Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-22 / 140. szám, szerda

ORVOSI TANÁCSADÓ Az epehólyag megbetegedései Az epehólyag két leggyakoribb betegsége a gyulladás és az epekő. E két betegség egymást kíséri, sőt úgyszólván egyforma panaszokkal jár. A tünetek főképp kiadós étkezés, bosszankodás, idegeskedés után jelentkeznek. Ilyenkor a betegnek rossz a közérzete, étvágytalan, böfög, gyomortáji feszülést, májtáji fájást érez, puffadás és szelek gyötrik. Az epekő alapjában véve csak akkor minősíthető betegségnek, ha panaszokat okoz. Az epebajban szenvedők túlnyomó része 20—60 év közötti nő. Ezeknél a betegséget öröklött hajlam, gyakori terhesség, elhízás és a kényelmes életmód idézheti elő. Ilyen esetben az epepangás, az epe összetételének bizonyos megváltozása és az epeutak gyulladása idézi elő az epekövet. Az epekőbetegségben szenvedő egyének általános panaszait gyakran az ún. epekólika súlyosbítja. Ez főképp este, éjjel, dietahiba, boszszankodás, vagy rázkódás után jelentkezik. A néhány óráig vagy napokig is eltartó epegörcsök borzongással, hidegrázással, csuklással, esetleg hányással kezdődnek, s a jobb bordaív alatt kiinduló és a jobb vállba kisugárzó görcsök fájdalmakat vagy heves rohamot okoznak. Ilyenkor a beteg testrésznek a bőre is annyira érzékeny, hogy nem tűri még a ruha érintését sem. A fájdalom intenzitásának csökkentése érdekében a beteg még a lélegzetvételt is ittott visszafojtja. Az eperohamok eleinte ritkán jelentkeznek, de fokozatosan gyakoribbá válnak. Az is gyakran előfordul — főleg 40 év körüli nőknél — hogy 1—2 eperoham után az epekő „néma marad" és többé nem okoz különösebb panaszokat. Az epekő gyakran epehólyag-gyulladást idéz elő, s a fent említett panaszokhoz még magas láz és hidegrázás is járul. Epehólyag-gyulladás azonban epekő képződése nélkül is előfordulhat. Abban az esetben, ha az epekő kicsi beékelődhet az epevezetékbe, megakadályzza az epe ürülését, s ezáltal elzáródásos sárgaságot okoz. Az epehólyag betegségei belgyógyászatilag kezelhetők, a konzervatív gyógyszeres és diétás kezelés azonban hosszú munkaképtelenséget, állandó szigorú diétás étrendet, sok időt és anyagi áldozatot igényel. Az opekőbetegségnél a legjobb belgyógyászati kezelés ellenére is előfordulhat, hogy idővel súlyos szövődményeket von maga után. Ezért ezt a betegséget legcélszerűbb sebészi úton kezelni, mert a műtét gyökeres megoldást Jelent. Különösen olyan esetekben, ahol a konzervatív gyógyszeres és diétás kezelés sikertelen marad, vagy az eperohamok ismétlődnek gyulladás és epevezeték elzáródás tüneteinek kíséretében. Elzáródásos sárgaság esetén elkerülhetetlen a műtét. Az operált betegnek gyógyulás után még kb. hat hónapig óvakodnia kell a túl kiadós étkezéstől. Tilos a zsír, a kövér húsok, a szalonna, a füstölt hús és egyéb hentesáruk, a liba, a kacsa, a csontvelő, a kemény marhahús, a tojássárgája, a friss főtt vagy sült kelt tészta, az erős fűszerek, a rostos, puffasztó nyers zöldségfélék, az erjedt, szénszavas és szeszes italok fogyasztása. A műtéten átesett beteg mindig jól rágja meg az ételt, lassan egyék, napjában többször és egyszerre csak keveset. Az étlap összeállítása során vegyük figyelembe a beteg esetleges egyéni érzékenységét bizonyos ételek iránt. Elhízott betegeknél