Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-16 / 134. szám, csütörtök

YJLL Ő K FÓRUMA A CSALÁD SZEREPE A GYERMEK ÉLETÉBEN TÁRSADALMUNKBAN a családnak a gyermek szellemi fejlődése szempontjából központi jelentősége van. A család mintien tagja természetes módon bizonyos feladatot teljesít, kielégíti a gyermek biológiai, emtclonális, intellektuális és erkölcsi szükségleteit. A gyermek életének első hónapjaiban normális körülmények közt az anya tesz eleget ennek a feladatnak, azzal, hogy a gyerr íkről gondoskodik, hat az érzelmeire, szereti őt, rámosolyog, beszél hozzá, foglalkozik vele. Az apa — a magatartás példaképe, a biztonság és a tekintély forrása — szerepe csak a későbbiek folyamán jut kifejezésre. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából a testvérek is bizonyos szerepet töltenek be. A család légköre az összes családtag együttélésétől függ. Ha hiányzik a család egyik oszlopa, a gyermekeknél lelki zavarok keletkeznek, mivel a hiányzó személy szerepét és feladatát nehéz mással helyettesíteni. A gyermek szempontjából a legsúlyosabb és legkomolyabb veszélyt jelenti az anya hiánya. Az anyától függ a gyermek biológiai és létfenntartási szükségleteinek kielégítése, az anya alapozza meg az emberekhez, a környező világhoz való viszonyát és bizalmát „otthont" teremt számára. Ha hiányzik az anya, a gyermek nevelőotthonba kerül, mostohaanyát kap, esetleg a nagymama, vagy valaki a rokonság közül gondoskodik róla. Előfordul, hogy az apa egyedül neveli fel. Az édesanyát esetenként sikerül kielégítően pótolni. Előfordul, hogy a mostohaanya szerető és gondos nevelő, bár a társadalom igazságtalan előítéletekkel viseltetik velük szemben, a „mostohákat" mindig rossznak festik, akik az árva gyermekeket bántalmazzák. Számos nagymama felbecsülhetetlen és áldozatkész szolgálatot tesz a gyermek érdekében, pótolja az anyai szeretetet, sok örökbefogadó anya is ideális nevelő. A gyermekeket ugyan elegendő szeretetben és figyelmességben részesítik, látszólag mégis az ilyen környezetben könnyebben és gyakrabban keletkeznek különféle súrlódások. Rosszabb a helyzet az olyan családokban, ahol az anya halála után az apa egyedül neveli a gyermekeket, minden segítség nélkül. Bár ilyen esetben ls teljesen megfelelő lehot a gyermek gondozása, azonban hiányzik az anyai gyöngédség és szeretet. GYAKORIBB eset és viszonylag nem annyira tragikus az &"pa hiánya a családban. Az íKia nélkül nevelt gyermeknek rundszerint hiányzik a „férfiasság" példája, mely különösen fontos a nagyobb fiúgyermekek nevelésénél. Még fokozottabb lehet a biztonságérzet hiánya, mivel rendszerint az apa biztosítja a család gazdasági helyzetét. Míg az anya az emberi szeretet bensőségeít érezteti a gyermekkel, az apa -xz emberi társadalomhoz vezető utat mutatja. Az apa a gyermeknek a világról és a technikáról alkotott ismereteinek a forrása, segíti őt a pályaválasztásnál, életcélja kialakításánál. Az említetteken kívül az apa hiánya számos kedvezőtlen deformációt idézhet elő a nevelés során. Ilyen esetben ugyanis az anyára nehezedik nemcsak a nevelés, hanem az anyagiakról ls neki kell gondoskodni, így kevés Ideje marad a gyermekek számára. A gyermek ezáltal gyakran magára marad és ha kellőképpen nem törődnek vele csavargó lesz, lehetővé válik számára, hogy rossz útra térjen. Ha az apát a nagyapa, vagy mostohaapa helyettesíti, az említett veszélyek ugyan kisebbek, azonban az ilyen körülmények kedvező talajt biztosítanak a különféle konfliktusok létrejöttéhez. A család szerepéről beszélve nem feledkezhetünk meg a család többi tagjáról sem. A gyermek fejlődése szempontjából a testvérek befolyása nem annyira lényeg, mint a szülJtoi, mégsem hagyható ez figyelmen hívül. A közös játékok, a játékszerek kölcsönözgetése, versengés vagy a „féltékenység" egészségesen ösztönzik a gyermek fejlődését és megkönnyítik a társadalomba való beilleszkedését. Természetesen a testvérek esetleg barátok ls pótolhatják, ha a szülők helyesen fogták fel a gyermek alapvető szükségletét. A CSALÁDBAN fokozódik a testvérek szerepe, ha elvesztik apjukat, vagy