az em­lített körülményekre — elhatározta, hogy a dol­gozók kiválasztása s elhelyezése ezentúl semmi esetre sem függhet az osztály- és a politikai felülvizsgálás idején hozott döntésektől, s hogy az erre vonatkozó adatokat törölni kell a ká­deriratokból, vagy esetleg ismét felül kell vizs­gálni őket. Az elnökség azt javasolja, hogy a dolgozók s a vezetők kiszemelése, illetve el­helyezése folyamán mellőzni kell a korlátozó hatású szempontokat, és csak a politikai s a szakmai ismeretekkel szemben támasztott azo­nos igények legyenek mérvadók. Kommunista újságírók országos aktívája Prágában A csehszlovákiai sajtó, rádió és televízió több száz kommu­nista újságírójának részvételé­vel a CSKP KB sajtóosztálya tegnap Prágában országos aktí­vát rendezett. Az aktíván dr. Čestmír Císaf, a CSKP KB titkára tájékoztatta az újságírókat arról, hogyan értékeli a pártvezetés a mosta­ni politikai helyzetet, s miben látja a tömegtájékoztatási esz­közök küldetését a jelen Idő­szakban. Císar elvtárs megálla­pította, hogy a lakosság túlnyo­mó többsége rokonszenvvel tá­mogatja a demokratizálódási folyamatot, amely kétségkívül hozzájárul a múlt hibáinak helyrehozásához. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a szocia­lizmus ellenségei vissza akar­nak élni a párt nyílt és becsü­letes eljárásával, s a szocializ­mus alapjait támadják. A sajtó előtt álló feladatok­kal foglalkozva hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a tö­megtájékoztatási eszközök kon­cepciójának érvényesítésére. A hírközlésben nagyobb teret kell biztosítani a munkások és a parasztság véleményének. Szük­séges az is — mondotta —, hogy a kormány és a központi hivatalok vezetői gyakrabban és operatívabban vegyék igény­be a sajtót a rádiót és a tele­víziót. A vitában felszólaló újság­írók őszintén feltárták, hogyan látják ők a jelenlegi problé­mákat. A bírálatnak konk­rétnak kell lennie. A vitában felszólalt dr. Zdenék Münáf docens, a CSKP KB titkárságá­nak tagja is. Nigériai béketárgyalások Kampalában Kampala — Május 23-án dél­előtt az ugandai parlament épületében megkezdődtek azok a tárgyalások, amelyeknek cél­ja véget vetni a csaknem egy éve tartó nigériai polgárhábo­rúnak. A tárgyaló felek kiindu­ló álláspontja a következő: La­gosz szerint a béke megterem­tésének feltétele az elszakadás elvének teljes feladása, vala­mint a 12 szövetségi államon alapuló struktúra elfogadása, különben szó sem lehet azon­nali tűzszünetről. NEM AVATKOZUNK LENGYELORSZÁG BELÜGYEIBE (CSTK) — A sajtó május 6-án közölte, hogy Wlodzimierz Janiu­rek, a Lengyel Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete átadta a CSKP Központi Bizottságának s kormányunknak a LEMP KB és a lengyel kormány levelét, amely­ben az ellen tiltakozik, hogy a csehszlovák sajtóban, rádióban > televízióban miként tájékoztatnak a Lengyelországban végbemenő eseményekről. A levél megvitatá­sa után dr. Antonín Gregor, Csehszlovákia varsói nagykövete tegnap átadta • LEMP Központi Bizottságának s a lengyel kor­mánynak a válaszlevelet, amely többek között arra ntal, hogy né­hány csehszlovákiai folyóiratban, valamint a rádióban s a televízió­ban szórványosan előforduló tá­jékoztatások esetenként egyes egyének nézeteit juttatták kifeje­zésre. Mivel téves értelmezésre adhattak okot, a CSKP Központi Bizottsága s a kormány hangsú­lyozza, hogy úgy, mint eddig, ezentúl sem szándékozik bele­avatkozni Lengyelország belügyei­be. I M •• •• " I * Koszonto es bucsu (Folytatás az 1. oldalról) életben az egyenjogúság szelle­mében, és annak oz elvnek a szellemében, hogy a nemzetisé­geknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben." A párt, a kormány, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Tudományos Akadémia mellett működő szer­vek az akcióprogram irányelvei alapján kidolgozzák mind a két nemzet, mind a nemzetiségek ál­lamjogi helyzete rendezésének feltételeit és itt valamennyi ér­dekelt fél részéről egy kis türe­lemre, toleranciára és megértésre van szükség. Ez nem leintés akar lenni, de közös ügyünk józan ren­dezése