ajánlatos a lassú fogyás. Dr. BARTOS TIBOR egyetemi tanársegéd EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA Fellendül közszolgáitatásunk? Ma zárja kapuit a bratislavai közszolgáltatási üzemek kiállítása, amely — mint az előre várható volt — nagy érdeklődést keltett. A kiállítás megrendezése nemcsak azért bizonyult jő ötletnek, mert gazdag tapasztalatokkal szolgált egy, a jövőben megrendezendő, a mostaninál lényegesen nagyobb szabású, hasonló jellegű kiállítás megrendezéséhez, hanem azért is, mert a közszolgáltatást általában az érdeklődés központjába helyezte. A közszolgáltatás ugyanis még mindig sok kívánnivalót hagy maga után mind Bratislavában, mind az egész országban. A szolgáltatók gyakran olyan munkát adnak át a megrendelőnek, s olyan magas fizetséget kérnek érte, amilyet akarnak. Sokszor ugyanis a megrendelő örül, ha egyáltalán „van kihez fordulnia". Vonatkozik ez a különböző javításokra, lakásfestésre, takarításra stb. Egyes közszükségleti cikkek javításával szinte senki sem foglalkozik. Így volt ez hosszú ideig az összerakható esernyők javításával is. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a ruhatisztítás műszaki fejlődése nem mindig képes lépést tartani a textilipar fejlődésével. Igy azután egyes újfajta ruhaanyagok tisztítását senki sem vállalja, vagy rosszul tisztítják ki azokat. Az idő a mai ember számára egyre nagyobb kincs. De főleg a dolgozó asszonynak drága minden perc. Ennek ellenére értékes perceket, sőt órákat (néha hiábal j kénytelen felesleges vára^ kozással, sorbaállással eltölteni — fodrásznál, tisztítóban stb. A várakozás pedig nem egy esetben egyenesen az utcán történik. Szolgáltatási üzemeink ugyanis többnyire helyhiánnyal küszködnek. Szükséges lenne, hogy saját erejükből gondoskodjanak új kapacitások felépítéséről. A szolgáltatások fellendítéséhez nagyban hoz-, zájárulhatna a kisipar is. Kisiparos-tevékenységünk azonban egyelőre pang, mivel a jelenlegi feltételek mellett a kisiparosok nagyon meggondolják, hogy kiváltsák-e az iparengedélyt. Ismert tény, hogy az üzemeknek egyes szolgáltatásokból nagyobb, mlg másokból kisebb hasznuk származik. Érthető tehát, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben minden üzem elsősorban a nagy haszonnal járó szolgáltatásokat vállalja. Igy bizonyos szolgáltatásokat a dolgozóknak nincs kivel végeztetniük. A jövőben ez a kérdés is megoldásra vár. Végül, de valóban nem utolsósorban, biztosítanunk kell a szakemberek képzését. Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a fiatalok jó kereseti lehetőséget és biztos Jövőt fognak látni a közszolgáltatási iparban is. FÜLÖP IMRE Mit jelent egy panelgyár költségvetésében, ha egyik gyártmányait ötszázalékos bírsággal sújtják? Mivel a gyártmányok választéka aránylag bő, egyetlen árufajta önköltségének növekedése alig-alig billenti ki egyensúlyából a költségvetési mérleget. Gyakorlatilag: ha, tegyük fel, a födémpanelek rossz minőségét ötszázalékos bírsággal sújtják, akkor ezt a veszteséget az oldalpanelek, lépcsőpanelek stb., nyeresége kiegyensúlyozza és lényegében semmi különösebb baj nem történik, ha a gyár továbbra is selejtes födémpaneleket gyárt. Ezzel szemben ml történik, ha a panelgyár egyszeriben világszínvonalú, különösen tartós és megbízható, kiváló