anyjukat. Az idősebb testvér a kisebbek számára bizonyos támaszt jelent, sőt esetenként átveszi a szülő szerepét. Ott, ahol mindkét szülő hiányzik, egyik testvér a másikat támogatja és ez bizonyos biztonságot jelent számukra. Ha az ilyen gyermekekről otthonokban gondoskodnak, természetesen együtt kell elhelyezni őket. A „foghíjas" családokban a család többi tagjának fokozott gondoskodásával pótolhatók a hiányok. Ezzel magyarázható, hogy számos apa, vagy anya nélkül felnevelt gyerek fejlődése egészséges. Napjainkban a leányanyák gyermekeiről történő gondoskodást törvény szabályozza, mlg a múltban az ilyen gyermekeket és anyákat a társadalom súlyosan elmarasztalta. Bár minden esetben az ilyen gyermeknél fennáll a veszély, hogy elégtelen gondoskodásban és nevelésben részesül. A szülő hirtelen elhalálozása a gyermeknél mindenekelőtt szomorúságérzetet, sérelmet vált kl, a biztonság és támasz elvesztését jelenti. Fokozott mértékben kiváltja az ellenségeskedés érzetét a környező világgal szemben, szorongást <idéz elő. Éppen ezért a család többi tagjának hatványozottabb mértékben kell törődnie a gyermekkel, legalábbis mindaddig, míg nem csillapodik a helyzet. Más a helyzet az elvált szülők gyermekei esetében. A válásra általában nem hirtelen kerül sor, a család egysége és kapcsolata rendszerint hoszszabb időn keresztül, fokozatosan lazul meg. Néha a gyermekeket csak gyenge szálak fűzik ahhoz a szülőhöz, akitől elkülönül. Ez a kapcsolat viszont szilárd is lehet, s ez esetben a válást a gyermek nehezen viseli el, a halálesethez hasonló érzést vált ki nála. Számos elvált szülő gyermekei szellemileg egészségesek és nincs hiányérzetük, ha a család többi tagja pótolja a másik szülőt is. Bár általában az elvált szülők gyermekei közt gyakrabban keletkeznek lelki zavarok, mint a teljes családokban. Rendszerint ezeknek a gyermekeknek hiányzik érzelmi és erkölcsi biztonságuk, bizalmatlanság és félelem vesz rajtuk erőt, zárkózottak és álmodozók lesznek. A tekintély elvesztése következtében fegyelmetlenné válnak, kisebbrendűségi érzetük verekedés formájában nyilvánul meg. Bár ilyen körülmény kialakulhat az olyan családokban is, melyek látszólag ugyan egységesek, a valóságban azonban a gyermek feldúlt családi légkörben nevelkedik. Az ilyen esetben a hivatalos válás a gyermek személyiségének egészséges fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen nyugalmat és stabilizációt jelent. A SZÜLŐ HOSSZANTARTÓ távolléte (gyógykezelés, külföldi út, hosszabb ideig tartó brigádmunka stb.) hasonló körülményeket hoz létre, mint a nem teljes családokban. BEFEJEZÉSÜL szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a viszonylag nyugodt és kiegyensúlyozott családi légkör még nem elegendő biztosíték a gyermek személyiségének formálódásához, nem biztosítja automatikusan az egész fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen feltételeket. Sok függ a szülők gondoskodásától. A szülő puszta jelenléte sem elegendő az egészséges fejlődés kedvező feltételeinek megteremtéséhez. A gyermekkel való játszás, a kérdések megválaszolása többet jelent, mintha egy egésznapot töltenénk vele, anélkül, hogy észre vennénk őt. M. VALLAŠEKOVA Üj ünnep Ma kezdődik a csehszlovákiai magyar könyv hete Ünnepel a csehszlovákiai magyar szellemi élet: városaink és falvaink közül mintegy ötszázban ma kezdődik a csehszlovákiai magyar könyv hete. Az akció szervezői árusítással összekapcsolt könyvkiállításokat, irodalmi összejöveteleket, író-olvasó találkozókat rendeznek. Irodalmunk termékei május 16-tól, május 20-ig „házhoz mennek" és meggyőzően hirdetik, hogy az érdektelenség, a gyakori mellőzés és a megérdemelt pártfogás hiánya ellenére ls vagyunk, tábort, erőt, — az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemlő - mondanivalót képviselünk ... A járási székhelyek könyvtáraiban megjelennek az Írók is és a helyszínen dedikálják műveiket. Több városban és faluban a CSEMADOK helyi szervetetei, a magyar tannyelvű iskolák és a művelődési otthonok ünnepi műsorral köszöntik szellemi életünk képviselőit: a szerzőket, és a csehszlovákiai magyar könyvet. A csehszlovákiai magyar könyv hete először kerül megrendezésre. A puszta tényre vegyes érzelemmel gondolunk: sajnálkozunk és örülünk. Sajnáljuk, hogy miért csak most, miért ilyen késve adjuk meg a csehszlovákiai magyar könyvnek az őt már régen megillető tiszteletet? örülünk viszont, hogy ha késve ls, országos méretű és jellegű rendezvényen köszönthetjük barátunkat, életünk krónikását: a könyvet, örülünk azért ls, hogy társadalmunk megújhodásának időszakában®ünnepelhetjük a szellem termékét, a szép szót, az igaz gondolatot, kulturális rendezvényeink új többletét. Ma, holnap és a következő napokban az emberek százai veszik kezükbe a csehszlovákiai magyar könyvet és mondanak véleményt Írókról, kiadókról és mindazokról, akik részesei egy-egy mű megszületésének. A szemlélő és a vásárló bizonyára egyaránt megállapítja, hogy a régebbi évekhez viszonyítva jelentősen javult a könyvek kiállítása. A minden tekintetben Igénytelen egykori kiadványok helyett — a tipográfiát, a kötést és védőborítékot illetőleg egyaránt —, a mostanában megjelenő kötetek legtöbbje szép, ízléses. Könyvkiadásunk észrevehetően a legjobb hazai és külföldi tapasztalatokat használja fel. A forma azonban az éremnek csak az egyik és nem Is a fontosabbik oldala. Az Igazi értékmérő a tartalom. A csehszlovákiai magyar irodalom termékeit lapozgatva azt is megállapíthatjuk, hogy irodalmunk — adottságaihoz mérten tiszteletre méltó szándékkal és erővel — levetette a rózsaszínű szemüveget, eloszlatta a kincstári optimizmust és a legjobb úton halad ahhoz, hogy véglegesen kiláboljon a sematizmusból, az egyoldalú és naiv ábrázolásmódból. AZ utóbbi évek kiadványai sokkal őszintébbek, mélyebben, összetettebben, művészileg magasabb szinten Jelenítik meg az életet, mint a régiek. A csehszlovákiai magyar irodalom egészét jellemző ígéretes tartalmi gazdaság ellenére több műnek azonban sajnos még mindig nemcsak a stílusa, hanem a témája is régles, elavult. A legnagyobb fogyatékosság az, hogy számos kiadványunkat bárhol megírhatták volna ... Viszonylag kevés hazai kiadású magyar könyvön érződik, a sajátos atmoszféra, a jellegzetesen csehszlovákiai magyar problematika... Az olvasó pedig a csehszlovákiai magyar könyvtől elsősorban a csehszlovákiai magyarság életének, küzdelmének, örömének, és gondjának az ábrázolását várja. Leíró naturalizmussal — az események és tények puszta felsorakoztatásával — lehetetlen megközelíteni az ember lelkét, jellemét, lehetetlen közmegelégedettséget kiváltó müvet alkotni. A torzulásokat vagy a sikereket egyoldalúan bemutató írás — még ha hazai témát dolgoz is fel — nem műalkotás. Rangossá, maradandóvá, csak az a könyv válhat, amelyik a regisztrálás helyett az emberi sorsokat elemzi, és meggyőzően ábrázolja, hogy milyen megpróbáltatásokat igényel az élet, mennyit kell küzdeni az újért, a haladóért, az igazságért, milyen érzelmekkel telítődve, milyen tapasztalatokkal gazdagodva él és dolgozik az ember, milyen nemes tett a haladás oldalán állni, a szebb holnapért küzdeni. Az életet a könyveken keresztül sem akarjuk szebbnek látni, mint amilyen az az ábrázolás időszakában volt. De ahogy tiltakozunk a lakkozás, a mindenbe belenyugvás és az üres lelkendezés ellen, ugyanúgy nem tartjuk kívánatosnak a fogyatékosságok aránytalan felnagyítását, az örökös siránkozást, a tényleges eredmények lekicsinylését. A csehszlovákiai magyar könyvtől is egyedül az igazat, a kendőzetlen valóság művészi ábrázolását várjuk és igényeljük. A bértollnok elveszti hitelét, bárhol is áll, bármit is ír. Amikor az Igaz ügy szolgálatáról, a harcos kiállásról, életünk tárgyilagos bemutatásáról beszélünk, a csehszlovákiai magyar szellemi életnek azokra a minden tiszteletet megérdemlő képviselőire gondolunk, akik őszintén, meggyőződésből alkották már eddig ls rangos — az egyetemes kultúrát is gazdagító — műveiket. A könyvhét alkalmából időszerű beszélni a példányszámról és az írói utánpótlásról is... Közismert tény, hogy a csehszlovákiai magyar írók művei iránt elégtelen az érdeklődés, a csehszlovákiai magyar író műve a sajtóban is, az olvasók körében is alig talál visszhangra. Az áldatlan ' állapot különösen akkor elszomorító, ha figyelembe vesszük, hogy olyan, a szárnyait még csak most próbálgató nemzetiségi irodalomról van szó, amelynek a megértés, az együttérző elismerés, a fokozott támogatás létszükséglete. Nem éreznénk a közömbösséggel együttjáró öncsonkítás veszélyét? ... A hazai kiadványoknak a példányszáma a sok-sok objektív magyarázat ellenére is kétségbeejtően alacsony. Tudjuk és valljuk, hogy a legjobb csehszlovákiai magyar író sem versenyezhet mondjuk Németh Lászlóval, Veres Péterrel, Illyés Gyulával, vagy juhász Ferenccel. Természetesnek tartjuk azt is, ha az olvasó a választható művek közül a jobbikat veszi meg. Abba, hogy a több mint félmilliónyi csehszlovákiai magyarságnak — a csehszlovákiai magyar író müvét illetőleg — csupán kettő-, négy-, vagy nyolcszáz példányszámig terjed a felvevőpiaca, mégsem nyugodhatunk bele. Évente átlag 18—20 eredeti mű jelenik meg. Mi történne, ha a magyar nyelvű iskolák és a magyarlakta vidékek könyvtárai (együttvéve van belőlük vagy nyolcszáz) és a CSEMADOK helyi szervezetei (ebből is van vagy ötszáz) megrendelnének a hazai kiadványok mindegyikéből egy-két példányt? Ismételjük: évente mindössze 18—20 kötetről van szó. Egyegy kötet ára leggyakrabban nem több, mint egyetlen CSEMADOK tag tagsági díja (tíz korona). Mi történne?... Nagyon kedvező, gazdaságilag előnyös, reális helyzet alakulna ki. A hazai magyar írók könyve nyugodtan megjelenhetne 1500—2000 példányban, a könyvtárakban az olvasók nem keresnék eredménytelenül a hazai kiadványokat, a CSEMADOK helyi szervezeteiben néhány éven belül kialakulna a dokumentum jellegével is bíró kézi könyvtár. Arra az ellenvetésre, hogy az egységes rendeléssel milyen alapon kivételezünk a csehszlovákiai magyar könyv javára, hiszen ez egyrészt a „direktívára" emlékeztet, másrészt a minőségileg gyengébbet „tukmálja" az olvasóra, csak anynyit: nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is pártolni és előnyben részesíteni azt, ami a miénk, ami része küzdelmes életünknek! Az alacsony példányszámnál ls elszomorítóbb az írói utánpótlás késése. Nagyon kevés kivétellel nemcsak a szerkesztőségekben ül a „régi gárda", hanem irodalmunk derékhadát is azok képviselik, akik az ötvenes évek elején indultak. Szellemi életünk sajnos kissé a „bezárt kör" érzetét kelti. Bizonyítható, hogy a csehszlovákiai magyarság kulturális életének kibontakozása az ötvenes évek elejére esik (CSEMADOK, Oj Sző, iskolák alakítása, erőteljes írói, újságírói front jelentkezése stb., stb. j A helyzet groteszk, hiszen ez az időszak — kelet-európai viszonylatban — a személyi kultusz néven ismert, a szellemi életet gúzsbakötő, elítélt korszak. Nekünk mégis ezek az évek jelentették a „Jobbat". Egyrészt talán az 1945 —48-as visszásságok reakciója miatt, másrészt azért, mert köreinkben akkor az irányítást — az adott lehetőségekhez mérten — a reálpolitika határozta meg. Tudjuk tehát a fellendülés okát, értjük, hogy az irodalom

1 ban és az újságírásban egyaránt, miért az akkor indultak jelentik ma is a legerősebb bázist. Nem értjük viszont, hogy • miért késik az utánpótlás?! Oj nevet alig látni, új hangot alig hallani. Könyve évfőlévre csak annak jelenik meg, aki már „befutott", aki már ismert. Nem hisszük, hogy nincs kínálat, hogy nem jelentkeznek új tehetségek. A folyamatosság, a kiválasztódás — normális körülmények között — törvényszerű és szükségszerű. Más kérdés, de ehhez a problematikához tartozik Irodalmunk egysíkúsága. Az európai szintű csehszlovákiai magyar esszéről, a rangos csehszlovákiai magyar líráról, a biztatónak Ígérkező csehszlovákiai magyar prózáról és drámáról tekintélyes kötetek tanúskodnak. önállóan mi bizonyítja viszont a már szintén meglevő és fejlődő csehszlovákiai magyar riportot, publicisztikát és szociográfiát? A csehszlovákiai magyar könyv hete alkalmából észrevételeket mondtunk el. Ügy véljük, érdemes lenne e problémákról a vitadélutánókon és az író-olvasó találkozókon is beszélni. BALAZS BÉLA J ffllfEI 1968. V. 380. FÜLEK TÖRTÉNELMI BÜSZKESÉGE (Prša felvétele)