elképzelhetetlen kölcsö­nős jóindulat és bizalom nélkül. A januári plenáris ülésen ma­gam is amellett foglaltam állást, hogy két hatalmi íunkció nem le­het egy kézben. Mikor megtud­tam, hogy el kell vállalnom az Új Szó főszerkesztői tisztségét, a CSEMADOK Központi Bizottságá­hoz az alábbi levelet intéztem: ,,Kedves Elvtársak! Tekintve, hogy Szlovákia Kommunista Pártjónak Központi Bizottsága megbízott az Oj Szó főszerkesztői funkciójával, kérem a CSEMADOK Központi Bizottságát, hogy legközelebbi ülésén mentsen fel az elnöki tisztség alól s válassza meg he­lyettem az új elnököt. A Központi Bizottság tagjainak és valameny­nyi munkatársamnak, akik közel húsz éven át végzett tiszteletbe­li funkcióm végzése folyamán se­gítségemre voltak, ezúton mon­dok köszönetet. Elvtársi tisztelet­tel: Bratislava, 1968. május 10." Nagyon jól tudom, hogy sem a CSEMADOK elnöki, sem az Űj Szó főszerkesztői tisztsége nem hatalmi funkció, mégis egészsé­gesebbnek tartom a két funkció megosztását. Szeretném, ha ezt senki nem magyarázná félre, mert ez nem a kritikák és nem valamiféle nyomás következmé­nye, nem is menekülés, hanem megfontolt elvi álláspont és kö­vetkezetesség. A sajtó, és külö­nösen a pártsajtó feladata és fe­lelőssége ma különösen nagy, és a helytállás egész embert kíván. WASHINGTON KÉTSZÍNŰ POLITIKÁT FOLYTAT Dél-Vietnamban erősödik a szabadságharcosok offenzívája Párizs — Hírügynökségi je­lentések szerint a szerdal pá­rizsi megbeszéléseket követően az Egyesült Államok és a VDK képviselői a csütörtöki napot arra használták fel, hogy érint­kezésbe lépjenek kormányuk­kal. Dean Rusk amerikai külügy­miniszter szerdán Washington­ban kijelentette, hogy a két fél párizsi megbeszélései „eddig többé-kevésbé a várható me­derben folytak". McCloskey, az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője szer­dán tagadta azokat a híreket, amelyek szerint az Egyesült Államok a VDK ellen intézett bombatámadások megszünteté­se fejében az északon fogság­ba esett amerikai pilóták ki­adatását kérte. A szóvivő han­goztatta, hogy a bombatámadá­sok megszüntetésének „ellen­értékeként" azt követeli, hogy Hanoi csökkentse a dél-vietna­mi partizánoknak nyújtott tá­mogatást. A VNA hírügynökség leleplezi az amerikai küldött­ség által Párizsban tanúsított kétszínű magatartást. Hangoz­tatja, miközben Harriman az előzetes megbeszéléseken a „háború befejezésére vonatko­zó amerikai készségről" be­szélt, Washington folytatta a békés észak-vietnami falvak el­len indított terrortámadásait. A VNA példaként említette, hogy az amerikai kalózgépek az elmúlt napokban Nha Thlnh falu iskolájára 600 bombát szór­tak, amelyek 10 iskolást meg­öltek, 46-ot megsebesítettek. A VDK külügyminisztériuma tegnap közzétett nyilatkozató' ban tiltakozik az Egyesült Ál« lamok azon törekvése ellen, hogy a párizsi megbeszélése­ken Kambodzsát érintő kérdé­seket vessen fel. Nyugati hírügynökségi jelen­tések szerint a szabadsághar­cosok lövedékei eltalálták Sai­gon déli részében egy rendőr* állomást, ahol öt rendőr meg­sebesült. Aknák hullottak Sai­gon kereskedelmi központjára is. A hazafias erők továbbá tá­madást intéztek a fővárostól délre levő két repülőtér, vala­mint az amerikai és a saigoni kormánycsapatok állásai ellen, A vietnami sajtóiroda jelen­tése szerint csütörtökön az észak-vietnami tartományok fö­lött további négy amerikai re­pülőgépet lőttek le. Ezzel a lelőtt amerikai gépek száma 2941-re emelkedett. A múlt hét folyamán az ame­rikaiak súlyos veszteségeket szenvedtek: a dél-vietnami harctereken 549 amerikai kato­na vesztette életét, 2872 pedig megsebesült. A dél-vietnami kormánycsa­patok a múlt hét folyamán 475 halottat és 1476 sebesültet vesztettek. (CSTK) Barátságunk a Szovjetunióval szilárd és tartós (Folytatás az 1. oldalról) pen, az út következő állomá­sán, Stropkovon is, ahol Jozef Kupac, a városi nemzeti bi­zottság elnöke kenyérrel és sóval fogadta a vendégeket. Stropkovról Duplín, StroCín községeken és Svidniken átha­ladva a köztársasági elnök a határ menti Duklára hajtatott. Szavakkal