szilárdságú födémpaneleket kezd gyártani? A középszerűségre beállított üzem számára ez kész gazdasági katasztrófát jelent: az önköltség annyira megnövekszik, hogy az magasan túlszárnyalja az öt százalékot, sőt, ráfizetésessé teheti egy egész részleg, talán üzem munkáját. Ezen felül fantasztikus arányokban megnövekednek a'gondok: fokozódnak az anyagbeszerzés nehézségei (elvégre a világszínvonalú gyártmányhoz kiváló anyagra is szükség van), bonyodalmak keletkeznek az eladással, mert az építővállalatoknak a drága anyaghoz nem fűlik a foguk, a mennyiségi terv teljesítése veszélybe kerül, mert a jóból a meglevő kapacitással kevesebbet lehet csak gyártani, ezáltal csökken a béralap, pedig egyre több emberre van szükség, új gépeket nehéz beszerezni, honnan vegyünk devizákat... És így tovább. A legkifizetődőbb, természetesen, a középszerű gyártmányok gyártása. Ez rendjén is lenne, elvégre azt a rengeteg lakást, amelyre szükség van, nem lehet mind drágán és világszínvonalon építeni. Csakhogy e középszerűségből való kitörést a jelenleg érvényes érdekeltségi rendszer lefelé „ösztönzi", a selejt felé, s nem a világszínvonal felé. Az átlagostól való eltérés, ha már eltérésre kerül sor, mindig a selejt jelé előnyösebb, mint a kiválóság felé. Jogos a kérdés, mit teszünk az ilyen áldatlan gyakorlat ellen? Léteznek például minőség-kutató intézetek. Egy ilyen intézet működik Zólyomban is, a neve: Építőipari Műszaki Kísérleti Intézet. Ez minden, körzetében gyártott, épületelem fajtát szigorú próbáknak vet alá és minőségüket három kategóriába osztja: 1. világszínvonal, 2. küldetésének és a biztonságnak megfelelő gyártmány és 3. küldetésének és a biztonságnak nem megfelelő gyártmány. Ha ebbe a harmadik, selejtkategóriába kerül a gyártmány, az üzem mindaddig, amíg a hibát nem távolítja el, 5 százalékos bírságot fizet. Tehát bírság, ha csekély is, de van. Van-e azonban ösztönzés is, amely a világszínvonalú gyártmányt jutalmazza? Nem, ilyen nincsen. S az eredmény? — Gyakran találunk különféle hibákat a gyártmányokban és rendszeresen javasoljuk is ezek megbírságolását. S az első kategóriában? Nem, ilyet nálunk senki sem gyárt — mondja J. Kašiak mérnök, az építőipari minőségellenőrző intézet vezetője. (vil.) tenek elő, mely nem igen árt uralkodó állásuknak a közös államban. A CSEHSZLOVÁK HAZÁBAN senkinek sem áll erkölcsi jogában az egyenlőségről, demokráciáról és szabadságról beszélni — amennyiben ebből az egyenlőségből, demokráciából, szabadságból szótlanul kizár egy egész nemzetet. Ezzel kapcsolatban: nemcsak a mi részünkről, de a cseh részről ls — és ez is ízléstelen — állandóan azt állítják, hogy Csehországban mélyebb, hevesebb a demokratizálódási folyamat, még amolyanabb, mint Szlovákiában. Meg kellene mondani, miben mély, illetve mélyebb. Hiszen a demokráciát nem szavakkal, de a társadalmi gyakorlattal mérik. Igy tehát szeretném megkérdezni: hol, a társadalmi gyakorlat melyik szférájában mélyebb a demokrácia Csehországban, mint Szlovákiában. A demokrácia elmélyítésére irányuló néhány gondolatról már beszéltem és nem találtam köztük azt, melyeket sokan mások, vagyis a demokrácia elmélyítését. Ellenkezőleg azt gondolom, hogy Csehországban a demokráciához vezető mozgás annál inkább sekélyebb, mivel egy egész nemzet hiányzik belőle. A szavak sokfélék lehetnek: a társadalmi gyakorlat pl. olyan, hogy sok-sok év után a cseh kollégák korlátoltan és érzéketlenül avatkoznak dolgainkba. Ez az egyetlen gyakorlati ____ hozzászólásuk a föderáció gonžrajľl dolataihoz. AZOKTÖL, AKIK ISMERIK né1968 zeteimet, elnézést kérek, hogy ismétlek: azok számára beszéV. 22. lek, akik még nem olvasták írásaimat és azoknak is, s fő5

1eg azoknak, akik olvassák és alapvetően kiforgatják. Mint mindenkinél, aki tizenöt évet élt itt és dolgozott, nálam is, az 1951—1956-os években észlehető a sötétség korszaka. írtam akkor nemcsak néhány ostoba cikket, de néhány rossz könyvet is. De attól a pillanattól fogva, ahogy 1948 februárját követően megírtam az Oj nemesség című cikkemet, egészen napjainkig és a jövőben is mindig meg voltam és meg leszek győződve, hogy az intellektuális ellenzék a hatalommal szemben a nyílt szabad társadalom egyik feltétele lesz — bár távolról sem az egyetlen feltétel. Nem december vagy Január óta vagyok demokrata. Már tizenkét évvel ezelőtt a párt akkori vezetőségének benyújtottam a demokrácia specifikus csehszlovák arculatának tervét. Akkor a párizsi kommün és a forradalmi szovjetek tapasztalataiból és intézményeiből indultam ki, ahol — véleményem szerint — a társadalmi gyakorlatban a közvetlen demokrácia az emberiség történelmében ez ideig a legmélyebben és legteljesebben érvényesült. Még ma sem tudom elképzelni a demokrácia más arculatát, mint az institucionális demokrácia kapcsolatát a közvetlen demokráciával, vagyis a munkásbizottságokkal s a nemzeti bizottságok új, valóban demokratikus tartalmával. Ebben azonosítom magam azzal az egyetlen cseh kollégával, Kosík elvtárssal, aki komolyan elmélkedik demokráciánk jövőjéről. Éppen ezért tisztelt Hykisch kolléga, vitatkoztam oly keveset, mert azt gondoltam, hogy nézeteink ismertek, (ha úgy tűnik neked, hogy keveset polemizáltam). Az aljasságokról nem akaródzik vitáznom; a természetes és primitív dolgokról viszont nem fogok polemizálni. Amikor vitába szálltam, az mindig abban a pillanatban történt, amikor valami érthetetlen volt számomra, amikor meg akartam magamat valamiről győzni és némelykor sikerült is ez. NÉHÁNY TELJESEN magán megjegyzés: nem akarok és visszavonhatatlanul sem leszek a Szlovák írószövetség funkcionáriusa. Éppen ezért, engedjék meg, hogy tömör összegezést, számvetést tegyek. Csaknem húsz évig voltam funkcionárius. Rövid ideig mint titkár, szerkesztő, a Kultúrny život és a Slovenské pohlady főszerkesztője fizetett tisztséget ls betöltöttem. Ez idő alatt mintegy négy évig ösztöndíjat kaptam. Különféle üléseken és utazásokkal mintegy 4000 órát, azaz 500 munkanajXJt töltöttem. Körülbelül tízszer képviseltem a szövetséget külföldön. Az írókollektíva két ízben elítélt: egyszer 1951-ben burzsoá nacionalizmussal és cinizmussal vádoltak, másodszor 1957-ben azért, mert könyvet írtam a hatalom visszaélésével kapcsolatban. Az első esetben a szövetség elűzött az alkalmazásomból nem órára, de percre. A második esetben nem adta ki a könyvemet. Az említett csaknem 20 év •leforgása alatt rosszban és jóban volt részem, főleg azonban rosszban. Amennyiben a szövetség funkcionáriusaként valakinek vétettem, kérem elnézését, amennyiben ez lehetséges: emlékszem ilyen dolgokra ls. Talán csak az nyugtathat meg, hogy soha semmit sem követtem el olyat, amiről önök nem szereztek volna . tudomást; ugyanazt mondtam mint funkcionárius és mint író is az üléseken, vagy miftt publicista a nyilvánosság előtt. NYILVÁN ELISMERIK, hogy az eltelt csaknem húsz év alatt eléggé, csaknem halálosan elfáradtam. És hazudnék önöknek, ha azt állítanám, hogy nem akarok funkcionárius lenni ezért, főleg csak ezért. A bizottságban kialakult viszálylyal kapcsolatban egynéhány kollégám a legaljasabb hazugságokat és pletykákat terjeszti rólam. És nekem már annyi tapasztalatom van és már megéltem annyi évet, hogy nem vagyok hajlandó egy pillanatig sem eltűrni ezeket a pletykákat és hazugságokat csak azért, mert valakinek útjában vagyok a bizottságban vagy az elnökségben. Cechová ko-lléganő tegnapi felszólalását illetően, aki — intoleránsnak nevezett — ehhez hasonló intellektuális színvonalon válaszolhatnék, de nem akarok durva lenni. Azonban becsületbeli nyilatkozatot tehetek, hogy továbbra is íntoleráns leszek a hazugsággal és ostobaságokkal szemben, minden hamis gesztikuláció, minden becsületlen gesztus ellen. Befejezésül még néhány szót szeretnék szólni a szövetség jövőjéről. Ha a szövetség a társadalom jövőbeni demokratikus struktúrájában valamilyen politikai és kultúrpolitikai szerepet akar betölteni, egységesnek — mint egységes szervezetnek kell maradnia. Szerintem politikailag kétféle értelemben kellene működnie: a közvélemény és a hatalom ellenőrzése egyik szervezőjének kellene lennie, mint azon intézmények egyikének, mely a legjobban felkészült a szocialista demokráciáról, tehát a jövő módosításáról való gondolkozásra. Természetesen, hťgy ilyen szerepet nem tölthet be csupán a plénum és a választott szervek, hanem főleg a szövetségi élő szervezeteknsk, tehát a kiadóknak és a folyóiratoknak kellene részt vállalniuk. A plénumnak nagyobb igényt kellene tartania, hogy befolyással legyen a választott szervekre, a kiadóvállalatokra és a folyóiratokra: az utóbbi időben számomra ez a legfőbb tanulság. Nem lenne szabad megengednie a választott szerveiben, vagy intézményeiben, hogy szűk csoportok ragadják magukhoz a hatalmat, melyek nem minden esetben képviselik a szövetség intellektuális kibontakozását. ÉPPEN EZÉRT JAVASLOM, hogy a választott szervek, a folyóiratok és kiadók tevékenységükről évente legalább kétszer készítsenek számvetés': s tegyék közzé a rendes plenáris illésen, illetve a bratislavai aktívákon és a kerületi központokban. BEFEJEZÉSÜL önkéntelenül óluterán módra szeretnék felsóhajtani: „Ö uram, tartsd meg eszünket és tartós emlékezetünket." Az észt, hogy megállapíthassuk helyzetünk igazságát a világban; tartós emlékezetünket, hogy ne feledjük, ki az, s hogy ne történjék meg az, amiről a közerkölcs kitűnő ismerője — Balzac is tanúskodik: „Csakhogy az embereket, akik a nemes új, és bátor politika iránt hitet tudtak ébreszteni, szerencsétlenségre, már ahogy az ez ilyen változó időkben szokott lenni, a közéleti ügyektől eltaszították, s ezek olyan emberek kezébe kerültek, akiknek az elveket érdekük volt a szélsőségekig űzniük, hogy kitűnhessenek odaadásukkal." (A SZLOVÁK ÍRÓSZÖVETSÉG ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁN ELHANGZOTT FELSZÓLALÁS. J Tovább ápoljuk a középszerűséget?