nehéz leírni azt a szívélyes és baráti fogadtatást, amelyben itt részesült Ludvík Svoboda elvtárs. Hurráztak, él­jeneztek a tiszteletére ldesereg­lett régi harcostársak, a népi milícia tagjai, az Ismerősök, a veteránok és a fiatalok egy­aránt. A kocsijából kiszálló ál­lamfő meghatódottan viszonoz­ta az üdvözlést. Köztársaságunk elnöke a fo­gadtatás után Martin Dzúr mérnök, vezérezredes, nemzet­védelmi miniszterrel együtt — aki Kassán csatlakozott az ál­lamfő kíséretéhez — szemlét tartott a tiszteletére felsorako­zott díszegység felett, majd a forradalmárok gyászlndulójá­nak hangjai mellett megkoszo­rúzta a duklai hősök emlékmű­vét. A koszorúzás után megte­kintette a duklal természeti múzeum egy részét, majd az elnök kíséretével együtt Svid­nikre ment, ahol szintén meg­koszorúzta a svldnikí emlék­művet. Ezt követően Ludvík Svoboda elvtárs kíséretével együtt részt vett a Dukla-szállóban tiszte­letére rendezett ünnepi ebéden. Röviddel két óra után hatal­mas ünneplő tömeg gyűlt össze a svidnlky amfiteatrumban, ahova fél három előtt megér­kezett Ludvík Svoboda elvtárs és kísérete is. Az államfőt mint barátot és testvért lelkes él­jenzéssel fogadták a nagygyű­lés résztvevői. Ludvík Svoboda elvtárs me­leg szavakkal mondott köszö­netet mindazért, amiben a város és környékének lakossá­ga részesítette, és ünnepi be­szédet mondott. Svoboda elvtárs beszédének bevezető részében felelevení­tette azokat a történelmi pilla­natokat, amikor a Szovjetunió­ban megalakult első csehszlo­vák hadsereg katonái 1944. ok­tóber 6-án kitűzték a csehszlo­vák lobogót a Dukla-hágón. Dukla ezért örökre a csehszlo­vák és szovjet nép közös har­cának szimbóluma marad, azé a harcé, mely meghozta a csehszlovák állam felszabadítá­sát és egységének visszaállítá­sát. Szimbóluma a Szovjetunió­val való hű és tartós barátsá­gunknak. Barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval szilárd és tar­tós, s nem engedjük, hogy ezt bárki is gyengítse vagy meg­zavarja. A jövőben még tovább fogjuk erősíteni és szilárdítani ezt a barátságot és szövetséget. Jó kapcsolatokat és együtt­működést akarunk a nem szo­cialista szomszédainkkal is. Szeretnénk, ha a megértés és a széles körű, egész Európára kiterjedő együttműködés útján közösen el tudnánk érni olyan biztonsági rendszert, amely le­hetővé tenné valamennyi nem­zet számára ezen a földkerek­ségen, hogy békében és jobb életet éljen. E tekintetben nem fogjuk elszigetelni magunkat a világ többi részétől sem. Svoboda elvtárs ezután Cseh­szlovákia húszéves fejlődésé­nek kérdéseivel foglalkozott, megállapítva, hogy a fejlődés kétségtelen eredményei mellett tévedések, hibák és torzulások is előfordultál' különösen a csehek és a szlovákok együtt­élését illetően. „Ha erős és egységes köz­társaságot akarunk — mondot­ta—, gondoskodnunk kell ar­ról, hogy erős és megelégedett legyen Szlovákia, s erősek és megelégedettek legyenek q cseh országrészek. Áz állam egységének azokra a természe­tes és közös célokra és eszkö­zökre kell támaszkodnia, ame­lyek kölcsönösen megerősíte­nek, egységesítenek és gazda­gítanak minket. De ezen túlme­nően: a csehek és a szlovákok közötti államjogi kapcsolatok új rendezésén kívül a nemzeti kisebbségeinknek, az ukránok­nak, a magyaroknak, a lengye­leknek és a németeknek is biztosítanunk kell a jogot nem­zeti 'létük teljes kibontakozta­tására." Ma kiváló alkalom kínálko­zik ahhoz, hogy új alapokon alakítsunk ki egy olyan társa­dalmat, amely minden egyes ember számára lehetőséget nyújt, hogy érvényesítse tehet­ségét és képességeit korunk problémáinak megoldásában, ahogy erről V. I. Lenin beszélt. Közben megérkezett Svidnik­re és befutott a gyűlés színhe­lyére a barátság és a béke sta­fétája, amely ma folytatja út­ját a csehszlovák—szovjet ha­tár felé. A lelkes hangulatú gyűlés után az államfő még el­beszélgetett a város vezetőivel, majd Kassára hajtatott, ahon­nan az esti őrákban kíséretével együtt különrepülőgéppel visz­szatér a fővárosba. KULIK GELLÉRT 1968. V. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents